Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11. .minden munkakör betöltésére alkalmasak" Férfiak vezetője A MEGYÉBEN NINCS NŐI TERMELŐSZÖVETKEZETI ELNÖK, GYÄRIGAZGATÖ. SZÁZÁVAL VANNAK VISZONT NŐK VEZETŐ BEOSZTÁSBAN, FELELŐS MUNKAKÖRBEN. ALKALMASSÁGUKAT A VEZETÉSRE: A VÉGZETT MUNKA, AZ IRÁNYÍTOTTÁK ELÉGEDETTSÉGE, TERMELÉSI SIKERE BIZONYÍTJA. Asszonyok falun A nőbizottsági beszámolók a falusi nők, pontosabban a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok, lányok helyzetéről egyre több tetszetős adatot tartalmaznak. Felemlítik, hogy ma már a legtöbb helyen autóbuszok szállítják haza munkából az asszonyokat, egyes munkahelyeken fürdő, zuhanyozó áll rendelkezésükre, sok helyütt megoldották az üzemi étkeztetést is. Segítik az asszonyok sorsát azzal is, hogy megállapodással, közbenjárással napköziben helyezik el a gyerekeket. A fejlődés kétségtelenül nagy, s erről az érdekeltek is örömmel beszélnek egymás között, mások előtt is. Van azonban egy terület, amelyről kevés szó esik, vagy egyáltalán nem beszélnek. A falusi asszonyok élete a munka. Kora hajnalban kelnek, későn fekszenek és minden percükre meghatározott a program. Dolgozni kell a családért, a közösért. azért, hogy a nagy határban, vagy a háztájiban. a ház körül, a lakásban minden rendben legyen. A vidéki asszonyok többségének bokros teendőik közepette nemigen jut idejük arra. hogy művelődjenek, szórakozzanak. vagy netalán tanuljanak. Szocialista brigádtagok mondták el: minden jó, mindennel elége- dettek. de arra. hogy olvassanak. közösen moziba. színházba menjenek, nem jut idejük. A művelődésről, az asz- szonyok kulturálódásáról, a beszámolókban kevés szó esett. Nincs mit mondani erről, nincs pozitív jelenség. Pedig lehetne, szükséges lenne. Nem egyszerre. de fokozatosan változtatni kellene ezen a helyzeten. Tervezni, és szervezni kellene a falusi asszonyok szabad idejét, úgy, hogy olykor legyen idejük könyvolvasásra, televíziónézésre, színház- látogatásra. A közművelődést és az ezzel kapcsolatos feladatokat néha letudják azzal, hogy kirándulni visznek asszonyokat. Jók, hasznosak ezek az egy-két napos túrák is. de mindent nem pótolnak. Van igény a tartalmasabb. az embert jobban szolgáló rendezvényekre. Ahol nincs, ott fel kell ébreszteni, mert úgy tűnik, mindenben rohamosan fejlődünk, de ebben az egy dologban hovatovább behozhatatlan lesz a lemaradás. A balkányi vasútállomás közelében a gatterüzemben zúgnak a gépek, sírnak, siví- tanak a fűrészek és keménykötésű emberek emelik, adagolják a rönkfát. Nehéz, kemény munka ez a javából, s elképzelni is nehéz, hogy ebbe a képbe egy törékeny asszony mindennapi tevékenysége is beleillik. Pedig így van. Szilasi Györgyné, akinek a végzettsége erdész, a beosztása müszakvezető, brigádvezető, itt irányít, otthonosan mozog a gépek, az emberek között. Vele beszélgettünk a vezetésről, a vezetők helyes magatartásáról. — Erdész vagyok, a férjem is az, két évvel ezelőtt pályázat útján kerültünk a Balkányi Állami Gazdaságba. Előtte a Tiszasülyi Állami Gazdaságban dolgoztam, a jelenlegi beosztásomhoz hasonló helyen, fafeldolgozó üzemben. Előrebocsátom, az a véleményem, hogy a nők többnyire minden munkakör betöltésére alkalmasak. Arra is, hogy kisebb vagy nagyobb kollektívák munkáját szervezzék. irányítsák. A brigád tagjai, akikért felelős vagyok, férfiak. Ez engem egyáltalán nem zavar, és úgy gondolom, őket sem. A legfontosabb az, hogy feladatainkat teljesítsük, hogy a brigád tagjai az én irányításom mellett úgy dolgozhassanak, hogy a várt keresetük meglegyen. A terveket teljesítjük, a brigád tagjainak keresete háromezer forint körül van. A fatelepen rönkfát dolgoznak fel. Szabolcs ládagarnitúrákat. tartályládaeleme- ket készítenek. Szilasi Györgyné brigádja az elmúlt évben több mint 2500 köbméter rönkfát úgy dolgozott fel, hogy a korábbi 59 százalékos minőségi kihozatal helyett 65 százalékot teljesített. Á minőségi munkában, a jó eredményben a brigádvezető nőnek nagy szerepe volt. — Amikor a jelenlegi beosztásomba kerültem, nem volt könnyű dolgom. Először azt kellett bebizonyítanom, hogy értem, ismerem a munkafolyamatot. a gépeket és tudom, hogyan lehet többet, jobban termelni. A bizonyítás nem volt könnyű. Nem egyszer oda kellett állni, megmutatni, hogyan állítsák be a gépet, hogy a méret megfelelő, a minőség kifogástalan legyen. Miután ezt kétszer-háromszor megtet- < tem, megszűnt a kételkedés. Az emberek elfogadtak, most már ellenvetés nélkül adnak a véleményemre. A brigád. amit Szilasi - Györgyné irányít, évek óta részt vesz a szocialista címért indított versenyben. Eredményeink alapján az egymást követő fokozatokat évről évre megkapják. — A jó munka alapja — mondja Szilasi Györgyné — a megértés és az egyetértés. A műszakban gatterosok. ingások, máglyázók dolgoznak együtt. Bármelyik területen adódik probléma, az az egész brigád munkáját károsan befolyásolja. Ilyen nagyon ritkán adódik, részben azért, mert a fatelepi dolgozók többsége 20—25 éve van ezen a helyen, másrészt én is ügyelek arra, hogy fennakadás, gond sehol se adódjék. A munkahelyi összetartás kihat a brigádtagok egész életére, életvitelére is. Rendszeresek az egymással való törődésnek olyan példái, hogy házépítésben vagy egyéb, több embert igénylő munkában a brigádtagok segítik egymást. Ha beteg valaki, azt meglátogatjuk. Nekem, mint vezetőnek. feladatom, hogy a brigád tagjait biztassam, ösztönözzem az ilyen magatartásra. Én ezt szívesen teszem. Beszélt a fiatalasszony arról is, hogy már korábban bevezették: havonta tartanak munkamegbeszélést, brigádértekezletet. — A brigádgyűléseken a termelés apróbb-nagyobb gondjait tisztázzuk. Kertelés nélkül beszélünk a fegyelemről, a fegyelemsértőkről is. A munkafegyelemmel általában nincs baj, az elmúlt évben is csak egyetlen olyan eset fordult elő, amikor erélyesebb intézkedésre volt szükség. Vezetőnek lenni nem könnyű. Különösen akkor nem, ha egy nőnek férfiak munkáját kell igazgatni. A tekintélytisztelet csak abban az esetben maradéktalan, ha a vezető szakmai tudásával, magatartásával, munkájával napról napra rátermettségét igazolja. Szilasi Györgyné ezt teszi. A nők kedvelt nyári viselete a kartonruha. A vuiuuuu hazai divat diktáJói a minták és Színek széles választékát kínálják, és valljuk meg őszintén, csinosak is ezek a ruhák. Gond viszont a vasalásuk. A nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet segített önmagán. A vasalás könnyítésére beszereztek egy úgynevezett gőzbábut. A gőzbábu, illetve gőzbaba segítségével Nagy Béláné gyorsan, fáradság nélkül alakítja a női kartonruhák végleges formáját. (Elek E. felv.) Nem a hiúság vására... On kinek Á nő mindig csinosan, frissen vasaltan jelenik meg munkahelyén. Elismerő pillantásokat, nemegyszer bókokat könyvel el. Megérdemli. A gondos, a választékos öltözködés is munka. De miért van az, hogy egy nő (férjes asz- szony) időt és energiát nem kímélve úgy lép ki napról napra lakása ajtaján, mint egy manöken? Megkérdeztük: — Hány ruhája van? — Nem nyilatkozom. — Kinek öltözik? — Magamnak. — Tehát nem a kollégák, kolléganők kedvéért vesz fel naponta új ruhát? — Nem. És nem mindig új ruhát veszek fel. csak a meglévő ruháimat variálom. — Készen veszi-e a ruháját, vagy csináltatja? — Csináltatom. — Kivétel nélkül? — Igen. mert előnye, hogy a csináltatott ruha az én ízlésem szerint készül. Jól szabott. és mindig divatos. — Sokba kerül? — Nemcsak pénzkérdés az öltözködés. ízlés dolga is. — Ezek szerint jó ízlése van? — Úgy gondolom. — Kivel beszéli meg. milyen szövetet vesz, mit varrat? — Senkivel. A divátot kísérem figyelemmel. Segítségemre van ebben az Ez a divat. a Nők Lapja, de minden cikk. vagy fotó. ami a női divattal kapcsolatos. — Mennyire diratszerü az öltözködése? — Mérsékelten. Nem mindig célszerű a divatot követni, illetve néha lehetetlen. Most a női ideál a sovány, a lapos. Korábban a telt idomok részesültek előnyben. Akinek nem megfelelő az alakja, az nem divatosságra, az ízlésességre törekszik. — Befolyásolja-e öltözködését az, hogy munkába jár? — Igen. Célszerűen, praktikusan kell öltözni. — Otthon is gondosan öltözik? — Igen. A család körében is szükséges a rendszeretet, a jó közérzet. Akinek gyerekei, lányai vannak, annak példát is kell mutatni. Előttük sem lehet lompos. íme egy párbeszéd, amelynek sok hasznos, és elgondolkodtató tanulsága van. A legfontosabbak: nem mindig „hiúság vására". ha egy nő jól öltözött és nem mindig pénz kérdése a csinosság. ízlés dolga is,. Vendégünk Angyaláty Ferencné üzletvezető Nem pénzkérdés oz ékszer Szabolcs-Szatmár megyében az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnak két boltja van: Nyíregyházán és Kisvárdán. A nyíregyházi bolt vezetője, Angyaláty Ferencné a forgalomról mondta: — A nyíregyháziak és vidékiek havonta négy-öt millió forint értékben vásárolnak ékszert. A legtöbb a vidéki vásárló, a legkeresettebb az arany ékszer, ebből a havi forgalom közel kétmillió forint. A város közepén lévő üzletbe naponta száz, kétszáz vevő tér be, hogy saját ma- gának, vagy ajándékba vásároljon. A boltvezető szerint az ékszervásárlás ma már hozzátartozik az emberek életéhez. nem azért vásárolnak aranyat, ezüstöt, hogy azt fel- halmozzák, hanem azért, hogy öltözködésük kiegészítője legyen. — Az üzletbe betérők többsége nő, legkeresettebb áru: az arany nyaklánc,-gyűrű és karkötő. Havonta kétszáz pár jegygyűrűt adunk el. Az ékszerben is van divat, most például újra divat lett az ezüst. Ez érthető is, hiszen az arany ékszereket nem mindig, és nem mindenhez lehet viselni. — A divatról még hadd mondjam el: divat aranyban a nyakék, a nyakpánt, és egyre kevesebben vásárolják a hosszú láncokat. Gyűrűben a nagyköves gyűrű inkább a keresett. Örök divat marad a divatékszer, részben azért, mert olcsó, hatvan—száz forintért megvásárolhatók azok a tetszetős, alkalmakra praktikus gyöngysorok, brossok, karkötők, amelyek munkába menet, de alkalmi találkozásokkor is szépek, praktikusak. Az ékszereknek igazodniuk kell a viselt ruhához is. Van olyan ruha, amelyhez egyáltalán nem illik az arany, csak az ezüst, vagy a divatékszer. Ezüst karkötőt például délutáni ruhákhoz viselnek a nők. Nem illik például strandon úgynevezett strassz nyakéket viselni, mert kirívó, feltűnő. Arról is beszélgettünk, mennyi ékszere lehet egy nőnek? Ez nem csupán pénzkérdés. hanem annak eldöntése is. hogy az arany, ezüst, divatékszernek mennyiben kell kiemelnie a nő megjelenését. — Ma már szinte nincs olyan asszony, vágj' lány. akinek ne lennének ékszerei. Hogy mennyi ékszere lehet egy nőnek, azt nehéz meghatározni. Általános, hogy egy arany nyaklánca és két gyűrűje legyen. Jegygyűrű mellé például egy kísérőgyűrű. Annyi ékszernek nem kell lennie, mint például amit sokszor Iát az ember, hogy egy-egy hölgy teleaggatja magát különböző, össze nem illő ékszerekkel, arannyal, ezüsttel, és bizsuval. Az aranyat egyébként csak alkalmakkor célszerű viselni, például társas összejöveteleken. színházban, esküvőkor, tehát olyan esetekben, amikor az esemény jellegét a felvett ékszer is kifejezi. Összeállította: SERES ERNŐ KM VASÁRNAPI MELLÉKLET § 3iL.lDlAlL.lA I ft i I ft is tUU®JUfUL\i
