Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 1. Napi külpolitikai kommentár Irán: Khomeinire várva Olaszország: Megbukott az Andreotti-kormány M emcsak Iránban teszik fel most a kérdést: le- száli-e a teheráni repülőtéren az Air France kü- löngépe, fedélzetén Khomeini aiatollah-val? Milyen következménye lesz a siita vallási vezető hazatérésének? Polgárháború vagy nemzeti megújulás vár a közép-keleti országra? A világ számos fővárosában ehhez még hozzáteszik: elapad-e az eddig bőségesen áramló iráni kőolaj? A kérdésekre egyelőre aligha lehetne választ adni, s a következményekkel ma még igen nehéz számolni. A világsajtó egyértelműen állapítja meg: ma Iránban kettős hatalom van. Az egyik oldalon a korábbi rendet képviselő erők, a hadsereg és Baktiar miniszterelnök technokrata csoportja, a másikon: a vegyes összetételű ellenzék: vallási szélsőségek és baloldaliak, burzsoá csoportok és kommunisták. Az utcákat a tüntetők uralják — a hadsereg ma még közéjük lő, de mi lesz holnap? Hiszen néhány héttel ezelőtt egy vidéki helyőrségben fellázadt katonák lemészárolták tisztjeiket. Az utca a siita főpapot várja, hosszú szakállas arca szimbólummá vált — az.ösz- szes rendszerellenes erő benne látja a Pahlavi-dinasztiá- val való szakítás kulcsfiguráját. Az ajatollah azonban nem vállalja az egységfrontot a baloldallal. Az iráni kommunisták pártja, a Tu- deh széles összefogásra szólít fel. Nureddin Kianuri, a párt első titkára nyilatkozatot adott a News Week Magazinnak, s ebben kifejtette, a kommunisták széles demokratikus egységfrontot akarnak az iszlám erőkkel, világosan látják, hogy a siita papság a lakosság széles rétegeinek érdekeit képviseli. „A Tudeh párt elismeri, hogy Khomeini mozgalma objektíve haladó jegyeket visel magán, s ezért minden tőlünk telhetőt elkövetünk azért, hogy szót értsünk Kho- meinivel.” A baloldal tehát egységre törekszik. Közben Iránban azonban kibontakozott annak lehetősége is, hogy a bigott szélsőségesek ragadják kezükbe a kezdeményezést. Baktiar lehetőségei pedig mind korlátozottabbak. Azt még elérte a miniszterelnök, hogy a sah távozzék az országból, de igazi tömegtámogatásra nem számíthat. A tábornoki kar ma még mögötte áll, de számos megfigyelő úgy tartja, hogy nem Baktiar irányítja a hadsereget, hanem fordítva, s a generálisok csendes puccsal már rég átvették az irányítást. U gyanakkor a stratégiai jelentőségű ország a nagyhatalmak viszonyában továbbra is kulcshelyzetet foglal el, s félő, hogy Washington még mindig nem adta fel a katonai beavatkozás lehetőségét a Szovjetunióval határos államban. A kérdőjelek szaporodnak, s valószínű, Khomeini hazaérkezése csak bonyolultabbá teszi az iráni helyzetet. Palotai Gábor Az olasz kormány bejelentette lemondását, miután felbomlott parlamenti többsége. Giulio Andreotti miniszterelnök a parlamentben szerdán délután véget ért általános politikai vita után megállapította, hogy kormánya többé nem élvezi azoknak a pártoknak a bizalmát, amelyekre eddig támaszkodhatott és közölte, hogy a kisebbségi kereszténydemokrata kabinet leköszön. A kormányfő hétfői parlamenti előterjesztésében még egy kísérletet tett arra, hogy * az OKP bennmaradjon az eddigi többségben, de semmiféle kötelezettséget sem volt hajlandó vállalni azoknak a reformoknak a végreA hanoi sajtó közlése szerint változatlan erővel folytatódik a kínai provokációsorozat Vietnam északi határkörzete ellen. Az elmúlt napokban a kínai hatóságok incidenseket provokáltak a Vietnammal való határtérség több szakaszán. A kínai támadások középpontjában Lang Son tartomány Van Lang nevű körzete áll. Január 30-án kínai fegyveresek két alkalommal hatoltak be az említett körzetbe és csak a vietnami önvédelmi erők ellentámadásának hatására vonultak vissza. hajtására, amelyeket a kommunisták sürgetnek. Emiatt az OKP megerősítette döntését, miszerint ilyen alapon többé nem hajlandó együttműködni a kereszténydemokratákkal. A kormányválság nemcsak az OKP döntése miatt vált ellkerülhetetlehné, hanem amiatt is, hogy sem a szocialisták, sem a szociáldemokraták nem akarták továbbra is támogatni ezt a kabinetet. Végül is ők magúk is kormányszerepre törekednek. Római sajtókörökben arra számítanak, hogy Pertini a pártok vezetőivel folytatandó konzultációi után ismét Andreottit kéri fel az új kormány megalakítására. Kínai alakulatok egyidejűleg bekerítő akciókat hajtottak végre Loc Binh körzetében. A korábbi provokációkhoz hasonlóan a kínai egységek most is tüzet nyitottak a térségben szolgálatot teljesítő vietnami határőrökre és röplapokat szórtak szét. A vietnami egységek tűzharcban visszaűzték a behatolókat kínai területre. Provokatív kínai cselekményekre került sor Hoang Lien Son tartomány más pontjain is. Az egyik támadás következtében egy vietnami állampolgár életét vesztette, többen megsebesültek. Folytatódnak a kínai provokációk Vietnam ellen Kormányközi bizottság ülése Moszkvában Magyar küldöttség utazott a BVT berlini ülésére (Folytatás az 1. oldalról) A kormány elnökhelyettese külön aláhúzta a hosszú távú együttműködési, szakosítási tervek jelentőségét. Együttműködésünknek elő kell segíteni a szocialista gazdasági integráció fejlődését, a két- és több oldalú együttműködés célkitűzéseivel összhangban. A bizottság eddigi tevékenysége biztosítékot jelent arra, hogy a jelenlegi feladatokat is sikerrel oldják meg — mondotta válaszbeszédében Marjai József. A bizottság a beszédek elhangzása után megkezdte a napirenden szereplő előterjesztések megvitatását. A többi között áttekintik a két ország között megkötött szabványügyi együttműködési megállapodás teljesítését, a tudományos és műszaki fejlesztési tervek összehangolásának egyes kérdéseit. Szerepel a napirenden a két ország együttműködése a Dunai Vasmű kokszoló blokkjának és dúsítóüzemének építésében, a paksi atomerőmű építésében. Szó lesz a szakosítási és a termelési kooperációs tervek teljesítéséről, újabb programok kidolgozásáról, így például az orvosi berendezések gyártásában és más területeken. A nemzetközi békemozgalom idei fórumainak előkészítéséhez, az állásfoglalások kimunkálásához a Béke-vi- lágtanácsnak is elküldik a szerdán befejeződött budapesti tudományos szeminárium több mint félszáz előadáA magyar békemozgalom képviseletében Sebestyén Nándoménak, az Országos Béketanács elnökének, a Bé- ke-világtanács elnöksége tagjának vezetésével öttagú külsának s a vitának az anyagát. A fejlődő világ jelenlegi helyzetének és jövőjének legfontosabb kérdéseit tárgyaló budapesti tanácskozás zárónapján ezt is elhatározták, amikor a szeminárium tapasztalatait összegezték. döttség utazott szerdán Berlinbe a Béke-világtanács február 1—5. között tartandó ülésére. A tanácskozás napirendjén olyan fontos kérdések megvitatása szerepel, mint a leszerelés, az enyhülés, a nemzetközi szolidaritás erősítése Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. A plenáris és szekcióülésekkel párhuzamosan tanácskoznak a Béke-világtanács bizottságai is, hogy végleges formába öntsék a nemzetközi békemozgalom 1979. évi akcióprogramját. Az Országos Béketanács elnöke bevezető előadást tart az indokínai népekkel vállalt szolidaritást megvitató plenáris ülésen, és javaslatokat terjeszt elő a BVT-akcióprog- ramhoz. Befejeződött a fejlődő világ kérdéseivel foglalkozó budapesti tanácskozás Amerikai levelünk „Fuss a pénzedért!” □ z Egyesült Államokban sok mindenért lehet futni. Mivel a „run” szó értelme az angol nyelvben nemcsak futás, hanem egy üzlet vezetése, csempészés, sőt egy ló megtétele is lóversenyen — mindez jövedelmezőbbnél jövedelmezőbb vállalkozásokat jelent. Mi több, az amerikai angol nyelvben ezzel a szóval jelzik a politikai-közigazgatási tisztségek (képviselő, kormányzó stb.) megpályázását is. Annak idején Jimmy Carter azzal szólította le az utcán a választókat, hogy támogassák az elnökségért való „futásában”. Az utóbbi évtizedben azonban az Egyesült Államokban nagyon elterjedt a szó szoros értelmében vett futás is. Nem az, amely szégyen bár, de hasznos, hanem az, amelyik csak hasznos: a kocogás. 1968-ban jutott arra a következtetésre Kenneth Cooper dr., az amerikai űrhajósok egyik orvosa, hogy a hosszú távú futás csökkenti a szívbetegségek iránti hajlamot, a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét. Cooper receptje: hetenként háromszor fuss 3 és fél kilométert. Ezt ugyan az űrhajósoknak nem készülő átlagamerikai egy kissé sokallta, mindamellett a kocogás óriási mértékben elterjedt az országban. A Gallup-intézet felmérése szerint 23 millió nő, férfi és gyermek — a lakosság 11 százaléka — kocog rendszeresen és fut legalább hetenként kétszer 1—1,5 kilométert. A reggeli kocogok közé tartozik Carter elnök is, aki a Fehér Házat szokta körülfutni. Ami igazán nem lehet rossz, mert ott legalább pázsit van. Itt, New Yorkban ugyanis nemcsak a Central park ösvényein kocognak az emberek reggelenként (meg délelőtt, délután, éjszaka, egyszóval minden napszakban), hanem a járókelőket kerülgetve, a nagyforgalmú központi útvonalak — az 5. Avenue vagy a 42. utca — betonjárdáin is. Hogyne futnának az emberek, ha egyszer a futás egészséges és meghosszabbítja életünket. Innen a jelző: fuss az életedért! Emellett — és ez sem utolsó szempont — a kocogáshoz nem szükséges költséges felszerelés mint pl. a vitorlázáshoz, nem kell drága pályabérletet fizetni, mint pl. a teniszezésért stb. Hanem azért még így is akad, aki meggazdagszik ezen az ingyenes tömegsporton. Mert való igaz, hogy a kocogáshoz nem elengedhetetlen a különleges felszerelés (nem ritka, aki mezitláb, egy szál klottnadrágban szaladja végig a New York-i luxusnegyedeket), de azért mégis csak kellemesebb Adidas-mezben, vagy -melegítőben és Nike-tornacipőben végezni ezt a kis napi test- gyakorlást. Azután: bár lehet kocogni amúgy tudatlanul, spontán módon is, kétségtelenül jobb tudományos alapon. Évekig tartotta az amerikai bestsellerlista egyik első helyét A Komplex Futás Könyve című kötet, amellyel szerzője, James Fixx, valamint kiadója nyilván százezreket keresett, ha ugyan nem többet. Emellett még tucatnyi más kocogok könyve is napvilágot látott különféle kiadóknál. Amikorra az olvasók ráúntak ezekre, valaki megírta és közzétette a „futóik könyve” szellemes paródiáját is „A nem futók könyve” címmel. Ezt sem ajándékba osztogatták. A kocogok számára vonatkozó és az imént idézett felmérést a Runner’s World (A futó világa) című képeslap alapján idéztem. Gondolhatjuk, hogy mind e lap kiadásra, mind az idevonatkozó közvéleménykutatás is jól jövedelmező üzleti vállalkozás. így csinálnak Amerikában pénzt a „semmiből”. Az ember naív módon azt hihetné, hogy a kocogás elterjedése csupán az orvosoknak akozott anyagi veszteséget, hiszen a hosszú távú futás csökkenti a vérnyomást, a vér koleszterinszintjét stb. és mindennek eredményeképpen a potenciális betegek számát. S zó se róla. Azt mondják, a kocogás éppen az orvosok számára a legjobb business. Hiszen minden kocogó, kivált ha nem egészen fiatal, jól teszi, ha a rendszeres futás megkezdése előtt tanácsot kér orvosától: milyen időközökben, milyen gyorsan és mennyit szaladhat, hogyan növelheti napi futásadagját stb. Márpedig aki ezt megteszi, az fizet orvosának. Aki viszont elmulasztja, az esetleg még többet fizet. A legújabb statisztikák és felmérések szerint ugyanis a mértéktelenül kocogóknál mind nagyobb számban lép fel szívroham. New York, 1979. január. JCllL>1Ák lerzy «"a®» Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY N © Néhány nap múlva a „President Roosewelt” tovább indult a Hawaii-szigetekről. Legközelebbi célja Japán volt. Eközben Dufay úr két táviratot kapott. Az egyik arról tájékoztatta, hogy a Chase Manhattan Bankba benyújtottak egy 150 ezer dolláros csekket, amit ki is fizettek. A másik távirat, melyet két nappal később kapott meg, a gyémántcsiszoló cégtől érkezett. Megkérdezték a milliomost, hogy nem történt-e tévedés, hogy valójában csiszolják-e a zöld üveget, amelyet Hawaiiból kaptak. A második távirat után Dufay úr három napig nem hagyta el a kabinját. Felesége azzal magyarázta, hogy férje megbetegedett, biztosan nem bírja a hőséget. Orvost azonban nem hívtak. A gyémántbánya-tulajdonos gyógyulása után is rossz kedvében volt. A társaság megpróbálta néhányszor felrázni, de eredménytelenül. A barátok egymás között úgy vélekedtek, hogy nagy gondban lehet, talán veszteségek érték a tőzsdén, talán a gyámén tpiac-konjunktúra miatt? Dufay úr azonban senkivel sem osztotta meg gondját. A kirándulás nagyszerűen sikerült. Minden útitárs hálásan gondolt a szervezőkre. Ezért sem emlegették szegény mister MacArecket, aki nem vehetett részt végig a szép utazáson, csak egyetlen ember emlékezett rá sokáig. Amikor Henio befejezte az elbeszélést, szívből nevetett. — Csak azt nem értem, honnan vetted a zöld briliánst? Hogyan értékelte olyan magasra az ékszerész a hajón? — A briliáns valódi volt. New Yorkban egy ékszerésznél pillantottam meg. A gyűrű valóban indiai volt. Valamelyik indiai nábob fia könnyelműen szórakozott Floridában. Eladta a gyűrűt, vagy egyszerűen elajándékozta valamelyik „pin up giri”-nek, úgy, hogy végül is az üzletbe került. Amikor megpillantottam, eszembe jutott az elmesélt ötlet. Egyszerűen kölcsön vettem, persze elég magas összegért, és megkértem, hogy csináljanak egy hasonlót, persze briliáns helyett üvegből. Akkor már komoly ismeretségeim voltak New Yorkban; egy bizonyos gazdag lengyel vállalt értem kezességet, hogy a zöld gyémántot a meghatározott időben visszaadom. A többi már csak egy kis rendezés és egy kis kézügyesség volt. — Zárójelben megjegyezve — folytatta a barátom —, elég drága mulatság volt ez. Magas a kereskedelmi ár. A két fiatal gentleman, akiket kifosztottam a kártyajátékkal, természetesen az én asz- szisatenseim voltak. Ha Dufay úr nem kapta volna be azonnal a horgot, akkor a két fiatalembernek kötelessége lett volna új fickót felhajtani nekem. De hát meg- úsztuk enélkül. A hajó ékszerésze helyesen értékelte az ékszert. A vén cája elhatározta tehát, hogy becsapja a kis naiv embert és szép összeget keres az üzleten. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha senkinek egy szót sem szól erről a históriáról. Nem volt kedvem lefeküdni, még nagyon korán volt. Kellemes, hűvös este ígérkezett. Megkértem a barátomat: — Henio, mesélj még nekem egy történetet a cápavadászataidról. Sohasem gondoltál bosszúra? Henry MacAreck különös arcot vágott. — Bosszúra? — Azokkal az agyafúrtakkal szemben, akik eladták a csődbe jutott mosodát, s így megfosztottak az angol kormánytól kapott leszerelési végkielégítéstől. — Nemcsak a végkielégítéstől. A megtakarított pénzemtől is megfosztottak. Tudod, a háború alatt Máltán szolgáltam és nem volt lehetőségem elkölteni a magas zsoldot. — Ez az! — mondtam. — Amikor már erősen álltái a lábadon, eljött az idő, hogy megbosszuld a rajtad esett sérelmet? — Még eszembe sem jutott — jegyezte meg. — Miért? Én a te helyedben elszámoltam volna azokkal a csibészekkel. — Hát mi rosszat tettek? Egyszerűen egy ökörre akadtak, tehát alaposan lenyúzták a bőrét. — Helyes. De gazemberség volt — ismételtem véleményemet. — Egyedül az én hibám volt, hogy hagytam, hogy rászedjenek. Ahelyett, hogy meghallgattam volna az idősebbek tanácsát, étvágyam támadt a magas haszonra. (Folytatjuk)
