Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 10. Brown útja U * gy tűnik, Iránnal kapcsolatban egyre inkább kapkodás váltja föl a megfontolt lépéseket az USA-lban. A közép-keleti ország belső helyezetét rosz- szul mérték föl Washingtonban, s a térség fejleményei mind nagyobb aggodalmat váltanak ki a Fehér Háziban és a Pentagonban. Nyilvánvaló, hogy Harold Brown hadügyminiszter, és néhány magas beosztású tábornok pénteken megkezdett közel-keleti útja is a teherá- ni USA-pozíciók gyöngülésével függ össze. Elegendő egy pillantást vetni a térképre, máris világossá válik az ösz- szefüggés: az Egyesült Államok szeretné megerősíteni Szaúd-Arábia katonai befolyását, ezzel egyszersmind ellensúlyozni az Iránban elszenvedett kudarcát. Egyes amerikai szemleírók joggal föltételezik, hogy Brown úticélja közül nem hiányzik az újfajta együttműködés kialakítása Szaúd-Arábia, Egyiptom, Izrael, és Jordánia között. Irán kilépési szándéka a CENTO-ból érzékeny veszteséget jelent az amerikai katonapolitika számára, s ezt Washington mindenképpen ellensúlyozni szeretné. A négy ország ma még sok tekintetben vonakodik attól, hogy az amerikai érdekek feltétel nélküli politikai és katonai védelmezője legyen. Brownra vár az a csöppet sem könnyű feladat, hogy az izraeli és az egyiptomi kedélyek lecsillapításával egyidejűleg az amerikai elképzeléseknek megnyerje Begint és Szadatot. Jordániában sem lesz könnyű dolga. Husszein király eddig sem mutatott hajlandóságot, hogy csatlakozzék a különalkúhoz. Kérdés, most milyen álláspontra helyezkedik. Brown és a tábornokok most a diplomatákkal cseréltek szerepet. Akár jelképnek is tekinthető, hogy a külügyminiszter és az utazó nagykövet helyébe a katonák léptek. bizonyságul annak, hogy az Egyesült Államok nemcsak politikai, hanem akár katonai eszközökkel is fenn kívánja tartani befolyását a zaklatott térségben. Gy. D. Bazargan programja: Köztársaság, iszlám kormány, új alkotmány Mehdi Bazargan, a Khomeini által kinevezett minisz- terelnölk pénteík délelőtt Teheránban százezres tömeg előtt mondott beszédében ismertette kormányprogramját. Legsürgősebb feladatként jelölte meg: A hatalom teljes átruházását kormányára; a rendszer- változásról döntő népszavazás megrendezését; alikotmá- nyozó nemzetgyűlési választások megtartását; az új alkotmány megszövegezését; törvényhozási választások megtartását; az iszlám kormány létrehozását. A hadseregről szólva Bazargan kijelentette: „A legtöbb katona és tábornok ugyanazt akarja, mint mi. A hadsereg nem lehet az imperializmus eszköze, nem állhat más országok szolgálatában” — mondotta. A Khomeini által kinevezett kormányfő lemondásra és á népi erőkhöz Való csatlakozásra szólította fel Bák- tiart. Rámutatott arra, hogy a sah által kinevezett miniszterelnök teljesen elszigetelődött. Bazargan közölte, mérlegeli, kiket nevezzen ki kormányának egyelőre betöltetlen posztjaira. Baktiar, a sah által kinevezett miniszterelnök viszont az egyik francia rádióállomásnak adott nyilatkozatában azt álillitotta, hogy az Százezer résztvevője volt annak a nagygyűlésnek amelyet a teheráni egyetem területén tartottak. Képünkön: a nagygyűlés szónoka Mehdi Bazargan, a Khomeini által kinevezett ideiglenes kormány elnöke beszél. „irániak többsége mögötte áll” e többségnek azonban „csendesnek és meggondolt- nak” kell maradnia, mondotta, majd kijelentette, hogy kormánya sohasem fogadja el Khomeini feltételeit. Tovább pusztít a nápolyi gyermekek között a titokzatos vírusbetegség. Képünkön: a kór egyik kicsiny áldozata. Kommentár 32 — Ez szemtelenség, és a bizalommal való visszaélés. Éppen ezért az önök viselkedése miatt megtagadom a további válaszokat, a sajtótájékoztatót befejezettnek tekintem. A viszontlátásra uraim. E szavak után a bányatulajdonos elhagyta a termet. Brett úr megpróbálta lecsillapítani a kedélyeket. Elnézést kért főnöke viselkedéséért, de szemrehányást tett az újságíróknak, amiért Geiger-féle készüléket hoztak magukkal. Különben, magyarázta, a hányó radioaktivitása még nem jelenti azt, hogy itt urán van. Előidézhette más is. Ö, Brett mérnök, nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtókonferencia. Már éppen rá akarta beszélni mister MacArecket, hogy adjon engedélyt a bánya megtekintésére. Ez az incidens után teljesen lehetetlen. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy mióta nem hordhat az ember magánál Geiiger-féle készüléket. Ez a készülék nem lőfegyver, akkor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik újságírónál van és annak révén megállapította, hogy a hányó radioaktív. Erre a kérdésre Brett mérnök határozottan megtagadta a választ. „Amint kiléptünk az épületből — írta a tudósító, — kísérőink már vártak bennünket. Most sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Brett mérnököt, háttérben az épülettel. Brett kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt javasolta, hogy akkor a há- nyóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bánya telepéről. A legnagyobb szenzáció este robbant ki. Amikor a filmet előhívták, kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket, sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újságírók zsebükben hordtak. Ez a legfőbb indok, hogy a régi hányó radioaktív. Így hát MacArecknek és a mérnöknek az a kijelentése, hogy ott nincs urán, messze van az igazságtól.” Még nagyabb szenzációt váltott ki az a hír, hogy mister MacAreck már két héttel a bánya részvényeinek megvásárlása előtt megkapta az engedélyt az urán felkutatására és kitermelésére. Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stem, Harry Bracken, James Kane kereskedelmi cég” vezetői minden kis hírt elolvastak a régi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a beosztottak igyekeztek elkerülni főnöküket. — Micsoda gazember! Micsoda rendkívüli gazfickó! — ismételgette Kané. — A vétel előtt már két héttel korábban megkapta az engedélyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtőzik és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Micsoda söpredék! — Ne felejtsétek el — jegyezte meg Stern úr —, hogy ez az alabamai pontosan annyit fizetett nekünk, amennyit kértünk. Egyáltalán nem alkudozott. — Az nem jelent semmit — makacskodott mister KaTELEX BELGRAD Jugoszlávia ellenzi a háborús bűncselekmények elévülését. A belgrádi lapok pénteki számukban, az európai parlament e kérdésről folytatott vitája kapcsán, ismertették a jugoszláv külügyminisztérium állásfoglalását, amely szerint a háborús bűnök elévültnek nyilvánítása ellentétes a nemzetközi joggal. VILLA SAN GIOVANNI A dél-olaszországi Reggio di Calabria tartomány egyik kisvárosában, Villa San Gio- vanniban két férfi elrabolta Giovanna B&rresi tizenhét éves diáklányt a házuk előtti buszmegállóból. Húga az ablakból figyelte, mi történik a buszmegállóban és azonnal értesítette a rendőröket, akik szinte perceken belül ellenőrző pontokat állítottak föl a környéken A kocsi azonban eltűnt. Giovanna Barresi idén a tizenötödik elrabolt ember Olaszországban. GENF 800 millió ember szenved a világon olyan betegségben — gyomor- és bélhurut, malária, bilharziasis —, amelyeket a tiszta ivóvíz hiánya okoz. Ez derül ki az egészségügyi világszervezet (WHO) havi folyóiratának, a Santé du Mondenak pénteken megjelent új számából. A WHO felmérése szerint a harmadik világban súlyosbodik az ivóvízhiány. Á szervezet más nemzetközi intézményekkel együtt „1990-re egészséges vizet mindenkinek” címmel tízéves programot dolgozott ki. Végrehajtásához 140 milliárd dollárra lenne szükség. Ez alig valamivel több, mint például az Egyesült Államok egy évi katonai költségvetése. BOMBAY Legkevesebb 31 ember vesztette életét, amikor pénteken Bombay közelében egy busz összeütközött egy üzemanyag-szállító teherautóval, és az árokba zuhant. A busz utasai közül 29-en, a teherautón utazók közül pedig ketten haltak meg. ne. — Becsületes ember nem jár el így. Abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy ott urán létezik, el kellett volna jönnie hozzánk és értesíteni bennünket. Egyszóval becsapott bennünket, és most sajtókonferenciát tart. De miért tiltakozott az ellen, hogy ott urán van? — Ez teljesen érthető. Az egész környékre kiterjesztve váltotta ki az uránkutatási engedélyt. Nem akarja tehát, hogy a telekárak felszökjenek. Már biztosan vásároltatja is fel. Különben a kon- ikurrenciától is fél. Ki is ez a MacAreck? Egy egyszerű ültetvényes Alaibamából. Legfeljebb néhány millió dollárral rendelkezik. Ezért szeretné MacAreck, hogy körötte most csend legyen. Addig, amíg nem szerzi meg a bankok támogatását és nem alapítja meg nagyvállalatát. Minél nagyobb körötte a szenzáció, annál nagyabb a lehetősége annak, hogy a nagy konszernek a bankoknak nem engedik meg, hogy fizessenek neki és ajkkor majd úgy kell táncolni, ahogy ők akarják. — Ne félj — jegyezte meg Bracken. — Biztosan nem fizet rá erre az üzletre. — Veszíteni nem veszít — egyezett bele Stern úr, — de nem húz belőle annyi milliót, amennyit húzhatna, ha ő lenne az első hegedűs. Ezért fontos most neki, hogy ne csapjanak körötte zajt és ezért tiltakozik az ellen, hogy ott urán van. (Folytatjuk) MOSZKVAI VÉLEMÉNY Veszélyes kalandorpolitika A kínai miniszterelnökhelyettes amerikai útját figyelemmel kísérte a szovjet sajtó. A Novosztyi sajtóügynökség kommentátora aláhúzza: az amerikai— kínai kapcsolatok normalizálásának folyamata nem tette szükségessé ezt a hirtelen látogatást, amelyet a kínai fél nemcsak és nem annyira az amerikai—kínai kapcsolatok további normalizálását célzó lépésként agyait ki, mint inkább e kapcsolatok „szovjetellenes tartalmát” erősítő kísérletként. Noha a felek által megvitatott problémák köre elég tág volt, mégis, mint ahogy ezt a Reuter hírügynökség írja „a gyújtópontban Tengnek a Szovjetunióra vonatkozó kijelentései, a Szovjetunió elleni világméretű szövetkezésre szólító felhívások álltak”. Az új „szent szövetség” kínai építésze -ráírja az APN — abban az időpontban sietett látogatást tenni az Egyesült Államokban, amikor ott kibontakozott a politikai harc a SALT—2 szerződés körül, s a vendég neofita buzgósággal kapcsolódott bele ebbe a harcba. Ellenérvként egyebek közt arra az amerikai lapokban megjelent fizetett hirdetésre hivatkozott, amelyben a nyugalmazott tábornokok és tengernagyok igyekeznek megtorpedózni a fontos megállapodást azzal, hogy a Szovjetunió „katonai fölényre” törekszik. Ha figyelembe vesz- szük, hogy az említett fizetett hirdetést az egyezmény mellett kiálló kormányzat pozícióinak aláásására szö- vegezték meg, akkor Teng Hsziao-ping állásfoglalása a vitába való beavatkozás volt a Fehér Ház politikájának megváltoztatása céljából. Az amerikai sajtó kiemelte továbbá azt is, hogy a vendég minduntalan nehéz helyzetbe hozta a házigazdákat a Szovjetunió elleni durva kirohanásaival. Teng Hsziao-ping befeketítette az enyhülési politikát, olyan megengedhetetlen kifejezéseket használt, mint a „jegesmedvére” való utalások. S általában minden külön diplomáciai ügyeskedés nélkül próbálta — mint ahogy a Washington Post megjegyezte — „bekötni Washingtont a szovjetellenesség fogatába”. Az a körülmény, hogy a tárgyalások befejeztével nem adtak ki részletes hivatalos közleményt, lehetőséget nyújt a felek számára, hogy fenntartsák véleményüket azokban a kérdésekben, ahol a vélemények eltértek. A sajtó az . enyhülés problémáit is idesorolja. Fel kell figyelni azonban arra, hogy a vendég kijelentéseit illetően hiányoznak a hivatalos amerikai magyarázatok. Sőt mi több, a felek „közös stratégiai érdeket” fedeztek fel. Az amerikai fél kijelentette, hogy nem kívánja kijátszani a „kínai kártyát”, azonban sajtójelentések szerint „egyes hivatalos személyek”, egyebek közt Zbigniew BrzezinSki, úgy vélik, hogy Teng Hsziao- ping látogatásának eredményeként az Egyesült Államok „sokkal erősebbé vált az oroszokkal folytatandó tárgyalásokon”. Ki kell emelnünk Teng Hsziao-ping látogatásának Vietnam-ellenes aspektusát is. A kínai vezető Washingtonban azzal fenyegetőzött, hogy a vietnamiakat „kellőképpen megleckéztetik”. Mindössze néhány évvel ezelőtt hasonló fejtegetésekbe bocsátkoztak az amerikai tábornokok és politikusok. Igaz, az ügy azzal ért véget, hogy az USA kapott alapos leckét Vietnamtól, de ezt Teng Hsziao-ping rövidlátó módon figyelmen kívül hagyja. A Newsweek című amerikai hetilap február 5-i számában ezért olyan amerikai megfigyelőre hivatkozott, aki a Vietnamba való esetleges kínai benyomulás miatt aggodalmát fejezte ki, „mivel olyan vélekedés alakulhat ki, hogy mi adtunk nekik zöldutat”. Mint látjuk, a kínai vendég kalandor kijelentéseiben csalétekként használta fel határtalan és feltétlen szovjetellenességét. A felelős személyiségek egy sora figyelmeztet erre az USA-ban is. Jellegzetes ebben a tekintetben R. Klemnek, a CIA volt magas rangú tisztviselőjének véleménye. Klein, aki jelenleg Washingtonban a Georgetown Egyetem Hadászati és Nemzetközi Kutató Központjának ügyvezető igazgatója, figyelmeztet arra, hogy milyen veszélyes lenne az Egyesült Államok számára, ha Kína bevonná a Szovjetunióval való konfliktusba. Emlékeztet rá: „Ez egyáltalán nem az az út, amelyen az amerikaiak többsége kíván haladni.” Költségvetési vita az USÁ-ban Válasszál szivem! (International Herald Tri bűne) Jjl^Elv 3E! Ml9e» Mister MacAreck «wl FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY
