Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
4 KKLET-MAGYARORSZÁG 1979. március 10. Kommentár India vendége M oszkva és Uj-Delhi kapcsolatait hosszú idő óta az együttműködési készség, a szívélyesség, a kölcsönös barátság jellemzi. A Szovjetunióban nagyra becsülik India el nem kötelezett politikáját és azokat az erőfeszítéseket, amelyek az ázsiai béke és biztonság megőrzése, az enyhülés világméretű megszilárdulása érdekében tett. Indiában sorra épülnek a szovjet közreműködéssel megvalósuló nehézipari üzemek, amelyek egyrészt az ország korszerű iparosodását, másrészt a munkanélküliség leküzdését szolgálják. A szovjet kormányfő mostani látogatása jó alkalmat kínál a gazdasági együttműködés további lépéseinek meghatározására. Várható azonban, hogy mindenekelőtt Ázsia nyugtalanító problémája, a pekingi vezetés föllépése kerül a szovjet és az indiai politikusok tárgyalásainak középpontjába. Az indiai kormány — mint azt több vezető személyiség nyilatkozatában olvashattuk — élesen szembehelyezkedett Kína kalandorpolitikájával, s változatlanul nagy figyelemmel kíséri Peking he- gemonista törekvéseinek újabb és újabb tanúbizonyságait. Bizonyos, hogy az iráni eseményekről is szó esik majd Koszigin és tárgyaló partnerei között. Az USA fontos katonai szövetségesét és jelentős bázisait vesztette el az iráni forradalmi események révén. Félő, hogy az Indiai-óceán térségében szeretné a Pentagon erősíteni pozícióit, hogy ezzel kárpótolja magát Iránért. Alekszej Koszigin _ indiai tárgyalásain a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésén kívül — mint arra Csaran Szingh miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter üzenetében utalt — Moszkva és Uj-Delhi külpolitikai vonalvezetésének közös pontjai is bizonyára megfogalmazódnak. Ennek pedig mind az el nem kötelezettek mozgalma, mind pedig Ázsia békéje és biztonsága szempontjából rendkívül fontos a jelentősége. Koszigin Új-Delhiben (Folytatás az 1. oldalról) politikai és gazdasági együttműködését érintő kérdés megvitatására. „Országaink között nincsen semmiféle nézeteltérés” — hangsúlyozta a szovjet kormányfő, majd hozzáfűzte: „amikor pedig nincsenek ellentétek, akkor igen könnyű tárgyalni. Ezenkívül nagyon sok minden van, ami összeköt bennünket, elsősorban a béke megvédésének ügye”. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő pénteken délután találkozott Atal Bihari Vadzspaji indiai külügymiPéter János (Folytatás az 1. oldalról) Vietnam elleni cselekményét. Helsinkiben közéleti emberek, fiatalok és öregek, férfiak és nők, minden társadalmi réteg képviselői maguk és mozgalmuk nevében teljes támogatást ígértek a vietnami népnek. Volt, aki vandalizmusnak, barbárságnak, bűnös cinizmusnak, példátlan agressziónak, gyarmati háborúnak minősítette a kínai vezetők eljárását. Bizonyára a világméretű felháborodásnak is szerepe van — a VSZK népének hősi ellenállása mellett — abban, hogy bejelentették és valamilyen módon már megkezdték a kínai csapatok kivonását. — A konferencia résztvevői a hírt természetesen érdeklődéssel és jogos gyanakvással fogadták. Mindenesetre mozgalmakat kezdeményeztek és elfogadott dekrétumaikban továbbiakat javasoltak arra, hogy a kínai csapatok feltétlenül, azonnal és harc nélkül, a vietnami kormány és nép jogos követelésének megfelelően hagyják el a megtámadott területeket. A finn fővárosban megtartott tanácskozás felhívással fordult az ázsiai országokhoz és a világ népeihez, egy olyan szoros együttműködés kialaniszterrel, akivel baráti megbeszélést folytatott a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A szovjet miniszterelnök meleg és baráti légkörű beszélgetést folytatott Vaszappa Danappa Dzsatti indiai alel- nökkel. Beszélgetésre került sor Alekszej Koszigin és Morard- zsi Deszai indiai miniszterelnök között. A felek a kölcsönös megértés és nézetazonosság légkörében érintették a kétoldalú baráti kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit és foglalkoztak néhány időszerű nemzetközi problémával. nyilatkozata kítására, amely lehetetlenné tenné Indokínában, egész Ázsiában hasonló agresszió megismétlését. A kínai agresszió nagy nemzetközi tanulsága: a térség országainak olyan együttműködést kell kialakítaniuk, mint amilyen Európában a béke és együttműködés jelenlegi rendezéséhez vezetett. — A nemzetközi konferencia résztvevői kifejezték szolidaritásukat nemcsak a vietnami, hanem a kínai nép iránt is, mert a VSZK megtámadáséval a kínai vezetők meggyalázták a kínai népet, és annak dicső hagyományait is. Jóvátenni a jóvátehetetlent csak azzal lehet, hogy Kína — az agresszió teljes megszüntetése mellett — elkezdi a jószomszédi viszony ápolását minden határos országgal. Ugyanakkor a Helsinkiben — a támadás nyomán keletkezett vietnami sebek begyógyítását segítendő — nemzetközi akcióikra hívtak fel. A finn fővárosban csütörtökön este nagygyűlést tartottak, amelyen számos küldöttség jelentette be, hogy milyen programmal kíván hozzájárulni a vetnami nép támogatásához — mondotta befejezésül Péter János. TELEX BRASILIA: A brazíliai legfelsőbb bíróság ismét elhalasztotta a döntést, hogy melyik országnak adja ki az 1978 májusában Sao Paulófoan letartóztatott Franz Gustáv Wagner náci háborús bűnöst, a lengyelországi Sobiborban működött megsemmisítő tábor helyettes parancsnokát, mivel Ausztria újabb terhelő dokumentumokat nyújtott be kiadatási kérelmének alátámasztására. Wagner kiadatását négy ország kérte: Ausztria, az NSZK, Lengyelország és Izrael. ISTANBUL: Törökországban letartóztattak 13 szélsőjobboldali terroristát, akiket bombamerényietek, fegyveres támadások és gyilkosságok vádjával köröztek — jelentették be csütörtökön Istanbulban. Három terrorista után, akik AI- parslan Türkes volt ezredes szélsőjobboldali pártjával állnak kapcsolatban, tovább folyik a nyomozás. A letartóztatás során a rendőrség lőfegyvereket, lőszert és rob- banószeilkezeteket foglalt le. WASHINGTON: Nixon volt amerikai elnök bírósági keresetben követeli: tiltsák be a Watergate-mag- nószalagök „közprédává” tételét. A washingtoni kormány ugyanis azt tervezi, hogy szerte az országban központokat állíttat föl, ahol fülhallgató segítségével bárki meghallgathatja Nixon bizalmas beszélgetéseit. Nixon azt is követeli a bíróságtól, hogy tiltsák meg a kormány levéltárosainak a volt elnök magnószalagra diktált, napi emlékeztető jegyzeteinek meghallgatását. HÁGA: Csütörtökön Hágában a holland parlament kormány- párti képviselői 60 szavazattal 52 ■ ellenében elvetették a parlamenti ellenzéknek azt az indítványát, hogy indítsanak vizsgálatot Luns NATO- főtitkár egykori náci párttagságának ügyében. Mint ismeretes, a múlt héten került napvilágra egy állami intézet dokumentumaiból, hogy Luns 1933. és 1936. között a Holland Nemzeti Szocialista Párt tagja volt. GALAMBOS LAJOS: Diagnózis — Hát ha olyan ökör valaki, hogy a kész kolbászt ki a tornácra?! Akkor vették észre az egészet, amikor a maradékot már a csókák, szarkák, medvevamyúk ették. Mert zatoáliták odabent a jó tort, bennünket meg se hí jván! Csak nevetett az asszony. — Hát tán épp a nagy hasától nem tudta átugrani a kútkávát eme kutya. Csak reggel húzta ki Vince meg Fekete Samu. Utána ezt a senyvedőket két napig lelte még a hideg. De lám, megmaradt. Ez meg. — A kislányuk -nem. — Hát bizony, neki az lett a sorsa, hogy angyal legyen, és vigyázzon föntről ránk, míg csak élünk. „— Én szép, kicsi szerelmem nem halj meg.” Ideges voltam, reszkettem, gondolta doktor Ihász Máté, mint a szomszédunk kislányát, Jolánt, parasztfiú koromban, úgy megszerettem én ezt a Katalint. Megérettem egymáshoz tartozó lelkünket. Parancsoltam én azt a NEM-et, ne helyett. Vagy legalábbis parancsolni akartam. De hát én meg a parancsol ás? „— Most már nem akarom, húzzanak vissza, édesanyám. Nagyon hideg van itt. Nagyon félek, édesanyám”. Megjött Ozsgyán Vince a négy gyerekével, és vele együtt Fekete Sámuel az ő gyerekeivel. — Na hát, maga az? — mondta doktor Ihásznak. — Tény és való — fordult Fekete Sámuelhez —, nem fizettem a doktor úrnak semmit a Kati halála után. De mórt fizessek, ha egyszer meghalt a Kati? Mennyit kér? — Én nem pénzért jöttem, Ozsgyán elvtárs. — Akkor pedig? — Csak úgy. Én eljöttem ide. Ozsgyán Vince szép szemű, terhes asszonyára nézett: — Kínáltad már az urat? — Nem én. — Kacsákat, libákat megtömted már? — Nem én, beszélgettem az úrral. — Nahát, akkor a padlásról hozzál száraz kolbászt, sonkát, miegymást, kenyeret, pájinkát, de rögvest. És láss a jószághoz. Hej, de lusta asszony vagy, bókám, a szentségit. Mozogj már. Az asszony az üvegverandán terített. — Rendes egy ház ez, mi? — kérdezte Ozsgyán Vince. — Valamikor a faluiban csak a papnak volt ilyen háza. A tanítónak se. Most meg nekem is, Samunak is. Két ilyen ház a faluban nincs több egymás mellett. Nézzen csak körül doktor úr. Négy szoba, veranda, konyha, kamra. Van iltt minden. A tisZtaszobába ne lépjünk be, nincsen ünnep. — De hisz ott a televízió. — Csak módjával koptatják — mondta »Ozsgyán, — Miként az én rokonom-ko- mám Fekete Sámuel. Nagy őrzője vagyok én a vagyonnak, doktor úr. Nagyon nagy. Miiként a sógor, igaz, Samu? Egy léből valóik vagyunk, okos, nagy emberek. Együtt főzünk ki mindent, akár a téheszben vagyunk, akár a templomban, akár itthon. Együtt kaptuk a tavaszon a medáliát is. Csak most persze az én ünnepi ruhámon fekete szalag van, a mi nagy gyászunk miatt. Nagyot lendített a karjával, sóhajtott, aztán 'kiszólt: — Asszony, van már mit enni, innyia? — Van, van. — Gyerünk akkor. — Én se éhes, se szomjas nem vagyok — mondotta doktor Ihász, hajdani parasztim —, én csak kijöttem megnézni, hol lakott ő, milyen körülmények között. Az a gyönyörű kislány. — Hát szép volt, szent igaz. S már öten voltak testvérek. De nagy baj nincs, öten lesznek megint. Ültban van. Látta a feleségemen? — Hogyne. — Gyerünk akkor enni, innya. Doktor Ihász Máté megigazította a szemüvegét. — Hol az a kút? — kérdezte. Egy kicsi csend volt. — Hol az a kút, kérem? — Milyen kút? — Amelyikbe beleugrott a kutya, beleesett a liba, s amiről az utolsó perceiben az a kicsi lány azft mondta: „Most már nem akarom, húzzanak vissza, édesapám. Nagyon hideg van itt. Nagyon félek édesanyám.” — Nem volt életrevaló. Gyenge jány vót — mondta akkor, először szólalván meg Fekete Sámuel. Hatalmasul nagy ember volt, és valóban fekete. A haja, a szeme, az arca,- a keze, mindene. — Ellene is voltam, hogy válasszunk már neki legényt. De hát a lyány, lyány, ha nem szerez maga magának, szerezni kell neki legényt időben. Most mán persze hiában a legény. Bakk. Hat hónapig rendesen meggyá- saoljuk. Igaz, Vince? — Nagy igazság. — Innánk akkor egy kortyot. A veranda asztalára fel volt rakva minden jó: kolbász, sonka, szalonna, paradicsom, uborka, paprika s araszos bélű hófehér kenyér. Középen ötliteres demizson állt. — Jó pájinka. A tagoknak húsz forintért méri literjét a téhesz. Nem kell sajnálni. Amennyit az ember innya bír, csak igya. (Folytatjuk) BOLÍVIA : Az indiánok országa Bolívia Latin-Amerikának egyszerre a leggazdagabb és a legszegényebb országa. Gazdag, merit földjének mélye értékes ásványkincseket rejt, szegény, mert népe iszonyú elmaradottságban él. Ez az ország valaha az inkák birodalmának része volt, ma az indiánok másodrendű állampolgároknak számítanak őseik földjén. Az utóbbi időben biztató jelentések is érkeztek e távoli országból: haladó katonatisztek egy csoportja vette át a hatalmat, s ígéretet tettek, hogy szabad választásokat tartanak és elindítják Bolíviát a létfontosságú reformok útján. Napi tizenöt órát dolgoznak a cukornádültetvén)ck munkásai. Bérük magyar pénzre átszámítva alig húsz forint. A nagybirtokok alkalmazottjai képtelenek a napi keresetből családjuk fenntartására, s hitelbe vásárolnak a földesurak boltjaiban. Az adósságot képtelenek törleszteni, ezért az adósrabszolgaság fiaikat is röghöz köti. Bolívia indiánjainak jellegzetes viselete a poncho, s az asz- szonyok elmaradhatatlan kalapja. Bolíviában tovább élnek az ősi múlt hagyományai. Igaz ezeket a mai népünnepélyek et valamilyen keresztény szent tiszteletére rendezik, s így az egyház eltűri a régi pogány szertartásokat. (MTI Külföldi Képszolgálat)
