Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
1979. április 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Apró ügyek? L ehet-e egy éven át beszedni a díjat a kéményseprésért, s közben felé sem nézni a kéményeknek? — tették fel a kérdést Mezőladányban, Nyírkárászon és Szabolcs- veresmarton a nemrégiben lezajlott falugyűléseken. De nemcsak ezek a felszólalók hozhatták volna kínos helyzetbe az érintett vállalatok képviselőit. Ha a sütőipar illetékesei részt vettek volna a tiszaszentmártoni falugyűlésen, bizonyára nem örültek volna Lázár Bertalan hozzászólásának, aki a záhonyi sütőüzem munkáját kifogásolta: sokszor csak háromnapos kenyeret visznek Tiszaszentmárton- ba. s az sem mindig elég. Ebben a községben a másik alapvető élelmiszer, a hús is gondot okoz: Galgóczi Miklós hívta fel rá a figyelmet, hogy a tanács megépíttette a húsboltot, átadta az áfésznek, s mégsem nyitják meg hosszabb ideje. A kisvárdai járásban lezajlott 44 falugyűlést hasznos fórumnak találták az itt élők. Több mint 7 ezren mentek el meghallgatni a járás és a szűkebb közösség életét, eredményeit. Közel ötszázan mondtak véleményt, tettek javaslatot a köz ügyeiben. Ami igen sokat mond: a lakosok nem megvalósíthatatlan, irreális elképzelésekről, merész fejlesztésekről szóltak. Még csak nem is egyéni sérelmeket panaszoltak. Amit kértek: általában nem „nagy ügy”, nem sok ezer forintos beruházás. Gyakran jobb szervezéssel, segítőkészséggel már el lehet intézni a javaslatok jó részét. Mert bizonyára nem tartja költségesnek senki a Pap községben, Fodor Ká- rolytól elhangzottakat: o tsz brigádjai a házikertekben rosszul permezetek, így nem megfelelő minőségű alma termett. A tsz jelenlévő vezetőit kérte, kísérjék figyelemmel a permetezők munkáját. S az sem igényel külön beruházást, ha az autóbuszokat a menetrend szerint közlekedtetik. Laskodon, Szabolcsveresmarton. Rét- közberencsen és Anarcson is felvetődött: vagy nem ( Az egyébként józanul I határt szabnak a lehetősé- I gek. S az emberek már I nemcsak új beruházásokra I gondolnak, hanem a meglé- I vök rendben tartására, vagy éppen a község arculatának formálására. Ezt igazolja a záhonyi Eszenyi József javaslata, aki a helyi Hazafias Népfront-szervezetet kéri, tisztasági akciót kellene hirdetni a MÁV-lakótelepek szeméthalmazainak eltakarítására. A kisvárdai járás falugyűlésein bizonyára nemcsak helyi gondokat fogalmaztak meg. Hiszen a közművesítés, az ellátás, a közlekedés másutt is okoz nehézséget. Ezek megoldásához az itt élők önkéntes munkájukat is felajánlották. S ami pénzben kifejezhető a beruházásoknál, az nem mérhető forintban az emberek közösség iránt érzett felelősségvállalásában. T. K. Szabad szombat a tsz-ben Egy sorban a férfiakkal A TÚR KANYARULATÁBAN HÁROM KÖZSÉG: SZATMÁRCSEKE, TÜRISTVÁNDI ÉS NAGYAR TERMELŐSZÖVETKEZETE EGYESÜLT. a jÓkor a területen 104 nö dolgozik. NÖVÉNYTERMESZTŐK, ÁLLATTENYÉSZTŐK, FALEMEZGYÁRTOK, KÖNYVELŐK. Héttagú nőbizottság képviseli érdeküket, ők heten jellegzetes „nőügyekben” is segítenek. Az évek óta eredményesen működő nőbizottság kezdeményezésére vezették be a tsz-lben a szabad szombatot. Ez év április 4-én Nagyarban 8 nő kapott különböző kitüntetést. Ez a bizottság egy kicsit „véd- és dacszövetség” is: vezetésével 104-en kölcsönösen segítik egymást, megmutatták, hogy a férfiakkal egyenrangúak a munkában, érvényre juttatják jogaikat. Országos hírűvé vált női önkéntes rendőrök csoportját többnyire tsz-tagok alkotják ... Állandó munka, megélhetés Szatmárcsekén, a múltja és a jelene miatt is vonzó községben rossz hírrel fogadnak bennünket: Miski Lajosné, a nőbizottság elnöke, a községi pártvezetőség tagja beteg. Helyette Pósa Attiláné főkönyvelő, a tsz pártalapszervezetének vezetőségi tagja mutatja a nőbizottság írásos munkatervét. Ebben egyebek között ez olvasható: „A bizottság feladata, hogy segítse a párt nőpolitikái határozatának megvalósítását. Érdekvédelmi feladatot lát el. Segíti a nők állandó foglalkoztatottságát, az egyenlő munkáért egyenlő bért elv érvényesítését. Minden, nőket érintő fórumon jelen van. A tsz-közgyűlések- nek évente egyszer beszámol.”. Mind a három községben működik fafeldolgozó üzem ps' vbarminoaH* álló ik* a vi7Ístésben a nők keresete megegyezik a férfiakéval. Segítség családi ügyekben Nagy Bertalanná, a nőbizottság tagja a csekei ragasztóüzemben dolgozik. Gépek segítségévei ragasztják a furnérlemezt, amelyet aztán az ország bútorgyárai használnak fel. — Két műszakban termelünk, jelentősebb panaszra nincs okunk. A nőbizottság azonban nemcsak a munkahelyi, hanem a családi ügyekben is segít. Gondolok itt a családlátogatásokra, a segélyezésekre, ' az egészségügyi és egyéb tanácsokra. Néha még a férjek „ügyeibe” is beleszólunk. Társadalmi munkánkkal az iskolát segítjük, ejvégzünk egy-egy nagytakarítást és parkosítunk, virágosítunk. Gárdus Béláné szintén tagja a bizottságnak. Jelenleg gyesen van, pólyás gyermekét gondozza, így társadalmi megbízatását nem gyakorolja, az önkéntes rendőri karszalagját is becsomagolta és eltette. *. — Most saját magamon tapasztalom a nőbizottság támogatását, kedves figyelmét. Kaptam becses ajándékot, jól elbeszélgettem a látogatókkal. Tegnap is kint voltak és hozták a jó hírt, hogy brigádunk elnyerte a szocialista címet, 4-én osztották a jelvényt és a pénzt. Nekem helyembe hozták a csillogó jelvényt. és a vele járó 500 forintot. Á gratulációnak, a kedves szavaknak is örültem. Igénylik a jó szót Debreceni Lászlóné könyvelő, a Kállai Éva Szocialista Brigád vezetője, a fényképekkel illusztrált, szépen „öltöztetett” brigádnaplót mutatja. — 24 főis brigádunkban 20- an vagyunk nők. Ősszel szabad időnkben 500 mázsa almát leszedtünk, és gyakran végzünk más társadalmi munkát is. A Móricz-évfor- duló jegyében védnökséget vállaltunk Szatmárcseke parkosítása és tisztasága felett. Patronáljuk a helyi és a nagyari öregek napközijét. A két napközibe többnyire magukra maradt idős asszonyok járnak, ők különösen igénylik a jó szót, az apróbb ajándékot, támogatást. Nábrádi Lajos jg* IS **1 f I ■ ■ f ' * HU! ifit ÜL Siti 13211 S étálok az életemért — mondta. Megállította az autót, elindult. Kis folyó kanyargó partján. Erdőn át. Szántóföldön, cserepesre száradt ártéren. Elfáradt. Lihegett, továbbment. Szeme itta a látnivalót. Feje kitisztult. Elmúlt egy óra, s nem gyújtott rá. Sétálok az életemért — mondta. Feltette a pórázt a kiskutyára, s elindult. Utcákon, tereken át. Nézte a szép nőket. A forgalmat. A házakat, kerteket. Azt vette észre, eltelt egy jó óra, s nem gyújtott rá. Sétálok az életemért — mondta. És kihagyta a reggeli buszt. Beállt a munkába sietők sodrásába, ment, kerülgetett. Pocsolyát, gödröt. Megnézte a kirakatot. És közben beért a munkahelyére úgy, hogy nem gyújtott rá. Sétálok az életemért — mondta. Elindult az anyjához a közeli tanyára. Belélegezte a tavaszt. Felfedezte a gyermekkor ismert tájait. Ozgerélte a feléje ugató kutyákat. Ahol senki nem látta, lefutott a kis dombról, mint hajdanán. Hazaért, és közben nem gyújtott rá. Sétálok az életemért — mondta. És közben észrevette: lement a pocak. Ha ránéz egy nőre: visszanéz. Ha siet: nem liheg. Ha lépcsőn fut: nem fullad. A bevásárlószatyor •könnyebb. A fcrafikos furán nézi: két csomag helyett csak egyet vásárol kedvenc cigarettájából. Futok az életemért mondta, S reggel körbeszaladta a házat. Elviselte, hogy megmosolyogják. Élvezte a hajnali párát, a felkelő napot, a hűvös levegőt. Futok az életemért — mondta. És versenyt futott kiskutyájával a parkerdőben. Ugrott át kidőlt fát. Csörtetett bokrok és gallyak között. Kaptatott dombra. Megizzadt, jólesőn elfáradt. Futok az életemért — mondta. Lement a stadionba, tornacipőben. Először egy, majd két kört kocogott a salakon. Repülőzött. Örült, hogy senki nem figyeli. Bekéredzkedett a zuhanyozóba. Futok az életemért — mondta. S két lyukkal beljebb húzta a nadrágszíjat. Ruganyos lett, s gumizott a gyermekekkel. Leszokott a cigarettáról. Kabátját beljebb vetette. Már vehetett karcsúsított inget. Rohanok az életért — mondta, ötvenéves lesz. Túl az élet felén. Okosabban, s félőbben. Már két éve, hogy sétálni kezdett, egy hogy fut. S már rohan. Ahogy rövidül az idő, úgy nő az iram. Sétálunk, futunk, rohanunk az életért. Az idővel, az időért versenyezünk. Bürget Lajos Mi a véleménye? Karóczkai György, Pályi Zoltán, Háry Dezső. Á minőség javításáról „A mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztése érdekében alapvető feladat — a nehéz tárgyi és személyi feltételek mellett is — a hatékonyság növelése, a minőség javítása.” (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.) A TERMELÉSI FŐMÉRNÖK, Karóczkai György: — A mezőgazdaságon belül a minőség kérdése kétszeresen összetett feladat, hiszen a végterméket ennek alapján ítélik meg: javult-e, vagy romlott az előző évhez képest. Nálunk, a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetben is van mit javítani. Itt van például a kukorica. Hektáronként 59 mázsát takarítottunk be, de nem a legjobb beltartalmi értékekkel, hiába volt jobb a munkánk az előző évitől. — Sok függ az időjárástól. Ha mindenben javulást érünk el — szubjektív dolgok: fegyelem, jobb munka- szervezés — akkor sem biztos, hogy javul a minőségi színvonal. Minden ágazatban elvégeztük a gazdasági elemzést. Megállapítottuk, hol, mennyi összeget használtunk fel, s hol van pazarlás. Ezzel együtt elkészítettünk egy normatívát, s ezen felül csak ott lehet többet felhasználni, ahol gyorsan, jó eredményt mutatnak fel. Értékeltük a szakvezetők munkáját is, valamint a szocialista brigádoktól is főként a minőség javítását várjuk. Ezért a tavalyihoz viszonyítva kukoricából, búzából is egy-két mázsával kevesebbet terveztünk,, dg. jobb minőséget. Erre meg is van szén eddig minden munkát szakszerűen. kor a termés hetven százalékát exportáltuk — nehéz lesz az idén is elérni. Ez függ attól, hogy kevesebb volt az alma, rövi- debb idő alatt, szinte a tagjainkkal leszedhettük. Ha több, akkor már külső munkaerőt is foglalkoztatnunk kell, s bizony azt megsínyli a gyümölcs, nem beszélve a válogatásról. Természetesen a betakarítás szi-1 gorú ellenőrzés mellett folyik. — A jelenlegi állapot szerint közel hatszáz vagon almát várunk. Ez pontosan duplája az előző évinek, amikor tizennyolcszor permeteztünk. Most is ennyit terveztünk,- de talán két- hárommal kevesebb is elég lesz. A növényvédelem mellett inkább a tárolhatósággal van a baj. Ezért a jobb minőség érdekében rendszeresen tápanyagvizsgála- tokat, levélanalíziseket végzünk. AZ ÁLLATTENYÉSZTŐ, Héry Dezső főágazat-vezető: — Három évvel ezelőtt Rakamazon mindössze 1800 liter volt a tehenenkénti fe- jési átlag. Elsősorban a mennyiség növelése volt a cél. Tavaly már .3200 litert fejtünk. Most a mennyiség emelkedése mellett természetesen a minőség javítása a célunk. Annál is inkább, mert jövőre a savfok- és a ' tejzsírtartalom után a fehérjeszázalékot és a tisztaságot is ellenőrzik, ami nagyban meghatározza majd az árakat. — Nagyot lépünk tavasz- szal előre, amikor megépítjük az automatikus vezetékes fejőgépet. így a tej ■közvetlenül levegővel nem érintkezik, javuí a tisztapekkel úgy készültünk fel. hogy rövid idő alatt nagy mennyiséget tudjunk betakarítani. Sipos Béla zon közpohtí kérdés, hiszen a termőalmás. Itt csak minőségi munkával tudunk magas jövedelmet elérni. A tavalyi minőséget — amiTulipánok R eggel megdöbbenve tapasztaltam, hogy a nyíregyházi Bessenyei tér néhány bérháza előtt gondos kezekkel munkált és ápolt virágágyakból egyszerűen lába kelt a tulipánoknak. Valaki vagy valakik az éjszaka leple alatt tövestől kiszedte a dús, zöld levelű, kinyílásra váró virágokat. Nemrégiben hirdették meg a 300 perc Nyíregyházáért mozgalmat. Ezrek és ezrek járnak nyitott szemmel, tisztítják a város utcáit, virá- gosítanak, hogy társadalmi munkájukkal hozzájáruljanak a szűkebb pátria és környezetük szépítéséhez, a jó közérzet alakításához. Nem hiszem, hogy ezek a virágokat túlságosan is szeretők hallottak volna e mozgalomról. Egy azonban bizonyos: azt, amit gondos kezek 300 perc munkájával már korábban is végeztek, azt ezek a vandálok alig 30 perc alatt tönkretettek. Nem lehet minden virágágyhoz parkőrt állítani. így aztán csak a közvélemény megvetése kísérheti az ismeretlen tetteseket a legtöbb esetben. így a Bessenyei téri feltúrt, kifosztott virágágyak esetében is. (fk.) Darálók Gyarmatról
