Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. április 1. Néptáncosok jubileuma Most rúgjon a sarkad szikrát Égesd el a világ piszkát zeng a „táncbeli táncszó” költőtől, Nagy Lászlótól, peng, mint a sarkantyú: Aki bírja, kipirosul Még a csúf is kicsinosul újra- és újrakezdik a zenészek, pörögnek a lányok, egyre lobogóbb a ritmus: Forgasd ide, oda is Lángoljon a szoknya is a fiúk fergeteges verekedésbe kezdenek, pásztorbotjuk szikrákat szór: Kutya a föld, eb az ég Sehol semmi menedék .mert mi minden van a magyar nép táncaiban: keserűségünk, bánatunk, örömünk, jókedvünk: En is nyitok arany torkot Mint a rigó, úgy rikoltok és benne vannak ízes kifejezéseink, a népnyelv cseppet sem szemérmes kiszólásai: Aki minket meggyaláz Fárassza el azt a frász majd egy halk lehellet, egy finom mozdulat, ahogy rebben a madár, ahogy két szempár találkozik: Ez a világ ellobban ölelj engem mégjobban a táncosnak a teste a hangszere, mozdulataival beszéli el. amit a szó talán el sem mondhat. Elek Emil képriportja „Két botoló”. Tóth Mária Ádám Judit és Békés Andrea. „Dobozi csárdás". Az alapítók egy csoportja. Botos Zoltán, a vezetőprímás. .Hajlikázó” „Szatmárököritói fergeteges”. KM t Dalanics György kezdettől művészeti vezetője a 15 éves Szabolcs-Volán táncegyüttesnek.
