Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

1979. február 25. o KLUBRÓL KLUBRA Á tanárképző „kapui" Együtt nevelünk □ z utóbbi időben gyakran olvastunk, hallottunk az oktatás korszerűsítésé­ről, az új nevelési, oktatási tervek bevezetéséről, a tananyagnak a kor követel­ményeihez való igazításáról. A társadalom eredményesebb nevelési tevékenységet kér, vár az iskolától, ezért az új tanterveket úgy állították össze, hogy a nevelői hatások a leg­teljesebben érvényesüljenek. Ez a tanév már a szocialista nevelőiskola létrejöttének, meg­valósításának a kezdetét jelenti. Ebben a tevékenységében az iskola nem maradhat, és nem is marad magára, hiszen együtt nevelünk, a családdal, a társadalom­mal összefogva valósíthatjuk meg a jövő nemzedékének nevelését. Örömmel tapasz­taljuk, hogy a szülőket, a szülők tevékeny­ségét összefogó, szervező szülői munkaközös­ségeket élénken foglalkoztatják a neveléssel kapcsolatos problémák, tennivalók. Nem ok nélkül utal az iskolai rendtartás arra, hogy a szülői munkaközösség az iskolaközösség szerves része, mely segíti a nevelés össze­hangolását, s biztosítja a szülők résztvételét az ifjúság szocialista nevelésében. Felbecsülhetetlen az a nevelési támogatás, amit a szülői munkaközösség eddig adott, azonban tág terei vannak még a további si­keres, együttes pedagógiai tevékeenységnek. A még jobb módszerek, eljárások kutatásá­val, alkalmazásával a követelményekhez kell igazítani — ha úgy tetszik, korszerűsí­teni — a szülői munkaközösségek munkáját. Igaz az a megállapítás, hogy nincs jó ne­velés, jó oktatás az iskola és a család, az iskola és a szülői munkaiközösség együttmű­ködése nélkül. A nevelés előtérbe kerülésé­vel pedig a szülői munkaközösség a családi, az otthoni nevelésben, az együttes pedagó­giai tevékenységben adhat a legtöbbet. Nem nagy tettekről van szó, hanem a hétköznapi munkában való tevékenységről. Arról, hogy a szülő érdeklődik az iskola munkája, tevé­kenysége iránt, igényli az új módszerekről, eljárásokról, rendelkezésekről a tájékozta­tást. A szülői munkaközösség figyelemmel kíséri az iskola életét, az iskolával kapcso­latos igényeket, a társadalmi követelménye­ket, megértéssel fogadja a megváltozott is­kolát, az iskolára vonatkozó rendelkezéseket. A közös nevelési tevékenység alapja pedig a szülők pedagógiai kultúrájának fokozása. Előadásokon, tapasztalatcseréken, iskolai nyílt napokon, a pedagógiai irodalom tanul­mányozásával igyekszik megismerni a kor­szerű nevelés elveit, módszereit, s bekapcso­lódik a nevelés munkájába. A felügyeleti munka, a szabad idő, az úttörő-, a szakköri tevékenység számos lehetőséget biztosít erre. A család segítse elő az otthoni élet, a csa­ládi nevelés megismerését a nevelő számá­ra, s mint nevelőtárs, tapasztalataival, taná­csaival is segítse az iskola munkáját. A szülői munkaközösség érezze, tudja magáénak az iskolát, hiszen szervezetileg az iskolaközös­ség tagja, segítse elő, hogy a közvetlenség, az őszinteség, a kölcsönös tisztelet érvényesül­jön az iskola és a családi ház együttműkö­désében. Az iskola pedig ne elégedjen meg egy-egy tájékoztatással, hanem a szülők pedagógiai kultúrájának emelésével igényelje, kérje a szülőd munkaközösség tevékenységét a neve­lési feladatok megoldásához. A Hazafias Népfront, mint a ázülői mun­kaközösségek társadalmi irányítója, a VI. kongresszuson arra hívta fel a népfrontbi­zottságok figyelmét, hogy a szülői munka- közösségek felkészítését az iskolai életre, te­gyék kiemelet programjukká. A HNF megyei bizottsága pedig arra utalt, hogy nemcsak a pedagógusokat, hanem a szülőket is fel kell készíteni az új nevelési tervek, tanter­vek elfogadására. Ennek megfelelően a HNF megyei pedagó­giai bizottsága valamennyi szülői munkakö­zösségnek megküldte a tanév főbb feladatait tartalmazó dokumentumot. Témajavaslatot állított össze a különböző oktatási intézmé­nyek szülői munkaközösségei részére az elő­adások tervezéséhez. Javaslata többek kö­zött: tájékoztató az új nevelési tervekről, tantervekről, a korszerű nevelés elvei, mód­szerei, vagy: új vonások az iskolarendsze­rünkben címmel előadások tartása. A szülők nevelési munkáját segíti a „Szü­lőknek nevelésről” kiadványsorozat, mely 6 kiadványban foglalkozik (a gyermek születé­sétől felnőttkorig) a családi nevelés lélekta­ni problémáival. „Játéktól az iskoláig” cím­mel az első kötet már megjelent, ez az óvo­dáskorral foglalkozik. A Szülők híradója, a Gyermekünk, a Csa­ládi Lap folyóiratok tanulmányazása is elő­segíti a sikeres nevelési tevékenységet. Azok­ban a városokban, nagyközségekben, ahol több oktatási intézmény működik (óvoda, ált. iskola, középiskola, szakmunkásképző int.), szükséges a szülői munkaközösségi tevékeny­ség összehangolása. így elkerülhető, hogy a szülő egy-egy témáról többször is halljon előadást, de az előadók felkészülése is alapo­sabb lenne, ha egy témával foglalkozna. Né­hány városban pedagógiai bizottságot alakí­tottak, más községekben a közművelődési bizottság végzi a koordinálást. A 11 napos tanítási ciklus bevezetésével a szabad idő helyes felhasználására hívjuk fel a szülők figyelmét, e témából — más szer­vekkel együttműködve — előadói konferen­ciát is tartunk. A szülői munkaközösségek részt vesznek a gyermekek éve megyei programjának meg­valósításában, „A mi világunkért” úttörő- mozgalom segítésében. Továbbra is részt vesznek a szülők a gyermekek élet- és ne­velési feltételeinek (játszótér, sportudvar, egyéb gyermeklétesítmények) javításában, építésében. □ szülői murikaözösség létrehozásának 30. évfordulója jó alkalmat nyújt most a járási, városi szülők fórumának meg­rendezéséhez. A Hazafias Népfront örömmel fogadja és jutalmazza is azokat a pályamű- veket, amelyek a szülői munkaközösség munkáját segítő népfrontbizottsági, illetve pedagógusi tevékenységről szólnak. Az iskolára váró növekvő feladatok arra késztetik a szülői munkaközösségeket, hogy magasabb mércét állítsanak munkájuk elé, s a feladatok megvalósítására mozgósítsák a szülők társadalmát, a gyermekekért, a szo­cialista nevelőiskola megvalósításáért. Horváth Miklós, a HNF megyei pedagógiai bizottságának elnöke Napszám, kaláka, tisztesség Ezer példányban jelenik meg havonta a TIPP, a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kulturá­lis programfüzete. Egy hó­napra előre közli a várható főiskolai eseményeket, a kü­lönféle művészeti csoportok próbarendjét, a klubfoglalko­zások idejét, sőt a jelentő­sebb városi események közül mindazokat, melyek egy főis­kolást érdekelhetnek — a múzeumi kiállítástól a mozi­műsoron át a gépjárműveze­tői tanfolyam indulásáig... Elvileg tehát egyetlen főis­kolást sem fenyeget az a ve­szély, hogy véletlenül unat­kozna, ha szabad idejével nem tudna mihez kezdeni. És mégis — valami nincs rendjén... Hudák Erika har­madéves magyar—ének sza­kos, Kozma István harmad­éves földrajz—rajz szakos, Nékám Róbert másodéves biológia—testnevelés szakos és Varga Zsolt harmadéves földrajz—népművelő szakos hallgatókkal közösen keres­tük a választ néhány olyan kérdésre, mely a főiskolai klubélettel kapcsolatban fel­vetődött. „Klubról klubra” — ez a címe sorozatunknak, melyet akár itt a főiskolán elkezd­hettünk és befejezhettünk volna, hiszen r felsorolni is sok, hányféle kisebb-nagyobb terem, szoba, pincehelyiség ajtaja áll nyitva klubszerű foglalkozások számára. Hogy valami mégsincs rendjén, az abból derül ki, hogy általá­ban ugyanazt a százötven- kétszáz arcot lehet látni a legkülönfélébb rendezvénye­ken — legyen szó csillagásza­ti előadásról, klubfoglalkozá­sokról, vagy tudományos di­ákköri programokról —, még a diszkóba is csaknem ugyan­az a háromszáz ember jár, az úgynevezett „nagyrendezvé­nyekre” az 1800 hallgatónak körülbelül a harmadát sike­rül mozgósítani, s van egy réteg — sajnos a többség —, akik mintha falat építettek volna maguk köré; közöm­bösségből... j Mennyi „tiszta” szabad ide­je marad egy főiskolásnak, egyáltalán, van-e ideje arra, hogy művelődjön, szórakoz­zék? Jók-e azok a progra­mok, melyeket a néhány tagú klubtanács összeállít, azt gondolva, hogy ez több száz ember érdeklődésével azonos ? Mennyire vannak nyitva e klubok kapui a városi fiata­lok előtt, illetve részt vesz- nek-e a főiskolások a város kulturális életében? Érzö- dik-e, hogy népművelőkép­zéssel is foglalkozik a főisko­la, kérik-e részüket a nép­művelés szakosok a progra­mok szervezéséből? Körülbe­lül így lehetne összefoglalni azokat a kérdéseket, melyeket körbejártunk. Némelyik „tiszteletkörnek” sikerült, némelyikről pedig elképzel­hető, hogy nem találkozik majd egyértelmű tetszéssel. Először is a klubokait vettük sorra. Van egy általános „fő- klub”, mely tulajdonképen csak koordináló munkával foglalkozik, programok egyeztetésével, stb. A legna­gyobb két klub az Axel és a Pince, az előbbi célja, hogy minden irányban nyitott le­gyen, a legkülönfélébb prog­ramokat szervezi az irodalmi előadóestektől a koncertekig, a másik a Pince, melyet a népművelés szakosok keltet­tek új életre két éve. Mind­kettőhöz tartoznak további „alklubok" A nagy klubok az úgynevezett „szórakoztató­ipar” szerepét is vállalják, ezeknek legnyitottabbak a kapui, ezekbe jön a legtöbb vendég a városból. Röviden szakkluboknak le­hetne nevezni a többit, ame­lyek közül csak a kollégium­ban 16 működik rendszeresen^ Kozma István és társai az egyik pincében találtak ma­guknak „ideális” körülmé­nyeket egy képzőművészeti klub számára. Nyolc-tíz „mű­vészjelölt” jár le dolgozni, el­sősorban rajz szakosok. Az alapfelszereléseket sikerült megszerezniük, nagy vágyuk viszont egy korongozó, mert „keramikusjelöltek” is van­nak már közöttük. Egy másik klubról, az ifi­vezetőkéről Hudák Erika szá­molt be nem túl nagy lelke­sedéssel. Erika a passzivitást tartja elkeserítőnek, különö­sen akkor, ha előre gondol­kodik pár évre, s „látja” tár­sait, amint egy tantestület megbízza őket például az út­törőcsapat vezetésével. A fő­iskolai ifiklub erre a feladat­ra készítene elő, s minden kommentár helyett álljon itt a létszáma: tíz személy. Nékám Róbert legelőször is alapos ismereteket szer­zett a városban: hol töltheti el az idejét értelmesen egy fiatal, például ha főiskolás. Nem valami gazdag a kíná­lat, éppen ezért törekszik ar­ra, mint az Axel-klub veze­tője, hogy lehetőleg a legnyi- tottabbá tegye a klub kapu­ját, azaz olyan programot kínáljon, melyből a legkülön­félébb ízlésűek válogathat­nak. A legújabb terv pedig a következő: ötven forintért fél évre szóló klubtagsági igazol­ványt adnak ki a Pincével közösen, mely elvileg csak­nem harminc diszkóra és hetven-nyolcvan egyéb ren­dezvényre érvényes. Hogy ez hoz-e változást, több lesz-e a látogatók száma, esetleg újabb arcokkal is megismer­kednek? — még nem tudják. Ki fo'gják próbálni... A Pinceklub vezetőjének Varga Zsoltnak az a meg­győződése, hogy a népműve­lés szakosok megjelenése óta tapasztalható egy „felfutás”, ha a képzeletbeli grafikon íve nem is szökik még túl magasra. Kopogtatnak ők is munkáért, keresik őket is: segítsenek a KISZ-eseknek, vagy egy-egy szakklub veze­tőjének. A legnagyobb ered­ménynek a táncház megho­nosodását tartja. Nyíregyhá­zán nem „futott be”, a vá­rosban több helyen kísérle­teztek s bár újabb lelkes kez­deményezések vannak — nem az igazi. Itt, a tanárkép­zőn — Zsolt szerint — a tea és a zsíros kenyér fordította meg a táncház sorsát, amióta ez a kis uzsonna is kapható, a táncház népszerűsége nőtt. Furcsa, néha egészen apró dolgokon — talán egy csésze teán — múlik egy kulturális rendezvény sikere. A tanár­képzősök közül jó páran újra és újra keresik ezeket az ap­ró dolgokat, hátha valami „kulcsot” találnak: egy utat a közönséghez. Ha a főisko­lások klubéletéről esik szó, általában mindig szokás kije­lenteni, megfogalmazni, hogy azért mégis van egy főfoglal­kozásuk: tanulniuk kell. Va­jon mennyi szabad ideje van egy átlagos főiskolásnak? — kérdeztem végül, amire ala­pos számolgatás után a kö­vetkező választ kaptam: na­ponta 5—6 óra... Baraksó Erzsébet Aztán mindig a tél vége volt a legnehezebb. A csa­lád felélte azt a kis élelmet, aminek újig kellett volna ki­tartania. Akinek egy rossz malacra jutott, az maga elől is dugta a szalonnát, mert kellett az tavaszra még. A szegény ember, ha télen nem dolgozhatott, úgy belevék- nyúlt a pihenésbe, mint a halott ember kutyája a bá­natába. A mi falunkban a kocsma előtt volt a köpködő, ott volt az emberpiac. Kiállt az ember, toporgott, hátha akad valami, félnapszám legalább. Aki nagyon bele- véknyult a szegénységbe, azon nem kapkodtak a gaz­dák ... Neszez a kórterem, az éj­szakák itt mindig hosszúak. Míg Bojtos bácsi mesél, mindenkinek, de az is lehet, hogy talán csak önmagának, ki-ki a maga életére gondol. A félelem, a reménykedés és az emlékek szigete minden ágy­......Nyolcvan fillért, egy pengőt fizettek napszámba. Ha jó rágós szalonnát is ad­tak a kosztba azt hazavit­tük. Lopva, mert a másik előtt is szégyellte magát az ember.. Valaki közbeszól: „Manapság napszámost se kapni.. ★ Napszám — 1979: nemré­gen történt, hogy egy szom­baton napszámost fogadtam, vasárnap napszámot . szol­gáltam. Igaz: nem pirkadás- kor kezdtünk, hanem öreg reggelen, úgy fél nyolc felé. Puhára érlelt szalonnával, májkrémmel, bolti sonká­val, pohár falát harmatoz- tató kisüsti szilvával. Csak ezután kezdtük el reparálni a széldűtötte pajtát. Tizenegykor ki-ki kapott egy üveg sört és amikor már csak a nyomatékfák hiányoz­tak a nádtetőt fedő fóliáról, (maibb manapság a pajta is) akkor tyúklevest ettünk csi­gatésztával, főtt tyúkot ke­nyérrel és töltött káposztát. Házi bor is járt az ebédhez, nem sok, mert hét méter ma­gas a pajta ... Délután három óra tájt ideje lett a bérfizetésnek. Mi köszönömmel és kézfogással fizettünk. Egy napszám — falun — ma 180—200 forin­tot ér, azaz érne, ha kapni lehetne napszámost. Köszö- nömért is nehéz, pénzért ta­lálni szinte lehetetlen. ★ A családdal együtt kilen­cen voltunk. Elvégeztünk vagy háromezer forint érté­kű munkát. Rám, a tolifor­gatóra ebből kevés jutott, de volt közöttünk esztergályos, lakatos, ács, éjjeliőr és egye­temi hallgató. Egyetlen em­ber volt csak, aki valóban szakmaibeli volt, a falusi ezermester, aki pénzben kap­ta a háromszáz forintját. Ö súlyt nem emelt, de „bejár­ta” a tetőt. Mit kaptak a többiek? Volt, aki napot adott vissza, mert a tengeri- törésikor mi segítettünk ne­kik, volt, akinél „eladósod- tunk” egy munkanappal, volt, akinek megígértük, hogy a dohányberakáskor se­gítünk. írtam, napszámba mentünk mi is. Nem pirkadáskor, nyolc óra felé, öreg regge­len. Volt puhára érlelt házi­szalonna ... Ugyanúgy, mint nálunk, hiszen a házigazda­ság protokollja már régen kialakult, s ha írott szabá­lyok nincsenek is, az íratlan szabályok betartása jó érzést adó kötelesség. ★ Nem kell szociológiai ér­deklődésű embernek lennünk ahhoz, hogy eltűnődjünk: pénzért napszámos nincs, pe­dig ha a 180 forintot meg­szorozzuk 26 munkanappal, az 4600 forintos keresetet biztosítana. Ebből nem len­ne levonás, ezért még utazni, a családtól távol élni se kel­lene. Ott a pajta tetején kiszá­mítottuk, hogy a 4600 forint .^biztos pénz” lehetne egy dolgos embernek, de a nap­számmal nem jár a „más”. Ennek a másnak sokféle ne­ve van. A prémiumtól a törzsgárda-jutalomig a nyugdíjjogtóll a szakmák A Szélkiáltó népzenei együttes a Pincében KM VASÁRNAPI MELLÉKLET A képzőművészek klubjában

Next

/
Thumbnails
Contents