Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4. ■? KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Szerencsés nyertesek-------------------—~—-———^letzet — a siker reményében. Egyesek szerint a közösSok kisember vágya volt a múltban, hogy megüsse a fő- ségi szálak, az összetartozás nyereményt. Meggazdagodjon — másodpercek alatt. Lélekta- kifejezői is ezek a -totó-lottó nilag fontos volt ébrentartani a reményt a szegényekben, kollektívák. S ha nem is sza- hogy „bárkiből lehet gazdag ha szerencséje van..Csupán a bad eltúlozni a játék közösszerencsét kellett üstökön ragadni, de ez volt a legnehezebb, séget kovácsoló szerepét, el- A múltban az egyik legnépszerűbb osztálysorsjegyet a Tö. hallgatni se érdemes, hisz a rök Bankház adta ki és árusította a fővárosban és a nagyobb közös gondolkodás, kombiná- vidéki városokban. Nyíregyházán nem volt kapható. Mindez lás, a siker- és kudarcélmé- ma már a múlté. Alapjaiban változott meg a szerencsejáték nyék megosztása mindenkép- cél ja, tartalma, de a játék, a nyerés vágya, szenvedélye tovább pen hasznára válik egyénnek él az emberekben. Ma is sokan kelnek, feküsznek azzal, hol- és közösségnek, napra hátha gazdag emberek lesznek és gondtalanabbá válik az életük ... A szerencse kitartó, vagy -alkalmi vadászai döntő többségükben dolgozó emberek, akik úgy gondolják, néhány forint erejéig nem árt megkísérteni a szerencsét. Sza- bolcs-Szatmár megyében az -elmúlt évben 25 millió 160 ezer darab totó- és lottószelvényt vásároltak, tö-bb mint 90 millió forint értékben. Az OTP toto-lotto szakembereinek ismeretei szerint a többség egy, két vagy három szelvénnyel játszik hetenként. Ez lenne tulajdonképpen az ideális, ez nem terheli meg az egyéni, családi háztartást, és mégis megvan a lehetőség arra, bogy a napi becsületesen végzett munka mellett nagyobb összeghez is juthat a játékos, ha szerencséje van. De milyenek az esélyek? A szerencsejátékokkal foglalkozó szakemberek nem túl szívesen válaszolnak a kérdésre. Inkább négyszemközt mondják, nem a nagyközönségnek: az esély egy lottó ötös találatrá negyvenvala- hány millió variációt kívánna. Ez lenne az abszolút biztos ötös. Ezt végigcsinálni hónapokba telne, nem beszélve a horribilis összegről, amit szelvényökre kellene költeni... Komolyabbra fordítva a szót, a mindennapok szerencséit azok a heti nagy és közepes -nyeremények jelentik, amelyek változatlanul vonzóak, láaba hozzák az elméket. És sokszor a véletlen is a szerencsét űzők mellé szegődik, mint történt ez jó tíz évvel ezelőtt Kisvárdán, Szűcs Gáborral. A totószelvényeivel variálgató játékosnak még egy lehetőség jutott az eszébe, amit meg alkart játszani, de elfogyott a pénze. Az asztalszomszéd segítette ki 1 forinttal, ellenszolgáltatásként csupán azt kérte, hogy leírhassa Szűcs Gábor tippjeit. Az „alku” megtörtént, a szerencse pedig kedvezett, egyénenként 123 ezer forintot kaptak telitalálatos szelvényeikre ... Sajnos a szerencsevadászatnak áldozatai is akadnak. Megye- és városszerte ismertté vált az a balszerencsés lottónyertes, aki a hatalmas, csaknem 3 milliós nyereménytől idegsoklkot kapott, felhagyott a korábbi dié- tázással, rákapott az italra még mielőtt felvehette volna a pénzt, hitelen meghalt. A rendkívüli öröm — ami a nyereséget kísérte — így rendkívüli bánattá vált a család, a hozzátartozók számára. De nem lenne igazságos Fortunát okolni a bajért, mindenképpen alkati tulajdonságokkal magyarázható az ilyen megrázkódtatás. Régi megfigyelés, hogy a hirtelen nagy öröm is képes a pusztításra... többség természetesnek tartja, hogy rendszeresen megvásárolja a heti lottó- vagy totószelvényeket. Mások szemérmesen, szinte titokban töltik ki és dobják a ládákba. Akadnak viccelődök, akik azt állítják, hogy őket nem a pénz érdekli, csak a játék. Mások — mert létezik e játékoktól elzárkózó tábor is, távol tartják magukat az efféle véletlen szerencsétől, mert úgy mondják, nem akarnak minden héten, s így egy életen át csalódni. Nem kevesen közülük — vagy éppen azok közül is, akik régi hívei és titkos hódolói a totónak, lottónak — támadják ezt a játékformát. A pénz utáni sóvárgásra, kapzsiságra, a szerencse- várásra nevel — érvelnek. Sok száz és ezer játékos különösen az utóbbi években azit kritizálta, miért olyan magas az ötös szelvényre kifizetett összeg, miért nem csökkentik azt, a 4-es és a kisebb nyeremények javára. Noha a szakembereket is foglalkoztatták ezek a kérdések, valószínűleg a közönség sürgetése is hozzájárult ahhoz, hogy a közelmúltban „igazságosabbá” vált az egyes nyereiményosztályok között szétosztható százalékos arány. Jogos volt a kifogás, hogy ne csináljunk „szocialista milliomosokat”, de azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a játék egyik vonzalmát, izgalmát éppen a nagy nyeremények elérése jelenti. A középutat megtalálva döntöttek az illetékesék : csökkentették az 5-ösnek „adható” nyereményarányt az összes kiosztható nyereményalapon belül. Ha valaki egy héten egy 5-öst csinál a lottón, a felosztható nyereményalapból 10 százalékban részesül, a 4-esek viszont 40, a 3-asok, 2-esek 25—25 százalékban részesednek. Üldözzük hát a szerencsét, de ne olyan mohón és meggondolatlanul, mint az a lottózó, aki kishíján az „adósok” börtönébe jutott. Több tízezer forintot kért kölcsön, és a pénzt szelvényekre költötte. Egyébként — főként a totóban — mind népszerűbb a kollektív játék: brigádok, csoportok, barátok adják ösz- sze pénzüket és variációs ötS kik hódolnak a játékszenvedélynek? Idősebbek vagy fiatalok, férfiak vagy a nők vannak többségben? Porkoláb Miklós, az OTP totó-lottó szakértője, főelőadó tapasztalatai szerint a nemek közötti arány nagyjából egyenlő, sőt, inkább a nők javára billen a mérleg. A to- tózók többsége természetesen férfi, de a lottózók között már legalább annyi a nő, mint a férfi. De akad jócskán olyan totózó nő is, mint az egyik tiszadobi háziasz- szony, aki soha életében nem látott még meccset, nem ismerte a csapatokat. Férje helyett töltötte ki a totószelvényt és telitalálatot ért el, 220 ezer forintot vehetett fel ,/tudatlansága” fejében. Az is érdekes, hogy a szerencsevadászok kedve nem minden évszakban azonos erejű. Legtöbben az év első felében — talán az új kezdetének igézetében — ostromolják Fortunát. A megyében az összes szelvény 30 százaléka az év első negyedében talál gazdára. A második negyedévben 24—25 százalékos az arány, s legalacsonyabb pedig a nyáron. Az OTP megyei fiókjának totó-lottó ügyekkel foglalkozó főelőadója azt is megjegyezte: miután a tavalyi 40. játékhéttől 3,30 forintról 5 forintra emelték a szelvények árát, az eladott szelvények összértéke mégsem csökkent. Hetenként az országban 8 millió lottó- és 2,5 millió totó-szelvény fogy el. Megyénkben a kereső lakosság számának növekedésével arányosan, -várhatóan tovább gyarapszik a totózók, lottózók száma is. Rengeteg szólásmondás, hétköznapi „aranyköpés” témája a pénz, amely — ha Fortuna hozza — rendszerint családi házra, bútorra, gépkocsira, külföldi útra, ví- kendházra és takarékbetétre változik. A játékosok többségé nem gyors meggazdagodást és rendkívüli összegeket vár, hanem általában egy-két százezerforintot „gyorssegélyt”, amellyel megoldhatja lakás- és egyéb gondjait. A nagy nyeremények tulajdonosairól ugyan külön kimutatást nem készít senki, az a jellemző, hogy többségük folytatja a munkáját, kevesen vannak olyanok, akik könnyen továbbadják, méltatlan dolgokra költik a „könnyen jött’ pénzt. Közhelynek tűnik, mégis sok az igazság abban, hogy azok is nyernek, akik hétről hétre kénytelenek tudomásul venni, hogy szelvényük „szűz”, nincs egyetlen találatuk sem. A totó és egyéb sportsorsjegyek árából olyan létesítmények épülnek, mint a fővárosi Komjádi uszoda, a Magyar Vitorlásszövetség balatonfüredi központi vízitelepe, és még számos építmény. A lottó visszamaradó összegei — amelyek a fel nem osztható alaphoz tartoznak — elsősorban az ország lakásalapját erősítik. Segítségükkel több új, modern lakás épül országszerte. Xantus Gyula festménye a Nyíregyházán március 1-én nyílt kiállításának anyagából (Benczúr terem). MAGYAR ÍRÓK A FORRADALOMBAN Móricz és a földkérdés 1918-BAN MÓRICZ MAR RÉGEN SIKERES, ünnepelt és támadott író, Ady mellett a haladó irodalom vezéralakja. Már egy évtizede tudja, s műveiben egyre világosabban ábrázolja, hogy a magyar társadalom fejlődésének legnagyobb akadálya a feudális 'nagybirtokrendszer, a továbblépés legelső feltétele tehát az agrárreform: a lakosság háromnegyedét kitevő parasztság helyzetének megoldása, És tudja a megoldást is: a parasztnak föld kell, saját föld, amely számára nemcsak kenyér, megélhetés, hanem emberi jogának, társadalmi nagykorúsodásának jelképes és valóságos alapja. A kitörő első világháborútól sem a külső győzelmet várta Móricz, hanem a belső keretek széthullását, a társadalmi felemelkedés lehetőségeinek megnyílását a dolgozó rétegek, elsősorban természetesen vérei, a „föidmíves munkásság” előtt. Háborús novellái világosan láttatták e helyzet érlelődését, a szegénység óntudatra ébredésének folyamatát. EHHEZ AZ ÍRÓI TISZTÁNLÁTÁSHOZ képest az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején a politizáló, cikkíró Móricz — a külpolitikai helyzet, a polgári forradalom célkitűzései és az agrárproletariátus igényei közti feloldhatatlannak vélt ellentmondások miatt — visszalépett némileg. A köztársaság kikiáltása és a háború befejezése, az áhított béke első napjainak mámorából való ocsúdást követő tájékozódás után tulajdoniképpen jó ideig egyebet sem tett, mint megpróbált közvetíteni az urak és a „földimíves .munkásság" között. Nem jelenti ez azt, hogy ne az utóbbiak érdekeivel azonosult volna, hogy ne látta és ne hirdette volna történelmi és emberi igazságukat. Egyértelműen, s Petőfi a Nép nevében című versének fenyegető hangsúlyával fogalmazta meg a földosztás szükségességét. Abban a kér_ désben, hogy „ingyen”, vagy pénzbeli megváltás ellenében osszák-e szét a nagybirtokokat, így írt: „...az a pénz, amit érte fizetünk, kié lesz? Azé az úré, akié eddig a főd vöt? Ügy megy firól fira? Akkor mi biztosíthatjuk a birtokosokat, hogy ezután még annyit sem kell dolgozniuk, mint eddig, mert még a bérlőkkel sem kell tárgyalnia, megél a mi zsírunkból. A legszegényebb ember izzadni fog és a szájától húzza el a legjobb falatokat, hogy ... fizetni tudja a mai nagy uraknak a tőkét: hogy azok örökre megtarthassák a hatalmat, a gőgöt, és a zsarnokságot”. Mégis, ebben az időben születő írásainak legfőbb törekvése, hogy békés megoldást teremtsen, békét szerezzen a birtokosok és a nincstelenek között —, hogy az előbbieket meggyőzze: földjüket szépszerivel és haladéktalanul osszák meg a nincstelenekkel— az utóbbiakat pedig meggyőzze arról, hogy várják ki türelemmel ezt az osztást, ne folyamodjanak erőszakhoz. 15 ÉK ÉS MEGOLDÁST HIRDETETT, mert a kisan- tantnak az ország, a nemzet létét fenyegető imperialista területszerző falánkságával a nemzeti egységet vélte szem- beszegezhetőnek. A józan ész szülte megoldást kereste, mert feloldhatatlan ellentmondással vélt találkozni: Magyarországon nincs annyi szántóföld, amennyi egyenlő részekre osztva — az igény- jogosultaknak megélhetést nyújthatna; ám e makacs ténnyel szentben legalább olyan megkerülhetetlen tény a milliók jogos és csillapíthatatlan földigénye. Félt az erőszakos földosztástól, amely szerihte gazdasági és kulturális anarchiához vezethet. Kétség és reménység között hányódott tehát. Ezért is zeng fel olyan gyönyörű, himnikus erővel. mint egy hatalmas, felszabadult sóhaj az 1919. februári földtörvény megszületését ünneplő cikke, az Üj világot teremtsünk. Az igazi megnyugvás azonban a Tanácsköztársaság idején, a csíráikban is hatalmas távlatokat megalapozó eredmények láttán tölti el Móriczot. A Nemzeti Színházat először megtöltő proletárközönség értő műélvezete láttán tudja már: az igazi kultúra befogadására és teremtésére a nép alkalmas. A somogyi termelőszövetkezetet járva, a tavaszi munkálatok ésszerű szervezettségét, a munkában részt vevő tegnapi cselédek öntudatos szorgalmát, gazdatudatát látva, a készülő terveket megismerve, s tapasztalva, hogy azok az élet minden területére, utak, iskolák, egészségügyi intézmények létesítésére, a falvak villamosítására is kiterjednek — bizonyosság tölti el. hogy az anarchia és összeomlás helyett itt valóban új világ születik. Somogy Magyar- ország egészének, a Tanács- köztársaság pedig Európának, a világnak mutat példát arra, hogy milyen teremtő erő lakozik a népben, a szabad közösségben. A SOMOGYI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN tapasztaltak életre szóló tapasztalatok voltak Móricz számára. Jóval a Tanácsköztársaság bukása után mondta: „... a somogyi paraszt csakugyan meg tudta volna csinálni a maga eredeti és kedves egyenlőségvilágát. Ha a magyarság valaha is dönthetett volna az élete fölött és nem lett volna mindenkor a világ- politikai érdekek ütött-vetett labdája, meg tudta volna teremteni a maga dolgát. Akkor én azt hittem, ehhez a népmeséién nagy dologhoz lát a magyar. Azok a cikkek, amiket én erről az utamról írtam, ... mint a himnuszok repültök a magyar nép ... erejéről és nagyságáról”. M. J. Ki tudná megmondani, hány fajtája, típusa van a szerencse játékosnak? A Páll Géza Móricz Zsigmond parasztok között 1919-ben.
