Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁG 1979. március 20. Emlékülés Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) tettekkel bizonyítsák: a nép bizalmából a népet szolgál­ják. — Sajnos, a Magyar Ta­nácsköztársaságot a nemzet­közi reakció végül is eltipor­ta — mondta Pénzes János, emlékezvén arra is, hogy Sza­bolcs megyében egyhónapi fennállás után, már 1919. áp­rilis 21-én megdöntötték a proletariátus diktatúráját. A város munkásai és a megye szegényparasztjai közül so­kan ott voltak a Tiszánál, Salgótarjánnál, Miskolcon és a Kassánál vívott harcokban, ahol vérben kovácsolódott össze az első szocialista ma­gyar állam néphadserege. A Tanácsköztársaság elbukott ugyan, de tetteinek emléke kitörölhetetlenül élt és él a haladó emberek szívében — hangsúlyozta a szónok. Ezt követően arról a rémuralom­ról szólt, amely a magyar kommünt követte negyedszá­zadon át. A magyar uralkodó osztályok nemcsak fizikai megtorlással, hanem a szel­lemi elnyomás fegyverével, ideológiai és propagandaesz­közökkel is arra törekedtek, hogy kiirtsák a magyar nép tudatából még a Tanácsköz­társaság emlékét is. — Kegyelettel emlékezünk a jubileumon megyénk nagy forradalmár szülötteire. Sza­muely Tiborra, aki a magyar történelem legjelentősebb alakjainak sorába tartozik. Az ópályi születésű Mosoly­gó Antalra, a kisvárdai Csá- szy Lászlóra és Váry Emilre, akiket tanítványaik köréből hurcoltak el. Emlékezünk a mártírokra, akiket Baktaló- rántházán szinte halomra lőt­tek. — A szikra, amelyet 1919 márciusa gyújtott, nem hunyt ki — folytatta a szónok, majd arról beszélt, hogy sokan vol­tak, akik a fehérterror ne­gyedszázada alatt is éleszt­gették a forradalom tüzét. Hangsúlyozta: a Tanácsköz­társaság után negyedszázad­dal Nagy Okóber fiai, a Vö­rös Hadsereg katonái teljesít­vén internacionalista köteles­ségüket, nagy véráldozatok árán hozták el népünknek a szabadságot. Megadták a le­hetőséget ahhoz, hogy amit nem sikerült elérnünk 1919- ben, azt most jobb körülmé­nyek között, a testvérorszá­gok, s főként a Szovjetunió segítségével megteremthes­sük. — Büszkén mondhatjuk, hogy élni tudtunk a szabad­sággal. Olyan társadalmi ren­det építünk, amely legjobban megfelel népünk érdekeinek, nemzeti sajátosságainknak és a szocializmus alapján egységbe kovácsolja népün­ket a világ haladó erőivel — mondta Pénzes János, majd vázolta szocialista építőmun­kánk nagyszerű eredményeit a gazdaságban, az. életviszo­nyok javításában, a közmű­velődésben. — A felszabadulás óta el­ért eredményünk forrása a Nagy Október, amely példát adott a világnak arról, mi­lyen nagy tettekre képes a dolgozó nép, ha megszabadul elnyomóitól, ha erejét, tehet­ségét a társadalomért kibon­takoztathatja. A Magyar Ta­nácsköztársaság Októberből merített erőt, a felszabadu­lást követően ismét a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom emléke, a szovjet nép azóta elért nagyszerű ered­ményei adtak biztatást egész népünknek a szocializmus építése közben. — Akkor ün­nepelünk ma méltóképpen, ha tovább növeljük a munka termelékenységét ha gazdaságosabbá tesszük a termelést, ha javítjuk mun­kánk minőségét. Meggyőző­désünk, hogy a Szovjetunió Kárpátontúli területével a közelmúltban, a testvérterü­leten rendezett szabolcs-szat- mári napok keretében kötött szerződésünk a szocialista munkaversenyre, jó lehetősé­get teremt eredményeink fo­kozásához. Eközben nemcsak gazdasági feladatokat oldunk meg, hanem tovább mélyít­jük a két nép harcokban szü­letett, megbonthatatlan, örök barátságát. A mi nemzedé­künk dicső feladata, hogy él­ve a kedvező feltételekkel, a lehetőségekkel, teljes győze­lemre vigyük az ügyet, ame­lyért népünk legjobbjai a Tanácsköztársaság idején harcoltak — mondta befeje­zésül a szónok. Ezt követően J. V. Ilnyic- kij, a szovjet delegáció veze­tője kért szót. J. V. Ilnyickij felszólalása Jurij Vasziljevics Ilnyickij, a szovjet delegáció vezetője bevezetőül átadta a szomszé­dos testvérterület dolgozói­nak, vezetőinek forró, baráti üdvözletét a magyar nép nagy ünnepe alkalmából, majd így folytatta: — A ta­nácshatalom kikiáltása ma­gyar földön annak a hatal­mas forradalmi mozgalmi lendületnek a politikai ered­ménye volt, amelyet a Nagy Október szabad szelei keltet­tek, amely ledöntötte a régi világot és szabadságot, békét, boldogságot hozott a munka embereinek. Magyarország dolgozói az oroszországi pro­letariátus után megteremtet­ték az új típusú államot és megnyitották a távlatokat az országnak a szocializmus út­ján történő fejlődése előtt. Ezután arról szólt J- V. Ilnyickij, hogy Szovjet-Orosz- ország kommunistái, dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a magyar proletárforradalom győzelmének hírét, s forrón üdvözölte azt Vlagyimir Iljics Lenin. Elmondta: a Nagy Október és a magyar prole­tárforradalom teremtette meg az alapját népeink megbont­hatatlan barátságának. Hang­súlyozta, hogy a magyar mun­kás-paraszt állam létrejötté­nek hatalmas nemzetközi je­lentősége volt. E győzelem be­bizonyította, hogy az orosz- országi szocialista forradalom eszméi, a leninizmus nem el­szigetelt orosz jelenség, ha­nem egy törvényszerű és ál­talános történelmi folyamat. amely az emberiség fejlődé­sének fő irányát képezi. — itt lévő vállalatok a világ negyvenhat országába expor­tálják termékeiket. Gyökeres változások történtek a mező- gazdaságban, amiért Kárpá- tontúlt a legmagasabb kor­mánykitüntetésben részesí­tették: Lenin-rendjellel tün­tették ki. — Napjainkban Kárpáton- túl dolgozói az egész szovjet néppel együtt lelkesen dol­goznak az SZKP XXV. kong­resszusa történelmi határoza­tainak, szociális, gazdasági programjának valóra váltá­sán — mondta J. V. Ilnyickij, majd arról szólt, milyen nagy jelentősége van eredménye­inkben a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának. Külön kiemelte a testvérme­gyei kapcsolatokat, amelyek állandóan bővülnek és mé­lyülnek. — Hűen igazolták ezt a szabolcs-szatmári na­pok, amelyre március 10-től 15-ig került sor Kárpátontú- lon. Szólt az előadó azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió, a testvéri szo­cialista országok fejtenek ki napjainkban a béke megőr­zéséért. A bonyolult nem­zetközi körülmények köze­pette a szovjet állam a töb­bi testvéri országokkal, köz­tük a Magyar Népköztársa­sággal együtt, leküzdve az agresszív erők fondorlatait, következetesen védelmezik a szabadságukért, függetlensé­gükért, a haladásért harcoló népek érdekeit — mondta vé­gül J. V. Ilnyickij. Ezután J. V. Ilnyickij a kárpátontúli dolgozók üdvöz­lő levelét és ajándékát — Lenint és Szamuelyt a Vörös téren ábrázoló faintarziát — nyújtott át dr. Tar Imrének, aki meleg szavakkal köszönte meg a baráti figyelmességet. Az emlékülés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Ezt követően a Szabolcsi szimfonikus zenekar, a Nyír­egyházi egyesített vegyes kar és a Bessenyei Stúdió Szín­pad adott nagy sikerű ünnepi műsort. Bennünket, szovjet embere­ket — folytatta — nagy öröm­mel tölt el, hogy országuk teljes virágzásban köszönti az első magyar munkás-pa­raszt állam nevezetes jubile­umát. Nagyszerű sikereik mindenekelőtt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezető és irányító szerepének köszön­hetőek. Pártjuk méltóképpen gyarapítja a szocialista épí­tés elméletét és gyakorlatát. Következetes elvi politikájá­val kivívta a szovjet kommu­nisták, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom mély tiszteletét. Ezután elismerő szavakkal méltatta azokat a szabolcs- szatmári sikereket, amelye­ket a testvérterület dolgozói az utóbbi években elértek. — Testvérekhez illően örülünk a magyar nép, a Szabolcs- Szatmár megyei dolgozók si­kereinek — mondta, majd arról beszélt, hogy 1919 már­ciusa a kárpátontúliaknak is ünnep: 60 évvel ezelőtt már­cius 22—23-án Kárpátontúlon is létrejött a tanácshatalom, ott is munkához láttak a for­radalom hatalmi szervei, s a tanácshatalom leverése után ezen a vidéken sem tudták már kioltani a népből a for­radalom tüzét. Most, az új élet építésének 34 éves távla­tából különösen jól mérhe­tő, hogy milyen óriási jelen­tőségű volt ezen a tájon a szovjethatalom létrejötte. Az­óta rendkívül gyorsan fej­lődnek a termelőerők, napja­inkban a Kárpátontúli terü­let Szovjet-Ukrajna egyik iparilag fejlett területe. Az Hanoi nyilatkozat Kína fenyegeti Laoszt A vietnami külügyminisz­térium nyilatkozatot adott ki Hanoiiban. Hangsúlyozza, hogy a laoszi—'kínai kapcso­latok romlásáért minden fe­lelősség kizárólagosan Kínát terheli. Kína fenyegeti szom­szédját és beavatkozik annak bel ügyeibe — állapítja meg a vietnami nyilatkozat, majd hozzáfűzi: a kínai politika Vietnam, Laosz és Kambod­zsa meghódítására, valamint meggyengítésére irányul. A Laoszt fenyegető akciók, a megdöntött Pol Pót—leng Sa­ry-rendszer támogatása és fel- használása, a Vietnam ellen indított agresszió mind olyan lépés, amely fenyegeti Dél­kelet- Ázsia békéjét és bizton­ságát — hangsúlyozza a do­kumentum. — A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a lao­szi kormány igazságos állás­pontját, amelyet a laoszi kül­ügyminisztérium néhány nappal ezelőtti, Kínának el­juttatott jegyzéke rögzít — szögezi le a vietnami külügy­minisztérium nyilatkozata. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn a Kremlben magas kitünte­téseket nyújtott át Arvid Pel- sének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB Pártellenőrzé&i Bizottsága el­nökének és Alekszej Koszi- ginnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a mi­nisztertanács elnökének. Arvid Pelsét 80. születés­napja alkalmából az SZKP és a szovjet állam érdekében kifejtett tevékenysége elis­meréséül a Szooialista Mun­ka Hőse aranyérmével és a Lenin-renddel tüntették ki. Alekszej Koszigin 75. szü­letésnapja alkalmából az SZKP és a szovjet állam ér­dekében kifejtett tevékeny­ségének elismeréseképpen az Októberi Forradalom ér­demrendet kapta meg. A kitüntetések átadásakor Leonyid Brezsnyev beszédet mondott. (Folytatás az 1. oldalról) elnök-helyettes, külügymi­niszter vacsorát adott a Hil- ton-szállóban Lázár György tiszteletére. Lázár György vasárnap es­te a Magyar Népköztársaság nagykövetségén találkozott a Kuvaitban dolgozó magyar diplomatákkal és szakembe­rekkel. Hétfőn Ahmadiban Dzsa- ber al-Abdullah al-Dzsaber al-Szabah, a terület kor­mányzója fogadta Lázár Györgyöt. Lázár György ezután az Ahmadihoz csatlakozó Suai- ba ipari körzetet kereste fel. Amint a körzet központi be­mutatótermében tájékoztat­ták, az ipartelepítés a hatva­nas évek közepén kezdődött meg a sivatagos tengerpar­ton és ma már csaknem húsz üzem működik itt. A magyar kormányfő vidé­ki útja és egyben kuvaiti hi­vatalos látogatásának prog­ramja az ahmadi kormány­zói palotában fejeződött be, ahol a kormányzó . ebédet adott tiszteletére. A tárgyalásokról közös köz­leményt adtak ki. Lázár György és kísérete hétfőn délután hazautazott Kuvaitból. KONZULTÁCIÓ Á békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban 5. Mit mutat a gazdasági harc, amely az erők összecsa­pásának továbbra is legfon­tosabb területe? Nézzünk néhány adatot. 1937-hez vi­szonyítva a tőkés világ ipari termelése évtizedünkre ke­reken ötszörösére nőtt. A szocialista országok ipari ter­melése viszont már 1955-re közel négyszeresére, 1965-re tízszeresére, évtizedünkre pe­dig mintegy tizenkétszeresé­re. 1917-ben a világ területé­nek 16 százalékán, a világ népességének nem egészen 8 százaléka élt szocialista ál­lamban, s a világ ipari ter­melésének ez az ország 2 százalékát állította elő. Mind­össze hat évtized múltán a világ területének közel 30 százalékán, a világ lakossá­gának több mint egyharmada szocialista országok polgára, s ezek az országok a világ ipari termelésének több mint 40 százalékát állítják ma már elő. A 30 esztendeje alakult Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsába tömörült szo­cialista országok ma lendüle­tesen fejlődnek három konti­nensen: Európában, Ázsiában és Amerikában. Látva e gyors ütemű gaz­dasági fejlődést a szocialista országokban, a nyugati or­szágok politikusai, üzletem­berei átértékelték nézeteiket, álláspontjaikat. A 60—70-es évekre, miután bebizonyoso­dott, hogy a szocialista or­szágok felé alkalmazott blo­kádjuk, kereskedelmi korlá­tozásuk stb. nem vált be, nem tudták feltartóztatni a KGST-be tömörült tagorszá­gokban a gazdasági fejlő­dést, arra szánták el magu­kat a legjózanabbuF gondol­kodók: a szocialista világgal való együttműködésre lép­nek. Erről tanúskodnak a Szovjetuniónak és a szocialis­ta országoknak, köztük ha­zánknak is a nyugat-európai és más tőkés országokkal ki­alakult kétoldalú gazdasági kapcsolatai. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok terü­letén tehát a hatvanas-het­venes években megfigyelhe­tő, hogy a nyugati országok üzleti körei és politikusai fo­kozatosan felhagynak a szo­cialista országok iránti el­lenséges és gyanakvó maga­tartással, s áttérnek a velük folytatott aktívabb együtt­működésre. A gazdasági kap­csolatok élénkülése jórészt az enyhülési folyamattal függ össze, és kedvezően hat en­nek a folyamatnak a fejlődé­sére. Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán megállapította: „A tőkés or­szágokkal kialakított gazda­sági és tudományos-műszaki kapcsolatok megszilárdítják és kiszélesítik a békés egy­más mellett élés politikájá­nak anyagi alapját.” Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a két rend­szer között megszűnt a gaz­dasági harc. Ez tovább fo­lyik, olykor elkeseredetten, éles formában. Világos azon­ban, hogy a fejlődés fő irány­zata másban található: ab­ban, hogy a nyugati és más országok üzleti körei növek­vő érdeklődést mutatnak a szocialista országokkal való kereskedelem és gazdasági együttműködés fejlesztése iránt, s a hivatalos körök ál­talában támogatják ezeket a törekvéseket. A nemzetközi kapcsolatoknak ezen terüle­tén kialakuló új helyzet lé­nyegesen hozzájárul ahhoz, hogy a két rendszer párhar­ca a békés verseny útjára térjen át. A két ellentétes rendszer politikai harca a hatvanas­hetvenes években szintén sa­játos vonásokat öltött, s en­nek folytán jelentős fel- lődés megy végbe az álla­mok közötti kapcsolatok jel­legében. A tőkés államoknak a szo­cialista országokhoz fűződő politikai kapcsolatai lényegé­ben változatlanok maradtak. Megváltoztak azonban azok az objektív körülmények, amelyek lehetővé teszik szá­mukra, hogy befolyásolják a szocialista országokat, aka­dályozzák a szocializmus fej­lődését, hassanak a nemzet­közi jellegű eseményekre. A kialakult viszonyok között a szocialista közösség országai vannak döntő befolyással .a világesemények menetére. Napjainkban voltaképpen nincs olyan lényegbevágó Kommentár Á kuvaiti látogatás B efejeződött Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnöké­nek és kíséretének kuvaiti látogatása. A magas rangú de- legáció számos egyezményt írt alá. Sokszor elmondjuk, hogy hazánik — lehetőségeihez és erőforrásaihoz mérten — mindent megtesz az enyhülé­si folyamat kiszélesítéséért, a különböző társadalmi rend­szerű országok kapcsolatai­nak elmélyítéséért. Hiszünk a'bban, hogy a kapcsolatte­remtés, beleértve a vezetők személyes találkozóit, kitű­nően szolgálja a nagy kettős célt: a világbéke erősítését és egyben hazánk legközvet­lenebb nemzeti érdekeit. A magyar vezetők diplo­máciai naptárában, tehát az utazások, tárgyalások gazdag jegyzékében más államcso­portok mellett súlyuknak megfelelő arányban szerepel­nek a fejlődő országok is. Kuvait ebbe a csoportba sorolható, de mégis egyedi jelenségnek tekinthető. Min­denekelőtt azért, mert az olajkinccsel rendelkező, a „fekete aranyat” nagyiban exportáló államok közé tar­tozik. Ez mint lehetőség azt is jelenti, hogy Kuvait meg­próbálja olajgazdagságát „átmenteni a jövőre”. Hazánik ebben a munkában úgy vehet részt, hogy az a mi gazdaságunk számára is előnyöket jelenthet. Lázár György valamennyi megbeszélésén túltekintettek a közvetlen kétoldalú kap­csolatokon és pillantást ve­tettek a nemzetközi helyzet­re is. A tárgyalások fontos­ságát növeli a tény, hogy Kuvait olyan térségben — a Közel-Keleten — van, amely a világpolitika egyik válság­góca és ahol a Carter elnök által szorgalmazott „rende­zési terv” sajnos nem csök­kenti, hanem növelheti a fe­szültséget. H. E. nemzetközi kérdés, amely a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország részvétele, vagy álláspontjuk figyelem- bevétele nélkül megoldható volna. Mi több, a mai ném- zetközi kapcsolatok alapvető, létfontosságú problémái, mint például az európai biztonság és együttműködés megvalósí­tása, a szocialista országok kezdeményezésének aktív ha­tása nyomán jutnak el a megoldáshoz. Nem is olyan régen még a tőkés államok sok politikusa politikai tőkét kovácsolhatott magának abból, hogy tünte­tett a Szovjetunióval, a szo­cializmussal szemben elfog­lalt ellenséges magatartásá­val. Manapság egyesek még a saját helyzetük megerősíté­se, a választók megnyerése végett is arra törekszenek, hogy bizonyítsák országuk és a Szovjetunióval, illetve a szocialista világgal való köl­csönösen előnyös kapcsolata­ik normalizálását és fejlesz­tését. Manapság — jellemző módon — a különféle tőkés választási kampányok során egy-egy politikus jövendő kilátásainak megítélésekor óhatatlanul számításba ve­szik azt is, hogy milyen vi­szony fűzi a Szovjetunióhoz, milyen kapcsolatai vannak ennek az országnak a veze­tőivel, különféle szervezetei­vel. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban az a gyakorlat, hogy a különböző országok államférfiak politikusai láto­gatásokat tesznek a Szovjet­unióban. Az ilyen látogatá­sok száma az utóbbi években szemlátomást növekszik, mind több kapcsolat alakul ki különböző szinteken, s meg kell állapítanunk, hogy egészében véve ez a gyakor­lat a nemzetközi kapcsolatok szilárdságának is lényeges eleme. (Folytatjuk) Koszigin és Pelse kitüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents