Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET KLUBRÓL KLUBRA Kisvárdai zenebarátok 1979. március 4. ŐSZINTESÉG N em prédikálni akarok arról, hogy bezzeg, a mi időnkben tombolt az őszinteség a társadalmi érintkezésben, ma pedig az emberek a színlelés álruhájában járnak, s a merev arcokról nem árulkodik: vajon az illetők mit gondolnak erről, meg arról. Szó sincs róla. Az életnek vannak olyan területei, melyeken egyenest kitermelődtek a képmutatás, a színlelés, a tettetés, a füllentés, a nyílt és elhallgatásos hazugság különböző formái. A történelem megannyi változata álság- nak, hazugságnak, fondorlatnak, ármánynak, tőrbecsalásnak. Czillei, a királyi hatalomra törő főúr így fordul Hunyadi Lászlóhoz: ,,A hon nevében nyújtom jobbomat’'. A hon nevében? Ahogy Vörösmarty drámájában olvasható, Czillei már akkor László elveszej- tésére tör. Shakespeare király-drámái töméntelen példát nyújtanak arra: hányszor és mily fondorlattal csalja tőrbe a hatalomra ácsingózó úr a gyanútlan másikat. Az őszinteség hiánya jellemzi a történelem hosszú feudális és polgári századait. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy a jóakaratú emberek mindig az igaz, nyíltszívű, tiszta, őszinte társaknak szurkoltak, s megvetették a hamisat, az alakoskodót, az álnokot, a színlelőt, az őszintétlent. Az olyan jellem- vígjáték, mint Moliére Tartuffe-je, sűrítve nyújtja át a képmutató, hazug, őszintében embertípust minden kor vizsgálódásának. A hazugság a gyöngék fegyvere — irta volt Jókai. Ezen mindenki eltűnődhet, különösen, ha számba veszi: hányszor győzött ez a fegyver, vagyis a hazugság és a gyöngeség. A történelemben, a társadalomban, családi és munkaviszonyban. De hát ha úgy van, hogy a diplomáciában, a történelemben, a társadalmi érintkezésben szinte kitermelődik az alakoskodás, az őszintétlenség — mikor és miképp van mégis hitele, értéke az őszinteségnek? A gyermekkorban bizonyosan. Különben mért írta volna olyan találóan, kisgyerek korát és a Mamát idézőn József Attila: „Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékol- tam Keserű, kiábrándító vallomása ez a költőnek, s megingatja hitünket: valóban nem lehet felnőni, létezni, élni csalás, hazugság nélkül? Az őszinteségnek valóban nincs árfolyama? Mit szóljunk akkor a manapság különösen divatos életrajzi könyvekhez? Az emlékező kötetekhez, a tárgyilagosnak ható s többnyire nem tárgyilagos, mert az önmagához megértőn elfogult író vallomásaihoz? Persze találkozunk közöttük őszintékkel, vagy őszinteségre törekvőkkel, de talán nagyobb számban kevésbé őszintékkel. Az emlékező ugyanis — néha nem is tudatosan — megszépíti múltját, s ezzel megtagadja a lélek föltárulkozásának egyetlen indítékát: az őszinteséget. Nyilvánvaló hát. hogy az őszintétlenség. még ha nem is jut el a hazugságig, tulajdonképpen utálatos, ellenszenves magatartás. Így hát az is nyilvánvaló: nincs vonzóbb, emberibb, rokonszenvesebb vonása személyiségünknek, mint ha társunk, környezetünk, tárgyaló partnerünk úgy találja, hogy fedezete van a szavunknak. Ez a fedezet az őszinteség, ami egyet jelent azzal, hogy bízni lehet bennünk. Ez persze kissé elvont bölcsességnek tetszik. Ezt különösen akkor érzem, mikor olyan fiatalemberekkel találkozom, akik mint szent és ősz ősállatra tekintenek rám, ha ilyen elveket hangoztatok. Azt mondják, hogy ők igen hamar megismerték a társadalom játékszabályait. Nem tudják, mi volt régen, de azt bizonyosan állítják, hogy aki ba- lek — s a balekség egyik megnyilvánulása az érzelmek, a tervek, a kártyák nyílt föltárása —, az alaposan megégeti magát, más kifejezéssel: könnyen pofára esik. Az embert akkor ítélik meg kedvezően — mondják ifjú barátaim —, ha „megjátssza magát”, ha szelídnek mutatkozik, ha nem mond ellent, ha nem vitatkozik. Röviden: ha nem őszinte. Így könnyebb előre jutni, érvényesülni. Hazudni kell az iskolában — mondják —, hazudni kell a lányoknak a fiúk előtt, fiúknak a lányok előtt, mert különben alulmaradnak, hazudni kell a főnöknek — a hazugságot mindenütt szívesebben fogadják, mint a szókimondó igazságot. Eltűnődöm ezen a szemléleten. Szó nélkül vegyük hát tudomásul, hogy az a nemzedék, mely minket hivatott fölváltani, s mely a szocialista társadalom kiteljesítőjének a szerepét kapta a történelemtől, ilyen elvek szerint nőjön fel? Vegyük tudomásul, hogy a történelem szocialista korszaka se fog majd különbözni az előző korszakoktól a tekintetben, hogy ugyanúgy az őszintétlenség, az alakoskodás, a furfangos helyezkedés jellemzi, mint azokat? E bbe nem tudok belenyogodni, s ebbe nem is szabad belenyugodni. Váltig kitartok egy régi rögeszmém mellett: a társadalmi együttélés — pontosabban: a szocialista társadalmi együttélés — nem alapozódhat az átejtésen, a becsapáson, a hazugságon, az őszinteség nélküli magatartáson. Nemcsak múltunk haladó törekvéseit, ám jelenünk erőfeszítéseit s a jövendőnek az embert végképp fölszabadító korszakát is tisztelettel szeretném szemlélni. Ezért is zárom e jegyzetet úgy, mintha levél volna: maradok — a múlt, a jelen és a jövő iránt — őszinte tisztelettel: N. Gy. Galambos Lajos: Nincsen más Arról a furcsa mocor- gásról, mely a sarokból hallatszott, végül is kiderült, hogy az, amire gondoltunk: egér.-Nem zavartatta magát, megjelenésében csupán az volt a különleges, hogy a kisvárdai városi-járási művelődési központ klubszobáját kereste fel. A klub tagjainak sem volt meglepő a hivatlan látogató, bizonyára nem először járt itt. Két dologra mégis felhívta figyelmünket az egérügy. Az egyik: mennyire fontos a várva-várt új művelődési közipont felépítése, a határidők tartása a Kisvárdán dolgozó népművelőknek, s az egész városnak. A másik pedig az, hogy a mostoha körülmények ellenére sincs miért “szégyenkezniük. Pár hónapja állt munkába Hegedűs Ferencné, a művelődési központ klubelőadója, egyben az ifjúsági klub vezetője. Két klubot említ szívesen: a gyermekekét és a nyugdíjasokét. A kicsik közül vasárnap délelőttönként ötvenen-hatvanan rendszeresen találkoznak, a gyermekklub foglalkozásai népszerűek. A nyugdíjasklub tagjainak létszáma pedig szinte egyedülálló a megyében: négyszázan látogatják, töltik itt szabad idejüket. Az ifjú zenebarátok klubját szakklubnak nevezhetjük. Tavaly január 1-én nyílt meg, akkori vezetője, Vass József eredetileg csak a jazzmuzsika népszerűsítését tervezte, időközben azonban változtak az igények áz újabb tagok belépésével. Jelenlegi programjuk bemutatására néhány klubtagot kértünk meg. Horváth István kezdetben feljárt a Vass József vezette foglalkozásokra. Gyerekkorától tanult zongorázni, majd a gordonkára tért át — melyet a legszebb hangszernek tart. Jártassága a komoly és a könnyűzene birodalmában városszerte ismert, így esett rá a választás: legyen ő a klub vezetője. Ma, amikor elvitathatatlanul a diszkó vezet népszerűségben — jó érzés egy olyan klubbal találkozni és azt bemutatni, melyben Bachot és Bartókot tesznek a lemezjátszóra A hallgatók kívánsága szerint állítják össze a műsort, ehhez István hozzáteszi saját tudományát — egy kis ismeretterjesztés, pár mondat a szerzőről, a műről. A slágerlistán jelenleg Vivaldi vezet, a második helyen Bach áll, a harmadikon Beethoven, a negyediken Mozart megosztva Muszorgszkijjal. István portréjához pedig mindehhez már csak annyi hiányzik, hogy főfoglalkozása: órás. Gyüre Tamás általános iskolában zenei tagozaton tanult, a gimnáziumban fizika tagozaton érettségizett, jelenleg postai táviratkézbesítő. 40—50 kilométert kariHegedüs Ferencné kázik naponta, esténként pedig, ha nincs a sportkörben edzés, felteszi valamelyik kedvenc számát. A zene tölti ki szabad idejét. Van, amikor háttérzenét választ — nem mondott még le a továbbtanulásról. a felvételi kérdéseket zene mellett is lehet böngészgetni, s van, amikor semmi mást nem csinál, csak figyel a zenére. A rádió harmadik műsorában hallható időnként összeállítás a legmodernebb irányzatokból, ezekkel ismerkedik. Vivaldi volt az első kedvenc, Bartókig jutott el, de például Wagnert nem kedveli. Vannak olyan lemezei, melyek a klubban nincsenek meg, ezekből ő is tartott bemutatót például Orff: Carmina Bu- rana-jából. A klubba a zene is vonzza, de inkább a társaság. Dr. Fekete Matild ügyvéd- jelölt bevallja, jobban örült volna annak, ha főfoglalkozása révén szerepelt volna először a nagyobb nyilvánosság előtt, bár szívesen beszél arról is, hogy miért jár ebbe a klubba, ahol hasonló végzettségű fiatallal aligha találkozik. Körülbelül azért — fogalmaz tömören —, mert mást csinál, mint ami a fárasztó napi munka. Ez pihentet, kikapcsol. No, meg arról is szó van, hogy az ember valamikor, rendszerint még az általános iskolában elkezd „nyüzsögni” a közösségért. Ezt aztán egyszerűen nem lehet abbahagyni. Tildi az egyetemen népi táncos volt, most Kisvárdán területi alapszervezeti KISZ- titkár...-Szabó Dénessel is a zenei klubról kezdtünk beszélgetni, de hamarosan ott tartottunk, hogy már az óvodás korban el kellene kezdeni a legszélesebb körű művészeti ismeretterjesztést. így talán egyszer eljutunk majd oda, hogy kevesebben kapcsolják ki szinte automatikusan a rádiót, ha komolyzenei műsor következik. Jónak tartja a kisvárdai klubban kialaDr. Fekete Matild kult gyakorlatot: egy-egy szerző legnépszerűbb művével kezdenek (Muszorgszkij: Egy kiállítás képei), aztán jöhetnek a kevésbé ismert művek, ugyanezektől a szerzőktől. Persze nem akarják „túlkomolykodni” ezt a komolyzenei ismeretterjesztést, ha valaki például egy ABBA-, vagy egy LGT-számot akar meghallgatni, arra is lehetőség van. Dénes is tanul, mint sokan mások a klub tagjai közül: áruforgalmi előadóként OKISZ-továbbkép- zésen vesz részt, mint idegenvezető pedig két hónap múlva végez. Mellékesen ő is vezet egy klubot — a fiatal utazókét. Az ifjú zenebarátok klubja vasárnap esténként tartja foglalkozásait. Van köztük műtős, múzeumőr, óvónő és diszpécser, vegyész és diák. Csak azért vannak huszonegyen, mert többen nem férnek el. Miközben erről a klubról beszélgettünk, az is felvetődött, mit csinálhatnak vajon szabad idejükben a kisvárdai fiatalok általában? Akik sem a művelődési központ, sem a gimnázium klubjaiba nem járnak, rendezvényein nem vesznek részt? Bár néhány vállalatnál már vannak életképes kezdeményezések, a számítások szerint legalább ötezer fiatalról nem lehet tudni: mi érdekli, mit csinál, ha ráér? A zenebarátok sokat várnak az új művelődési központ belépésétől. Ogy képzelik, ha nem is túl sokkal, de érdemes bővíteni a klub tagjainak létszámát. István, a klub vezetője így szövögeti terveit: a gyerekeknek komolyzenei ismeretterjesztő műsorokat lehetne tartani, klubfoglalkozásokkal egybekötve, akár énektanáruk segítségével is. Tildi pedig élő zenés programokra gondol, valamiféle házi muzsikára, hiszen a klub tagjai közül néhányan maguk is zenélnekBaraksó Erzsébet Balogh Menyust a német megszállás után, negyvennégy márciusában hívták be katonának. Még csak éppen hogy betöltötte tizennyolcadik életévét. A parasztlegénynek dicsőség a katonaság: iskola, a lányok is másképpen néznek rá azontúl, hiszen bebizonyította, hogy nem csökött A bevonulás előtti estén karon fogott és elvitt Tamasócki Jóska kocsmájába. Amennyi idős volt, annyi üveg sört ivott meg azon az estén Menyus. Apja-anyja írni-olvasni nem tudott, ilyenformán nekem küldözgette a tábori lapokat. Ha bevetnek bennünket, írta s a páncélököllel akár egyetlen tankot megsemmisítek, már jár a vitézségi érem és vele a húsz hold föld. Bevetették őt a Balaton menti harcoknál, és egészséges gyerek lévén, egyfolytában St. Pöltenig futott. Ott amerikai hadifogságba került, kapott csokoládét és rágógumit, amiről azt sem tudta, micsoda; ám megsemmisült benne a világ a húsz hold föld álmával együtt. Adandó alkalommal megszökött, negyvenöt áprilisának vége felé érkezett haza nyúzottan, csak a hátizsákját és a csajkáját hozta magával, minthogy a katona e két tárgyat csak az élete árán hagyja el. Szülei, akik analfabéták voltak, de tizennyolc hold földjük volt, nem fogadták szívesen. — Te marha — mondták neki mindjárt másnap —, ha már egyszer az amerikaiaknál voltál, mért nem maradtál ott? — Nincs más otthon, csak ez itt — válaszolta Balogh Menyus, és hozzáfogott, hogy a községháza rendelete szerint május elsejére fölsöpörje az udvart és a házuk előtt levő útszakaszt. Ráadásul beállt az ünnepen a felvonuló rongyosok közé. Szülei leköpték, minden vagyonból kitagadták őt, a tehetősebb lányok nem néztek rá többet, egy igen szép hadiözvegyhez költözött. Azóta hat gyermeket nevelt fel. A nagy szövetkezet növénytermesztési brigádveze- tőjeként, ha tavaszodván kicsiny pipája mögül belenéz a szüntelenül újuló világba, úgy érzi: jól van. Mondotta is nekem a múltkor, szűkebb hazánk táján járva: — Megvagyunk mi itthon, öcsém, csendesen, szépen, nem bánt bennünket hálisten senki. Várom már a nyugdíjamat, mert ha hajolok a földön, érzem a derekam. Hallottál ilyet? Érzem, hogy van derekam! Sohse hittem volna. A hat fiam is csak nevet rajtam, de az asszony, aki idősebb tőlem három évvel, tudod, ama szép özvegy, hát ő tán nem nevet? Ezt megérni szégyen a férfiembernek, nem gondolod? Heverészem a múlt tavaszon családi-baráti körben, harsányan virágzó galagonyabokrok és szégyentelenül hivalkodó vadkörtefák alatt, mikor eszembe ötlött Balogh Menyus elmúlt harminc nyugodt éve. De mért merült föl éppen ő? Ahogy vagyunk ott a csendben, és a mi hangunkon kívül semmi más nincs, csak a mezei pacsirták éneke, a meredek hegyoldalra felszalad egy autó. Köröttünk virágzó ligetek, előttünk hatalmas árpatábla. Népes család száll ki az autóból, az éltesebb férfi ránk köszön: — Jó pihenést. — Maguknak is. — Ó, mi ide most hazajöttünk — mondja. — Mólót éve bent lakunk a faluban, de itt állt a tanyánk. Látja ott föntebb azt a kis ligetet? Cserépdarabok mutatják még a lebontott ház helyét. Ilyenkor, tavaszi virágzáskor, jó időben kijövünk ide, hogy a gyerekek is érezzék szüntelen a legszűkebb szülőhelyüket. Szép hely ez itt. — Mért bontották le a tanyát? — Jobb bent. Itt nem volt villany, víz, televízió, semmi. De azért az ember visszatér. Bemutatkozik: — Balogh Sándor. Ez ugyebár a Duna fölött történt, a csehszlovák határ közelében, Balogh Menyus pedig a Tiszántúlon lakik, a Nyírség kellős közepén. Nem tudom, mért vagyok úgy vele, hogy jó bejárni naponta azt a környéket, ahol lakom. Vagy nagyon is jól tudom? A presszóban János és Margitka előre köszön. Klubfoglalkozáson. (Gaál Béla felvételei) o
