Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

i. ♦ 4 KELET-MAGYARORSZAG 1979. március 7. Kommentár Nemcsak Vietaam... H a hinni lehet a hivata­los pekingi bejelen­tésnek, a kínai veze­tés megkezdi erőinek kivoná­sát Vietnamból. Tizenhat na­pon át véres harc dúlt egy nagyon sókat szenvedett or­szág földjén. Tizenhat napon át — és ki a megmondható­ja araiak, hogy ezúttal való­ban „csak” tizenhat napon át? — Emberék tízezrei estek egy nagyhatalmi soviniszta kormányzat brutalitásának áldozatául. Most, hogy — álllitólag — befejezéséhez közeledik nap­jaink egyik legvéresebb, leg f elh áb őrit óbb agressziója, világszerte még hangosabban harsog a vádló kérdés: miért? Voltaképpen milyen meg­gondolások alapján, milyen célok elérésére küldte a vi­lág legnépesebb országa had­osztályait szocialista szom­szédja ellen? Számos megfigyelő, bele­értve a szocialista országok­hoz nem éppen barátságosan Viszonyuló nyugati kommen­tátorokat is — a következő­képpen látja ma a kínai mo­tívumot : „Megtámadni Vietnamot”, büntetésről, megleckéztetés- ről szónokolni; ország-világ előtt bebizonyítani a. kínai hasereg „ellenállhatatlan” erejét, rákényszeríteni a Szovjetuniót, hogy közvetle­nül bekapcsolódjék, ezzel rá­kényszeríteni Washingtont „az ellencsapásra”. Magyarul: Péking szándéka, mint erre a moszkvai Pravda is rámu­tatott, az volt, hogy az eny­hülési folyamatot visszájára fordítsa, provokálja — még­hozzá úgy, hogy e háború lángjánál Kína „nevető har­madikként” melegedhessék. Ezért értékelik a megfi­gyelők nemcsak katonailag, hanem politikailag is teljes kudarcnak a kínai akciót. Ezért keltett osztatlan elis­merést Leonyid Brezsnyev határozott, mégis higgadt vá­lasztási beszéde, amelyben bejelentette, hogy a kínai szándékokkal szöges ellentét­ben igenis küszöbönén a SALT—2 tárgyalások sikeres befejezése. H. E. Kádár—Brezsnyev-találkozó (Folytatás az 1. oldalról) azokat az új kezdeményezé­seket, amelyek e program va­lóra váltását szolgálják, kös­senek megállapodást az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet résztvevői arról, hagy egyikük sem al­kalmaz a másik ellen első­ként nukleáris vagy hagyo­mányos fegyvereket; állapod­janak meg a bizalmat erősítő új intézkedésekről. "Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszme­csere során Kádár János és Leonyid Brezsnyev különösen nagy figyelmet szentelt a dél­kelet-ázsiai helyzetnek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítéli Kína agresszióját a Vietnami Szocialista Köztár­saság ellen, és internaciona­lista kötelességének tekinti, hogy hatékonyan nyilvánítsa ki Vietnam iránti szolidari­tását. Vietnam függetlenségé­ért harcolva egyúttal a béke és a biztonság megszilárdítá­sáért küzd, azért harcol, hogy a népek érvényesíthessék utuk önálló megválasztásá­nak jogát. Ezért a vietnami nép segítése a békéért, a sza­badságért, az igazságért har­coló minden erő közös fel­adata. Peking most azt közli, hogy megkezdi a VSZK területére behatolt kínai csapatok visz- szavonását országa határán belülre. Ezt a döntést a kí­nai vezetők kijózanodása je­lének lehet tekinteni, ha ténylegesen meg is valósít­ják. Miért van azonban ak­kor szükség fenyegetésekre, a Vietnamhoz intézett ulti­mátumokra, arra a képtelen követelésre, hogy ismerjék el Kína jogát az új agresszióra ebben a térségben... A bé­két csak a kínai csapatok tel­jes és feltétel nélküli kivo­nása, a Vietnam-ellenes ha­tárprovokációk megszünteté­se • állíthatja helyre. Kádár János megismételte azt a meghívást, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége Leonyid Brezsnyev vezetésével te­gyen hivatalos látogatást Magyarországon. Leonyid Brezsnyev köszönetét mon­dott Kádár Jánosnak a meg­hívásért, kijelentette, hogy a szovjet fél nagy örömmel tesz eleget annak. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívé­lyes, baráti légkörben folyt, minden vitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A találkozón részt vett Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára és Anato- lij Blatov, az SZKP KB fő­titkárának munkatársa. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága kedden Moszkvában, a Kremlben vacsorát adott Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak tiszteletére. A vacsorán részt vettek Kádár János kíséretének tag­jai. Ott volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, ha­zánk rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. A rendkívül szívélyes, me­leg, elvtársi, baráti légkörű vacsorán Leonyid Brezsnyev és Kádár János mondott be­szédet. (Folytatás az 1. oldalról) szólásra. Egyebek között hangsúlyozta: a Tanácsköz­társaság egész tevékenységé­ben a konkrét történelmi fel­tételekből indult ki, alkotó módon hasznosítva a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom tapasztalatait. A ma­gyar proletárforradalom győzelme nagy nemzetközi jelentőségű volt: megmutat­ta, hogy az oroszországi Ok­tóberi Forradalom nem orosz, hanem nemzetközi jelenség, s a munkásosztály a világ for­radalmi mozgalmának vezető ereje. Liptai Ervin, a Hadtörté­nelmi Intézet és Múzeum pa­rancsnoka a fegyveres erők szerepét elemezte a proletár­forradalomban. A plenáris ülést követően kedd délután külön-külön szekcióüléseken értékelték a magyar forrada­lom és a nemzetközi forra­dalmi mozgalom, a társada­lom és az állam szerepét a proletárforradalomban, a Ta­nácsköztársaság kulturális koncepcióját, valamint a Ta­nácsköztársaság honvédő harcait. Az ülésszak szerdán szek­cióülésekkel folytatódik, majd záró plenáris üléssel ér véget. Jerzy M9ey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 52 Felálltam, még egyszer megnéztem a képet. Vala­mit nem értettem. Andrea del Sarto Michelangelo és Raffaelo tanítványa volt. Hogy lehetséges az, hogy a mesterek nem szignálták ké­peiket, a tanítványa pedig aláírta, s az máig is olvas­ható? — Nos, kérdezte vidáman Henio. — Nagyszerű alkotás, mi? Levettem a szemüvegemet, hogy még közelebbről meg­tekintsem az aláírást. Füst­szagot éreztem. Mintha füs­tölőből akasztották volna le. — Hol tartottad ezt a ké­pet? — Irhába csomagolva, a csomagtartóban, Szczecinben bepakoltam a bőröndömbe, és azóta nem vettem elő. Miért kérdezed? — Füstszagú. Olyan érzé­sem van, hogy ez a kép füs­tölőben volt. — Ez rendben is van, hi­szen a berlini múzeum az ostrom alatt leégett. Volt ott épp elég füst. Ez a logikus magyarázat nekem nem felelt meg. Ti­zennyolc év telt el azóta, és a füst még mindig érződne? Hihetetlen. Hirtelen egy öt­let jutott eszembe. Az ajtó felé indultam. — Balra a negyedik ajtó a WC — nevetett Henio. — Biztosan a füsttől... Nem fedtem fel a téve­dését, nem szóltam. Lemen­tem a szálloda fodrászához, és egy üveg acetont vettem és kértem, egy darab vat­tát is. — Nos, rendben? — kér­dezte nevetve barátom, ami­kor visszamentem. — Köszönöm, rendben. Elővettem az üveget és a vattát. Megnedvesítettem az acetonnal és óvatosan a festményhez érintettem. A felső festék lejött, s alatta megjelent a világos-vöröses szín. Henio kétségbeesetten nézte, hogy mit csinálok, de már nem törődtem vele. Már a kép felületét dörzsöltem, még gyorsabban jött le a festék, mint a vászon szélé­ről. Kirajzolódott egy furcsa alak. — Mit csinálsz? — kér­dezte kiáltva Henio. — Tönk­reteszed a képet! — Ellenkezőleg — vála­szoltam. — Andrea del Sar­to Raffaelo tanítványa volt, biztosan a mester által fes­tett vászonra festette művét. Sokkal nagyobb lesz a kép értéke, ha maga Raffaelo fes­tette. Az acetonnal áztatott vat­tával bedörzsöltem a képet és percek alatt nyomtalanul eltűnt Andrea del Sarto fest­ménye. Egy giccsfestő „mű­vét” tartottam a kezemben. — Mi ez? — kérdezte He- nio kétségbeesve. — Híres „mű”, rengeteg változata ismert. Szarvas, háttérben a vörös, lemenő nap. Kétlem, hogy Ameri­kában a műgyűjtők vereked­ni fognak ezért a képért. Vi­szont megnyugtatlak, nem lesz problémád a kép kivite­lével! Henio egy pillanatra meg­állt, mint egy sóbálvány. Olyan ostoba arcot vágott, hogy sajnáltam, hogy nem örökítettem meg. Letettem a képet, aztán Henióhoz for­dultam, aki még mindig bé­nult volt.-- Végre tudom, hogy a kedves donnádnak miért volt könnyes a szeme, amikor elbúcsúztatok. — Miért? — nyögte ki vég. re a barátom. — Egyszerűen egy bizo­nyos amerikai milliomos os­tobaságán siránkozott. Képek Lengyelországból A lublini Andersen Színház Lengyelország egyik legsi­keresebb színtársulata. A 25 evvel ezelőtt alapított szín­ház Európa sok országában járt vendégszereplésen, és jó néhány nemzetközi fesztivál díját nyerte már el; gyermek- és ifjúsági darabjai mindig nagy sikerre szá­míthatnak. Képünkön: jelenet Saint d’ Exupery egyik művének feldolgozásából. A dél-lengyelországi -No- wosadeckie messze földön híres népművészetéről. Sa­játosak c vidék díszítő mo­tívumai. Képünkön: Jedwi- ga Zaba csipkekészítő. Egyre több helyen folyik korszerű nyelvi laboratóri­umokban az idegen nyelvek oktatása. Képünkön: orosz­óra egy gnieznoi iskolában. TELEX MOSZKVA R. K. A. Dzsonpulle, a Sri Lanka Köztársaság szovjet­unióbeli nagykövete hétfőn átnyújtotta a szovjet kor­mánynak, mint letétemé­nyesnek, az 1968. július 1-én aláírt atomsorompó egyez­mény ratifikációs okmánya­it. Az okmány átadásával Sri Lanka csatlakozott az egyez­ményhez. WASHINGTON Egyre többen támadják az amerikai törvényhozásban új és új érvekkel a megkötendő SALT—II. szerződést. George McGovern szená­tor, a demokrata párt 1972- es elnökjelöltje, két másik — egy republikánus és egy de­mokrata szenátorral együtt a hét végén levelet irt Carter- nak, amelyben közlik: nem szavaznak majd a szerződés­re, mert szerintük az nem csökkenti, csupán új irányba tereli az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyverkezési versenyét. NEW YORK A Dél-Afrikát és Rhodesi­át környező öt úgynevezett frontállam szigorúan ügyel majd Dél-Afrika és a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) fegyverszünetére az átmeneti időszakban. A frontállamok megálla­podtak a SWAPO-val, hogy az ENSZ tervében szereplő átmeneti időszakban a Nami­bia területén lévő partizáno­kat néhány támaszpontra vonják össze, és ezeket a pontokat az ENSZ-egységek ellenőrzése alá helyezik. SZÓFIA A Magyarország felszaba­dításában részt vett első bol­gár hadsereg veteránjai rész­vételével baráti találkozói rendeztek hétfőn este a szó­fiai magyar intézetben. A Bolgár—Magyar Baráti Tár­saság és a szófiai magyar in­tézet által közösen rendezett találkozón jelen volt Vladi­mir Sztojcsev vezérezredes a bolgár hadsereg egykori fő- parancsnoka és Svraka Ist­ván, hazánk szófiai nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. — Nem értem. — Mindjárt eszedbe jutta­tom. Egyszer, amikor beszél­gettünk, és amikor megkér­deztem, hogyan kerestél olyan tekintélyes összeget, azt válaszoltad, hogy „az em_ béri fösvénységen és telhe- tetlenségen. Azon, hogy a gazdag ember még gazda­gabb akar lenni, és nem szá- laszt el semmiféle alkalmat, hogy a nálánál szegényebbet kifossza a maradék vagyoná­ból.” Lehet, hogy nem pon­tosan idézteim aranymondá­sodat, de az biztos, hogy hű­ségesen visszaadtam értel­mét. És mondd csak, mi mást akartál te tenni azzal a paraszttal, akihez oly „fur­csa véletlen” folytán vezetett el a képzőművészeti főiskola hallgatója? Valid be, hogy rendkívül tehetséges tanít­ványra találtál benne. Még a tanítómesterét is jégre vitte. Az én kedves barátom, az ügyes, és egyben gazdag amerikai egy pillanatig úgy nézett rám pislogó szemével, mint aki szeretne megérteni valamit. Végre elszálltak a felhőik a homlokáról, szája szögletébe lopakodott a mo­soly. Aztán hirtelen hango­san felnevetett. Henio a fo­telbe vágta magát és sokáig, hangosan nevetett. Aztán erőt vett magán, felállt, tele­töltött e a poharainkat. Még mindig nevetve koccintot­tunk, aztán egy hajtásra megitta a konyakot, és azt mondta: — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország! Milyen csodálatos asszonyai vannak! • \ Újabb tiltakozás a „Szarvasvadász“ bemutatása ellem A nyugat-berlini film- fesztivál befejezését kö­vetően Julie Christie, a fesztivál angol zsűritagja is tiltakozást jelentett be a „Szarvasvadász” című amerikai filmnek a hiva- talos fesztiválprogram ke­retében történt bemutatá­sa miatt. „Most, hogy végül lát­tam a .Szarvasvadász’ cí­mű filmet, kötelességem­nek érzem, hogy jegyző­könyvbe foglalva kijelent­sem: támogatom a film bemutatása elleni tiltako­zást. Az a véleményem, hogy egy olyan film, amely alacsonyabb rendű emberekként és csőcselék­ként állítja be egy kis országnak egy fölényben lévő hatalommal szemben sikeres partizánháborút vívó népét, éppen azt a fajüldözést bátorítja, ami mindenekelőtt kiváltja az ilyenfajta háborúkat” — hangzik az angol filmszí­nésznő állásfoglalása. Az Andersen Színház sok népmesét és balladát is szín­padra visz. Képünkön: jelenet a „Hogyan csapta be a sírásó a halált?” című mesejátékból. —VÉGE—

Next

/
Thumbnails
Contents