Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
1979. február 25. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Az olvasók levelei Évente több ezer levél érkezik szerkesztőségünkbe az olvasóktól. Azt szoktuk mondani: a levelekből évtizedek múltán is következtetni lehet az akkori közállapotokra. Társa, dalműnk és magánéletünk változásait jól tükrözik a Ke- let-Magyarországban közölt levelek is. Az ispotálytól a kórházig Adalékok Nyíregyháza egészségügyének történetéhez Az ötvenes évek elején igen kiterjedt levelezőhólózat segítette lapunk, munkáját. Ha csoportosítanánk, akkor három fő témakörbe oszthatnák a leveleket. Ezek: a termelés, a begyűjtés és az osztályharc. Az 1952. évi aratási felkészülésről így ír Gábor István a nyírtéti gépállomásról: „Minden cséplőgép részt vesz a koreai műszakban. A cséplést Bredjuk-módszerrel (cséplődob-átalaikítás, a szerk. megj.) végezzük. Ezzel elősegítjük, hogy a begyűjtést versenyben a hozzánk tartozó községek termelőszövetkezetei, és egyéni termelői élen járjanak...” Békési András építőipari átképző oktató egy sikeres gyorsíalazási módszer átadásáról írt. Leveléből megtudjuk, hogy Nyíregyházán tartott bemutatót Pozsonyi Zoltán, az országos hírű sztahanovista. Séra Gergely levelei Vaja község élen járó begyűjtési versenyéről adnak szinte hetenként jelentést. Szabó József, a mátészalkai magasépítési vállalat sztahanovistája a munkás-paraszt levelezők első országos tanácskozására készülve írta: 1952 januárjában már az 1953. évi áprilisi tervénél tart. Hasonló eseményekről, tettekről, vállalásokról írtak rendszeresen Tárnái Gyula tiszavasvári, Bégány Miklós nyírmadai, Simon Sándor nyírbogdányi, Hován József újfehértói, Muha András csahol ci levelezőink, hogy csak az ismertebbeket említsük a több száz közül. A néhány kiragadott példa is mutatja: ebben az időben legfőbb kérdés volt a termelés mennyiségének fokozása. A legkülönbözőbb módszerek, mozgalmak, jelszavak világát éltük. A feszült nemzetközi helyzet, a mesterségesen is szított osztályharc, a feszített termelési terv jelszavakat, mozgalmakat kovácsolt a termelés minden területére. A laphoz érkező levelekben is csak a közösséget érintő eredmények, gondok szerepeltek. Mintha ebben az időben egyéni, családi örömök, problémák nem is lettek volna. Bgy évtized múltán, az 1960-as évek derekán a termelésről írt levelek még mindig. a mennyiséget, a százalékot tudatják, de már nincsenek 2—300 százalékos teljesítések. Ekkor már alakulnak a szocialista brigádok, ahol a termelés mellett hírt adnak a tanulásról, egymás segítéséről. Változik a híradás abban is, hogy egyre többet írnak a levelezők a termelés feltételeiről. Például a termelőszövetkezeti gépvásárlásokról, a szakemberek alkalmazásáról, a szakmunkásképzés fontosságáról. Bírálják a szolgáltató vállalatokat, ha nincs elegendő alkatrész, vetőmag, vagy üzemanyag. A szélesedő termelési skála mellett már megjelenik az értékesítés gondja, a termelési-értékesí- tésd szerződések megszegéséről szóló tudósítások. Egyre erősebb hangsúllyal jelentkezik a háztájíi termelés öröme, gondja is. A közügyekről írt levelek sorában nagy súlyt kapnak a községfejleszitési tervek, a kutak, járdák építése és a parkosítás. Egyre több községből írják, hogy felhúzták az első emeletes épületet, ez pedig az iskola. Csak példaként, ebben az időszakban írja többek között Darabos László Fehérgyarmatról: melegstrand épült; Fügedi Imre Nyírbogéiról a tanács 'könyvtárfejlesztéséről adott hírt. vagy Kricsfalussy Béla Baktalórántházáról a tudat- változásról tanúskodó hírként adjak közre, hogy hatos névadót tartottak. Nyíregyházán kitelepítik a városközpontból a kisvasukat, a villamos helyett autóbuszok bonyolítják a városi forgalmat. Erre az intézkedésre rengeteg panaszos levél érkezett, féltették a város közlekedését, nem bíztak az autóbuszban. Ebben az időben kezdték meg a megyeszékhelyen. a nagyobb lakótelepek építését is. Meggyorsult a motorizáció. Az utcáról egyre jobban kiszorultak az addig itt játszó gyerekek. Ezért igen sok levelezőnk kérte a játszóterek, sportpályák építését. A megyeszékhely mellett gyors ütemben terjedt a palackos gázellátás vidéken is. Igen sok olvasónktól érkezett panlaszos levél a hosz- szadalmas, bürokratikus palackkiutalásra, a gázcseretelepek szűk voltára. Az ötvenes évek áruelosztását egyre inkább felváltotta a kereskedelem. A javuló ellátás ellenére is szaporodott a panasz. A növekvő igényekkel nem tartott lépést a minőség, a választék. Az alapvető élelmiszer és ruházati cikkek mellett egyre több tartós fogyasztási és luxusáru jelent meg az üzletekben. Jöttek a panaszok: kevés a mosógép, a porszívó, a hűtőgép. Egyre többen sürgették leveleikben a nagyobb teljesítményű tokaji tévéadó építését, mert a megye távolabbi részein élvezhetetlen volt az adás. Napjainkban az üzemi levelezők a szocialista brigádok életéről, az exporttervek teljesítéséről írnak a legtöbbet. Amíg az ötvenes években csupán az Alkaloidából, vagy a dohányfermentálóból jött egy-egy hír az ipari exportról, addig ma már nincs olyan járás a megyében, ahonnan ilyen tudósítások ne érkeznének. Nyilván ehhez széles körű iparosítási politikának kellett megvalósulnia. A versenyvállalások a tervek 1—2 százalékos túlteljesítését, vagy csak teljesítését célozzák, viszont növekszik a vállalásokiban a minőségi, és az exporthányad. Míg korábban a költségekről, a baleset- védelemről alig esett szó egy-egy versenyszerződésben, ma ezek a szempontok szerves tartozékai a vállalásoknak. Több helyről kooperációkról, közös partneri vállalásokról írnak levelezőink. Az eredményeket reprezentáló levelek között bőven találunk a nyereségrészesedéstől, a szervezett külföldi utakról, szakszervezeti üdülésekről szólókat. Különösen sok levél érkezik, amely a társadalmi munkáról, községfejlesztésről, óvodák, iskolák patronálásáról, szocialista brigádok segítő munkájáról ad hírt. A panaszos levelek száma nem csökkenj de a típusuk, tartalmuk változik. Érdekes, az annakidején félve, kétségek között tsz-be lépő szülőknek a gyermekei egyes helyekről arról panaszkodnak, hogy jelentkeztek a termelőszövetkezetbe, és nem akarják őlket felvenni. Egy másik példa arra, hogyan fordulnak egyes dolgok saját ellentétükké. Akik huszonöt, harminc évvel ezelőtt a „csajkáitól”, a ..kolhozkonyhától” félteik (ezzel ijesztgettek őket), ma szívesen igénybe veszik az üzemi konyhát, az öregek napközi otthonának szolgáltatásait. Ha ilyen nincs a községben, akkor panasszal fordulnak a szerkesztőséghez, hogy járjunk közbe a közétkeztetés megszervezésében. A nyírbátori, nyíregyházi járás tanyavilágáiból most ilyen panaszok jönnek: a kövesút mór megvan, de ritkán jár a busz A tanyai üzletekben miért nincs rendszeresen tej, és felvágott? Kérik, hogy a szövetkezetek lássák el ezeket a boltokat is hűtőpultokkal. Igen sok panasz érkeziik a gyesről visszatért asszonyoktól: nem jól állapítják meg a gyes idejére a szabadságot, nem emelték olyan szintre a fizetésüket, mint a folyamatosan dolgozókét. A legtöbb panaszos levél a javító szolgáltatás hiányosságait feszegeti. A korábbi háztartási gépek mellé, belépett a gépkocsi. Sokan panaszkodnak a családi és hét végi házak anyag- és építő kapacitás hiányára. Elég nagy csokor az a le- vélkötag, amely a kistermelőktől érkezik. Újra kapós lett a kézi szerszám. A 70-es éveik eleje óta az igényekkel az ellátás nehezen tud lépést tartani. A háti permetező vagy a kézi kapa már nem mindenkinek felel meg, amiből az utóbbi években sokat javult az ellátás. Többen motoros permetezőt és univerzális kerti gépet keresnek, amellyel lehet talajt művelni, gyomtalanítani. füvet kaszálni és kisebb szállításokra is alkalmas. A háztáji tenyésztők az ipari takarmányok, tápok hiányára panaszkodnak legtöbbször. Régi gond, de ma is élő: bő termés esetén igen sokan kifogásolják a felvásárlók munkáját, elégedetlenek az átvétel módjával, a minősítésekkel. A 70-es évek egyik tipikus panasza a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjévéinek beszámítása körüli vita, vagy a földmegváltás. A városi lakosság köréből — főként az új lakótelepekről — a távfűtés, a melegvízdíj, a televízióantenna építése, használhatósága, a lift. és telefonpanaszok. a jellemzőek. Nagyon sokan annyim megszerették már a korábban ócsárolt autóbuszt, hogy csak akkor lennének elégedettek, ha az ő lépcsőházuk kijáratánál állna meg ötpercenként a busz. Tudjuk, hogy az említett panaszok többsége jogos, de nem egyszer az igények öt—tíz évvel is előtte járnak a lehetőségeknek. Jósa András és Saáry Sándor adatai szerint a honfoglaló magyarok főhadiszállása Szabolcs községben volt, s feltehetőleg Nyíregyháza határa (pl.: Örhalom, Zunior- telke, Mánd, Sima, Pereshalom) is a honfoglalók által lakott területek közé tartozott. Hogy I. István király idejében már nagyobb települése is volt itt a környéknek, arra a Nyíregyháza elnevezés is utal. Az örökös háborúskodás, illetve a gyakori himlő-, lepra-, majd pestisjárványok miatt nyilvánvalóan lehetett már ebben a korszakban is bizonyos elemi tábori sebészi ellátás, illetve a pusztító járványok elleni védekezésnek valami kezdetleges, kultikus (táltosok) módja. A középkorban általában a kuruzslók, borbélyok, kereskedők, hóhérok, sírásók, vándorló felcserek és javasasszonyok kezében volt a gyógyítás. Itt sem volt másként minden bizonnyal. Nyíregyházán sohasem volt borbélycéh, s így nyilvánvalóan az 1577-ben Tokajban létesült Borbélyok és Sebészek Céhével, valamint a Báthori Gábor fejedelem által 1607-ben Nyírbátorban engedélyezett Borbély Céhhel került az itteni lakosság kapcsolatba szükségképpen. „Arany Sas" Nem tudjuk, hogy mikor települt le az első felcser vagy chirurgus Nyíregyházán, de a jelek szerint ez a XVI. sz. végén, .vagy legkésőbb a XVII. sz. elején történhetett. Tény ugyanis, hogy a nyíregyházi „Arany Sas" gyógyszertárat 1648- ban létesítették. Ez volt az akkori Magyarország sorrendben 3. polgári gyógyszer- tára és 3 évszázadon át működött. El sem képzelhető polgári gyógyszertár anélkül, hogy a településen ne lakjék állandóan 1—2 chirurgus vagy felcser is. Csak 1973 óta tudjuk biztosan, hogy Nyíregyháza újratelepítése előzményének voltak igen lényeges egészségügyi vonatkozásai is. Dávid Zoltán tudományos kutató ugyanis az Országos Levéltárban kutatva a Helytartótanácsi Levéltár pestises iratainak egyik csomagjában hiteles országos összesítést talált a pestis pusztításáról és a szabolcsi községek lélekszá- máról. Közlése szerint Nyíregyházán 1741. XII. 21.— 1742. I. 29. között dühöngött a járvány, s végül is 41 család maradt csupán. A benépesítés vagy újratelepítés, illetve a gyakran használt egykorú kifejezés szerint: a gyarmatosítás szerény hygiénés körülmények között történt. A hitbuzgó, dolgos és öntudatos tirpákok első panasza érdekes módon éppenséggel a megyei főorvos ellen irányult! A Nyíregyháza legrégibb iratai közé tartozó 1754. évi 8. sorszámú okmánynak ugyanis ez a jelzése: nyíregyházi bírák és közönség panasza a vármegye előtt a megyei főorvos által rajtok elkövetett méltatlanság miatt, melynek orvoslását kérik. A sérelem lényege: „... minap a vármegyei orvos űr néhány adag széna miatt, melyek abban az időben a (menekült) lengyeleknek osztottak... minket, a bírót, jegyzőt és más esküdteket hunczutoknak, semmire valóknak szidott...” Ismereteim szerint ekkor Sigis- mundus Kreysel volt a vármegye orvosa. Lazarétum a tokaji úton Nem tudjuk, hogy ki volt Nyíregyháza első orvosa, de a református halotti anyakönyvi adatok és egy mérnöki (Juhász Mihály indsinőr) munkaátvételi jegyzék szerint kétségtelen a „vármegye ispotály á”-nak működése a későbbi városi kórház szomszédságában már 1780 körül. Ez 4—5 ágyas kis lazarétum (leprosorium) lehetett, s orvosát nem ismerjük. A tokaji országúinál fél évszázaddal később épített ún. Városi Kórház csak 1833. december 24-én került tető alá, Benkő István híres nyíregyházi főbíró fennmaradt írása (nyugtája) szerint. Sztrelka Mátyás kőmíves mester és Hmelár (Chmelár) János kőműves pallér építették. A terméskő Bodrogkeresztúr és Rakamaz községekből, ♦ a fenyődeszka Berzelről (Tiszabercel) és a felhasznált mész Lagmatz községből került ide, s nádfedelét csak 1836-ban cserélték át itt készült cserépre. Ez a kórház jó példája a társa-, dalmi összefogásnak, mert története tulajdonképpen a Communitas által még 1830. június 6-án kibocsájtott gyűjtési felhívással kezdődött. A nyíregyházi Sziics Czéh 28 és a Molnár Czéh 20 tagja bőségesen adakozott, de megható olvasni ma is, hogy az egyszerű telepesek utódai milyen ügybuzgósággal gyűjtöttek: ki pénzt, ki terményt, „életet”. A tervrajzot Montai István ácsmester ugyancsak „szívességből” készítette. A Communitas 1835-ben a befolyt pénzbírságok 2/3 részét is az ispotály cassájába utalta át. Tudunk még 1836, 1840 években és még később is jelentős ún. „kórházi alapít- vány”-okról, hagyatékozásról. A Városi Kórház 12—20 ágyas lehetett, és négy kórteremből állott. 1855-ben e kórház feléből 12 ágyas Cholera Kórházat alakítottak ki. Ezen időből van tudomásunk az első ápolónőről, aki özv. Korbély Mihályné született Pokareczki Ilona volt, s napi díja: 40 krajcár. A legelső nyíregyházi orvos, akiről biztos adatunk van: Fekete János. A helybeli református egyház halotti anyakönyvében olvasható ugyanis 1771. február 6-i keltezéssel: „Fekete János Ur Város Ferdsere 4 éves Klárája” temetése. Ugyanitt jegyezték be 1793. június 19-i dátummal „Sz. Miklósi Se- beok Sándor Tttes Szabolts Vrgye Ord. Physicusa 8 hetes Károly fiának” temetését. Korányi és 1848 Az első nyíregyházi orvos, akit már jobban ismerünk: Blast János chirurgus 1799- ben állt a város szolgálatába. Iglói számazású magyar volt és a pesti egyetemen végzett 1805-től már Bene- dikty Sámuel a városi orvos és chirurgus, akinek ismerjük javadalmait a várossal kötött szerződésből. Évi fizetése jelentős: 500 Rft volt, s emellé még „szabad ház” is. Kötelessége volt viszont egy legényt tartani, s „a legény tanátsbeli embereket minden héten ingyen fog borotválni” — írta elő a szerződés. Röviden meg kell említeni városunk katonai kórházainak a történetét is, amelyet — hasonlóan a polgári kórházakéhoz — 200 évre visz- szamenően tudunk nyomon követni. Nyíregyháza város „új” katonai kórháza 1824- ben épült. Ezt igazolja a „T. Ns. Vármegye rendeléséből Nyíregyháza Várossába felépített Katonai Ujj Ispotály költségei”-ről szóló 1824. évi okmány, amely 5490 Rf 17 k kifizetéséről intézkedik. A „régi” katonai kórházról sajnos jelenleg nem rendelkezünk biztos adatokkal, de joggal feltételezhetjük, hogy II. József katonai térképének 1784-ben készített nyírházi részletén feltüntetett „Hatzel-téri katonai épületek” és a Honvéd utcán a „magazin” megjelölések esetleg egészségügyi intézményt, raktárt is fedhetnek. Városunk katonai kórházaira vonatkozó első tényszerű adat Jósa András nagyapjának, dr. Jósa István (1756—1839) megyei főorvosnak 1809. október 30-i keltezésű „orvosi vélekedése és rendelése” Katonai Ispotályok számára a Nyíregyházán állomásozó katona között kitört kiütéses typhus kapcsán. Ezen idők katonai kórházainak szegényes felszerelését tükrözi egy 1839-ből származó okmány: „A katonai ispotály leltára.” A 18 „rossz szalmazsák” és az előző leltár kimutatásában még feltüntetett „20 köpőláda” figyelembevételével valószínűleg mintegy 18—20 volt a kórházi ágyak száma. Lényeges helytörténeti adat, hogy Nagykálló világhírű orvosfia, Korányi Frigyes is gyógyított 1848 őszétől 1849 elejéig városunk katonai kórházában. Az akkor még orvostanhallgató Korányi (ugyanis doktorrá avatása: 1851. március 20.) a szabadságharc kitörésekor az elsők között jelentkezett nemzetőrnek. Honvédorvosi beosztásba került az itteni katonai kórházba, mivel azonban nem tudott kijönni maradi orvosi elveket követő főorvosával (nézetem szerint: az osztrák Frank főorvossal), más helyre kérte magát. „Erzsébet" közkórház Ismerjük a katonai kórház helyét is. Geduly Henrik 1896-ban megjelent nyíregyházi monográfiájának 288. oldala utáni képes mellékletének régi térképén pontosan megjelöli a kórházak helyét. Mindkettő az akkori város peremén, az Üj Szőllőkben egészen közel volt egymáshoz. A katonai kórház a régi Űj-Szőllő utca mentén húzódott, s helye a mai Kórház u. 2. szám alatti teleknek (Árok utca—Kórház u. sarok) felel meg. Halottas házát már lebontották 1972-ben. A mai 5. számú óvoda (Rákóczi u. 55. szám) épülete volt a Szegényház illetve Városi Kórház, s ezért is nevezték a mai Széna teret ezelőtt Szegényház-térnek, még régebben pedig Kórház-térnek. Nyíregyháza megyeszékhellyé válása után, 1876-tól egyre inkább új kórház építésének terve merült fel. A Nagykállói Kórházi Választmány 1894. évi február 9-i jegyzőkönyve szerint a nagykállói megyei kórház szükséges és nagy költséget igénylő javításait már éppen azért nem végzik el, mert „a jelenleg ^tervben lévő nyíregyházi kórház” mielőbbi megvalósításában bíznak. Barzó és Vojtovics építőmesterek vezetése alatt három év alatt felépült a 165 ágyas „Erzsébet közkórház, amely 1899. november 20-tól fogadja a betegeket, Dr. Fazekas Árpád A három évtizedet illusztráló levéltípusok mellett még igen széles az a skála, amelyen olvasóink megszólalnak. Célunk csupán az volt, hogy változó életünk néhány vonását a hozzánk érkező, úgymond pozitív és negatív dolgokat felszínre hozó leveleken keresztül is bemutassuk. mrnrriTmifnif—tv mmb—in—iifmi ii Csikós Balázs KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
