Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4. PÉK PAL: Negyven felé Ha kilép a test önmagából, s kivetkezik az arc, a pillák mögé zárt világból időtlen csönd havaz. Mert ennyi ez. A pocsolyákon darvakkal leng az ég — Egy mozdulat a foszló tájon, mi nem fáj, semmiség. (Bár háborodott fű tolong már, s örökre elborít, s a legutolsó indulásnál magad vagy távolibb.) Szeretlek, mondod még egy fának, s megőrzi hó sebed — Elindulsz majd az éjszakának. Batyud az életed. Zalán Tibor: Lőrinc Hideg ez a klastrom, húsomba ég a vörös ablakrózsa. Vagy te vigyorogsz rám, tűzzel koronázott székely Dózsa? Mezítláb futottam, parázs volt Magyarország minden rögöd. Földrelapult parasztok a bokrok. Odakint mennydörög. Kihűl majd e táj, dér vonja be szívig gyökerező kardvágásainkat, Jajdul éjszaka, siratóasszony, fölöttünk az erdő halottakat ringat. Fölvágott seb a hajnal, torlódik a világ ellenünk. Bemocskolt ingként dermed ránk hitünk, néküle...? Inkább vele, ha már elveszünk! Barbár föld, fiát faló haza, nyelveden én Isten ostya vagyok. Fölém csapódó, hatalmas száj eged, segítsen rajtad, hogy elolvadok! Mai grafikák Csohán Kálmán: Ökrösszekér Raszler Károly: Széntároló MEGYÉNK TÄJAIN Jánkmajtis A nagyközértben Madár kartárs, az ügyeletes vezető előre nyitja a lengőajtót, a pénztárosnő köszön: — Jó reggelt uram, hogy aludt? Csak egy tasak kakaót visz? Elég lesz ez a kislányának? U. T., a zöldséges üzlet vezetője. Még csak egy hónapja ismerem, de majd mindent tudok már róla. Losoncon született, hétéves lánygyermek létére összekötő volt két partizánalakulat között 1944-ben. A németek elfogták, egyik szemét kiverték. Ide jött férjhez, egy bul- gárkertészhez. Iván, a férje, bár itt született, nem beszél olyan jól magyarul, mint T. Mi az, hogy olyan jól? T. csak magyarul tud. — Melyik ország az otthonunk? — Losoncon otthon vagyunk, Sztara Zagorában otthon vagyunk, Budapesten, Nyíregyházán otthon vagyunk. Nagyon jó. Losonci fenyőik nincsenek Pesten, za- gorai rózsaillat sincs, de Tokaj is csak egy van a világon. S elmenni a Tisza partjára, ki képzelhet annál szebbet? Nem beszélve a Szalajka völgyéről, vagy a Dunajec pisztrángjairól. — És Sztara Zagora rózsáiról? — És az ottani rózsákról, persze. Kijővén az üzletből, kivel találkozom? Az ország egyik villámhárító-szerelő brigádjának vezetőjével. A brigád hattagú. Felesleges említenünk is, hogy olykor igen nagy magasságokban micsoda veszélyes körülmények között dolgoznak. Az épületek villámhárítói kismiskák például a Kab-hegyi, vagy a tokaji tévétorony szereléséhez képest. A félelem, mondotta már régebben Béla, még csak meg sem legyintette őket sohasem. — Miért is? Ez a munkánk. Jól kell csinálni. És érezni, ha lejövünk a magasságokból, hogy fix talajra érkezünk. Béla kifejezetten szép férfi, . izmos és nyúlánk, holott igencsak hajazza már az öt- venet. — Bejártátok már a világot. — A fél világot — helyesbít. A munkásember mindenütt egyforma. Nagyon szereti persze, ha fix talaj van a lába alatt. Ha francia lennék, és történetesen Nantes- ban lenne a lakásom, nyilván oda térnék vissza. Ha novo- szibirszki orosz, nyilván oda. Engem ide szültek, tehát itt van az otthonom. Nincs más. — Elviség nélkül? — Ne hülyéskedj. Van értelmes munkásember a földön, aki nem baloldali? — Nyilván akad. — Azokkal meg mit kezdjek? Nem vagyok én pedagógus, hagyj az ilyesmivel engem. Gyere, igyunk meg az Aprókában egy pofa sört. Örülök, hogy lement a heti meló és kaptunk fejenként nyolc darab ezrest a nyereségből. Nem iszunk többet, csak egy pofára valót. Holnap megyek a kocsimért Csepelre. — Zsiguli? — Naná. Tudsz jobbat? * „Pillantsunk fel az esti égboltra — írja Marx György. — Csillagokat látunk, égi lámpásakat, amelyek annyiszor szerepelnek a népmesékben és költeményekben ... A mi Napunk egy a milliárd csillag közül... Bolygónk, a Föld, töredék a kozmikus csillagkohók kivetett salakjából. Nyugodtan élünk rajta milliárd esztendeje, mi földi élőlények ... Nyugodtan élünk, mert a Földet nem fenyegeti öngyulladás, sem külső gyutacs által kiváltott robbanás, hiszen a salak biztonságos építőanyag. De minden salakban visszamarad a tüzelőanyag kis hányada. És ha ezt az ember szülőföldje, azaz önmaga ellen fordítja ... !” Ne is folytassuk. Találkoztam Marx György- gyel, épp csak egy pár szót váltottunk egy későbbi nagy beszélgetés reményében. Ha élünik, nyilván meg is történik majd e beszélgetés. Fölmerült ugyanis bennünk az a már régebben feszegetett probléma, melynek nyitját a legkiválóbb pszichológusok sem tudták megoldani: az ugyanis, mért lesznek feltétlenül emberhűek, ugyanakkor természetesen nagyon magányosak azok az emberek, akik kint jártak u világűrben? Nem láttak mást, e Földhöz hasonló bolygót. Nem láttak ilyet. Nem érzékeltek ilyet. Sehol a nagy egyetemben, holott látásukat nem korlátozta semmi, se légkör, se pára, se Van Allen-gyűrű. Nem. S kimondva, vagy kimondatlanul a rettenettől, hogy jelen tudásunk szerint értelmes lénynek nincs más ismert otthona, mint ez a Föld, törvényszerűen be kellett zárkózniuk lelkűk és e bolygó egyetlen élő takarójába. Egyik űrhajós mondotta, hazatérvén az űrből: „őrizzük, féltsük, védjük, óvjuk a Földet, hiszen nincsen más otthonunk”. S zamosköz, télutó. A hótengert vízözön váltotta fel. A föld csak itt- ott emelkedik a belvíz fölé. A szántók, rétek, legelők, erdők szinte elérhetetlennek látszanak. A talaj embert most nem szívesen tűr a hátán. Háborítatlan a vadak, madarak birodalma. Távolban a fák koronáin a duzzadó rügyek egyra sűrűbbé teszik az erdőt. Ez pedig a közelgő tavasz biztos hírnöke. Látogatásunkor ilyennek mutatta magát a jánkmajti- si határ. Ahogy kacskaringózik a Fehérgyarmatot Csengerrel összekötő műút. mentén úgy tekereg öt kilométer hosszan Jánk is, meg Majtis is, azaz Jánkmajtis. A két község 1950-ben egyesült. Azóta csatlakozott hozzá Kisna- mény, Darnó, Szamossályi, Hermánszeg, Csegöld, Csász- ló. így ma 6098 lakosnak közös a gondja, öröme: az élete. Ám az írás most mégis csak Jánkmajtis bemutatására vállalkozhat. A két település ősrégi. Bo- rovszky Samu monográfiájából tudjuk, hogy Jánk 1373- ban a Jánky nemzetség lakhelye. 1446-ban már mai nevén szerepel. A kiegyezés után jelentősebb szerephez jut Szatmár életében. Földesurának köszönhetőn többször tartotta itt ülését a vármegye. A harmincas években 179 házban 1285-en laktak. Itt székelt a körjegyzőség. Majtis nevével először 1380- ban lehet találkozni egy határjáró levélben. Ekkor még Tymatyus-nak nevezték. A község 1905-ben porig leégett. A monográfiája szerint a 77 házat 523-an lakták. A Központi Statisztikai Hivatal 1967-es adai szerint Jánkmajtis határa 4366 ka. tasztrális hold. Az 1999 lakos 404 házban élt. Földes-, Gő- gő-, Nagymező-, Széles-, és Üjtanya tartozott hozzá. Nemes István, a nagyközségi közös tanács elnöke arról tájékoztatott, hogy Jánk- majtisnak ma 2300 lakója van. A népesedési adatok félévszázados alakulása a község gyarapodásáról beszél. A tanácsiak azt vallják, hogy mintha fogyna a község. Különös gond, hogy a főiskolát, egyetemet végzett helybeli szakemberek nem jönnek vissza a községbe. Az aktív keresőket főként az egyre intenzívebben iparosodó ifjú város, Fehérgyarmat vonzza De járnak a községből dolgozni szerte az országba. A közeibe eljárókat a nap minden szakában hozzák. viszik a buszok. — Nem volt itt mindig ilyen mozgalmas az élet — fogalmazza meg a Vörösmarty utca 6-ban a 83 esztendős idős Angyal János, és 77 éves felesége, Török Rozália. — Négy gyereket neveltünk fel — így a gazda. — De milyen nehéz körülmények között! Sok volt a szegényember. Munka meg alig akadt. Tizenhármadéba arattunk a papnak, Bornemissza Géz4- nak, meg Végh Barnának. Ez utóbbinál egy nyáron a feleségemmel tizenhat hold búzát — de micsoda búzát — vágtunk le. A markot a feleségem szedte. Tizenegy mázsa szemet kerestünk. — Most könnyű gyereket nevelni — szólt közbe a háziasszony. — A mi gyermekeink, a fiúk is, kantusba’ jártak. Tudja, a kantus az térden alul érő háziszőttes ing, kékre, meg zöldre festve. Mentünk volna mi dolgozni kézzel-lábban, csak nem volt hová Ma meg: van itt, aki külföldön dolgozik. Innen a cigány is Fehérgyarmaton, meg Pesten keresi a kenyerét. Ügy öltöznek ezek a mai fiatalok, mint a bárók. Üljön be közéjük a presszóba. Nemcsak azt nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik magyar, meg melyik cigány, de még azt se, hogy melyik a fiú, meg a leány. Mert bolondos ez a hajdivat, meg ez a nadrág. Nekünk kisült volna a szemünk, ha úgy feszült volna a mellünkön a blúz, a fenekünkön a nadrág, mint a maiaknak. Akkor '' a gyerek is jött. Nálunk is négy . . . Ezek meg: tervezik azt is... Nehéz ezt a magamfajtának megérteni. Dehát nemcsak a munka esett ki a mi kezünkből... Gyerekeink de főleg az unokáink sorsának irányítását a mai idő vette kezébe... Az idő pedig könyörtelen. Megy előre. Túllép minden avulón. A határban se a faluszülötte író által „siratott” ökrök vonják az igát, hanem a traktorok. Ezekből a Dózsa Termelőszövetkezet közepesen ellátott. A gazdálkodás mai teendőiről beszélgetni a tsz párttitkárával, Almási Imrével ültünk le. Rögvest a századfordulóval hozakodtam elő; Borovszky szakírójával, aki így jellemezte a tájat: „A Tisza és a Szamos folyók között elterülő síkság szinte Kánaán. Földjei termőképességre kiállják a próbát az ország bármely vidékével. A Tisza és a Szamos által gyakran megöntözött földek mélyen iszapos talaja úgyszólván kihasználhatatlan. Gazdálkodásra kiválóan alkalmas, minden ipari növény megterem. Könnyen művelhető.” — Nem lep meg a föld termőképességéről 50 évvel ezelőtt megfogalmazott gon- dolats — mondja a párttitkár. — A mi 2700 hektárunk is hasonló. Vannak eredményeink a növénytermesztésben; napraforgóból 14,8 mázsa, kukoricából 44 mázsa hektáronként, de azt is tudjuk. hogy mé•: messze járunk a csúcstól. A gyümölcstermesztésben az almát meghonosítottuk. Az állattenyésztésben is kísérletezünk. Olyan emberek mutatják a példát, mint Angyal Béla juhász. Meg se tudna lenni az állatok nélkül. Juhállománya a legstabilabb. Egy évben ha egy szabadnapot csinál magának, az sok. Az almáskertben Dózsa Lajos kertész viszi maga után az embereket. A szerelők közül Kicska Imre emelkedik ki. Nemcsak a javítások idején áll helyt becsülettel, de ha csúcsidőben gépre kell ülni, akkor is számítani lehet rá. Tudják a szövetkezetben azt is, hogy több mutatóra kiterjedő talajtérképpel, elemzőbb gazdálkodással még többre lehet jutni. Törekvéseiket nem a minden áron való árbevétel fokozása vezérli. Eljutottak odáig, hogy az árbevétel növelése mellett jobban figyelnek a minőségi tényezőkre, a költségkihatások csökkentésére. Ezek pedig az anyagi eszközök fokozottabb kihasználását, a hatékonyság növelését követelik meg. Mindezekhez egyre több dologhoz értő emberre van szükség. Ezeket pedig az iskolákban nevelik. Sánta Ferenc matematika—fizika szakos tanár, az intézmény igazgatója mutatta be a köz. pontifűtéses iskolát. Miközben jártuk a modern, jól felszerelt szertárakat, tágas, világos tantermeket, a tanácselnök megjegyezte: „Korosztályom reggelente még hozta hóna alatt a fát, hogy ne dermedjen rá a kezünk a ceruzára.” A gyerekeket az egykori négy tanító helyett ma negyven szakképzett pedagógus neveli, oktatja. — A kisebbek is jó körülmények között nevelődnek — kezdte az óvoda bemutatását Kiss Gyuláné vezető óvónő. — Valamennyien rendelkezünk szakképesítéssel. A csöppségek nyiladozó értelmének serkentésénél el sem lehet képzelni nemesebb hivatást. M ég fülembe csengenek az óvónő szavai, amikor kedves invitálás közepette dr. Frank Endre körzeti orvos rendelőjébe jutottunk. Érdekes: a váróban nyomuk sincs a piros, meg zöld, a belépni szabad, meg tilos, elektronikus ridegséget árasztó gomboknak, pedig napi átlagban nyolcvan beteget lát el. Elmondjuk házigazdánknak, hogy kitől mit hallottunk. Amikor a múltra, . a szegénységre terelődött a szó. Frank doktor közbevágott: — Jólétünk egyetlen dolgát azonnal kifogásolom — kezdte. — Valahogy elzsíro- sodtunk. Jóból is megárt a sok. A súlyfölösleget nem bírja sem a szívünk, sem a bokánk. A helyesebb táplálkozási szokások kialakítását 30 éve hirdetem. Egyedül kevés eredményre jutottam pácienseim körében. Közös erővel többre vihetnénk ... Sigér Imre KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
