Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kapcsolatok H armadik hónapja tar­tott már a vita a más és más tárcához so­rolt két vállalat ügyinté­zői között. A földrajzi tá­volságot áthidalta a levél­váltás, a telexüzenet, a telefonálás, a nézőpontbeli különbségeket azonban semmi sem csökkentette. A cégek buzgó alkalmazottai azt bizonygatták egymás­nak, hogy elképzelhetetlen számukra az, amit a part­ner szeretne; nekik nem másfél esztendő múlva, hanem hat hónap eltelté­vel kell a nagy összegű ex­portszállításhoz kapcsolódó részegység, a túloldalon viszont azt állították, csakis másfél év lehet a határidő, előbb nem fér a termelési programba. Hullócsillag­ként villantak fel s huny­tak ki érvek népgazdasági érdekekről, jogszabályi elő­írásokról, megértésről és merevségről, ámde az ügy ott rostokolt, ahol kezdet­ben; nullponton. A két vál­lalatot eddig nem hozta össze a bal- vagy a jobb sorsa, a kivitelben érdekelt külkereskedelmi vállalattól tudták meg, létezik a má­sik. Mígnem .. . mígnem a vezérigazgató tájékoztatást kért, hol, mit értek el a szóban forgó megrendelés teljesítésének előkészítésé­ben, s akikor derült ki a ku­darc Behozatta a papíro­kat. s az első ‘levélnél máris megállt az olvasásban. A cégszerű aláírások egyike, az igazgatóé torpantótta meg a türelmetlen lapozás­ra fölkészült ujjakat Csak nem ... ? Igen sürgős, háromszoros díjú telefonhívás követke­zett, s fél óra elteltével a vezérigazgatói szobában már ott ültek .az érintett ügyintézőik és osztályveze­tőik, jegyezve, ki, mikor, hová menjen, milyen papí­rokat vigyen magával. Négy hónap múlva készen lesz a hidraulikákat működ­tető részegység! A távozók összenézitek, s tekintetűk elismeréssel nyugtázta, hiá- ba, az „öreget” nem lehet akármivel etetni... Az öreg, azaz a vállalat öt- venhez közeledő vezérigaz­gatója viszont azt tudta, aimit beosztottai nem. Más­fél évtizeddel ezelőtt, éve­ken át jó társai, segítői vol­taik egymásnak, -a partner cég jelenlegi vezetőjével a szülőhely megyéjének tes­tületében. Azután egyikü­ket erre, másikukat arra vitte a sors. A közös em­lékeket fátyollal takarta be az idő, de az aláírás meg­pillantása, a'telefon, a gond lényegének rövid összefog­lalása elég volt ahhoz, hogy egy csapásra megváltozzék a helyzet. Tagadhatatlan: gyakran átsegítik a vállalati kap­csolatokat a zökkenőkön a személyes kapcsolatok, a szó jó értelmében vett — mert a korrupciós szagú tüsténkedést, bár akad ilyen is, hagyjuk most figyelmen kívül — ismeretségek. Nem ez a meghökkentő, sokkal inkább az, hosszú évek óta partneri viszonyban levő cégek semmit sem tudnak a másikról. Minden termelőhelyen vannak tartalékok, s Így annak lehetősége is nyitott, ha alapos ok mutatkozik rá, lódítsanak egyet a bajba jutottak szekerén. Ha úgy történik ez, hogy nem érint hátrányosan másokat — az­az 'az egyéb kötelezettségek igazságtalan félretolása nélkül oldható meg a dolog —, nincs benne semmi ki­vetnivaló. Sőt, helyeselni, támogatni lehet a jobb megértést nyújtó kapcsola­tok, ismeretségek széles ‘körét, a fiatalok védnöksé- gi mozgalmaitól, a szocia­lista brigádok tapasztalat- cseréin át a vezetők talál­kozásáig; az ilyesfajta is­meret — engedjük meg e szakszerűtlenséget — ter­melési tényezővé válhat á tervezésikor éppúgy, mint a gyártmányfejlesztésben. Szerencsére nem újdon­ságot fedeztünk fel; ilyen kapcsolatok vannak, cégek sora támaszkodik olykor évtizedes együttműködések személyes ismeretségektől is átszőtt erős anyagára, ahogy partnere ugyanezt teheti, a viszonosság alap­ján. A gondot nem ez, ha­nem az okozza, hogy bár a jogi, pénzügyi előírások merev — mert általános, az egyedi helyzetet figye­lembe nem vehető — kere­teit ésszerűen meglágyítja, testre, helyzetre szabja az elvi alapokon nyugvó, ér­telmet és érzelmet elegyí­tő személyes kapcsolat, ezzel a lehetőséggel nem sokat törődnek némely helyen, olykor még egy-egy nagy- vállalat különböző gyárai ■között sem. G yakori a panasz nap­jainkban arra, hogy „jogászkodunk”, azaz a vállalatok közötti kapcso­latokban mindent, s kizá­rólagosan a jogászokra, jogi rendezésekre bízunk, ahe­lyett, hogy tisztelve a jogi kereteket, emberileg is mér­legelnénk, .azaz megpróbál­nánk beleélni magunkat a partner helyébe, s akkor és úgy döntenénk kívánságá­ról. Korántsem állítjuk, hogy a személyes kapcso­latok a vállalati kapcso­latok'döccenőit, olykor már kátyúit elsimítják; nincse­nek csodaszerek, ez sem az. Mégis, lehetőségeit sejtünk benne. Lehetőséget a jobb együttműködésre, a na­gyobb rugalmasságra, a végső soron közös célok, ér­dekék belátására, elfogad- .tatására. V. T. Szerencse fia Valaki nyisson ablakot, mert megfulladok — szólt az egyik fiatal nő és poharáért nyúlt. — Hűzzunk sorsot, vagy keljen fel a legfiatalabb? — kérdezte ágyában felülve a kis fekete kontyos gyerekasz- "szony s már bele is bújt a papucsába, játszva a sértő­döttet. — Én vagyok itt a „fuss oda — hozd ide”, egész nap ugrálhatok. Csak kerül­jek ki innét. Legközelebb majd nagymama koromban jövök, akkor szülöm meg az öcsit... — hirtelen szája elé kapta a kezét. Kínos csend ereszkedett a kórteremre, mind az öten lopva a sarokágyban fekvő asszonyt nézték. Negyvenes­nek látszott, bár több is le­hetett. Szótlanul feküdt, két keze ernyedten pihent a pap­lanon, de most lassan ököl­be zárta ujjait. Tegnap hozta be a mentő. Fiút szült. Csak ennyit tudnak róla, mert nem beszél senkivel. Lehunyt szemmel fekszik vagy a mennyezetet nézi. Az ételből épp csak csipeget. A feszült csendben az asz­szonyból kitört a zokogás. — Bocsásson meg, igazán nem akartam ... mindig előbb jár a szám. mint az eszem — hadarta zavartan a kis feke­tekontyos, s feledve az ab­laknyitást, már ott ült a síró nő ágya szélén, vigasztalóan simogatta a kezét. — Nem szabad, hogy felizgassa ma­gát, belázasodik, olyankor a tej is elapadhat, inkább mondja el, mi bántja? Mondja el? Hogyan is ér­tené meg őt egy alig 18 éves, pár napos anya. A szégyenét, hogy megvetik a faluban, mert ebben a korban már ÉVENTE SOK SZÄZ FIATALLAL GYARAPODNAK MEGYÉNK­BEN IS A PÄRT SORAI. HOGYAN LESZ VALAKIBŐL KOMMUNISTA? — ERRE KERESTÜNK VÄLASZT HÁROM NYÍREGYHÁZI PÁRT- SZERVEZETBEN. FIATALOK AJÁNLÓLEVÉLLEL Bizalmat kaptak „Közöttünk nevelkedett..." Ha két olyan lakatos, mint Maróti András és Takács János elvállalja Hegedűs Ist­vánnak a pártba való ajánlá­sát, azért vállalja is a fele­lősséget. Űk adták a kezébe a hegesztöpisztolyt, látták el menet közben tanácsokkal. Ök álltak mellette szólni a taggyűlésen. Miért vállalták ezt a szép megbízatást? Maróti így érvel: „Közöt­tünk nevelkedett. Ha valaki kovács létére lakatosnak ad­ta a fejét és vasszorgalommal tanulta meg ezt a szakmát, akkor az az ember közénk való, a pártban is.” Három éve osztoznak örömben-gondban. egy brigádban. 77-ben. karácsony előtt még egy 10 köbméteres tartályt kellett meghegeszte­ni, hogy teljesítsék az export­tervet. Huszonkét darabból kellett összehegeszteni a pa­lástját reggelre. Kik vállal­ják? „Csalódtam volna, ha Pista nem jelentkezik. Nem volt könnyű meló. mert a hegesztés közben olyan gáz keletkezik, hogy 10 percnél nem lehet tovább bírni. Reg­gelre elkészültünk.” Vállalni a közért Kosztik József a HAFE pártvezetőségének titkára, akkor művezetője volt: „Öfe- hértóról jár be. Minden reg­gel fél 4-kor kel, hogy mű­szakkezdésre itt legyen. De. ha vállalni kell a közért, itt marad. Együtt csináltuk a sportpályát, a patronált óvo­dának játékokat.” Maróti említi: „Miután fel­vettük a pártba még komo­lyabb lett. Nem nézi el a ló­gásokat. A szókrmondásáért is becsüljük.” Takács János, a brigádvezető volt Hegedűs István másik ajánlója. „Ha nem olyan ember, aki kiállja a próbát, akkor nem maradt volna meg a brigádban sem. Letette a házi vizsgát is he­gesztésből kiválóan." Hegedűs István lakatos május 25-én lesz harminc éves, 1978. november 15-én szavazott neki bizalmat a párttaggyyilés. „Maróti és Takács elvtársak bátorítottak. Meg a műveze­tőm, Csizmarik János. Na­gyon meglepett, amikor Búza Lajos bácsi az öreg, párton- kívüli szaki gratulált, mikor megtudta, hogy felvettek a GAÁL FERENC pártba. Hogy mire gondol­tam? Arra: nagy dolog, ha úgy látják ezek az elvtársak, bízhatnak bennem." A közgazdásztitkár Gaál Ferenc 27 éves. köz­gazdász az MNB megyei igazgatóságán. 1975-ben olyan „ajánlólevéllel" érkezett űz egyetemről, amelyet szorgal­mával, felkészültségével, sze­rény és példamutató maga­tartásával igazolt. HEGEDŰS ISTVÁN Németh György osztályve­zető. a pártvezetőség tagja volt az egyik ajánlója. Ezt mondja: „örömmel vállaltam a megbízatást. Rekordidő alatt sajátította el a bank­szakmát.” Pedig Gaál Ferenc elé hó­napról hónapra magasabb követelményeket állítottak. Megbízták olyan közgazdasá­gi elemzések készítésével, amelyet megyeileg is haszno­sítani lehet. Egyetemi diplo­mamunkának megfelelő ta­nulmányokat készített. A na­pi feladatok mellett. Mint a fiatal közgazdászok megyei titkára, vitafórumot szerveztek aktuális gazdaság- politikai kérdésekről. Pályá­zatot hirdettek a megyében élő 40 fiatal közgazdász ré­szére. Olyan pályamunkákat tesznek az asztalra, amelyeket hasznosíthat a szabolcsi gaz­daság. Vas János KISZ-titkár eze­ket mondja: — „Szívesen vál­lalta a vitakör vezetését, és jól csinálja. Abban, hogy 1978-ban a KISZ KB kiváló KISZ-szervezetnek ismerte el a mienket, jócskán besegí­tett. Segítőkész, ezt azok a számviteli főiskolára járó hallgatók is tanúsíthatják, akiket tanácsokkal lát el.” „Pistára számíthatunk" A két Hankovszki volt az ajánlója a pártba Kurcz Ist­ván fiatal fűtésszerelőnek az ÉPSZER-nél. A fiatalabb Hankovszki a párttitkára, az idősebb a főnöke. A 7-és főép. vezetője gyerekember korától kíséri az útját. „Ta­nára voltam a llü-es ipari- tanuló-intézetben. Én hoztam a vállalathoz. Először Buzga Gyula brigádjába került. Nem kellett felhívni Pistára a fi­gyelmet. Első perctől kezdve bizonyított mint szakmunkás Az alig fél éve, 1978 októ­berében megalakított Textil­ipari Műszaki és Tudományos Egyesület megyei szervezete, alkalmazkodva a textilipar­nak a megyében elfoglalt sú­lyához, sokrétű és tartalmas programot dolgozott ki 1979- re. Tanulmányutak és tanfo- lyamok szerepelnek a tervek­ben, a textilipar kardinális kérdéseivel pedig központi, nagy rendezvényeken foglal­koznak.. majd. Többek - között értékelni fogják a megyei textilipar V. ötéves tervben elért eredményeit és megtár­gyalják a jövő tervciklus KURCZ ISTVÁN és mint ember. Amikor sor került a külföldi munkára, Kurcz Pistára az elsők között számíthattunk. A csehszlová­kiai Sturovóban és Léván irányította a ^kenyérgyárak épületgépészeti munkáit. Ki­válóan. És amikor Buzga nem tudta vállalni a külföldi munkát, őt kértük meg a bri­gád vezetésére. Dunaszerda- helyen, Rozsnyón és Po­zsonyban ő dirigálta a bri­gádot. Szívesen ajánlottam a taggyűlésen. Ilyenkor érzi igazán az ember, nem volt hiábavaló a fáradozása.” A párttitkár Hankovszki András ezt mondja: ..Minden követelménynek megfelelt. Ezért ajánlottam a pártba." Kurcz István tizennégy éve dolgozik az ÉPSZER-nél. 1978. november 18-tól a párt tagja. Ügy érezte ott a helye. Tudja, állandóan bizonyíta­nia kell. Vállalta. A VAGÉP- üzemcsarnok szerélésénél ta­láltuk. Egy hónappal a ha­táridő előtt adják át. „Erre a napokban sor kerül. Holnap már költözik a brigádom Na- ményba. a VOR üzemében szerelünk." Farkas Kálmán koncepcióját. Értékelik a konfekcióipar minőségi kér­déseit, a korszerű berende­zések munkatapasztalatait. A néhány programpont csak Ízelítő: illusztrációja an­nak, hogy a TMTE felismer­ve az új gyárak és a kevés tapasztalattal bíró munkások, műszakiak szakmai képzett­ségének szükségleteit arra tö­rekszik, hogy mentői előbb kellő ismeretekkel vértezze fel az Újfehértón, Demecser- ben, Mátészalkán, Nagyha­lászban, Nagykállón dolgo­zókat. Szakmai oktatás és műsza­ki információk adása, ezek az egyesület tervezett tevé­kenységének kulcsszavai. Je­lentős részt akarnak vállalni a létrehozott új textilipari szakközépiskola munkájából, és kiemelt kérdésként keze­lik a művezetők, segédmű­vezetők képzésének segíté­sét. Munkatervükben tekinté­lyes részt szentelnek a kor­szerű és új típusú textilipa­ri nyersanyagok ismertetésé­re, többek köjíiU azért, hogy a szocialista országok:-' d be­szerezhető jó alapanyagok mennél nagyobb mérvű fel- használását szorgalmazzák így­A tervezet tükrözi, hogy felismerték: noha a munka­erő-ellátottság megyénkben ma még elfogadhatónak mondható, a termelékenység növelése, az ezt elősegítő el­járások terjesztése alapvető­en fontos feladat. A textilipari ágazatok sa­játos kérdéseinek megtárgya­lására, tisztázására, a speciá­lis tennivalók elvégzésének segítésére az egyesületen be­lül működő ruhaipari, gyap­júipari és kötő-szövő szak­osztályok adnak teret. (s. z.) nem illik gyereket a világra hozni. Hónapok óta másról se beszélnek, csak arról, hogy megbotránkoztatta a fiatalo­kat. A sógornője, amikor megtudta, kiabált vele, még a harmadik szomszédban is hallották: — Nem sül ki a szemed a gyerekeid előtt? A fiad ka­tona, a lányodnak májusban lesz az esküvője. Gyerekko­csit tolsz majd a násznép élén?! Dehogy akarta ő ezt a gye­reket. De hát már így esett... A férje jó ember, családsze­rető, először meglepődött, az­tán ennyit mondott: — Te Sári, úgyis nagy ez a ház kettőnknek. Kati városi fiút választott, Imre meg ha leszerel, ki tudja még merre viszi a sorsa, dunántúli kis­lánnyal levelez. Jól is jön ez a kis vakarcs, legalább öreg­ségünkre nem maradunk egyedül. A kis vakarcs — csak így nevezték egymás között — négy kilóval született és egészséges, mint a makk. Azt hitte, a szülés után minden rendbe jön, de itt ezek a fiatalasszonyok is szin­te kiközösítették. Egyszerre mégis homlokán érezte a gyerekasszony kicsi, izmos kezét, s csukladozva a sírás­tól mondta: — Nem haragszom, igazán kedves, hogy törődik velem. — Olgi a nevem, ne tessék magázni. Letegezhetem? — Sári . . — mondta hal­kan az asszony, s párnája alól kihúzta zsebkendőjét, le­törölte könnyeit. — Már tudom, miért nem barátkoztál velünk! Pedig az a pár év nem számít, ami köztünk van; különben is azt tartják, a kisgyermek mindig fiatalít. — így igaz — helyeselt a mellettük levő ágyból a fiús hajú asszony — az én anyám is elég későn szülte a húgo­mat. Amikor sétálni vittem, azt hitték az enyém, a ma­mára meg azt mondták, - a nővérem. Hugi a család ked­vence. Sári nem akart hinni a fü­lének: az egész terem vele csevegett, neki kedveskedett, hogy felvidítsák. Híres festő­ket, írókat soroltak fel, akik idős szülőktől származtak, bi­zonyságul: a késői gyerekek okosak! — Én nem tudok ilyen eset­ről — mondta gyerekes cso­dálkozással Olgi —, de ide­figyeljetek: a mesében is mindig a legkisebb legény a legerősebb, a legeszesebb és ő a szerencse fia. Szinte végszóra tárult fel az ajtó. — Hozzuk a gyerekeket — szólt be a nővér. A folyosó­ról beszűrődött a csecsemők éhes sírása. A gyenge, vékony kis hangok közül kiemelke­dett egy türelmetlenül köve­telőző. A hang tulajdonosa mérgesen öklözte a levegőt, miközben anyjához vitték. — Micsoda erőszakos fia van Sári anyuka — jegyezte meg a nővér —, ő aztán nem hagyja magát. Fél órán át teával itattuk, mert felböm­bölte volna a többieket. — Ugyan, ez a kis vakarcs? Horváth Anita Segítség textiliparunknak Szakmai oktatás műszaki információk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents