Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 3. Napi külpolitikai kommentár Felelősség a jövőért AZ NDK FŐVÁROSÁBAN MEGKEZDŐDÖTT a Békevilágtanács háromnapos rendkívüli ülése. Elég egy pillantást vetni a nemzetközi helyzetre ahhoz, hogy megállapíthassuk: bőségesen van mivel foglalkoznia ezekben a nem akármilyen napokban a nemzetközi békemozgalom vezérkarának. Az ülésszakra olyan helyzetben került sor, amelyre az a jellemző, hogy — mint erre Leonyid Brezsnyevnek az ülésszakhoz küldött távirata rámutatott — „az enyhülés folyamata az utóbbi időben érezhetően lelassult”. A világ számos pontján megfigyelhető a hidegháborús körök ösz- szehangolt propagandakampánya, amely régóta ismert rágalmakat ismétel „a szovjet fenyegetésről” és más szocialista országok, jelenleg elsősorban Vietnam „expanzív törekvéseiről”. Ennek a tudatosan keltett ködfüggönynek a leple alatt ugyanakkor nyugati részről a történelem legnagyobb szabású fegyverkezési vágtája folyik, soha nem látott magasságokat ért el mind az amerikai, mind az összatlanti katonai költségvetés. Ilyen helyzetben létkérdés az emberiség jövőjéért érzett felelősséggel rámutatni az imperialista propaganda veszélyességére, mindenekelőtt arra, milyen célokat szolgálnak ezek a szólamok. A 'feladat fontosságát csak aláhúzza a kínai—amerikai megbeszélések egyértelműen szovjetellenes, hidegháborús alaphangja, amelyre a TASZSZ szovjet hírügynökség már kommentárban reagált. HAZÁNK TÍZTAGÚ DE- GÁCIÓJA — mint erre a küldöttség vezetője nyilatkozatában rámutatott — arra törekszik, hogy elősegítse 1979-re a gazdag és hatékony akcióprogram kidolgozását. Magyarország — a szocialista testvérnépek képviselőivel együtt — más fórumokon is aktívan küzd a leszerelésért és az enyhülésért. Mi is társszerzői vagyunk például annak a genfi leszerelési bizottság elé terjesztett javaslatnak, amely hosszabb távon minden nukleáris fegyver gyártásának betiltásáért, a készletek fokozatos csökkentéséért, majd teljes megsemmisítéséért száll síkra. Harmat Endre Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének meghívására Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára 1979. január 30. és február 2. között hivatalos baráti látogatást tett a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságánál. Sarlós István és Jasszer Arafat a barátság és a kölcsönös szolidaritás légkörében tájékoztatta egymást a HNF és a PFSZ előtt álló legfontosabb feladatokról, véleményt cserélt időszerű nemzetközi kérdésekről. Sarlós István és Faruk Kaddu- mi, a PFSZ politikai osztályának vezetője a tárgyalások során részletesen megvitatta a kétoldalú politikai és egyéb kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Megbeszéléseik során a felek hangsúlyozták, hogy a nemzetközi enyhülés a világ valamennyi népének érdekelt szolgálja. A közel-keleti helyzetet áttekintve megállapították, hogy a Camp Dávidban aláírt keretmegállapodások tovább bonyolították a térség helyzetét, komoly gátját képezik az igazságos és tartós béke létrehozásának. Az együttműködés további elmélyítése és szervezetté tétele érdekében a látogatás alkalmával az 1979—1983- as évekre szóló együttműködési megállapodás aláírására került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Palesztinái Felszabadási Szervezet Végrehajtó Bizottsága között. ★ Pénteken hazaérkezett Bejrutból a Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége. (Folytatás az 1. oldalról) Egyetértett azzal, milyen módon és milyen határidővel koordinálják a következő ötéves terv időszakára a tudományos és a műszaki fejlesztés terveit. Az ülésszakon kormányközi megállapodást írtak alá arról, hogy a két ország együttműködik a Dunaújvárosban létesülő kokszvegyészeti üzem és ércdúsító üzem építésében. Az együttműködési bizottság ülése a szívélyes, testvéri barátság, a teljes egyetértés légkörében folyt. Az ülésszak jegyzőkönyvének aláírása alkalmából Konsztantyin Katusev és Marjai József beszédet mondott. — ----- ★—............... A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos kormányközi együttműködési bizottság XXII. ülésszakán részt vett magyar delegáció, amelyet Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke vezetett, pénteken hazaérkezett Moszkvából. Folyóiratszemle Béke és Szocializmus A kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából a folyóirat tudósítója felkereste Fidel Castrót, Kuba Kommunista Pártja KB első titkárát, a Kubai Köztársaság államtanácsának és minisztertanácsának elnökét, és interjút készített vele. Az interjút „A marxizmus—leninizmus és a kubai forradalom” címmel vezető helyen közli a folyóirat. 1978. októberében tartotta I. kongresszusát a Jemeni Szocialista Párt. A párt megalakítá-' sának előzményeiről, az országban végrehajtott forradalmi átalakításról szól cikkében Abdel Fattah Iszmail, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára Milyen okok késleltetik Nagy-Britanniában a kapitalizmus bukását, ezek az okok hogyan függnek össze az országnak az imperializmus rendszerében elfoglalt helyével? — ilyen és hasonló kérdésekre válaszol írásában Bert Ramelson, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának képviselője. A folyóirat szerkesztősége „A párt és az értelmiség” címmel kerekasz- tal-értekezletet szervezett három ország, Bulgária, Lengyelország és Magyarország vezető pártmunkásainak részvételével. Az eszmecsere jegyzőkönyvi szövege a januári számban megtalálj ható. Az Afganisztán történetében új korszakot nyitó 1978. áprilisi forradalomról nyilatkozik a folyóiratnak SZpleh Mohammed Zeraj, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB Politikai Bizottságának tagja Hamid Szafari, az Iráni Néppárt KB titkára az iráni események hátteréről tájékoztatja az olvasókat, s ismerteti a kommunisták állásfoglalását. „A bizalom kérdése” címmel fejti ki gondolatait az enyhülés kilátásairól Gerhard Kade professzor, tekintélyes nyugatnémet közéleti személyiség. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 30. évfordulója alkalmából „A testvéri együttműködés gyümölcsei” címmel tömör tájékoztatót közöl a folyóirat a KGST eredményeiről. Szovjet vélemény Fontos párbeszéd Bécsben J anuár végén Bécsiben tovább folytatódnak a középeurópai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások. Az immár több mint 5 év óta tartó tárgyalássorozatot Nyugaton sokan kilátástalan zsákutcának nevezik. Bár ilyen pesszimista értékeléssel nem érthetünk egyet, tény, hogy a szocialista országok pozitív kezdeményezései nyugati válasz hiányában egyelőre sikertelenek maradtak. Továbbra is az a probléma, hogy a nyugati országok egyoldalú előnyök elérésére törekszenek, nem fogadják el a kölcsönösség alapelvét, azt, hogy a felek egyikének biztonságát sem lehet megsérteni. Nem hajlandók még a meg- meglévő haderők befagyasztására sem, sőt — többek között — az NSZK északi részére új szárazföldi csapatokat vezényeltek. Ez közvetlenül ellentmond a jelenlegi tárgyalások szellemének, hiszen a szocialista közösség országai már régóta nem növelik erőiket Közép-Európában. Ugyancsak megnehezíti az egyetértést az állandó nyugati hírverés a Varsói Szerződés csapatainak jelentős fölényéről, noha a felek által hivatalosan közölt adatok az erők körülbelüli egyensúlyát bizonyítják. (A szocialista országok fenntartják javaslatukat a katonai állomány létszámának maximálásáról 900 ezer főben.) Fékezi a tárgyalásokat a nyugati fél más irányú próbálkozása is. Arra törekszenek, hogy egy esetleges csökkentés elfogadása se vonatkozzon közvetlenül a részt vevő országokra, hanem csak a szemben álló blokkok egészére. így lehetőségük nyílna a tagországok hadereje közt különböző átcsoportosításokra, változtatásokra. A legnagyobb nyugtalanságot az okozza, hogy a bé- * esi tárgyalások ellenére tovább erősítik a NATO hadigépezetét, így például a NATO-tanács washingtoni ülésszakán is jelentős ütemű fejlesztésről határoztak. Ez új elemeket visz a tárgyalásokba, bonyolultabbá téve azok amúgy is lassú menetét. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az NSZK vezetőinek nemrég tartott guadeloupe-i tanácskozásán megnyugtató ígéretek hangzottak el arról, hogy előrelépést akarnak elérni a bécsi tárgyalásokon. Mind a mai napig azonban semmilyen változás nem látható a Nyugat merev álláspontjában, s ez kétségessé teszi szándékuk őszinteségét. A szocialista közösség országainak kezdeményezései — mindenekelőtt az elmúlt év júniusában tett javaslatkomplexumuk — viszont biztosítják az ésszerű kompromisszumon alapuló reális megegyezés lehetőségét. Kudarcra van ítélve az a taktika, mely arra számít, hogy a tárgyalások mértéktelen elhúzásával, új, elfogadhatatlan követelmények felállításával kényszeríteni lehet a másik felet egyoldalú engedményekre. Pedig a nyugati országok képviselői Bécsben épp ezt a taktikát követik. A Bécsben kezdődő tizenhetedik forduló megmutatja: készek-e a NATO-országok szavak helyett végre a tettek mezejére lépni. Szjatoszlav Kozlov Jerzy Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY x © — A bank bejáratánál álló őr még csak meg sem rebbent. Mindez legfeljebb tizenöt másodpercig tartott. Mielőtt ráeszmélt volna, hogy ez támadás, a banditáknak már nyoma veszett. A délutáni lap közölte, hogy százhúszezer dollárt rabolták el. Rövid személyleírást is adtak a támadóról: magas, szőke hajú. Fehér Ford kocsin szökött meg. A kocsinak Oregon állambeli jele volt, de a számát senki sem jegyezte fel. A támadás áldozatának állapota súlyos. A pénz jellegzetes pénzszállító bőrtáskában volt. A bankjegyek egy részének számát feljegyezték a bankban. Amint látod, a támadás majdnem százszázalékosan sikerült és kevés remény volt arra, hogy a banditát elkapják. Éppen ezért a biztosító társaság, mely kénytelen volt a cég veszteségét kifizetni, rögtön hirdetést tett közzé, és jelentős összeget, húszezer dollárt ígért a nyomravezetőnek, a kézrekerítés segítőjének. Nem dicsekedtem azzal, hogy Varsóban két merész „racket” is volt, amelynek a tetteseit a mai napig nem találták meg. — A támadást követő napon, korán reggel, Vancouverben a Nyugat-kanadai Bank előtt — így nevezték el az én régi „tanítóim” — megállt egy fehér, elég piszkos Ford, Oregon állami rendszámmal. Kiszállt belőle egy magas, szőke hajú férfi, kezében a barna színű kopott táska. Gyors léptekkel bement a bankba. Nagyon ideges volt. Kérte a pénztárost, hogy 120 ezer USA-dollárt váltson át neki kanadaira. Az ügyfél megjegyezte, hogy nagyon siet, ezért kész a pari alapon való beváltásra, bár így dolláronként néhány centet veszít. — A pénztáros biztosan rögtön tudta, hogy azzal a banditával van dolga, aki tegnap Seattle-ben végrehajtotta a támadást — szakítottam félbe Henio elbeszélését. MacAreck szánakozva nézett rám és folytatta elbeszélését: — A pénztáros elnézést kért az ügyféltől, hogy nincs ilyen nagy összeg a kézi kasz- szában, és kénytelen felvenni a pincében lévő páncélteremből, aztán becsukta a kis- ablakot és bement a bank igazgatójához. Eközben az ügyfél idegesen várakozott a bank kényelmesen berendezett várótermében. Egy pillanat múlva odalépett hozzá a portás és megkérte, fáradjon be az igazgató szobájába. A férfi nem akart menni. Közölte, hogy nincs ideje. Felállt és el akart menni. Ám a portás, és az őr vjsz- szatartotta és erőszakkal betuszkolták egy szobába. A férfi ellenállt, ahogy tudott, és segítségért kiáltott. — A bank tele volt ügyfelekkel? — Iger\, de senki nem avatkozott közbe, mert azt mondták, hogy a Seattle-ben elkövetett támadás tettesét fogták el. Az ügyet természetesen jól ismerték Vancouverben. Minden helyi lap az első oldalon írt róla. — És mi történt azután? — A férfi, akit erőszakkal bevonszoltak az igazgató szobájába, könyörgött, hogy engedjék szabadon. Húszezer dollárt ígért, ha elengedik. — Éppen annyit, mint amennyit a biztosító társaság? — Igen. A körülmények furcsa közrejátszása volt ez. Elvették tőle a táskát és kinyitották. Százdolláros bank- jegykötegek voltak benne. Együtt százhúszezer USA- dollár. E látványra a feltartóztatott szívéhez kapott és elhaló hangon orvosságot kért, mert szívrohamot kapott. Természetesen senki nem törődött ezzel a kérésével és senki sem sietett segítségére. A szegény ember elvesztette eszméletét és a szőnyegre zuhant. Még ekkor sem segítettek rajta. így találták a rendőrök, akiket a bank igazgatósága hívott ki. Szerencsére elég gyorsan megérkeztek. Az egyik rendőr felemelte a férfit, kért egy pohár vizet és eszméletre térítette. — Meg kell mondanom, hogy ez a bandita nagyon naivan járt el — jegyeztem meg. — Le kellett buknia, mert nem rejtőzött el arra az időre, amíg a nyomozás nagy erővel folyt. — Kezdetben így gondolta ezt a rendőrtiszt is, aki embereivel megérkezett a bankba. De hamar észbe kapott, hogy hibát követett el. Lehordta a bank alkalmazottait, hogy hamisan riasztották, majd nagyon udvariasan elnézést kért az eszméletre tért férfitól és gyorsan távozott. — Nem tartóztatta -le a banditát? Lehetetlenség! — Nem bandita volt. — De hiszen — magyaráztam —, ez az ember Oregon állami rendszámos fehér Fordon jelent meg a bank előtt, szőke volt, kopott, barna bőrtáska volt a kezében és abban 120 ezer dollár. — Ez az! — kiáltott fel Henio hamiskásan kacsintva. — Minden egyezett. Ilyen szerencsétlen véletlen. Egyben azonban lényegesen különbözött a bank ügyfele a banditától. Az ügyfél táskájában valóban százhúszezer dollár volt, de száz dollárosokban. Szerencséje volt, mert a pénztárostól elrabolt hasonló összeg ötvenes és még kisebb címletekben volt. Erről a jelentéktelen részletről vagy nem tudtak a támadásról írt újságok, vagy szándékosan nem írtak. A kanadai rendőrség tisztjének éppen ezért is volt könnyű megmagyarázni a nevetséges félreértést. — És mi történt azután? — Mi történt volna? A bank nagyon kellemetlen helyzetbe került. Munkatársai erőszakkal lefogtak egy ártatlan embert. Erővel bevonszolták az igazgató szobájába, ott elvették a táskáját a pénzével és személyi motozásnak vetették alá. • Ehhez nincs joguk a bank dolgozóinak, sem egyetlen kanadai állampolgárnak, természetesen a rendőrséget kivéve. Ami még ennél is rosszabb, annak az embernek, amikor szívrohamot kapott, nem siették a segítségére. Ellenkezőleg, hagyták, hogy ájultan heverjen a heverőn. A súlyos betegnek nem nyújtott segítségért büntetés jár. Ezenkívül az ügy kiteregetése a kanadai sajtóban nagyon megingathatná az ügyfelek bizalmát a Kelet-kanadai Bank iránt. A tettesek rádöbbentek, hogy kellemetlen helyzetbe kerültek. — És mit tettek? — Fizetniük kellett. Fizetni az ártatlan embernek okozott kellemetlenségért és a hallgatásáért. — Nagy összeget? — Az a szegény ember, amikor érezte a szívroham közeledtét, húszezer dollárt ígért, ha békén hagyják. Teljesen érthető és természetes volt, hogy a bank kénytelen volt kétszer annyit fizetni neki. Valamit sejteni kezdtem már. Megkérdeztem: — Különös módon nagyon hasonlítasz arra az emberre, akit az a kellemetlenség ért a bankban. Henio vállat vont: — Mit tegyek, ha éppen nekem volt olyan peehem? — És mi lett a negyvenezer dollárral? — Az az összeg, igaz nem nagy, mégis lehetővé tette, hogy a szerencsétlen mosoda vételével elvesztett összeget visszaszerezzem. — Nem tudtam, hogy gyönge a szíved. — Biztosan túl sok orvosságot vettem be egyszerre, amit akkor felírt nekem az orvos, és az okozta az átmeneti rósszuJlétet. — És a pénz? — Az enyém volt. Ügy alakult, hogy éppen akkor néhány hétig Seattle-ben voltam, ahol természetesen bankszámlát nyitottam. A pénzt néhány órával a támadás után vettem ki a folyószámlámról. — És a fehér Ford? — Az Egyesült Államok minden városában sok autó- kölcsönző vállalat működik. Olyan kocsit adnak, amilyet kérsz. Különben is a fehér kocsik Amerikában népszerűek. — Oregon állambeli rendszámmal is? Mert Seattle Washington államban van. Henio elmosolyodott. — Ismét csak úgy alakult, hogy a kocsimnak Oregon állambeli rendszáma volt. Annak a cégnek, amelyiktől kocsit béreltem, mindkét államban van autókölcsönzője. És a kölcsönvett kocsit annál a fiókvállalatnál adhatja le a kölcsönző, amelyik neki kényelmesebb. Nem akartam faggatni He- niót, mert tudtam, hogy nem kapom rajta semmiféle pontatlanságon, és az egész bankügyét a legapróbb részletekig kidolgozta. (Folytatjuk) Magyar—palesztin együttműködés Hazaérkezett Bejrutból a népfrontküldöttség
