Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 10. Százszemélyes óvodát épít az ÉPSZER Nyíregyházán, a Dugonics utcán. Az új, 7,5 milliós beruházás műszaki átadására ez év őszén kerül sor. (GaálBéla felvétele) Áprilistól „sárga angyal" Üj szolgáltatás: autósiskola Tallózás az országos sajtóban Rólunk írták Kiváló katonák Az elmúlt hetekben több szalbalcs-szatmári üzem és intézmény kapott elismerő, köszönőlevelet a néphadse­reg, vagy a határőrség vala­melyik alakulatéitól. A kato­náik, a határőrök parancsno­kai a levele,kiben 'megköszön­ték a munkahelyi kollektí­váknak, és a szülőknek, hogy fegyelmezett, megbízható fiatal vonult be tőlük az alakulathoz. Az egyik levélben szó sze­rint ez áll: „Közöljük, hogy az Önöktől bevonult Simon Miklós honvéd elnyerte a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája címet. Biztosak va­gyunk abban, hogy vissza­térve, a termelőmunkában is jól megállja a helyét, élen­járója lesz a szocialista munlkaversenynek. Legyenek velünk együtt büszkék az elvtársra, akii példamutatóan helytáll a haza védelmében”. Az említett levélhez — és a többihez is — mellékelték a szóban forgó íkatonák fény­képéit. A Kelet-magyarországi Közmű és Mélyépítő Válla­lathoz az év elején tizenkét elismerő, fényképes levél ér­kezett. Néhány fényképét az üzemi újság közöl. A szabad- ságos katonáik szinte min­den alkalommal meglátogat­ják a vállalat KISZ-klubját, érdeklődnek a változások, az eredmények felől. A Papíripari Vállalat nyír­egyházi gyárának párttitkára az elmúlt napokban küldött véleményt egy .jkiskatoná- ről” akit az egyik alakulat­nál tavasszal vesznek fel a pártba. Ellenpélda is van: a leszerelt és párttagnak je­lentkező fiatalról a gyári pártszervezet kért véleményt az alakulattól. Egy rendelet értelmében az Élenjáró címet, vagy a tisztes rendfokozatot elért katona leszerelés után hat nap rendkívüli szabadságot kaphat. A Kiváló címet, vagy tiszthelyettesi rendfokozatot elért katona leszerelés, illet­ve munkába állás után 12 nap rendkívüli szabadságot is kaphat. N. L. A Magyar Autóklub nyír­egyházi szervezete az orszá­gos hálózattal egyidőben áp­rilis 1-től újra indítja a se­gélyszolgálatot, a „sárga an­gyal” a megyében egy kocsi pénteken és szombaton délután, valamint vasárnap egész nap szolgálatot tart. A kocsi szolgálati útvonala: a 4-es főúton Debrecentől Zá­honyig. A 151-es kocsi a hét­végeken mindig megtalálha­tó bázishelyén, Ujfehértón a 260-as kilométerkőnél, az au­tóscsárdánál. Abban az esetben, ha a ko­csi nem tartózkodik szolgála­ti helyén, mert az út valamely pontján éppen javít, a segély­kérő lapot a bázishelyen fel­állított segélykérő ládába kell bedobni. A Magyar Autóklub nyír­egyházi szervezete március 1-től új szolgáltatással, az autósiskolával is jelentkezett a megyeszékhelyen. A gép­járművezető-képző oktatási szolgálaton keresztül B. ka­tegóriás jogosítványt lehet szerezni. Az oktatási díj ösz- szegére a Magyar Autóklub nyíregyházi szervezete rész­letfizetési lehetőséget is biz­tosít. Ha az általuk szervezett tanfolyamokon a tanulók KRESZ-ből, műszaki ismere­tekből és gyakorlati vezetés­ből az „első nekifutásra” si­keres vizsgát tesznek, a be­fizetett vizsgadíjból 250 fo­rintot egyéves klubtagsági díj fejében visszakapnak. Aki­nek még nincs járműve és úgy szerez náluk jogosít­ványt, az a 250 forintot kész­Ha valaki azt mondja: „nyaktekerészeti mellfek- venc”, vagy „gőzpöfögészeti tovalököde”, jót mulatunk a kifacsart szavakon, melyek amúgy közönségesen nyak­kendőt, illetve gőzmozdonyt jelentenek. Most, a magyar nyelv hetén, amikor nyel­vünk változásairól, a nyelv­újításról is sok szó esik, ér­demes föleleveníteni a XIX. század elejének forrongó idő­szakát, amikor a nyelvújítók százával gyártották az új szavakat. Ezek közül néhá­nyat a fent említettekkel egy szintre valónak érzünk, el­lenben van jó pár olyan szó, melyet akkoriban roppant mulatságosnak találtak a nyelvújítás ellenfelei — ma viszont természetesnek, sőt nélkülözhetetlennek tartjuk használatukat. Anyanyelvűnket anybeszé- letnek keresztelték Kazinczy- ék, a furkósbotot dögönyeg- nek, a csillagászt egésznek, az alapelvet fenéktételnek, a családi boldogságot pedig háziságszerencsének. De nem különbek az alábbiak sem. Iramat: írásmű, minden- ményedelem: mindenség, lo- vanc: huszár, muzsikösszö­nösdi: hangverseny, műve- •mény: gép, tanódalom: gim­názium, természetedemény: fizika, tsoporda: brigád... Annál különösebbnek vél­jük ma, hogy a használha­tatlan „tsinálmányok” közé sorolták akkoriban például az alábbi szavakat: Adomány, apród, alkalom, báj, bővítmény, cimboraság, pénzben kapja meg. Csopbr- tos jelentkezés esetén üzem­be, vállalathoz, intézmény­hez kihelyezett tanfolyamot is indítanak. A Magyar Autóklub nagy gondot fordít tagsága elmé­leti és gyakorlati ismeretének állandó szélesítésére. Ezért a közeljövőben a nyíregyházi szervezetben is beindul a ..KRESZ szabadegyetem”. Nagy sikerrel szervezi a nyíregyházi hetyi szervezet a különböző autóstúrákat is. Ebben az évben a napokban indult az első túra a Szovjet­unióba Ungvár, Munkács út­vonalon. Ezt követően szinte Európa minden országába in­dítanak csoportos autós tu­ristákat. (sigér) diadal, ellensúly, hunyorgat, derék, folyadék, féltékeny, golyó, gyönyör, hálás, hölgy, komorna, kavics, könyvtár mereng, híresztel, udvarlás, őszinte, nagysád, példány, kegy, őrmester, tábornok, jegyzék, vágy, zongora ... Mert miképp is monda­nánk ma példának okáért a következőket: „A derék ap­ród az adományozott zongo­rán merengett diadallal, de féltékenykedett: a hálás hölgy komornája elhíresztel­te az ő udvarlását, s a bájos nagysád kegyei talán már egy tábornok vágyait töl­Féltékenysége miatt került bör­tönbe Gönczi Sándor 28 éves nyíregyházi lakos. Január első hetében rokonlátogatásra indult a Gönczi család, de a férj ha­marabb odaért, mint felesége és két gyermeke. Amikor a család leszállt a buszról, a nagyobbik gyerek visszanézett és a nyelvét nyújtotta a buszvezetőre. „Ki volt a sofőr?” Gönczi meglátta ezt, és nyom­ban arra a következtetésre ju­tott, hogy a felesége és a busz­vezető között valamilyen kap­csolat van. Néhány nap múlva, január 10-én Gönczi ittasan ment haza. Eszébe jutott a buszmeg­állóban lejátszódott történet és kérdőre vonta feleségét: ki is volt az a sofőr? Az asszony el­mondta, hogy valamikor a nyá­Mind többen saját „bőrü­kön” tapasztalhatják, hogy lakótelepeink művelődési in­tézmények nélkül kerülnek átadásra. Kérdés, vajon az új lakótelepek panelskatu­lyáiba költöző emberek, csa­ládok hogyan művelődnek? Művelődnek-e egyáltalán? Az előbb felsorolt kérdések­re még sok helyen nem ta­lálunk olyan választ, mint éppen Nyíregyházán — ol­vastuk a Magyar Hírlap ja­nuár 30-i számában. Itt a pe­remkerületek és a lakótelepi iskolák oktatási feladataikon túl, tekintélyes részt vállal­nak a körzetek közművelődé­séből is. A pedagógus és a népművelő .hivatás szeren­csésen találkozott, sőt keresi, segíti és ki is egészíti egy­mást a minél tartalmasabb lakótelepi közművelődés ér­dekében. A Népszabadság február 4-i számában jelent meg Fe­kete Klára írása Baráti kör — Szabolcsból címmel. A Szabolcsi Egyetemisták Sze­gedi Baráti Körének alapok­mányát szabolcsi egyetemis­ták, iskolások alakuló ülése 1975. április 10-én fogadtad. 1975-ben a jogászokon kívül, orvostanhallgatók, gyógy­szerészek és tanárjelöltek voltak a kör tagjai. Most csak jogászokat tömörít a baráti kör. Ma, csaknem négy év elteltével a jogászhallga­tók fűznek megjegyzéseket az azóta történtekhez. A megyei tanács és a Ha­zafias Népfront együttes in­tézkedésére felmérést végez­tek a tanácstagok munkájá­ról. A tapasztalatokat adja közre a Népfront januári számában megjelenő írás Mérlegen a tanácstagok te­vékenysége című összegző írás. A Szövetkezet című hetilap január 31-i száma a fogyasz­tási szövetkezeti önkormány­zati szervek jogszabály és alapszabály szerinti működé­sét értékeli. Szabolcs-Szatmár megye ipari üzemeiben 530 millió, mezőgazdasági üzemeiben pedig 113 millió forintot for­dítottak tavaly a munkakö­rülmények javítására — ol­vastuk a Szociálpolitika ja­nuári számában. A Csendre váltott forintok című írás külön kiemeli a zajszintek csökkentésére tett intézkedé­seket, beruházásokat. A Szabad Föld január 14-i számában található Méhek, kertek, emberek című írás a NYÍRKERT társulás almavi­ron a buszvezető beszélgetni, kezdett kislányával, azóta kö­szön neki, de nem is ismeri. A féltékeny természetű, ittas Gönczit nem győzte meg a vá­lasz, nekitámadt feleségének és ütni-verni kezdte. Az asszony se­gítségért kiabált, majd sikerült egérutat nyernie és felszaladt a második emeletre egy ismerős családhoz. Kulcsra zárta az ajtót Félóra, háromnegyed óra tel­hetett el, az asszony úgy gon­dolta: férje már megnyugodott és visszament saját lakásukba. Gönczi azonban nem csillapodott: miután az asszony elmenekült, lement a boltba, vett egy üveg bort, s még részegebben folytat­ta a támadást, ahol abbahagyta. rág méhmegpörzásának kí­sérletével foglalkozik. Az új technológiával egy év alatt az almatermés 30 százalékos növekedését érték el az elő­ző évek átlagához és a szer­vezett méhmegporzást alkal­mazó gazdaságokhoz képest. A módszer úgy bevált, hogy ezt a formát a magán, illet­ve háztáji almatermelésre is kiterjeszteni tervezik. Meg­vettek két tanyai iskolát, ahol központi megporzó mé­hészetet hoznak létre, és on­nan kisebb almásokba is tudnak néhány családot meg- porzásra kiadni. A csarodai freskók — Cser- nadova volt még nemrég is a helység neve — világába vezet el, színes képekkel il­lusztrált írásával Bécsi János restaurátor az Elet és Tudo­mány 6. számának hasábja­in. Sok kiváló képzettségű és képességű, lelkes szakember érzi magát okkal-joggai fe­lelősnek a „szabolcsi jona­tán” ügyéért; ebből az aktív környezetből is kiemelkedik az a széles körű oktatói, ku­tatói, közéleti tevékenység, amit dr. Pethő Ferenc csak­nem két évtizede folytat — írja a Kertészet, Szőlészet. A hetilap 5. számának Mai mesterek rovatában őt kér­dezik eddigi munkájáról, eredményeiről, terveiről. Dr. Dongó Pál a Magyar Nemzet február 7-i számá­ban Korányi Frigyes mun­kássága ma már kevéssé is­mert területén, a gyógyvi­zeknek gyógyítás céljára tör­ténő felhasználása érdekében kifejtett tevékenységéről em­lékezik. Példázat a hűségről a cí­me annak az írásnak, amely a Népsport február 2-i szá­mában jelent meg a méhte- leki tanács elnökének. Sze­der Jánosnak az életét és sportszerető tevékenységét is­merteti. Számos olyan írás látott napvilágot, amelynek témája az árvízvédelem volt. Az év eleji felső-tiszai árvízhely­zetet idézi fel a Szabad Föld január 14-i számában talál­ható írás. A Képes Újság február 10-i számában a ti- szaberceli szakaszmérnök­ség védelemvezetőjéről, Medveczki Lászlóról olvas­tunk. Hatezren a gátakon a címe annak az összeállítás­nak, mely a Magyar Ifjúság 7. számában jelent meg. Az írások egyike a tiszadobi ár- vízvédelem hősi munkájáról szól. De ekkor már körültekintőbb volt: kulcsra zárta az ajtót, hogy felesége menekülni se tudjon. Gönczi ismét támadásba len­dült. Ütötte az asszonyt, ahol érte, s közben kiabált is: innen élve nem menekülsz, csak az ablakon keresztül. Az asszony segélykiáltásait meghallották a szomszédok, csöngettek, döröm­böltek az ajtón, s bár Gönczi tudta, hogy nem tudnak bejön­ni, egy pillanatra mégis lekötöt­te a figyelmét. A megöléssel fe­nyegetett feleség kihasználta ezt a pillanatot, kinyitotta az er­kélyajtót és leugrott a magas­földszintes ház első emeletéről. Az öt-hat méter magasból lezu­hanó asszonynak mindjét sarka eltört. Börtön és elvonókúra Gönczi természetesen észre­vette, hogy felesége kiugrott, de még ki se nézett utána, a kör­nyék lakói hívtak mentőt, s így került kórházba. Gönczi Sándort a bíróság 8 hónapi börtönre ítél­te, 1 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kényszerelvonó­kezelésre kötelezte. Az ítélet jogerős. Á cselédből lett tündér Betyár — női kalapban Piros overall helyettesí­tette a mentét, a fejekre csákó került. A nemzeti ho­vatartozást egy piros-fehér- zöld színű, mellen átvetett papírszalag jelezte. A bo­szorkányt a nagy orr, Jan­csi gazdáját egy lepedőből varrt bő nadrág alapján le­hetett felismerni. A rögtön­zött színpadon Petőfi Sán­dor János vitéz című elbe­szélő költeménye elevene­dett meg. A „színészek” sze­repét a nyíregyházi öregek napközi otthonának idős lakói alakították, a közön­ség soraiban a patronáló szocialista brigádok tagjai, a Volán, a gumigyár, a Ke­let-magyarországi Faipari Vállalat kollektíváinak kép­viselői ültek. A betyárok, az óriások, a boszorkányok életrekeltésében besegítet­tek a gyorsíró és gépíró is­kola diákjai is. A szereplők nagy izga­lommal öltik magukra a jelmezeket. Szinte mind­annyian életükben először állnak ki a közönség elé. Szécsi Piroska János vitéz megformálására készül. Az előadás előtti pillanatokban még egyszer átismétli a ne­hezebben megjegyezhető szövegrészeket. — Még éjjel is ezzel ál­modtam — mondta kicsit restelkedve Piroska néni. — Akkor hibátlanul fújtam ám. — Én meg mindjárt fel­falom Iluskát, én leszek a gonosz mostoha — mutat­kozik be Petrikovics Mi- hályné. Péter Gizella néni kis fe­kete kalapot illeszt a fejé­re. A tükörben az arcát né­zegeti, nemsokára bajuszt festenek rá. — Én leszek a zsiványve- zér — mondja. Hetekkel előtte — szor­galmas diák módjára — ta­nulták, gyakorolták a sze­repeket az idős lakók. Pó­lyák Piroska néninek a francia királyt kellett elját­szani, és ez nem ment köny- nyen. A János vitézben min­denkinek jutott szerep, aki csak színre akart lépni. Még a 82 éves Lover Mariska néni is odaállt a közönség elé, aki se írni, se olvasni nem tanult meg egész éle­tében. Az egyedülálló, idős asszony, aki mindig csak a cseléd szerepét alakíthatta a világban, most nagy öröm­mel és magas korát meg­hazudtoló ügyességgel, nyu­godtan játszotta a huszárt, majd a tündért. Az otthon életében elő­ször rendeztek ilyen műso­ros előadást. Utána a szo­cialista brigádok tagjai vi­rággal, csokoládéval kö­szöntötték az idős asszo­nyokat a nőnap alkalmá­ból, s egyúttal azt is meg­kérdezték, kinél kell most tüzelőt hordani, fát vágni, a ház körüli munkákban segíteni. Tóth Kornélia Például a tábornok Nyelvi „tsinálmánvok“ (tarnavölgyi) Á tárgyalóteremből a féltékenység vége

Next

/
Thumbnails
Contents