Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
1979. április 15. KHI VASÁRNAPI MELLÉKLET DISZKÓ NYOLCTÓL TIZENEGYIG Fogd meg a cicát!” Gimnazista koromban össztáncra jártam. Aztán a házibulik korszaka következett, majd jött a „Metró”, az „Omega”, de diszkónak akkoriban a hírét sem hallottam. Pedig lemez, magnó, a legújabb slágereket és zenekarokat szerető ifjak akkor is voltak, csak diszkó nem volt. Végy néhány lemezt, a zenét fűszerezd jó szöveggel — így mondta valaki — és kész a diszkó. Ennyi volna csak-? A mezőgazdasági főiskola pincéklubjában, úgy háromnegyed nyolc körül kezdett el gyülekezni a „nép”. Tíz perc múlva már csak a lámpák fe- . le égett, mígnem diszkrét fényforrásának — látni sok, falnak menni kevés — maradt három színes égő. Aztán néha csak egy. A pódiumon rejtelmes instrumentum, vezetékek és erősítők, gombok és égők, és egy mikrofon, mögötte a „diszkó- királlyal”. Mert csütörtökön 8-tól 11-ig ő volt a klubban a király, neki hódolt mindenki, róla mondták: „figyeld, milyen oltári szövege van .. Túlzás lenne azt állítani: a diszkóban a vasalt öltöny és a nyakkendő a divat, de nem is a „topiák” a módi. A farmerek persze kopottak — hiszen ez a sikk —. de (talán a helynek köszönhető) nyoma sem volt a mosdatlanságnak. Egyik-másik lány pedig — horribile dictu! — nem restellt fehér blúzt felvenni. Volt, aki azt mondta: „ne a főiskolára menj, mert az nem az igazi. Nincs sör és nincs verekedés ... Bezzeg a ...” és említett egy nevet, de leírni félek, még hitelrontással vádolhat bárki. Tehát itt nincs sör — kivéve, amit a gyomrokban hoznak be — és nincs verekedés sem. Ha nem ez az igazi, nagyon sajnálom. Nézem a táncolókat, akik tisztes távolságból, néha egymással sem törődve ropják sajátos koreográfiájukat és arra gondolok: „milyen jól neveltek, bezzeg mi, akik zsebkendőnyi helyen, összefonódva jártuk ..Aztán egy vékony, szemüveges lány kiokít: — Accsudát, nem itt kell simulni... Véleményét a nagy ^ többség osztja, habár, arra hátul, a terem végében, a bárpulton is túl, ahol a teljes sötétség az úr, mintha néhányan más elvet vallanának. Igaz, ők nem táncolnak, hanem ülnek. A sárga, lila, zöld fényben hajak röpködnek, blúzok foszforeszkálnak, az arcok kísérteties színbe öltöznek. Van, aki elmélyülten maga elé néz, mintha a lépésre vigyázna. Van, aki nevet, partnerével társalog; lehet, hogy szájról olvassák le a mondanivalót, mert a zene elnyom mindent. Dobok dübörögnek, gitárok pengenek, énekel valaki, néha nem is akárki, mert: „Most jön az ABBA, a csodálatos, az utolérhetetlen ...” „És most, egy különös vadászatra hívlak meg benneteket: „Fogd meg a cicát! Énekli •• •” Ki is énekli? A név nekem már idegen. Mindenki egy ritmusra mozdul, mintha az idegszálak egyenest a hangerősítőkből erednének, mintha megannyi marionett figura ropná táncát, csak a mozgató zsinórok nem látszanak. És lila, és zöld és sárga, és lobog minden, kemény ritmusok mozgatják őket. Hirtelen berobban apáink kora, a mai negyven körüliek gyerekkora. Igaz, más a hangszerelés, de a dallam, az nem változott. Felharsan a „Chattanoga chu-chu”. Magamban dúdolom már: „Jobb oldali bal lábadat kitekered, talpaddal a parkettot megke- negeted ...” Kenegetném is, de ők mást táncolnak rá. mint akkoriban mi. Felharsan egy dobszóló. „Piszok jó!” — rikkantja valaki. Az alant táncolok fölött zöld szakáll imbolyog. mint a tenger habjaiból kiemelkedő hínáros fejű Neptun. A dobszólót lágy olasz egyveleg váltja föl, a közelmúlt zenéje. — Pihenjünk! — kiáltja a király. A lámpák felgyulladnak, ő a homlokát törölgeti, a többség pedig az udvarra igyekszik, friss levegőt szívni, beszélgetni. Cigarettáznak és nevetnek. Pedig, míg a zene szólt, azt hihette az ember: közös testgyakorlás, magányosok mulatsága az egész. Hogyan is- fogalmazott a kis szemüveges? — Itt az ember nem csak ráz, mint a hülye ... A friss levegőnél fonto-~ sabb a zene. öt perc múlva megint csak a három lámpa ég és felhangzik a szöveg: „És most, és most jön a legjobb . . .” „Szí. szí, szí ..." — morogja a magnóról egy pincéből jött basszus. Speidl Zoltán TESSÉK KÉRDEZNI! Elég egy gitár? Válaszol: Harssá 3ános előadóművész Azok, akik a munka mellett — saját kedvtelésükre, de némi anyagi ellenszolgálta- tásért — zenélnek bálokon, ■ M / klubokban, lakodalmakban. \ működési engedélyt kapnak az Országos Szórakoztatóze- rirí nei Központtól. A nyíregyhá- i s w zi vizsgabizottság egyik tagja > ****^L‘ . / Marssó János előadóművész. aki esténként a Szabolcs- szálló bárjában szórakoztatja a közönséget. — Mi zenei segédmunka- pH| soknak adunk engedélyt a mii- ..f-.’JgjjKl ködésre. Ez még nem jogosít í állandó munkavállalásra. A QRÍHHB :- v; ?vf „profik” Budapesten vizsgáznak, A-, B-, C-kategóriás szűnnek meg az együttesek, működési engedélyt kapnak. Becslésem szerint körülbelül Nekem például' A-kategóriás háromszazan vannak műkö_ besorolásom van. . .., • desi engedélyesek. Ezért szok— Elég egv qitar? ... . „ ta áz OSZK 3—4 évenként el— Sok fiatal azt hiszi. Ke- , . . „ ... , zébe kap egy gitárt, a kottát rendelnl az uJboh minősítést, alig ismeri és egy hónap hogy csak azok legyenek múlva már jelentkezik vizs- nyilvántartva, akik valóban gára, azt hiszi, hogy zenész, zenélnek. — És mégis kap engedélyt? — Azt mondják, akinek — Attól függ. Ha egy kis í°bb. “ szerelése’ az jobban faluból jelentkezik, egy zene- zen^ ■ ■ • kar, akkor talán könnyebben — Egy biztos: a szerelés kap engedélyt, hiszen egy- nagyon is befolyásolja a zene egy ottani rendezvényre vá- minőségét. De nem zárja ki rosi zenekarok, ha megfize- azt, hogy aki gitárt vesz a ke- tik, se mennek el. A célunk zébe, vagy az elektromos or- az, hogy lehetővé tegyük a gona mellé ül, az ne tudjon kulturált szórakozást mindé- zenélni is. A könnyűzenébe nütt. betört a technika, az elektro— S miben segítenek? mos zene> sokszor már hasonlít a diszkóhoz, a gépzenéAz OSZK évek óta működ- hez. tét egy stúdiót, állami támo- „ .. , , „ gatással. Ha valakinek a ^ diszkó ellenfel. hangszeres tudásával vagy — De mennyire! Különösen elméleti képzettségével baj a gyengébb zenekaroknál, van, akkor kötelezzük, hogy Sajnos, a megyében kevés a képezze magát a stúdióban. jó diszkós is, pedig ott sem — Az amatőrök arról pa- csa^ a hangerő, hanem a zenaszkodnak, hogy viszonylag ne m*nösége is fontos. magukra vannak hagyva, nehezen tudják megszerezni az Lányi Botond új számokat. _____________________________ — Az biztos, hogy jóformán csak a rádióra támaszkodhatunk, onnan lehet leko- pírozni a ritmusképieteket, az új megoldásokat. Meg lehet rendelni. a könnyűzenei kiadványokat is — az OSZK segít ebben —, s szinte minden új nóta kottáját megkapja mindenki. Tapasztalatom szerint viszont alacsony az érdeklődés. Elszomorító viszont, hogy egyesek beatstí- lusban, valamiféle „falusi” angol kiejtéssel idegen számokat énekelnek, miközben azt sem tudják, miről szól a szöveg. — Hányán lehetnek most a megyében, akik zenélnek? — Pontos szám nincs, mert szinte évente alakulnak és Kacagás „Elmentem a vetélkedőre. A tanárok játszották az eszüket, úgy bántak velünk, mint a dedósokkal. Amíg várakoztunk, hülyéskedtünk egy kicsit. Ha láttad volna, mit kaptunk érte...” — mesélte az egyik diákgyerek társának. Majd így (oglalta össze tapasztalatait: „Azt is várhatják, amíg meg egyszer benevezek ilyesmire.” „Pedig te tudsz!” — állapította meg társa. „Akkor is!” — szólt az indoklás nélküli válasz. Egyesek minden áron, minden körülmények között „mini” felnőttet akarnak faragni a fiatalokból. Az említett példa is erre vall. Egy vetélkedőt nem lehet véresen-komolyan kezelni, a játékot, a kedvvel végzett erőösszemérést is értékelni kell benne. S az se baj, ha vidámság akad, egy kis kacagás könnyíti meg, oldja fel a feszült hangulatot. Mások szinte szégyenkezve említik meg, ha egy fiataloknak szóló rendezvény végül bállal fejeződik be. Ügy vélik, ez olyasfajta szórakozás, amely lerontja a korábbi nívós rendezvények értékét. Pedig a fiatalok között itt is más a gondolkodás. Ahogy részt vesznek az előadásokon, vetélkedőkön. ugyanúgy kívánják, hogy legyen bál, könnyed szórakozás, amikor ismerkednek egymással. kikapcsolódnak. Egyensúly szükséges a komoly és a vidám között. Mi több, az a jó, ha a komoly dolgokat is jókedvvel végzik, vidámság tarkítja, teszi fiatalossá a fiataloknak szóló rendezvényt. Mindez nem baj, hanem inkább erény. S az sem baj, ha nem csak a fiatalok, de a felnőttek is így érzik. Kalocsai hímes Kalocsán és a környező községekben az ügyes kezű népművész asszonyok festik a húsvéti hímes tojásokat. A képen: Répási Jenőné kislányával. (MTI fotó) Beszélnek róla Viola kérte Máté Viola. Négy évvel ezelőtt felvételét a Zalka Gimnáziumba Tuba Akkor még úgy ismerték a kisnaményi lánykát, mint népdalost, aki az úttörőszemlén aratott kirobbanó sikert. Most egészen más miatt került az érdeklődés középpontjába Fehérgyarmaton. Tuba Viola- ugyanis megnyerte a középiskolai orosz versenyt. — Már az általános iskolában nagyon szerettem az orosz nyelvet. Ezért is kértem, hogy tagozatos osztályba járhassak. Itt dr. Szilvási Csaba tanár úr tanít elsőtől kezdve. Neki, de osztálytársaimnak is jelentős szerepe van abban, hogy most sikerült! , Az osztályban nálunk ugyanis illik jól tanulni. Bejáró vagyok, de ez sem jelenthet akadályt. Látszólag törékeny lányka Viola. Nehezen barátkozott meg az első évben a megváltozóit körülményekkel. De nagyon kemény, akaratos kislány, aki végül mind a tanulásban. mind a mozgalmi munkában a legjobbak közé került. Talán csak a matematika: .. De ne legyünk ün- neprontók. — Voltam nyelvi táborban Nyíregyházán, majd a Szovjetunióban. A múlt évben tanultam itt a nyáron, s ugyancsak nagy előnyt jelentett. A tanulmányi versenyre komolyan készültem, s akkor kezdtem reménykedni, amikor a tesztláp 100 pontjából 96-ot sikerült elérni. Jól sikerült a dolgozatom is. Különben nagyon örültem, hiszen a tucatnyi versenyző fele a mi iskolánkból került ki, így aztán igazán hazai pályán éreztem magam. Biztató és büszkeséget ad az ilyesmi. A komoly tanulás, a kiváló tanári munka meghozta az ered'ményt. Tuba Viola első lett, osztálytársa, Papp Tünde harmadik. A legjobb hat közé még két fehérgyarmati gimnazista került. Van-e a sikernek más titka is, mintáz elmondottak? — Szüleim és Kisvarsány- ban élő testvéreim mindig segítettek, megértéssel fogadták a tanulásommal járó terheket. A jó otthoni környezet feltétlenül kéllett a felkészüléshez, de az egész tanulmányi munkához. Miután viszonylag könnyen tanulok, így marad alkalmam, hogy kihasználjam a szakkör adta lehetőséget, a nyelvtanulás megannyi olyan alkalmát, amit az iskola és tanáraim biztosítanak. Tudom, a nyelvtudást semmivel nem lehet pótolni, egy emberrel leszek így több. Tuba Viola felvételire készül. Érettségi után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szeretne továbbtanulni. Molnár Károly '*•*•*•*•*•*« >%*•' **•*« 585 i'»y i%% ___ ■ fill *■* »■« ■ ti nrm n if ■ I iilifli illii i Ein ei na m o
