Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-18 / 89. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 18. V / Üdvözlő távirat Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke és Apró Antal, a Ma­gyar Népköztársaság ország- gyűlésének elnöke a követ­kező táviratban üdvözölte Heng Samrint, a Kambod­zsai Egységfront elnökét, a Kambodzsai Népi Forradal­mi Tanács elnökét Kambod­zsa nemzeti ünnepe alkal­mából: A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlé­se, Minisztertanácsa és a magunk nevében forró üdvözletün­ket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kambodzsai Nem­zeti Egységfrontnak, a népi forradalmi tanácsnak és az egész kambodzsai népnek. A kambodzsai nép a gyarmatosítók, az idegen betola­kodók és kiszolgálóik ellen folytatott hősies harc után 1975. április 17-én vívta ki függetlenségét. P. népirtó politikát folytató Pol Pót—leng Sary-rezsim azonban megsemmisí­tette e harc eredményeit, s az országot idegen érdekeknek rendelte alá. A nép szembeszállt elnyomóival, a nemzeti egységfront vezetésével felszabadította országát, végérvé­nyesen győzelemre vitte a forradalom ügyét, s igazi tartal­mat adott április 17-nek, az ország nemzeti ünnepének. A kambodzsai nép országa újjáépítésében, az új társa­dalmi rend megteremtésében, a nemzeti egységfront 11 pon­tos programjában megfogalmazott külpolitika valóra váltá­sában mindenkor számíthat hazánk, a magyar nép támoga­tására. A kambodzsai nép forradalmának győzelme megterem­tette a kedvező feltételeket országaink sokoldalú kapcsola­tainak kialakításához, együttműködésünk fejlesztéséhez. Kívánjuk, hogy a kambodzsai nép érjen el kiemelkedő sikereket hazája függetlenségének, hősi harcban kivívott szabadságának megvédésében, az új, virágzó Kambodzsai Népköztársaság építésében. Ma megkezdődnek a vietnami—kínai tárgyalások Szerdán Hanoiban megkez­dődnek a hivatalos tárgya­lások a VSZK és Kína között a határkonfliktus és a két ország közötti viszony rende­zésével kapcsolatos sürgető problémákról — közölték kedden a VSZK külügymi­nisztériumában. Kína a hét elején újabb provokációval bonyolította a helyzetet. A kínai tárgyalóküldöttség Han Nien-lung vezetésével szombat óta tartózkodik a vi­etnami fővárosban, s azóta lényegében technikai jellegű előzetes megbeszélések foly­tak. A VSZK delegációját Phan Hien külügyminiszter­helyettes vezeti. Hétfőn este Hanoiban hi­vatalosan közölték: a kínai légierő 3039-es sorozatszámot viselő gépe délután megsér­tette a VSZK légiterét és vi­etnami területen lezuhant. A VSZK külügyminisztéri­uma tiltakozó jegyzéket inté­zett ebben az ügyben a kí­nai külügyminisztériumhoz, amelyben figyelmeztetett: Kí­nának azonnal fel kell hagy­nia a hasonló cselekmények­kel, hogy elkerülhessék a tárgyalások helyzetének to­vábbi bonyolítását. Hanoi megfigyelők úgy vé­lik: az incidenst követően kizárólag a vietnami fél ön­uralmának köszönhető, hogy a hivatalos tárgyalások szer­dán megkezdődhetnek. Ked­den a két delegáció helyettes vezetője már találkozott Ha­noiban. Napirendi kérdések­ről tárgyaltak. Üdvözlő távirat Szíria nemzeti ünnepe alkalmából A Szíriái Arab Köztársa- gi elnöknek. Lázár György, ság nemzeti ünnepe alkal- a Minisztertanács elnöke mából Losonczi Pál távirat- , ... ban fejezte ki jókívánságait Mohauad Ah A1 Halabl ml' Hafez Al-Asszad köztársasá- niszterelnököt üdvözölte. Az olajárak emelésére készül Szaúd-Arábia A Londonban megjelenő arab nyelvű Asharo Al- Awsat című lapban Ahmed Zaki Jamani, Szaúd-Arábia olajminisztere újabb olajár­emelést helyezett kilátásba 1979 második fél évére. Ja­mani szerint újabb áreme­lésre lesz szükség, amennyi­ben az olajimportáló orszá­gok nem korlátozzák fogyasz­tásukat, vagy pedig ha az iráni olajtermelés napi 4 mil­lió hordó alá esik. Jamani úgy nyilatkozott, hogy az olaj árát jelenleg az OPEC döntéseinél jobban be­folyásolják a piac körülmé­nyei. Az interjúból nem de­rül ki egyértelműen, vajon a szaúdi miniszter hivatalos OPEC-áremelésre gondolt, vagy pedig a világpiaci ár lehetséges emelkedésére. Május 3-ra tűzték ki az angliai parlamenti választásokat. Képünkön: James Callaghan miniszterelnök és Ron Hay­wood, a munkáspárt elnöke a választások alkalmából ren­dezett sajtóértekezleten. (Kelet-Magyarország telefotó) Iránban államosítják a petrokémial ipart A teheráni rádió hétfő esti jelentése szerint az iráni mi­nisztertanács elfogadta Ka­rim Szandzsabi külügymi­niszter lemondását. A 74 éves politikus vasárnap nyúj­totta be lemondását Mehdi Bazargan kormányfőnek ar­ra hivatkozva, hogy a jelen­legi bonyolult helyzetben nem tudja vállalni a megbí­zatásával járó felelősséget. A sah rendszerének megdönté­sében jelentős szerepet betöl­tött nemzeti front vezetője egybehangzó értékelése sze­rint e lépéssel akarta kife­jezni a forradalmi bíróságok tevékenységével való egyet nem értését is. Rahim Abedi, az Iráni Nemzeti Petrokémiai Társa­ság vezérigazgatója hétfőn közölte, hogy az iráni petro­kémiai ipart száz százalékig államosítani kívánja. Ennek érdekében — mondotta Abe­di — máris tárgyalnak az iráni részvényekkel rendel­kező külföldi cégekkel e részvények visszavásárlásá­ról. nKÉPERMYöffffl F rau Friedrichewski elkéri az egyik ké­pes újságot. — Már nem kaptam, elfo­gyott — mentegetődzik. — És okvetlenül szeretném megnézni a divatrovatot. Mit hordanak az idén az ifjúvá avatáskor... Lánya, Renate a 8. osz­tályba jár. S bár csak ápri­lisban kerül sor rá, hogy fel­nőtté fogadják a kislányt, máris nagy az izgalom. Az egyik vendéglőben már jó előre — egy évvel ezelőtt! — húsz helyet foglaltak, mert az „ifjúvá avatásos” hétvégeken mindenütt minden zsúfolt. A rokonok, legjobb barátok is tudják már Renate Fried­richewski ifjúvá avatásának pontos időpontját, sőt, a leg­többen már azt is megtuda­kolták: mit kíván ajándékba az ünnepelt. Az ifjúvá avatás alkalmából ugyanis össze­gyűlnek a családok és a ba­rátok, s az ünnepélyes ak­tussal a gyermekkortól elbú­csúztatott lányok és fiúk sok kívánsága teljesül a bőkezű rokonok és barátok révén. És az csak természetes, hogy a szülők a legújabb divat szerint választják ki a nagy alkalomra való ruhát: a la­pok divatrovatai már janu­ártól tanácsokat adnak, s a nagy áruházak kirakataiban éppúgy, mint a falusi szö­vetkezeti üzletekben „ifjúvá avatási” kirakatok készül­nek. Az előkészületeknek azon­ban nem ez a legfontosabb része. Már szeptemberben Ifjúvá avatás az NDK-ban megalakulnak az ifjúvá ava­tási bizottságok: országostól kezdve egészen az iskolai osztályokban működőkig. Feladatuk, hogy a 8. osztály­ba járó, 14—15 éves gyer­mekeket előkészítsék életük fontos eseményére. A német hagyományokból nőtt ki az NDK-ban az immáron több, mint két évtizedes múltra visszatekintő mozgalom: a gyermekkor és az ifjúkor küszöbét átlépve a lányok és fiúk ünnepélyes fogadalmat tesznek, elkötelezve magu­kat szocialista hazájuk, a Német Demokratikus Köz­társaság és annak népe iránt. Az ifjúvá avatásra hónapo­kig tartanak az előkészüle­tek. Kétszázötezer lesz eb­ben az esztendőben azoknak a fiataloknak a száma, akik a márciustól júniusig tartó időszakban fogadalmat tesz­nek, A felkészülök legtöbb csoportja kirándulásokat is tesz. Berlinben nagyon gyakran találkozni a köztár­saság városaiból és falvaiból érkezett gyermekekkel, akik vezetőjük irányításával ellá­togatnak a múzeumokba, megnézik az NDK törvény- hozásának otthonát, a népi kamara üléstermét, szemé­lyes benyomásokat gyűjte­nek a brandenburgi kapu­nál, ahol az NDK-t Nyugat- Berlintől elválasztó államha­tár húzódik. Renate Friedrichewski például Sachsenhausenbe látogatott el. A 75 éves Hel­mut Müller, aki hát évig raboskodott a hírhedt hitle­rista koncentrációs tábor­ban, vezette őket. A lánynak és társainak nagy élményt nyújtott ez a látogatás, s se­gítséget ahhoz, hogy jobban értékelje, mit is jelent a Né­met Demokratikus Köztársa­ság léte és erősödése azon a földön, ahol valamikor a tö­meggyilkosok uralkodhat­tak. Müller elvtárs elbeszé­léséből képet alkothattak ar­ról a szolidaritásról is, amely a különböző országok­ból idehurcolt antifasiszta foglyokat összefűzte, s ar­ról, miként állták meg száz­ezrek a helyüket, bizonyítot­ták emberségüket az ellen­ségnek kiszolgáltatva is. Mintegy 10 órás a felké­szülési program, de a gyere­kek érdeklődése akkora, hogy ezt rendszerint túltel­jesítik. A legtöbbet tárgyalt témák: „A közösség és az egyén”, „Bátorság és hősies­ség napjainkban”, „Szépen és igaz módon élni”. Izgal­mas kérdések ezek, a min­dennapi helytállás során kell később rájuk felelni. Az NDK 17 millió lakosából az évek során már csaknem 5 millióan vettek részt a fel­készülésben és tettek utána ünnepélyesen fogadalmat Az állami ünnepséget az­tán a meghitt családi ebéd követi. Ezeken a fiatalok, az ünnepeltek legtöbbször hall­gatnak, s az idősebbek, ta­pasztaltabbak mondaniva­lójára figyelnek. Ez az alka­lom ugyanis rendszerint megnyitja a rokonoknál, ba­rátoknál az emlékezés zsi­lipjeit. Jó, ha a 14—15 éve­sek szeretteiktől, közvetlen ismerőseiktől is meghallják, mennyit változott a világ a legutóbbi húsz-harminc év­ijén azon a földön, amelyen élnek. Í gy válik ez az ese­mény a fiatalokat so­káig elkísérő élmény- nyé. Akad az idős NDK- állampolgárok között olyan is, aki még jól emlékszik rá, amikor régen, még 1933 előtt a párt gyermekszervezeté­ben az ifjúvá avatásra készült. Feljegyezték, hogy Ernst Thälmann — az ő nevét vi­seli az NDK úttörőszervezete — a börtönben, egyik cella­társa előtt régi if júvá avatási emlékeit idézte. És hozzátet­te: büszke, hogy akkor tett fogadalmát megtartotta, mindig hű maradt az ügy­höz, amely mellett elkötelez­te magát. Pintér István Rövid időn belül az első műsorban is — főidőben — képernyőre került a Pün- kösti Árpád írása és doku­mentumok alapján készített tévéfilm, az Ellentétek. Dö- mölky János rendezte, ö az, aki néhány évvel ezelőtt a gyári környezetben ját­szódó Miért? című filmet is készítette. Mindkettőnek sarkalatos problémája az üzemi demokrácia, a veze­tés minőségének kérdése. Nem olvastam két évvel ezelőtt az Üj Tükörben Pünkösti Árpád írását azokról az egyik — Szeged környéki — termelőszövet­kezetet felbolygató, megrá­zó belső ellentétekről, mely írás e film rendezőjének fi­gyelmét felkeltette. így hát a filmet mint primer, elsődleges élményt fogad­tam. Legfőbb értékének a kendőzetlen szókimondás­sal ötvözött pártosságát, a szocializmus ügye melletti pironkodás nélküli kiállását tartom. Ugyanis az utóbbi időben nemcsak a hibák, a bűnök óvatos körülírása, szégyellős megfogalmazá­sa, sőt elhallgatása kezd szokássá válni, hanem — másfelől — az irodalom, a film világában épp úgy szé- gyellnivalóvá minősült a szocialista pártosság válla­lása, a szocialista demokrá­cia nyílt visszacsatolása a munkáshatalomhoz. A so­kasodó tévéfilmek világá­ban pedig még ritkább az Ellentétekéhez hasonló sze­repvállalás. Az Ellentétek az embere­kért készült, a szocializmus eszméi valóra váltásának segítése szándékával. Eh­hez nem férhet kétség. Hogy közben kemény igazságokat mond ki a szocialista hala­dást fékező, gátló, az elvte­len, az összefonódásokra épülő, önérdekű vagy leg­jobb esetben csoportérdekű, az intrikát, a bosszút is ér­vényre juttató, a szocializ­mustól idegen vezetési módszerekről, az irányítás és a felügyelet gyengéiről, s egyéb fontos dolgokról. Ez igaz. De az élet, a haladás követeli meg, hogy nyíltab­ban beszéljünk ezekről. Biztos, hogy nem talált azonos fogadtatásra, egy­hangú helyeslésre az Ellen­tétek, Pünkösti Árpád és Dömölky János tévéfilmje, s bár érheti bírálat — jogo­san — az arányok ebben- abban való eltolásáért, ab­ban nem lehet kétség, hogy nemcsak a jó ügy érdeké­ben végbevitt fontos tett ez az alkotás, hanem egyben szükséges cselekedet is. Ugyanarról az oldalról, de más eszközökkel, az iró­nia hangján szól több, nem éppen dicséretes, sőt tár­sadalmilag káros jelenség­ről a közeli napokban el­hunyt kiváló író, Mesterhá­zi Lajos tévéfilmje, A Ze- begényiek. Vidám, családi történet ad keretet a szo­cialista irodalom jelesének a szeretettel telített csúfo­lódásra. Arra is azonban, hogy ne csak csúfolódva, hanem haraggal is szóljon. Miről is? A gondolkodás nélkül, félgőzzel végzett munkáról, arról, hogy az állami termelőhelyeken az üzleti érzéknek sokszor hí­jával vannak, nincs fantá­zia a munkában, a terve­zésben, a végrehajtásban; arról, hogy a becsületesen végzett munkát még mindig nem becsüljük meg eléggé. Mesterházi Lajos iróniá­ja ismert jelensége, ténye a kortárs irodalomnak. Ol­vasói találkozhattak vele, s kedvvel merültek el benne. A Zebegényiek rendezőjéé, Zsurzs Éváé viszont az az érdem, hogy a televízióné­zőknek — kedves, jó ötle­tekkel, az ellenpontozást ki­aknázó vágásokkal és más filmbéli trükkökkel — be­mutatta Mesterházi Lajos írásművészetének ezt az ol­dalát is. És természetesen a színészeké is az érdem. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT „Tizenkilenc éves átlagos csaj vagyok, és nem tudok mit kezdeni magammal.. félek a jövőtől. Mit taná­csolnak?” — akarta kérdez­ni a svéd rádió válaszolási rovatától egy munka nélkü­li stockholmi lány. Aztán rájött, hogy nem érdemes. Mert milyen választ is kap­hatna — az általánosan biz­tatón, banálisán türelemre intőn kívül — egy olyan társadalomban, amelyben a’ munkanélküliség réme tő­lünk merőben szokatlan áldozatokat kívánhat meg az embertől. Embertelenül, még az önkímélet nélkül hajszolt jólét felől nézve Stockholmba került tehet­ség is. Björn Runeborg svéd író hangjátéka, Az autókeres­kedő, egy távoli vidékről Stockholmba került tehet­séges fiatalember, talpra­esetten leleményes autó­ügynök sorsfordulójának példáján illusztrálta a fen­tieket. Fiatalemberünk ki­rívóan vidéki tájszólását a cége úgy ítélte meg, hogy az kárára van az üzlet irán­ti bizalomnak. (Elhihet-e a vevő a vidékies kereskedő­nek megfelelő garanciát, szervizt, s majdani zavar­talan pótalkatrész-ellátást a kocsijához?) Az ügynöknek ezért le kellett szoknia az eredeti zamatú beszédéről, amely igazából egyénivé tette őt, s amely épp úgy hozzátartozott, akár a bőre, és meg kellett „svédül” ta­nulnia, a cég kívánságára. Az nem számított, hogy éppen ezzel veszett oda az autókereskedő fesztelen ter­mészetessége, ami addigi, fölöttébb sikeres munkájá­nak legfőbb eredője volt. Szerelme, az idézett „átla­gos csaj” pedig másmilyen módon alkudott meg a sor­sával: kétes jövő felé, ám könnyebb élet útján indult el — egy másikkal, a pilla­natnyilag többet ígérővel... Szűcs János invenciózus rendezésében, Csendes László (a kassai Thália Színház tagja) ízes, palóc tájszólású címszereplésé­vel, a Miskolci Nemzeti Színház művészei árnyait erőteljességgel elevenítet­ték meg a délutáni Rádió­színháznak ezt a szívesen meghallgatott műsorát. Rendkívüli sorsokat, rend­hagyó életformákat, külön­legesen érdekes riportala­nyokat és eseteket ötvöz — egy kevés jó muzsikával és irodalommal fűszerezve — színes szórakoztató műsor­ba Lengyel Nagy Anna, Embermesék sorozatcím­mel. Némileg a (sajnosán megszűnt) tévébeli Csak ülök és mesélekhez hason­lóan, csak nagyobb rádiós mozgékonysággal és „színe- zési” lehetőségekkel, de feltehetőleg ugyanolyan sikerrel. Bizonyosnak tű­nik, hogy az ilyen típusú műsorra nagy szükség van. A múlt csütörtöki adás leg- remekebb riportja a „hé­zagpótló” művészeti szer­vezővel készített volt. Egyik-másik portré, illetve téma ugyan visszaköszönt (pl. a becsületcsárda), de a műsor egészében véve ér­dekes, jól szórakoztató volt, Turián György megszokot­tan színvonalas, rutinos rendezésében. Merkovszky Pál

Next

/
Thumbnails
Contents