Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
1979. február 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 U gyan ki ne találkozott volna már az újságokban, folyóiratokban a magyar Energia Felügyelet takarékosságra intő, ötletes hirdetéseivel. Az ábrákkal is illusztrált, egyáltalán nem szószátyár szöveg egyike például arra figyelmeztet, hogy jelenleg „Minden negyedik liter benzin feleslegesen elég”, de „Aki ért a kocsihoz, annak kevesebb is elég”. Egy másik hirdetés a gáz konyhai felhasználásánál int a jóra. A sok is elég — haszontalanul, de a kevesebb is elég — ha okosan hasznosítjuk. Jó lenne, ha mindenütt hatásos lenne a figyelmeztetés. Annyira fűtsünk, tüzeljünk mindig, amennyire szükség van. Lakásokban, munkahelyeken, irodákban, áruházakban. Igen, az áruházakban is, ahol — akarja, nem akarja a vevő — ilyen enyhe időben is télikabátban jöhet, mehet. Lehet, hogy jó ez a lenge öltözetű eladóknak, de egy cseppet sem egészséges, hasznos a vásárlónak és a népgazdaságnak. S ha már itt tartunk, folytassuk a sort a vasúttal. Budapestre és vissza, más-mák időben volt alkalmam többször is tapasztalni: szinte égeti az ember bőrét az ülőhelyek alól kiáramló meleg. Tenni semmit sem lehet. A kalauz is arra hivatkozik, hogy csak ha megáll a vonat. Akkor is lenn, a főkapcsolóval lehet valamit csinálni, de úgy, hogy az teljesen kiiktatja a fűtést. Nem vagyok vasúti szakember: el kell fogadnom az indokot. Vagy megsül az ember, vagy megfagy. Azaz: kinyitottuk az ablakot és beálltunk a huzatba. Mert az átforrósodott ülésen még így sem maradhattunk. Nem dolgoztam még a vasútnál, de annyit tudok: egy robogó vasúti szerelvényt villannyal fűteni, több mint három órán át, illetve naponta, vagy egész fűtési szezonban, sokba kerül. S ha csak tíz százalék „ráadással” is számolunk, ez a „szabályozhatatlan” állapot nagyon drága a MÁV-nak, de a népgazdaságnak is. Mert az elektromos áram is fogy, elég, azaz hőenergiává átalakulva áramlik ki a robogó vonatból a szabadba. Vajon ennyire rosszul tervezték ezeket a korszerű, személyszállító vasúti kocsikat? Hiszem is, nem is. Ha belegondol az ember, hogy feltehetően csak egy belülről is működtethető elektromos kapcsolón, netán fokozatkapcsolón múlik az egész, bizony nem is kellene ehhez olyan nagy ötlet, hogy az áramból is kevesebb legyen, — elég. T. Á. Y asárnap még nem volt ’ az a kimondottan jó idő. A" nap is csak imitt- amott mutatta magát, hogy aztán visszabujjon a felhőtakaró mögé. Ettől eltekintve egyébként az összkép a tavasz közelségét jelezte. Sokfelé égették a kerti gazt, gereblyézték az udvarokat és gépkocsik sora igyekezett a víkendtelkek irányába. Mi is útban voltunk úgy 12 és egy óra között Nyírszőlős felé. Aztán, ahogy az már lenni szokott, ezen az útvonalon, a homokkísérlet melletti vasúti átjárónál meg kellett állni. A sorompó tilosat jelzett. így aztán volt idő bőven hallgatni a jó ebédhez szóló nótát. Az unokám (ötéves) persze a vonatot leste, mint minden esetben, amikor itt állunk, mikor tűnik fel a kanyarban, illetve merről jön. Aztán amikor meglátta a szürke vaskolosszust kibújni az erFIGYELEM A VÉGREHAJTÁSRA II jobb munka programja Beszélgetés Szilágyi Dezsővel, a MOH mátészalkai gyára pártvezetőségének titkárával Február 1-én az év végi összevont beszámoló taggyűlésen elfogadták a gyár kommunistái az 1979-es esztendőre szóló gazdaságpolitikai cselekvési programot, amely három pártszervezetnek, 103 párttagnak jelöli meg a feladatokat a MOM mátészalkai gyárában. A cselekvési programban foglaltakról, végrehajtás áról beszélgettünk Szilágyi Dezsővel, a pártvezetőség titkárával. Kevesebb import, növekvő export — Napjaink legfontosabb gazdaságpolitikai célja a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. Ez szükségessé teszi a munka és a termékek minőségének javítását. Mit tesznek ennek érdekében? — Cselekvési programunk kidolgozásakor a párt decemberi határozataira építettünk, s a gyár sajátos helyzetéből indultunk ki. Az idén gyárunknak 302 millió 48 ezer forint értékű termelési tervet kell teljesítenie. Fő feladata pártvezetőségünknek, hogy a korábbihoz viszonyítva jobban és behatóbban foglalkozzunk gazdasági kérdésekkel. Fő feladatunk az idén: a szemüveglencse-gyártásban a minőség javítása úgy, hogy az exportarányt is növeljük. Fontos feladatként jelölte meg a cselekvési program, hogy a 87,5 milliós exportot kevesebb importanyagból kell megoldani. Különösen a Hollandiából, Franciaországból, NSZK-ból és Ausztriából beszerzendő és a lencsegyártáshoz feltétlen szükséges drága import alapanyagokkal, többek között gyémánt szerszámokkal kell takarékoskodni, s ha lehetséges, hazaival tőkés importanyagot kiváltani. Ezt a célt szolgálja, hogy gyárunk a TVK szakembereivel kooperálva állítja elő a fontos plasztik alapanyagot. Ezzel teljes mértékben mellőzzük a tőkés importból származó 1PP nevű anyagot, melyet korábban dollárért vásároltunk. Ez is 1,5 millió forint megtakarítást jelent. Minden százból nyolcvan Ez azonban csak akkor realizálódik, ha javítjuk a munka minőségét, s ezzel az exportarányt. Cselekvési programunk ezt is pontosan rögzíti. Előírja, hogy üveglencséből például 1979-ben el kell érni, hogy minden százból 80 első osztályú legyen a tavalyi 73-mal szemben. Ha azt is tudjuk, hogy az idén kb. 69 millió darab üveglencsét gyártunk, akkor kiszámítható, mit jelent, ha 80 százaléka exportképes lesz. Ezért fordít figyelmet a cselekvési programunk a munka hatékonyságának és minőségének a javítására. — Milyen pártmegbízatásokkal segítik a cselekvési programban megjelölt gazdasági feladatok megvalósítását? — Az I-es pártszervezet legfontosabb feladata, hogy segítse a gyárunkba települő speciális műszergyártás feltételeinek a biztosítását. Itt 34 párttag beszéli meg, hogy ebben kinek mi lesz a pártmegbízatása. Ehhez az alapszervezethez tartoznak a nagy értékű gépek. Előírja a cselekvési program, hogy ezeknél a gépeknél 80 százalékos kihasználtsági arányt kell biztosítani. Ezzel viszont szorosan összefügg a tmk karbantartási munkájának a korszerűsítése. Javasoltuk, hogy e területen a gépállásoktól függő ösztönző bérrendszert vezessenek be. Ebben is fontos a párttagok személyes példamutatása és hatása a pártonkívüliekre. Olyan pártmegbizatásokat kapnak, melyek teljesítésével a karbantartási idők a minimálisra csökkenthetők. Tőlük függ a minőség A szemüveglencse és a plasztiküzem a Il-es alapszervezethez tartozik, ahol 37 párttagunk dolgozik. ElÉpül a leánykollégium Űj, korszerű leánykollégium épül Nyíregyházán a 107. számú Mező Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet mellé. A hétszintes, kétszáz személyes épületben kap helyet a 150 személyes étterem, s a hatszáz adagos konyha. Az új létesítményt — amelyet az ÉPSZER vállalat dolgozói építenek —. az 1979—80-as tanévben már birtokukba vehetik a megye különböző részeiről érkező diákok. (Császár Csaba felvétele) dőből, boldogan kiáltott fel. „Papó, jön!” A villanyvonat puhán, zajtalanul, mint egy hosszú kígyó közeledett. Amikor a jelzőhöz ért, mélyet, hosszút dudált és ezzel egyidejűleg el is húzott előttünk. Sokan indították, túráztatták a motort, de a sorompó továbbra is zárva maradt. Néhányan ugyan átmentek a félsorompók között, de inkább csak kerékpárosok. A vonat ismét feltűnt, most az ellenkező oldalról. — Megint jön! — kiáltott fel ismét a gyerek, szinte hozzátapadva a szélvédőhöz. A sok-sok kocsiból álló te- herszerelvény közben elénk ért és csendben, közel száz kilométeres sebességgel siklott tovább Záhony felé. — Papó, ez mért nem dudált?! Igaz is, — kezdtem el morfondírozni a gyerek kérdése után. — Ez tényleg nem dudált. — Papo, nem hallod? — kérdezett rá a gyerek. — De, de, hogyne hallanám. Tudod, azért nem dudált, mert elromlott a dudája. — Úgy, mint a miénk egyszer? — No, látod, pontosan úgy. Az övé is elromolhat. A gyerek nem szólt semmit, s mivel a lámpák továbbra is tilosat jeleztek, ami ebben az időpontban itt gyakran előfordul, figyelmét ismét a csillogó sínpárok kötötték le. Vártunk a harmadik vonatra. A kicsi feszülten figyelt, hol jobbra kapta a fejét, hol balra. Végre jött Záhony felől. Ez is tehervo- nat volt és villannyal ment. — Ez fog dudálni papó? — Igen. Legalább is gondolom. Vagyis, kellene. A szerelvény közben, amely talán még sebesebben jött, mint a többiek, erősen közeledett. Aztán a jelző következett, és szinte sivítva csattogott el előttünk. Félszemmel az unokámra lestem. A kocsikat számolta. Úgy tűnt, ezenkívül semmi nem érdekli. Aztán, amikor az utolsó kocsi is eltűnt és a sorompó lassan emelkedni kezdett, ismét hozzám fordult, kis kezével legyintett egyet, s megjegyezte: — Ez sem dudált. Falcsik Ferenc Sorompónál Mi a véleménye? Dr. Vágó Mihály ... Abonyi Ferenc ... Karakó Bálint. A kutatások hasznáról „A tudomány szerepét fokozni kell társadalmunkban, arra kell törekedni, hogy mindinkább termelőerővé váljék. Hatékonyabbá kell tenni a kutatási eredmények felhasználását.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.) A KUTATÓ, DR. VÁGÓ MIHÁLY, a vetőmagvállalat kisvárdai kutató- intézetének vezetője. — Természetes dolog, hogy a kutató annak örül a legjobban, ha kutatási eredményeit minél nagyobb arányban alkalmazza a mezőgazdaság. Nem akarok általánosítani, de igen sok helyen érdektelenek a szakemberek. Rengeteg bemutatón, tanácskozáson vettem már részt, ahol a megjelentek végighallgatták, megnézték az eredményeket, aztán hazamentek s nem történt semmi. — Túlságosan mereven ragaszkodnak a mezőgazdasági üzemek vezetői a hagyományoshoz, a közepes eredményt adó, de biztonságosabbnak tartott módszerekhez. Üj fajtával nagyon nehéz betörni a termelésbe, mégha az jóval nagyobb sikerrel is kecsegtet. Sajnos kevés helyen merik vállalni a kockázatot, pedig az minimális, hiszen a kutatóintézetek pontos leírást, technológiai útmutatásokat adnak. — Itt van például a kisvárdai lucerna, amit mi kísérleteztünk ki. Kidolgoztuk a homoki telepítését, termesztésének komplex technológiáját. Kezdetben, míg személyes ügyünknek tekintettük a termesztését, ment is szépen minden. Mióta nem vagyunk jelen személyesen a termesztésnél, teljesen leromlott a helyzet. A TERMELŐ, ABONYI FERENC, az eperjeske— tiszamogyorósi Alkotmány Termelőszövetkezet főag- ronómusa: — Valóban, a mezőgazdasági üzemeket sokszor érheti vád, hogy nem eléggé rugalmasak, nem mindig hasznosítják kellőképpen a kutatás eredményeit. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. A főiskola előtt hosszabb ideig dolgoztam kutatóintézetben, így onnan is szereztem némi tapasztalatot. Sajnos gyakran előfordul, hogy a gyakorlat megelőzi a kutatást. Magyarán, mire a kutató megkapja egy-egy új növényfajtának a termés- eredményeit, kiderül, hogy az igény megelőzte, az idő már régen túlhaladt rajta. — Sokan szidnak bennünket, hogy a termelésből teljesen kiszorítottuk a magyar, főleg a kisvárdai fajta burgonyát, a holland fajták javára. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a fajtacserére rá voltunk kényszerítve. A szakemberek ismerik a gondot, hogy a burgonyával 10—15 évenként komoly problémák vannak. így volt ez a magyar fajtákkal is, amelyek 1973-ra szinte teljesen tönkrementek. Nem használt semmiféle védekezési módszer, új fajtákat kellett beszerezni. Azt hiszem joggal kérdezhetem, a kutatók nem fordíthattak volna-e nagyabb energiát az értékes magyar fajták megmentésére? Nem kell-e attól tartanunk, hogy a holland fajtákkal is úgy járunk, mint a magyar fajtákkal? Az mindenesetre figyelmeztető, hogy 1973-ban, mikor- először vetettünk holland burgonyát hektáronként majdnem 500 mázsát értünk el, ami azóta fokozatosan csökken. A KRITIKUS, KARAKÓ BÁLINT, tiszamogyorósi tsz-járadékos: — Én csak annyit mondhatok, hogy megéltem 82 évet, sokat láttam, tapasztaltam. Azt tudom, soha nem volt ilyen jó dolga a parasztembernek. Kevesebbet dolgozik, s jobban él mint bármikor. — Idős ember vagyok, de azért még mindig megnézem a határt. Az én időmben egy hold 10—12 mázsa búzát adott. Ma egy hektár harmincöt—negyvenet. Pe_ dig most fele annyit sem dolgozik az ember, de jobbak a búzafajták, a műtrágyák meg szinte fújják a kalászt. Még azt is kifun- dálták, hogy a szár alacsonyabb legyen, mert különben nem bírná el a kövér kalászt, s lefeküdne a földre. — Azt mondom én, hogy szükség van az újra a mezőgazdaságban, de ez még nem minden. Az ember előbb ismerje meg a földet, csak utána vessen. S ha már elvetette, viselje gondját becsületesen a gazda, mert akkor legbiztosabb a termés. Balogh Géza Naponta 3 miliió forint takarékbetét A termelőszövetkezeti zárszámadások, és a lakosság egyéb jövedelméből származó bevételek hatására tovább nőtt megyénk lakosságának betétben lévő megtakarítása. Ebben az évben naponta 3 millió forintot helyeztek el takarékbetétben. Egy hónap alatt az összes betételhelyezés 106 millió forint volt, s így február elején már 5 milliárd 187 millió forint volt a betétgyűjtő szerveknél betétkönyvben. Dinamikus betétfejlődés tapasztalható a megye városaiban. Kisvárdán 170 millió, Mátészalkán 166 millió forint a lakosság betétállománya, míg Nyírbátorban, Fehérgyarmaton és Vásárosna- ményban meghaladja a 100 millió forintot. Csupán január hónapban 655 fiatal választotta a takarékoskodás formájául az ifjúsági takarékbetétet és kötött megállapodást havonkénti rendszeres takarékoskodásra az OTP-vel. Megyénkben jelenleg 22 728 fiatal gyűjti pénzét ilyen betétben. sősorban az ő helytállásuktól függ a minőség javítása és az exportarány növelése. Természetes, hogy a pártmegbi- zatásoknál elsősorban ebből kell kiindulni a pártszervezetnek és a pártcsoportoknak, ök ezt tovább „bontják”, s meghatározzák a pártmegbizatásokat. — Milyen módszerekkel ellenőrzik a cselekvési programban megjelölt feladatok végrehajtását? — Egyértelmű, hogy a korábbihoz viszonyítva javítanunk keli a pártvezetésben a végrehajtás ellenőrzését. Nagyobb következetességre van szükség. Rögzítettük például, hogy az üzemrészek gazdasági és pártvezetői mikor számoljanak be a pártvezetőségnek. Nem naptári dátumokhoz igazítottuk ezt, hanem a cselekvési programhoz, a benne megjelölt feladatokhoz. Például a meo osztály- vezetőjét még ebben a hónapban beszámoltatjuk a termékek minőségének a helyzetéről, mert csak így tudunk esetleg intézkedni, ha szükséges. Áprilisban a műszaki vezető ad számot a termelékenység és a hatékonyság javítására tett intézkedésekről, s ezek hatásáról. A korábbi gyakorlattól eltérően nem várunk év végéig, a megbízatások értékelésével. Ugyanis bizonyára akadnak majd, akiket időközben szükséges figyelmeztetni. Gondolom, ezzel is növelhető a pártmunka hatékonysága. Farkas Kálmán
