Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

1979. április 15. KHI VASÁRNAPI MELLÉKLET DISZKÓ NYOLCTÓL TIZENEGYIG Fogd meg a cicát!” Gimnazista koromban össz­táncra jártam. Aztán a házi­bulik korszaka következett, majd jött a „Metró”, az „Omega”, de diszkónak ak­koriban a hírét sem hallot­tam. Pedig lemez, magnó, a legújabb slágereket és zene­karokat szerető ifjak akkor is voltak, csak diszkó nem volt. Végy néhány lemezt, a ze­nét fűszerezd jó szöveggel — így mondta valaki — és kész a diszkó. Ennyi volna csak-? A mezőgazdasági főiskola pincéklubjában, úgy három­negyed nyolc körül kezdett el gyülekezni a „nép”. Tíz perc múlva már csak a lámpák fe- . le égett, mígnem diszkrét fényforrásának — látni sok, falnak menni kevés — ma­radt három színes égő. Aztán néha csak egy. A pódiumon rejtelmes inst­rumentum, vezetékek és erő­sítők, gombok és égők, és egy mikrofon, mögötte a „diszkó- királlyal”. Mert csütörtökön 8-tól 11-ig ő volt a klubban a király, neki hódolt minden­ki, róla mondták: „figyeld, milyen oltári szövege van .. Túlzás lenne azt állítani: a diszkóban a vasalt öltöny és a nyakkendő a divat, de nem is a „topiák” a módi. A far­merek persze kopottak — hi­szen ez a sikk —. de (talán a helynek köszönhető) nyoma sem volt a mosdatlanságnak. Egyik-másik lány pedig — horribile dictu! — nem res­tellt fehér blúzt felvenni. Volt, aki azt mondta: „ne a főiskolára menj, mert az nem az igazi. Nincs sör és nincs verekedés ... Bezzeg a ...” és említett egy nevet, de leírni félek, még hitelrontás­sal vádolhat bárki. Tehát itt nincs sör — kivéve, amit a gyomrokban hoznak be — és nincs verekedés sem. Ha nem ez az igazi, nagyon sajnálom. Nézem a táncolókat, akik tisztes távolságból, néha egy­mással sem törődve ropják sajátos koreográfiájukat és arra gondolok: „milyen jól neveltek, bezzeg mi, akik zsebkendőnyi helyen, össze­fonódva jártuk ..Aztán egy vékony, szemüveges lány ki­okít: — Accsudát, nem itt kell simulni... Véleményét a nagy ^ több­ség osztja, habár, arra hátul, a terem végében, a bárpul­ton is túl, ahol a teljes sötét­ség az úr, mintha néhányan más elvet vallanának. Igaz, ők nem táncolnak, hanem ül­nek. A sárga, lila, zöld fényben hajak röpködnek, blúzok foszforeszkálnak, az arcok kísérteties színbe öltöznek. Van, aki elmélyülten maga elé néz, mintha a lépésre vi­gyázna. Van, aki nevet, part­nerével társalog; lehet, hogy szájról olvassák le a monda­nivalót, mert a zene elnyom mindent. Dobok dübörögnek, gitárok pengenek, énekel va­laki, néha nem is akárki, mert: „Most jön az ABBA, a csodálatos, az utolérhetet­len ...” „És most, egy külö­nös vadászatra hívlak meg benneteket: „Fogd meg a ci­cát! Énekli •• •” Ki is énekli? A név nekem már idegen. Mindenki egy ritmusra mozdul, mintha az idegszá­lak egyenest a hangerősítők­ből erednének, mintha meg­annyi marionett figura ropná táncát, csak a mozgató zsinó­rok nem látszanak. És lila, és zöld és sárga, és lobog min­den, kemény ritmusok moz­gatják őket. Hirtelen berobban apáink kora, a mai negyven körüliek gyerekkora. Igaz, más a hangszerelés, de a dallam, az nem változott. Felharsan a „Chattanoga chu-chu”. Ma­gamban dúdolom már: „Jobb oldali bal lábadat kitekered, talpaddal a parkettot megke- negeted ...” Kenegetném is, de ők mást táncolnak rá. mint akkoriban mi. Felharsan egy dobszóló. „Piszok jó!” — rikkantja va­laki. Az alant táncolok fö­lött zöld szakáll imbolyog. mint a tenger habjaiból ki­emelkedő hínáros fejű Nep­tun. A dobszólót lágy olasz egyveleg váltja föl, a közel­múlt zenéje. — Pihenjünk! — kiáltja a király. A lámpák felgyullad­nak, ő a homlokát törölgeti, a többség pedig az udvarra igyekszik, friss levegőt szív­ni, beszélgetni. Cigarettáznak és nevetnek. Pedig, míg a zene szólt, azt hihette az em­ber: közös testgyakorlás, ma­gányosok mulatsága az egész. Hogyan is- fogalmazott a kis szemüveges? — Itt az ember nem csak ráz, mint a hülye ... A friss levegőnél fonto-~ sabb a zene. öt perc múlva megint csak a három lámpa ég és felhangzik a szöveg: „És most, és most jön a legjobb . . .” „Szí. szí, szí ..." — morog­ja a magnóról egy pincéből jött basszus. Speidl Zoltán TESSÉK KÉRDEZNI! Elég egy gitár? Válaszol: Harssá 3ános előadó­művész Azok, akik a munka mellett — saját kedvtelésükre, de némi anyagi ellenszolgálta- tásért — zenélnek bálokon, ■ M / klubokban, lakodalmakban. \ működési engedélyt kapnak az Országos Szórakoztatóze- rirí nei Központtól. A nyíregyhá- i s w zi vizsgabizottság egyik tagja > ****^L‘ . / Marssó János előadóművész. aki esténként a Szabolcs- szálló bárjában szórakoztatja a közönséget. — Mi zenei segédmunka- pH| soknak adunk engedélyt a mii- ..f-.’JgjjKl ködésre. Ez még nem jogosít í állandó munkavállalásra. A QRÍHHB :- v; ?vf „profik” Budapesten vizsgáz­nak, A-, B-, C-kategóriás szűnnek meg az együttesek, működési engedélyt kapnak. Becslésem szerint körülbelül Nekem például' A-kategóriás háromszazan vannak műkö_ besorolásom van. . .., • desi engedélyesek. Ezért szok­— Elég egv qitar? ... . „ ta áz OSZK 3—4 évenként el­— Sok fiatal azt hiszi. Ke- , . . „ ... , zébe kap egy gitárt, a kottát rendelnl az uJboh minősítést, alig ismeri és egy hónap hogy csak azok legyenek múlva már jelentkezik vizs- nyilvántartva, akik valóban gára, azt hiszi, hogy zenész, zenélnek. — És mégis kap engedélyt? — Azt mondják, akinek — Attól függ. Ha egy kis í°bb. “ szerelése’ az jobban faluból jelentkezik, egy zene- zen^ ■ ■ • kar, akkor talán könnyebben — Egy biztos: a szerelés kap engedélyt, hiszen egy- nagyon is befolyásolja a zene egy ottani rendezvényre vá- minőségét. De nem zárja ki rosi zenekarok, ha megfize- azt, hogy aki gitárt vesz a ke- tik, se mennek el. A célunk zébe, vagy az elektromos or- az, hogy lehetővé tegyük a gona mellé ül, az ne tudjon kulturált szórakozást mindé- zenélni is. A könnyűzenébe nütt. betört a technika, az elektro­— S miben segítenek? mos zene> sokszor már hason­lít a diszkóhoz, a gépzené­Az OSZK évek óta működ- hez. tét egy stúdiót, állami támo- „ .. , , „ gatással. Ha valakinek a ^ diszkó ellenfel. hangszeres tudásával vagy — De mennyire! Különösen elméleti képzettségével baj a gyengébb zenekaroknál, van, akkor kötelezzük, hogy Sajnos, a megyében kevés a képezze magát a stúdióban. jó diszkós is, pedig ott sem — Az amatőrök arról pa- csa^ a hangerő, hanem a ze­naszkodnak, hogy viszonylag ne m*nösége is fontos. magukra vannak hagyva, ne­hezen tudják megszerezni az Lányi Botond új számokat. _____________________________ — Az biztos, hogy jófor­mán csak a rádióra támasz­kodhatunk, onnan lehet leko- pírozni a ritmusképieteket, az új megoldásokat. Meg le­het rendelni. a könnyűzenei kiadványokat is — az OSZK segít ebben —, s szinte min­den új nóta kottáját megkap­ja mindenki. Tapasztalatom szerint viszont alacsony az érdeklődés. Elszomorító vi­szont, hogy egyesek beatstí- lusban, valamiféle „falusi” angol kiejtéssel idegen szá­mokat énekelnek, miközben azt sem tudják, miről szól a szöveg. — Hányán lehetnek most a megyében, akik zenélnek? — Pontos szám nincs, mert szinte évente alakulnak és Kacagás „Elmentem a vetélkedő­re. A tanárok játszották az eszüket, úgy bántak ve­lünk, mint a dedósokkal. Amíg várakoztunk, hü­lyéskedtünk egy kicsit. Ha láttad volna, mit kap­tunk érte...” — mesélte az egyik diákgyerek társá­nak. Majd így (oglalta össze tapasztalatait: „Azt is várhatják, amíg meg egyszer benevezek ilyesmire.” „Pedig te tudsz!” — állapította meg társa. „Akkor is!” — szólt az indoklás nélküli vá­lasz. Egyesek minden áron, minden körülmények kö­zött „mini” felnőttet akar­nak faragni a fiatalokból. Az említett példa is erre vall. Egy vetélkedőt nem lehet véresen-komolyan kezelni, a játékot, a kedv­vel végzett erőösszemérést is értékelni kell benne. S az se baj, ha vidámság akad, egy kis kacagás könnyíti meg, oldja fel a feszült hangulatot. Mások szinte szégyen­kezve említik meg, ha egy fiataloknak szóló rendez­vény végül bállal fejező­dik be. Ügy vélik, ez olyasfajta szórakozás, amely lerontja a korábbi nívós rendezvények érté­két. Pedig a fiatalok kö­zött itt is más a gondolko­dás. Ahogy részt vesznek az előadásokon, vetélke­dőkön. ugyanúgy kíván­ják, hogy legyen bál, könnyed szórakozás, ami­kor ismerkednek egymás­sal. kikapcsolódnak. Egyensúly szükséges a komoly és a vidám között. Mi több, az a jó, ha a ko­moly dolgokat is jókedv­vel végzik, vidámság tar­kítja, teszi fiatalossá a fia­taloknak szóló rendez­vényt. Mindez nem baj, hanem inkább erény. S az sem baj, ha nem csak a fiatalok, de a felnőttek is így érzik. Kalocsai hímes Kalocsán és a környező községekben az ügyes kezű népművész asszonyok festik a húsvéti hímes tojásokat. A képen: Répási Jenőné kislányával. (MTI fotó) Beszélnek róla Viola kérte Máté Viola. Négy évvel ezelőtt felvételét a Zalka Gimnáziumba Tuba Akkor még úgy ismerték a kisnaményi lánykát, mint népdalost, aki az úttörőszem­lén aratott kirobbanó sikert. Most egészen más miatt ke­rült az érdeklődés középpont­jába Fehérgyarmaton. Tuba Viola- ugyanis megnyerte a középiskolai orosz versenyt. — Már az általános isko­lában nagyon szerettem az orosz nyelvet. Ezért is kér­tem, hogy tagozatos osztály­ba járhassak. Itt dr. Szilvási Csaba tanár úr tanít elsőtől kezdve. Neki, de osztálytár­saimnak is jelentős szerepe van abban, hogy most sike­rült! , Az osztályban nálunk ugyanis illik jól tanulni. Be­járó vagyok, de ez sem je­lenthet akadályt. Látszólag törékeny lányka Viola. Nehezen barátkozott meg az első évben a megvál­tozóit körülményekkel. De nagyon kemény, akaratos kis­lány, aki végül mind a ta­nulásban. mind a mozgalmi munkában a legjobbak közé került. Talán csak a matema­tika: .. De ne legyünk ün- neprontók. — Voltam nyelvi táborban Nyíregyházán, majd a Szov­jetunióban. A múlt évben ta­nultam itt a nyáron, s ugyan­csak nagy előnyt jelentett. A tanulmányi versenyre komo­lyan készültem, s akkor kezd­tem reménykedni, amikor a tesztláp 100 pontjából 96-ot sikerült elérni. Jól sikerült a dolgozatom is. Különben na­gyon örültem, hiszen a tu­catnyi versenyző fele a mi is­kolánkból került ki, így aztán igazán hazai pályán éreztem magam. Biztató és büszkesé­get ad az ilyesmi. A komoly tanulás, a kiváló tanári munka meghozta az ered'ményt. Tuba Viola első lett, osztálytársa, Papp Tün­de harmadik. A legjobb hat közé még két fehérgyarmati gimnazista került. Van-e a sikernek más titka is, mintáz elmondottak? — Szüleim és Kisvarsány- ban élő testvéreim mindig segítettek, megértéssel fogad­ták a tanulásommal járó ter­heket. A jó otthoni környezet feltétlenül kéllett a felkészü­léshez, de az egész tanulmá­nyi munkához. Miután vi­szonylag könnyen tanulok, így marad alkalmam, hogy kihasználjam a szakkör adta lehetőséget, a nyelvtanulás megannyi olyan alkalmát, amit az iskola és tanáraim biztosítanak. Tudom, a nyelv­tudást semmivel nem lehet pótolni, egy emberrel leszek így több. Tuba Viola felvételire ké­szül. Érettségi után a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen szeretne to­vábbtanulni. Molnár Károly '*•*•*•*•*•*« >%*•' **•*« 585 i'»y i%% ___ ■ fill *■* »■« ■ ti nrm n if ■ I iilifli illii i Ein ei na m o

Next

/
Thumbnails
Contents