Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A megyei pártbizottság megtárgyalta □ Az építőipar helyzete és feladatai Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12-i határozata alapján tárgyalta meg pénteken a megyei pártbizottság Szabolcs-Szatmár építőiparának helyzetét és határozta meg azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek hosszú távon biztosítják az építőipar megfelelő fejlődését, a megye társadalmi, gazdasági felemelkedéséhez való hozzájárulását. A pártbizottság megállapította: megyénkben a harmadik ötéves terv során 12,5, a negyedik ötéves tervben 25, az ötödik ötéves tervben pedig 30 milliárdos nagyságrendű, beruházás valósult, illetve valósul meg, amelynek mintegy 70—75 százaléka közvetlen építési jellegű. Ez is mutatja: megyénk társadalmi, gazdasági fejlődésében az építőipar nagyon fontos szerepet tölt be. A megyei pártbizottság elismeréssel szólt az építőipar eddigi teljesítményéről, amelynek nyomán számos új gyárat, üzemet építettek. Negyvenkétezer ember számára létesülhetett új ipari munkahely. Építőiparunk jó munkájáról tanúskodnak az oktatási, egészségügyi, a kulturális, sport- és szolgáltató létesítmények, az elmúlt 15 évben megépült 58 ezer lakás, s a lakosság közel ötven százalékát ellátó közműhálózat. A vitában elhangzott: megyénk építőipara az általa támasztott igényeknek 1975-ig meg tudott felelni, az ötödik ötéves terv első három évében jelentkező beruházási keresletet azonban már nem tudja kielégíteni. Ennek oka, hogy a vállalati beruházások a vártnál nagyobb mértékben növekedtek; a speciális országos építővállalatok megyei tevékenysége visszaszorult; az utóbbi években az építőipari szövetkezetek és a mezőgazdasági építőszervezetek száma és teljesítménye is csökkent; vállalataink megyén kívüli építő-szerelő tevékenysége a tervezettnél jobban növekedett; a kivitelezők között nem alakult ki optimális munkamegosztás és termelési együttműködés. A megye szocialista építőipara nagy fejlődését mutatja, hogy az 1960-as 294 milliós saját építési, szerelési tevékenység jelenleg már 3,4 milliárdra emelkedett. A termelés gyors fejlődésének kedvezett a korábban szinte korlátlanul rendelkezésre álló szabad munkaerő. Megyénk építőipara 1960-ban 6 ezer 458, 1975 végére pedig már 16 213 dolgozót foglalkoztatott. Mind az építőiparban, mind a tervező-beruházó szerveknél gond a nagy gyakorlattal rendelkező műszaki és köz- gazdasági szakemberek hiánya. A szakmunkások aránya 39,6-ról 49,6 százalékra nőtt. Nem kielégítő azonban az egyes fontos szakmákban — ács, kőműves, festő, burkoló, bádogos — a szakember-ellátottság. Ez és a munkaerő-utánpótlás feszültsége hatékonyabb létszámgazdálkodásra késztette az építőszervezeteket, s növekvő feladataikat a termelékenység emelésével oldották meg. A jobb munka nyomán egyenletesen emelkedett az építőipari dolgozók keresete. Az 1960-as, egy dolgozóra jutó 1507 forintos havi átlagkereset 1977-ben már 3299 forint volt. A bérek növekedési üteme ma már megfelel az országos átlagnak. A szocialista bérezés elvének érvényesítését és a jobb munkát segíti a minőségi bérezés bevezetése is. Építőiparunkat — elsősorban a tanácsi és költségvetési üzemeket — a tanácsok 140 millió forintos fejlesztési alappal segítették. Megyénkben a lakás-, az ipari-mezőgazdasági beruházásoknál az utóbbi években meghonosodtak a korszerű építési eljárások. Erőteljes ütemű a gépesítés, s az eszközöket is fokozatosan kihasználják. Ezen a területen még lényeges tartalékaink vannak, például á könnyűszerkezetes építési mód elterjesztésében, a nagy teljesítményű emelő- és föld- munkagépek kihasználásában, a vakolás, meszelés, festés, a cső- és egyes szerelőipari tevékenység gépesítésében. Az építővállalatok egyik legnagyobb gondja fejlesztési alapjuk alacsony volta. Különösen szembetűnő a gépek elavulása a tanácsi és szövetkezeti építőiparban. E kedvezőtlen tendencia megállításához a vállalatok várható fejlesztési lehetőségei a jövőben is kevésnek bizonyulnak. Üjabb feszültségek forrása, hogy ' különösen a városokban kevés az épületfenntartó és az üzemelési feladatokat ellátó építőszervezetek száma, s a meglévők felkészültsége sem éri el a szükséges szintet. A megyei pártbizottság megállapította: a szűkös helyi tervezői kapacitás a megyei beruházási folyamat legkritikusabb pontja. A szűkös fejlesztési lehetőségek, a nagymérvű szakemberhiány következtében a megye tervezőszervezetei a helyi igényeknek csupán egyharmadát képesek kielégíteni. Kivitelező vállalatainknak jelenleg is több mint húsz megyén kívüli tervezőintézettel kell dolgozniuk. Az ebből adódó problémák a tervek gyakori módosítását és az építési idő megnövekedését vonja maga után. Az építőanyagok nagy részét is megyén kívülről szerezzük be. Bár Szabolcs-Szatmár jó lehetőségekkel rendelkezik a Szovjetunióból érkező faanyagok feldolgozására, nincsenek megyénkben jelentős kapacitású nyílászáró és burkolati elemeket előre gyártó üzemek. Évente mintegy hatszázezer köbméter folyamkavicsot kell messziről szállítani. A szegényes építőanyag-ipari háttér gátolja a folyamatos és tervszerű munkát, a szállítási költségek drágítják a beruházásokat. A vállalatok rákényszerülnek a nagyobb készletek tartására, amely nagymértékben terheli az amúgy is szűkös pénzügyi lehetőségeiket. Építővállalataink gazdálkodása a gondok ellenére egyenletesen fejlődött, ennek mértéke azonban elmarad a kívánalmaktól. A beruházások előkészítettsége alacsony színvonalú, sok az egy időben indított, vagy építés alatt lévő beruházás, lassú a vállalati irányítás színvonalának fejlődése, a belső tartalékok feltárásának üteme. Sok még a tennivaló az üzem- és munkaszervezés, az élőmunka és az eszközök ésszerű kihasználása területén. A szervezettebb munkára való törekvés szép példája, hogy az utóbbi hónapokban a SZÁÉV, a KEMÉV és az ÉPSZER, valamint a Hajdú megyei ÁÉV és a Debreceni TAÉV összefogott a nagy értékű gépek cseréjére, fizikai munkaerő átcsoportosítására, szállítójárműveik jobb hasznosítására és közös anyagbeszerző bázis kialakítására. Az írásos, a szóbeli előterjesztés és a vita megállapítása szerint az építővállalatoknak megyénk további dinamikus fejlődésével kell számolniuk. 1990-ig újabb ipari és mezőgazdasági létesítményeket szükséges építeni. Számolni kell az általános, a közép- és a szakmunkásképző iskolák nagyarányú tanterem és diákotthoni férőhelyeinek megépítésével, valamint a nyíregyházi kórház hatszáz ágyas rekonstrukciójával. A következő években általánossá válik megyénkben a regionális, a-körzeti vízművek és a szennyvíz- hálózat építése. A megye hat városában és A megyei pártbizottság megtárgyalta a lakásépítés 15 éves tervének irányelveit. Megállapította, hogy lakásépítésünk 1961 és 1975 közötti üteme meghaladta az országos átlagot. E program idején 58 ezer új lakás épült fel, s a családok több mint egyharmada költözött új otthonba. Erőteljesen nőtt a korszerűen — villannyal, vezetékes vízzel és gázzal — ellátott lakások aránya. A száz lakásra jutó családok száma megyénkben 126-ról 103- ra, az egyszobás lakások aránya 69 százalékról 45 százalékra csökkent. A lakásfejlesztés kedvező eredményei ellenére — részben a fokozódó iparosítás hatására végbemenő urbanizációs folyamat miatt — sem sikerült a lakáshiányt megszüntetni. A jövőben ezért az eddigi lakásépítési ütem fenntartását és a lakáskorszerűsítés jelentős mértékű fokozását kell szorgalmazni. 1990-ig szóló hosszú távú lakásépítési és gazdálkodási tervünknek számolnia kell azzal, hogy az új lakásokkal együtt készüljenek el a kapcsolódó egészségügyi, oktatási, művelődési. kereskedelmi, szolgáltató és kommunális létesítmények. A tervnek tartalmaznia kell a lakások rendszeres karbantartását, felújítását, korszerűsítését, településeink lakó- környezetének célszerű formálását. A pártbizottság irányelvei kimondják: 1990-ig megyénkben 60 ezer új lakást kell felépíteni, amellyel a lakásigények nagy részét kiegészíthetjük. Ez időszakban a több szobás lakások arányának növelésére, felszereltségük javítására kell törekedni. Elsőrendű feladat a megyeszékhely és a városok lakáshelyzetének dinamikus javítása. Nyíregyházán 18—20, a megye többi városában és várossá fejlesztendő településein 14—15, a községekben 25—28 ezer lakást kell felépíteni. A városi lakásépítést magas színvonalú közműellátottsággal, a lakosság kényelmét és a lakáskultúrát szolgáló felszereltséggel szükséges folytatni' Törekedni kell a lakások átlagos alapterületének fokozatos növelésére, a nagycsaládok elhelyezésére, a több generáció együttélésére alkalmas több szobás lakások számának gyarapítására. A gyermektíz nagyobb településén vezetékes gázhálózatot kell kivitelezni. A továbbiakban is elsőrendű feladat a záhonyi átrakókörzet bővítése. Fel kell készülni a mátészalkai és a nyíregyházi MÁV-pályaudvarok építésére, illetve rekonstrukciójára, a nagyarányú útfelújításra, korszerűsítésre is. A Politikai Bizottság megyénk fejlesztésével kapcsolatos 1977 novemberi határozata, valamint a megyei pártbizottság intézkedési tervében foglaltak végrehajtása megköveteli az építőipari vállalatok közötti ésszerű munkamegosztás fejlesztését, a nagyvállalatoknak a komplex építési feladatok együttes ellátására való felkészülését. A tanácsi építővállalat, az építőszövetkezetek, a költségvetési üzemek az átlagosnál magasabb fejlesztési ütemmel elégítsék ki a tatarozási, a felújítási és a családiház-építési igényeket. A mezőgazdasági társulások és építőszervezetek feladata megfelelni a mezőgazdaság építési szükségleteinek, a házilagos építőipari szervezeteknek pedig feladataikkal összhangban szükséges fejlődni, korszerűsödni. Építőiparunk a növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek az eddiginél dinamikusabb és hatékonyabb technikai fejlesztéssel, a tartalékok jobb hasznosításával, a termelékenység növelésével képes megfelelni. Fokozni szükséges a korszerű —r- házgyári, HAJDÚ VÁZ, ipari szerkezetek, könnyű- szerkezetek, közműalagút — technológiák télén házaspárok és az egyedülállók részére kisebb lakások és nyugdíjasházak építését szükséges szorgalmazni. Községeinkben a jobb minőségű lakások építését a közműhálózat — különösen a vezetékes vízhálózat — fejlesztésével kell elősegíteni. Az ésszerű takarékosság megköveteli, hogy a telepszerű több szintes lakások arányát a városokban és a várossá fejlesztendő településeken 65—70, a megyében összesen 40 százalék körül irányozzuk elő. E lakások mintegy 85 százalékát korszerű technológiával kell megépíteni. A családi házak építését típusszerkezetek alkalmazásával és az ezekhez igazodó típustervek felhasználásával kell megoldani. A magánlakás-építést hitelekkel, a hatósági eljárások egyszerűsítésével, megfelelő építési területtel és építőgépek kölcsönzésével támogatni kell. Fejleszteni szükséges a nem nagy tömegű lakásépítés technológiai alapjait is. A hagyományos építkezésnél is keresni kell azokat a technológiai megoldásokat, amelyek csökkentik az élőmunkát. Fejlődő nagyközségeinkben és a városkörnyéki községekben elő kell segíteni a szervezett, csoportos, korszerű lakásépítést, ösztönözni kell a lakosságot, a vállalatokat, a szövetkezeteket és az intézményeket erőforrásaik fokozottabb bevonására. Jobban ki kell használni a szövetkezésben rejlő előnyöket. Segíteni kell a lakásszövetkezetek anyagi, műszaki bázisának fejlesztését. Tervszerűen szükséges foglalkozni a lakások felújításával, karbantartásával, a komfort nélküli és a félkomfortos lakások korszerűsítésével. Javítani szükséges az elosztás rendszerét, jobban elő kell segíteni a lakáscseréket. A megyei pártbizottság felkérte a megyei tanácsot, hogy az irányelvek alapján készítse el Szabolcs-Szatmár 15 éves lakásépítési tervét. A pártbizottság rámutatott: az ötödik ötéves terv megyei lakásépítési céljainak megvalósítása eredményesen folyik. Legfontosabb feladatunk e célok teljesítése, illetve túlteljesítése. Az irányelvekben meghatározott feladatokat a megye ötéves terveiben kell konkrétan előirányozni. alkalmazását. Törekedni kell a nagy termelékenységű, a lehetőségeken belül tipizált gépek és gépláncok beszerzésére. Szervezettebbé szükséges tenni a gépkölcsönzést és a gépcserét, meg kell oldani a gépek több műszakos üzemeltetését. Vizsgálni szükséges a Hajdú megyei vállalatokkal közös javítóbázis kialakításának lehetőségét. Fejleszteni kell az építési ágazat ipari hátterét. A párhuzamos kapacitások létrehozását kiküszöbölve szükséges bővíteni a központi telepeket. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a szak- és szerelőipari kapacitást, növelni az előre gyártott blokkok és szerelvények alkalmazását, a munkafolyamatok gépesítettség) fokát. Indokolt a létszámgazdálkodás ésszerűsítése, az újabb technikai megoldások bevezetése, a tervszerűbb, hatékonyabb foglalkoztatás. Törekedni kell a színvonalasabb szakmai képzésre és továbbképzésre. Az építőipari bérezésnek jobban ki kell fejezni a végzett munka mennyiségét és minőségét. A vállalatok következetesebben alkalmazzák és állandóan tökéletesítsék a minőségi bérezést. Nagy figyelmet szükséges fordítani a beru-' házási folyamat szervezettségére, az új beruházások megfelelő anyagi és műszaki előkészítésére. Ennek érdekében jobban el kell határolni a vezetési, döntési színtereket, növelni szükséges a vezetők hatáskörét és felelősségét. A megyei pártbizottság az építőanyag-háttér javítása miatt szükségesnek tartja a Ro- zsályban feltárt kavicskészlet társulásos alapon való felhasználásának és egy középnagyságú betonelemgyár telepítésének vizsgálatát. Kimondta: a feladatok ellátásában növelni szükséges megyénk műszaki tervezői kapacitását, s ehhez meg kell oldani a létszám- és helyiséggondokat. Erősíteni szükséges a beruházók, tervezők és kivitelezők kapcsolatát, a beruházók koordináló szerepét, a tervezői művezetést, javítani a beruházások előkészítését. Ki kell alakítani az épületek tömeges felújításának rendszerét. Növelni szükséges a kivitelezés koncentrációját — az ésszerűség határán belül csökkenteni kell a folyamatban lévő beruházások számát. Nélkülözhetetlen a korszerű speciális járművek, az anyagrakó célgépek beállítása. Megyénkben — különösen az egyes hiányszakmáknál — bővíteni szükséges a kisipari építőtevékenységet is. A területrendezésről szólva a megyei pártbizottság kimondta: a tervek legyenek összhangban a település múltjával, jellegével és fejlődésével, s hosszú távon feleljenek meg a gazdasági-műszaki igényeknek, következetesebben érvényesüljenek azokban környezetvédelmi céljaink. Az építőipar hatékonysága megköveteli a felsőfokú végzettségű szakemberek megyénkben történő tervszerű letelepítését. Közép- és szakmunkásképző intézeteink mind mennyiségben, mind minőségben fejlődjenek, készítsék fel tanulóikat a gyakorlati életre, a vállalatok és a tanintézetek az igényeknek megfelelően hangolják össze az iparitanulóképzést. A megyei pártbizottság az építőipari kapacitás hatékonyabb működtetése érdekében szükségesnek tartja a tanácsi tervezőmunka további fejlesztését, a tanácsok koordináló szerepének javítását, a jobb terület-előkészítési és hatósági engedélyezési munkát, s azt, hogy a döntésbe jobban beleszólhassanak a tervező és kivitelező vállalatok. A tanácsok adjanak nagyobb anyagi támogatást az építőipari szervezeteknek. Az építővállalatok fejlesztésük érdekében használják fel az országos lehetőségeket, a pályázati rendszert, szélesebb körben valósítsák meg a generálkivitelezés gyakorlatát. A feladatok jobb elvégzéséhez erősíteni kell a pártszervek és -alapszervezetek irányító, szervező és ellenőrző munkáját. Az épí- . tőipari pártszervezetek a kommunistákon keresztül, személyes példamutatással mozgósítsák a dolgozó kollektívákat a vállalati feladatok megoldására. A szakszervezetek helyi szervei szorgalmazzák az üzemi demokrácia kiteljesedését, a munkások szakmai és általános műveltségének emelését, a jobb műm kahelyi légkör megteremtését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A termelési feladatokra mozgósítva szervezzék és ellenőrizzék a szocialista munkaversenyt. Az ifjúsági szervezetek feladata segíteni a fiatalok munkahelyi beilleszkedését, politikai és szakmai képzését, az ifjúság versenymozgalma hatékony működését, javítani az ifjúság érdekvédelmét. Az építőipari vállalatok vezetőinek kötelességük jobban támaszkodni az irányításuk alatt működő egységek KISZ-szervezetéire. A sajtó és a rádió reálisan ismertesse az építőipar eredményeit és gondjait, járuljon hozzá az építőipari dolgozók megérdemelt nagyobb társadalmi megbecsüléséhez. ★ A megyei pártbizottság felkérte a megyei tanácsot, az ipari szövetkezetek megyei szövetségét, az építőipari szakemberképzéssel foglalkozó tanintézetek, az építő-, tervező- és beruházó vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetőit, az építőipari pártszervezeteket, az építő- és helyiipari dolgozók szak- szervezetének megyei bizottságait, az Építőipari Tudományos Egyesület megyei szervezetét, hogy az anyagot tárgyalják meg, s munkaprogramban jelöljék meg az abból adódó politikai és gazdasági tennivalókát. El A15 éves lakásépítési terv irányelvei
