Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET K itartó figyelemmel tanulmányozom azt a különleges képességét, amelynek birtokában mindenkor pontosan tudja, mikor kell sírnia és mikor kell örülnie. Ez olykor egészen művészien sikerül, gondolatban nívódíj odaítélését sem tartanám indokolatlannak az ön számára. Mégis valami letörli a mosolyt az arcomról, amikor mosolyogni látom, de ugyanúgy, amikor teljesen belefeledkezik a siránkozásba ... Hogy otthon, családi, baráti körben akkor örül-e az ember, amikor erre minden oka megvan, vagy netán akkor is sírdogál, ez tulajdonképpen magánügy. De nem ugyanaz a helyzet, ha egyfajta tudathasadásra emlékeztető torzulással tájegysége, szülő- vagy lakóhelye képviseletében országos és megyei vezetők előtt teszi ezt. Pontosabban, „sírni” egy felelős vezetőnek csak akkor szabad, akkor erkölcsös, ha az a lakóterület közösségének legsürgősebb, legfájóbb napi gondjait fejezi ki. Persze az ilyen „sírásnak” is megvannak a józan és tisztességgel művelhető határai. Emlékszem egy megbeszélésre, ahol egy több milliós létesítmény sorsáról tájékozódtak előzetesen a megyei és országos szervek vezetői, ön olyan drámaian ecsetelte a szóban forgó létesítmény egyedül számításba jöhető helyét, azt a települést, ahol ön tekintélyes vezetőnek számít, hogy az érzelmi hatás nem maradt el. Köztudott, hogy ma már nem érzelmi alapon születnek a döntések, hanem szakszerű, tudományos igényű felmérések előzik meg azokat. De ki tagadná,, hogy a számok, a tanulmánytervek és egyéb dokumentumok alkotó felhasználója, a döntés meghozója mégis csak az ember. Legalább három-négy másik település ugyanolyan eséllyel számításba jött, a döntés mégis az ön által képviselt településnek kedvezett. S amikor az országos és a megyei szervek emberei eltávoztak, ön a helyi és a járási vezérkart pezsgővel vendégelte meg, mondván: „ez bejött, ezt a beruházást megcsíptük”. Halkabban azért megjegyezte: „pedig isten bizony meglennénk nélküle, de ha lehet, miért ne mi kapjuk ...” Ez a „mi kapjuk” ütött szeget a fejembe. Értem én, hogy sok minden hiányzik még egy-egy településünkön és az igények mindig nagyobbak a lehetőségeknél. Azt is tudom, nem az ön saját személyes javait gyarapította a többmilliós beruházással. Mégis furcsállom az ilyen közéleti szervezési buzgólkodást. Ugyanis: elveink, a párthatározatok, társadalmunk gyorsabb előbbre jutása éppen azt kívánják, hogy minden forint, minden tégla oda — és ne máshová — kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. S ne forduljon elő, hogy egyes települések, tájegységek kétszer is sorba álljanak anyagi javakért, mások pedig, megértve a célszerűséget és az ország anyagi helyzetét (és ahol nem tudnak sírni) —, hátrányos helyzetbe kerüljenek. Ügy tudnám jellemezni az önhöz hasonló vezetőket: amikor országos és megyei szervekkel tárgyalnak a sírós arcukat mutatják fel, amikor viszont a lakossággal találkoznak, általában derűs, nevetős arcukat láttatják. „Fent” azt akarják sugallni, hogy „mi minden kellene még ide”. „Lent” pedig a „minden jól megy”, „nálunk mennek a legjobban a dolgok” hamisan csengő „igazát” igyekeznek elhitetni. E z a kétarcúság többet árt, mint használ. Aki a vezetőknek csak a jót mondja és elhallgatja a gondokat, bajokat, mert attól tart, az ő személyes felelőssége, munkájának fogyatékossága is kiderülhet — az sem jár helyes úton. De aki csak a markát tartja, csak sírni tud az oda látogató vezetőknek — az sem érzékeli teljességében a valóságot. Más szóval az országos, vagy megyei érdékek fölé igyekszik helyezni a hely-, a csoportérdekeket. Ebben még a hiúság is közrejátszhat. Egy láthatatlan márványtábla igézete, amelyen talán ez állna: nézzétek emberek, ezt is nekem köszönheti a település ... Kár lenne, ha bárkit is megtévesztene a műkönny, csakúgy, mint a műmosoly. Mind a kettő mesterkélt, káros. Meg kell tanulnunk felismerni őket. Kovács Lászlónéval, az Újfehertoi Gyapjúszövőgyár szb-titkárával a munkások érdekvédelméről A Ön szerint lehet-e ellenzéki a szakszer- w vezet? — Rázós kérdés egy fonónőből lett szb- titkárhoz. Szerintem általában nem lehet ellenzéki, hiszen a hatalmon lévő munkásosztály legjelentősebb tömegszervezete és saját magával nem állhat szemben. Ez nem jelenti azt, hogy szervezetei: az szb, a vszt nem léphetnek fel olyanokkal szemben, akik megsértik a munkások érdekeit. Sőt, ez kötelesség is. — Véleményem szerint ezt szolgálja a kifogásolási, vagy ahogy mondják a vétójog is, amely lehetőséget tartalmaz olyan esetekre, amikor úgy látja a szakszervezet, hogy a gazdasági vezetés döntései figyelmen kívül hagyják a közös megállapodásokat vagy megsértenék a törvényeket, érvényes jogszabályokat. Ekkor élnek a vétójoggal. Ebben és csakis ebben az értelemben igenis ellenzékinek kell lennie a szakszervezetnek. 4U Élt-e már önöknél az szb a vétójoggal? — Erre még nem került sor. Eddig minden vitás kérdést sikerült rendezni. Emelt-e már szót az szb olyan ügyben, w amikor úgy látta, hogy csorbát szenvedett a munkás vagy a kollektíva, esetleg a gyár érdeke? — Igen. S ahhoz képest, hogy alig ötéves múltja van gyárunknak, elég sok esetben. Ugyanis önállóak is vagyunk, meg nem is. De inkább az utóbbi, mert az Újpesti Gyapjúszövőgyár a „gazda”. Ott székel a vszt, és távirányítással működik itt a mi szakszervezeti bizottságunk. Ez nem áldásos helyzet. Friss esetet említek. Most, az április 4-i jutalmazáskor is háttérbe szorultak a mi szocialista brigádjaink. A vállalat 50 ezer forintot osztott ki, ebből két brigádunknak 8 ezer forintot adtak. Aránytalanul kevesebbet. Ezt sérelmeztük. A vállalat vezetői döntésüket azzal indokolták, hogy a mi gyárunk még fiatal, s alig kétéves múltra tekint visz- sza a szocialista brigádmozgalom. Ez igaz, csakhogy nem vették figyelembe a legdöntőbbet: a munkát, mint mércét. Én szót emeltem ez ügyben a vállalati vszt és a bizalmiak együttes fórumán. Kifogásoltam a megkülönböztetést. Hiába, nem történt változás. — Említhetek egy másik esetet, amikor viszont sikerrel járt közbeavatkozásunk. 1977-ben került sor gyárunkban nagyobb arányú béremelésekre. Ugyanis korábban elég nagy volt a béraránytalanság az anyagyár javára. Ezt jeleztük a vszt-nek. Tudomására jutott az-SZMT-nek is. Pestről eljött az igazgató, a vszt-titkár, a pártbizottság titkára, s együtt vitattuk meg a bérproblémákat Nyíregyházán. Ennek lett az eredménye, hogy akkor 17,4 százalékos béremelésre került sor. Egy fő átlagbére éves szinten 3998 forinttal emelkedett. A különbség csökkent. 1976-ban ez 9484 forint volt a pesti törzsgyáriak javára, tavaly már „csak” 8700 forint. A Úgy tűnik, ez még mindig elég w tős. Mi erről a véleménye? jelendálkodhatunk vele. Így most ennek egy részét is a nagycsaládosok és a gyereküket egyedül nevelő anyák részére tesszük el. Ez már jelentős összeg, ez évben 140 ezer forint, hiszen a dolgozóknak 92 százaléka szakszervezeti tag. — Valójában most kezdi ízlelgetni ennyi lány, asszony a munkáséletet, a szervezettségből fokadó jogait. Évente 40—45 SZOT- beutalót kapunk. Gondolja, hogy kihasználjuk? Nem. Még csap április van, máris visz- sza kellett mondani kettőt. Ezeket a kezdő munkáslányokat, asszonyokat rá kell nevelni a.pihenésre, üdülésre is. A legkiválóbbakat jutalomüdülésre küldjük, de még így is csak nagy-nagy rábeszéléssel sikerül némelyiket rábírni. £ A szakszervezet egyik fontos feladata a ^ dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása. Mit tesznek ennek érdekében? — Kevés olyan modern textilüzem van az országban, mint az újfehértói. A legkorszerűbb gépeken, jó, munkakörülmények között dolgozik a kollektíva. Az első időkben mégis voltak gondjaink. Fejlődött a gyár, hónapról hónapra növekedett a munkáslétszám és nem volt elegendő berendezett fürdő-öltöző, bár a helyiségek megvoltak. Gyakran kopogtunk emiatt a gyárvezetőnél, hogy sürgősen intézkedjen, vásárolják meg a szükséges berendezéseket. Aztán nem volt éttermünk sem. Egy felvonulási épületben étkeztek a dolgozók. Gyenge volt a koszt, amit a helyi áfész étterméből hordtunk. Kifogásolták ezt a dolgozók is, az szb is. Hiába reklamáltunk, nem változott semmi. Más utat kellett választani. Az szb javasolta a vállalat vezetőinek, hogy nyissunk saját konyhát a gyárban. Ezzel magunknak, csináltunk újabb gondot, mert talpalni kellett, hogy megoldjuk. De lett konyha, jó az ebéd, elégedettek a munkások. Sőt, még azt is biztosítjuk, hogy aki igényli, haza is hordhatja az ebédet. — Nagy gondot okoz viszont a helyi munkásszállítás. Az autóbuszok a vonatok menetrendjéhez igazodva és nem a gyár munkakezdése szerint közlekednek. Ez legalább 500 dolgozónkat érint. A község elég távol van. Emiatt különösen télen okoz gondot a késés, a műszakokból sokan hiányoznak. De késve kerülnek haza is a dolgozók. Tárgyaltunk ez ügyben a Volán igazgatójával. Bővítették is a járatot két autóbusszal, s ezeket a műszakokhoz indítják. Jelezte ezt szak- szervezeti bizottságunk a vállalatnak is. Javasoltuk: vásároljanak egy autóbuszt a gyárnak, de azt mondták, anyagilag nem állunk úgy, hogy ezt teljesítsék. A Vizsgálták-e már, hogy a késések miatt milyen károk származnak? A termelésre, fegyelmezetlenségekre gondolok. — Még nem vizsgáltuk. Pedig érdemes lenne, hiszen előzetes számításaink szerint télen havonta kb. 50 óra esik ki emiatt a termelésből. Ezt az időt a művezetők igazolt távollétnek tekintik, s bár nem fizetünk érte, de fegyelmet rontó tényező. Foghíjasán indul a műszak, alacsonyabb a termelés, s ez kárt okoz a gyárnak, a vállalatnak, a népgazdaságnak. És a dolgozó zsebe is megérzi. — Az aránytalanságot a jövőben tovább szükséges csökkenteni. Különösen ha a munka mennyiségét és minőségét is figyelembe vesszük!' — Előfordul gyárunkban is vitás kérdés, így történt ez a béremeléskor is. Néhány üzemvezető mellőzte például a bizalmiak véleményét. Emiatt a munkások közül többen elégedetlenkedtek. Többen panasszal fordultak az szb-hez. 0 Hány ilyen eset volt? — Elég sok. Ezeknek a dolgozóknak az ügyében asztalhoz ültem az szb megbízásából a gyárvezetővel. Kölcsönösen elmondtuk érveinket, s a jogos kéréseket teljesítettük. Gondolom erről tudtak a dolgozók is. Mit ^ gondol: növekedett ezzel az szb tekintélye? — Véleményem szerint igen. A dolgozók rendszeresen felkeresnek bennünket ügyesbajos dolgaikkal, s ezekben mi igyekszünk őket segíteni. Képviselni az ügyüket. Erre is nevelni kellett őket. Kezdetben ritkán jöttek, ritkán kértek; inkább mi mentünk, érdeklődtünk, beszélgettünk. Ahogy érezték, hogy bizalommal vagyunk irántuk, úgy kaptunk bizalmat mi is. Meg kellett ismertetni az emberekkel a jogaikat, kötelességeiket, fegyelemre, rendre nevelni. Ötéves a gyár, 1100 dolgozónk van. Ebből 850 a lány ésasz- szony. — Legalább ötven nagycsaládosunk van. Köztük 8—10—13 gyerekesek is. Tavaly 65 ezer forint volt a segélyezési összeg, az idéh 78 ezer. És nemrégiben a vszt úgy döntött, hogy az idén a tagsági díj bevételének 5b százaléka itt marad a gyárunkban, mi gazA Hogyan ítéli meg a gyár munkavédelmi helyzetét? — A munkavédelemre különös gondot fordítunk. Legfontosabbnak tartjuk a balesetek megelőzését. Üzemrészenként és műszakonként munkavédelmi őrhálózatot szerveztünk. Korábban elég sok volt a baleset. Különösen a fonodában és az anyagmozgatás területén. 1977-ben 23 üzemi baleset fordult elő, tavaly 26, de növekedett a munkáslétszámunk is. Halálos balesetünk nem volt, s általában a balesetek nem voltak súlyosak. Mit mutatnak a baleseti jegyzőkönyvek? Hány esetben állapították meg a munkás és hányszor a gazdaságvezetés vétkességét? — Minden esetben olyan elbírálást rögzítettek a jegyzőkönyvek, amelyek alapján a dolgozók kártérítést kaptak. Nagyon ügyelünk arra, hogy a balesetet okozó valós körülményeket, tényezőket tárjuk fel és reálisan állapítsuk meg, kit terhel a felelősség. A huszonhat baleset tapasztalata azt mutatja, hogy egyértelműen egy esetben sem lehetett a dolgozók hibáját kimutatni. A vizsgálatok megállapították, hogy minden esetben közrejátszottak a balesetek bekövetkezésében üzem- és munkaszervezési hiányosságok is. Bizonyított tény viszont az is, hogy egyes dolgozók túl magabiztossá válnak, s nem figyelnek egy-egy munkafolyamatra. A huszonhat balesetet szenvedett közül 16 teljes kártérítést kapott, a többi dolgozó pedig 50—70 százalékosat. — A balesetek kivizsgálását közösen végzi a gyár biztonsági megbízottja, az szb társadalmi munkavédelmi felügyelője és a műszaki vezető. Ügy ítélem meg, hogy egyenrangú partnerként kezelik a mi munkavédelmi felügyelőnket. Olyan eset még nem fordult elő, hogy az szb-nek kellett volna közbeavatkoznia. Egy ember nem képes jól csinálni a munkavédelmet. Ehhez közös ösz- szefogásra van szükség. Kétségtelen, hogy Kiss László, az szb munkavédelmi felügyelője jól látja el feladatát, amiért legutóbb a SZOT-tól kitüntetést is kapott. Rendelettel növelték a bizalmiak jog- és hatáskörét. Hogyan sikerült ezt érvényesíteni? — Már az 1977-es béremelésnél érvényesítettük a bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörét. Megkaptuk a vállalattól a bértömeget, ezt üzemrészenként elosztotta a gazdasági vezetés az szb-vel. Számításba vettük, hol milyen arányú béremelésekre van szükség. Az már a bizalmiak és az üzemvezetők feladata volt, hogy személyenként is megállapítsák, ki mennyit kapjon. Ez esetben a bizalmi az egyetértési jogát gyakorolta. Éltek is vele, mind a hatvanan. így állapították meg az üzemvezetőkkel, a pártcsoportbizal- miakkal, a KISZ-szervezet képviselőivel együtt a béreket. De a bizalmiaknak a csoportvezetők kinevezésénél is egyetértési joguk van. Mi történik akkor, ha a bizalmi is és az üzemvezető is másként ítéli meg, ki mennyi béremelést kapjon? Ilyen esetben ki dönt? — Ha a bizalmi nem ért egyet az üzemvezető javaslatával, akkor ezt megindokolja és másik személyt javasol. így két dolgozó béremelési ügye kerül vitára az üzemi „négyszög” elé. Általában nem sok vitás kérdés van, s ez jó jel. Mutatja, hogy jól ismerik a munkásokat, s a bizalmi is, az üzemvezető is azonos módon ítéli meg, ki menynyit érdemel, s ki nem érdemel semmit. Kapott-e az szb tudomása nélkül valaki béremelést vagy jutalmat? — Sajnos, előfordult. Tavaly 10 ezer forint bérmegtakarításunk volt, s ezt az szb tudta nélkül osztották szét. Ezen kívül órabéremelést is eszközöltek anélkül, hogy az szb véleményét kikérték volna. Soroltak-e magasabb bérosztályba valakit a megkerülésükkel? — Bár tudomásunk nincs ilyenről, de előfordulhatott. Arról ugyanis tudunk, hogy néhány üzem- és osztályvezetőnek magasabb lett a fizetése. Erről viszont az szb előzőleg nem tudott. A A szakszervezet véleményező, javaslat- w tevő hatásköre kiterjed a vállalati tervezésre, gazdálkodásra és a termelés ösztönzésére is. Mennyiben sikerül ezt a gyári szb-nek érvényesítenie? — A vállalat az éves és a középtávú tervek elkészítéséhez nem kéri ki a gyári szb véleményét, javaslatát. Mi már csak a kész tervet látjuk, s a végrehajtása a feladatunk. Az idei tervet is áprilisban kaptuk meg. Ennek elkészítéséhez sem kérték a véleményünket. A béremelési keretet is a vállalat bontja le és az ösztönzési rendszert is Pesten dolgozzák ki. Mivel a helyi sajátosságokat nem ismerik alaposan, így irreális döntések is születnek. Megtörtént, hogy 2 forint béremelést adtak a tmk-ban dolgozóknak, a lakatosoknak pedig csak 50 fillért. Ez ügyben is reklamáltunk. A helyes szerintem az lenne, ha a bértömeget a gyár egy összegben megkapná, s itt differenciálnának, osztanák szét az üzemrészek között. Ez van közelebb a szocialista bérezés gyakorlatához. Dn szerint önálló-e a gyári szb? Kap-e segítséget? — Nem önálló. Közvetlenül a vszt-hez tartozik. Ez viszont a törzsgyárban működik, Pesten. Közvetve a Textilipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozunk. Szakszervezeti ügyben két esetben kerestek meg bennünket öt év alatt, amióta gyár van Üjfehértón. Legutóbb amikor 1978 májusában megválasztottak szb-titkámak. így aztán eléggé magunkra hagyatva, segítség nélkül dolgozunk. £ Köszönöm a beszélgetést. Farkas Kálmán KM Vasárnapi^ INTERJÚ k á 1979. április 15.
