Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
Munkásnők Több száz asszony és lány talált munka- alkalmat a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai üzemében. Ma még csak ízlelgetik az ipari munka másfajta követelményeit, ismerkednek a gyári fegyelemmel és a munkafogásokkal, de holnap — pár esztendő múltán —.róluk is elmondhatjuk: gazdagabb lett velük a magyar munkásosztály. Hivatás G yereket szülni és nevelni munka, sőt több annál: hivatás. Mégis, mintha nem mindenki gondolná ezt így. Mert mire lehet következtetni az ilyen jelentésből: „Nem dolgozik, gyesen van!”, mint erre? Pedig igazán nem kell bizonygatni: hivatás ez a javából. Ennek ismeri el a kormányzat, amikor — a népgazdaság teherbíróképességéhez képest jelentős összeggel — honorálja ezt, amikor jogszabályok sorával védi és támogatja á gyermekükkel otthon maradt anyákat. Azonban — csakúgy mint az élet sok területén —, a fejekben még más tükröződik, mint ami a jelen valóságából következhetne. És ami talán a legfurcsább, nem elsősorban a férfiak szájából hangzik el ez a kissé lébecsülő kijelentés, hanem a nők mondják ezt, azok, akik maguk is szültek, gyereket neveltek, ha nem ma, hát tegnap. Igaz, nem azért hivatás ez, mert egész irodalom foglalkozik ma már a gyermekvárással, a csecsemő gondozásával nevelésével, értelmének nyitogatásával, minden tudnivalóval, amire egy anyának szüksége lehet. Mondom: nem az irodalom okán hivatás ez, mert akkor is annak érezték a legtöbben, amikor könyveknek híre- hamva sem volt még, de a tény, hogy ennyien foglalkoznak vele, arra utal: társadalmilag igen fontos szerepet töltenek be az anyák. Lehet, talán elcsépeltnek hangzik, de igenis a jövőnek, a jövőért dolgoznak ők, az új generációk egészséges formálásán munkálkodnak, és ez többet érdemel, mint a hivatalos elismerést. Mert nincs az a jogszabály, ami pótolhatná a szűkebb környezet, a munkatársak — és néha még a család — megértését és szeretetét is. Aki netán lebecsülően szándékozik nyilatkozni a három éven át „csak”, később pedig elsősorban a gyermekeiknek élőkr ről, az ne feledje: a jövőt építeni, a gyerekeket jól útbaindítani, testüket, lelkűket, és szellemüket megalapozni a legnagyobb hivatások egyike. „Hová sietsz, gyermekem?" Házasság fiatalon Vendégünk dr. Marina Györgyné főszabász Á megújuló divat „HOVA SIETSZ, GYERMEKEM?” — KÉRDEZI A SZÜLŐK EGYIK FELE, AMIKOR ALIG FELNŐTT LÁNYA, FIA HÁZASODÁSI SZÁNDÉKÁVAL All elébe, a másik fele meg ÉPPEN HOGY ÖRÜL: RÉVBE JUTOTT A GYEREK. SOKÁN AZT MONDJAK: MA EZ A DIVAT. MÁSOK ÚGY VÉLIK: MENEKÜLÉS EZ A SZÜLŐI FELÜGYELET ALÓL, TÖREKVÉS AZ ÖNÁLLÓSÁGRA. Státusszimbólum Simka Margit 22 éves, szervező üzemmérnök a mátészalkai tejgyárban. Vékony, barna és élénk beszédű. — Volt egy időszak — meséli önmagáról —, amikor férjhez akartam menni. Ez két éve volt, akkoriban felnéztem azokra, akik házasok voltak, már. Azóta megvál- toztamj korántsem úgy nézem a férfiakat, hogy melyikből lehetne jó férj. Miért változtam? Sok „mintahá- zasságról” hallottam, aztán kiderült: sok mindent rejt el a felszín. Az biztos, hogy a főiskolán a lányok többsége férjhez ment, vagy legalábbis eljegyezte magát. Nem csak a diplomával igyekeztek a jövőjüket megalapozni. Ha megkérdeztem: mire a nagy sietség? — azt mondták: kint nehezebb megfelelő férjet találni. — Sokan gondolkodtak úgy: jó dolog, ha férjesként emlegetik őket. Persze, ha meggondolom, van is ebben valami, hiszen a férj — és ez nem az egyes emberek hibája —, ma még státusszimbólumnak is jó. Ilyen a társadalmi beidegzettség. — Persze, én is férjhez szeretnék menni, hiszen a kölcsönös segítségre mindenkinek szüksége van. Azonban nem árt, ha egy házasság megalapozott, — ezt emberi értelemben gondolom. Ehhez pedig idő kell... Én a házasságról csak jót képzelek. Csak nehogy csalódjak ... így tetszett Pipisné, Veres Mária határozott egyéniség, ha nem csal egy rövid beszélgetés. Élelmiszeripari üzemmérnök, ugyancsak a szálkái tej gyárban. Haja fekete, arca kerek. Kérdem tőle, miért félig vette fel csak a férje nevét? Válasza rövid: — fgy tetszett... Mi tagadás, más választ' vártam. Valami ilyesmit - „önálló ember vagyok, saját nevem is van.” Vagy: „Ne a férjemre gondoljak akkor, ha én csinálok, érek el valamit . ..” A főiskolát Szegeden végezte el, ott ismerte meg a férjét, aki a MÁV-nál dolgozik. Házasságot 21 éves korban kötött. Férje szegedi. A két város közötti távolság kilométerekben is sok. — Követnie kellett a feleségét — mondja a fiatalasz- szony, majd enyhít a szavakon —, támogatásra szorulnak a szüleim. Egy év ismeretség után esküdtünk meg, megesküdtünk, hogy ne legyen távszerelem, ő ott, én itt. — Ma is így választana? — Három év után korai lenne azt mondani, hogy megbántam. — Ad a házasság biztonságot? — Nem a biztonságról van szó. Nagy dolog, ha az ember tartozik valakihez. Szerintem az a legjobb a házasságban, hogy közös minden, a döntés is. Tűrni is keli Szőke és kékszemű, 19 esztendős ifjú asszony Mur- guly Lajosné laboráns, a szálkái tejgyárból. Három hónapja férjezett, csoda-e, ha hite a házasságban megingathatatlan? Férje 26 éves, és villanyszerelő. — Miért ment férjhez ilyen fiatalon? — Nem érzem magam gyereknek. Szerintem jobb volt így, mert többre haladhatunk. Más műszakban dolgoztunk, valamikor találkozni is kellett. És én még gyerek voltam, amikor a férjemet megismertem. — Sokan mondják: ha nem sikerül, legfeljebb elválunk. Gondolkodás nélkül válaszol. — Akkor mindig válhatnánk, és házasodhatnánk, ha minden kicsire a bíróságra szaladgálnánk. Tűrni is kell, ez bekalkulált. — Hol a határ? — Szerencsére még nem próbáltam.-— Jó, ha nem az első komoly partner a férj? És természetesen fordítva... — Jó, mert az embernek van viszonyítási alapja. — Mit gondolt, mi a házasság? — Családalapítás. Együtt csinálni mindent, együtt szó- rakpzni és nem kilengeni . .. Rossz házasságról bőven hallani mostanság, ök talán a boldog kivételek lehetnek ... — Még Kolozsvárott kezdtem a női szabóságot, 17 éves korom óta ez a szakmám. Ez volt az álmom, ezt csinálom. Erre is születni kell, érzék, kézügyesség, ízlés kell hozzá. Van, aki egy életet tölt el a szakmában, de igazán jó sohasem lesz. — Hány divatot éltem végig? Elég sokat, hiszen 3—4 évenként megújul minden, a szűkből bő lesz, a rövidből hosszú és így tovább. Az előrejelzések — mert természetesen a divatszakmában is van ilyen — most azt mutatják: lealkonyul a túlzottan bővülő ruháknak, szőkébbek lesznek; a hosszak azonban maradnak. Hol csinálják a divatot? Természetesen Párizsban. De hozzá kell ehhez tenni: ide is-járnak a szaklapok, divatrajzok, tehát a világ nagyvárosaival egyidejűleg értesülünk mindenről, ami fontos. — Hiúak-e a nők? De még mennyire! Azonban többnyire könnyen meggyőzhetők arról, hogy mi az, ami jól áll nekik, mi az, ami előnyös. Mi tagadás — ez szakmai tapasztalat — többnyire molettek, mondjuk úgy: teltkarcsúak vagyunk, meg kell értenünk, hiába divat ma még a nagyon bő, húzott ruha, ha sokunknak nem áll jól. Vevőink többsége azonban visszatérően dolgoztat velünk, tudják már, hogy divattanácsaink — ki merem mondani —, jók. Áz eladó lány Szabolcs. Ajak községbeli adat: 1954. Horváth Józsefné 34 éves, Haszjó Mihályné 51 éves, mezőkövesdiek. Rendszeresen hordják a mezőkövesdi ruhákat, hímzéseket eladásra Ajakra. Megállapításuk Ajakra nézve a következő: Itt a szülők már gyermekkorukban megmondják a gyereknek: ez lesz az urad, vagy ez lesz a feleséged. A fiatalok még nem is beszéltek egymással komolyan, mán az anyja mondja: ez lesz a mi vőlegényünk! Persze magához valót, ha lehet, valamivel gazdagabbat keres a lányának. Pedig vagyonosak ezek mind. Hiszen egy hold földön 60 mázsa krumpli terem, abbul vagyonosodnak. A nótájuk is azt mondja: Mind olyan is a mostani vőlegény, •Részlet Luby Margit néprajzkutató hagyatékából Nem kell a lány, hiába szép, ha szegény!! Itt a férfiak hivatalba járnak, vagy gyárba’ dógoznak. Pesten, Záhonyba’, mert ott állandó kirakómunka folyik. Éjjel-nappal váltva dolgoznak ott. Az asszony meg otthon, otthon míveli a földet családostul. Itt senki idegenből nem házasodik, idegenbe nem megy férjhez. Rokon is egymással az egész falu (3400 lélek). Sok itt a gyerek. Van itt egy asszony. Egy emberiül 21 gyereket hozott a világra. Ebből a töméntelen gyerekből kettő él. Az egyik lány, annál lakik most. Valu Istvánná a neve. Ma úgy 70 körül jár korban, úgy dogozik ma is, mint akármelyik fiatal. Olyan asszony, akinek 10—15 gyereke van, olyan asszony akárhány van a faluban. Itt a húszéves lány mán vénlány! ’De van 15. életévét éppen hogy betöltött asszony is. De általában 16— 18 éves korukban mennek férjhez. De inkább korábban. ★ Luby Margit néprajzkutató 1885-ben született Nagy- aron. Tanulmányait Szat- márban végezte, ahol Kaffka Margittal, a nagy íróval kötött meleg barátságot. Tanítói oklevelet szerzett, majd később a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Életét a néprajzkutatásnak, a népi élet felderítésére szentelte. Még hetvenedik életévén túl, nagybetegen is gyalog járta a szatmári tájakat és jegyezte fel fáradhatatlanul a hagyományokra és a korabeli életre vonatkozó adatokat. Fél évszázados kutatómunkája eredményeinek egy részét könyvekben és tanulmányokban tette közzé, azonban a mintegy 6000 gépelt oldalnyi hagyatéka még feldolgozásra várva pihen a mátészalkai Szatmár Múzeum szekrényeiben. — Kik dolgoztatnak nálunk? Elsősorban azok, akiknek igényeit a konfekció ruhák nem elégítik ki. Hangsúlyozom, elsősorban igény kérdése ez, mert áraink megfizethetők, az országban talán nálunk a legalacsonyabbak. Havonta 130—140 ruhát szabunk, és ez azért azt mutatja: sokan jönnek hpzzánk, a Divat Ruházati Vállalathoz. Elsősorban a gyakori hordásra szánt darabokat készítjük, de nem kevés a kimondottan alkalmi, egy életben talán csak néhányszor viselt ruha. Elsősorban értelmiségiek, alkalmazottak fordulnak meg nálunk, azonban felszolgáló, vagy munkásnő is varrat. Nem lehet tehát azt mondani, hogy csak egy bizonyos — jobban szituált — réteg adja vevőink túlnyomó többségét. — Állíthatom: semmivel sem dolgozunk rosszabbul mint mondjuk a fővárosi szalonok. A bizonyíték erre, hogy budapestiek, de szegediek, debreceniek is jönnek hozzánk. — Mondtam: pár évenként megújul a divat. Azonban ma könnyebb alkalmazkodni hozzá mint régebben. Azt is mondhatnám: nem úgy diktálják, mint azelőtt. Mert igaz, hogy vannak uralkodó irányzatok, azonban szinte minden felvehető — fel is veszik! —, ami csinos és viselőjének előnyös. összeállította: Speidl Zoltán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. február 25.
