Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
i. ♦ 4 KELET-MAGYARORSZAG 1979. március 7. Kommentár Nemcsak Vietaam... H a hinni lehet a hivatalos pekingi bejelentésnek, a kínai vezetés megkezdi erőinek kivonását Vietnamból. Tizenhat napon át véres harc dúlt egy nagyon sókat szenvedett ország földjén. Tizenhat napon át — és ki a megmondhatója araiak, hogy ezúttal valóban „csak” tizenhat napon át? — Emberék tízezrei estek egy nagyhatalmi soviniszta kormányzat brutalitásának áldozatául. Most, hogy — álllitólag — befejezéséhez közeledik napjaink egyik legvéresebb, leg f elh áb őrit óbb agressziója, világszerte még hangosabban harsog a vádló kérdés: miért? Voltaképpen milyen meggondolások alapján, milyen célok elérésére küldte a világ legnépesebb országa hadosztályait szocialista szomszédja ellen? Számos megfigyelő, beleértve a szocialista országokhoz nem éppen barátságosan Viszonyuló nyugati kommentátorokat is — a következőképpen látja ma a kínai motívumot : „Megtámadni Vietnamot”, büntetésről, megleckéztetés- ről szónokolni; ország-világ előtt bebizonyítani a. kínai hasereg „ellenállhatatlan” erejét, rákényszeríteni a Szovjetuniót, hogy közvetlenül bekapcsolódjék, ezzel rákényszeríteni Washingtont „az ellencsapásra”. Magyarul: Péking szándéka, mint erre a moszkvai Pravda is rámutatott, az volt, hogy az enyhülési folyamatot visszájára fordítsa, provokálja — méghozzá úgy, hogy e háború lángjánál Kína „nevető harmadikként” melegedhessék. Ezért értékelik a megfigyelők nemcsak katonailag, hanem politikailag is teljes kudarcnak a kínai akciót. Ezért keltett osztatlan elismerést Leonyid Brezsnyev határozott, mégis higgadt választási beszéde, amelyben bejelentette, hogy a kínai szándékokkal szöges ellentétben igenis küszöbönén a SALT—2 tárgyalások sikeres befejezése. H. E. Kádár—Brezsnyev-találkozó (Folytatás az 1. oldalról) azokat az új kezdeményezéseket, amelyek e program valóra váltását szolgálják, kössenek megállapodást az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői arról, hagy egyikük sem alkalmaz a másik ellen elsőként nukleáris vagy hagyományos fegyvereket; állapodjanak meg a bizalmat erősítő új intézkedésekről. "Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere során Kádár János és Leonyid Brezsnyev különösen nagy figyelmet szentelt a délkelet-ázsiai helyzetnek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítéli Kína agresszióját a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen, és internacionalista kötelességének tekinti, hogy hatékonyan nyilvánítsa ki Vietnam iránti szolidaritását. Vietnam függetlenségéért harcolva egyúttal a béke és a biztonság megszilárdításáért küzd, azért harcol, hogy a népek érvényesíthessék utuk önálló megválasztásának jogát. Ezért a vietnami nép segítése a békéért, a szabadságért, az igazságért harcoló minden erő közös feladata. Peking most azt közli, hogy megkezdi a VSZK területére behatolt kínai csapatok visz- szavonását országa határán belülre. Ezt a döntést a kínai vezetők kijózanodása jelének lehet tekinteni, ha ténylegesen meg is valósítják. Miért van azonban akkor szükség fenyegetésekre, a Vietnamhoz intézett ultimátumokra, arra a képtelen követelésre, hogy ismerjék el Kína jogát az új agresszióra ebben a térségben... A békét csak a kínai csapatok teljes és feltétel nélküli kivonása, a Vietnam-ellenes határprovokációk megszüntetése • állíthatja helyre. Kádár János megismételte azt a meghívást, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége Leonyid Brezsnyev vezetésével tegyen hivatalos látogatást Magyarországon. Leonyid Brezsnyev köszönetét mondott Kádár Jánosnak a meghívásért, kijelentette, hogy a szovjet fél nagy örömmel tesz eleget annak. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívélyes, baráti légkörben folyt, minden vitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A találkozón részt vett Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára és Anato- lij Blatov, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kedden Moszkvában, a Kremlben vacsorát adott Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának tiszteletére. A vacsorán részt vettek Kádár János kíséretének tagjai. Ott volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A rendkívül szívélyes, meleg, elvtársi, baráti légkörű vacsorán Leonyid Brezsnyev és Kádár János mondott beszédet. (Folytatás az 1. oldalról) szólásra. Egyebek között hangsúlyozta: a Tanácsköztársaság egész tevékenységében a konkrét történelmi feltételekből indult ki, alkotó módon hasznosítva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatait. A magyar proletárforradalom győzelme nagy nemzetközi jelentőségű volt: megmutatta, hogy az oroszországi Októberi Forradalom nem orosz, hanem nemzetközi jelenség, s a munkásosztály a világ forradalmi mozgalmának vezető ereje. Liptai Ervin, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoka a fegyveres erők szerepét elemezte a proletárforradalomban. A plenáris ülést követően kedd délután külön-külön szekcióüléseken értékelték a magyar forradalom és a nemzetközi forradalmi mozgalom, a társadalom és az állam szerepét a proletárforradalomban, a Tanácsköztársaság kulturális koncepcióját, valamint a Tanácsköztársaság honvédő harcait. Az ülésszak szerdán szekcióülésekkel folytatódik, majd záró plenáris üléssel ér véget. Jerzy M9ey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 52 Felálltam, még egyszer megnéztem a képet. Valamit nem értettem. Andrea del Sarto Michelangelo és Raffaelo tanítványa volt. Hogy lehetséges az, hogy a mesterek nem szignálták képeiket, a tanítványa pedig aláírta, s az máig is olvasható? — Nos, kérdezte vidáman Henio. — Nagyszerű alkotás, mi? Levettem a szemüvegemet, hogy még közelebbről megtekintsem az aláírást. Füstszagot éreztem. Mintha füstölőből akasztották volna le. — Hol tartottad ezt a képet? — Irhába csomagolva, a csomagtartóban, Szczecinben bepakoltam a bőröndömbe, és azóta nem vettem elő. Miért kérdezed? — Füstszagú. Olyan érzésem van, hogy ez a kép füstölőben volt. — Ez rendben is van, hiszen a berlini múzeum az ostrom alatt leégett. Volt ott épp elég füst. Ez a logikus magyarázat nekem nem felelt meg. Tizennyolc év telt el azóta, és a füst még mindig érződne? Hihetetlen. Hirtelen egy ötlet jutott eszembe. Az ajtó felé indultam. — Balra a negyedik ajtó a WC — nevetett Henio. — Biztosan a füsttől... Nem fedtem fel a tévedését, nem szóltam. Lementem a szálloda fodrászához, és egy üveg acetont vettem és kértem, egy darab vattát is. — Nos, rendben? — kérdezte nevetve barátom, amikor visszamentem. — Köszönöm, rendben. Elővettem az üveget és a vattát. Megnedvesítettem az acetonnal és óvatosan a festményhez érintettem. A felső festék lejött, s alatta megjelent a világos-vöröses szín. Henio kétségbeesetten nézte, hogy mit csinálok, de már nem törődtem vele. Már a kép felületét dörzsöltem, még gyorsabban jött le a festék, mint a vászon széléről. Kirajzolódott egy furcsa alak. — Mit csinálsz? — kérdezte kiáltva Henio. — Tönkreteszed a képet! — Ellenkezőleg — válaszoltam. — Andrea del Sarto Raffaelo tanítványa volt, biztosan a mester által festett vászonra festette művét. Sokkal nagyobb lesz a kép értéke, ha maga Raffaelo festette. Az acetonnal áztatott vattával bedörzsöltem a képet és percek alatt nyomtalanul eltűnt Andrea del Sarto festménye. Egy giccsfestő „művét” tartottam a kezemben. — Mi ez? — kérdezte He- nio kétségbeesve. — Híres „mű”, rengeteg változata ismert. Szarvas, háttérben a vörös, lemenő nap. Kétlem, hogy Amerikában a műgyűjtők verekedni fognak ezért a képért. Viszont megnyugtatlak, nem lesz problémád a kép kivitelével! Henio egy pillanatra megállt, mint egy sóbálvány. Olyan ostoba arcot vágott, hogy sajnáltam, hogy nem örökítettem meg. Letettem a képet, aztán Henióhoz fordultam, aki még mindig bénult volt.-- Végre tudom, hogy a kedves donnádnak miért volt könnyes a szeme, amikor elbúcsúztatok. — Miért? — nyögte ki vég. re a barátom. — Egyszerűen egy bizonyos amerikai milliomos ostobaságán siránkozott. Képek Lengyelországból A lublini Andersen Színház Lengyelország egyik legsikeresebb színtársulata. A 25 evvel ezelőtt alapított színház Európa sok országában járt vendégszereplésen, és jó néhány nemzetközi fesztivál díját nyerte már el; gyermek- és ifjúsági darabjai mindig nagy sikerre számíthatnak. Képünkön: jelenet Saint d’ Exupery egyik művének feldolgozásából. A dél-lengyelországi -No- wosadeckie messze földön híres népművészetéről. Sajátosak c vidék díszítő motívumai. Képünkön: Jedwi- ga Zaba csipkekészítő. Egyre több helyen folyik korszerű nyelvi laboratóriumokban az idegen nyelvek oktatása. Képünkön: oroszóra egy gnieznoi iskolában. TELEX MOSZKVA R. K. A. Dzsonpulle, a Sri Lanka Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete hétfőn átnyújtotta a szovjet kormánynak, mint letéteményesnek, az 1968. július 1-én aláírt atomsorompó egyezmény ratifikációs okmányait. Az okmány átadásával Sri Lanka csatlakozott az egyezményhez. WASHINGTON Egyre többen támadják az amerikai törvényhozásban új és új érvekkel a megkötendő SALT—II. szerződést. George McGovern szenátor, a demokrata párt 1972- es elnökjelöltje, két másik — egy republikánus és egy demokrata szenátorral együtt a hét végén levelet irt Carter- nak, amelyben közlik: nem szavaznak majd a szerződésre, mert szerintük az nem csökkenti, csupán új irányba tereli az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyverkezési versenyét. NEW YORK A Dél-Afrikát és Rhodesiát környező öt úgynevezett frontállam szigorúan ügyel majd Dél-Afrika és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) fegyverszünetére az átmeneti időszakban. A frontállamok megállapodtak a SWAPO-val, hogy az ENSZ tervében szereplő átmeneti időszakban a Namibia területén lévő partizánokat néhány támaszpontra vonják össze, és ezeket a pontokat az ENSZ-egységek ellenőrzése alá helyezik. SZÓFIA A Magyarország felszabadításában részt vett első bolgár hadsereg veteránjai részvételével baráti találkozói rendeztek hétfőn este a szófiai magyar intézetben. A Bolgár—Magyar Baráti Társaság és a szófiai magyar intézet által közösen rendezett találkozón jelen volt Vladimir Sztojcsev vezérezredes a bolgár hadsereg egykori fő- parancsnoka és Svraka István, hazánk szófiai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. — Nem értem. — Mindjárt eszedbe juttatom. Egyszer, amikor beszélgettünk, és amikor megkérdeztem, hogyan kerestél olyan tekintélyes összeget, azt válaszoltad, hogy „az em_ béri fösvénységen és telhe- tetlenségen. Azon, hogy a gazdag ember még gazdagabb akar lenni, és nem szá- laszt el semmiféle alkalmat, hogy a nálánál szegényebbet kifossza a maradék vagyonából.” Lehet, hogy nem pontosan idézteim aranymondásodat, de az biztos, hogy hűségesen visszaadtam értelmét. És mondd csak, mi mást akartál te tenni azzal a paraszttal, akihez oly „furcsa véletlen” folytán vezetett el a képzőművészeti főiskola hallgatója? Valid be, hogy rendkívül tehetséges tanítványra találtál benne. Még a tanítómesterét is jégre vitte. Az én kedves barátom, az ügyes, és egyben gazdag amerikai egy pillanatig úgy nézett rám pislogó szemével, mint aki szeretne megérteni valamit. Végre elszálltak a felhőik a homlokáról, szája szögletébe lopakodott a mosoly. Aztán hirtelen hangosan felnevetett. Henio a fotelbe vágta magát és sokáig, hangosan nevetett. Aztán erőt vett magán, felállt, teletöltött e a poharainkat. Még mindig nevetve koccintottunk, aztán egy hajtásra megitta a konyakot, és azt mondta: — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország! Milyen csodálatos asszonyai vannak! • \ Újabb tiltakozás a „Szarvasvadász“ bemutatása ellem A nyugat-berlini film- fesztivál befejezését követően Julie Christie, a fesztivál angol zsűritagja is tiltakozást jelentett be a „Szarvasvadász” című amerikai filmnek a hiva- talos fesztiválprogram keretében történt bemutatása miatt. „Most, hogy végül láttam a .Szarvasvadász’ című filmet, kötelességemnek érzem, hogy jegyzőkönyvbe foglalva kijelentsem: támogatom a film bemutatása elleni tiltakozást. Az a véleményem, hogy egy olyan film, amely alacsonyabb rendű emberekként és csőcselékként állítja be egy kis országnak egy fölényben lévő hatalommal szemben sikeres partizánháborút vívó népét, éppen azt a fajüldözést bátorítja, ami mindenekelőtt kiváltja az ilyenfajta háborúkat” — hangzik az angol filmszínésznő állásfoglalása. Az Andersen Színház sok népmesét és balladát is színpadra visz. Képünkön: jelenet a „Hogyan csapta be a sírásó a halált?” című mesejátékból. —VÉGE—
