Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-18 / 89. szám

1979. április 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK r Óvatosság Amikor a vásárosnaményi új írógépgyárban jártam, igencsak jólesett, hogy az igazgató köntörfalazás he­lyett a lényegről beszélt, ar­ról, hogy a fővárosi „anya- gyárral”, ma még korántsem zavartalan a viszony. Nem fontolgatott, nem mondta: „ezt ne írja”, fél szemmel nem kacsintott Pest, a mesz- szi központ felé, látszott: vállalni meri minden szavát. Talán szót sem érdemelne mindez, ha ez volna a ter­mészetes. Azonban, bárhogy is erőltetem az eszem, az utóbbi időkben csak Kisvár­dán, a „Vulkán”-ban talál­koztam hasonló nyíltsággal. Mert az esetek többségében misztikus ködbe burkolják a „főnökséggel” való kapcso­latot, mint akik attól tarta­nak, az őszinte szóért, a gondok nyilvánosságra hoza­taláért fejbeverés jár. Ami­ről nem beszélünk, az nincs is, gondolják és a ki nem mondott szóra ellenvéle­mény sem érkezhet. Persze, nem vagyok egé­szen biztos abban, hogy ez a több, mint óvatosság (meg­alkuvás?), nem sanyarú ta­pasztalatokon nyugszik-e? Biztosan van ilyen ok, de en­nél is jobban gyanakszom valamire. Arra, hogy a hi­bákról beszélni többek szá­mára nem lehet hálás fel­adat, mert a hallgató, az ol­vasó netán felteheti a kér­dést: „Tettek valamit önök, itt, helyben annak érdeké­ben, hogy a jelenségek meg­szűnjenek?” Néha az az em­ber érzése, igencsak bizony­talan lenne a válasz. Az óvatosság — úgy lát­szik —, mintha túlságosan is belénk ivódott volna. És, nem csak a vezetőkbe.' Óvatosak vagyunk tehát, olyannyira, hogy néha el sem merjük hinni: az igazsá­got kimondani nem főbenjá­ró bűn. Tudom, bárki hoz­hat bőven példát arra, ami­kor — itt és most —, annak bizonyult. S. Z. Energia Mikor lesz egységes me­gyei távfűtő vállalat? Miért hiánycikk gyakran az ÁFOR-nál a pakura? Mikor lesz vezetékes gáz több Sza­bolcs megyei városban? Ilyen kérdéseket tettek fel nemrég azon az energetikai konferencián, amelyet az Or­szágos Energiagazdálkodási Hatóság debreceni körzeti felügyelete, a megyei tanács, az MTESZ elektrotechnikai és energiagazdálkodási tudo­mányos egyesülete szervezett. A konferenciára az üzemek, intézmények vezetőit, ener­getikusait, az energiagazdál­kodásban és forgalmazásban érintett vállalatok illetékese­it hívták meg. A résztvevők megvitatták a megye ener­giagazdálkodását és meghatá­rozták a további feladatokat az energiahordozók felhasz­nálása terén. A tanácskozáson elhang­zott: megyénk igen szerény helyet foglal el az ország energiafogyasztásában: 2,1 százalékát igényeljük hazánk egyéves energiaszükségleté­nek. Ez a mennyiség 6100 terrakalóriát jelent. A villa­mos energiában is hasonló a helyzet: ott 2,2 százalékát fogyasztjuk a Magyarorszá­gon felhasznált mennyiség­nek. Az energiahordozók fo­gyasztásának kis mennyisége azonban nem jelenti azt, hogy a kevéssel azt csiná­lunk, amit akarunk. Sok te­rületen ésszerűbben hasz­nálhatjuk fel a rendelke­zésre álló energiakészletet. Így például a mezőgazda­ságban a terményszárítók üzemeltetését lehetne job­ban megszervezni. A mező- gazdaságban mind több ener­giát használunk, így ezen a területen komoly tartaléka­ink vannak az ésszerűbb energiagazdálkodásra. A konferencián elhang­zott: minden gazdálkodó szervnél energiatakarékos­sági és racionalizálási tervet kell készíteni, amelynek megtartását valamennyi üzemtől, intézménytől meg­követelik. Lényeges, hogy a tavalyi energiafogyasztást ne lépje túl a megye ebben az évben sem. A villanymelegí­tőket és egyéb villamosfűtő­testeket minden üzemben, intézményben le kell szerel­ni. Valamennyi gazdálkodó egységben kidolgozzák a munkafolyamatokhoz szük­séges optimális mennyiségű energiát, s ennek tartására törekedni kell. Sokkal na­gyobb figyelmet szükséges fordítani az energiatermelés­nél és -felhasználásnál ke­letkező hulladékhő hasznosí­tására. Napirendre került a me­gyei távfűtő vállalat meg­alakítása: a VI. ötéves terv­ben már ez az új üzem fe­lelne a hat város távfűtésé­ért. Így nyilván ésszerűbben lehetne gazdálkodni az ener­giával. T. K. „Manikűr" a teheneknek Takarmánytáp melléktermékből Társulás szénatermelésre — A fejőgép-karbantartó házhoz megy Két éve, hogy Szabolcsban a Boscoop (tehenészetek kooperációja) kirendeltséget létesített. Eredetileg a Pest környéki termelőszövetkezetek sikeresebb, gazdaságosabb tejtermelésének elősegítésére alakult ez a társulás. Később az egyre növekvő igény a rendszer különböző szolgáltatásai iránt országos hálózat kialakítását tette szükségessé. Borjú olcsóbban Mit tettek eddig, mit ter­veznek a jövőben a Boscoop- szakemberék megyénkben? Erről Szabó Sándor kiren­deltségvezetővel beszélget­tünk. A Pest környéki tsz- eknél az első sikert egy nyu­gatnémet licenc alapján ké­szített borjútáp hozta, amely- lyel az úgynevezett rövidített itatásos technológiát megva­lósították. A Szalvána alkal­mazásával a borjúnevelés 90 napról 42 napra csökkent, és az egy kilogramm borjúgya­rapodás költsége annyira mérséklődött, hogy egy-egy borjú nevelése 600—800 fo­rinttal lett olcsóbb. Ezt a technológiát az országban ma már több mint 400 gazdaság alkalmazza, Szabolcsban 50 üzem. A Boscoop a tehenészeti telepek komplex ellátására törekszik. Kidolgoztak egy tejtermelő takarékos tápsor- technológiát. Ebben több új­donság is szerepelt. Ilyen a Robovetin elnevezésű kiegé­szítő takarmány, amely mel­léktermékből, cukorrépasze­letből és növényolaj-zsira­dékból készül. A Robovetin tápanyagban és energiában kiváló, egy kilogramm két kilogramm kukoricával egyenlő. Szintén a takarékos abraktakarmányozást segíti a kalászosok szárának — búza, árpa — tömeges hasznosítá­sa. A kábái Vörös Csillag Tsz-ben vegyi kezeléssel fel­tárják a szalma fehérje és más tápanyagait, granulátu­mot készítenek. Ezt már a megye számos tehenészeté­ben, így Barabáson, Tisza- szalkán és Tímáron rendsze­resen etetik. A kábái táppal, Boscoop-technológiával egy kilogramm hús előállítási költsége 3—4 forinttal csök­ken. Nálunk — ahol az állatte­nyésztéshez szükséges abrak­takarmány megtermelésére száz százalékban nincs lehe­tőség — a költségcsökkentő melléktermék-takarmányok etetése, az ehhez kapcsolódó technológiák honosítása fel­becsülhetetlenül nagy érté­kű. De nemcsak ebben, az eredményesebb szálastakar- mány-termesztésben is úttö­rő munkát kíván végezni a Boscoop. A tömegtakarmá­nyozási technológia alkalma­zására és tökéletesítésére, ta­karmánybetakarító géptár­sulásokat hoztak létre. Idén az országban két ilyen tár­sulás kezdte meg működését, közülük egy megyénkben, a rakamazi, a timári, a tisza- löki termelőszövetkezetek kooperációjával. Gépsorral hamarabb A tömegtakarmány-beta- karító társulások lényege olyan gépsor alkalmazása, amellyel a betakarítási idő lerövidül, s ezzel a gyorsa­sággal a minőség is javítha­tó. Ehhez nagy teljesítményű, úgynevezett Herston-gépet alkalmaznak. Egy-egy ilyen gép ára egymillió-háromszáz­ötvenezer forint. A fejleszté­si alapot még három terme­lőszövetkezet esetében is na­gyon terhelné, ezért a Bos­coop a gép vásárlásához fél­millió forinttal járul hozzá. A Herston teljesítménye há­romszorosa az eddig alkal­mazott gépeknek, kiválóan szecskáz, a betakarított tö­megtakarmányokból jó siló készíthető. A rakamazin kí­vül Gávavencsellőn még egy társulást terveznek. A nagy teljesítményű gépsor feltéte­lezi a megfelelő területnagy­Az első negyedévben Sza- bolcs-Szatmárban 59 millió 513 ezer forint táppénzt fi­zettek ki. A kiutalt terhessé­gi, gyermekágyi segély össze­ge 15 millió forint. Az ipari, az állami gazdasági és az al­kalmazotti foglalkozású 37 ezer 471 családban van a megyében kettő, vagy ettől több gyéreik. Ezekben a csa­ládokban a gyerekek száma 77 ezer 796. A termelőszö- vetkeztekben 12 ezer 505 család jogosult családi pót­lékra. Gyermekeik száma 26 ezer 91. A gyermekek után a negyedév során 116 millió 501 ezer forint családi pót­lékot kaptak a szülők. A táppénzre jogosult biz­tosítottak száma februárban például meghaladta az 54 ezer főt. A táppénzes mun­ságot, a területek bőséges hozamát. Ehhez a Boscoop agrotechnikai szaktanácsot ad, jövőre vetőmagot is. Tehenek kalodában A hús- és tejtermelés kor­szerűsége, jövedelmezősége nemcsak takarmányozási, de istállótechnológiai állat­egészségügyi kérdés is. Éve­ken keresztül megoldatlan volt a fejőgépek karbantar­tása. Ez év január 1-től a fejő- és hűtőgépek javítását szervizelését a Boscoop sze­relői végzik. Éppen ideje volt, mert a megyében lévő több mint 1100 különböző tí­pusú fejőgép már eléggé rossz, elhasznált. A megfele­lően karbantartott géppel nem csak több tejet lehet fej­ni, de csökken a tőgygyulla­dásos megbetegedés. Egy má­sik igencsak hiánypótló szol­gáltatás az állatok körmözé- se. Ha ez nincs, akkor a jó­szág lesántul, és különböző betegségeket szerez. Erre ed­dig nem volt szakember, most a Boscoop megbízásá­ból ketten járják a megyét. Egy ötletes kalodában a jó­szágok körmeinek „manikű- rözését” gyorsan és szaksze­rűen végzik. Mint jeleztük, a Boscoop tevékenységének még nincs nagy múltja megyénkben, de annál inkább nagy a jövője. A munkára, amit végeznek, égetően szükség van. S. E. kanapok száma ebben a hó­napban 247 ezer volt. Az át­lagos napi táppénzes létszám 10 ezer körül mozog. A gyermekgondozási segé­lyen lévők száma 15 ezer 303. Nekik havonta mintegy 15 millió forintot folyósítanak. Az igazgatósághoz az első negyedévben 3971-en jelen­tették be nyugdíjigényüket. Ügyük intézésére 27 napos ügyintézési átlaggal 4617 ha­tározatot hoztak. Javítana a helyzeten, ha a dolgozó nyugdíjkorhatárának betöl­tése előtt egy évvel kérné munkában töltött ideiének elismerését. Így az utolsó fi­zetést követően kiesés nélkül kapná az első nyugdíjat. (sigér) Úton E zekben a napokban a télen garázsban ál­ló kocsik indulnak útnak, többszörösére nő a motorosok, kerékpáro­sok száma, a száraz út vakmerőbbé teszi a volán mögött ülő vezetőket Minden bizonnyal ilyen okok miatt emelkedik eb­ben az évszakban ugrás­szerűen a közúti balesetek száma. Hogy az idén más­képp legyen, ezért szervez közlekedésbiztonsági he­teket megyénkben a KBT. A programok keretében rendőrségi ellenőrzésekkel összekapcsolva végeznek felvilágosító munkát a gyalogosan közlekedők kö­rében. A „látni és látsza­ni” mozgalom szélesítésé­re különös figyelmet for­dítanak a kerékpárral közlekedők közúti maga­tartásának vizsgálatára. Külön felhívják a figyel­met a balrakanyarodás szabályainak ismerteté­sére, és helyes alkalma­zására, hangsúlyozva a kellő időben történő jel­zés, hátranézés fontossá­gát. A közvetlen vezetés előtti, alatti alkoholfo­gyasztás elleni propagan­datevékenységet a Vörös- kereszt aktivistáival, és az egészségügyi szervek bevonásával társadalma- sítják. A rendőri szervek ettől függetlenül szigorú­an eljárnak a magukról megfeledkező és alkoholos állapotban volán, kor­mány és gyeplő mögé ülő vezetőkkel, hajtókkal. Ezeket az ellenőrzéseket egész évben folytatják. A tavaszi közlekedési hetekre április 17-től má­jus 20-ig kerül sor. Eb­ben az időszakban a ke­rékpárosok ellenőrzésé­re fordítanak megkülön­böztetett gondot. Ezzel együtt rutinellenőrzések­kel szemmel tartják a közúti közlekedés vala­mennyi résztvevőjét. A nyári közlekedési he­tekben — július 1-től 30- ig — a gyerekek állnak a figyelem középpontjá­ban. Ebben az időszakban a játékos formájú közle­kedésben, KRESZ-okta- tásban rejlő lehetőségek kihasználására töreksze­nek. Itt az úttörő-rend­őrök is sokat segíthetnek A tömegesítést az „Együtt a gárda” vetélkedők je­lenthetik. Közlekedésbiz­tonsági célú kirakatver­senyt is rendeznek. Egész évben szorgal ■ mázzák a vezess biztonsá­gosan elv betartását. Szerveznek KRESZ-ve- télkedőket, vezetéstech­nikai versenyeket, növelik a közlekedést segítő ki­adványok számát. Családi pótlékra 116 millió Nyugdíj előtt állók figyelmébe Halászházaspár P alaszürke az ég, a fel­legek szinte a nyárfák csúcsát súrolják. Az országút zaja nagy csapat sirályt ver fel, tarka felhő­jükbe egy-egy szürke folt vegyül: magányos gémek vi­torláznak a tó fölött. A puska a gáton hever, nem törődik vele senki. Gaz­dája Vértes Sándor, a Fehér- gyarmati Halászati Szövet­kezet halászmestere az egyik telelőtó mellett áll, irányítja az embereket. Azok derékig érő gumicsizmában hatalmas hálót húznak. Bekerítik vele a kis tavat, néhány pillanat, s már a parton ficánkolnak a harminc—negyven dekás ponty- és amúrivadékok. Féltő kezek pakolják őket a műanyag kosarakba, onnan a mázsára kerülnek, s léleg­zetvételnyi szürifeí útán már • p ( » :• í'( . V a nagy tóban lubickolhatnak. Fölöttük sirályok köröznek, de tartván az embertől, bé­kén hagyják a hosszú télben legyengült halakat. A mázsát fiatalasszony ke­zeli, s írja be lelkiismerete­sen az adatokat a naplóba. Vértes Sándorné, a halász­mester felesége fázósan húz­za össze magán a kabátot, s az egyik sérült halra mutat. — Ezt már a sirályok csip­kedték össze — mondja. — Nemigen éri meg a követke­ző nyarat. Ez meg a gém mű­ve — emel ki a kosárból egy pontyot, amelyen féltenyér­nyi seb éktelenkedik. Ezért aztán néha használni keli a fegyvert, különben ki tud­ja, mennyi halat elpusztíta­nának. Ha valakiről elmondható, hogy szereti hivatását, ak­kor ezt a Vértes házaspárról nyugodt szívvel lehet állíta­ni. Távol a várostól, itt, a halastó partján élnek kislá­nyukkal egy parányi lakás­ban. Két évvel ezelőtt ke­rültek Szatmárba, Békés megyéből jöttek. A férj az idősebb, tizenegy éve halász, munkáját 'megbecsülték elő­' 7 j .í r ; j i■ r[> jm . j 'i-V ' '■!.'> ) ' ző munkahelyén, Köröstar- csán is. Mégis, mikor hívták, szívesen jött megyénkbe. Vonzotta a nagyobb feladat, a nagyobb felelősség. — Az ország második leg­jobb halastava ez, ami itt van előttünk — mutat büsz­kén a harminchektáros víz­felületre. — Tavaly nyolc­száz mázsa halat adott. — Mi ennek a titka? — kérdezem, s kabátom alá du­gom jegyzetfüzetemet, mert közben apró szemekben el­eredt az eső. — Titkunk? — mosolyog a fiatal, zömök halászmester. — Nincs nekünk semmiféle titkunk. Azt szokták monda­ni, a gazda szeme is hizlalja a jószágot. Lehet, hogy van benne igazság, de én azt mondom, a hal szeretete nem elég. Időben, és kellő táplálé­kot kell adni nekik. Meg persze ügyelni kell a víz tisztaságára, a szivattyúk működésére, egyszóval a ha­lak védelmére. S az ered­mény nem is marad el. — Szeretik a halat? — Attól függ, milyen rhi- höségbéh — válaszol 'a mé­J'j ~ c'\O iO.>< r ). 9 .ö.'l :.;J G zőgazdasági szakközépisko­lát végzett, s a szövetkezet­ben brigádvezetőként dolgo­zó feleség. — Mert a húsát nem nagyon. Az élő halat annál inkább. Ellenkező eset­ben, gondolja, vállalkoztunk volna erre az életre? M eg kell hagyni, nincse­nek irigylésre méltó helyzetben. Vértes Sán­dor járja a halászati szövet­kezet vizeit, ellenőrzi az ott folyó halászatot, felesége pe­dig az itteni halastó munká­ját irányítja. Gyereküket nap mint nap a városba hordják napközibe, s vásárolni is csak öt kilométerrel távo­labb, Gyarmaton lehet. A kérdésre, hogy mit csi­nálnak legszívesebben sza­bad idejükben, nevetve vá­laszolnak. Sétálnak a tópar­ton, s nézik a vizet, a nádat, a halakat, meg a kislányuk­kal játszanak, aki nap, mint nap megköveteli, hogy a szü­lők rajzoljanak neki. Ter­mészetesen halakat, meg ma- d'arakat. . Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents