Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

Lengyel György csengeri tsz-elnökkel a termelés költségeiről 0 Mit, mennyiért? — Értem, ön tehát arra kíváncsi, hogy milyen módon gazdálkodik a csengeri Lenin Tsz. Önköltség, szervezés, elemzés, meg minden, ami ide tartozik. Nem akarok rög­tönözni, vagy a levegőbe beszélni. Egy kis türelmét kérem. (A titkárnő könyveket, dossziékat hoz. Az elnöki szoba tárgyalóasztalán felsorakoznak a napi jelentések, az elemzéseket tartalmazó könyvek.) — Mindez kell, hiszen lejárt az az idő, hogy az ember „zsebből” irányítson és ka­pásból mondjon dolgokat. Ma már nálunk is csak a vállalati szervezésű tervezés, irányí­tás hozhat sikert. Amit itt lát. az a tsz-ve- zető bibliája. Legalábbis nálunk. Az év min­den hónapjára valamennyi főágazat minden egyes gazdálkodási tétele szerepel ebben. A termelési költségtől a teljesítményig, a bértől a közteherig, a létszám és a takar­mány — szóval minden pontosan itt talál­ható. £ Ez szép és fontos. De vajon elég, hogy ^ csak havi összesítésben készül az ellen­őrzés? — Elég. Azért, mert amit itt lát, az na­ponta segít. A napi jelentésekről van szó. Minden reggel kilencre készen van; elég egy fél óra. s mindent megtudok, ami a tsz- ben az előző napon történt. így aztán ope­ratív döntéseket lehet hozni, tudom, hová kell személyesen kimenni, melyik üzemág- vezetőnek mire kell ügyelnie. Más szóval: a mai korszerű tsz-irányítás elképzelhetetlen - jó és pontos információs rendszer nélkül. Szövetkezetünk öt község határát mondhatja magáénak. Hatezer hektáron gazdálkodunk. Egyszerűen nem lehet másként átfogni min­dent, csak akkor, ha pontos, napra és hó­napra kész tájékoztatás van. Jól is néznénk ki, ha negyedév végén derülne ki valami, amin régen változtatni kellett volna. A A termelési információk mellett mégis ^ mi mindent kell előre figyelni, számí­tásba venni akár a rövid, akár a hosz- szú távú tervezésnél? — Visszatérünk tehát a kiinduláshoz. Az, hogy mit, mennyiért termelünk, az elsősor­ban attól függ, milyenek a talajadottságok, milyen az éghajlat, mely növénynek vagy állatnak vannak hagyományai, melyek a pia­ci helyzet jellemzői, vannak-e a népgazda­ságnak különleges elvárásai a gazdasággal szemben. A mi szövetkezetünk kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Vizes a föld, rossz a talaj. Ebből az is következik, hogy amíg a talaj meliorálása meg nem történik, ami pedig még elég messze van, addig is gon­doskodni kell a biztonságról. Elég, ha csak a múlt évre hivatkozom. A víz elvitte a ve­tések nagy részét, a fagy az almát. Ha nin­csen úgynevezett segédüzemünk, akkor bi­zony most kiadós hiányról kellene beszá­molni. De ebből a rossz időjárásból az is következett, hogy minden jó szándék, szak­értelem ellenére is drágán termeltünk. Mert a gépi erőt, a munkát, a vegyszert stb. in­vesztáltuk, többet is mint máskor, és jóval kisebb eredményt értünk el a vártnál. És itt mentett meg a betonüzem és a ládagyár. A Már többször említette a segédüzeme- ~ két. Valóban ilyen nagy jelentőséget tu­lajdonít nekik? Nekem úgy tűnik, hogy szinte előbbrevalónak ítéli, mint az alaptevékenységet. — Azt nem, de igen fontosnak tartom. De ha pontosan akarja tudni, hogy miért, úgy javaslom: ezt a kérdést ott vitassuk meg, ahol ezek az üzemek dolgoznak. (Beülünk az elnök kocsijába, s pár perc múltán a telepen vagyunk. Hatalmas üzem­csarnokba térünk be, ahol kétműszakos ter­melés folyik. Betonelemeket készítenek a MEZÖPANEL-nek. Üzemszerűen szervezett a termelés, a sablonok között ügyes kezű szakemberek. * — Ez az üzem évente 40 milliós értéket termel, nem rossz nyereséggel. Saját kavics­bányánk van, onnan az alapanyag. Negyven­öt embert foglalkoztatunk itt. Piacunk van, szerződésileg lekötöttük az egész évi kapa­citást. Az építésre kapott hitelt visszafizet­tük. A segédüzemekben dolgozó emberek ugyanakkor az őszi munkacsúcskor tartalé­kot jelentenek, ilyenkor itt bezárjuk a ka­put, s mindenki megy a gyümölcsösbe. De nem rosszabb az almaláda-üzem sem. Sok­szoros biztonság. Először is saját almatermé­sünk számára mindig van elég és jó göngyö­leg, a láda mindig piacképes, faanyagot kedvezően kapunk. A gépek saját tervezé- sűek. És hadd mondjak el itt még valamit. Korábban azt állapítottuk meg: a gépmű­helyben az emberek egy része csavarkulcs- csal a kezében sétálja végig a napot. A fe­lére nem volt szükség. Ez a két üzem, meg a lakatosműhely most őket foglalkoztatja. Túl­zottnak tartja még, hogy a segédüzemeket fontosnak tartom? Önnek igaza van. De a kép akkor lesz w teljes, ha azt is megnézzük, milyen részt képviselnek a tsz egész termelési tevé­kenységében. (Visszaérünk az irodába. A hideg alaposan kiszívott. Jólesik az olajkályha melege. Míg kissé felmelegítem dermedt ujjaimat, hogy írni tudjak, az elnök megkeresi a pontos adatokat.) — Hadd kerekítsek. Az alaptevékenység, vagyis a növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet évente 80 milliót termel. A segéd­üzemágak 100 milliót. A Vagyis Önöket akár ipari szövetkezet­nek is nevezhetnők, mezőgazdasági mel­léktevékenységgel. — Szó sincs róla. A melléktevékenység is a mezőgazdaságot szolgálja, mint mondtam, elsősorban biztonsági tényező, s jelentős hoz­zájárulás a foglalkoztatottsághoz. Ez sem mellékes, hiszen Csengerben nincs ipar, az eljárás körülményes, így aztán nekünk a felelősségünk, hogy az, emberek egész évben dolgozhassanak. Különben a tsz-ünkben 900 dolgozó tag van, a segédüzemek 250 kö­rüli létszámot kötnek le. Marad tehát mun­kaerő az alaptevékenységhez. Azt sem té­vesztjük szem elől, hogy nekünk elsődleges kötelességünk a föld művelése. Nagy almá­sunk van, szántóföldi kultúráink, ezen belül a tengeri jelentős, juhászatunk is jó. A tehe­nészettel már nem dicsekszem. — De hadd folytassam ismét néhány szám­mal, akkor megint közelebb kerülünk az alapkérdéshez. Az elmúlt évben a 180 milliós árbevételt 166 milliós ráfordítással értük el. Ez tizenhárommillió nyereséget jelent. Ke­vés. Nagyon kevés, egyetlen felmentés szá­munkra a kedvezőtlen időjárás. Az 1980-as évre a nyereséget 20 millióra kell felhozni. Bíztató kilátás, hogy ebben az évben már teremni fog 163 hektár új almás, ami 5—600 vagon termést jelent. A Ez lényegében nem más, mint egysze- w rű mennyiségi növekedés __ — ... is. Mert az új telepítés korszerű, művelése racionálisabban végezhető, szedése egyszerűbb. Magyarán, lényegesen olcsóbban terem, egy tagban van, szemben a mostani szórványokkal. Vagyis: ha mi mennyiségi növekedést tervezünk, akkor azon gondolko­dunk elsősorban, olcsóbb lesz-e, gazdasá­gos-e? Önbecsapás lenne mennyiségről, ho­zamról beszélni úgy, hogy ne számolnánk, mibe is kerül. Élő példa: termeltünk mi egy hektáron már 56 mázsa tengerit is. De mi­be került ? ! (Belemelegedtünk a beszélgetésbe. A fo­tós kolléga most fényképez, mondván: most már nem vagyunk merevek, nem lesz proto- kollkép. Az elnök Traubiszódát bont, s a jó órás beszélgetésben kiszáradt torkunkat frissítjük fel.) A Az imént mintha a tehenészetről is ej- ^ tett volna néhány nem éppen dicsekvő szót. — Hasonlóan problémás dolog ez is. Fejési átlagunk 2500 liter. Nagyon alacsony. Egy liter tejet több mint 6 forintért állítunk elő. Sokba kerül a takarmány is. Vannak úgyne­vezett főkönyvelői tehenek, melyeket régen ki kellett volna selejtezni. Nos, az elmúlt év tapasztalatai rábírnak arra, hogy alaposan javítsunk a helyzeten. Támogatásért eltűr­ni nem termelő tehenet, bűn. Elemzéseink meggyőztek a gyors és hatásos intézkedések halaszthatatlanságáról. — De más téren is vizsgáljuk a belső hely­zetet. Itt vannak például a teherautók Negyveneyg napos elemzést végzett a belső ellenőrzés arról, hogy milyen az üzemanyag- felhasználás, mennyi az üresjárat, hogyan vezetik a menetlevelet és így tovább. Tes­sék, itt az eredmény. Olvassa nyugodtan. Igen, kiiktattunk néhány üzemanyagfaló ko­csit, felhívtuk a figyelmet az energia okos hasznosítására, a gépkocsivezetőknek név szerint megadtuk a rájuk vonatkozó felmé­rés eredményét, s kiadtuk ebből eredően az utasításokat számukra. Mint mondtam, nem lehet ösztönösen barkácsolni már. Csak szá­molva, okosan gondolkodva tudjuk megszer­vezni a szövetkezet gazdaságos, hatékony munkáját. Komoly segítséget kaptunk ehhez a megyei vezetéstől is, szakgárdánk pedig képes ezt végre is hajtani. áfe Amit információról, elemzésről, szerve­zésről mond, az általában nem jellemző minden termelőszövetkezetre. Biztosan van oka, hogy itt így alakult a vezetés. — Van. A főmérnök is, én is állami gaz­daságból jöttünk. Rajtunk kívül vannak, akik szintén ilyen üzemből kerültek a tsz-hez. Több mint 20 egyetemet és főiskolát végzett szakember dolgozik a szövetkezetben. A leg­többen magunkkal hoztuk az üzemszervező szervezés és információ gyakorlatát. A kez­deti időben volt is morgás, ellenkezés. Nem • volt ez itt divatban. De az emberek lassan belátták, hogy így a jó. Ma már hiányozna, ha nem lenne. A másik dolog: képzett köz­gazdász nélkül nem lehet tsz-t vezetni. Az ilyen módon összeállított, vezetői garnitúra ugyanakkor igényes is. Okszerű indítékok nélkül — meggyőződésem — képtelenek lennének dolgozni. A Az ilyen alapos, tnár-már tudományos szintű szervezés, irányítás nem vezet-e oda, hogy a szövetkezet tagjai elidege­nednek, nem értik meg az összefüggése­ket, érdektelenné válnak? — Más is felvetette már ezt a kérdést. Egy­értelműen nemmel kell válaszolni. A szö­vetkezet ügyeit ugyanis számos fórumon is­mertetjük. Minden üzemágvezető érdeke: ez úgy történjék, hogy ne csak érthető, de moz­gósító is legyen. Brigádokban, küldöttgyűlé­seken, más fórumokon kerül tehát terítékre minden. Az biztos, hogy aki 5—10 holdban tudott gondolkodni, nem képes átfogni az egész hatezer hektáros tsz minden részlet- kérdését. De nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Nyugodtan mondhatom, hogy egy-egy köz­gyűlésünk tagsága aktív, okosan kérdező és javasoló. (Az.elnök udvariasan kiönti az általam ~~teletöttötT “hamutartót. Elnézően mosolyog. Nem dohányzik, nem iszik,-csak tejet, de azt sokat, s szinte versenyben gyermekeivel. Rá­nézek az órámra.) A Sokáig feltartom, ugye nem haragszik w érte? Gondolom, zárszámadás előtt bő­ven lenne munkája a sajtó nélkül is ... — Nem zavar, van most időm. A gyakor- lat ugyanis évek óta az, hogy délutánonként ülünk össze a feladatok elemzésére, megbe­szélésére. Meg különben is: jólesik néha így is végiggondolni a helyzetünket. A kérdések .is észbejuttatnak dolgokat, és a csapongás sem árt esetenként. Ez a foglalkozás máskü­lönben elég fegyelmezett gondolkodást kíván. Ha az ember kiesik, csak egy kis időre is, alig tudja helyrehozni a dolgokat. Hadd mondjak el egy példát. — Komoly feladatunk a normák jó kiala­kítása. Ügyelni kell, hogy az egyes üzemágak között ne legyenek ordító különbségek, le­gyen a teljesítmény megalapozott és így to­vább. Csináljuk, csináljuk, árrr az egyik fi­zetési napon bejön a homokbánya egyik dol­gozója. Óvatoskodik, aztán kérdi: elnök elv­társ, felvegyem a fizetésem?. Miért? — kér­dek vissza. Sok — mondja. Kiderült, tízezer forintot számfejtettek. Jogos volt, mert an­nak ellenére, hogy új gépet állítottunk be, nem módosítottuk a normát. —* Vegye fel — mondom —, jár. Nekünk viszont ez tandíj is volt. Figyelni kell mindenre. Piacra, bér­re, normára, időjárásra, emberi problémák­ra, szabályozókra... ^ ... ebből van bőven. — Tagadhatatlan. Néha úgy van az ember, hogy alig tudja nyomon követni a rendele­tet, szabályozót, olvasni kell a sorok között, kutatgatni, hogyan is kell értelmezni. De nem mítosz ez, csupán józan értékelést kí­ván. Erre van a szakgárda, a közös megbe­szélés, vita. Sokan kérdezgetik manapság: vajon most minden másként lesz, mint ed­dig volt? Érthető, hiszen sok dolog változik, sokminden most derült ki. Pontosabban most mondták ki. Én mégis azt hiszem, hogy sem­mi drámai fordulat nem várható. Mindent úgy kell csinálni, mint eddig, csak ponto­sabban, jobban, gondosabban, fegyelmezet­tebben. — Szakkönyvre, a tudományos irodalom­ra sajnos kevés időm marad. Bele-beleka- pok, de ez semmi. Ügy látszik, ez velejár. Alaposan tudományos dolgokkal az egyete­mi szakdolgozatom óta alig foglalkoztam ... (Kicsit mintha sajnálná. Elnéz mellettem. Talán egy perc alatt végiggondolja életét, mely összefonódott a földdel, a föld szerete- tével, a nagyüzemmel. Ügy éreztem, most kell félbeszakítani a diskurzust.) Q Köszönöm a kellemes beszélgetést... Bürget Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. február 4. M ost megírom önnek a nyilvános­ság előtt, hogy a közmorált, az együttélés szabályait megsértő magatartása sok fejtörést okozott a fe­hérgyarmati járási pártbizottság veze­tőinek is. Hosszas töprengés után dön­töttek úgy, hogy megkérik: -a brigád előtt kérjen bocsánatot attól a munkás­tól, akit előttünk alázott meg azzal, hogy összekáromkodta, és mindennek tetejében — kénytelen vagyok leírni — le is köpte. Szerencséje volt, hogy a bri­gád tudott uralkodni indulatain, külön­ben lapáttal kergetik el. Ön akkor, s az események után úgy gondolta, fátylat vetettek a történtek­re. Tévedett, hiszen a brigádtársak arra gondoltak: ha ezt Ön egyik alkalommal képes volt egyikükkel megtenni, akkor máskor megpróbálhatja másikukkal is. Pedig önnek, fontos beosztásban dolgo­zó gazdasági vezetőnek igazán illenék tudnia: elemi norma, hogy meghallgas­suk embertársunkat, s azért, mert az vissza merészel szólni, semmiképp nem szabad lakolnia. Mondják, hogy amikor pillantása a szikrázó szemű emberek te­kintetével találkozott, ^megijedt. Mégsem vagyok benne biztos, hogy elgondolko- dott-e tettén, megbánta-e azt? Akkor döbbent meg, mikor végül is oda kellett állnia a brigád színe elé, és a megsértett munkástól bocsánatot kért. Szava ekkor már halk volt, és szinte megsemmisülten állt ott a brigád gyű­rűjében, amikor kimondta: bocsássanak meg, amiért embertelenül viselkedtem J-vel. Tudom, hogy furcsa dolog most utó­lag megkérdezni: megérte? Aki mást megaláz emberségében, aláztassék meg maga is. Csak ez az egyetlen módszer lenne hatásos a vét­kezővel, az emberi együttélés normáit megsértővel szemben? Nem, önnél azonban talán igen. Ügy tudom, még egy utolsó lehetőséget kapott, hogy meg­próbáljon magatartásán, sok tekintetben antidemokratikus vezetési stílusán vál­toztatni. Fejére olvasták már önnek azt is, hogy bizalmatlan beosztottjaival szemben. Amikor például szabadságra távozik, azt hirdetőtáblára írja ki. Üzemellenőrzést is úgy szervezett, hogy titkolózva, suttyomban, hátulról ment az üzemrészekbe. Hogy azok, akik va­lamilyen intézkedését bírálták, megnéz­hették a prémiumborítékot. A félelem magvait hintette el maga körül. A fe­szültség csak most kezd oldódni, miután nyomatékosan figyelmeztette önt a vá­rosi, járási pártvezetés. Hibáit és eré­nyeit mérlegelve még mindig látnak le­hetőséget arra, hogy változtasson. Ké­pesnek is tartják erre. Döntésük a szo­cialista humanizmus elvéből következik, mert a párt módszere az emberek meg­győzése, amit ön elmulasztott. Tudnia kell, hogy egyedül még a legjobb célok elérése sem lehetséges. Azt valljuk: az emberek igenis nevelhetők, formálha­tók. Emberek vagyunk, s így természetes, hogy mindenkit alakít, formál egy ki­csit a másik ember. Annak tekintete, szavai, még a hanghordozása és meg­nyilvánulásai is. Nem lehet mindegy — vezető számára különösen nem —, hogy parancsolóan, követelőzőén, lekezelően, vagy emberi módon érintkezik-e em­bertársaival, beosztottjaival. Alakítjuk, egymást tudatosan és szándék nélkül is. önnek azonban magába kell néznie, önvizsgálatot tartani, hogy cselekedeté­ben mennyi volt a szándékos elem és mennyi nem. Az emberi érintkezésekben a tiszte­letadástól a fenyegetésig, az együttér­zéstől a gúnyolódásig, a megaláztatásig a magatartásformák végtelen sokasága bontakozhat ki. Gondolom, felesleges is a figyelmét felhívni arra, milyenfajta magatartásformák kialakításának és el­terjesztésének a hívei vagyunk. N em tudom, gondolt-e már arra: a „leigázásnak” egy sajátos formája éppen az, amit akkor, abban az esetben ön művelt. Uralni az emberek akaratát, tudatát. Ez hatalomvágy, a hatalommal való visszaélés. Az ember belső rendteremtése az a képessége, hogy pillanatnyi indulatain uralkodjon, hogy uralkodni tudjon önmagán. Erre ön egy emberrel szemben nem volt ké­pes. Újra lehetőséget kapott arra, hogy képes legyen megváltozni. Ha ezt elsza­lasztja, ha újból eluralkodnak vezetési stílusában az antidemokratikus módsze­rek, azt hiszem, megjósolhatom: alkal­matlanná válik a vezető posztra. ^asárnapr UNTERJÚ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents