Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-18 / 89. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 18. V / Üdvözlő távirat Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke és Apró Antal, a Magyar Népköztársaság ország- gyűlésének elnöke a következő táviratban üdvözölte Heng Samrint, a Kambodzsai Egységfront elnökét, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökét Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából: A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlése, Minisztertanácsa és a magunk nevében forró üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kambodzsai Nemzeti Egységfrontnak, a népi forradalmi tanácsnak és az egész kambodzsai népnek. A kambodzsai nép a gyarmatosítók, az idegen betolakodók és kiszolgálóik ellen folytatott hősies harc után 1975. április 17-én vívta ki függetlenségét. P. népirtó politikát folytató Pol Pót—leng Sary-rezsim azonban megsemmisítette e harc eredményeit, s az országot idegen érdekeknek rendelte alá. A nép szembeszállt elnyomóival, a nemzeti egységfront vezetésével felszabadította országát, végérvényesen győzelemre vitte a forradalom ügyét, s igazi tartalmat adott április 17-nek, az ország nemzeti ünnepének. A kambodzsai nép országa újjáépítésében, az új társadalmi rend megteremtésében, a nemzeti egységfront 11 pontos programjában megfogalmazott külpolitika valóra váltásában mindenkor számíthat hazánk, a magyar nép támogatására. A kambodzsai nép forradalmának győzelme megteremtette a kedvező feltételeket országaink sokoldalú kapcsolatainak kialakításához, együttműködésünk fejlesztéséhez. Kívánjuk, hogy a kambodzsai nép érjen el kiemelkedő sikereket hazája függetlenségének, hősi harcban kivívott szabadságának megvédésében, az új, virágzó Kambodzsai Népköztársaság építésében. Ma megkezdődnek a vietnami—kínai tárgyalások Szerdán Hanoiban megkezdődnek a hivatalos tárgyalások a VSZK és Kína között a határkonfliktus és a két ország közötti viszony rendezésével kapcsolatos sürgető problémákról — közölték kedden a VSZK külügyminisztériumában. Kína a hét elején újabb provokációval bonyolította a helyzetet. A kínai tárgyalóküldöttség Han Nien-lung vezetésével szombat óta tartózkodik a vietnami fővárosban, s azóta lényegében technikai jellegű előzetes megbeszélések folytak. A VSZK delegációját Phan Hien külügyminiszterhelyettes vezeti. Hétfőn este Hanoiban hivatalosan közölték: a kínai légierő 3039-es sorozatszámot viselő gépe délután megsértette a VSZK légiterét és vietnami területen lezuhant. A VSZK külügyminisztériuma tiltakozó jegyzéket intézett ebben az ügyben a kínai külügyminisztériumhoz, amelyben figyelmeztetett: Kínának azonnal fel kell hagynia a hasonló cselekményekkel, hogy elkerülhessék a tárgyalások helyzetének további bonyolítását. Hanoi megfigyelők úgy vélik: az incidenst követően kizárólag a vietnami fél önuralmának köszönhető, hogy a hivatalos tárgyalások szerdán megkezdődhetnek. Kedden a két delegáció helyettes vezetője már találkozott Hanoiban. Napirendi kérdésekről tárgyaltak. Üdvözlő távirat Szíria nemzeti ünnepe alkalmából A Szíriái Arab Köztársa- gi elnöknek. Lázár György, ság nemzeti ünnepe alkal- a Minisztertanács elnöke mából Losonczi Pál távirat- , ... ban fejezte ki jókívánságait Mohauad Ah A1 Halabl ml' Hafez Al-Asszad köztársasá- niszterelnököt üdvözölte. Az olajárak emelésére készül Szaúd-Arábia A Londonban megjelenő arab nyelvű Asharo Al- Awsat című lapban Ahmed Zaki Jamani, Szaúd-Arábia olajminisztere újabb olajáremelést helyezett kilátásba 1979 második fél évére. Jamani szerint újabb áremelésre lesz szükség, amennyiben az olajimportáló országok nem korlátozzák fogyasztásukat, vagy pedig ha az iráni olajtermelés napi 4 millió hordó alá esik. Jamani úgy nyilatkozott, hogy az olaj árát jelenleg az OPEC döntéseinél jobban befolyásolják a piac körülményei. Az interjúból nem derül ki egyértelműen, vajon a szaúdi miniszter hivatalos OPEC-áremelésre gondolt, vagy pedig a világpiaci ár lehetséges emelkedésére. Május 3-ra tűzték ki az angliai parlamenti választásokat. Képünkön: James Callaghan miniszterelnök és Ron Haywood, a munkáspárt elnöke a választások alkalmából rendezett sajtóértekezleten. (Kelet-Magyarország telefotó) Iránban államosítják a petrokémial ipart A teheráni rádió hétfő esti jelentése szerint az iráni minisztertanács elfogadta Karim Szandzsabi külügyminiszter lemondását. A 74 éves politikus vasárnap nyújtotta be lemondását Mehdi Bazargan kormányfőnek arra hivatkozva, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben nem tudja vállalni a megbízatásával járó felelősséget. A sah rendszerének megdöntésében jelentős szerepet betöltött nemzeti front vezetője egybehangzó értékelése szerint e lépéssel akarta kifejezni a forradalmi bíróságok tevékenységével való egyet nem értését is. Rahim Abedi, az Iráni Nemzeti Petrokémiai Társaság vezérigazgatója hétfőn közölte, hogy az iráni petrokémiai ipart száz százalékig államosítani kívánja. Ennek érdekében — mondotta Abedi — máris tárgyalnak az iráni részvényekkel rendelkező külföldi cégekkel e részvények visszavásárlásáról. nKÉPERMYöffffl F rau Friedrichewski elkéri az egyik képes újságot. — Már nem kaptam, elfogyott — mentegetődzik. — És okvetlenül szeretném megnézni a divatrovatot. Mit hordanak az idén az ifjúvá avatáskor... Lánya, Renate a 8. osztályba jár. S bár csak áprilisban kerül sor rá, hogy felnőtté fogadják a kislányt, máris nagy az izgalom. Az egyik vendéglőben már jó előre — egy évvel ezelőtt! — húsz helyet foglaltak, mert az „ifjúvá avatásos” hétvégeken mindenütt minden zsúfolt. A rokonok, legjobb barátok is tudják már Renate Friedrichewski ifjúvá avatásának pontos időpontját, sőt, a legtöbben már azt is megtudakolták: mit kíván ajándékba az ünnepelt. Az ifjúvá avatás alkalmából ugyanis összegyűlnek a családok és a barátok, s az ünnepélyes aktussal a gyermekkortól elbúcsúztatott lányok és fiúk sok kívánsága teljesül a bőkezű rokonok és barátok révén. És az csak természetes, hogy a szülők a legújabb divat szerint választják ki a nagy alkalomra való ruhát: a lapok divatrovatai már januártól tanácsokat adnak, s a nagy áruházak kirakataiban éppúgy, mint a falusi szövetkezeti üzletekben „ifjúvá avatási” kirakatok készülnek. Az előkészületeknek azonban nem ez a legfontosabb része. Már szeptemberben Ifjúvá avatás az NDK-ban megalakulnak az ifjúvá avatási bizottságok: országostól kezdve egészen az iskolai osztályokban működőkig. Feladatuk, hogy a 8. osztályba járó, 14—15 éves gyermekeket előkészítsék életük fontos eseményére. A német hagyományokból nőtt ki az NDK-ban az immáron több, mint két évtizedes múltra visszatekintő mozgalom: a gyermekkor és az ifjúkor küszöbét átlépve a lányok és fiúk ünnepélyes fogadalmat tesznek, elkötelezve magukat szocialista hazájuk, a Német Demokratikus Köztársaság és annak népe iránt. Az ifjúvá avatásra hónapokig tartanak az előkészületek. Kétszázötezer lesz ebben az esztendőben azoknak a fiataloknak a száma, akik a márciustól júniusig tartó időszakban fogadalmat tesznek, A felkészülök legtöbb csoportja kirándulásokat is tesz. Berlinben nagyon gyakran találkozni a köztársaság városaiból és falvaiból érkezett gyermekekkel, akik vezetőjük irányításával ellátogatnak a múzeumokba, megnézik az NDK törvény- hozásának otthonát, a népi kamara üléstermét, személyes benyomásokat gyűjtenek a brandenburgi kapunál, ahol az NDK-t Nyugat- Berlintől elválasztó államhatár húzódik. Renate Friedrichewski például Sachsenhausenbe látogatott el. A 75 éves Helmut Müller, aki hát évig raboskodott a hírhedt hitlerista koncentrációs táborban, vezette őket. A lánynak és társainak nagy élményt nyújtott ez a látogatás, s segítséget ahhoz, hogy jobban értékelje, mit is jelent a Német Demokratikus Köztársaság léte és erősödése azon a földön, ahol valamikor a tömeggyilkosok uralkodhattak. Müller elvtárs elbeszéléséből képet alkothattak arról a szolidaritásról is, amely a különböző országokból idehurcolt antifasiszta foglyokat összefűzte, s arról, miként állták meg százezrek a helyüket, bizonyították emberségüket az ellenségnek kiszolgáltatva is. Mintegy 10 órás a felkészülési program, de a gyerekek érdeklődése akkora, hogy ezt rendszerint túlteljesítik. A legtöbbet tárgyalt témák: „A közösség és az egyén”, „Bátorság és hősiesség napjainkban”, „Szépen és igaz módon élni”. Izgalmas kérdések ezek, a mindennapi helytállás során kell később rájuk felelni. Az NDK 17 millió lakosából az évek során már csaknem 5 millióan vettek részt a felkészülésben és tettek utána ünnepélyesen fogadalmat Az állami ünnepséget aztán a meghitt családi ebéd követi. Ezeken a fiatalok, az ünnepeltek legtöbbször hallgatnak, s az idősebbek, tapasztaltabbak mondanivalójára figyelnek. Ez az alkalom ugyanis rendszerint megnyitja a rokonoknál, barátoknál az emlékezés zsilipjeit. Jó, ha a 14—15 évesek szeretteiktől, közvetlen ismerőseiktől is meghallják, mennyit változott a világ a legutóbbi húsz-harminc évijén azon a földön, amelyen élnek. Í gy válik ez az esemény a fiatalokat sokáig elkísérő élmény- nyé. Akad az idős NDK- állampolgárok között olyan is, aki még jól emlékszik rá, amikor régen, még 1933 előtt a párt gyermekszervezetében az ifjúvá avatásra készült. Feljegyezték, hogy Ernst Thälmann — az ő nevét viseli az NDK úttörőszervezete — a börtönben, egyik cellatársa előtt régi if júvá avatási emlékeit idézte. És hozzátette: büszke, hogy akkor tett fogadalmát megtartotta, mindig hű maradt az ügyhöz, amely mellett elkötelezte magát. Pintér István Rövid időn belül az első műsorban is — főidőben — képernyőre került a Pün- kösti Árpád írása és dokumentumok alapján készített tévéfilm, az Ellentétek. Dö- mölky János rendezte, ö az, aki néhány évvel ezelőtt a gyári környezetben játszódó Miért? című filmet is készítette. Mindkettőnek sarkalatos problémája az üzemi demokrácia, a vezetés minőségének kérdése. Nem olvastam két évvel ezelőtt az Üj Tükörben Pünkösti Árpád írását azokról az egyik — Szeged környéki — termelőszövetkezetet felbolygató, megrázó belső ellentétekről, mely írás e film rendezőjének figyelmét felkeltette. így hát a filmet mint primer, elsődleges élményt fogadtam. Legfőbb értékének a kendőzetlen szókimondással ötvözött pártosságát, a szocializmus ügye melletti pironkodás nélküli kiállását tartom. Ugyanis az utóbbi időben nemcsak a hibák, a bűnök óvatos körülírása, szégyellős megfogalmazása, sőt elhallgatása kezd szokássá válni, hanem — másfelől — az irodalom, a film világában épp úgy szé- gyellnivalóvá minősült a szocialista pártosság vállalása, a szocialista demokrácia nyílt visszacsatolása a munkáshatalomhoz. A sokasodó tévéfilmek világában pedig még ritkább az Ellentétekéhez hasonló szerepvállalás. Az Ellentétek az emberekért készült, a szocializmus eszméi valóra váltásának segítése szándékával. Ehhez nem férhet kétség. Hogy közben kemény igazságokat mond ki a szocialista haladást fékező, gátló, az elvtelen, az összefonódásokra épülő, önérdekű vagy legjobb esetben csoportérdekű, az intrikát, a bosszút is érvényre juttató, a szocializmustól idegen vezetési módszerekről, az irányítás és a felügyelet gyengéiről, s egyéb fontos dolgokról. Ez igaz. De az élet, a haladás követeli meg, hogy nyíltabban beszéljünk ezekről. Biztos, hogy nem talált azonos fogadtatásra, egyhangú helyeslésre az Ellentétek, Pünkösti Árpád és Dömölky János tévéfilmje, s bár érheti bírálat — jogosan — az arányok ebben- abban való eltolásáért, abban nem lehet kétség, hogy nemcsak a jó ügy érdekében végbevitt fontos tett ez az alkotás, hanem egyben szükséges cselekedet is. Ugyanarról az oldalról, de más eszközökkel, az irónia hangján szól több, nem éppen dicséretes, sőt társadalmilag káros jelenségről a közeli napokban elhunyt kiváló író, Mesterházi Lajos tévéfilmje, A Ze- begényiek. Vidám, családi történet ad keretet a szocialista irodalom jelesének a szeretettel telített csúfolódásra. Arra is azonban, hogy ne csak csúfolódva, hanem haraggal is szóljon. Miről is? A gondolkodás nélkül, félgőzzel végzett munkáról, arról, hogy az állami termelőhelyeken az üzleti érzéknek sokszor híjával vannak, nincs fantázia a munkában, a tervezésben, a végrehajtásban; arról, hogy a becsületesen végzett munkát még mindig nem becsüljük meg eléggé. Mesterházi Lajos iróniája ismert jelensége, ténye a kortárs irodalomnak. Olvasói találkozhattak vele, s kedvvel merültek el benne. A Zebegényiek rendezőjéé, Zsurzs Éváé viszont az az érdem, hogy a televíziónézőknek — kedves, jó ötletekkel, az ellenpontozást kiaknázó vágásokkal és más filmbéli trükkökkel — bemutatta Mesterházi Lajos írásművészetének ezt az oldalát is. És természetesen a színészeké is az érdem. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT „Tizenkilenc éves átlagos csaj vagyok, és nem tudok mit kezdeni magammal.. félek a jövőtől. Mit tanácsolnak?” — akarta kérdezni a svéd rádió válaszolási rovatától egy munka nélküli stockholmi lány. Aztán rájött, hogy nem érdemes. Mert milyen választ is kaphatna — az általánosan biztatón, banálisán türelemre intőn kívül — egy olyan társadalomban, amelyben a’ munkanélküliség réme tőlünk merőben szokatlan áldozatokat kívánhat meg az embertől. Embertelenül, még az önkímélet nélkül hajszolt jólét felől nézve Stockholmba került tehetség is. Björn Runeborg svéd író hangjátéka, Az autókereskedő, egy távoli vidékről Stockholmba került tehetséges fiatalember, talpraesetten leleményes autóügynök sorsfordulójának példáján illusztrálta a fentieket. Fiatalemberünk kirívóan vidéki tájszólását a cége úgy ítélte meg, hogy az kárára van az üzlet iránti bizalomnak. (Elhihet-e a vevő a vidékies kereskedőnek megfelelő garanciát, szervizt, s majdani zavartalan pótalkatrész-ellátást a kocsijához?) Az ügynöknek ezért le kellett szoknia az eredeti zamatú beszédéről, amely igazából egyénivé tette őt, s amely épp úgy hozzátartozott, akár a bőre, és meg kellett „svédül” tanulnia, a cég kívánságára. Az nem számított, hogy éppen ezzel veszett oda az autókereskedő fesztelen természetessége, ami addigi, fölöttébb sikeres munkájának legfőbb eredője volt. Szerelme, az idézett „átlagos csaj” pedig másmilyen módon alkudott meg a sorsával: kétes jövő felé, ám könnyebb élet útján indult el — egy másikkal, a pillanatnyilag többet ígérővel... Szűcs János invenciózus rendezésében, Csendes László (a kassai Thália Színház tagja) ízes, palóc tájszólású címszereplésével, a Miskolci Nemzeti Színház művészei árnyait erőteljességgel elevenítették meg a délutáni Rádiószínháznak ezt a szívesen meghallgatott műsorát. Rendkívüli sorsokat, rendhagyó életformákat, különlegesen érdekes riportalanyokat és eseteket ötvöz — egy kevés jó muzsikával és irodalommal fűszerezve — színes szórakoztató műsorba Lengyel Nagy Anna, Embermesék sorozatcímmel. Némileg a (sajnosán megszűnt) tévébeli Csak ülök és mesélekhez hasonlóan, csak nagyobb rádiós mozgékonysággal és „színe- zési” lehetőségekkel, de feltehetőleg ugyanolyan sikerrel. Bizonyosnak tűnik, hogy az ilyen típusú műsorra nagy szükség van. A múlt csütörtöki adás leg- remekebb riportja a „hézagpótló” művészeti szervezővel készített volt. Egyik-másik portré, illetve téma ugyan visszaköszönt (pl. a becsületcsárda), de a műsor egészében véve érdekes, jól szórakoztató volt, Turián György megszokottan színvonalas, rutinos rendezésében. Merkovszky Pál
