Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 10. Brown útja U * gy tűnik, Iránnal kap­csolatban egyre in­kább kapkodás váltja föl a megfontolt lépéseket az USA-lban. A közép-keleti or­szág belső helyezetét rosz- szul mérték föl Washington­ban, s a térség fejleményei mind nagyobb aggodalmat váltanak ki a Fehér Háziban és a Pentagonban. Nyilvánvaló, hogy Harold Brown hadügyminiszter, és néhány magas beosztású tá­bornok pénteken megkezdett közel-keleti útja is a teherá- ni USA-pozíciók gyöngülésé­vel függ össze. Elegendő egy pillantást vetni a térképre, máris világossá válik az ösz- szefüggés: az Egyesült Álla­mok szeretné megerősíteni Szaúd-Arábia katonai befo­lyását, ezzel egyszersmind ellensúlyozni az Iránban el­szenvedett kudarcát. Egyes amerikai szemleírók joggal föltételezik, hogy Brown úti­célja közül nem hiányzik az újfajta együttműködés ki­alakítása Szaúd-Arábia, Egyiptom, Izrael, és Jordá­nia között. Irán kilépési szándéka a CENTO-ból ér­zékeny veszteséget jelent az amerikai katonapolitika szá­mára, s ezt Washington mindenképpen ellensúlyozni szeretné. A négy ország ma még sok tekintetben vonakodik attól, hogy az amerikai érdekek feltétel nélküli politikai és katonai védelmezője legyen. Brownra vár az a csöppet sem könnyű feladat, hogy az izraeli és az egyiptomi kedé­lyek lecsillapításával egyide­jűleg az amerikai elképzelé­seknek megnyerje Begint és Szadatot. Jordániában sem lesz könnyű dolga. Husszein ki­rály eddig sem mutatott haj­landóságot, hogy csatlakoz­zék a különalkúhoz. Kérdés, most milyen álláspontra he­lyezkedik. Brown és a tábornokok most a diplomatákkal cse­réltek szerepet. Akár jel­képnek is tekinthető, hogy a külügyminiszter és az uta­zó nagykövet helyébe a ka­tonák léptek. bizonyságul annak, hogy az Egyesült Ál­lamok nemcsak politikai, hanem akár katonai eszkö­zökkel is fenn kívánja tar­tani befolyását a zaklatott térségben. Gy. D. Bazargan programja: Köztársaság, iszlám kormány, új alkotmány Mehdi Bazargan, a Kho­meini által kinevezett minisz- terelnölk pénteík délelőtt Te­heránban százezres tömeg előtt mondott beszédében is­mertette kormányprogram­ját. Legsürgősebb feladatként jelölte meg: A hatalom teljes átruházá­sát kormányára; a rendszer- változásról döntő népszava­zás megrendezését; alikotmá- nyozó nemzetgyűlési válasz­tások megtartását; az új al­kotmány megszövegezését; törvényhozási választások megtartását; az iszlám kor­mány létrehozását. A hadseregről szólva Ba­zargan kijelentette: „A leg­több katona és tábornok ugyanazt akarja, mint mi. A hadsereg nem lehet az impe­rializmus eszköze, nem állhat más országok szolgálatában” — mondotta. A Khomeini által kineve­zett kormányfő lemondásra és á népi erőkhöz Való csat­lakozásra szólította fel Bák- tiart. Rámutatott arra, hogy a sah által kinevezett minisz­terelnök teljesen elszigetelő­dött. Bazargan közölte, mérlege­li, kiket nevezzen ki kormá­nyának egyelőre betöltetlen posztjaira. Baktiar, a sah által kineve­zett miniszterelnök viszont az egyik francia rádióállo­másnak adott nyilatkozatá­ban azt álillitotta, hogy az Százezer résztvevője volt annak a nagygyűlésnek ame­lyet a teheráni egyetem te­rületén tartottak. Képünkön: a nagygyűlés szónoka Meh­di Bazargan, a Khomeini ál­tal kinevezett ideiglenes kor­mány elnöke beszél. „irániak többsége mögötte áll” e többségnek azonban „csendesnek és meggondolt- nak” kell maradnia, mondot­ta, majd kijelentette, hogy kormánya sohasem fogadja el Khomeini feltételeit. Tovább pusztít a nápolyi gyermekek között a titokza­tos vírusbetegség. Képünkön: a kór egyik kicsiny áldoza­ta. Kommentár 32 — Ez szemtelenség, és a bizalommal való visszaélés. Éppen ezért az önök viselke­dése miatt megtagadom a to­vábbi válaszokat, a sajtótá­jékoztatót befejezettnek te­kintem. A viszontlátásra uraim. E szavak után a bányatu­lajdonos elhagyta a termet. Brett úr megpróbálta lecsil­lapítani a kedélyeket. Elné­zést kért főnöke viselkedé­séért, de szemrehányást tett az újságíróknak, amiért Geiger-féle készüléket hoztak magukkal. Különben, ma­gyarázta, a hányó radioakti­vitása még nem jelenti azt, hogy itt urán van. Előidéz­hette más is. Ö, Brett mér­nök, nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtókonfe­rencia. Már éppen rá akarta beszélni mister MacArecket, hogy adjon engedélyt a bá­nya megtekintésére. Ez az incidens után teljesen lehe­tetlen. Az egyik újságíró megkér­dezte, hogy mióta nem hordhat az ember magánál Geiiger-féle készüléket. Ez a készülék nem lőfegyver, ak­kor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik újságírónál van és an­nak révén megállapította, hogy a hányó radioaktív. Er­re a kérdésre Brett mérnök határozottan megtagadta a választ. „Amint kiléptünk az épü­letből — írta a tudósító, — kísérőink már vártak ben­nünket. Most sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Brett mérnököt, háttérben az épü­lettel. Brett kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt ja­vasolta, hogy akkor a há- nyóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bá­nya telepéről. A legnagyobb szenzáció este robbant ki. Amikor a filmet előhívták, kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket, sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újságírók zsebükben hordtak. Ez a leg­főbb indok, hogy a régi há­nyó radioaktív. Így hát MacArecknek és a mérnök­nek az a kijelentése, hogy ott nincs urán, messze van az igazságtól.” Még nagyabb szenzációt váltott ki az a hír, hogy mis­ter MacAreck már két héttel a bánya részvényeinek meg­vásárlása előtt megkapta az engedélyt az urán felkutatá­sára és kitermelésére. Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stem, Harry Bracken, James Kane ke­reskedelmi cég” vezetői minden kis hírt elolvastak a régi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a be­osztottak igyekeztek elkerül­ni főnöküket. — Micsoda gazember! Mi­csoda rendkívüli gazfickó! — ismételgette Kané. — A vé­tel előtt már két héttel ko­rábban megkapta az enge­délyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtőzik és ezért csak néhány nyomo­rult fillért adott. Micsoda söpredék! — Ne felejtsétek el — je­gyezte meg Stern úr —, hogy ez az alabamai pontosan annyit fizetett nekünk, amennyit kértünk. Egyálta­lán nem alkudozott. — Az nem jelent semmit — makacskodott mister Ka­TELEX BELGRAD Jugoszlávia ellenzi a há­borús bűncselekmények el­évülését. A belgrádi lapok pénteki számukban, az euró­pai parlament e kérdésről folytatott vitája kapcsán, is­mertették a jugoszláv kül­ügyminisztérium állásfogla­lását, amely szerint a hábo­rús bűnök elévültnek nyilvá­nítása ellentétes a nemzetkö­zi joggal. VILLA SAN GIOVANNI A dél-olaszországi Reggio di Calabria tartomány egyik kisvárosában, Villa San Gio- vanniban két férfi elrabolta Giovanna B&rresi tizenhét éves diáklányt a házuk előtti buszmegállóból. Húga az ab­lakból figyelte, mi történik a buszmegállóban és azonnal értesítette a rendőröket, akik szinte perceken belül ellenőr­ző pontokat állítottak föl a környéken A kocsi azonban eltűnt. Giovanna Barresi idén a tizenötödik elrabolt ember Olaszországban. GENF 800 millió ember szenved a világon olyan betegségben — gyomor- és bélhurut, ma­lária, bilharziasis —, ame­lyeket a tiszta ivóvíz hiánya okoz. Ez derül ki az egész­ségügyi világszervezet (WHO) havi folyóiratának, a Santé du Mondenak pénteken meg­jelent új számából. A WHO felmérése szerint a harmadik világban súlyosbodik az ivó­vízhiány. Á szervezet más nemzetközi intézményekkel együtt „1990-re egészséges vizet mindenkinek” címmel tízéves programot dolgozott ki. Végrehajtásához 140 milli­árd dollárra lenne szükség. Ez alig valamivel több, mint például az Egyesült Államok egy évi katonai költségveté­se. BOMBAY Legkevesebb 31 ember vesztette életét, amikor pén­teken Bombay közelében egy busz összeütközött egy üzem­anyag-szállító teherautóval, és az árokba zuhant. A busz utasai közül 29-en, a teher­autón utazók közül pedig ket­ten haltak meg. ne. — Becsületes ember nem jár el így. Abban a pilla­natban, amikor megtudta, hogy ott urán létezik, el kellett volna jönnie hozzánk és értesíteni bennünket. Egy­szóval becsapott bennünket, és most sajtókonferenciát tart. De miért tiltakozott az ellen, hogy ott urán van? — Ez teljesen érthető. Az egész környékre kiterjesztve váltotta ki az uránkutatási engedélyt. Nem akarja tehát, hogy a telekárak felszökje­nek. Már biztosan vásárol­tatja is fel. Különben a kon- ikurrenciától is fél. Ki is ez a MacAreck? Egy egyszerű ültetvényes Alaibamából. Legfeljebb néhány millió dollárral rendelkezik. Ezért szeretné MacAreck, hogy körötte most csend legyen. Addig, amíg nem szerzi meg a bankok támogatását és nem alapítja meg nagyválla­latát. Minél nagyobb körötte a szenzáció, annál nagyabb a lehetősége annak, hogy a nagy konszernek a bankok­nak nem engedik meg, hogy fizessenek neki és ajkkor majd úgy kell táncolni, ahogy ők akarják. — Ne félj — jegyezte meg Bracken. — Biztosan nem fi­zet rá erre az üzletre. — Veszíteni nem veszít — egyezett bele Stern úr, — de nem húz belőle annyi mil­liót, amennyit húzhatna, ha ő lenne az első hegedűs. Ezért fontos most neki, hogy ne csapjanak körötte zajt és ezért tiltakozik az ellen, hogy ott urán van. (Folytatjuk) MOSZKVAI VÉLEMÉNY Veszélyes kalandorpolitika A kínai miniszterelnök­helyettes amerikai útját figyelemmel kísérte a szov­jet sajtó. A Novosztyi saj­tóügynökség kommentáto­ra aláhúzza: az amerikai— kínai kapcsolatok normali­zálásának folyamata nem tette szükségessé ezt a hir­telen látogatást, amelyet a kínai fél nemcsak és nem annyira az amerikai—kí­nai kapcsolatok további normalizálását célzó lé­pésként agyait ki, mint in­kább e kapcsolatok „szov­jetellenes tartalmát” erősí­tő kísérletként. Noha a fe­lek által megvitatott prob­lémák köre elég tág volt, mégis, mint ahogy ezt a Reuter hírügynökség írja „a gyújtópontban Tengnek a Szovjetunióra vonatkozó kijelentései, a Szovjetunió elleni világméretű szövet­kezésre szólító felhívások álltak”. Az új „szent szö­vetség” kínai építésze -rá­írja az APN — abban az időpontban sietett látoga­tást tenni az Egyesült Ál­lamokban, amikor ott ki­bontakozott a politikai harc a SALT—2 szerződés körül, s a vendég neofita buzgósággal kapcsolódott bele ebbe a harcba. Ellenérvként egyebek közt arra az amerikai la­pokban megjelent fizetett hirdetésre hivatkozott, amelyben a nyugalmazott tábornokok és tengernagyok igyekeznek megtorpedózni a fontos megállapodást az­zal, hogy a Szovjetunió „katonai fölényre” törek­szik. Ha figyelembe vesz- szük, hogy az említett fize­tett hirdetést az egyezmény mellett kiálló kormányzat pozícióinak aláásására szö- vegezték meg, akkor Teng Hsziao-ping állásfoglalása a vitába való beavatkozás volt a Fehér Ház politiká­jának megváltoztatása cél­jából. Az amerikai sajtó ki­emelte továbbá azt is, hogy a vendég minduntalan ne­héz helyzetbe hozta a házi­gazdákat a Szovjetunió el­leni durva kirohanásaival. Teng Hsziao-ping befeketí­tette az enyhülési politi­kát, olyan megengedhetet­len kifejezéseket használt, mint a „jegesmedvére” va­ló utalások. S általában minden külön diplomáciai ügyeskedés nélkül próbálta — mint ahogy a Washing­ton Post megjegyezte — „bekötni Washingtont a szovjetellenesség fogatába”. Az a körülmény, hogy a tárgyalások befejeztével nem adtak ki részletes hi­vatalos közleményt, lehető­séget nyújt a felek számá­ra, hogy fenntartsák véle­ményüket azokban a kér­désekben, ahol a vélemé­nyek eltértek. A sajtó az . enyhülés problémáit is ide­sorolja. Fel kell figyelni azonban arra, hogy a ven­dég kijelentéseit illetően hiányoznak a hivatalos amerikai magyarázatok. Sőt mi több, a felek „közös stratégiai érdeket” fedez­tek fel. Az amerikai fél kijelen­tette, hogy nem kívánja ki­játszani a „kínai kártyát”, azonban sajtójelentések szerint „egyes hivatalos személyek”, egyebek közt Zbigniew BrzezinSki, úgy vélik, hogy Teng Hsziao- ping látogatásának ered­ményeként az Egyesült Ál­lamok „sokkal erősebbé vált az oroszokkal folyta­tandó tárgyalásokon”. Ki kell emelnünk Teng Hsziao-ping látogatásának Vietnam-ellenes aspektusát is. A kínai vezető Wash­ingtonban azzal fenyege­tőzött, hogy a vietnamia­kat „kellőképpen meglec­kéztetik”. Mindössze né­hány évvel ezelőtt hasonló fejtegetésekbe bocsátkoztak az amerikai tábornokok és politikusok. Igaz, az ügy azzal ért véget, hogy az USA kapott alapos leckét Vietnamtól, de ezt Teng Hsziao-ping rövidlátó mó­don figyelmen kívül hagy­ja. A Newsweek című amerikai hetilap február 5-i számában ezért olyan amerikai megfigyelőre hi­vatkozott, aki a Vietnam­ba való esetleges kínai be­nyomulás miatt aggodalmát fejezte ki, „mivel olyan vé­lekedés alakulhat ki, hogy mi adtunk nekik zöldutat”. Mint látjuk, a kínai ven­dég kalandor kijelentései­ben csalétekként használta fel határtalan és feltétlen szovjetellenességét. A fe­lelős személyiségek egy so­ra figyelmeztet erre az USA-ban is. Jellegzetes eb­ben a tekintetben R. Kle­mnek, a CIA volt magas rangú tisztviselőjének véle­ménye. Klein, aki jelenleg Washingtonban a George­town Egyetem Hadászati és Nemzetközi Kutató Központ­jának ügyvezető igazgató­ja, figyelmeztet arra, hogy milyen veszélyes lenne az Egyesült Államok számára, ha Kína bevonná a Szov­jetunióval való konfliktus­ba. Emlékeztet rá: „Ez egy­általán nem az az út, ame­lyen az amerikaiak többsé­ge kíván haladni.” Költségvetési vita az USÁ-ban Válasszál szivem! (International Herald Tri bűne) Jjl^Elv 3E! Ml9e» Mister MacAreck «wl FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents