Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

1979. február 3. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 A minőség és hatékonyság terve (3.) Döntő a gazdaságosság Helyi politika Tiszta lappal Nagyecseden □ int sorozatunk első ré­szében az általános ta­nulságokkal már rámu­tattunk: az 1979. évi terv lé­nyegében az ötéves terv át­fogó jellegű gazdaságpoliti­kai céljainak teljesítését, azok következetesebb megva­lósítását szolgálja. Szóltunk a népgazdasági terv legfonto­sabb mutatóiról is, az alábbi­akban az ipar, a mezőgazda­ság feladatait vesszük sorra. Az éves terv szerint az .ipa­ri termelés 4 százalékkal, az építőipari termelés — a ko­rábbi évi 4—5 százalékos nö­vekedéssel szemben — alig emelkedik. A terv azzal szá­mol, hogy a népgazdaság fű­cőanyag-felhasználása az ed­digieknél mérsékeltebben, mintegy 3—4 százalékkal, vil- lamosenergia-felhasználása valamivel jobban emelked­het. A növekedést mindenek­előtt az orenburgi vezetéken hozzánk érkező szovjet föld­gáz és a 750 kilovoltos táv­vezetéken eljutó szovjet vil- lamosenergia-behozatal teszi lehetővé. Az energiaforráso­kon belül a hazai termelés aránya 52—53 százalékról 47 —48 százalékra csökken; a szénhidrogének aránya nem változik. A széntermelés alig mérséklődhet, sőt, az lenne a kedvező, hogy termelése leg­alábbis a múlt évi szinten maradjon. Kőolajtermelésünk a tavalyi szerint alakul, míg a kőolaj-feldolgozás emelke­dik. A kohászatban a vasko­hászaté lassabban, az alumí­nium termelése gyorsabban nő. A gépipar termelésének mintegy 4 százalékos növeke­désévei számol a terv, még­hozzá úgy, hogy az ágazat belföldi értékesítése alig, ru­belelszámolású kivitele 7. tőkés elszámolású exportja pedig ennél jobban növeke­dik. Ezt az ágazatot is érin­ti a termékváltás felelősség- teljes és nem könnyű fel­adata. Hiszen a gépipar a tervben meghatározottnál na­gyobb ütemű növekedéshez szokott, és kapacitásai na­gyobbak, mint amennyire a 4 százalékos növekedés eléré­séhez szükség van. Ám éppen a mérsékeltebb ütem lehető­ségét kell kihasználni arra, hogy megszabaduljon a vesz­teséges, vagy nem kellően nyereséges tevékenységektől. Érdemes megjegyezni, hogy a 4 százalékos növekedési lehe­tőség nem azt jelenti, hogy valamennyi gépipari vállalat csak ennyivel emelheti ter­melését. Lesznek olyan vál­lalatok, amelyek nemhogy növekednének, hanem vissza­fejlesztik tevékenységüket — célszerűen —, hiszen termé­keiket nem tudják megfele­lően értékesíteni. Ugyanak­kor más vállalatok termelés- növekedése meghaladhatja az említett 4 százalékot. E kér­dések eldöntésében minden esetben a hatékonyság, és a minőség igényeinek kell do­minálni. Természetesen a külpiaci konjunktúra is sze­repet játszik abban, hogy adott esetben az ipar milyen termelésbővítést, illetve ter­melésmérséklést tűz ki. A könnyűipar termelése a múlt évinél lassabban, körül­belül 2—3 százalékkal nőhet. A mérséklés lehetőségét kell e területen is kihasználni a termékszerkezet korszerűsí­tésére, a nem gazdaságos, il­letve veszteséges kivitel visz- szaszorítására. Az elgondolá­sok szerint a könnyűipari termékek dollárelszámolású kivitele mintegy 7—8 száza­lékkal növekedhet. A vegyipar termelése sem követi az_ eddigi kiugróan gyors ütemeket, termelésének fejlődése jelentősen mérsék­lődik — de még így is az ipar legdinamikusabb ága marad. A többlettermelés el­sősorban a Borsodi Vegyi Kombinát pvc-termelésébőí, a Tiszai Vegyi Kombinát po­lipropilén termeléséből, illet­ve a kőolaj-feldolgozásból, a teherautó-abroncs és a .mű­trágyagyártás növekedéséből származik. Üzembe lép több exportbővítő hitelből épült beruházás is — a tőkés vi- szonylatú kivitel emelkedésé­vel és a behozatal csökkenté­sével számolunk. Az építőipar termelése ösz- szességében alig lehet na­gyobb, mint 1978-ban. Ez azt jelenti, hogy nem minden vál­lalat tudja kapacitását teljes mértékben kihasználni. (Er­re a beruházási előirányza­toknál bővebben szólunk.) Az építőiparnak elsősorban a fo­lyamatban lévő beruházáso­kon kell intenzívebben dol­goznia. A tavalyi nehéz év után az idén sem lesz könnyű dolga a mezőgazdaságnak. A szabá­lyozás szigorodásával (a tá­mogatások csökkenésével) a termelés mennyiségét az el­múlt évek átlagához hason­lóan kell gyarapítania. Ez azt jelenti, hogy a terv a mező- gazdasági termelés 3—3,5 szá­zalékos növekedését írja elő. A nagyüzemek termelése az átlagosnál gyorsabban, míg a kisgazdaságok termelése mér­sékeltebben emelkedik. A mezőgazdasági termék szer­kezete így alakúi: a növény- termesztés az állami gazda­ságoknál 9—9,7; a termelő- szövetkezeteké 4—4,2 száza­lékkal ; az állattenyésztés bruttó termelési értéke az ál­lami gazdaságokban 3; a té- eszekben 4 százalékkal nö­vekszik. A terv ismét felhív­ja a figyelmet arra: a mező- gazdasági termelés legfonto­sabb feladata a terméshoza­mok gazdaságos gyarapítása, mivel a tervezettnél kisebb mezőgazdaságilag művelt földterületet vehetünk számí­tásba. □ z élelmiszeripar terme­lése a mezőgazdasággal összhangban 5—5,5 szá­zalékkal növekedhet — az át­lagosnál erőteljesebben fej­lődik a tartósító, a növény­olaj és a tejipar termelése. Végezetül, a terv a lakosság élelmiszer-ellátásának megfe­lelő kielégítése mellett a nem rubelelszámolási kivitel 7—8 százalékos várható növekedé­sét tűzi ki célul. Következik: A lehűtött be­ruházási láz Matkó István R eggel, munkába menet, összetalálkoztam a szomszédommal, és nem ismertem rá: feje be volt pó­lyáivá, egyik szeme alatt kék folt éktelenkedett, keze csu­pa karcolás. — Mi történt magával? — kérdeztem. — Semmi különös. Éjszaka a parkban rámtámadt há­rom alak... — Ugyan miért támadtak magára? — Őszintén szólva, nem kérdeztem meg tőlük. Haza­felé tartottam a parkon ke­resztül ... — Megbocsásson, melyik parkon keresztül? — Hogyhogy melyiken ke­resztül? Hát amelyik a há­zunk előtt van. — Á, már értem! Tehát a magú jóvoltából nem tud­tam reggelig elaludni? — Hogyhogy? — Hát úgy! Az én abla­kom éppen a parkra nyílik. És éjjel két óra tájt hirtelen szívet tépő ordításra riadtam fel.. — Én ordítottam. — Úgy bizony. Maga ordí­Évekig nagy gondban volt Nagyecsed a gyen­gén gazdálkodó terme­lőszövetkezet miatt. A tsz, mint egyetlen ter­melőüzem, meghatározó szerepet tölt be a nagy­község életében, így ért­hető, hogy kedvezőtlen volt a légkör, a helyi fó­rumokon gyakran került sor vitára. A nagyközségi pártbizott­ság ülésein évekig csak ese­tenként foglalkoztak gazda­ságpolitikai kérdésekkel, az utóbbi másfél-két évben há- romhavonként rendszeresen napirendre kerül a gazdaság- politika és a helyi ellátás. Az elmúlt év márciusában gyö­keres változások történtek a tsz-ben, de augusztusban még 10 milliós mérleghiánynak néztek elébe. December vé­gére viszont csaknem egyen­súlyba került a mérlegük. Nem csoda történt Régen két pártalapszerve- zet működött a tsz-ben, újabban három. A tsz új el­nöke Mészáros Gábor, aki tagja a párt nagyközségi vég­rehajtó bizottságának. Az el­nökikel együtt nem kevesebb, mint húsz egyetemet, vagy főiskolát végzett szakember dolgozik a tsz-ben. Csodát húszán együtt sem tudnak művelni, a lápon a belvíz gyakori váratlan vendég. A kedvezőtlen adottságok mel­lett persze kedvező adottsá­gok is kínálkoztak, de ezeket nem mindig használták ki kellően. Év végére azért is sikerült egyensúlyba hozni a mérleget, mert az almáért a vártnál 5 millió forinttal töb­bet kaptak és az állattenyész­tési ágazat is eredményesen működött. Januárban már szinte tel­jesen tiszta lappal indultak, s 3 millió 700 ezer forint nye­reséget terveztek erre az év­re. A tanáccsal együttműköd­ve enyhítenek a nők foglal­koztatási gondján is, év vé­gére létrehoznak egy mellék­üzemágat, amelyben száz lány és asszony végez majd bérmunkát a Délkernek. A helyi ellátásból is egyre job­ban kiveszi részét a tsz. Idén földet ad az áfésznek zöld­ségtermesztésre. A szakmai irányításról is gondoskodnak az agrárszakemberek, a fer­tőzött, én pedig reggelig nem tudtam elaludni maga miatt! — Sajnálom, de hát ők hárman voltak __ — Kedves barátom, ez nem mentség. Még akkor sem, ha tizen lettek volna! A legfon­tosabb az, hogy <a maga or­dítása miatt az emberek nem tudtak aludni. Reggel pedig, mellesleg szólva, munkába kell menni. — De hát ezek az alakok megölhettek volna! — Volna! De nem ölték meg! Magának sem kellett volna engem felköltenie — mégis felköltött! — Én segítségért kiáltot­tam, segítséget hívtam ... — Maga segítségért kiált­hat, ahol a kedve tartja, csak melés és az értékesítés a fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezet feladata lesz. Vízműtársulás alakult A szomszéd község, Fábi- ánháza közigazgatásilag Nagyecsedhez tartozik, de a két téesz még nem egyesülhetett. A fábiánházi közös gazdaság szintén kevés eredménnyel gazdálkodik, a tetejében még szakemberhi­ánnyal is küzd. A nagyecsedi mezőgazdászok így fogalmaz­tak : „Szellemi erőkkel, szak­tanácsokkal segítjük idén a fábiánháziakat.” A két közös gazdaság egyesülésére már megteremtették a politikai, hangulati feltételeket, a gaz­dasági feltételek megteremté­se a következő egy-két év feladata lesz. Bíró Gyula tsz-tag a helyi szervek javuló együttműkö­déséről szólt. Tagja a tanács­nak és a HNF nagyközségi bizottsága elnökségének is. Személyesen is tapasztalta: jókora szervező és nevelő­munkára volt szükség, hogy december végéig megalakul­jon a vízműtársulás. A meg- megalakuláshoz a lakosság minimum 51%-os hozzájáru­lása volt szükséges, de több mint 70%-os hozzájárulást könyvelhettek el. A nagyköz­ségben 1981 elején nyithat­ják meg a vízcsapokat, de az új étterem avatására már ez év augusztus 20-án sor kerül. Sikerült megoldani az egészségügyi ellátást, a fogorvossal együtt már öt orvos végez gyógyító mun­kát a nagyközségben. Hárommilliós társadalmi munka A társadalmi munkára is nagyok az igények és a lehe­tőségek. Erre az évre a két községben 3 millió forint ér­tékű lakossági társadalmi munkát terveztek. A két községben 11 ezer ember él. A nagyközségi pártbizottsághoz tartozó 8 alapszervezet kommunistái egyre eredményesebben kap­csolódnak be a helyi politika irányításába. Február elején például a nagyközség terüle­tén öt részfalugyűlést tarta­nak. N. L. nem nyilvános helyen. Rá­adásul késő éjszaka. Tizenegy óra után mindenki köteles csendben maradni. Ez öntu­dat dolga ... Értse meg, hi­szen én azért kiabáltam, hogy az emberek segítségemre jöj­jenek ... — Éppen ez az! Hogy az emberek álszaitak vagy nem alszanak — ez magának egy­kutya. Nem ok nélkül mond­ják, hogy a közöny korunk rákfenéje. — Igen, de... — Kedves barátom, értse meg végre, az embereknek éjszaka aludniuk kell, nem pedig kiabálniuk, ahol eszük­be jut! Az ilyesmi a legna­gyobb önzés! Neki, ugyebár, kedve szottyan, hogy éjnek idején segítségért kiabáljon! Az pedig, hogy ez zavar má­sokat — már eszébe sem jut! Ekkor szomszédom vala­hogy furcsán nézett rám, és halkan így szólt: — Segítség! Elment, én pedig még né­hány pillanatig ott álltam és azon tűnődtem, hogy mit is akart mondani ezzel. Fordította: Gellért György Mi a véleménye? Újj Miklós Marján Tibor dr. Fesztóri Sándor A jövedelmező állattenyésztésről „Emelni kell az állatte­nyésztés színvonalát, javí­tani a minőséget, s növelni a hozamot." (Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i határozatá­ból). az Állatgondozó: Ujj Miklós, a nyírmadai Béke Termelőszövetkezet tagja: — Jó eredményeket ér­tünk el az állattenyésztés­ben, de vannak gondjaink is. A termelőszövetkezetben több helyen tartunk állato­kat, nem mindenütt a leg­jobb körülmények között. Persze a telepek nincsenek elhanyagolva, s a korszerű istálló még nem egyenlő a jó állattenyésztéssel. — Fontos a munkaidő, az etetés, a fejes pontos betar­tása. Ez persze önmagában még nem biztosítja az állat- tenyésztés eredményességét. A hozzáértés legalább olyan fontos, nem beszélve az ál­latok szeretetéről. Termé­szetesen a tisztaság megtar­tása mellett kell mindezt végezni. — Az abrakot nálunk ér­dem szerint kapják a jó­szágok. Tudjuk melyik te­hén mennyi tejet ad. Van nekünk 20—25 literes tehe­nünk is, de van amelyik csak 10—12 litert ad napon­ta. A kettőt nem lehet egy kalap alá venni. A VEZETŐ: Marján Ti­bor, a leveleki Dózsa Ter­melőszövetkezet főállatte­nyésztője: — A termelőszövetkezet­ben nyolcszáz szarvasmar­hát hizlalunk. Igen, hizla­lunk, mert a 250 tehenet nem fejjük. Tagja vagyunk a TAURINA húshasznú szarvasmarhatartó társu­lásnak. Erre specializáltuk magunkat, a hizlalásra sza­kosodtunk. A hozam nálunk a borjú, s nagyon kell érte­ni hozzá, hogy jövedelmező legyen. A tehénállománynak évente a 85—90 százaléka ellik. Ez is jó, de a kívána­tos száz százalék lenne. — Tehenenként kétezer forint a tiszta hasznunk do­tációval. A dotáció pedig borianként ötezer forint. Támogatás nélkül veszte­ségbe kerülne ez az ágazat Ezért úgy szeretnénk csi­nálni, hogy a dotáció tisz­tán maradjon, illetve ezen felül érjünk el nyereséget, és ez lenne az igazi, tiszta haszon. A magyartarkát francia limuzin fajtával ke­resztezzük, ez jól bírja a szélsőséges viszonyokat. Ez­által csökken a borjúelhul­lás, így közvetve növekszik a hústermelés. — A nálunk hizlalt vá­gómarha 90 százaléka ex­portra kerül. A minőségi követelmények minden év­ben emelkednek, s ez egész­séges versenyt indít el a gaz­daságok között, ami min­denképpen hasznos az ál­lattenyésztés szempontjá­ból. Szerintem lehet, sőt csak nagy nyereséggel sza­bad állatokat tartani a me­zőgazdasági nagyüzemek­ben. A SZAKFELÜGYELŐ: dr. Fesztóri Sándor, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­karmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség ta­karmányozási csoportveze­tője: — Egy állattenyésztés ak­kor jó, ha a fajok, ezen be­lül a fajták genetikai ké­pességüknek megfelelően termelnek. Ebben döntő a kiegyensúlyozott takarmá­nyozás. Az, hogy az év min­den szakában megfelelő, jó minőségű legyen a takar­mány. Emellett az állatok biológiai igénye szerint ta­karmányuk télen szálas, szi- lázs, nyáron pedig zöldta­karmány legyen döntő több­ségben. — Az abrak drága. Van olyan fehérje, amelyiket dollárért importálunk, s azt keverik az állatok ta­karmányába. Ennek a po­csékolása, túladagolása óri­ási többletköltséget, kiadást jelent, ami csökkenti a jö­vedelmet. Sajnos még min­dig nem egy olyan nagy­üzem van, ahol nem mérték fel ennek a jelentőségét. A MÉM a túladagolás meg­szüntetésére égy liter tej előállításához negyven de­kagramm abrak felhaszná­lását javasolja. Sipos Béla A húsipar nyíregyházi üzemében óránként ezer kilogramm zsírt gyártanak az automatikus olvasztó vonalon. Képünkön: Kiss István és Mikulás Pál. (Császár Csaba felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents