Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-28 / 98. szám

1979. április 28. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Mi a véleménye Kolcsár István, Ardó Miklós, Maródy József Á műszaki fejlesztésről „Felújításokkal, a terme­lési eszközök korszerűsíté­sével, a munka- és üzem- szervezés, a szakismeret, a munkafegyelem javításával is gyorsítani kell a munka­termelékenység növekedési ütemét.” (Az MSZMP 1975-ös programnyilatkozatából.) A FEJLESZTÉSEK GAZ­DÁJA, Kolcsár István, az Egyesült Izzó kisvárdai gyá­rának főmérnöke: — Ez a gyár még- forr, alakul, ma még a legfonto­sabb feladatok egyike a pro­filok letelepítése és stabilizá­lása. Az már viszont biztos, hogy a törpeizzók gyártásá­nak egyedüli gazdái leszünk' az országban. Ez fejlesztés alatt áll. — Noha az építők elma­radtak a munkával, készül az új csarnok, ahol felújí­tott gépek mellett helyet kap egy 4000 darab izzó óránkénti gyártására alkal­mas automata gépsor, me­lyet az Izzó gépgyára ké­szít, többek között a mi ta­pasztalataink, instrukcióink felhasználásával. — Az új csarnok műsza­ki felszereltsége általában a világszínvonal körül lesz, az automata gép viszont a technika élvonalát jelenti majd. A jövő fél évben már dolgozunk rajta és a tervek szerint az első berendezést egy második is követi. — Nyugodtan mondha­tom: nem csak berendezé­seink korszerűek, de embe­reink ismeretei is azok. Nincs ellentmondás a tech­nikai szint és a géppel dol­gozók szakmai színvonala között. A fejlesztésekre szánható összegek és _igé­nyeink szinkronban van­nak. Idén a lámpagyártás korszerűsítésére 2 és ne­gyed milliót fordítunk. AZ ÜZEMELTETŐ, Ardó Miklós üzemvezető: — Az új csarnok üzem­vezetői tisztjével bíztak meg, egy olyan üzemrészé­vel, amely a kényes igénye­ket is kielégítheti. Biztos vagyok, hogy kezdetben lesznek rázós dolgok, hiszen a 4000-es gépsor rendkívül bonyolult, magas szintű karbantartást igénylő be­rendezés. Ráadásul, amed­dig az építkezés tart, csak zökkenőkkel lehet az eszkö­zöket letelepíteni. — Ehhez a gépsorhoz fel kell nőni, vezetőknek és be­osztottnak egyaránt. A be­állítás, a hibakeresés tech­nikusi szintű szakmunkáso­kat igényel, itt már a gon­dolkodási készség és nem csak a kézügyesség számít. — Az új csarnok teljes felszerelése magyar eredetű lesz, még gondolni sem kel­lett külföldi beszerzésre. Ez, talán mondani sem kell, milyen nagy fontosságú té­nyező. A fejlesztések és dolgozóink munkája azt eredményezik, hogy a tava­lyi 32 millió izzóval szem­ben 1979-ben 52 milliót gyártunk és nagyon közel van a 100 milliós mennyi­ség is. A KARBANTARTÓ, Ma­ródy József kiemelt műsze­rész: — Az új, 18-as csarnok­ban dolgozom. Ötödmagam- mal tanuljuk az új gép rej­telmeit, illetve én már be­tanító vagyok. Áttanulmá­nyoztam a szakirodalmat, elolvastam minden lehetsé­ges könyvet, cikket, ami en­nek a rendkívül bonyolult gépnek a működésével fog­lalkozik. — Bízom benne, nem lesz különösebb gond, mert ele­ve úgy válogattuk ki a mű­szerészgárdát, hogy a felké­szültségben hiba ne lehes­sen. — Nem mondom, sok energiába, időbe tellett a felkészülés, azonban kell, hogy az embert érdekelje minden ami új, hogy felnő­jön a feladatokhoz. Sokol- dalúnák is kell lenni, mert a nálunk beálló műszaki Változások, a technikai szint növekedése ezt követeli meg. — Ráadásul, ezzel még korántsem fejeződik be, a gyár műszaki fejlődése, hi­szen új, nagyobb teljesít­ményű — ezúttal — ameri­kai — ballongyártó gépek is jönnek, de az állványgyár­tásban is új, nagyobb telje­sítményű berendezésekre számíthatunk. Speidl Zoltán A MOZGALOM TEKINTÉLYE Kritikus vasutasok C sodálatosan szép délután volt. Elsétáltam a Pus­kin térig és leültem egy padra. A szökőkút körül gyerekek játszottak. Hatéves, pisze orrú, mosolygós kis­lány —1 göndör hajában ró­zsaszín szalag — nem messze tőlem önfeledten játszott a homokozóban, tetszetős for­mákat gyúrt össze homokból. Elhatároztam, megszólí­tom! — Mit csinálsz, kislány? — kérdeztem tőle. — Szervezem a szabad idő­met — hangzott a kislány válasza. — Ezt meg hogy csinálod? — Sütőipari termékeket állítok elő. Mellettünk épp akkor csat­togott el egy kisfiú, kereke­ken guruló, zöld játékmacs­kát húzott maga után. — Tetszik neked ez a macska? — kérdeztem újra a kislányt. — Zöld macskák nincse­nek, különben is a macskák­nak végtagjaik vannak, nem pedig kerekeken gördülő fu­tóművűk. Ez nem a valóság­nak megfelelő macska! — vá­laszolt a kislány. A fene tudja, miért, de — És hol vannak a füstel­vezető nyílások a tetőtérből, meg a nyílászáró szerkeze­ték? Ilyen házak, amilyene­ket a bácsi rajzol, nincsenek. — Hogy te milyen szörnyű kifejezéseket használsz, te Vlagyimir Poljakov: Hiszen még gyerek kezdtem magam rosszul érez­ni. Elővettem hát a vázlatfü­zetemet, a ceruzámat, házte­tők, házak kontúrjait próbál­tam rajzolgatni. — A bácsi mit csinál? — kérdezte a kislány, amikor a hátam mögül előbukkant. — Rajzolok. — És mit? — Hát... házakat, házte­tőket. .. kislány! — szóltam, mert nem bírtam magam tovább türtőztetni. Aztán a pádon ülő asszonyság felé fordultam: — Hallott már maga ilyet? — Mit akar ettől a kis­lánytól, barátocskám? — kér­dezte az asszony. — Nem lát­ja, hiszen még gyerek! Borzalommal gondoltam arra, mi lesz belőle, ha egy­szer ő is felnő!?! A kótaj-kemecsei Egyesült Üj Erő Termelőszövetkezet ládaüzemében naponta 500 al­másládát készítenek. Jelentős bevételi forrás a ládákon kívül az akácfából gyártott sző­lőkaró, melyből 150 ezer darabot rendeltek az idén a borgazdaságok. (Mikita Viktor felvé­tele) Gyerekemberként búcsúzott csak­nem egy évtizeddel ezelőtt Varsányi László nevelő üzemétől, a vasúttól. Pártmunkás lett, tapasztalatokat gyűjtött, bővült látóköre, emberisme­rete, s ahonnan akkor kissé fájó szív­vel ment el, most annál nagyobb örömmel tért vissza. Az egykori KISZ-titkárt most az üzemi pártbi­zottság titkáraként köszöntik barátai, munkatársai, akikkel együtt kezdett Nyíregyházán a vasútnál. Otthonos és szívélyes. Meg­osztja örömét. Nem dicsek­vésként említi, hogy a tava­lyi munkáért hetedszer nyer­te el a kiváló vasúti csomó­pont címet a nyíregyházi ál­lomás. — Kevés üzem dicsekedhet ilyen munkasiker-sorozattal — mondja. — Sokat tettek ér­te elsősorban a szocialista bri­gádok. Ezer vasutas dolgozó tevékenykedett a 113 kollek­tívában. Szigorú fórum Elbűvölhetne számokkal, eredményekkel. Nem teszi. Inkább a negatív oldaláról közelítünk a siker felé. — Tizennégy brigádot ki­zártak a versenyből a szocia­lista brigádvezetők tanácsko­zásain. Azokkal szemben, ahol sok volt az italozás, fe­gyelmezetlenség, nem jelent­keztek szolgálatra, nem vol­tak elnézőek. Leszavazta őket a közös fórum — magyarázza Varsányi László, a MÁV nyíregyházi üzemi pb-titká- ra. — S meglehet furcsának tűnhet, szerinte ezzel is nö­velte tekintélyét a mozgalom. Sorolja, melyik főnökségen hány brigád került erre a sorsra. Akadt olyan brigád is, amelyik megelőzte ezt. Kizárta soraiból a fegyelem­sértőt. Pap-Kerekes Istvánná versenyfelelős Fenyőfalvi György tehervonat-átmenesz- tő szocialista brigádját emlí­ti ezek között. Fizikai munkás vasutasok zárták ki a brigádból Sz. I. tisztet. Hogy kellett-e ehhez kurázsi? Ha utólag nem is vallja be a lelkiismeretes brigádvezető, érzékelteti. — Többször figyelmeztet­tük, ne italozzék, ne hozzon szégyent a vasutas tiszti egyenruhára. Beszélgettünk vele több ízben. Neki kellett volna példát mutatni a „kis” emberek előtt, de éppen ő volt áz, aki megszegte a fe­gyelmet. Nem tehettünk mást. Megváltunk tőle — magya­rázza. Nem a fokozatokért... Fenyőfalvi György harma­dik éve vezeti a brigádot. Pontos, fegyelmet követelő ember. Bronz fokozatot értek el. — Ha ez a kizárás nincs, talán másként értékelnek bennünket. Persze, nem a fo­kozatokért dolgozunk — fűzi hozzá. — Nyolcán vannak. Ha az átmenesztők elnéznek valamit, milliós károk kelet­kezhetnek. Pádár Tivadar, a helyettese a bárcázó és ól­mozó. Az ügyeletes tiszt je­lenlétében ellenőrzi a vago­nok tartalmát, s ha hibát ész­lel, jelenti. — Előfordult már — ma­gyarázza Pádár Tivadar —, hogy felfedeztem, megdézs­málták a kubai rumrako­mányt. Vagy a sóstóhegyi kombinát részére érkezett bo­rokból hiányzott. Nézik a küldeményt, vizs­gálják a vagonokat, csepeg-e valami, érkezett-e törött áru. Sok ilyen hibát fedezett fel. Ezeket bizony „el is lehet nézni”! „Szégyenlem ami történt..." — Négy évig dolgoztam a brigáddal. Mondhatom, hogy a legrátermettebbek, a legfi­gyelmesebbek a hasonló bri­Inkóbb nevelni... — Erre is van példa — em­líti a brigádvezető. — Egyik asszony ez évre már nem kö­tötte meg a szerződést. Nem a munkájával volt baj, a ma­gánéletében voltak zűrök, önként lépett vissza. Talán kizárta volna a brigád is. Bár nekünk nem ez a feladatunk elsősorban, hanem a tévedők megnevelése. Ki tudná eldönteni, melyik brigád járul hozzá jobban a mozgalom tekintélyéhez? Az-e, amelyik arany fokoza­tot ért el, mert ott sima min­dén, nem voltak zűrök, gon­dok vagy csak ilyennek tün­tették fel a naplóban? Vagy egy Fenyőfalvi-féle brigád, amelyik valóságos énjét mu­tatja árnyoldalaival együtt. Az előbbi szebb, az utóbbi igaz. Farkas Kálmán flz esztergályos Nyíregyházán az 5. szá­mú Volán központi te­lephelyén Sárosi Miklós ZIL teherautók fékpofáit szabályozza be eszterga­gépen. (Császár Csaba felvétele) ^ gádok között — dicséri őket Pap-Kerekes Istvánná. Kiválóan ellátja feladatát Sebők György és Tuza János vonatfelvevők. Sok feladatuk mellett fuvarlevelekből éven­te átlagosan több mint 14 ezer darabot kell pontosan egyeztetniök. Előfordul té­vedés? Igen. De nálunk a leg­ritkábban. v Nemrégiben egy fiatal há­zaspár került a vasúthoz: Szabó Kálmán és felesége. Az asszonyka a Fenyőfalvi-bri- gádban kocsifelíró, házat épí­tenek Tiszateleken. Egyik márciusi napon az egész bri­gád felkerekedett, s ki vonatr tál, ki kocsival megérkezett Tiszatelekre. És már állnak a ház falai. Pádár Tivadar, Molnár Ist­vánná és Szabó Kálmánná tanulnak, szakvizsgára ké­szülnek. Ezt vállalták a szer­ződésben. Elkelne a segítsége most is Sz. I.-nek, akit nél­külözni kénytelen a brigád. Öt zárták ki. Amíg tagja volt, ő készítette fel a szak­vizsgára jelentkezőket. — Szégyenlem, ami történt — mondja Sz. I. — Igaza volt a brigádnak, amikor kizár­tak. Igyekszem újra bizonyí­tani. Ezt ígértem a főnököm­nek is, az embereknek is. Tu­dom, sújtottam a brigádot. Ha a viselkedésemmel nem adok okot a kizárásomra, ta­lán jobban értékelik őket. De már megtörtént. Csak bánni tudom. Fenyőfalviék között nem érzi jól magát az, aki kilóg a sorból, aki nem húz, nem emberhez méltóan él, visel­kedik és dolgozik. Hem kampány Az SZMT elnökségének legutóbbi ülésén tájékoz­tató jelentés hangzott el a szabolcs-szatmári üzemek­ben folyó termelési agitá- cióról. 1976 februárjában a megyei pártbizottság, jú­liusában az SZMT hozott határozatot a gazdaságpo­litikára irányuló agitációs és propagandafeladatok­ról. Az említett jelentés­ben megállapították, hogy különböző fórumokon jól mozgósítottak a gazdasági feladatok megvalósítására. Az SZMT évente több­ször is napirendre tűzte a termelést segítő szakszer­vezeti munka értékelését. A szakmai megyei bizott­ságok évente egyszer tár­gyaltak a témáról, az alapszervezetek évente kétszer önálló napirend­ként vitatták meg a té­mát. Az üzemi demokrá­cia minden fórumán moz­gósítottak a sikeres gaz­dálkodás érdekében. A mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaságban például nyolcszáz pél­dányban sokszorosították az éves és a középtávú terv fontosabb céljait, eze­ket az anyagokat eljuttat­ták a fizikai dolgozókhoz is. Az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárában és a Mezőgépnél a termékszer­kezet változásáról szóban és írásban is tájékoztat­ták a dolgozókat, megér­tették az átállás fontossá­gát, mozgósítottak az új feladatokra. Az agitációs munkának is köszönhető, hogy to­vábbfejlődött megyénk ipara, több üzemben be­vezették a teljesítménybé­rezést, a több műszakos termelést, a nagy értékű gépek maximális kihasz­nálására is többféle intéz­kedést hoztak. Az SZMT elnökségi ülésén felhívták a figyelmet arra, hogy az agitációs munka nem le­het kampányszerű, csak a folyamatos, tervszerű agi­táció vezethet eredmény­re.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents