Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

1979. március 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Adni a jó hírre Egy év alatt kétszer is be­jelentették az egyik autófé­nyező kisiparost: vastagon fogott a ceruzája, ráadásul a minőség sem volt megfelelő. A szakértők vizsgálata sze­rint a két esetben összesen 11 ezer forinttal akarta be­csapni megrendelőit. Egy másik esetben a megrendelő azért reklamált, mert el­szabták a ruháját, pecsétes, piszkos lett a szabónál. Iga­zat adtak neki Volt olyan bejelentés is, amikor az épí­tő kisiparosra a határidő meg nem tartására panasz­kodtak. A kisiparos nem tudta időben beszerezni a márványburkolatot a lépcső- feljáróhoz, a garázs olajlá­bazatát a megrendelő szerint nem végezte szépen. Itt meg­egyezéssel fejeződött be a vita. Vezet az építőipar Mindez rövid szemelvény azokból a panaszokból, be­jelentésekből, amelyek a Kis­iparosok Országos Szövetsé­ge nyíregyházi helyi csoport­jához érkeznek. — A járásban és a város­ban összesen közel 1800 kis­iparos dolgozik. Ugyanakkor a múlt évben a panaszok szá­ma 159 volt, amit nem tar­tunk nagy arányinak — ösz- szegzi Nemes Tiborné, a kör­zeti cspport titkára. A panaszok ihárom főbb okra vezethetők vissza: ve­zet a minőségi kifogás és a határidők meg nem tartása és gyakori a túlszámlázás. A szakmák szerint pedig az építőipari munkákra és az autó- és karosszéria-javítás­ra esik a legtöbb bejelentés. — Nem csak a kisiparosra érkezik panasz, hanem a kis­iparos is tehet bejelentést, amikor a megrendelő nem tesz eleget a vállalt felté­teleknek — mondja Pásztor Sándor, a helyi csoport munkatársa. — Ezekről gon­dos nyilvántartást vezetünk, a szakmai bizottságunk, amely elismert, jó elméle­ti és gyakorlati szakembe­rekből áll, mindig kivizsgál­ja a bejelentéseket. A héttagú szakmai bizott­ság a KIOSZ mellett műkö­dő társadalmi szerv. Felada­ta, hogy egyaránt védje a megrendelők és a kisiparo­sok érdekét. — Csak azok néznek ránk ferde szemmel, akik rosz- szul dolgoznak — vélekedik Acs Miklós karosszéniala- katos-imester a bizottság el­nöke. — Van egy pár kis­iparos a szakmában, akinél szinte bérletet lehetne vál­tani a vizsgálatokra. Árjegyzék szerint A kisiparosok többsége be­csületesen dolgozik, kényes jó hírére. Vannak viszont olyanok, akik a gyors meg­gazdagodás reményében vál­tanak ipart, egyesek gyenge munkával akarnak maga­sabb jövedelemre szert ten­ni. A szakmai bizottság min­dig a hivatalos árjegyzék alapján vizsgálja az elvég­zett munkát, nézi a minősé­gi kifogásokat. Az esetek többségében már ez is elég, megegyezik a megrendelő és a kisiparos. Mivel a szakmai bizottságnak hatósági jogkö­re nincs, így ,aki nem ért egyet vizsgálatával, az a bí­róságnál érvényesítheti pa­naszát. Tavaly mindössze hatszor került erre sor. — Kialakult a KlOSZ-mál egy fegyelmező jogkör. Az írásos véleményünk, amit mindkét fél megkap, már tá­jékoztatja őket — mondja Právicz Béla, a bizottság el­nökhelyettese, aki az építő­ipari szakmáknál folytatja a vizsgálatokat. — Kevés köz­tünk a mesterlevéllel ren­delkező kisiparos, pedig ők már több ismerettel rendel­keznek, kevesebb a panasz rájuk. Vétkes volt a kisiparos' A panaszok kivizsgálása után a szakmai bizottság ja­vaslatot is tesz. A múlt évi vizsgálatok alapján például 44 esetben a kisiparost ma­rasztalta el, míg kilencszer a panaszt utasították el. — Ismétlődő panasz eseté­ben figyelmeztetünk, de ja­vaslatot tehetünk az ipar visszavonására is — tájé­koztat Nemes Tiborné. — Mindezt azért tesszük, hogy a becsületes többség érdeké­ben védjük a kisiparosokat, hogy a lakossági szolgálta­tásban megfelelő módon ve­gyék ki részüket. Lányi Botond Risvan Chamidüllin: Fő az udvariasság! REGGEL — Kasziahmed-aszbi! Ka- sziahmed-aszbi! — Mi van, mi ütött beléd? Nem látod talán, hogy be­szélgetünk? — Bocsásson meg, Kaszi- ahmed-ászbi. Ugyan, adja már kölcsön a motorkerék­párját, mert a fivérem kü­lönben nem ér oda idejében a repülőtérre! — De hát miféle magatar­tás ez egy embertől? Ordi- bál! Üvöltözik... Szabad így viselkedni? Miért nem üdvö­zölsz úgy, ahogy illik? Be­szélgetőtársához fordulva: Bezzeg régebben! Egészen másként volt ez. Ha felkeres­tél egy nálad idősebb em­bert, először is tiszteletteljes távolságra megálltál tőle, és illendően köszöntötted. Várj, ne szakítsd félbe az időseb­bet! Igen, így volt szokás... Ha az öregebb beszélt valaki­vel, várnod kellett, mindad­dig, amíg oda nem intett ma­gához. Ez meg itt? Beleordít a fülembe: „Kasziahmed-asz­bi! Kasziahmed-aszbi!” Hol itt a tisztelet? És hol marad a tapintat, a türelem ? — kér­dem én. — Hol? Nem ismer­nek ma már ilyesmit. És úgy tűnik, soha nem is hallottak róla ... Pedig, tegyük fel, ta­lán aggaszt valami. Mond­juk, meghalt a fiam. Esetleg beteg vagyok. Ilyenkor meg kell kérdezni, amit az em­ber nem tud. Vagy nem ta­nítottak meg erre? Igen, várj, ne légy ilyen heves. Hova rohansz? Közeledj hozzám udvariasan, majd üdvözölj. De ne vágj az ember szavá­ba ! Meglehet, épp fontos be­szélgetést folytatok. Talán nem is fontos, csak cseve­günk, azt te nem tudhatod. És mégiscsak én vagyok az idősebb! Elsősorban azt illik megkérdezned, hogy s mint állok egészség dolgában. De ne feledkezz el a családom­ról sem. Nem árt tudakozód­ni a jószágok hogyléte iránt sem, mert talán valami jár­vány tizedeli őket... Végül, ha majd én magam kérdez­lek, hogy mi járatban vagy, akkor add elő azt, amivel hozzám fordultál... Az ör­dögbe is! Hát ki fia-borja vagy, hogy mindezt nem tu­dod? ESTE — Légy üdvöz, Kasziah- med-aszbi! — Aáá, te vagy az! Allah- nak hála, hogy köszönthet­lek. — Hogy s mint szolgál a kedves egészsége, Kasziah­med-aszbi? — Egészséges vagyok, fi­acskám, nincs okom panasz­ra. De gyere már közelebb, ne feszélyeztesd magad. — Örülök, hogy kitüntet a vendégszeretetével, kedves Kasziahmed-aszbi. S Asma- bike? Rég hallottam róla. Jól érzi magát? — Köszönöm kérdésed, édes öcsém, mostanában ő sem panaszkodhat. — És hogy vannak a gye­rekek? Remélem, jó egész­ségnek örvendenek. — Igen, Allahnak legyen hála, valamennyien frissek és elevenek. — Őszinte örömmel hal­lom. És mi hír a rokonság­ról, kedves Kasziahmed-asz­bi? Náluk is rendben van minden? — A legnagyobb rendben, fiacskám, nekik sincs okuk a panaszra. — Hát az állatok? Gyara­podnak-e, jól tenyésznek-e? Bízom benne, hogy azokkal sincs semmi baj. — Eleddig semmi okom az aggodalomra, fiacskám. Egyébként, köszönöm szíves érdeklődésedet és megható fi­gyelmességedet. Kívánom, maradj is mindig ilyen tisz­telettudó. De ugyan minő ké­réssel jöttél hozzám? Hoza­kodj elő vele bátran, ne szé­gyenkezz. — Semmi különös, Kaszi­ahmed-aszbi. Csupán itt mentem el, láttam, amit lát­tam, és azt mondom magam­ban: „Menj be és mondd meg neki...” — S mii. óhajtanál közölni velem, édes öcsém? — Csak azt, Kasziahmed- aszbi, hogy a fürdőháza lán­gokban áll... (Juhani Nagy János fordítása) Kék köpenyben dobogóra Koleszárik József Üjabb húszlakásos lakóházat épít a SZAÉV Nyíregyházán az Ady Endre utcán. (Császár Csaba felvétele) A rendezőség ezt a gondo­latot választotta a szakma kiváló tanulója országos ver­seny döntőjének mottójául. A versenyt központifűtés- és csőhálózatszerelő, valamint víz-, gázvezeték- és készü­lan is jól szerepeltek. A víz­gázvezeték és készülékszere­lők közül Gencsi Sándor lett az első, Koleszárik József pedig harmadik helyre ke­rült. Munkáscsaládból valók va­lamennyien. Három eszten­deje, amikor szakmát válasz­tottak, még nem sokat tudtak a központi fűtésről, illetve a gázszerelésről. Ismerősök, ba­rátok s a pályaválasztási ta­nácsadó irányította figyel­müket ezekre a foglalkozá­sokra. Azóta megszerették a szakmát. Persze, nem véletle­nül. Szerencsésnek is mond­hatók, mert az üzemben, ahol a gyakorlati munkával is­merkedtek, jó közösségbe ke­rültek. Gencsi Sanyi például jóleső érzéssel gondol arra, hogy a SZÁÉV-nál a brigád mindig szakított időt arra, hogy neki elmagyarázza a Gencsi Sándor Deák Bertalan lékszerelő szakmákban ren­dezték meg Nyíregyházán, a 110, számú ipari szakmun­kásképző intézetben. Tizenévesek, harmadikos szakmunkástanulók, s máris derekas, férfihelytállást igénylő munkát végeznek, így svájcisapkában, kék Kö­penyben, szemükön hegesztő- szemüveggel még hasonlíta­nak is egymáshoz. Az orszá­gos versenyen megyénket öt fiatal képviselte, s a délutáni eredményhirdetésen mintha simogatták volna a szabolcsi­ak szívét, ötük közül hárman dobogóra kerültek. A köz­pontifűtés- és csőhálózat­szerelők versenyében Tóthfa- lusi Barnabás első lett, s Tóth Bertalan és Deák Berta­ki a keze közül, amin nem kell javítani. Aki nem húzó­dozik a munkától.” Mondják: a brigád, a kol­lektíva segítségére nemcsak mint tanulóknak, de mint fi­atal szakmunkásoknak is szükségük lesz. Hiszen bár­milyen kiváló tanulók voltak is, a szakma minden csínját- bínját még nem tudták elsa­játítani. Ám az útravaló, amit az iskolától és a vállalatoktól kaptak, nem kevés. Ha jól hasznosítják, elérhetik a célt. Kádas Viktória Tóth Bertalan különböző szakmai fogáso­kat, hogy átsegítse őt a buk­tatókon. „Teljesítménybér­ben dolgoznak, mégsem saj­nálták rám az időt.” A három dobogós, Tóthfa- lusi, Gencsi és Koleszárik az országos döntőn szakmun­kásvizsgát is tettek, ök tehát a versenyről mint ifjú szak­munkások távoztak. De ezzel még nem fejezték be a tanu­lást. Valamennyien szeretné-; nek leérettségizni. Miért?* Válaszuk egyszerű és tömör: „Azért, mert az ma már kell.” S arra is kézenfekvő a válaszuk, hogy kit tartanak jó munkásnak: „Aki jól dol­gozik, aki olyan munkát ad Tóthfalusi Barnabás Szellemi frissülés T avaszi fáradtságra, kedvetlenségre pa­naszkodunk ezekben a napokban. Ha a szerve­zetnek szüksége van vita­minokra, jótékony serken­tőszerekre, hasonlóan szellemi vitaminokra is szükségünk van. Szellemi felfrissülésre, kikapcsolódásra adnak al­kalmat a tavasz hírnökei­nek is tekinthető különbö­ző kulturális rendezvé­nyek. Március táján, évek óta megszaporodnak me­gyénkben az ilyen esemé­nyek. Színes plakátok hí­vogatják a téli otthonül- dögélésben, tévézésben kissé elkényelmesedett jó­magunkat kiállításra, hangversenyre, színházi délutánra, estre, klub­összejövetelre, szellemi já­tékra. A megyeszékhelyen és néhány városunkban, Kis­várdán, Mátészalkán, Nyírbátorban pedagógiai hetek, illetve napok irá­nyítják a figyelmet „az örökzöld nevelési kérdé­sekre. Ezek, természetesen nem szórakoztató ren­dezvények. Céljuk inkább az iskola és a szülői ház közelebb hozása, a neve­lők és a szülők közötti párbeszédek folyamatos­sá tétele. Nem kevésbé a nevelők szellemi és ötlet­energiáinak felfrissítése, újabb erőgyűjtés a máso­dik félév soron követke­ző munkáihoz. A megyeszékhelyen a művészeti hetek képző- művészeti, irodalmi, szín­házi, filmművészeti prog­ramjai kínálnak változatos szórakozási lehetőségeket. Csak fel kell fedezni őket. észre kell venni az ér­deklődésüknek éppen megfelelőket. A zenera- I jongókat a tavaszi filhar­móniai hangversenyek, a képzőművészet iránt ér­deklődőket a művelődési központ Mikus-tárlata, a Benczúr-terem és a Jósa András Múzeum állandó kiállításai hívogatják. Mátészalkán a dalok ked­velői adnak randevút egy­másnak és a közönségnek: az idén már tizedik alka­lommal sorra kerülő „Da­los tavaszon”. Kisvárdán a II. ünnepi klubheteket tartják, ahol a játékos rajzversenytől a politikai dalversenyig sok műfaj­ban bizonyíthatják a fiata­lok frisseségüket. Sajnos, a szellemű vita­minokat nem írja fel szá­munkra az orvos, kinek- kinek magának kell kivá­lasztani, hol talál szellemi serkentőre, a táncházak­ban, a városi olvasóter­mekben, vagy éppen egy jó könyv elolvasásában. Mert igaz a mondás, lel­kűnknek is kell a tavaszi ébredés, a megújulás. (P. G.) „Dicsekedő, hogy egyszerű munkás vagy, szerszámaiddal állj elő, s hirdesd, hogy általad épült a múlt, a jelen, s épül a jövő” (Földeák János) Elszabta, túlszámlázott ÖT FIATAL CÉLJA

Next

/
Thumbnails
Contents