Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

1979. február 4.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

A minőség és hatékonyság terve (4.)

a

z előző anyagainkban már érintettük: a tavalyi esztendő kedvezőtlen jelenségéhez tartozik a beruházási tevékenység túlfűtöttsége. Az 1977. és 1978. évi intézkedések nem értek célt e tekintetben, a beruházások — a tervezett csökkenés helyett 4 százalékkal emelkedtek; a készlet- növekedés 10 milliárddal meghaladta — a nemzeti jövedelem ugyanakkor nem érte el a tervezettet. A felhalmozás az előirányzott csökkenés helyett 15—16 százalékkal felülmúlta az 1977. évit! A túlfutott beruházási tevékenység nagymértékben hozzájárult a külkereskedelmi egyensúly rosszabbodásához.

Nyilvánvaló, ilyen felhalmozási ütemet az adott körülmények között nem tarthat a gazdaság, ezért az 1979. évi terv a beruházási láz lehűtését foglalja magában. Ez azt jelenti, hogy a szocialista szektor fejlesztésére 204—206 milliárd forint fordítható — összehasonlító árakon számítva a beruházási tevékenység 1978-hoz képest 1979-ben alig növekszik. Nézzük mit is jelent ez a népgazdaságnak?

Uj, állami nagyberuházás nem indul. A rendelkezésre álló pénzt és munkaerőt, valamint anyagot, eszközt a folyamatban levők befejezésére kell felhasználni. Ily módon jobb lehetőség van az 1979- ben befejezésre előirányzott 9, az 1980-ra befejezésre előirányzott 10 nagyberuházás határidőre történő átadására. Folytatódik 17 állami nagy- beruházás, köztük a Paksi Atomerőmű építése, a célcsoportos beruházások 4—5 százalékkal haladhatják meg az 1978. évit. Ebből is elsősorban a megkezdett beruházások folytathatók, illetve a lakásépítés.

A vállalati fejlesztésekre körülbelül 114 milliárd forint költhető, s mindössze 2 százalékkal haladja meg az 1978-as teljesítéseket. (Az árváltozásokat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a vállalati fejlesztések nem érik el az 1978-as szintet.) Mindezt egyébként számos intézkedés teszi lehetővé: már 1978-ban is korlátozták a vállalati vásárlóerőt, ez a folyamat 1979-ben felerősödik. (Mint ismeretes, az új szabályozók szerint növelni kell a tartaSzükséges kiírni a nevem?

— Nem szükséges.

— Szükséges megmondanom, melyik gyárban dolgozom?

— Nem szükséges.

— Mondhatom azt, hogy Kun László vagyok?

— Természetesen.

— A gyár nevét szükséges említeni?

— Nem feltétlenül.

— A foglalkozásomat igen?

— Igen.

— Selejtanalizátor voltam a mai napig.

— És most?

— Közöltem, hogy nem

csinálom tovább. Bár: huszonkét éves koromban technikusként kerültem ide, a gyárba. Mind a párt-, mind a szakszervezet javasolta, hogy esti egyetemre menjek. Ez megtörtént, sőt doktoráltam. Igen magas beosztást kaptam, és erről én most lemondtam.

— Kaphatnánk magyarázatot?

— Kérem. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az emberek síkságon élnek, úgy, ahogyan az ókorban, a Föld

lékalapot, nagyobb lett a vállalatok adója, stb.) A beruházások állami támogatás és a fejlesztési hitellehetőségek lényegében nem nőnek 1973- hoz képest.

Nézzük meg részletesen, mit tartalmaznak az 1979-es lehetőségek. Mint említettük — a szocialista szektor fejlesztésére 204—206 milliárd fordítható. Ennek 55 százaléka jut a vállalatokra, szövetkezetekre — a szintén említett 114 milliárd forint. A vállalatok, szövetkezetek saját alapjaikból körülbelül 65 milliárdot költhetnek. A bankhiteleknek csaknem fele az exportárualapok fejlesztését hivatott elősegíteni. (A kormány nemrég megemelte a 45 milliárdos exportfejlesztő keretet — s ezzel az akció 1979-ben az 1978-as színvonalon folytatódik.) Tehát a nehezebb fejlesztési lehetőségek ellenére az egyensúly, illetve a külkereskedelmi mérlegjavító fejlesztések, törekvések továbbra is megkülönböztetett előnyt élveznek. Ennek az előnynek az „alapja” éppen a szigorúbban szelektált beruházási tevékenység, a koncentrált pénzügyi forrás.

Milyen következményekkel jár a beruházások mérséklődése, illetve mit céloz a visz- szafogás?

Mindenekelőtt azt, hogy a vállalatok is jobban érezzék azokat a hatásokat, amelyek a népgazdaságot érték, ■ érik. A szerényebb fejlesztési tevékenység kevesebb építés- szerelést, kevesebb importot vonz, következetesebben megvalósulhatnak a mérleg- és egyensúlyjavító célok.

M

int utaltunk rá, a beruházások szorosan kapcsolódnak az építőipar feladatához. Korlátozódásuk azt jelenti, hogy enyhülhet az általános nyomás az építőiparra, s ezzel megteremtődhet az ésszerű racionalizálás feltétele. A kiemelt nagy- beruházások, az export fejlesztését célzó építkezésekben mód nyílik a munkaerőhiány megszűntetésére, hiszen a máshol fölszabaduló munkáskezeket az építőipar ide irányíthatja.

Következik: Mérlegjavítást a külkereskedelemben

Matkó István

gömbalakjának felfedezése előtt. E síkságnak csak kicsiny része lakható, az oázist emberidegen 2ord vidékek

veszik körül. A kíváncsi, és bátor felfedezők nem maradnak meg az oázisban: egyre mélyebben hatolna a környező, sötét ismeretlenbe. Eleinte még ember számára élvezhető, furcsa gyümölcsök jutalmazzák merészségüket, de a táj mind kietlenebb lesz, egyre kevesebb olyan zugot kínál, ahol az értelmes lény emberien meghúzhatná magát. Vajon meddig vállalja bárki a szüntelen fokozódó viszontagságokat ?

— Nem értem.

— Határszélre állítottak, mint karót a mezsgyére.

Szlovik Andrásné: Legjobb gépünk a kéz.

Fekete András: Tudjuk,

valutát gyártunk.

Tátrai Ferencne: Nem egy évig kell jobban dolgozni.

Ferenc Sándor: Januártól

nem voltunk elragadtatva.

Az évből egy hónap már elmúlt. Lezajlottak a termelési értekezletek, brigádgyűlések. A gyárak, üzemek munkásai innen és egy sor más forrásból hallottak arról, melyek az év feladatai. Vajon milyen következtetéseket vontak le saját munkaterületükön? Négy helyről négyen adtak erre választ.

Tizenegy nő összehajol

A demecseri keményítő- gyárban dolgozik Szlovik Andrásné. A 11 fős Tyeres- kova brigád vezetője. Zizegő papírok és ízletes krumplicukor vesznek körül a beszélgetéskor.

— Komolyan kell venni ezt az évet — kezdi —, így vélte ezt a brigád 11 tagja. El tudja képzelni, mit jelent egy évben 50 vagon cukrot 5 dekánként szétcsomagolni? És mindezt kézzel. A technológia nálunk sajnos eléggé régi. A legjobb gépünk: a kéz. A cukor iránti igény rendkívül nagy. Jogos várakozás az, hogy ami innen kikerül, az jó is legyen és az 5 deka annyi is legyen. Csak a tiszta árunak van piaca.

— Úgy szoktuk mondani: dolgozunk mi orrvérzésig, normánk is olyan, hogy azon már szorítani nem lehet. Nem baj, így keresünk. Csakhogy nagyon nehéz munkával. Többet nem is tudunk vállalni csak jobbat.

— Amikor az asszonyoknak elmondtam, hogy milyen lesz az idei tervünk, megdöbbenték. Aztán összedugtuk a fejünket. Eddig is úgv volt: ha azt mondták volna, el kell húzni a gyárkémémit, hát akkor gyerünk neki. Ha

— Mit jelentett ez?

— Tudni illő, hogy bármily terméket veszünk figyelembe, annak minőségét ellenőrizni kell. Gyárainkban ezt végzi a meó. Ennek egyszemélyi ellenőre a selejtanalizátor. Selejt mindig van. Olyan is van, amelyik átcsúszik az első fokú ellenőrzésen. Bőven van ilyen. Hiszen a brigádvezetők felajánlanak egy kevéske csúszópénzt a műszaki ellenőröknek a saját pénzükből, csakhogy átmenjen a gyártmány. Ha nem megy át, a brigád nyilván nem kapja meg a pénzét.

— S ezután következik a csúcsellenőrzés ?

— Igen, ezután következtem én. Akár egy részletbere- dezésről lettlégyen szó, akár az egész konstrukció hibás gyártásáról, előttem kellett összetörni a gyártmányt. Elpusztítani. A semmivé tenni, mintha soha nem lett volna.

— A rossz gyártmányokat nyilván nem engedhetjük ki a kezünkből.

— Valóban. Lelkileg mégsem bírtam. Mégiscsak muna feltételek jók lesznek, bennünk nem fognak csalódni.

Rekonstrukció és termelés

A kőolajipar nyírbogdányi gyárában Fekete András sa- vazómesterrel beszélgetek. Régi munkás, s nem csak ő stabil része a gyárnak, de az is beépült az ő életébe.

— Jól indult a január. Ez

biztató, hiszen ez az esztendő nagyon nehéz lesz. A vazelinüzemben, ahol én dolgozom, az idén rekonstrukció lesz. Úgy kell csinálni — mondták —, hogy az építés közben ne csökkenjen a termelés. Hát ez nehéz lesz. De gondolkoztunk: termékeink

kétharmada exportra megy. A vevő nagyon igényes.

— Nem egyszerűen a gyárról van szó. Rólunk. Meg fogjuk csinálni. 1980-ra a termelés kétszerese lesz. A rendkívüli termelési értekezleten mindezt megbeszéltük. Persze nem minden a munkáson múlik. Ahhoz, hogy sikerüljön, kellenek a jó feltételek, a vezetés határozott intézkedései, a jól húzók anyagi megbecsülése.

— Mi tudjuk: valutát gyártunk. De közben a forintra is gondolni kell. A mi béreink olyan jó közepesek, az országos átlaghoz viszonyítva. Azon is kellene gondolkodni: ha egy termék nem jó közepes, hanem kiváló, miért nem lehet azt kiváló bérrel jutalmazni, serkenteni?

Spórolós

asszonyok

Nagyhalászban, a Kender- Juta gyárában Tátrai Fe- rencnével ismerkedtem meg. Régi dolgozó, aki végigjárta

ka van a selejtes áruban is. Így van? Vagy nem így van? És a munkát összetörni, elpusztítani, mégha selejtes is, rettenetes érzés. Amikor jöttek hozzám a brigádvezetők, meg a munkások, hogy ne csináljam ezt, ne romboljak, ne pusztítsak, nem lesz meg a pénzük; ilyenkor egy tiszta tó mélye is százszorosán mélyebbnek tűnik a valóságosnál.

— Ügy véli nincs meg önben a rombolás ösztöne?

— Nincsen meg bennem.

— Ha a rosszat kell rombolni, akkor se?

— Akkor se. Kértem, hogy helyezzenek vissza termelő- munkába.

— Ott más lesz a helyzet? Ott nem kell dönteni?

— Valószínű, hogy kell.

— S ha döntésre kényszerül, onnan is visszavonul?

— Csak a nagy békét szeretném én. A csendet.

— A vezetői elfogadták a lemondását?

— El. Azt mondták: gyáva vagyok.

— S az?

— Az. Hál’ istennek.

az utat a poros kártolótól a hipermodern szálgyártóig. Beosztása fonalterjedelmesí- tő.

— Hogy a fonal készül, az egy dolog. De milyen? Meny-- nyiért? Erről beszéltünk a minap. Mert ha a szervezés jó, az anyag biztosítva van, akkor nincsen üresjárat, mennek a drága masinák. Akkor megint jön a mi dolgunk: vajon a drága anyagból mennyi a selejt? Van-e sok hulladék? Készítünk mi fonalat a szőnyeggyáraknak is. Ha a rossz szálunk odakerül, sokezres szőnyeg válik selejtté. Érti mire gondolok? Itt már a gyár becsülete, s más gyár sikere forog kockán.

— A legtöbb asszony nálunk otthoji is spórolós. Hát ennek a nyoma látható a gyárban is. Kivétel persze van. De azért van a bér, hogy megszorítsák, meg aztán el is lehet búcsúzni attól, aki ezt nem akarja megérteni.

— Több gondunk lesz mint volt a múlt évben. De ez nemcsak 79-es ügy. Nem egy évig kell jobban dolgozni. Hogy jobban éljünk, házat építettünk. Aztán berendeztük. Addig' azért gazdálkodtunk. Most új célok vannak. Most másra spórolunk, mást tervezünk. Hát nem ilyen a gyár élete is?

Fandli víz a fenék alá

így kezdte a beszélgetést Ferenc Sándor, a Száév kőművese az Ady Endre utcai építkezésen. Három évtized tapasztalata van a szakmában és éppoly studeráló, mint minden kőműves.

— Mondom is a fiúknak: ha ácsorogni, lődörögni vagy éppen az ablakban könyökölni látnak, akkor azt mondják: íme a kőművesek. Hogy néha mégis le kell állni? Most is. Nem jön a beton úgy, ahogy kell. Nem vagyok kibékülve a szervezéssel. mert vegye a következőt. Tíz kőműveshez van egy segédmunkás. Miután a dolgoknak menni kell, hát a 18 forintos órabérért végezzük a 10 forintos segédmunkát.

— Mondjuk is néha: akad olyan norma, amit mintha pékek állapították volna meg. A múltkor 800 téglát cipeltünk kézi erővel a harmadik emeletre, 55 forintért. Nem kedvcsináló, azt szent. Oda akarok kilyukadni: mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, de azt nagyon jól.

— A vezetésnek jobban oda kell figyelni a munkára. Anyagbiztosítás, jó szállítás, okos norma, gépesítés nélkül nem megy. A januártól nem voltunk elragadtatva, pedig dolgoztunk, mégpedig rossz körülmények között.

— A felső vezetésen kérem sok múlik. Nyugodtan mondhatom, se a minőség, se a mennyiség rajtunk nem fog múlni.

— Az apám volt a mesterem. Egyszer egy ház építésekor elfogyott az anyag. Leültem hát a kész falra. Jószerével észre sem vettem, apám mögém került, s egy fandli vizet öntött a fenekem alá. A munkás, fiam — mondta —, nem ül le. Az szégyen.

Gondolkodás, szervezés, takarékosság, bérelosztás napi gondjairól szóltak. Nem dramatizáltak, nem bonyolították a dolgokat, nem panaszkodtak, nem ijedez- tek. Figyelünk-e kellően egyszerű okosságukra?

Bürget Lajos

A Száév központi minőségellenőrző laboratóriumában Kovács Lajosné az építkezéseken felhasznált építőanyagok nyomószilárdságát ellenőrzi. (Császár Csaba felvétele)

Szigorított beruházás

BH8Q „Rajtunk nem múlik...“