Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

1979. máreius 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Új tartalék N incs már szakszövetke­zet megyénkben. Ez­zel lezárult a mező- gazdasági termelés felemás szakasza. 1979. január else­jével a még addig működő szakszövetkezetek termelő- szövetkezetekkel egyesültek, Szakolyban és Oroson a szakszövetkezetekből tsz-ek alakultak. Egyesüléssel csökkent a termelőszövetke­zetek száma is a tavalyi 132 tsz helyett, idén már csak 127 gazdálkodik. Változott a termelőszövet­kezetek átlagos területnagy­sága. 3100 hektárról, 3296 hektárra nőtt. Vannak még 1000—1500 hektáros kister­melőszövetkezeteink, de így is a gazdálkodás alapjaiban nagy előrelépés történt. Megyénkben 1961-ben 298 termelőszövetkezet és 51 szakszövetkezet működött. Az egynemű, de jellegében nagyon eltérő gazdálkodási formák szembetűnő különb­sége volt: a termelőszövetke­zetek erőteljesen fejlődtek és szakosodtak, a szakszövet­kezetek megőrizték a külter­jes jelleget, a gazdálkodás színvonala stagnált. Maguk a szakszövetkezeti tagok mondták: ,,Lényegében ugyan úgy élünk és dolgo­zunk, mint az egyéni gaz­dák.” Miért nem maradt, vagy maradhatott fenn a szak­szövetkezeti forma? Alapve­tő okok; a tagok fokozatos elöregedése, az egyre na­gyobbodó parlagföldek. a művelt területek alacsony hozama, minimális fejlődé­se, a fejlesztés pénzügyi fe­dezetének hiánya. A szakszö­vetkezeti tagok 50—60 száza­léka már idős és munkakép­telen volt. Járadékot, nyug­díjat nem kaptak, nem kap­hattak. ha tudták földjüket harmados művelésre adták, ha nem volt vállalkozó, úgy községi, szociális segélyből éltek. Az elhagyott, felaján­lott tartalékföldek a szak­szövetkezeti körzetekben községenként az utóbbi években már elérte az 500— 1000 hektárt. A szakszövetkezetek él­vezték az állami támogatást; gyümölcstelepítésnél, gépvá­sárlásnál és más vonatkozá­sokban. Történtek próbálko­zások ilyen alapon a közös alapok gyarapítására, de sok­helyütt például az alma te­lepítésénél csak az ültetésig jutottak el. A kertápolásra, termelésre nem Volt munka­erő. Azok a volt szakszövetke­zeti tagok — Üjfehértón, Geszteréden, vagy a nyír­egyházi tanyabokrokban —, akik egy-két éve már tsz- tagként dolgoznak, nem győzik a fejlettebb gazdálko­dási forma előnyeit hangoz­tatni. Könnyebben dolgoz­nak, jövedelmük nem csök­kent, de különösen nagyra értékelik az idős emberek sorsának rendeződését, a já­radékot, a nyugdíjat, a ház­tájit, a segítség különböző formáit. Nagyobb területen táblásí- tással, újabb szakosodással, nagyobb hatásfokkal alkal­mazhatók h technikai eszkö­zök, technológiai módok a kemikáliák. Mindebből több búza, burgonya, dohány, ku­korica, alma, hús- és tejter­mék származik. Eredménye­sebbé és olcsóbbá teszi a ter­melést a szellemi erők egye­sítése, az hogy az 1300 ag­rárszakember nem 200, vagy több, de 127 üzemben dolgo­zik és tudásának, kapacitá­sának megfelelően áll ren­delkezésére terület, eszköz és munkaerő. Az egyesülésekkel, a tsz- szé alakulásokkal — amelyek nem kampányszerűen, folya­matosan és az önkéntesség elve alapján történik — új kiaknázásra váró tartalékok képződtek. Seres Ernő CSELEKVÉSI PROGRAM TARPÁN Testreszabott megbízatások A tarpa—guides—tiva- dari Esze Tamás Tsz-ben január 16-án tartották meg az év végi beszámoló taggyűlést, amely elfogad­ta az idei gazdaságpoliti­kai cselekvési programot. Előtte két alapszervezet­ben, Gulácson és Tarpán 82 kommunista vitatta meg ezt pártcsoport-ta- nácskozásokon. A doku­mentumban szereplő teen­dőkről beszélgettünk Szűcs Lászlóval, a párt­vezetőség titkárával. Ha egy napra kiesik — Termelőszövetkezetünk 7100 hektár területen gaz­dálkodik, három község ha­tárát érinti, mintegy 20 kilo­méteres körzetben — mondta bevezetőül. Két kerület van: egyik a tarpai, a másik a gu- lácsi, tivadari. A legtöbb hasznos javaslat, az üzem- és munkaszervezés további kor­szerűsítésével kapcsolatban hangzott el. Ha ezeket végre­hajtjuk, milliós megtakarítá­sokkal számolhatunk. Közös gazdaságunk csaknem 100 erő- és munkagéppel rendel­kezik. Ezek ésszerű és célsze­rű kihasználása és üzemelte­tése nagymértékben befolyá­solhatja a minőségi munkát, a hatékony termelést. Egy Rába-Steiger ha csak egyet­len napra esik ki a termelés­ből, óriási időveszteség és ötven-hatvan hektár vetési munkája késik el. Ezek a gé­pek 8—10 kilométerről jártak haza üzemanyagot vételezni. Ez újabb 1-2 óra idővesztesé­get okozott. Nem voltak a ke­rületben üzemanyagtöltő ál­lomások. Az idén helyszínre szállít­ják az üzemanyagot. Vásá­roltak üzemanyagtartály-ko­csit. Gondoskodnak töltőállo­másokról, megfelelő üzem­anyag-tartalékról. Így * a jövőben nem fordulhat elő, hogy emiatt néha csúcsmun­kák idején 10—20 gép álljon. Ahol személyi feltételek aka­dályozták a jobb munkát, ott bátran változtattak. Egy 600-as szarvasmarha-létszá­mú, korszerű üzemben példá­ul már oda kell figyelni a fi­nomabb technológiai eljárá­sok elmulasztására vagy al­kalmazására is. Tavaly a ter­vezett egy tehénre előírt 3800 'liter tej helyett a helyes ta­karmányozással 4061 literes tejtermelési átlagot értek el. Ezen is javítani szeretnének. Talajkémiai vizsgálatok A cselekvési programban meghatározták; 1979-ben to­vábbi 5 százalékkal javulhat az eredmény, ha minden technológiai "előírást szigorú­an megtartanák és megköve­telnek. Ügyelnek arra, hogy a takarmányt mindig azonos mennyiségben és minőségben adják, pontosan azonos idő­ben etessenek. Üj, hogy most a telepvezetőt két műszakve­zető is segíti. — Bizonyos gondok vannak a baromfiágazatban. Gazda­ságos a baromfikeltető, erről nem szeretnénk lemondani. Gondoskodunk több mint 8 ezer törzsbaromfiról, s arról, hogy a keltetőállomás ne áll­jon le. így 'biztosítjuk azt a 450 ezer naposcsirkét is, amelyre viszont csak az utol­só pillanatban sikerült szer­ződést kötnünk, -i Tavaly 6 millió forint ér­tékű műtrágyát használtak fel, sokszor a talajok megfe­lelő kémiai ismerete nélkül. Ez pazarláshoz vezet. Ezért intézkedik úgy a cselekvési program, hogy az idén a ta­lajerő-utánpótlást minden esetben előzze meg talajké­miai vizstgálat. Lovas szekér helyett busz — Fő igény most a szelle­mi tartalékok feltárása és hasznosítása. Nyolc szocia­lista brigádunk van. Az ak­tív dolgozó tsz-tagök száma 901). Ha sikerül a tartaléko­kat hasznosítani, akkor az idén, az előírt 5 millió 650 ezer forint nyereségtervet teljesíteni tudjuk. Ehhez, arra van szükség, hogy a pártszer­vezetek és a pártcsoportok az emberek képességeihez mért pártmegbízatást adjanak. — Erősítjük a munkahe­lyek párt- és gazdasági veze­tését. Minden ágazatnak kü­lön terve van. Tudják mit várunk tőlük. Húsz egyete­met és főiskolát végzett szak­emberünk van. Sokat várunk tőlük is a célok megvalósí­tásában. Eddig lovas szekérrel szál­lították az embereket a mun­katerületre. Autóbuszt vásá­rolnak. Elintézik a tagok ügyes-bajos dolgait. Gondos­kodnak a tsz-tagok szakmai és politikai képzéséről, to­vábbképzéséről. A kihelye­zett gimnáziumba és a mar­xista középiskolába jelentős számmal járnak tsz-tagok. — Nem bízzuk a véletlenre a programban foglalt célok megvalósulását. Elfogadása óta csaknem két hónap telt el. Folyamatos ismertetése mellett az időszerű feladato­kat máris számon kértük. Februári taggyűléseinken már értékeltük a téli gépja­vítást. A szakosított tehené­szeti telepeinken megvalósí­tottuk az új vezetési-irányí­tási rendszert, szocialista bri­gádokkal a vállalásaikra megkötöttük a szerződést. Farkas Kálmán — Kérem a következőt! — .aikár egy orvosi rendelőben is lehetnénk. Néhány lépés­nyi előszoba; ez a váróhelyi­ség. Gyermekek, felnőttek álldogálnak és várják, hogy Jbeszólítsák” őket. Bent az ugyancsak néhány lépésnyi szobában nem éppen orvosi párbeszéd kezdődik a fehér köpenyes „bácsi” és a gyer­mek páciens között. — Szeretsz iskolába járni? — Nem! — Miént? — Mert rámfogták, . hogy ■lopok. — Ki mondta ezt? — Mindenki... — A tanárnéni is? — ö még azt is mondta, hogy intézetbe küld. — Édesanyád mit szólt? — Megvert. Azt mondta, szégyent hozok a családra ... Tízéves kislány — nevez­zük Katinak — ül a „vizs­gáló” székben. A helyszín a megyei nevelési tanácsadó intézet. Az időpont: egy hét­köznap délelőtt. Édesanyja sirdogálva ismétli: — Tessék segíteni. Mindent ,megadok: a gyereknek, még­is. December óta mintha ki­cserélték volna ... Nem fi­gyel az órán, sorra hozza az egyeseket. És nem őszinte, nem mond ágazat... A nevelési tanácsadó igaz­gatója a kritikus decemberi események iránt érdeklődik. Minítha egy radarernyőn ku­tatná azt a pontot, ahol va­lami súlyos dolog történt a kislánnyal. De mi? Decemberben, egy dél­után azzal fogadott a tanár- néni, hogy Kati egy társától ellopott 16 forintot. — emlé­kezik vissza az édesanya. Megkérdeztem, mire kellett az neked kislányom. Azt mondta, a Ikishugának “akart színházjegyet venni... Hogy intéződött el a do­log? — kérdezzük most már 4 tolvaj együtt édesanyjától. Az is­kolában nagy ügy lett a „lo­pásból”. Mindenki erről be­szélt. És a folytatás is követ­kezett ... — Néhány nap múlva az­zal fogad a tanárnéni, Anyu­ka ez a gyerek már megint lopott... Elvette egy osz­tálytársának a képeslap­ját... így volt ez? — kérdezzük a „bűnöst”? — Ott volt a padlón. Két szép képeslap. Felvettem. Hazavittem. Nem tudom, na­gyon megtetszett... Űjra az anyuka beszél: — Nagyon megdorgáltam a gyereket. Rá is vertem. Ilyen szégyent hozni ránk, mikor mindent megkap. Hiá­ba távol dolgozik a férjem, én mindenről gondoskodom. A 'két gyermek szépen jár, gondozottak. Decemberig nem is volt nekem semmi ba­jom Katikával... Kati a képeslap-ügy után egyre jobban érezhette, rá­sütötték a bélyeget: tolvaj. A tanároktól ■ félt, ridegséget tapasztalt, a társaiktól tar­tózkodást, bizalmatlanságot. Talán ezért is akarta vala­hogyan visszaszerezni az osz­tálytársak iszerétetét. Ho­gyan? — Amikor a férjem itthon volt, adott a gyereknek 150 forintot, hogy vegyen érte az iskolában takarékbélyeget. Másnap mondja a tanárnéni, tudom-e, hogy Katika meg­vendégelte az osztályt. A pénzt cukorra, csokoládéra költötte. Jól megszidtam ... Néhány hetes csend után újabb bonyodalom támadt a harmadik osztályban, az egyiik gyereknek eltűnt a tolltartója. Állítólag 200 fo­rint is volt benne. A gyanú a már „vétkes” kislányra te­relődött .. . — Nagyon meglepődtem, az egyik gyerek a mamájá­val beállított hozzánk, hogy a kislányom adja vissza a tolltartót, meg a pénzt, ami benne volt —. emlékezik az édesanyja. Elővettem a gye­reket, de nem vallotta be. Azt mondta, nem vette el... Mi történt azután? A „ta­nárnéni” bírói tallért öltött, az intézettel való fenyegetés ismét hatott. Az igazgató elé citálták a gyereket. És a „bű­nös” beismerte — az el nem követett bűnt... Órákon be­lül kiderült ugyanis — mo­tozással, — egy .másik gye­rek vette el a tolltartót, nem a „gyanúsított”. De már ek­kor senki nem gondolt a kislány „'lelkére”, sem arra, hogy igazságot kellene szá­mára szolgáltatni az osztály előtt. A kórkép világos osztály­főnöké egy esetből általáno­sított. Ez az egyik legsúlyo­sabb nevelői hiba. Több, mint hiba ... Az- anya sem feddhetetlen, „szégyenében” hamar ítélkezett, a testi és lelki verés eltávolította a gyermeket a családi fészek­től is. A szorongás a félelem egyféleképpen oldódhat, ha visszakapja az elvett bizal­mat a társaiktól, a nevelők­től, a szülőktől. . . Kati ma még nem bízik ebben telje­sen; amikor azt kérdeztük, hol szeretne ezután iskolába járni, így felelt: — Egy másik iskolában, ahol senki sem ismer. Páll Géza Mi a véleménye Dr. Szilágyi Dr. Balogh Ilona Balogh Gábor Zsigmond A TÁPPÉNZRŐL „Elengedhetetlen, hogy következetesebben érvé­nyesüljön a foglalkoztatás hatékonysága, a munka­erővel való jobb gazdálko­dás népgazdasági és mun­káltatói szinten egyaránt.” (Az MSZMP KB. 1977. ok­tóber 20-i, a termelési szer­kezet fejlesztéséről szóló határozatából.) AZ ELLENŐRZŐ, DR. SZILÁGYI ZSIGMOND, a megyei társadalombiztosí­tási igazgatóság ellenőrző főorvosa: — Örömmel mondhatom, hogy Szábolcs-Szatmárban az utóbbi években fokoza­tosan .csökken a táppénzes betegek száma. Tavaly ez az arány hat százalék volt, míg a korábbi években el­érte a nyolc-kilenc száza­lékot. Ez azonban még mindig magas, inem sokkal ugyan, de néhány tized szá­zalékkal meghaladja az or­szágos átlagot. — Fokozottabban figye­lemmel kísérjük a körzeti orvosok táppénzes tevé­kenységét, szigorúbbá tet­tük a táppénzes bizottságok munkáját. Nem az a cé­lunk, hogy mindenáron csökkentsük a táppénzes napok számát, hiszen aki beteg, azt meg kell gyógyí­tani. S a legfontosabb az egészséges ember. — Egyébként a megyében tavaly 216 millió forintot fizettek Iki táppénzre, s a termelésből 2 millió 828 ezer nap esett 'ki. Vannak kirívóan magas aránnyal „büszkélkedő” . üzemek, mint az újfehéntód Építő­ipari Szövetkezet, vagy a Nyírség Ruházati Szövetke­zet, ahol 11,6 illeitve 9,7 százalék volt januárban a táppénzes napok aránya. A KÖRZETI ORVOS: DR. BALOGH ILONA, Ti- szalök; — Azt' hiszem, általános jelenség, hogy a megyében a felnőttek főleg mozgás- szervi és neurotikus erede­tű betegségekkel fordulnak az orvoshoz. Nálunk is így van. Az előbbiekkel főleg a TISZAFA, míg az utóbbi panaszokkal elsősorban a HÓDIKÖT dolgozói jön­nek hozzánk. —• Az ilyen betegségek között pedig rengeteg a határeset, sokszor nagyon nehéz megállapítani, kit kell tényleg táppénzre ven­ni. Érdékes a munkahely és a betegség kapcsolata is. Kezdetiben például nem tudtuk mi lehet az oka, hogy a HÓDIKÖT dolgozói közül annyian fordulnak hozzánk idegrendszeri pa­naszokkal. Aztán rájöttünk: az üzem dolgozóinak nagy része negyven éven felüli, akiknek ez az első munka­helye. Meg kellett szökni­ük a szalagszert terme­lésit, ugyanakkor az otthoni munkájuk szinte semmivel sem lett 'kevesebb, mint korábban. Ez pedig előbb- utóbb problémákhoz vezet. — Hogy lehetne csökken­teni a táppénzes betegek számát? Semmiképpen sem .adminisztratív úton. Csak az orvosok számának növe­lésével, hiszen így alapo­sabb vizsgálatra lenne lehe­tőségünk. A MUNKÁLTATÓ, BA­LOGH GÁBOR, a Tiiszalöki Faipari Válallat igazgatója: — Két évvel ezelőtt 12 ezer, míg 1978-ban 17 ezer map esett kd a munkából betegségek miatt. A kifize­tett táppénz összege 1977- ben 798 ezer forint, tavaly pedig már 1 millió 161 ezer .forint volt. Maradjunk még a számoknál: a múlt évben a betegségek miatt 18 mil­lió forinttal volt kevesebb a termelési értékünk. — Tudjuk, hogy a fa­ipari vállalatok többsége igen mostoha .körülmények között dolgozik, az embe­rek nehéz fizikai munkát végeznek. így szinte az is törvényszerű, hogy itt könnyebben lehet .megbe­tegedni. Nálunk azonban ez az arány már túlságosan magasra szökött, s nem egy olyan ember is táppénzen volt, akinek nem volt szin­te semmi baja. — Megpróbáltunk jobb munkakörülményeket te­remteni. igyekeztünk Iköny- nyíteni a fizikai munkán. Több telephelyünkön kor­szerűsítettük a fűtést, da­ruikat, villanytargoncákat állítottunk munkába. Sze­rencsés intézkedések vol- ták, csökkent a mozgás- szervi betegségek száma, s az idei esztendő első két hónapjában a táppénzes napok a korábbi 11—12 százalékról 9 százalékra csökkent. Balogh Géza Elismerő levél Csehszlovákiából szabolcsi építőknek A Szabolcs-Szatmár me­gyei Építő- és Szerelő Válla­lat dolgozói nyolcéves munka után a közelmúltban haza­jöttek Csehszlovákiából. Leg­utóbb egy impozáns áruházat építettek Pozsonyban. Már­cius elején a csehszlovák ke­reskedelmi miniszter helyet­tese köszönőlevelet küldött a megye vezetőinek és az ÉP­SZER dolgozóinak. A levél­ben a miniszterhelyettes el­ismerését fejezi ki a jól vég­zett munkáért. A szabolcsi vállalat dolgo­zói hat évig Szlovákia váro­saiban kenyérgyárak építke­zésein szerelési munká­kat végeztek. Öt nagyteljesít­ményű kenyérgyár építésé­ben vettek részt. Az utóbbi két évben Pozsony egyik új lakótelepén generálkivitele­zőként emeletes iparcikkáru- házat építettek. Az ÉPSZER a pozsonyi áruházon csak­nem 80 millió forint értékű munkát végzett. Az állam­közi megállapodás értelmé­ben az építkezés bonyolítója a budapesti SZÖVTERV volt. A 2700 négyzetméter alap- területű, lifttel ellátott áru­ház többmillió korona értékű árukészlettel nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt. Ha­zatérés után pénzjutalmat kaptak azok a dolgozók, akik az áruház kétéves építése alatt kiemelkedő munkát vé­geztek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents