Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

1979. április 20. KELET-MAÖYARORSZÁG 3 Hűtlenség?->í ti "V:. ,ä»*A*.! V ~ * **■*-’-"' A'. FIATAL SZAKEM­BER így érvelt: elme­gyek a termelőszövetke­zetből. Igaz, jól érzem magam ott, szeretnek, is­merek mindenkit. De az is igaz: fejlődési lehető­ségem behatárolt. Pár év, s nem leszek más, mint tintába mártott paraszt, aki rutinból végzi a dol­gát. A rendszernél, aho­vá megyek, sokat tanul­hatok, gyűjthetem az is­mereteket. Lehet, hogy pár év múltán, ha új és szakmailag több kínálko­zik, onnan is elmegyek. A halász szakmunkás hasonlóan magyarázta meg, miért jött el Szat­márija, jó kétszáz kilo­méterre egykori munka- és lakóhelyétől dolgozni. A magasabb igényű mun­ka csábította. Mert se az egyik, se a másik esetben még szóba sem kerültek az anyagiak. Néhány éve szakismereteket szerzett, fiatalemberek keltek te­hát útra, a felfedezés iz­galmával. Mit mondjon az em­ber? Ha a beidegzett sab­lonokkal élnénk, akkor sommás lenne az ítélet: vándormadarak. Hogy mégsem ítélem el őket, annak jó oka van. Irigy­lem őket. Azért a bátor­ságért, hogy az új érde­kében feladnak langyos­nak látszó biztonságot, a több tudásért lemonda­nak a kényelemről. Meggyőződésem ugyan­is, hogy a fiatal szakem­berek egészséges mozgá­sa nagyon jó dolog. Mert az egy helyen megörege- dés nem biztos, hogy ér­dem. A törzsgárdaság is csalóka fogalom, rejtőz­het mögötte gyávaság, bátortalanság, igényte­lenség, anyagi megfonto­lás egyaránt. A fiatal szakembernek elsősorban a szakmájához kell hű­nek lennie, elvenni min­dent, amit kínál, hogy majd egyszer, ha jól fel­töltődött, akkor vállalja a maradást, a nagy isme­ret tartós kamatoztatá­sát Valamikor az volt a szokás, hogy a friss szak­ember, főleg iparos, elin­dult valcolni. Hazai és külföldi mestereknél, gyá­raknál töltött hosszabb- rövidebb időt. Tanult fo­gásokat lesett el, újat táplált a fejébe, nyelvet ismert meg, emberi kap­csolatokat épített ki. Sokszor hangzik el bí­rálat, amely azt fejtegeti: egyetemeink oktatása saj­nos nem mindig van össz­hangban a gyakorlati ~ élettel. Az sem biztos, hogy aki mondjuk nö­vénytermesztőnek tanult, nem ébred rá egyszer: jobban szereti az állato-- kat. Űjabb érvek ezek ahhoz, hogy a mozgás esetenként nemcsak elvi­selhető, hanem egyenesen szükséges. Egy idő óta mind több­ször hangzik el a véle­mény: hagyjuk, hogy a fiatal - szakemberek pró­bálkozzanak. Tanulja­nak, ismerkedjenek mi­nél többféle valósággal. Száműzzék életükből a kényelmet, a belenyug­vást, ne törődjenek bele esetleges csalódásukba, hanem keressék és talál­ják meg igazi helyüket a termelőmunkában. AZ AMBÍCIÓK közé tartozik a többre és jobb­ra törekvés nem anyagi vonatkozása is. Fogadjuk el: még egy huszonéves sem biztos, hogy véglege­sen megtalálja első mun­kahelyén az őt üdvözítő tevékenységet. És ilyen­kor mi lesz? Lesznek hű, de keserű, állandó, de csalódott, törzsnek számí­tó, de rutinból élő embe­rek. Poros diplomák, el­avult ismeretek, megsár­gult első alkalmazási pa­pírok jelzik a 20—30 éve­ket. Rosszul jár a társada­lom, s rosszul az egyén. Tiszteljük hát a bátorsá­got, a változtatni mérést, a több tudásra vágyako­zást. Mindenki hasznára. Bürget Lajos Takarmánytáp-szállítás a mátészalkai keverőüzemből. .------------------------------------------------------------------------------>______________________ Folyamatos foglalkoztatás a tsz-ekben (1.) Hol tart ma megyénk ? A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezet elnökével arról beszélgettünk, hogy újabb egyesüléssel, 7200 hek­tárral a megye nagy szövet- kezeteinék sorálba léptek. A gondjuk is nagyobb lett, fő­leg az asszonyok folyamatos foglalkoztatásában. A 970 dolgozóból 540 a nő. Nyáron van számukra munka a zöld­ségkertészetben; a 85 hektár paradicsom, 49 hektár pap­rika, 20 hektár dinnye, vala­mint a 85 hektár dohány ter­mesztésével. De vannak idő­szakok, különösen télen, ta­vasz elején, amikor nem tud­nak munkát adni. Valamilyen melléküzemág kellene — mondta a termelőszövetkezet elnöke. Többen jelentkeztek Ugyanerről a gondról volt szó Szakolyban is, ahol szak­F iiúk, én ezt nem bírom tovább! Nem bírom to­vább! Föladom! Nem leszek miniszter — sírta el magát dr. Nándorfehérvári Tódor a minap, amidőn név­napját ünnepelte a hivatali munkatársaival. Az asztalon nyolc hosszú nyakú üveg — nyolc élesre töltött ágyúlövedék — állt üresen, de ha valamennyi fölrabban, akkor sem okoz nagyobb meglepetést, mint az ünnepelt drámai bejelentése. — Nem leszel miniszter? — kérdezte valaki, aztán kábán néztek maguk elé meg egy­másra: Csioskás nem bírná tovább? Föladná? Mert dr. Nándorfehérvári Tódort — jogi csoportvezetőt és csaknem minisztert —ma­gúik között jobban ismerték a Csicskás névről, mint ame­lyiket a szüleitől kapott. Mi­ért? Úgy nyüzsgött a Nagy- főnök körül, mint egy hajda­ni tisztiszolga, ugorva öntöt­te teli a pálinkáspoharáí, primőr retket hozott kikülde­téséből és apróra vágott pet­rezselyemlevél között nyúj­totta át a Nagyfőnöknek, s ha behívták a párnázott aj­tón, már az előszobában úgy meghajlott, akár egy nagyra nőtt U-szeg, s az orrával sep- regetett, amidőn belépett a vastag szőnyegen. De Csicskásnak nem a szolgalelkűsége adta meg az életében az alaphangot, ha­nem az a kitartó várakozás, amivel ő számolgatta az éve­ket, amíg miniszter lehet. A munkatársak előtt gyakran mesélt álmairól, amikor fe­kete autók ölén ringatózott, vagy nemzetiszínű szalagot vágott ét dúszodlóval, máskor meg kitüntetéseket adomá­nyozott lelkesült beosztottjai­nak. Micsoda álmok! Jobban Csicskás föladja esett a fröocs, ha éjjel meg­látogatták a vágyak hírnökei. — Mit nem bírsz tovább? — kérdezte unottan az egyik munkatárs, akinek ennyi bor után rendszerint énekelni tá­madt kedve, s egyáltalán nem képes komoly dolgokra koncentrálni, még a máskor megcsodált sudár női lábak sem tűnnek föl neki, pedig van a presszóban elég. — Óh, miért keseredtél el ennyire, barátom? CJsicskás fölnézett, és sze­méből a könnyek oly vasta­gon patakzottak, mint a ta­vaszi ereszről az olvadt hó­ié. — A pénzt választottam, értitek? A pénzt, a rohadt aprópénzt, s nem a hírnevet, a dicsőséget, a karriert! Föl­adtam, hogy egyszer lehet be­lőlem valaki. Megyek a té- eszbe jogásznak. Már ki is kértek, áthelyezés, aztán el­vállalok két-három gazdasá­got — bizonyára tudjátok, mennyire nincs jogász a terü­leten, s ott kapva kapnak a jelentkezőkön, — s dőlni fog hozzám a dohány, mint ahogy a nagy nyári záporok öntik a vizet, én leszek az élet csá­szára, cuncibogarak lesik majd az intésemet, a zenekar tust húz, ha belépek a törzs­helyemre... De a karrierem­nek vége. A második robbanás: Csics­kás téeszben? Ugyan. A je­lenlévők meg sem mertek szólalni. Ott dolgozni kelL Köztudott volt dr. Nándor­fehérvári Tódorról, hogy so­hasem munkával kívánta elő­segíteni gyors haladását a Nagy Szamárlétrán. A jog­szabályokat ritkán tanulta meg, — pedig azok állítólag a jogászoknak olyanok, mint kovácsnak a kalapács, — s ha néha belefogott valamelyik olvasásába, perceken belül elaludt rajta. A Főhivatal meg dühöngött, hogyan tud olyan mafla határozatokat hozni, mint amilyenek a keze alól kikerülnek. — Ti nem ismeritek az éle­tet! — legyintett Csicskás. — A rendeleteket bújjátok, s a betű beszél belőletek. Bezzeg, ha ide kerülnétek, ebbe a ta­posómalomba ! Ö nem a tudással akart előbbre lépni, hanem az idő­vel. Általában kétévenként lépett egyet a létrán, s már csoportvezetői státusban dol­gozott, de sem csoportja nem került, s vezetni sem vezethe­tett senkit, de rang volt ez kérem a Hivatalban, némi pótlék és külön szoba járt vele, ami nagyon kényelmes. Az előrelépéssel nem volt elégedett: Pofára adják! — kiáltotta egyszer. — Beesett az arcom, akár a gyomorba­josoké, öregszem és még min­dig csak csoportvezető va­gyok! A jelenlévők kábán néz­ték Csicskás ikegő száját, de töltötték, s amikor koccintásra emelték az arany nedűvel tele kristá­lyaikat, az ünnepelt rövid készülődés után az drigykedés hangján biztatta őket: — Fiúk, ti még lehettek va­lakik! Kun István „A mezőgazdasági nagyüzemek a tervszerű munkaerő­gazdálkodás, a dolgozók folyamatos foglalkoztatása érdeké­ben fejlesszék a mellék- és kiegészítő tevékenységet.” (A KB 1978. március 15-i határozatából.) szövetkezetből létesült január 1-lével termelőszövetkezet, és a tavasz jövetelével sokkal több asszony jelentkezett munkára, mint amennyire a termelőszövetkezet vezetősé­ge számított. Szakolyban a dohánytermesztésnek van ha­gyománya. A háztáji egész területén dohányt termeszte­nek, és mert a dohányter­mesztésben is változott, vál­tozik a technológia, ősszel, tél elején már ez sem ad munkát. A szövetkezet elnö­ke azt mondta, próbálkoznak pesti üzemekkel olyan koope_ rációt létesíteni, amellyel időszakonként 40—50 asz- szonynak lenne folyamatos munkája. Sok termelőszövetkezet gondja az, amelyről a nyír­egyházi és a szakolyi tsz-el- nökők beszéltek. A termelő- szövetkezeteknek megyénk­ben jelenleg több mint 50 ezer tagjuk van. A termesz­tésben bekövetkezett válto­zás, a korszerű technika és technológia sok munkaerőt szabadított fel, ez azonban csak időleges. A pécsi példa A Központi Bizottság hatá­rozata éppen ezért szabta meg, a mellék- és .kiegészítő tevékenység fejlesztését fel­adatként. A mellék- és kiegé­szítő tevékenység azonban nem csak a foglalkoztatottság miatt fontos, a gazdálkodás eredményességét is befolyá­solhatja. Főleg a gyenge ter­mőképességű területeken, a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetekben. A nők foglalkoztatására számos jó példa van. A má- riapóosi Rákóczi Termelő- szövetkezet 1976-ban létesí­tett egy olyan üzemet, ahol 130 asszony varr két mű­szákban folyamatosan háztar­tási textíliákat, gyermekru­hákat. Ha érik a dohány, az alma, akkor 30—35 napot mezőgazdasági munkával töl­tenek. A nyírtassa Dózsa Terme­lőszövetkezet viszonylag nagy területen termel gyü­mölcsöt, konyhakertészeti növényt. Ennek kiegészítésé­re egy feldolgozó üzemet lé­tesítettek. Amíg szükséges, a kertészetben dolgozik a nyolcvan-száz asszony, azt követően gyümölcskonzer- veket, zöldségféléket, főleg uborkát tartósít. A termelőszövetkezetek ál­talában olyan melléküzem- ágakat létesítenek, amelyek kapcsolódnak a főágazatok­hoz. A váll-aji tsz húsüzeme évente 600 tonna nyers húst, kolbászt, szalonnát, zsírt ál­lít elő és értékesít. A vállaji szalonna, kolbász Mátészal­kán, Nyíregyházán keresett cikk, arról nem beszélve, hogy a helyi lakosság hús- és töltelékáru-ellátása meg­felelő. Gávavencsellőn a nö­vénytermesztés egyik főága­zata a burgonyatermesztés. Itt 100—120 asszony a burgo­nyatárolóban !kap kiegészítő munkát, a ZÖLDÉRT meg­bízásából 5—10 kilogrammos csomagokat készítenek. Csak a töredék A megye termelőszövetke­zeteinek birtokában viszony­lag nagy kiterjedésű erdők vannak. Az évről évre kiter­melt faanyag feldolgozásá­ra, hasznosítására is sok mel­léküzem létesült. Egyre el­terjedtebb a gyümölcster­méshez a ládakészítés, de ké­szítenek helyenként par­kettát, másutt ipari haszon­fát. A melléküzemági tevé­kenység tehát egyre sokré­tűbb, de ha a mezőgazdasági üzemek hétmillíánd bruttó termeléséhez viszonyítjuk, vagy ha tudjuk, hogy a mint­egy 25 ezer termelőszövetke­zeti asszony töredéke jut csak így munkához, akkor ez még kevés. (Folytatjuk) Seres Ernő w T udományos is­mereteket ter­jeszteni napja­inkban könnyebb és ne­hezebb is, mint a ko­rábbi években. Amikor naponta a tévében, az újságok és szakmai fo­lyóiratok hasábjain szá­mos érdekességet látha­tunk, olvashatunk, köny- nyebb az ismeretterjesz- tő előadásra vállalkozó szakember dolga. Van mire alapoznia, a hall­gatóság már előzőleg sok mindenről tud. Egy­ben nehezebb is a TIT- előadó dolga, mert a hallgató itt gyakorta vissza is kérdez, vitázik, érvel és tekintélyelvek alapján, aligha lehet őt meggyőzni. A Tudományos Isme­retterjesztő Társulat megyei szervezete és an­nak módszertani bizott­sága a közelmúltban foglalkozott az előadók felkészítésével, s igen tartalmas ajánlást foga­dott el. Jobban ki kell választani az előadások témájához illő módsze­reket és eszközöket. Nem elegendő sablon­szerű hirdetményekkel toborozni a hallgatókat, azzal, hogy az előadást dia- és filmvetítés kö­veti. Érdemes lenne fel­tüntetni, mit ábrázolnak a képek, mi a vetítésre szánt filmek rövid tar­talma, kik a készítői, milyen vers, zene hang­zik el és kinek a tolmá­csolásában — javasol­ják a módszertani szak­emberek. De ez csak az egyik oldal. Az előadók már az előadást megelőzően is kapcsolatot kellene teremteni a „befoga­dókkal”, eljuttatni hoz­zájuk az előadásokhoz kedvet ébresztő kivona­tokat, fontosabb kérdé­seket, hogy felkészül­hessenek, kérdéseik le­gyenek majd. Nem lehet a véletlen­re bízni az egyes elő­adások, konzultációs rendezvények sikerét. Külön öröm, hogy a társulat vezetői is ezt tartják a siker titkának, ezért vettek fel ilyen té­mákat a felkészítés programjába, az isme­retterjesztővel szemben támasztott pedagógiai, pszichológiai, retorikai követelmények, kíván­csiság, érdeklődés, igénykeltés, vélemény- formálás. P. G. NDK-exportra gyárt 10 ezer p ár női mokasszint a gávaven- csellői Viktória Cipőipari Szövetkezet. Mészáros Erzsiét a kéregbehúzó gépen munkálja meg a cipőfelsőrészeket. (Csá­szár Csaba felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents