Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

1979. február 1. KELET-MAGYARORSZAG 3 A minőség és hatékonyság terve (1.) Az egyensúly javítása n ki az 1979-es népgaz­dasági tervre pillant, néhány adatából kiol­vashatja: változás történt a gazdaságfejlesztés irányai­ban, feltételeiben és módsze­reiben — miközben a bevált gazdaságpolitika nem módo­sult. Ahhoz, hogy mindennek lényegét jobban megvilágít­suk, elemezzük röviden az ötö­dik ötéves terv célját és az elmúlt három esztendő fon­tos tapasztalatait. Kiderül, hogy gazdaságunk — három év átlagát tekintve — dinamikusan fejlődött, — ahogy ezt a terv előírta. Emelkedett a termelékeny­ség — bár az előirányzottnál némileg szerényebben —, gyarapodott az életszínvonal is. Azonban több kulcsfontos­ságú területen erőteljessé vált néhány negatívum is, amely főként az egyensúlyi helyzet rosszabbodásában öl­tött testet. Igaz, néhány ten­dencia korábbi keletű volt —, így a beruházási feszültség, a termelés szerkezetének kel­leténél jóval lassúbb korsze­rűsödése, s ami mindezzel összefügg a hatékonyság kedvezőtlen alakulása. Rom­lottak cserearányaink, ked­vezőtlenül alakult a külke­reskedelmi forgalom. Bár mint említettük — a termelés a tervezetthez közelállóan fejlődött, — továbbra sem sikerült jelentős lépést meg­tenni előre a minőség javí­tásában. így aztán 1976—77- ben nem javult az egyensú­lyi helyzet — noha a terv annak fokozatos helyreállí­tását tűzte ki célul. Sőt — a tervben megfogalmazott cé­loktól nagymértékben eltér­ve —, tavaly már a nemzeti jövedelem emelkedését is lé­nyegesen meghaladta a bel­földi felhasználás növekedé­si üteme. Bár a cserearánya­ink némiképpen javultak —, a külkereskedelmi mérleg nagy tőkés passzívuma miatt az egyensúlyi helyzet tovább romlott. A kedvezőtlen tendenciák mint említettük — tehát 1977 végén érezhetővé vál­tak; a mérlegadatok megmu­tatták az aránytalanságokat — és születtek is intézkedé­sek a korrekció érdekében. Ám ezek az intézkedések nem váltották be a hozzá­fűzött reményeket. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a parlament legutóbbi, tavaly decemberi ülésén hangsú­lyozta: „Túlzott támogatást kapott a helyi, részleges sta­bilitásra való törekvés, a jö­vedelmek elszakadtak a tel­jesítményektől és kiegyenlí­tődtek. Néhány ágazatban és területen olyan ambíciók is teret kaptak, amelyek nin­csenek összhangban mai gaz­dasági helyzetünkkel. Ezeket a problémákat fel­ismerve sem mindig találtuk meg irányítási gyakorlatunk­ban a közgazdasági befolyá­solásnak és a közvetlen in­tézkedéseknek legmegfele­lőbb ötvözetét, valamint a különféle szervezetek között a felfogás és a cselekvés egységét. Az 1978. évi nép- gazdasági tervbe foglalt in­tézkedések — bár visszate­kintve is — helyesek voltak, nem bizonyultak elégséges­nek e negatív folyamatok meggátlásához”. A végered­mény: a belső gazdasági fo­lyamatok mindinkább eltér­tek az ötéves terv előirány­zataitól, például az imént említett belföldi belső fel- használás növekedése nem­hogy lassult volna, hanem rendkívüli mértékben, 6—7 százalékkal nagyobb volt 1978-ban az előző évinél. A népgazdasági folyama­tokból megállapíthatók: amíg 1974-ben, 75-ben és 77-ben a népgazdaság egyensúlya ki­sebb részt belső, nagyobb részt külpiaci problémák ha­tására romlott, addig az 1978-ban tapasztalt kedvezőt­len tendenciák a belső folya­matok következtében alakul­tak ki. Az MSZMP KB 1978. december 6-i határozata ezért hirdette meg: a további mun­ka kulcskérdése, hogy a mi­nőségi és hatékonysági té­nyezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítani kell a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítását. Ennek kell alárendelni a gazdasági nö­vekedés ütemét, és a belső felhasználást is. A cél teljesítése változta­tást követel eddigi gyakorla­tunkban a tervezésben, az irányításban, a szabályozás­iban és a végrehajtásban egy­aránt. A változtatás első és nagyon lényeges pontja az 1979-es terv számaiban tük­röződik. E szerint: a nemze­ti jövedelem növekedése 3—4 százalék; az ipari termelés növekedése 4 százalék, a mezőgazdasági termelés növekedése 3—3,5 százalék; a szocialista szektor beruházá­sai 204—206 milliárd forint körül alakulhatnak. M em is kell hozzá alapos vizsgálódás, hogy ér­zékeljük: az ütem mérséklése azért történt, hogy lehetővé váljon az egyensú­lyi követelmények előtérbe állítása. Nevezetesen: a mér­sékeltebben növekvő ipari termelés kevesebb importot igényel, s ez kedvezően hat a külkereskedelmi forgalom­ra, csakúgy, mint a mérsé­kelt beruházási előirányzat. A gazdasági-ipari termelés szerényebb növekedését nem lehet, és nem úgy kell felfog­ni, mint a gazdaság általános fékezését, lassítását. Sokkal inkább olyan lehetőségnek, amelyben a mennyiségek ka­tegóriáit a minőséggel vált­juk föl. Mód nyílik a terme­lés- és termékszerkezetünkből kihagyni azokat a tényező­ket, amelyek nem hoznak megfelelő nyereséget, vagy éppen veszteségesek. Az el­múlt esztendő egyik tanulsá­ga ugyanis éppen az volt: nagyon nehéz egyszerre meg­valósítani mennyiségi és mi­nőségi feladatokat, kedvezőt­len külgazdasági feltételek közepette. És ugyancsak a ta­valyi esztendő tapasztalata, hogy a követelmények és jó határozatok ellenére csak na­gyon vontatottan halad a termékszerkezet-váltás, ami­től pedig éppen a gazdasá­gosság és népgazdasági pro­duktum függ. Következik: A szabályozók módosítása Matkő István — ... hogy mennyivel? — ... Tessék .. . Hallgas­sa ... A ... számú Lada tí­pusú gépkocsi a megengedett sebességet húsz kilométerrel lépte túl, lakott területen nyolcvan kilométerrel ha­ladt ... Nos, hallotta? — Igen. És most? — Most fizet száz forintot és a továbbiakban nem lépi túl a hatvanat lakott terüle­ten ... Kilométerenként öt forint a tandíj. Nem is drá­ga... « — Kilométerenként öt fo­rint .... Humora az van, rend­őr elvtárs. Csak igazsága nincs. Bizony nincs. Mert jó, rendben van, elhiszem, hogy túlléptem hússzal, de az imént még az országúton is nyolcvannal jöttem. Az meg ugye hússzal kevesebb, s ha átlagot vonok, akkor volta­képpen én itt is hatvannál mentem. Ha nem vonunk át­lagot, akkor meg nekem jár azért a mínusz húszért egy százas, s így kvittek is va­gyunk ... Mert igenis ne csak a hibát lássák meg ma­guk, hanem az erényt is ... Ne csak a plusz húszat, de a mínusz húszat is. Így kíván­ja az igazság . . . Tehát. . . — Nekem nem az átlagszá­mítás a feladatom, hanem a gépkocsi-ellenőrzés ... Száz forint először... * — ... Igenis nincs igazad kedves szakikám.. . Mert Alkalmazkodni a változó piachoz Á legjobb reklám A csirke nem csak á rek­lámban lett közismert. A sta­tisztika azt mutatja, hogy megyén belül is egyre többen vesznek baromfihúst. A fo­gyasztás az országos átlag körül alakul. « Az ellátásról a Hunniacoop Baromfi-fel­dolgozó Közös Vállalat gon­doskodik, amelynek Kisvár­dán van a központja. Alig három éve termel az üzem, amely évi 750 vagon élő csirke feldolgozására ké­szült, s az idén 1500 vagon­nál többet kíván feldolgozni. Ennek a mennyiségnek több mint a fele a nem rubelel­számolású exportra kerül. A mai árak mellett az ere­detileg tervezett 500 vagonos késztermék-kibocsátás ráfi­zetéses lenne — jellemzi a megváltozott helyzetet Mol­nár Gyula igazgató. Igazodás a megrendelőhöz A baromfiipar, de a kis- várdai vállalat is ellentmon­dásos helyzetben van. Ta­valy kedvezőtlenek voltak az exportlehetőségek, főleg az ár volt alacsony. Ez oda ve­zetett, hogy egyes értékelé­sek szerint az ágazat gazda­ságtalanná vált. A kisvárdai vállalatnál a termelési hát­tér biztosítása jelent gondot, meg kellett oldania a hulla­dékfeldolgozást, emellett a nyúl feldolgozásának megva­lósítását is tervezik. S ne fe­ledkezzünk meg arról sem, hogy az ezer embert foglal­koztató vállalat munkásai­nak többségével most kellett megismertetni a szalagszerű termelést, a két műszakos üzemelést. — A vállalat mindenfajta termék készítését vállalja, igazodik a megrendelő igé­nyéhez — adja meg az igaz­gató az idei tervekben ki­munkált bizakodás okát. — Reklamáció eddig még nem érkezett az exportra küldött áruk miatt. Az 1979-es esztendő eredmé­nyessége ugyanis attól függ, mennyire képesek alkalmaz­kodni a sokszor gyorsan vál­tozó piachoz. Ebben az is szerepet játszik, hogy mi­Kclhclcs nagy karbantarlas elűzte meg az idei terme­lés megkezdését a kisvárdai baromfi-feldolgozóban. Ekkor került sor néhány berendezés áthelyezésére, nagyjavítására és cseréjére. Képünkön: Mezőssy Tibor és Huszti János karbantartók a forrázókád bővítésén dolgoznak. (G. B. felv.) lyen hűtőkapacitással ren­delkeznek, a mélyhűtőben tárolt árut milyen gyorsan tudják a piacra dobni. Mos­tanában a bontott csirke mellett a darabolt termék — tehát a külön csomagolt mell vagy comb — az, ami mindig eladható. A feldolgozó gép­sor olyan, hogy ennek az igénynek eleget tudnak tenni. Új baromfitelepek A gazdaságosság másik forrása, hogy a termelés költségei hogyan alakulnak. Az eredeti felvásárlási terü­let a megye és a zempléni rész lenne. Azonban a nagy­üzemi baromfitartásnak me­gyén belül nincsenek hagyo­mányai. „Szerencsére” a ba­romfiipari rekonstrukció, a debreceni feldolgozó korsze­rűsítése ezt a gondot elodáz­za, addig ugyanis Hajdú me­gyéből is kapnak feldolgozás­ra csirkét. Azonban a szál­lítási költségek így jóval ma­gasabbak. Ezért számít sokat, hogy a nagyvarsányi, a pa­pi és a kisvárdai termelőszö­vetkezetek, a Balkányi Álla­mi Gazdaság baromfitelepe­ket épít. A másik oldal a feldolgo­zás bővítése. Az első lépcső, a hulladékfeldolgozó már tavasszal termelni kezd. Együttműködik a vállalat a gabonafeldolgozóval, s így Kisvárdán évente 100 vagon takarmánynak való húsliszt előállítására lesznek képe­sek. A nyúl feldolgozását még csak tervezik. Szintén igen jövedelmező beruházás, azonban itt már szerepet ját­szik a közös vállalat pénz­ügyi teherbíró képessége is. A múlt évben ugyanis a ter­vezett nyereség alatt marad­tak, márpedig az eddigi be­ruházások hiteltörlesztése így megköti a kezüket. Több a tojás könnyű kiszúrni az embert, amikor éppen véletlenül se- lejtet csinál. . . Meg szólni, Párbeszédek a balhét verni egy-két selej­tes darabért... De, amikor nem csinálok selejtet, amikor a megengedett alatt vagyok, akkor mi van szakikám? — Akkor jó meló van . . . — Jó meló? Azt elhiszem. De akkor nem szólunk, ugye? Akkor egy mukkot se. A jó­ért semmi, egy kis balhéért meg a nagy szöveg... Hát nem, tessék átlagosan nézni a dolgokat... Nekem két százalék a megengedett se­lejtem, és most ötöt csinál­tam ... De hányszor volt, amikor selejt nélkül ment a meló ... Ügy, hogy ha jobban utána nézek, valójában még nekem jár plusz egy százalék selejtmentességi prémium ... Világos? — Világos .. . Egy száza­lékkal kevesebbet vonunk le szakikám ... Majd. De most fizetni kell, úgy bizony. Átla­gosan. * — ... azt mondja a kedves ügyfél, hogy a két hónap az mégis sok? Igaza van a kedves ügyfélnek. De ha át­lagosan, a statisztikai átlag figyelembevételével vizsgál­juk a hivatalom ügymenetét, a kép már nem ilyen, hanem sokkal pozitívabb... A múlt évben is volt egy akta, amit egy, igen kérem, egyetlen nap alatt elintéztük, a har­minc nap helyett... Ami ugye a kötelező lenne. Na- mármost kérem, ha összevet­jük ezt az egyharmincadot a maga két hónapjával, akkor olyan átlag jön ki. hogy . . . — Egek, talán még egy újabb hónap belefér? — Nem, nem kell aggódnia a kedves ügyfélnek... Az már sok lenne a kedvező át­laghoz ... De egy hetünk még van, s akkor átlagban még mindig pontosan a har­mincadik napon vagyunk... Jöjjön vissza, mondjuk jövő pénteken . .. Délután . .. — De akkor nincs már ügyfélfogadás ? — Na látja... Az már nem rontja a statisztikát... Arról már nem mi tehetünk. Az át­lag a fő ... Gyurkó Géza A kereskedelemben rejlő előnyök kihasználása szintén a gazdaságosságot javíthatja. A belföldi értékesítésnél a boltok viszonylag kicsi hűtő- kapacitása miatt a kiszállítás gyakoriságával lehet növelni a fogyasztást. De a felvásár­lás befolyásolása szintén hozhat változást. Például az eladásra felkínált tojás jó­val több, mint amennyit a vállalat gazdaságosan tovább tud adni. Ennek nyilván lesznek a későbbiekben olyan mellékhatásai, hogy a háztá­jiban, a kisüzemekben ter­melt tojást az ÁFÉSZ-eknek maguknak kell értékesíteni. A tervek szerint a feldol­gozás Kisvárdán az év első felében nem teljes kihaszná­lással fog folyni. Ennek oka. hogy nincs alapanyag csak egy műszakra. A második fél évben viszont feszített tempó várható, amikor a berendezések teljes igénybe­vételével kell termelni. — Ezért volt januárban a nagy karbantartás — mondja Molnár Gyula. — Szakembe­reink olyan átalakításokat végeztek a feldolgozó gépso­ron, ami a minőség javítását célozta, ezzel is próbálunk igazodni az igényekhez. Ez lesz munkájuk legjobb reklámja. Lányi Botond T iszteletkört versenyek után a győztesek szoktak futni, kime­rültén, ám boldogan, abban a tudatban, hogy feladatu­kat hibátlanul teljesítették. Néha az az érzésem, hogy egyik-másik értekezleten, melyeken az előttünk álló feladataink szerepelnek, sokan előre lefutják a tisz­teletkört. Szót szóra hal­moznak, és miközben saját mondanivalójukba gaba- lyodva a levegőt kapkodják, büszkén tekintenek az el­nökségre, a megbeszélés sok tucatnyi más résztvevőjére. Mi sem természetesebb, hogy ezek a felszólalók egyetértenek a tartalmas bevezető előadással; egyet­értenek olyannyira, hogy szükségét érzik főbb passzu­sait megismételni. Teszik mindezt húsz—huszonöt percen át. „Mint ismert...” — mondják, de a hallgató-' ban ott motoszkál a kérn dés: ha ismert, miért mond­ják? És beszélnek általában, népgazdaságban és megyé­ben gondolkoznak, csak ar­ról a kicsiny, konkrét hely­ről ejtenek kevés szót, ahol ők dolgoznak. Kijelentik: „Néha még ma is előfor­dul ...”, — de hogy mi és hol? — arról hallgatnak. Hiába akadnak aztán szép számmal, akik röviden is hajlandók valamit monda­ni: a hosszú előadásokba belefásult hallgatóság figye­lem helyett inkább az órá­jára vet bágyadt pillantáso­kat. Mások pedig tudják: ma, itt, ők szót már nem kaphatnak, mert a leghosz- szabb értekezletnek is vé­get kell érnie egyszer. Figyelmet érdemel, hogy a hosszúra nyúlt mondan­dók jelentős része a haté­konyságról, az intenzitás növeléséről szól, bőségesen ecsetelve: ha nem változta­tunk, akkor semmire sem jutunk. Miközben erről be­szél az illető, eszébe sem jut: most ő vét az intenzitás és hatékonyság ellen, mert értékes időt vesz el mások­tól, akik netán az ismert közhelyek hallgatása he­lyett, inkább vállalatuk munkáján gondolkodnának. Tiszteletkört majd rá­érünk akkor futni, ha biz­ton tudjuk, sikerrel értünk célba. Speldl Zoltán Almaié Műszakonként 120—130 mázsa léalmát dolgoznak fel a Nyíregyházi Mező­gazdasági Főiskolai Tangaz­daság melcghegyi üzemé­ben. Felvételünk: a darálás előtt géppel mossák az al­mát. (Elek Emil felv.) Wr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents