Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
CZÖBEL MINKA* TÖRT SUGÁRBAN Ismét csak üldöz a régi talány: Ki jön ott szembe? Én magam talán? Bokrok aljából fehéren kiválva Jövőm emléke, múltamnak árnya. Sűrűdnek, szétfolynak a köd-alakok, Közöttük oly szörnyen elhagyva vagyok. Mindegyik lelkem szétkapott része, Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre! Hogy vergődik, röpkéd a széttépett lélek! De hisz voltam, leszek, hisz érzem, hogy élek. Megálljatok! nem — elsuhan előlem — Feltűnik a hold egy fényes felhőben. 1894 * Czóbel Minka a Szabolcs megyei Anarcson született Nagy műveltségű nő volt, aki tanulmányait külföldön végezte. Vénlányként élte le életét, magányos volt és magába zárkózó. Kilencven éves korában hunyt el. Költészetét igen nagyra tartják mai értékelői. Weöres Sándor így ír: „A modern magyar líra legnagyobb előfutára volt; sajnos a Nyugat-nemzedék nem ismerte föl és nem hívta soraiba ...” Megyénk e jelentős nőalakját eg.v versének tükrében szeretnénk bemutatni, valamit törlesztvén abból az adósságból, amivel művészetének ma is tartozik szűkebb pátriája. RUHABÖRZE A Magyar Divat Intézet rendezésében a közelmúltban a BNV területén tartották meg az V. ruhabörzét. A bemutatón tizenkilenc hazai, állami és szövetkezeti vállalat mutatta be mintegy kétszáz felsőruházati modelljét, amelyet a hazai kereskedelem számára kínált eladásra. Képünk: kora tavaszi ajánlat — könnyű, sportos fazonú és szövetű kabátok. ■■ Ötvenezer H ajlamosak vagyunk arra, hogy a nők oldalán elsősorban a fiatalabb nemzedékről szóljunk. Igaz, nők esetében nehéz dolog megvonni a határt, az életkor emlegetése nem mindig ildomos. Persze vannak esetek, amikor már egyértelműen azt mondhatjuk: idős. Ez a hatvan év felettiek nemzedékére vonatkozik. Ha szellemileg, lelkileg fiatalok is, a szervezet korosodását kár lenne tagadni. Megyénkben mintegy 50 ezerre tehető azoknak a nőknek a száma, akik túlhaladták ezt az életkort. Nagy szám, amit talán meg is sokszoroz az: igen nagy részük magányos. Érde- I mes tehát fokozottan figyelni rájuk, hiszen nekik is joguk van a szép, nyugodt, boldog életre. Mi tagadás, sokszor hallunk elkeseredett édesanyákról, életet unó, egyedül megöregedett lányokról, soha meg nem látogatott idős nőkről. Van, akihez eljut a hivatalos gondoskodás, a társadalom legjobb szándékával szervezett segítség. Sok közülük azonban minden támasz nélkül éli boldognak nem mondható napjait. A minap egy idős férfi jött a szerkesztőségbe. Az Arany János utcán lakik, Nyíregyházán. Kétségbeesbe számolt be szomszédasszonya életéről. Az idős nőről, aki , már képtelen lemenni a boltba, nem tud orvost hívni, ha rosszul van, hideget eszik, mert főzni sem bír. Aki éppen ráér, valamit segít. Valamit segít. Elég ez? Ügy hiszem: nem. Mert az idős asszonyok nemcsak egy kis favágásra, vízhordásra, boltbame- nésre vágynak. Szeretet- re is. Mindenki megöregszik. Bárki lehet I egyedül álló idős napjaira. A legszebb fiatal években érdemes erre is gondolni. Adjunk, hogy majd kaphassunk. Legyen időnk, erőnk, kedvünk, áldozatvállaló hajlandóságunk, szívünk, jó érzésünk. ötvenezren vannak. Köztünk élnek. De vajon velünk élnek? j __________Gyere velem nosztalgiázni!_________ Álmodozás ? Romantika ? Munkásnők véleménye az Izzó kisvárdai üzemében Témánk: az álmodozás, romantika. Izsó Ibolya, Kertész Katalin, Sándor Lászlóné, ősz Mária, Potyók Katalin és Molnár Agnes beszélgető partnereim, mind az Egyesült Izzó kisvárdai gyárának munkásnői. — Hogy romantikusak-e a mai lányok, asszonyok? Nos, úgy hiszem: igen. Volt erről a napokban az üzemben is szó — mondja Ágnes —, és az derült ki: mindenkiben van elvágyakozás. Nem a hazából, nem a mai korból. Hiszen ez jó, kényelmes. De van a hétköznapok egyformaságából egyféle kikívánkozás. Szerelem és kaland Folyik a szó, mondják a nők véleményüket. Arról, hogy kedvencük az olyan nóta, amelyben van szerelem, hogy kedvelik a virágot, i suttogást, a félhomályt. Vágynak a bál után, ami más, mint a diszkó, melyre készülni kell hetekig. Álmodnak a fiúról, aki okos, ápolt, rendes és bátor. Nézik a filmeket, melyben hősök vannak. Onedin és indián törzsfőnök, nyomozózseni és Tarzán mind helyet kap világukban. Vajon miért? — Vonz a bátorság. Tetszik, ami különleges. Izgalmas együttélni egy-egy hőssel. Imponál a bátorság, a győzelem. Átélem a kalandot, ami nekünk hiányzik az életből. Egy kis időre, de magam is krinolinos, szép nő leszek, s ez tetszik. gia? Eszembe jut megannyi sláger, amelyben nosztalgiázni hívnak. — Nem a múlt, nem a kényelmetlen múlt idők csábítanak — ismétlik. A mást keressük. Vajon mit? Mindazt, amit egy nő kereshet. És sorolják: a gyengéden udvarlót, a virágot, amit átnyújtanak nekik. A nem agyon- egyenjogúsítottságot. A nőnek kijáró plusz tiszteletet, szere- tetet. A csók varázsát. Az alkalmat, amikor ki lehet öltözni szépen, s nem sikk a toprongy, a rozogaság. Van, aki bevallja Hiányérzet diktálja a szavakat, mondatokat — morfondírozok a hallottakon. Napjainknak vajon nincsen romantikája? Száguldás — Napjaink egyetlen romantikája az autó — mondja egyikük. — Nem a birtoklása. Az az érzés, hogy száguld, s megszűnik a kötöttség. Nos, ez is valami, találtunk egy pontot. De aztán hallgassuk a folytatást. A gyorsaság függetlenít sokmindentől. El lehet jutni más vidékekre, országokba. A száguldás maga a kaland. Kaland. Sokszor visszatér ez a szó. Nem a családi és szerelmi kilengésekkel kapcsolatban. A más iránti vágyban. A felfedezés, a szokásostól eltérő helyzetek igénye mondatja a lányokkal, asszonyokkal a szöveget. Persze kaland a szerelem, a család- alapítás, a tanulás, a vizsga is — mondják. Az bizony, s nem is kicsi. Mit mutatnak olvasmányaik és filmjeik? Jókai vezet, aztán jön Dumas, majd egy sor kalandregény, kalandfilm. — Beleéljük magunkat a helyzetekbe. És ez jó — bizonygatják. Pótszer? NosztalBeszélgetésünk mind őszintébb. S ekkor az egyik lányka összefoglalásra vállalkozik: — Tudja, úgy van ez, hogy sokan nem is merjük bevallani. Pedig de sokan érezzük úgy, hogy nagyon jó a szó jó értelmében nőnek lenni. Miért? A félénkség nem divat. A sikk az, ha valaki játssza a modernet, a vagányt, a menőt, nőben is. Ha behódol az uniszexnek, ha belesimul a diszkó manipulált monokultúrájába. És közben denaturálódik a nő, a leány. Így illik, vélik sokan, és csak a moziban, a tévé élőit, egy-egy könyv társaságában mernek őszinték lenni, s elcsatangolni a Három testőr és a Négy muskétás társaságában. — Tudja, úgy van az, sokan szégyellik, hogy mernek meghatódni — magyarázza egyikőjük. Pedig az emberi. Kár, hogy ilyen szégyellősek vagyunk! Pár nappal e beszélgetés után hasonló témában társalogtam Nyíregyházán a városi tanács néhány asszonyával, leányával. Érdekes módon ott is erre kanyarodott a szó. Megfogalmazódott a nagy kívánság: színesebb életre vágynak, több olyan alkalomra, ahol nemüknek megfelelően lehetnek szépek, s körülveszi őket a figyelem. A mai élet Ügy éreztem a beszélgetések után: adósak vagyunk a mai élet romantikájával. Nem tudjuk eléggé izgalmassá tenni az ambíciók eléréséért folyó harcot. Ritkán kínálunk olyan szórakozást, amely rendhagyó. Se közművelők, se üzemek nem figyelnek oda arra, hogy ha játék formájában is, de meg kell adni a hőssé válás lehetőségét. Találni kell ma is kalandot jelentő kirándulást, felfedezést. Munkahely, család, utazás a munkába, onnan haza, gondok a családdal, a napi feladatokkal. Kétségtelen: monotonná válhat, főleg, ha a munka sem alkotó, ismétlődő. Érthető, ha ebből kifelé te- kintgetnek a lányok és az asszonyok. Főleg fiatal korban, amikor a felhalmozódó élmények tartalékot adnak a jövőre is. Kisvárosi leány- és asz- szonykívánságok fogalmazódtak meg. Nem tudományosan, csak úgy, őszintén, ahogy jött a szó. Kár lenne elmenni a művelődés szakembereinek, a munkahelyeknek jogosságuk mellett. Ne fosszuk meg a maiakat attól, hogy -magukkal vigyék további életükben a szépséget, a hősiességet, a sikert, a kalandot, a színt. Ezzel és ettől teljes emberek. Bürget Lajos Vendégünk: dr. Juhász Lajos onkológus A RÁKSZŰRÉSRŐL — Tudomásunk van arról, hogy az utóbbi időben mind több nő érdeklődik a rákszűrés iránt. Üzemekből is érkeztek kívánságok, hogy vizsgálják meg a nődolgozókat. Erről kérném szíves tájékoztatását. — Megyénkben 1952 óta van szervezett rákszűrés. Tíz állomás működik, ezenkívül Fehérgyarmaton, Mátészalkán és Kisvárdán onkológiai szakrendelés is van. A fehér- gyarmati, a vásárosnaményi és a kisvárdai kórházban már bevezették, Mátészalkán most vezetik be, hogy minden odakerülő nőt rákszűrő vizsgálatnak is alávetik. Itt kell megjegyeznem, hogy miután a rákszűrés önkéntes, a vizsgálatot csak akkor végezzük, ha abba a páciens beleegyezik. — Évente — s ez már régebbi gyakorlat — 30 ezer nő jelentkezik vizsgálatra. Több mint a felük visszatérő. Ez a szám megfelel az országos átlagnak, talán valamivel jobb is. Ezenkívül más vizsgálati csatornákon át jutnak el az onkológushoz az emlődaganatos esetek. Ha a szűrési eredményeket tekintjük, akkor egy ezrelékben találunk rosszindulatú daganatot a vizsgáltaknál. — Amint látható, kevés szó esik Nyíregyházáról. Itt a legkevésbé megoldott a nők vizsgálata. A jövő sürgető feladata, hogy itt is legyen szűrőállomás, és olyan mozgó szolgálat, amely az üzemekbe is eljut. Ezt indokolttá teszi a megelőző munka és a valóban jelentkező, egyre nagyobb igény is. — Jó, hogy vannak esetek, amikor más szűrésekkel kombinálva lehetőség nyílik a rákszűrésre is. Ez azonban még nem általános. Hosszabb időre szóló szervezési elképzeléseink vannak, amelyekkel azt kívánjuk elérni, hogy évente legalább 120 ezerasz- szony jusson el hozzánk. Csupán tájékoztatásul szeretném említeni: pár évvel ezelőtt 35 Mi tagadás, Sándor pápa leánya nem tartozik a kedves emlékű nők közé. Méreg, tőr, ármány, gyilkosság, intrika, rejtélyes halál, orvgyilkos erőszak jut eszünkbe hallatán. A Bor- gia-leány hírhedt alakja a históriának. Személye épp úgy vonzotta évszázadokon át a kutatókat, mint a regényírókat, a kriminalistá- kat és irodalmárokat. Volt és van benne valami rejtélyes, izgalmis. Maria Bellonci, a neves olasz írónő most megkísérelte a lehetetlent. Angyalt faragott életrajzi könyvében Lucrecia Borgiából. Kiderül, hogy a hölgy nemcsak szép volt, hanem egyenesen gyönyörű, okos, költői hajlamú, gyengéd, érzékeny, NŐKNEK VÁLÓ Maria Bellonci: Lucrecia Borgia (Európa Könyvkiadó, Buda pest, 1978. Századok — Emberek) bölcsen politizáló, titokban rajongó, már-már áldozat. Hát ez bizony 360 fokos fordulat! Ügy is mondják: szerecsenmosdatás. Minden kimarad, ami rossz, s maradt a szép. Egy-két szerető vagy férj hullája, a pápapapával folytatott szerelmi viszony, egy-két hulla az út mentén csupán véletlen, vagy éppen rágalom. Az ember a végén szánni kezdi Lucreciát. Az egyenjogúsítás nagy korában írt könyv, bár izgalmas és szép olvasmány, kissé kiábrándítja az embert. Vajon igénylik-e a nők, hogy mindenáron angyalt faragjon belőlük a jelenkor? Ki kívánja vajon, hogy ma, amikor tagadhatatlanul fellendült a nők tisztelete és megbecsülése, még arra is vetemedjünk, hogy megszépítsük a történteket? Hovatovább odaérkezünk, hogy csupán rosszul értelmezett emancipáció miatt tökéletesre formáljuk a torzat is. Minden fenntartásom ellenére a nők könyvespolcára ajánlom e művet. Érdekes korrajzot ad, láttatni engedi a XV—XVI. századi nők életét és erkölcsét is. Ez utóbbit nem az utánzás, csupán az okulás miatt ajánlom, (bürget) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. február 11. év volt az a határ, amikor fontosnak tartottuk a vizsgálatot. Ez most már 30-ra csökkent, s néhány év múltán még fiatalabb korban válik indokolttá a rákszűrés, az emlő vizsgálat — Jelentős lépés lesz, ha azok is jelentkeznek, akik eddig nem kerültek a rákszűrésekre. Vannak biztosan fel nem fedett esetek. Hogy mennyire érdemes a vizsgálatokon részt venni, azt igazolja az: igen sok esetben kezdeti stádiumban fedezünk fel elváltozásokat, gyógyítható fokon. A vizsgálatokhoz a megyében a tárgyi feltételek, jók, egy azonban biztos, még sok szervezési tennivaló akad. — Eljárásaink modernek, nemzetközi szinten mérve is. A cytológiai vizsgálatok, az emlő úgynevezett aspirációs vizsgálata, a műszerek alkalmazása jó eredményeket biztosít. Befejezésül csupán még egy gondolat: sokan vélik. hogy már voltak egyszer szűrésen, akkor nem volt prob! ■ na, tehát minden rendben. Nos, ez így nem pontos, hiszen hat—hét év alatt fejlődhet ki rosszindulatú elváltozás. Aki egészségével törődik, az él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az egészségügy kínál. Remélhetően mielőbb a megyeszékhelyen is, ahol joggal hiányolják a nők a rendszeres vizsgálati lehetőséget. (B. L.)
