Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
KLUBRÓL KLUBRA B Wort nélküli fiatalok otlkana Apró epizódok rakódnak ki, pingpongozás körüli nézeteltérésekről, majdnem elcsattanó pofonról, eltörött villanybúráról. Sőt arról is, hogy jó néhány klubtag amolyan játék-, vagy kártyabarlangnak tekintette korábban a klubot, s amikor komolyabb, úgynevezett kötött Hogyan lehet valaki a klub tagja? Kell-e valamilyen „felvételi vizsgát” tennie? Milyen jogok és kötelességek várnak a klubtagokra? Beszélhetünk-e közösségről, vagy pusztán alkalmanként találkozó fiatalok formátlan csoportosulása a jellemzőbb? Kérdéseink az egyik legrégibb, az idén tizedik ^születésnapját ünneplő nyíregyházi III. kerületi Korvin Ottó Ifjúsági Klub házalóján hangzottak el. A kérdésekre adandó válaszok sajátossága, hogy egyfajta önjellemzést is kifejeznek. Ilyennek látják elsétáltak a közeli Sas vendéglőbe és a műsor végén jöttek vissza. A klubtanács olykor fegyelmez is, diszkréten, de hatásosan és főként nevelési céllal: az egyik „rendetlen- kedőt""akár ki is zárhatták volna a tagság soraiból, de nem ezt tették. Szóbeli figyelmeztetést kapott, nem hurcolták meg az egész „társaság” előtt, és ez használt. A klub tehát nevelni akar, nem csak jo ízlésre, viselkedésre, hanem az együttélés normáira is. Es még valami, gatartáson, gondolkodáson, a közösséghez való tartozáson mérhető. Nem tagadják, hogy az elmúlt évben az öntisztulásra volt szüksége a több kiváló címet és Aranykoszorút nyert klubnak. Többen kimaradtak, helyettük új „csikók” jöttek. Egy Kicsit korosztályváltással is járt a változás, a tíz évvel ezelőtti „beat-korosztályt” jórészt felváltotta az „Abba-korosz- tály” — mondták. És ez a korosztály sokban más, mint az előző ... Elsősorban azért, mert életkorban is fiatalabbak, jobban irányíthatók, de jobban szeretnek élni a jogaikkal is. Mit jelent_ ez klubon belül? Népszerű a tv-foci. magukat a Honvéd utcai párt- és művelődési ház által fenntartott klub tagjai... Elsősorban beleszólást a programok alakításába. a~ió. friss Ihletek tiszteletét, __a mozgékonyságot, a rugalmasságot. Nem a leírt, egy évre, hónapra rögzített programterv feltétlen tiszteletét, hanem a változó igények, sőt hangulatok szerint formálódó műsorokat. Ebben az sem zavarja a Korvin Ottó Ifjúsági Klub tagjait, hogy valójában kevesen vannak: a tagsági igazolvánnyal rendelkezők száma 25. Ok alkotják a magot, ők a szervezők, jegyárusítók, a karszalagosok rendezvényeknél. S leg- atább ótven-hatvan fiatal jác többé-kevésbé rendszeresen a klubba, akik hivatalosán nem tagok. Valójában a kötelességek és jogok egyaránt vonatkoznak a „rendes” tagokra és a többiekre, azzal a különbséggel, hogy a klubtagsági igazolvánnyal minden művelődési házbeli rendezvényre díjtalan a belépő. A kötelességek — mint a maguk alkotta házirend tiszteletben tartása — a közös értékek óvása, az egymással szembeni figyelmesség, megértés — szintén általános követelmény. • — Miért mozdulunk ki és szervezünk kirándulásokat? — kérdezi inkább önmagától Mester Zoltán. — Nemcsak azért, hogy lássanak, ismereteket, élményeket szerezzenek a fiatalok. Közösség- kovácsolónak is tartjuk a kirándulásokat. Ilyenkor nemcsak néhány órára, estére vannak együtt, hanem több napig. Itt látszik meg, menynyire képesek elviselni egymást, milyen a közösségben elfoglalt helyük, viszonyuk, kötődésük a klubhoz. Még sokat kell dolgozni, hogy tovább , építgessük a közösségi szálakat, persze úgy, hogy az egyén is mindig megtalálja a kifejezési lehetőségeit. Még egy adalék a Korvin Ottó Ifjúsági Klubrólrkét év alatt tizenkét par kötött házasságot, valamennyien itt is- merkedtek még egymással: Most lesz a tizenharmadik kTübliazaiíSág. Keinelik, -tudják, hogy a' tizenhármas szám is hozhat szerencsét, mert azt az emberek kovácsolják ... Páll Géza Egy kis történeti előzmény azért szükséges. A klubszerű élet körülbelül húszéves múltra tekint vissza a városnak ezen a részén, amelyet szívesen és joggal neveznek nyugdíjas kerületnek. Többségükben idős emberek laknak itt, földszintes házakban, hozzávetőleg 10 ezer ember. A Honvéd utcai klubba, amely tíz éve lett hivatalosan is klub — úgy mondja Mester Zoltán, a művelődési ház vezetője — a komfort nélküli lakások fiataljai járnak. Szakmunkások és ~ Teendő szakmunkások, dolgozó fiatalok. Mindössze egy főiskolás — a klub vezetője — és két középiskolás képviself ^Tanulókat. Becslések szerint a III. kerületben mindössze 150—200 fiatal él. akik szá- mításba jöhetnek, mint vendégek, ___kkihtagnk. Koruk 16-tól 25 évesig terjed ... Mi hát _a titka, hogy az öregek kerületében évek óta pezsgő klubéletet teremtettek a fiatalok? Magyarázatot az életkori sajátosságok adnak, amelyek a klub létezésének alapját is jelentik. Találkozni a hasonló korú és érdeklődésű társakkal, vitatkozni, játszani, discózni, kirándulni, együtt, lenni jó. Kissé leegyszerűsítve talán ezek a főbb motívumok, persze a valóságban ez nem is olyan egyszerű. Ahány fiatal, annyi egyéniség, eltérő viselkedési normákkal, szokásokkal, vér- mérséklettel ... —• Természetesen bárki tagja lehet a klubnak — mondja Mester Zoltán. S hozzáteszi: ha elfogadja a közösség által megszabott normákat, ha tud alkalmazkodni. De ezek nem különleges követelmények, minden közösség megkívánja ezt, sőt ennél többet is. Mi ez a több? — kérdeztük. A billiárdasztal is ritkán szabad. ami lényeges, mindehhez nélkülözhetetlen, hogy a fiatalok érezzék, tapasztalják: egy közösséghéztartóznak, ahol minden~ jő es kevésbé Jó megnyilvánulásuk mérlegre kerül. Nem arról van szó, hogy fürkésző szemek vigyázzák mindenki mozdulatát, minden rezdülését. Ez nyugtalanságot, bizalmatlanságot szülne. A klub irányítói inkább úgy fogalmaznak: „Az baj lenne, ha a fiatalok úgy éreznék, hogy a levegőben lógnak, senki nem figyel rájuk, csak csellengenek bent, céltalanul __” „Felvételi vizsgáról” természetesen nem beszélhetünk, nincs, az a későbbi maprogram került sorra, szépen így még célbatalálnak a csatárok ... (Mikita Viktor felv.) — — — — — Történelmi perek győztese Bajza József portréja. Négyest László, a nagy Nyugat-nemzedék századele- ji nevelője a reformkor tíz „legjobb neve” közé sorolta Bajza Józsefet, ö volt a hazai szellemi élet első országos hatású polgári publicistája, a magyar kritikai élet — s egyben színikritikánk —• megteremtője, az 1830-as évek híres-hírhedt irodalmi pőréinek félelmetes vitázó ja, a Nemzeti Színház igazgatója — s mellesleg a megújhodó magyar irodalom egyik első dalköltője. A korban mindinkább tipikussá váló értelmiségi pálya alapképlete az övé: lecsúszó, szegényedő birtokóS' nemesi sarj, aki végigüli a pesti középiskola és egyetem és a pozsonyi jogakadémia stúdiumait, patvarista, majd országgyűlési követi írnok — méghozzá a nevezetes 1825— 1827-es országgyűlésen. Ám mégis elcsábítja az irodalom. S ami ekkor még újdonság — ez irányú tevékenységéből igyekszik megélni, s nem kíván (nem is tudna) birtokai jövedelméből uraskodva irogatni. Egyik első fecskéje annak a generációnak — Kisfaludy Károly, Toldy, Vörösmarty és mások sorolhatók ide —, amelyik megalapozta az írói rend egzisztenciáját, az irodalom megélhetést nyújtó polgári értelmiségi státusát. Barátjával, Toldy Ferenccel (irodalomtörténet-írásunk atyjával) folytatott irodalmi-kritikai magánlevelezése már a pozsonyi húszas években ráirányítja a kulturális-szellemi elit (Kisfaludy Károly és köre) figyelmét. Így egyáltalán nem véletlen, hogy 1832-ben őrá esik a választás : Kisfaludy Károly halála után Bajza lesz az Aurorának, a kor legszínvonalasabb évkönyvének és a Kritikai Lapoknak a szerkesztője. Aurora-béli tevékenysége a nagy „pörök”, s egyben a tisztázások és győzelmek ideje. Tisztelettel, de kíméletlen határozottsággal számol le az agg óriás, Kazinczy időszerűtlenné váló nézeteivel (Pyrker-pör). Harcol az irodalmi ébredés gyermekbetegsége, a mindent elárasztó kontár dilettantizmus ellen. Az egyik vitában a rendi történész Horvát Istvánnal szemben rakja le az alapját „az elmeszüleményi jussok és tulajdonok törvényének” — egyszóval a polgári szellemi tulajdon jogának. Egy másik, szintén Horváttal folytatott vitájában a délibábos feudális romantika részletekbe vesző historizálgatását állítja pellengérre. Bajza József pályájának csúcspontja a 30-as évek vége, a 40-es évek eleje. Az Aurorát felváltó kritikai irodalmi folyóiratról athenaeu- mi triásznak keresztelt Bajza—Vörösmarty—Toldy hármasnak nagy és jó tekintély, jelentős kulturális hatalom összpontosul a kezében. Irányadó befolyásuk volt az Akadémián (Toldy 1835-től „titoknok”), övék volt a Kisfaludy Társaság, a Pesti Színház, nem beszélve a legendás Athenaeumról és melléklapjáról, a Figyelmezőről. Ezeknek keretében tisztázták az alakuló kulturális, irodalmi élet elveit, és változtatták meg a haladó szellemi élet javára az erőviszonyokat. Épp ezért nem volt véletlen, amit a Nemzeti Társalkodó írt: „Bajza a litera- túrában az, ami gróf Széchenyi a politikai pályán”. Az Athenaeum megszűnése után Bajza visszavonult a kulturális élettől, nem halványuló műveket, éledező irodalmi és színi kritikát, korszerű polgári elvszerűséget hagyva maga mögött. Egyértelműen Kossuth híve lévén, politikai szereplést vállalt, Kossuth eszméit hirdette az Ellenőr című évkönyvében, a Nyelv és nemzetiség című nagyhatású akadémiai beszédében, tevékeny közéleti szereplésében. A forradalom és a szabadságharc idején pedig a félhivatalos Kossuth Hírlapja felelős szerkesztője volt. A bukás után nem tért többé magához. Meghajszolva, elhalkulva, elborult elmével halt meg 1858. március 3-án, Pesten. D. M. : . .. : A karrier Fabu Illés, Volt ÁFÉSZ-et- nök szilveszterkor kezdett új életet. A zajos év végét a feleségével töltötte baráti körben, mert számított rá, hogy valakinek majd haza kell vinnie, hiszen hajnal felé darabáru szokott lenni. És hajtogatta: — Üj életet kezdek! Üj életet kezdek! — Persze, holnaptól nyugdíjba mégy! — mondták neki, mint akik értik a megjegyzés értelmét. De meg kell mondani őszintén, nem értették. Fabu Illés ugyanis az első nyugdíjas napján — amikor végre kijózanodott és a nyo- morgató fejfájás szétpattanó hordódongáit is sikerült úgy- ahogy összefognia — leült íróasztala mellé és válóperes beadványt írt, hogy huszonkét évi boldogtalan házasság után szeretné megszakítani az életközösséget Borbála asz- szonnyal. Nem azért, mert elhidegültek volna, ezt nem foghatná rájuk senki, de mert össze se melegedtek soha. A felesége nem csalta meg, és ő sem a feleségét (óvó kezek tartották vissza ettől), meg nem is merte volna. De mindezt nem írta a beadványba Fabula Illés, nem akarta kiteregetni a családi szennyest. Maradt tehát ez a szöveg: „Indokolás: Elhatározásomat nem kívánom megindokolni.” Szépen borítékba tette a papírt és bedobta a postaládába. Otthon azonban nem szólt semmit, úgy gondolta, jobb, ha ezt a vihart később éri meg. Pedig mióta készült erre! Huszonkét éve, vagy annál is régebben, hiszen még el sem vette Borbálát, máris azon tűnődött, hogyan lehetne menekülni a nemkívánatos házasság szorító jármából, s gondolatban nagyobb nőcsá- bász volt, mint Casanova és Don Juan egyszerre, de sajnos, a valóság ennél sokkalta zordabb képet mutatott. A kemecsei járási tanácson volt begyűjtési előadó — hogy milyen régen esett, jellemző, hogy akkor Kemecsén még járási tanács székelt —, Borbála elvtársnő pedig gépíró. Fabu Illés úgy látta, hogy a lány hajlandóságot mutatna vele, ezért aztán környékezte, kömyékezgette. — Olyan szép vagy te, mint hajnalban a fehér nárcisz! — mondta neki, de nem nevette el magát, mert a lány valójában csúnyább volt a sündisznónál, amihez fekete egérképe némileg hasonlított. A bók annyira nem ragadta el Fabu Illést, hogy az utcán nem mert volna mutatkozni kiválasztottjával, mozira meg gondolni sem mert. Ha végképp áldoznia kell a szerelem oltárán, arra számított, hogy Debrecenbe viszi el Borbálát, ott talán nem akadnak ismerősbe. De erre nem került sor, mert az események akkor gyorsan peregtek, akár egy film kockái, és Fabu Illés azon vette észre magát, hogy férjül vették. Történt azokban a nagy túlórázásos időkben — amikor Moszkvától Kemecséig mindenki éjfélig dolgozott, mert Ök is így csinálták —, hogy még rátettek két lapáttal, s egy óra tájban úgy érezték, elkezdhetik a szokásos csókolózást. Ki lenne már ilyenkor a tanács épületében? Senki, s nincs veszély. Igen belelendültek, s Fabu Illés szerelmes révületében Borbála elvtársnő mezítelen vállát simogatta, amely nem volt sem gömbölyű, sem hamvas, hanem váwnyadt és inas volt, mint az öreg parasztok lába, és szeplőktől bőven pettyes, akár egy pulykatojás. De a szerelmes fiatalembernek ez nem számított, arra gondolt, hogy lassanként csak eljut a célig, s az ábrándokon túl megfoghatóbb köze is lesz a másik nemhez. Am ekkor belépett Etelka, egy aggszűz az építésiektől — hogy mit keresett ott? —, Borbála elvtársnő legkedvesebb barátnéja. Halk sikoly, gyors távozás. A hatalmas csókolózást még hatalmasabb botrány követKM VASÁRNAPI MELLÉKLET ÍJ79. február 4.
