Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

1979. február 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A televízió jóvoltából egy ország figyelme kísérhette vezető mű­vészeink fellépését az Erkel Színházban. A Gyermekszo- Mdaritási Alap javára rende­zett gálaest bevételét és a művészek tiszteletdíját — mint azt megtudhattuk a kon- feranszból is — a 232—90179 —0092-es csekkszámlára fi­zették a fellépők — akárcsak a közönség. Dicséret illeti az Országos Rendező Irodát, hogy példás gyorsasággal pódiumra szó­lította a neves előadókat, s csak elismeréssel lehet szólni azokról is, akikben a kezde­ményezés megfogalmazódott: az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium és a Miagyar Televízió illetéke­sei jó eszközt találtak arra, hogyan lehet segíteni a nem­zetközi gyermekév eszmeisé­gének propagálását. Köztudomású, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete az 1979-es esztendőt „gyermekévvé” nyilvánítot­ta. Hazánkban jeles közéleti személyiségek vállalták, hogy közreműködnek a nemzeti bizottság munkájában, s leg­jobb tudásukkal szolgálják a törekvéseinkkel egybeeső cé­lok megvalósítását. Társadalmunk egyöntetűén támogatja a kibontakozó kez­deményezést, amit többek között az a tény is fémjelez, hogy ma már mintegy 4 mil­lió forint áll a Központi Ifjú­sági Alap rendelkezésére. Szocialista brigádok, ifjúsági kollektívák, úttörőcsapatok és őrsök fizették be a szám­lára — például — a társa­dalmi munkából származó bevételük egy részét. Tudjuk, hogy a világ leg­fejlettebb ipari országaiban is van mit tenni a gyermekek helyzetének javításáért, nem is beszélve földünk azon ré­szeiről, ahol napjainkban is több, mint 350 millió kiskorú kénytelen nélkülözni a leg­elemibb szükségleteket: ételt, italt, ruházatot és az egész­ségügyi ellátást. A televízió és a távirati irodák képszol­gálatai szánté mindennap újabb és újabb ismeretekkel gyarapítják és erősítik elkö­telezett feladatvállalásukat: az eddigieknél többet kell tenni a kiszolgáltatott hely­zetben lévő gyermekekért. A program meghirdetése előtt természetesen számot vetettünk azzal is, hogy mi­lyen teendők várnak ránk, hiszen tudjuk — tudatában kell lennünk —, hogy bár­mennyire igyekeztünk is az elmúlt esztendők során gyer­mekeink jogait érvényesíteni, igényeit mindjobban kielégí­teni, azért még maradt elin- téznvialó. A teljesség igénye nélkül egy kevéske ízelítő a lehetőségek közül: ki-ki he­lye és szerepe szerint felaján­lásokkal vagy éppen társadal­mi munkavállalással meg­gyorsíthatja a gyermekintéz­mények mielőbbi átadását, a sportpályák létesítését; álta­lában a sokirányú ellátást és gondoskodást. A kezdeményezés — amint ezt a gálaest is bizonyította —, megértésre és támogatás­ra talált. Egyre népesebb a tábora azoknak, akik ismerik a számot: 232—90179—0092. Sátrán István SZESZÉLYES FOLYÓK SZORÍTÁSÁBAN Nem álleak meg félúton Á TISZABERCELI KOMMUNISTÁK MÉRLEGE Kilenc esztendeje minden évben többször is támad Bércéinél a Tisza és a Lónyai - csatorna. Azt mondják itt, hogy szinte kiszá­míthatatlan, mikor me­lyik a veszélyesebb. Most úgy ítélik meg, hogy a megduzzadt Ló­nyai okozza a több gondot. Családok van­nak összepakolva, min­den eshetőségre felké­szülve. A párttaggyűlés idejét is a szeszélyes folyók magatartá­sához igazították. Vannak traktorosok, mint Pótlik Já­nos, Molnár István, Kiss Gé­za, Tóth Ferenc, akik a bel­vízzel veszélyeztetett házakat védték, s egyenesen onnan érkeztek. Voltak párttagok, akik a beszámoló taggyűlés után, késő éjszaka indultak őrt állni, szolgálatba. Kovács Bertalan, a Bessenyei Tsz egyik bnigádvezetője mondta a késő estébe nyúló tanácsko­záson felszólalásában: „Azt csak mi érezzük itt belülről, hogyan vagyunk most itt, s mi termérdek tennivalója van a párttagoknak.” Megfejelték a gátakat Kommunista helytállást igénylő idő ez. Trencsényi József a községi pb titkára említette még a taggyűlés előtt: „1970-ben már akkor kiköltöztettek bennünket, amikor a Tisza szintje elérte a 824 centit.” Igaz, hogy az­óta megfejelték a gátakat, szélesítették is, de mégis csak túl Van a tetőzés a 70-esen, s 843 centit mértek a térnél. A belvíz is kilenc esztendeje rontja az eredményeket, mert pénzbe kerül a szántás, a ve­tés, nem is szólva a nagy ér­tékű műtrágyázásról. Ha a víz egyszer kijön a kenyér­gabona-vetésekre, annak már jórészt vége. Most is 200 hek­tár gabona fölött hullámzik a belvíz. Az idegtépő napok el­lenére is kiegyensúlyozottan tárgyalt a taggyűlés, a tsz I-es alapszervezte higgadtan mérlegelte a múlt esztendő eredményéit, a gondokat és jelölt feladatokat. Farkas Antal, a tapasztalt tsz-elnök felszólalása azon­ban visszacseng: „Most szinte napról napra, sőt óráról órá­ra változik a helyzet, s eh­hez kell igazítani az idei ter­vek egy részét. Már is tör­téntek módosítások. A 200 hold kalászosra nem számol­hatunk, helyébe kukorica ke­rül.” Ehhez már megtették az előkészületeket. Ehhez az a Lapszervezethez szerelők, traktorosok, fatelepi dolgo­zók, az országos hírű sertés­telep párttagjai tartoznak. Laczi János fatelepi betaní­tott segédmunkás (az esti egyetem harmadéves hallga­tója!) a párttitkár. A 47 párt­tagból alig hiányzott néhány. Őrt álltak valahol a gáta­kon azok helyett, akik itt ültek és a jövőről beszéltek. Küzdve az időjárás viszon­tagságaival sikeresen zárta az évet a berceli Bessenyei Tsz, 7,5 milliós eredményt értek el. Birtokukban van ha­zánk egyetlen nagy értékű dánlapáj fajta koca sertés­törzsállománya. Ebből egyet­len állat értéke 45 ezer forint. Fontossága, hogy alap­anyagot biztosítson Olyan ke­reszteződéshez, amelyből, nagyobb értékű hússertés származik. Tavaly. 50 ilyen kansüldőt adtak el. 11 ezer hízott sertést értékesítettek, a tervezett 33 millióval szem­ben 34 millió volt a sertéste­nyésztésből a bevétel, az egész állattenyésztés 2,5 mil­liót hozott. Hússertés keresztezéssel Nem állnak meg félúton. Áthúzódó beruházás — már üzemel — a 12 millióból megvalósult 2400 férőhelyes malac-utónevelő. Most már minimálisra csökken a ma­lacelhullás, növekszik a súlygyarapodás kevesebb ta­karmány mellett, s több lesz a hízott sertés; idén 14 500-ait értékesítenek. Elismerően szólt a beszámoló az itt dol­gozó párttagok munkájáról. A sertéskombinátban 64-en dolgoznak, s ehhez viszonyít­va kevés a párttagok létszá­ma. Óéiul tűzték ki a párt- építő munka javítását. Erre jó lehetőséget biztosít az itt működő KISZ-szervezet. Természetes, hogy az ál­lattenyésztési főágazat jó ki­szolgálását kell segítenie a növénytermesztésnek, mely­ben a talfcarmánytermesztés dominál. Tavaly 53 maisa volt a kukorica és 35 mázsa a búza hektáronkénti átla­ga. Ez egy 13,9-es aranykoro­na értékű földön, belvízzel megküzdve, jó eredmény. Cél az, hogy kevesebb költ­séggel magasabb termésátla­gokat érjenek el. A trakto­rosok helytállásának és a szerelők jó munkájának is köszönhető, hogy ősszel opti­mális időben vetették el 700 hektáron a búzát (többet a tervezettől!) Két műszakban ment a 32 traktor, kétezer hektár mélyszántás várja a tavaszt. A 120 hektáros zöld­ségkertészet fnellett most az ősszel telepített fiatal 100 hektáros jonatán ad majd munkát, főleg a nőknek. A házi betanított szakmunkás- képzőn 42-en tanulnak. Példát mutatni A tsz 1979-ben 7,5 milliós nyereség elérését tervezi. Hogy ezen szükséges lesz-e módosítani, nehéz volna most megmondani. Ismervén a ber­celi emberek szorgalmát, küzdelmes helytállását, re­mélhető. hogy megvalósítják. Nagy Béla a pontos, fegyel­mezett munkára figyelmezte­tett, Kun Tamás a fiatalok nevelésével foglalkozott, a pártépítő munka javítását sürgette, ördög János kerté­szeti brigádvezető a pártépí­tő munkában a nőikre, a ker­tészetben helytálló lányokra és asszonyokra irányította a pártvezetőség figyelmét. Tóth Ferenc traktoros a párttag­ság és a pártvezetőség jobb együttműködését tette szó­vá. Mészáros Pál a pártfe­gyelem javítását, a kötelessé­güket elmulasztók felelősség­re vonását sürgette. Száraz László fiatal gépészmérnök a vitázó, elvtársias légkör hiá­nyának okait elemezte, a párt­tagok példamutatását és kör­nyezetformáló szerepét hang­súlyozta. Aztán szavaztak az idei feszitettebb feladatok teljesí­tésére. Farkas Kálmán A taggyűlésről nyomban indultak őr­helyeikre. Ki a gátra, ki a belvízzel fenyege­tett családok védelmé­re. Késő éjszaka volt, február 5-e. N égy napig minden rendesen ment, a vi­lág teremtése terv­szerűen, a beütemezés sze­rint folyt és csak az ötödik napon lehetett megtorpa­nást észlelni. Az anyagkiutalássál volt baj. ValaJiol hiányzott vala­kinek az aláírása és meg­állt a munka. Amikor azu­tán a 'késő délutáni órák­ban megjött iá nyersanyag, kitűnt, hogy kevés a mun­kaerő. Közben sötétedni kezdett és hiába adták ki a jelszót: jegyen •világos­ság!”, io neonfénycsövek hi­ányoztak. Még a leltározás is kiesést okozott. Kitettek egy megnyugtató táblát: „A világ teremtése a lel­tározás ideje alatt is zavar­talanul folyik.” Ez azonban nem volt igaz, mert állt (a munka. Másnap kitűnt, hogy a szállítóleve­leket állították ki tévesen, újból megindult a teremtés, de pár óra múlva ismét megakadt. Kitűnt, hogy a további világteremtéshez A világ teremtése a pénz sincs kiutalva, a ka­pacitással is baj van, azon­kívül kellő számú szakmun­kást se biztosítottak. Más zavaró körülmény is volt a hatodik napon. Meg­jelent a teremtés színhelyén egy kerületi mérnök és megállapította, hogy a ter­veket nem mutatták be a hivatalnak. Kijelentette, hogy az eddigi öt nap alko­tásait sem hagyhatja hely­ben, nagyon sajnálja, de sem az eget, sem a földet, sem a hegyeket, sem a vize­ket nem működtethetik, csak akkor, ha a terveket megvizsgálták és jóváhagy­ják. Hiába magyarázták neki, hogy erre nincs idő, mert a világ teremtése hat nap­ra van beütemezve és a hetedik nap meg kell nyu­godni, a mérnök hajthatat­lan volt. Megemlítette azt is, hogy sok a munkájuk, a hivatalban szűk a kereszt- metszet, ezért belátható időn belül nem is foglalkoz­hatnak a tervekkel. A teremtés közben to- mX vább folyt, sőt a ha­todik nap végén nyugodtan be is fejezték a munkát, mert kitűnt, hogy a megteremtett világ eddi­gi •alkotásainak hatósági úton való megsemmisítésé­re a felgyülemlett restancia miatt csak nyolctrillió év múlva kerülhet sor. Értesülésünk szerint a hi­vatal időközben erősítést kapott, de azért nem kell félni, még sok milliárd év fog eltelni, amíg a világot a be nem mutatott tervek miatt a hatóságok elkoboz­zák és .a közraktárba szál­lítják. Palásti László Mi a véleménye? Gazdag Lajos Kádár Gyula Bögre Sándor Á képzett munkásról „A munkaerő képzettsége és szakmai összetétele több területen nincs összhang­ban a termelési szerkezet fejlesztéséből adódó meg­növekedett követelmények­kel.” (Az MSZMP Közpon­ti Bizottságának 1977-es határozata a termelési szerkezet fejlesztéséről). AKI FELELŐS: Gazdag Lajos a tiszavasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár személyzeti és oktatási osz­tályának vezetője: — Azt mindenki tudja, hogy egy gyár évtizedekig nem készítheti ugyanazokat a •termékeket, bizonyos idő­szakokban módosítani, fej­leszteni kell a gyártmány­szerkezetet. Persze ez csak úgy valósulhat meg, hogy az ebből adódó megnöveke­dett követelményekkel összhangban van a dolgo­zók képzettsége, szakmai összetétele. Magyarul, mi­nél bonyolultabb egy ter­mék, annál nagyobb tudás­sal kell rendelkeznie a munkásnak. — A szakembér-utánpót,- lást tekintve legfontosabb partnerünk a helyi ipari szakmunkásképző intézet, hiszen évente az ott vég­zők közül húszan-huszon- öten hozzánk jönnek dol­gozni. Az intézet többek között gyógyszergyártó szakmunkásokat képez, s mi igyekszünk mindent megtenni, hogy a harmadik év végén minél jobban fel­készült szakmunkásokat fo­gadhassunk. — Fontos feladat a to­vábbképzés is, hiszen a gyógyszergyártó szakmában talán még gyorsabban nő a követelményszint, mint máshol. A szakmunkások­nak öt-hat évente kell egy száznegyven órás tanfolya­mot elvégezni itt helyben, míg a vezetők Esztergom­ban ismerkednek a vegy­iparban végbement válto­zásokkal. AKI KÉPEZ: Kádár Gyula, a tiszavasvári 115. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgató­ja: — Tudjuk, hogy az Al­kaloidának nagy szüksége van a tanulóinkra. Lakato­sokra, villanyszerelőkre, de főleg gyógyszergyártó szak­munkásokra. Sajnos itt gondok vannak, ugyanis nálunk évente huszon­nyolc-harminc gyógyszer- gyártó végez, holott a gyár­nak legalább 50—60 szak­munkásra lenne szüksége. Ráadásul nem is választja mindegyik az Alkaloidát, hiszen a végzett tanulókon gyakorlatilag öt megye osz­tozik. — Nem is olyan régen még két osztályt indítot­tunk első éviben a gyógy­szergyártó szakmunkások­nak. Sajnos a gyakorlat azt mutatta, hogy ezek harma­dik évre egy osztállyá zsu­gorodtak, a magas követel­mények miatt év közben sokan lemorzsolódtak. — 1980-tól jelentős vál­tozásnak lehetünk majd ta­núi. A gondot remélhetőleg enyhíteni fogja az a hatá­rozat, miszerint szakmun­kás célú szakközépiskolai osztályokat indítunk gépke. zelő és vegyész szakmában. A gyógyszerész szakma is átadja helyét iskolánkban a vegyianyaggyártó szak­mának. Ez szélesebb isme­reteket nyújt, s az elhe­lyezkedésnél is nagyobb le­hetőségek nyílnak. AKI DOLGOZIK: Bögre Sándor gyógyszergyártó szakmunkás: — Nyolcadik éve dolgo­zom az Alkaloidában, s azóta szinte minden esz­tendőben bevezettünk leg­alább egy új terméket. Azt hiszem, sokak nevében ál­líthatom, soha nem morgo­lódtunk ezért, sőt a leg­többen mindig is szívesen vettük az új feladatokat. Az igazi szakmunkásnak ugyanis nemcsak a .minél magasabb fizetés jelent örömet, hanem az érdekes szakmai feladatok is. — Igen sokan hiszik1 azt, hogy egy gyógyszergyártó szakmunkásnak tulajdon­képpen nem sok köze van a végtermékhez. Megadják neki a pontos technológiát, ő bekeveri az alapanyago­kat, s kész. Nem így van, hiszen nekünk tökéletesen ismerni kell a gyártás köz­ben lejátszódó folyamato­kat. Persze ehhez sokat kell olvasgatni különböző szak­lapokat, szakkönyveket, mert a vegyipar szinte nap­ról napra változik. — Én a helyi iparitanuló­intézetben végeztem, s egy idő után rájöttem, nem árt ha leérettségizem, fel­elevenítem a tanultakat. Most másodikos vagyok a gimnáziumban, s szeretném letenni a technikusi vizs­gát is. De nem azért, hogy főnök lehessek, csupán, mert érdekel a szakmám. S nemcsak én gondolkodom így, hiszen a szocialista brigádunkból hatan tanu­lunk középiskolában. Nem beszélve arról, hogy a gyár­ban legalább kétszáz fiatal dolgozik fizikai munkás­ként középiskolai végzett­séggel. Balogh Géza Kertbarátok, kistenyésztők tanácskozása A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága rendezésében a kertbarátok és kistenyésztők megyei szövetsége február 9-én kibővített ülést tartott. A tanácskozáson megvitatták a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeit, teendőit és megismerkedtek a budapesti központi klub tevékenységé­vel, illetve 1979. évi tervé­vel. A résztvevők tájékoztatót hallgattak .meg az 1979. évi kistermelői növényvédőszer- műtrágya-, kisgép-, illetve vetőmagellátásról.

Next

/
Thumbnails
Contents