Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Mindennapos kihágásaink A városiasodás nem csupán a lélekszám növekedésében, az ipari termelés mutatóiban, az üzletek, a lakások, az utak, a közlekedési eszközök, az óvodai és iskolai férőhelyek mennyiségében és minőségében mérhető. Vannak olyan számok is, amelyeket ritkán említünk, pedig — áttételeken keresztül — sokat árulnak el a városi léttel járó örömökről és gondokról, arról, hogy mi az, ami hiányzik, legyen az a kisiparos, vagy a kisebb közösségek meghitt nyugalma. A szabálysértésekről van szó. Dr. Üjváry Margit, a Nyíregyházi Városi Tanács szabálysértési csoportvezetője adatokkal szolgál. Ezek szerint 1975-ben 1007, 1976-ban 1198, 1977-ben 1400 ügyet tárgyaltak. Némi csökkenés csak 1978-ban mutatkozott. Sajnos, nem azért, mert a közösség terhére elkövetett kihágások száma kevesbe- dett, csupán azért, mert ebben az évben már többen tartották be a szövőlepke elleni védekezés kötelezettségét. — A lopások, állattartási kihágások száma — mondja Üjváry Margit —, még nőtt is. Melyek a típusesetek? Nézzünk közülük néhányat mutatóba. — A lopások — így vélekedik a csoportvezető — az ön- kiszolgáló boltok sokasodásával egyenes arányban szaporodnak. És ha a lopásoknál tartunk, gyors iramban oszlassunk el egy esetleges tévhitet: nem csak az úgynevezett lumpen elemek'lopnak, „jobb” emberek is estek már eme vétségbe. Ráadásul az iskolázottakkal eljárási szempontból még több is a gond, mert — ez a szakember véleménye — meglepően kevés önkritikával rendelkeznek, körömszakadtáig tagadnak, rossz értelemben vett presztízst csinálnak az ügyből és ha kell, latba vetik összeköttetéseiket ballépésük eltusolá- sára. Mit lopnak? — Legtöbbször szenvedélyeik kielégítését próbálják ily módon elérni, vagy luxusárukhoz akarnak hozzájutni. Ital, cigaretta; a nőknél piperecikk, kávé, fehérnemű a „sláger”. Megjegyzendő: élelmiszert férfi sohasem lop. Mérnök, jogász, pedagógus fordult már meg a szabálysértési ügyeket tárgyalók szobájában, persze gyakoribb vendég az olyan típusú ember, mint aki a beszélgetés ideje alatt érkezett, sérelmesnek vélt ügyében reklamálni. Ügy érezte, méltánytalanul jártak el vele szemben, amikor a kirótt és be nem fizetett bírságot nyugdíjából tiltatták le. — Sokadszor kapták már lopáson — mutatott a lompos férfira a csoportvezető. Amin különösen érdemes elgondolkodni, az a viszonylag sok kiskorú és nyugdíjas, akik néha egészen kis összegű eltulajdonított árun „buknak le”. A gyerekeknél — a virtuskodás mellett — a családi háttér, az öregeknél viszont, ha nem is általánosít- hatóan —, a kevéske jövedelem játszhat esetenként közre. Akadt öregasszony, aki fél kiló darált hússal próbált fizetés nélkül elmenni. Sok az_ apróbb lopás, de még több az együttélés ellen vétők száma. Hangoskodás, rongálás, botrányokozás, utcai éneklés szerepel nagyon gyakran a listán. — Néha nem is olyan egyszerű ezeket az eseteket elbírálni. Sokszor a bejelentők is túlérzékenyek, példa erre az, aki borotválkozó szomszédja dudorászását sem szívelte. Tettek már panaszt alagsori ebtenyésztő ellen, akinek farkaskutyái a lakókat rémisztgették és a házba pisz- kítottak; jelentettek fel már éjszakai dáridózókat; írtak már olyan legénylakás-tulaj- donosról, akinél még az a gyanú is felmerül: a lakás netán találkahelyül szolgált. Figyelmet érdemel, hogy a nyugalmat zavaró eseményekre oly érzékenyen reagáló emberek viszonylag hűvös eleganciával mennek el a köztulajdont sértő, rongáló tettek mellett. Mintha az együttélést csak a zajjal lehetne megbolygatni. Az állattartási szabályokat pedig nemcsak ebtenyésztéssel lehet megsérteni. A város kellős közepén is hizlalnak sertést, noha ez is tucatnyi előírásba ütközik. — Amikor az ilyeneket büntetjük — magyarázza dr. Üjváry Margit —, némi lelkiismeretfurdalással tesz- szük. Mert az esetekről csak véletlenszerűen értesülünk; akkor, ha a sertéshízlalónak haragos szamszédja van, aki feljelentéssel áll rajta valamiért bosszút. Megnyugtató megoldás csak az lehetne, ha házról-házra járva vizsgálhatnánk meg a helyzetet. Mi mindennel foglalkoznak még a szabálysértési csoportnál? Kontárokkal, közterületen parkolókkal, vendéglői zajongókkal, szükségleteiket az utcán, parkban végzőkkel — még felsorolni is sok. Mindez azonban csak jelenség. Mutatója annak, hogy nagyváros születik, olyan város, amely még nem nőtt fel, tehát a kamaszkor összes jelét magán hordja. Fény vetődik a civilizálódás ellentmondásaira. * A kényelmesebb vásárlás ugyanis alkalom lehet a lopásra. A televízió, a rádió lehetőség a zajokozásra. Az autók szaporodó száma ok a tiltott helyen parkolásra. A liftet csak akkor lehet rongálni, ha van, a zárt kapu üvege betörhető, ha a részeg hazatérő elveszíti a kulcsát. A gyorsan épülő panelházak falai kemények, szög nem verhető beléjük, ezért fúrni kell mindenképp, és lehetőleg este, amikor a fúrógép ordító zaja a koránfekvők álmát bolygatja. — Nem kétséges — véli a szabálysértési csoportvezető —, a nagyvárosi élet nem csupán a szabálysértések számában, de milyenségében is változást hoz. Mert miként alakul ki egy nagyváros? Például úgy, hogy ezrek, tízezrek költöznek be faluról, tanyáról. És — sokszor még érthető is —, nehezen alkalmazkodnak a városi kötelmekhez, gyötrődve viselik a városi élet jelenségeit. Aki csendhez szokott, azt idegesítik a felette fapapucsban rajcsúrozó gyerekek. Aki maga vágta disznóból készített eddig kolbászt, sütött zsírt, nehezen mond le erről. Aki megszoktak: úr a maga portáján, kínlódva tűri, hogy egy házban akár negyven porta és ki tudja, hány úr legyen. Mivel a legtöbb gond a lakótelepi nagy házak táján adódik, érdemes még néhány mondat erejéig itt elidőzni. A kihágások zöme a tanácsi házakban fordul elő; ahogy a mind több pénzbe kerülő lakások felé haladunk, egyre kevesebbel, és főleg szelídebb formájú vétséggel találkozunk. — A tönkretett liftek, betört kapuk, üvegek, firkált falak, szemetes lépcsőházak többsége a tanácsi házakban van — mondja a csoportvezető. Az ok alighanem kézenfekvő. Ezekért kell a lakónak a legkisebb anyagi áldozatot hoznia, ezért is érzik a legkevésbé az otthont a magukénak. — Sokuknak semmi erőfeszítést sem kellett tenniük, hogy lakáshoz jussanak. Gyakori eset, hogy a használatbavételi díjnak is csak egy töredékét fizetik meg, a törlesztést pedig semmibe veszik. Adósak a lakbérrel. Hirtelen nagyvárossá nőni bonyodalmas folyamat. Olyan szükségletek vetődnek fel, melyeket kielégíteni nehéz, mert nincs elég ember, aki a sokasodó feladatokat elláthatná. Kevés például a jó szakember, és ez megint csak szabálysértések okává lehet. Elszaporodnak az igények és a lehetőségek közti hiányt kitöltő fusizók, kontárok. A hiányok törvénysértést eredményezhetnek. Ugyanis nem csak kontárok vannak, de üzérek is. ök azt árulják, amiből a boltokban kevés. van. De kihágást okoz az utcai illemhelyek hiánya, csakúgy, mint a kevés parkoló. És így tovább ... Persze, mindez nem szentesítheti a káros cselekedeteket. Bízzunk abban: az idő és a gondok megszűntetésére szánt összegek, az emberek városiasodása kevesbítik majd a vétők számát. Azt azonban hiba lenne remélni, hogy belátható időn belül fel kell majd számolni a tanácsok szabálysértési csoportjait. Speidl Zoltán Rejtett értékek nyomában Gávavencsellő nevezetességei Ha Gáva község közepe táján, a kis parknál letérünk déli irányba, a temetőhöz érünk. Annak keleti, felhagyott részén egymástól nem messze, 70—80 méterre két kiemelkedő emlékmű vonja magára figyelmünket. A Rakovszkyemlékmű az egyik. Bástyaformájú oszlopnak támaszkodva háromnegyed körplasztikában egy 48-as honvéd áll. A zászló szerepeltetése — akárcsak a bástya, mely Komárom várát jelképezi — nemcsak szimbólum, Ra- kovszky Sámuel élete egybenőtt vele. Mikor 1848. szeptember 12-én gróf Dégenfeld Imréné zászlóanya Nagykálló piacán a vármegyeháza előtt átadta Patay István őrnagynak, a szabolcsi önkéntesek parancsnokának a zászlót, az ünnepélyes alkalommal a következő szavakat fűzte hozzá: „babérkoszorúsan hozzátok vissza”. Rakovszky az eskütevéskor az egyik százados volt. Részlet Somogyi Sándor Rakovszky-síremlékéről. És a szabolcsiak elvonultak a zászlóval, mely előttük lengett a győztes ozorai csatában, mikor honvédzászlóalj lett a szabolcsi nemzetőrökből, s ekkor vette át Rakovszky is Patay után a parancsnokságot. Mikor decemberben, már Ferenc József alatt, az osztrák hadigépezet megindult, s Mórnál szétverték Perczel seregét, melyhez a 48-as zászlóalj tartozott, Rakovszky össze tudta tartani csapatát. A tavaszi hadjáratban Szolnoknál, Ceglédnél, Kápolnánál, Isaszegnél lyug- gatták puskagolyók a zászlót. A zászlóalj legnagyobb ha- ditényei azonban a kilátástalan vég jegyében zajlottak. Perednél 1849 júniusában Rakovszky őrnagy, most már dandárparancsnok, az élen lovagolva szállt szembe a kétszeres orosz túlerővel. Részleges győzelem ellenére, ahogy köztudott, a magyar támadás összeomlott, s visszaszorult a Vág innenső partjára. A Komárom körüli harcokban különösen kitűntek a szabolcsiak. 1849. július 2-án a monostori hegyet vissza is foglalták Haynautól. Komárom kapitulációjakor Rakovszky a zászlót testére csavarva csempészte ki, s hozta haza Nyírbaktára Dé- genfeld Imrénének, kinek férjét nemsokára halálra ítélik. Rakovszky Sámuelt, mint a komáromiakat, nem érte az általános megtorlás, de osztrák főhadnagyi nyugdíját nem folyósították. Ínséges napok következtek rá, birtoka nem volt, ásót, kapát fogott, dolgozott, a gávaiak adtak neki pár hold földet, míg végül a Tisza-töltés felügyelői fizetéséből tengette öreg napjáit. A kiegyezés után az ismét megkapott nyugdíját már nem sokáig élvezhette, 1871-ben meghalt. Egykori háza részben átalakítva ma is áll Gáván. A 48-asok kitüntetett zászlaját pedig egy ideig a Honvédegylet őrizte, majd átadta a megyei múzeumnak. Ma is ott őrzik Szabolcs múltjának ezt a megszentelt ereklyéjét. A Rakovszky-emlékmű sérült, helyreállításra szorul, a hős emléke csaknem elenyészett. Kell-e végső következtetésként részletezni a tennivalókat? A Dessewffy- kastély viszont pár éve, 1976-ban született újjá, az előző állapota jellegének megtartásával. A kíváncsi szem előtt meglehetősen talányosnak tűnhet az épület: vannak rajta későbarokk részletek, klasszicista toldások, és látszanak rajta historizáló elemek is. Szakirodalma nincs, hacsak nem számítjuk azt a pár szót, amit a nagy Gent- hon-topográfia közöl: „Des- sewffy-kastély, földszintes, tornyát a németek 1944-ben felrobbantották. Barokk, XVIII. sz. Átalakítva”. A nyíregyházi Levéltár őriz egy 1860-ból származó alaprajzot, melyet Balogh István fedezett fel, s mely felirata szerint „Az újvencsellői lakóház”. Az alaprajza annyiban különbözik a nagykállói megyeháza környékének kastélyaitól (Kállósemjén, Ramo- csaháza, Biri), hogy -míg ezeknél a hat helyiség két traktusban, 2x3-as elrendezésben van elhelyezve, addig Vencsellőn egy dongaboltozatos nagy T alakú előtérre van felfűzve kilenc csehbol- tozatos helyiség, tehát mindenképpen egy fejlettebb típussal állunk szemben. Az épület középső és legmozgalmasabb része későbbi toldás. Itt magasodik az új bejárat fölé a barokkos kupolasisak. Ezen a bejáraton belépve az itt található kövezeten az 1898- as évszám elárulja e toldás készítési idejét. A belső járószint is alacsonyabb pár lépcsővel a keleti részhez viszonyítva. Belül a kastély legdíszesebb része: faragott neorokokó ajtókon belépve intarziás padlókon járunk, míg bejutunk a park felőli színes stukkós boltozatú neo- reneszánsz terembe, mely feltétlenül a leghatásosabb. Ebben a periódusban épült a nyugati szárny is a legutóbbi háborúban felrobbantott toronnyal, alapja még kilátszik a talajból. A századvégi bővítéskor a két épületet egybevonták, szárnyakkal látták el, de a park felől közös homlokzatot kellett kiképezni, amit úgy értek el, hogy a kisebb épület elé megépítettek egy nyitott portikuszt. Ezek az építkezések Des- sewffy Miklós idején történtek, de a régebbi épületekről sajnos egyelőre semmit sem tudni. A díszkutak tulajdonképpen a kastélyegyütteshez tartoznak, kiemelésük mégis Indokolt. A többesszám meglepő lehet Rakovszky Sámuel arcképe a síremléken. egyeseknek, de észak felé az udvarban látni egy virágtartónak használt (amennyiben a bozótból kilátszik) reneszánsz márványkutat. Olyan nagy oszlopfő formájú díszkút ez, melynek eredeti mintái az északolasz rene. szánsz árkádos paloták udvarát ékesítik, csak fordítva, szélesebb véggel felfelé. Itt látszik, hogy lent az 1480-as évek divatja szerint a címerek megfordítva díszelegnek. Eredetileg még hozzátartozott egy csigával ellátott, kovácsoltvas ív is, mint kúthoz. Hogy ez eredeti reneszánsz lenne s nem historizáló, túl szép lenne, de nem lehetetlen. Mindenesetre komolyabban meg kellene vizsgálni. Az 1969-ben készült a 1977- ben felállított másik kút is Itáliát idézi. Egy ilyen sokszögű fontánát önkéntelenül egy olasz kisváros egyik terén szorosan épített magas házak, magas paloták között képzeli az ember. Egy ilyen alkotásnak tér kell. Igényli, hogy emberek legyenek körülötte, hogy mindenfelől lássák, hogy körülötte a tér élettől zsibongjon. Ezért a vencsellői elhelyezésnél bizonyos kényelmetlen, zavaró érzés társul az együtteshez. (És természetesen a szökőkútnál az sem baj, ha víz van benne!) Koroknay Gyula Az egykori vencsellői Dessewffy-kastély eredeti, XVIII. századi része. (A szerző felvételei.) miß VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. február 4.
