Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-28 / 98. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 28. Békét, biztonságot a világnak! Szovjet—francia csúcs Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélésekről a két küldöttség szóvivője Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB osztályvezetője, illetve Pierre Hunt, az Elysée-palota szóvivője tájékoztatta a sajtó képviselőit. Jelentős helyet foglalt el a péntek délelőtti tárgyaláson a kétoldalú kapcsolatok kérdése. Brezsnyev és Giscard d’Estaing megvitatta e kapcsolatok távlatait és egybehangzóan megállapította: a kétoldalú együttműködés fejlesztése, kiszélesítése, elmélyítése előtt minden téren nagy lehetőségek állnak nyitva. Brezsnyev és Giscard d’Estaing értékelte az együttműködés valamennyi területét, a politikai, a gazdasági, a technikai és a kulturális kapcsolatok állását. Brezsnyev a politikai együttműködésről szólva megállapítőtta, nincs olyan nemzetközi kérdés amelyről a Szovjetunió és Franciaország ne tudna nyíltan és őszintén konzultálni egymással. A rendszeres találkozás lehetőséget ad arra, hogy a két ország képviselői megismerjék egymás álláspontját, megkíséreljék jobban megérteni egymást. A kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szólva megállapították, hogy a kereskedelmi forgalom megkétszereződött, s a felek közel- állnak ahhoz, hogy teljesítsék a két évvel ezelőtt Rambouillet-ben megszabott feladatot a forgalom megháromszorozá- sáról. Ehhez azonban mind a szovjet, mind a francia félnek újabb erőfeszítéseket kell tennie. Mint a két szóvivő elmondotta, a péntek délelőtti megbeszélés nagy részét az enyhülés politikája kérdéseinek szentelték. Szó volt mindazokról a kérdésekről és akciókról, amelyek elősegítik vagy hátráltatják ennek a politikának megvalósítását. Mind a ^jovjet, mind a francia államfő kijelentette, hogy az enyhülés folyamatának érdekében további erőfeszítéseket kell tenni, el kell érni, hogy a világ minden térségére kiterjedjen. Leonyid Brezsnyev ezzel kapcsolatban kijelentette: már többször találkozott Giscard d’Estaing elnökkel, s meggyőződése, hogy Francia- ország valóban a békére, a stabilitásra, az enyhülésre törekszik. Ez azt jelenti, hogy ezekben, az alapvető kérdésekben a két fél érdekei egybeesnek. A Szovjetunió és Franciaország már eddig is sokat tett és ezután is sokat tesz a béke és az enyhülés érdekében. Az Elysée-palota szóvivője megállapította: a kétoldalú kapcsolatokról szólva Giscard d’Estaing elnök is megelégedéssel szók azok fejlődéséről. Különleges javaslatot terjesztett a francia elnök elé Leonyid Brezsnyev a tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztésével összefüggésben: felajánlotta, hogy egy francia űrhajós szovjet űrhajón utat tehet a világűrben. A javaslatot francia részről örömmel fogadták és tanulmányozzák gyakorlati megvalósításának lehetőségéi* Az enyhülés kérdéseiről szólva a Francia Köztársaság elnöke aláhúzta, véleménye szerint ennek a folyamatnak az egész világra ki kell terjednie. Egyetértett ■ Leonyid Brezsnyevvel abban, hogy az enyhülési folyamatot állandóan segíteni, támogatni kell. Franciaország és a Szovjetunió együttműködése e téren pótolhatatlan fontosságú — hangoztatta a megbeszélés során az elnök. A két államfő délután újabb egyórás megbeszélést folytatott egymással. Külön-külön tárgyaltak a külügyminiszterek, a gazdasági miniszterek, a külkereskedelmi miniszterek. Este Giscard d’Estaing vacsorát adott Leonyid Brezsnyev és a többi szovjet vezető tiszteletére. Szombaton újabb egyórás megbeszélésre kerül sor az államfők között. Mint a szóvivők elmondották, a pénteki megbeszélésen mindkét részről jelen volt a teljes tárgyaló küldöttség, az államfők nem terveznek négyszemközti megbeszélést. Ilyen jellegű megbeszélésre azonban módjuk volt már csütörtökön este a Kremlben. Átadták az idei SZOT-díiakat Pénteken a SZOT székházában ünnepélyesen kiosztották az 1979. évi SZOT-dí- jakat. Az ünnepségen részt vettek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Pozs- gay Imre kulturális miniszter. — .Szocialista társadalmunkban a kulturális alkotó munka, népünk műveltségi színvonala a társadalom széles körű összefogása nyomán teljesedik ki — mondotta üdvözlő beszédében Viriz- lay Gyula, a SZOT titkára. — A szakszervezeti mozgalomnak is alapvető törekvése, hogy minden lehetséges módon támogassa a nevelőmunkát, a tömegek tudatának formálását. Minden feltételét meg kell teremteni annak, hogy a dolgozók mind szélesebb tömegei gyarapít- hassák műveltségüket, ren- szeresen olvassanak, járjanak színházba, kiállításra, hangversenyekre, legyenek aktív részesei a művelődés közösségi formáinak. A SZOT-díjak a munkások, a dolgozó emberek tiszteletét és köszönetét fejezik ki azoknak az Íróknak, művészeknek, akik a dolgozók életét, küzdelmeit reálisan és művészien tükröző alkotásaik- kál nyomot hagynak az emberekben, szemléletet és magatartást formálnak, tettekre ösztönznek — mondotta, s munkásságukhoz további sikereket kívánt. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott: Bánffy György színművész, Bárány Tamás író, Béres Ferenc énekművész, Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió külpolitikai osztályvezetője, Cser Gusztáv, az ÉDOSZ Liszt Ferenc szimfonikus zenekarának karmestere, Dénes Antal, a Debreceni Biogal Gyógyszergyár üzemvezetője, az szb kulturális és agitprop. bizottságának vezetője, dr. Erényi Tibor történész, Foltin Jolán koreográfus, Gádor Jstván keramikus- művész, Hadics László színművész, Horváth Árpád és Tolnai János, a fővárosi művelődési ház körműsor- akcióiának rendezője, illetve szerzője, Kalmár Árpádné, Széli Júlia a Magyar Rádió főmunkatársa, Pécsi Ildikó szín- művésznő, Reich Károly grafikusművész, a Romhányi Építési Kerámiagyár tervező kollektívája (Antal András Attila, Csemán Ilona és Horváth Sándor), dr. Sárkány Jenő orvos, ifj. Schiffer Pál rendező és Thiery Árpád író, újságíró. Végül a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. A nyugatnémet nyomdászszakszervezet tüntetést szervezett Frankfurtban a Tercüman című török lap nyomdája előtt, amiért az angol Times lapokat ott kívánják nyomtatni. (Ke- let-Magyarország telefotó) Felhívás Európa népeihez Befejezte munkáját a Béke-világtanács elnökségének ülése A Béke-világtanács elnöksége pénteken befejezte Prágában tartott kibővített elnökségi ülésszakát, amelyen a világ minden részéből a békemozgalomnak mintegy 300 vezető személyisége vett részt. A négytagú magyar küldöttséget Pethő-Tibor, az Országos Béketanács alelnö- ke, a Béke-világtanács tagja vezette. A tanácskozás péntek délelőtti plenáris ülésén, amelyet Romesh Chandra, a BVT elnöke vezetett, a résztvevők elfogadták az elnökség három munkabizottsága által előző nap részletesen megvitatott dokumentumokat. Az európai biztonságról és együttműködésről, valamint a helsinki záróokmány világméretű hatásáról hozott határozat leszögezi, hogy az enyjjülési folyamat továbbra is meghatározó tényező az európai helyzet alakulásában, a helsinki záróokmány a nemzetközi jog általánosan elismert elvein alapul, ezért nemcsak az aláíró államok közötti kapcsolatokban kell érvényesülnie, hanem ezeknek a világ más államaival fenntartott kapcsolataiban is. A Béke-világtanács elnöksége felhívással is fordult az európai népekhez. Ez ismerteti a nemzetközi béke, biztonság és leszerelés céljaiért a közeljövőben szervezendő világméretű tömegakciók terveit, s az ezekben való tevékeny részvételre kéri fel a földrész lakosait. Az ENSZ-hez intézett üzenet elmondja, hogy a BVT fokozni kívánja a világszervezet fontos határozatainak végrehajtásához nyújtott támogatását. A fő nemzetközi feszültség- gócokról megfogalmazott határozat támogatásáról biztosítja Vietnam népét a kínai agresszióval szemben, elitéli a palesztínai nép jogainak rovására kötött egyiptomi— izraeli külön megállapodást, valamint a dél-afrikai fajüldöző rezsim arra irányuló mesterkedéseit, hogy választási komédiák megrendezésével próbálják meghosszabbítani uralmukat és megakadályozni az afrikai lakosság önrendelkezési jogainak érvényesülését. Külön határozatban emelt szót az elnökség a Libanonban jelenleg folyó izraeli agresszió ellen, s megbélyegezte a reakciós libanoni erőknek az ország megosztására irányuló próbálkozásait. , A délutáni ülésen a BVT elnöksége ünnepélyesen megemlékezett a szervezett nemzetközi békemozgalom létrejöttének 30. évfordulójáról. A békeharcosok első, zászlóbontó világkongresszusáról, amelynek résztvevői 1949 tavaszán Párizsban és Prágában egyidejűleg üléseztek. Az ünnepi ülésen elfogadott nyilatkozat áttekintést ad a béke-világmozgalomnak három évtized alatt elért jelentős sikereiről és körvonalazza további feladatait, amelyek középpontjában a harmadik világháború veszélyének végleges elhárítása és a leszerelés nyomán felszabaduló anyagi eszközöknek a társada.mi haladás szolgálatába állítása áll. Május elsejei felhívások Tokió: A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága pénteken közzétette a párt május 1-i jelszavait. Az ország demokratikus erődhez és minden dolgozójához fordulva a kommunista párt arra szólít fel, hogy a május 1-i ünnepségek résztvevői adjanak határozott választ a vezető körök népellenes, reakciós politikájára, tegyék az ünnepségeket olyan össznépi megmozdulássá, amelynek délja a dolgozók érdekeinek védelme. Bécs: Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága május 1-i felhívásában hangsúlyozza, hogy az osztrák kommunisták sfkraszáll- nak az enyhülési folyamat elmélyítéséért és a leszerelésért, és üdvözli a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikáját. Algír: Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban is nagy lendülettel folytatódik a május 1-e megünneplésére való felkészülés. Az algériai dolgozók idei jelszavai hangsúlyozzák, hogy a legfontosabb feladat az Algériai Nemzeti Felszabadítás: Front IV. kongreszusán elfogadott határozatok megvalósítása, a nép forradalmi vívmányainak megvédése és ei’ősítése. Kambodzsa ' A normalizálódás lépcsőfokai Űjabbál szaporodott a thaiföldi—kambodzsai határon lejátszódott menekülttragédiák sora. Ezúttal a Newsweek című amerikai hetilap számolt be egy meghökkentő s egyben megrázó esetről, amely — ha eltekintünk a lap elmaradhatatlan kliséitől — politikailag is tanulságos. A Newsweek, egy Ching Ha nevű nyugat-kambodzsai falu életéről szólva, azt írta: „a vietnami csapatok ideér- kezése három hónappal ezelőtt rövid, de igazi felszabadulást hozott”. A vörös khmer pusztítás négy éve alatt a falu több mint 100 lakóját végezték ki kisebb vétségek miatt, sokan a túlfeszített munka, az éhezés, vagy gyógyszerhiány miatt pusztultak el. Amikor Heng Samrin kormánya átvette az ellenőrzést a közel eső Si- sophon városa felett, a szerencsétlen falu 18 túlélője úgy döntött: visszatér eredeti lakóhelyére s befejezi az aratást. S ekkor következett be a tragédia: félúton a parasztok egy „Vörös khmer” terrorosztag karjaiba estek. Pol Pót mészároslegényei ott folytatták, ahol abbahagyták a hatalomból való kiebruda- lás pillanatában. Két paraszt élte túl a találkozót — írta a Newsweek. A terroristák utánpótlása A történet híven ábrázolja a mai Kambodzsa nem köny- nyű helyzetét. Ebben a távoli indokínai országban január elején katonai-politikai fordulat ment végbe. A Kambodzsa, s a világ előtt diszkreditálódott Pol Pot-rezsim hadseregének derékhada ösz- szeomlott, a népi erők hatalomátvétele megfordíthatat- lanná vált. A bukott rezsim haderejének egy része elmenekült, más csoportjai be sem várták a találkozót az új hatalommal, s a dzsungelekbe húzódtak vissza. Sajnos a természet a terrorcsoportok kezére játszik. Amíg a népi hatalom szilárdan ellenőrizni tudja a nagyobb városokat, utakat, közlekedési csomópontokat, a lakott települések nagy részét, addig a fő ütőerőktől távolabb fekvő tanyák, főleg a dzsungelösvények jószerivel megközelíthetetlenek. Hogy meddig garázdálkodhatnak még a Pol Pothoz hű bandák, nem kis mértékben a külső támogatástól függ. Hisz világos, hogy az általuk űzött terrorizmus fegyverutánpótlás nélkül viszonylag gyorsan elhal. A kérdés kulcsa Pekingben van. Kína a hatalmat vesztett Pol Pot- garnitúrát mind a mai napig kormányként kezeli, a fővezéreknek, úszító rádióállomásuknak otthont ad, valahol Dél-Kínában, önáltatás, tekintélymentő utóvédharc? Igen is, meg nem is. Amíg Pol Pót pekingi „nagykövete” pompás fogadást ad, színjátéknak hihetnők a dolgot. De ha ezen megjelenik, mint ahogy megjelent, Huang Hua kínai külügyminiszter és kormánya nevében „szilárd támogatásáról biztosítja Kambodzsa kormányát a vietnami agresszió elleni harcban”, akkor nem vehető tréfára a dolog. Thai semlegesség? Bonyolítja a helyzetet Thaiföld szerepe is. Noha Kriangszak Csamanand bangkoki kormányfő legutóbb Moszkvában, s előtte jó néhány más fórumon kifejtette, hogy országa semleges az indokínai konfliktus ügyében, mégsem zárható ki a thai határhatóságok összejátszása Pol Pót bandáival. Március végén a kambodzsai forradalmi hatóságok nagyszabású tisztogató offen- zívába kezdtek a bukott rezsim hadseregmaradványainak felszámolására. Több tartományban, így Kompong Changban, Kampóiban és Ta- keóban jelentős eredményeket értek el. Különösen heves harcok folytak a thaiföldi határ közelében fekvő, stratégiai fontosságú Poipet város birtoklásáért. A népi erők kemény küzdelem után átvették a település ellenőrzését, s több, mint másfél ezer polpotista menekült át Thaiföld, Arany- aprathet tartományába. Az offenzíva a legutóbbi Phnom Penh-i közlés szerint folytatódik. Aktuális feladatok A Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottsága és a népi forradalmi tanács (kormány) • nemrég együttes ülésén vitatta meg a legsürgetőbb belpolitikai és gazdasági feladatokat. Pen Sovan nemzetvédelmi miniszter, a kormány alelnöke átfogó képet festett Kambodzsa helyzetéről s a következő tennivalókat jelölte ki a forradalmi hatóságoknak: 1. Folytatni kell a Pol Pot- hadsereg maradványainak felszámolását, minden erővel fenn kell tartani a rendet és a törvényességet. 2. Gyorsítani kell az élet normalizálódását, az emberek visszatelepülését eredeti lakóhelyükre, meg kell oldani a súlyos élelmiszer-problémát. 3: Meg kell szilárdítani az új közigazgatást, a tömegszervezeteket, a néppel meg kell értetni a front politikáját. 4. Gyorsítani kell a káderképzést, erősíteni kell a forradalmi szervezeteket. A tanácskozás hangsúlyozta a másik két indokínai állammal, Vietnammal és Laosszal való összefogás politikai jelentőségét. A Vietnammal kötött béke, barátsági és együttműködési szerződést Phnom Penh saját előrelépése biztosítékának tekinti. Peking igyekszik félremagyarázni a Vietnam és Kambodzsa közötti kapcsolatok természetét. Az „invázióval” kapcsolatos pekingi vádakra a Nhan Dan, a VKP központi lapja nemrég így felelt: „A vietnami fegyveres erők a két ország kormányának szerződése alapján tartózkodnak Kambodzsában. így ez a kérdés kizárólag a két államra tartozik és senkinek sincs joga, hogy beleavatkozzék.” Győri Sándor
