Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

1979. márcids 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „Kérem a felmentésemet..." — KÉREM, MENTSEN FEL a beosztásom alól — mondta a harmincesztendös férfi az igazgatónak. Egy szatmári gyár osztályveze­tője volt, aki több részleg minőségi munkájáért vál­lalt egykor felelősséget. — A munka meghaladja már képességeimet és erőmet — tette hozzá indoklásul. A kissé tétován kezdett, majd határozottá vált be­jelentés először meglepte az igazgatót. Ilyen kívánság­gal eddig még senki nem kereste fel. A csodálkozás azonban hamar megértés­sé változott. A gyár veze­tése is úgy látta egy idő óta, hogy a fiatalember legjobb szándéka ellenére sem tud megbirkózni a nagy feladatokkal. Az ügyben ez utóbbi, a legjobb szándék, törekvés, igyekezet döntő szerepet játszott. Az osztályvezető ugyanis tudásának maxi­mumát nyújtotta, így lé­nyegében büntetni nem is lett volna szabad. Az önkri­tika, az okos mérlegelés, a terheket vállalni nem tudó bejelentése sok mindent megoldott. A fiatal vezető olyan be­osztást kapott, ahol helyt tud állni. Érdekes módon a gyári kollektíva előtt te­kintélye megnőtt. Olyan vélemény alakult ki: a be­csületesség olyan példáját látják, ami nagyon r~ tiszte­letre méltó. A fiatalember ugyanakkor megnyugodva dolgozik, szorongásai el­múltak, munkahelyére a korábbi izgalmak helyett az örömök kísérik. Sikere­ket ér el, szaktudása jelen­legi beosztásában bőven elég ahhoz, hogy tekintélyt is szerezzen neki. EGY ORSZÁGOS FEL­MÉRÉS szerint a kórházak­ba kerülő vezetők tisztes hányadánál a kiborulás oka: az erejüket túlterhelő feladatok sora. A sikerte­lenség, a napi kudarcok, a tépelődés, a felelősség ki­váltotta stressz, a döntéstől való reszketés, az új felada­tok nehéz megértése oly­mértékben igénybe vesz idegrendszert, szivet, hogy előbb-utóbb betegségbe tor­kollik a terhelés. A példában említett fia­talember megvédte magát a betegségtől, megkímélte vállalatát egy kínosnak tar­tott döntéstől, elkerülte a munkája miatti susmogó kritikákat. Nyugodt ember­ré vált. Példája kétségkí­vül egyedi. Azért is íródik meg, mert olyan ritka, mint a fehér holló. Ugyanakkor gondolatok sorára is kény­szerít. Vajon a káderpolitika el­veinek alkalmazása közben odafigyelünk-e mindig ar­ra, hogy a nagy feladatot kapó alkalmas-e a beosz­tásra? Egy-két jó tulajdon­ság mellett vajon védjük-e a vezetőket és leendő irá­nyítókat az egészséget ká­rosító esetleges túlterhelés­től? A kiválasztás során szakmai, politikai előfeltéte­lek mellett alkati tényező­ket is bekalkulálunik-e a kiválasztásba? Miután kevés az olyan ember, aki egy határra el­érkezvén maga is ki meri mondani képességeinek vé­gességét, sok baj származik a nem kellő körültekintés­ből. A vezetői posztra kivá­lasztott minden erővel igyekszik helytállni, becsü­letes, túlzott megterhelést is vállal. Vajon jó ez? Két következtetés is kí­nálkozik a gondolatsorból. Az egyik: a kiválasztásnál kell körültekintőbb ben el­járni, majd azt követően egy-egy vezető gazdasági teljesítménye mellett egész­ségi állapotot is ellenőrizni kell. A másik: olyan szem­léletet lenne jó kialakítani, amely a rossz mellékízek nélkül lehetővé tenné a be­csületes visszalépést. A gyári fiatalember el­mondta: az élet követelmé­nyei fokozták le. Tudja, csak rajta múlik, képes-e megújítani ismereteit, s új­fent magasabbra lépni. Ha nem, akkor se lesz szeren­csétlen, hiszen ha valaki is­meri önön határait, akkor saját megítélése sosem lesz csalókii. GYÓGYINTÉZETEINK­BEN egyre több vezetővel találkozunk. Figyelmeztető példák sora áll előttünk. Talán még időben vagyunk, hogy védelmüket, egészsé­gük megóvását napirendre tűzzük. Érdeke ez az egyén­nek, de a közösségnek is. A korszerűséggel lépést tarta­ni nem tudó ember is érték. Ne írjuk le! Bürget Lajos Hőtávvezeték a gumigyárig Próbaüzem májusban? Befejezéshez közeledik a mezőgazdasági gumiab­roncsgyár építése Nyíregy­házán. Szerződés van rá, hogy ez év július elsejétől az új gyár óránként akár 32 tonna gőzt kap a TITÁSZ nyíregyházi hőerőművétől. Kétezer-hatszáz méteren kell megépíteni ehhez egy teljesen új vezetéket. A több, mint két és fél kilométer hosszú vezeték megépítését nehezíti, hogy az új nyomvonal csupa ex­ponált területen halad át. Érinti a MÁV fő vasútvo­nalakat, több helyen szel át közutat, lakótelepeken halad át, sportpálya mellett épül. Ezért négy csőhidat kell építeni, s több mint fél kilométer hosszan a föld alatt fut majd a vezeték. A közbejött nehézségek részbeni elhárítása után a beruházás üteme most fel­gyorsult. Tekintettel arra, hogy a gumiabroncsgyár indulásával a város legna­gyobb ipari létesítményé­nek próbaüzemeléséről van szó, az erőmű — a kivite­lezőkkel együttműködve — azt tervezi, hogy már má­jus közepén átadják a táv­vezetéket is. — tá — Felvételünkön: a Dugonics utcai csőhidat állítják fel a CSŐSZER munkásai. Ezen vezetik át a 273 milliméter átmérőjű gőz- és a 114 milliméter vastag kondenzvezeté- ket az úttest felett. (Gaál Béla felvétele) _______________A GÁVAI PÉLDA _____________ Rekordok olcsóbban Kutatják az önköltségcsökkentés újabb forrásait A gávavencsellői Űj Erő Termelőszövetkezet zárszámadási beszámoló­jának két adatsora külön figyelmet érdemel: egyik a termésátlagok, a másik az önköltség alakulása. A közgyűlést követő beszél­getésekből, de a felszóla­lásokból is kitűnt, hogy a tagok sokkal inkább oda­figyeltek a mázsákra, ezt jobban megjegyezték, mint az önköltség alakulását. Nem csoda, hiszen az el­múlt években szinte csak a termésátlagokról beszél­tünk. Igaz, a mezőgazda­ságban általában ameny- nyiség előtt ma sincs so­rompó, másrészt egy bizo­nyos határig a termésát­lag emelkedésével arányo­san csökken az önköltség. Nemcsak a mázsák A múlt évi kedvezőtlen időjárást is figyelembe véve teljesen érthető és jogos a gávaiak büszkesége, hiszen a 46,9 mázsás búzájuk több mint 14 mázsával múlja fe­lül a megyei átlagot. A 266 mázsás burgonyahozamuk pe­dig 100 mázsával, több a me­gyeinél. Kukoricából és nap­raforgóból minden hektárról kétszer annyit hoztak le, mint a megyei átlag. Igaz, a talajadottságaik is a jobbak közé tartoznak, de ennél fon­tosabb a szakszerű technoló­gia és az optimális műtrá­gyahasználat. Amíg a megyé­ben egy hektár területre 100 —120 kg műtrágya hatóanyag jut, ők 420—450 kilogrammot használnak. A magas — a szövetkezet életében — rekordnak szá­mító termésátlagokat szép önköltséggel érték el. A költ­ségeket az 1977. évi tényék­hez hasonlítják, amikor a kukorica kivételével szintén magas termésátlagokat értek el. őszi búzából ugyan hat mázsával növelték a hektá­ronkénti hozamokat, de ez éppen csak az ipari anyagos, gépek áremelkedését és az általános költségek növeke­dését ellensúlyozta. így a búzát 1978-ban 202 forintért állították elő mázsánként. Végeredményben ez is javu­lás, hiszen a költségnöveke­dést kivédték, és a 202 forin­tos búza még így is szép nye­reséget hozott a szövetkezet­nek. Napraforgó 530 forintért A kukorica önköltsége 277 forintról 165 forintra csök­kent. A nagy különbséget egyértelműen a termés nö­velésével érték el, ugyanis az előző évi 31 mázsával szem­ben 72 mázsa szemes ter­ményt takarítottak be min­den hektárról. A burgonya önköltségét 192 forintról 155- re csökkentették. Legnagyobb eredményt a napraforgónál érték el, az előző évi 898 fo­rinttal szemben 530 forintért állítottak elő egy mázsa ter­mést. Az almatermesztés bruttó­ban 3 millióval többet hozott. Az össznyereség is több, mint az előző évben, a költ­ségek növekedése miatt azonban egy kilogramm ai- ma ára 15 fillérrel többe került. Természetesen az eredmény így is nagyon jó, mert a 248 forintos mázsán- kénti önköltséggel bőséges nyereség érhető el. Az állattenyésztés a ter­vezett 9,4 millió forinttal szemben — tejprémiummal együtt —.13 millió forintár­bevételt hozott. A segédüzem önköltsége nem ilyen kedve­ző, az ipari áremelkedések a gépesítésben éreztetik legin­kább hatásukat. Mindent ösz- szegezve az árbevételük 57,1 millió forint, a kiadásuk 46,3 millió, a különbség, vagyis nyereség több mint 10 millió forint. A felsorakoztatott számok­ból világosan kitűnik, hogy az emelkedő költségek mel­lett az önköltség csökkentését szinte minden,területen az átlagtermések nagymértékű növelésével érték él. Ez 1978- ban még ment, de ebben az évben ilyen arányú hozam- növelésnek már nincs meg a realitása. A nyereséges gaz­dálkodásnak más forrásait is kutatják. Első helyen a mi­nőség javítása áll: a munka­végzésben ugyanúgy, mint a megtermelt árukban. Hogy erre milyen nagy figyelmet fordítanak, ezt szépen példáz­za az őszi vetés. Jól előké­szített, összehangolt munká­val, 10 nap alatt vetették el az őszi kalászosokat. Ezzel elérték, hogy a legkedvezőbb időben kerüljön földbe a mag. Á dekák is számítanak A minőségi munka mellett nagy gondot fordítanak a ta­karékosságra. Például az egy liter tej .termeléséhez-1978- ban felhasznált 49 deka­gramm abrak helyett, 1979-re 40 dekát terveznek. Az egy kilogramm hús előállításához 4,4 kilogramm abrakot hasz­náltak fel, az idén 4,2 kilo­grammot terveznek. Nincs nagyobb gond a munkafegye­lemmel, de az idén ezen a téren is még tovább akarnak lépni. A tagoktól azonban nem­csak követelnek, adnak is nekik. Javítják, könnyítik a munkaörülményeket, 3,5 mil­lió forintot fordítanak gép­vásárlásra. A munkát javíta­ni kívánják a szakmunkások képzésével, és továbbképzé­sével. Százezreket fordítanak kulturális, szociális célokra. Mindezeket figyelembe véve remélhetjük, hogy a gáva­vencsellői Űj Erő Termelő- szövetkezet az 1979. évi, ne­hezebb közgazdasági körül­mények között is jó önkölt­séggel fogja előállítani a me­zőgazdasági termékeket. Á hiány R ohan, mint mindennap, hogy elérje a főpostá­nál a félötöst. Ilyen­kor még nem heringes doboz a busz, ha kis szerencséje van, ülhet. A raktárban ha egy félórára leálinának, el­lepné őket a csomagolásra váró késztermékhegy. Dél­utánra sokszor majd leszakad a lábáról a hús, szaggat a de­reka is. Leszáll a hetedik megálló­nál, s arra gondol, kár volt annyi ruhát beáztatni reggel, ráért volna az holnap is. Most már nincs menekvés, az is őrá vár. Azt hagyja a leg- végire, amikor már túlvan­nak a nehezén. Először is Jutkáért kell elrohanni az óvodába. Vajon nem jött-e elő napközben a hőemelkedé­se? Tegnap harmindhétöt volt, adott neki kaknopirint, reggel már jobban volt. Igen, tehát az óvoda. Mire onnan megjön, otthon lesz Kati is a tanulószobáról, majd vigyáz a kicsire. Feri meg Laci, a két középső fiú egyszerre ér­kezik, valamivel öt után. Ad­dig haza kell érnie a boltból, mert ők alighogy belépnek az ajtón, máris ordibálni kez­dik, hogy éhes vagyok, éhes vagyok édes... Ttehát most is menetrend szerint kell elrohannia az ABC-tbe, megvenni a vacso­rára valót. Hogy mit, azt most még pontosan nem tud­ja, de míg a boltig ér, fejben eltervez mindent szépen, pon­tosan. A két liter tej, hozzá a kétkilós kenyér olyan, mint a napi refilén. Gyakran vesz Ráma margarint, az kenyérre kenve is jó, kiadós is. Pari- zer nincs mindig, a virslit is gyorsan szétkapkodják. Talán nem is baj, nekik abból egy szatyorral kellene, ki bírná azt kifizetni mindennap. A kis Jutkának azért többször vesz egy pár virslit, ő rossz­evő, mondta az orvos is, hogy ezért ragad meg min­den betegség rajta. Nézi a boltban a vitrin mö­götti hidegtálakat. Nem, azt talán meg sem ennék az ő gyermekei. A tésztát, azt igen, abból nem tudják, mi az elég. De hát az áruk az sem utolsó szempont. Négy krémest azért becsomagoltat, felülre teszi a műanyag ko­sárban, nehogy összenyomód­jék. Gesztenyepüré. Istenem, a múltkor, fizetésnapon vett egy negyedkilóforma masszát, hozzá tejszínt, megcsinálta otthon nekik. Még mosogatni sem kellett a kistányérokat, úgy eltüntették róla a geszte­nyét. így készen méregdrá­ga, azért egyet... csak egyet... A csemegeosztályon hálóba csomagolt krumplit, kiló hagymát kér, üveg naprafor­góolajat. Most, hogy látja, most jut eszébe, reggel már nem volt citrom a teába. Mennyi lehet négy darab? Négyet kér. Siet a pénztárhoz, útközben egy doboz mosóport, kék-fe­hér pöttyös babaszappant is tesz a kosárba, meg két do­boz gyufát. Mór benn áll a sorban, amikor megkéri a mögötte lévő asszonyt, tartsa a helyét, elfelejtkezett a liszt­ről, pedig otthon már nincs egy szem se. Gyorsan vissza­áll, a sor lassan halad, per­cek rohannak el sebesen, amíg felemelheti kosarát a pénztárasztalra. Pötyögnek a kis barna bil­lentyűk a gépen, minden té­tel után balra pillant a pénz­táros lány, s amikor végzett, gombnyomásra hosszan za­katol a masina, aztán kidob­ja az összeget: 106,30. Egyszerre forróság önti el, ráhajol a gépre, maga is meg­nézi az összeget. 106,30. „Nem tévedés, tessék mondani?” Ránéz a pénztáros lány, és ő szívná vissza a szavakat, de már késő, a gép kizaka­tolta magából a félelmetes számot. Most mitévő legyen, hiszen csak száz forint van nála, otthon sincs több, pedig csak holnapután lesz előleg. „Biztos benne, hogy jól adott össze a gép?” A pénztárban ülő lány, aki­nek félig kinn a combja a fe­hér köpenyből, elveszti türel­mét s megkéri, hogy ne szó­rakozzék, vagy fizessen, vagy tegyen bármit, de ne tartsa fel a sort. A sorban hátrébb többen helyeslőén bólogatnak, van, aki mondja, az ilyen lel­ketlen vásárlót ki kellene tiltani a boltból, mit fillére- zik itt mások kárára, min­denki siet. — Akkor a gesztenyét nem vinném el ... A pénztáros lány legszí­vesebben a földhöz csapná a műanyag pohár nyalánkságot, de aztán levonja a szalagon ceruzával a püré árát, s ő máris fordul el, rakja át a holmit szatyorjába, aztán ki, ki mielőbb, ki az utcára! Amíg hazaér a vacsorának valóval, eszébe sem jut, hogy éppen ma egy éve vitték el Ferit, a férjét. Részegen ve­rekedett a kocsmában, kés is volt nála. Két évet kapott. A, S. Csikós Balázs Kitüntetett vasutas szocialista brigádok A nyíregyházi vasútállo­más kultúrtermében értékel­ték az 1978-as eredményeket a vasutas szocialista brigád­vezetők. A 46 brigád képvi­selői megállapították, hogy a múlt évben sikeresen végez­ték el tennivalóikat. Ezt iga­zolja, hogy 4 brigád arany-, öt kollektíva ezüst-, hét pedig bronzkoszorús elismerést ka­pott. Jutalomként több, mint nyolcvanezer forintot osztot­tak szét a brigádok között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents