Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
1979. március 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 NAGYECSEDEN a nagyközségi pártbizottság kommunistái tizenegyezer állampolgár képviseletében készítették el idei tervüket, cselekvési programjukat. Az elképzelések reálisak, megvannak a lehetőségek ahhoz, hogy előbbre lépjenek mind a termelő-, mind a pártépítő munkában. A gazdasági javak megteremtését, a helyi ellátás színvonalának javítását minden eddiginél fontosabb feladatnak tekintik. S hogy ez nem csupán üres elképzelés, az a továbbiakból is kiderül. Régebben a nagyközségi párt- bizottság ülésein csak esetenként — többnyire év elején és év végén — foglalkoztak gazdaságpolitikai kérdésekkel. Üjabban háromhavonként rendszeresen napirendre kerül a helyi gazdálkodás és ellátás. Fehér Károly, a párt- bizottság titkára szinte napi kapcsolatot tart a helyi vezetőkkel: a tanács, a két tsz, az áfész, a takarékszövetkezet és a költségvetési üzem vezetőjével. A pártbizottság koordináló munkájának eredménye egyre jobban kimutatható. A tsz-ek az együttműködés nyomán különböző módon segítik egymást, a nagyobb tsz idén két hektár földet ad „kölcsön” az áfész- nek zöldségtermesztésre. Azok a tanácstagok, akik tagjai a pártnak, „tanácstagi kommunista csoportot” alakítottak, s eredményesen segítik a pártbizottság és a tanács munkáját. A nagyközségi pártbizottság javasolta, hogy a Rákóczi Tsz idén a termelését 10 százalékkal növelje. A későbbi években hoz majd hasznot az 1979-ben 200 hektárra telepített erdő és a 100 hektáros új legelő. Az áfésztől főleg azt várja a pártbizottság, hogy javítsa a húsellátást és több olcsó árucikk kerüljön a boltokba. A költségvetési üzemben szükség van a fegyelem megszilárdítására ahhoz, hogy az üzem eredményesebben végezhesse a helyi építési és fenntartási munkálatokat. A NAGYECSEDIEK javítani akarják a gazdaságpolitikával foglalkozó propagandát, alapvetően fontosnak tartják a pártépítő munkát és a pártoktatást. Idén várhatóan tizenöt fiatalt vesznek fel a pártba. A nagyközségből négyen járnak szakosítóra, kilencen a marxista— leninista esti egyetem általános tagozatára. Kezdeményezéseik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egységesebb, s eredményesebb legyen a politikai és a gazdasági munka Nagyecseden. N. L. Á nők és a honvédelem Nők a'fctívaértekezletét tartottak március 2-án Nyíregyházán, a helyőrségi művelődési otthonban, a Magyar Honvédelmi Szövetség Szabolcs-Szatmár megyei vezetőségének szervezésében. Az aktívát Bán János alezredes, az MHSZ megyei titkára nyitotta meg, majd Papp Istvánná, az MHSZ megyei vezetőségének főelőadója tartott vitaindítót. Az aktívaértekezleten jutalmakat adtak a honvédelmi nevelőmunkában jól dolgozó aktivistáknak. Talpon maradtak Molnár Antal vidám. Pedig az előszobában asszonyok panaszkodnak. Egyikük replikázik is. Behallatszik. Különösebben nem zavarja. „Nincs igaza.” Láttam én ezt az alig harmincegy esztendős tsz-elnököt szeptember derekán gondterhelten, megcsappant reményekkel is, amikor hárommilliós kár érte a közöst. Mérleghiány elé néztek. Sápadt volt, fáradt és álmatlan. Van akarat, szorgalom Kiragadott idézetek a Ke- let-Magyarország 1978. szeptember 16-án Pótolni amit lehet című írásából: „Molnár Antal, a nyírgyulaji Petőfi Tsz elnöke valósággal „megkönnyezte” a megtépázott almást ... Hússzor permeteztük — sóhajtozta szinte magába roskadva Sivadó Gyuri az ágazatvezető kertészmérnök ... Több milliós kár. Pusztított fagy, a belvíz a dohányban, kukoricában, csillagfürtben, burgonyában is .. . Ügy tűnt pánik lesz miatta a faluban.” „Csakhogy a köztudatba már úgy érkezett a rossz hír, hogy egy jó is kísérte. E példás, gyors helyzetfelismerésről tett említést Kovács Ferenc a járási pb első titkára akkor. Amikor felkerestem, s érdeklődtem, hogy egyáltalán sikerül-e pótolni Gyulajban a veszteségeket, ezt válaszolta: „Ha teljesen nem is, részben igen. Van akarat, szorgalom. Amikor »-beütött« a baj világos programmal fordultak az emberekhez Nyír- gyulajban ...” „Kitüntetett szövetkezet a gyulaji. Kétszer nyerték el a Kiváló Gazdaság címet. És most mégis meg kell küzdeniük azért, hogy »talpon« maradjanak, hogy elkerüljék a mérleghiányt.” „Akkor nem kérném..." Talpon maradtak. Elkerülték a mérleghiányt, sőt nyereséggel zárták az évet. Február 19. Kora délután. Az elnök előszobájában két asszony várakozik. Illés Sán- dorné azt panaszolja, hogy ő nem kapott jutalmat. — Négy, csak négy napom hiányzott a 190-hez — ismételgeti. Emiatt most elesek legalább 1500 forinttól. — Az elnök türelmes. Megkérdezi: — És ha mérleghiányos létt volna a tsz? — Akkor nem kérném. Egy másik pirospozsgás arcú asszony, Kulcsár László- né a fia ügyében jött. Laci kiskorú még, de becsületesen dolgozott a dohányban, 216 munkanapot. Kimaradt a ju- talmazottak névsorából. II- lésné is bizonyítja, hogy odajárt velük a dohányba. Utánanéznek, igazolják. Illésné azonban csak nem nyugszik. Próbálja jobb belátásra bírni az elnököt. — Nem volt munka. Ezért nem tudtam azt a négy napot ledolgozni. Molnár Antal sorolja, lehetett volna krumplit szal- mázni, válogatni, az almaszeletelésben segíteni, vagy metszeni is, mint a többi asz- szony. Erre elhallgat. Belátja, igaza van az elnöknek. Elköszön. Csaknem egymillió forint egyszeri jutalmat osztottak ki február 15-én a zárszámadáskor. Ez a két reklamáció akadt. Kellemesebb gond, mint a nyári. — Gondolta-e ezt júniusban? — Reménykedtem, hogy a mérleghiányt elkerüljük, de a jutalmazásról álmodni sem mertem. Arra ellenben gondoltam, egyszer visszatérnek hozzánk. 3 milliós veszteség helyett 2,5 millió volt a nyereségünk. Tízmilliót fizetett az Állami Biztosító. Tíz hektárral több dohányt termeltünk. Jól fizetett. Sikerült a háztájiból is megvásárolnunk, értékesítenünk 32 szarvasmarhát. És a fegyelmezett munka, a takarékosság, a tartalékok, az emberek helytállása. Csak így tudtunk kilábalni a bajból — magyarázza az elnök. „Dohányos" asszonyok — Nézd Erzsiké, milyen szép bizonyítványt kaptam — mutatta nagy büszkén a varrónőnél az oklevelét Bodnár Sándorné. Aztán meg panaszkodott, hogy neki most be kell feküdni kivizsgálásra a kórházba. — Ki fogja most a dohánymagot elvetni helyettem? Tudjátok, olyan finom munka az, mint a piki- rozás. Varga Karcsi kire bízza? — újságolta Bodnárné esetét egy fiatal tanítónő, dr. Tisza Zoltánná, az elnökhelyettes felesége, aki az imént toppant be az irodába. Dr. Tisza Zoltán ad felvilágosítást: — örülnek a dohányos asz- szonyok. Ma fejeződött be a dohánytermesztési betanított munkásképző tanfolyam. Negyvennégy közül 17-en végeztek jelessel. Kell a szakképzett munkáskéz a dohányhoz az idén is. — Én is ötöst kaptam — újságolta büszkén Filep Györgyné, amikor az elnökkel otthonában felkerestük. Ilonka „néni” volt az, aki a közgyűlésen felállt és gratulált a sikerhez. — Tudja, engem nagyon meghatott. Itt még mindig zajos, morgós zárszámadás volt. Olyan is akadt, amikor sírva jöttünk haza. Ez jutott eszembe ott. Most 30 ezernél többet kerestem. És több mint 2200 forint jutalmat is kaptam. Holnapra is hívott András bácsi, mert vagy 200 mázsa krumplit kell felszedni. — Szerződésünk van a tiszafürediekkel, mezőcsátiak- kal, polgáriakkal, debreceniekkel. Az áfészeknek szállítjuk a burgonyát — magyarázza az elnök. Mező Istvánná a hatodik gyerekkel, Hajnalkával van gyesen. Tagja a tsz vezetőségének. Az asztalon ott áll vázában a szegfű, amelyet az úttörőktől kapott a zárszámadási közgyűlésen. — Hat gyerek mellett is pótoltam az embereket az állattenyésztésben, a tehenészetben, ha kellett. Arról még álmodni sem mertem volna, hogy még négyezren felül kap jutalmat a férjem. Régóta járom a közgyűléseket, de ilyen rendben még egy sem zajlott le Gyulajban. Erre mindenki emlékezni fog. Asszonyok metszik az almafákat. Bomladozik a tavasz. Talán az idén megúsz- szák fagy nélkül. Reménykednek. Csak a iuhlegelők maradtak szántatlanul az ősszel. Optimális időben került földbe 680 hektáron a kalászos. Jól telelnek a lábasjószágok is. Híznak, göm- bölyödnek a borjak. Készülnek a gyümölcs- és dohánykertészek is. Válságos időben forrt ösz- sze ez a fiatal tsz-vezetés a tagsággal. Várják a tavaszt Nyírgyulajban. Farkas Kálmán Nehéz örökség H ideg, apró szemű eső szitál. A szél megmegrázza az akácok üstökét, majd a környező dombok mögött eltűnik. A falu közepén, Darabánt József háza előtt toporgunk tanácstalanul. Az udvart acsarkodó kutya őrzi, s a ház körül semmi mozgás. Végül a nagy ugatásra nyílik az ajtó, s megjelenik az öreg. Kutyája bundájába markol, s a nyári konyhába zárja. Most már mehetünk. Penészleken vagyunk, az egyéni gazdák birodalmában. Bizony sok még errefelé a szalmatetős ház, s egyre több a parlagon maradt föld. Fogynak a régi öregek, s a fiatalok közül mind többen választják Debrecent, Pestet, Miskolcot. — Az éjjeliőrök falujának is hívják Penészleket — mondja Darabánt Józsi bácsi, a nagy mosóteknő fölé hajolva. — Vannak tán háromszázan is, akik eljárnak összevissza éjjeliőrködni. Egy hétig oda vannak, a másikat meg itthon töltik. Ekkor művelik a földet, mert különben nem érné meg. De hát nem tudom mi lesz, nézze meg, lassan a fél falu határa parlagon marad. Én is tavaly adtam le öt holdat a Gyilkoson, tagosítanafc. Ügy hallom, vagy ezer hektárt átadnak az erdőgazdaságnak, meg az ömbölyi tsz-nek, gazdálkodjanak ők rajta. Mi már nem igen bírunk vele. — Mi lesz a földdel Józsi bácsi, ha az öregek már nem bírnak dolgozni? — Mi lenne? A föld nem romlik meg. Majd csak lesz valaki, aki utánunk jön. Ha más nem, hát valamelyik tsz, vagy gazdaság. A fiatalok már nem nagyon törődnek a földdel. Igaz, ezen a homokon nem igen terem meg semmi, csak az akác, meg a gyümölcs. De hát öreg korban ki kezd már hozzá gyümölcsöt termeszteni. Mondták már nekem, hogy adjam le az államnak a földet. és kapok havonta ezer forintot. De én nem adom. Ne mondják a gyerekek, hogy elkótyavetyéltem az örökségüket. — De ők hazajönnének a földet művelni? — Hogy jönnének már? — Iparos emberek már azok. A fiam Tatabányán, a két lányom meg Érdligeten él. Tudja, én árván nőttem fel, nem örököltem semmit. Kovácsnak tanultam, de aztán megnősültem, s a földet választottam. Semmit nem kaptam ingyen ... — A gyerekek mikor voltak itthon? — A fiam aratáskor, a lányok most az ősszel. Kíváncsi rájuk? — kérdezi, s vizes kezét a nadrágjába törölve átvezet bennünket a hátsó szobába. Fényképeket mutat, mosolygó, magabiztos arcokat. A gyerekek. A z ajtó mellett pirossal, kékkel hímzett falvédő, a legkisebb lány munkája. A felső sorban hiányoznak a levelek, a lánynak már nem volt ideje befejezni a művet. Elment, az ország más tájékára. A levelek azóta is hiába várják. A munkát nincs aki bevégezze. Balogh Géza Mi a véleménye? Szoboszlai Mónus Tolvaj András Lajos Béláné A fiatalok munkájáról „A párt az ifjúság nevelését társadalmi ügynek tartja. Az ifjúság jövője összekapcsolódik országunk fejlődésével és nagymértékben függ a fiatalok odaadó munkájától. Az ifjú nemzedék mind nagyobb része válik társadalmunk tudatos építőjévé.” (Az MSZMP programnyilatkozatából.) A VEZETŐ, SZOBOSZLAI ANDRÁS, a záhonyi Lenin Termelőszövetkezet főmezőgazdásza: — Termelőszövetkezetünk háromszáz dolgozó tagjának közel fele harminc éven aluli. Ez már önmagában jelent valamit, mégpedig azt, hogy fiatalodik a tagság, egyre többen választják munkahelyükül a mezőgazdasági termelőszövetkezetet, s többen felelős beosztásba kerülnek. A friss diplomával rendelkező szakemberek jól felkészültek, okosak, rájuk lehet bízni a vezető beosztásokat. Tavaly többen kerültek a szövetkezethez, így a szakemberek háromnegyede fia. tál. Ugyanez mondható el a brigádvezetőkről is. Szak- középiskolát, technikumot végeztek, összesen tíz ilyen fiatal dolgozik nálunk. Természetesen a fizikai dolgozóknak is van lehetőségük a szakmunkásképzésre. Törekvőek a nálunk dolgozó fiatalok, élnek is ezzel a lehetőséggel. Egy számmal hadd érzékeltessem: 1978-ban harmincán szereztek szakmunkás-bizonyítványt a kertészetben dolgozók közül. Ezenkívül más ágazatokban foglalkoztatottak is végzik a szakmunkásképző iskolákat. — A fiatalok ambícióval dolgoznak, perspektívát látnak munkájukban. A legmesszebbmenőkig elégedettek vagyunk velük, s mi is azon vagyunk, hogy itt tartsuk őket, meg legyenek velünk elégedve. A TERMELÉSIRÁNYÍTÓ, MÓNUS LAJOS, az ellenőrző bizottság elnöke: — Lakóhelyünkön nagy elszívó hatása van a vasútnak. Ettől függetlenül azonban sokan jönnék dolgozni a termelőszövetkezetbe, az itt dolgozóik pedig maradnak. — Én az idősebb generációt képviselem, hamarosan nyugdíjba megyek, de kijelenthetem. nálunk nincsen generációs vita. Az idősebbek megértik a fiatalokat, természetesen fordítva is igaz, egyetlen rossz szót nem hallani a fiataloktól az idősebbekre. Ennek talán egyetlen öka van, szeretnek a fiatalok dolgozni, nem kell őket noszogatni a munkára, tudják a kötelességüket. Nem tudunk olyat kérni, amit meg ne csinálnának. Az igaz, hogy adott esetben előfordulnak kilengések, de hol nem. Ez is csak kivételesen, általánosítani nem lehet. A termelőszövetkezet bármikor számíthat a fiatalok munkájára. A TAG, TOLVAJ BÉLÁNÉ, a kertészbrigád tagja— Sok fiatal jön a szövetkezetbe, szeretnek itt dolgozni. Hogy miért? Egyre inkább eltűnik az ipari és mezőgazdasági munka közötti különbség, itt legalább úgy, ha nem jobban kereshetnek, mint valamelyik vállalatnál, vagy gyárban. A munka ugyanaz, mint bármelyik más gazdaságban. A helybeliek már gyerekkoruktól megszokták a mezőgazdaságii munkát, nem idegen számukra. Szívesen tanulnak a fiatalok a szakmunkásképzőben, érzik ennek szükségét. — Megbecsülnek a termelőszövetkezet vezetői minket. A Tyereskova női Szocialista Brigád, amelynek én is tagja vagyok, már másodszor nyerte el a Szövetkezet Kiváló Brigádja címet. A nyolc szocialista brigád zömében fiatalokból áll. Jól érzik magukat a szövetkezetben a fiatalok. Ennek elsődleges oka, hogy a vezetők nem tesznek különbséget fizikai és szellemi dolgozók között. — A munka mellett jut még idő a háztáji termesztésre és az állattal való foglalkozásra is. Nem zárkóznak el az elől a fiatalok sem. Persze úgy, hogy a szórakozásra is jusson idő, erre is van lehetőség. Sipos Béla Mérlegek Gyarmatról A METRH’OND fehérgyarmati gyaraban készülnék a nagy teljesítményű mérlegek. (Fotó: Mikita Viktor) Nagyközség Tavaszvárás Nyírgyulajban
