Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1979. február 18. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Körkérdések — a kezdőkörről Tessék kérdezni Ki a tehetséges ma ? Válaszol: Kuknyó János, a megyei tanács osztályvezetője Dr. Kuknyó Jánostól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől azt kérdeztük: változott-e az utóbbi években a tehetség megítélése, melyek az akadályozó tényezők? Válaszából a következőket emeljük ki: — A tehetség megítélésénél« sok esélye van a továbbtanulásra. — Az kétségtelen, hogy felvételi, továbbtanulási rendszerünk ma kevés lehetőséget ad az ilyen fiataloknak a kedvük és hajlamuk szerinti tanulásra. De azt is tudnunk kell, hogy sokoldalú ismereÚj szakma Jogosítványt is ad... Kevesen ismerik a mostanában születő új szakmák egyikét. Pontos neve: állattartó-telepi gépész. Dr. Ligeti Béla, a mátészalkai Boross László Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója mondja: — Ezen az országrészen csak iskolánkban van ilyen képzés. Azok a fiatalok, akik állattartó-telepi gépész szak- középiskolánkba jelentkeznek — az idén 36-os létszámú osztályt indítunk — igen összetett, jó szakmát választanak. Pályakezdők a Szilágyi Katalin, Sipos József, Sípos Mária, Antal Lajos és Sápi Magdolna. nek évszázadokra visszanyúló gyökerei vannak. Ismert, hogy a tehetséget egyértelműen az intellektuális képességekre értették a korábbi évtizedekben, századokban. Ennek a szemléletnek a hatását még ma sem tudtuk teljes mértékben megváltoztatni. Mégis, az utóbbi jó húszhuszonöt évben a tudományos álláspont mindinkább tért hódít és a tehetség fogalma, megítélése mindjobban közelít a valós értékek megismeréséhez. Felfogásunk szerint ugyanis, a tehetségnek nemcsak itellektuális tartalma van, lehet valaki tehetséges a manuális munkában, a szervezésben, a legkülönbözőbb színtereken. Baktalórántházán, a KISZ- bizottság titkára, Urbán György segítségével olyan pályakezdő fiatalokat hívtunk össze egy kerekasztal- beszélgetésre, akiknek már van némi tapasztalatuk a kezdőkörről. A nagyközségben huszonnégy munkahely kínál elhelyezkedési lehetőséget, mi a Vertikál szövetkezet, a Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és az áfész-vegyesbolt fiatal dolgozóitól érdeklődtünk. — Sápi Magdolna vagyok, Nyíregyházán végeztem a kereskedelmi szakmunkásképzőben, másfél éve. Az áfész- boltban dolgozom, foglalkozásom: vegyesbolti eladó. — Sípos Mária a nevem, Rohodról járok be naponta busszal a Vertikálba, ahol minőségellenőrként dolgozom. Mátészalkán tanultam kötő-hurkoló szakmát, most mint meós a „kezdőkör” rajtjánál tartok. — Szilágyi Katalinnak hívnak, én is bejárok, Laskod- ról, nincs se szakmám, se megfelelő iskolai végzettségem ahhoz a munkához, amit rámbíztak: 18 évesen lettem „főnök”, harminc lány és asszony szalagvezetője a Vertikálban. — Sipos József vagyok, szintén vertikálos. Korábban 5 és fél évig a nyíregyházi OTP-ben dolgoztam, s csak azért jöttem el, hogy közelebb legyek az otthonomhoz. — Antal Lajos a nevem, mezőgazdasági szakközépiskolában végeztem állattenyésztő szakon, nyolc hónapja dolgozom, eddig mint gyakornok, a hónap elejétől mint „rendes” brigádvezető. Meddig tart a pályakezdés ideje? Sipos József: Szerintem addig, amíg kialakul az az állapot, hogy az új ember elfogadja a környezetét, illetve őt is elfogadja a környezete. Szilágyi Katalin: Egyéniségétől függ. Valakit már akkor is „beállt” embernek tekinthetnek, amikor ő még úgy érzi, valami nincs egészen rendben. Vagyis még nem érzi otthon magát a munkahelyen, vagy ilyesmi... Antal Lajos: Addig, amíg arra alkalmassá válik, hogy önálló munkát végezzen ... Találkoztatok-e már azzal a bizonyos „mélyvízzel” és milyen volt? Magdi: Ha egy nagy bolt pénztárát mélyvíznek lehet nevezni, akkor igen. A képesítésem egészen más, de itt volt rám szükség, a pénztárban, ezt is meg kellett tanulni. Kati: Erről csak annyit, hogy akkor, amikor kineveztek, nem is igen tudtam, mi vár rám. Most, egy évvel idősebben, nem biztos, hogy el merném vállalni... Marika: Azelőtt már dolgoztam gép mellett. Beültem szépen a helyemre, senki se vett észre. Most gyártásközi meós vagyok, oda-vissza kell sétálni egy szalagsoron, hát — az valami borzasztó volt: először végigmenni. Van vagy ötven méter... Lajos: A mélyvíz az önálló munka. Nincs kire támaszkodni, azonnal dönteni kell, egyedül és felelősséggel. Ezt próbálom most... Mindenkinek van egy véleménye önmagáról. Megegyezik-e ez munkatársaitok, vezetőitek rólatok kialakított véleményével ? Egyáltalán: fontos-e ez? Marika: Igen, ez nagyon lényeges. Úgy gondolom, nálam ez a kettő egyezik. Magdi: Nálam is. Kati: Rólam, azt hiszem, többet feltételeznek, mint amennyit én magamról tartok, képzelek. Bizalmat adtak — előre. Antal Lajos: Azt hiszem, nálam egybevág a kettő. Sipos József: Bennem még vannak tartalékok, amikről talán a munkahelyemen nem is tudnak. Azelőtt nyüzsgőbb voltam, többet dolgoztam a közösségért — a KISZ-mun- kára gondolok. Azt hiszem, a pénz sem lényegtelen. Annyit kaptok-e, amennyit korábban elképzeltetek? Magdi: Ezerháromszáz fogalom utáni pótlék, hát ez rint az alap — erre jön a törném valami nagy pénz. Akik most végeztek, többel kezdik ... Marika: 13 forintos órabérem van, ez — mondjuk megfelelő. Sípos József: A mi kategóriánkban 3200 a minimum, de próbaidősként csak 2600- at kaphatok. Várni kell... Antal Lajos: Háromezer forintra soroltak be. Vannak juhászok, akik ennek több, mint a dupláját keresik. Mind a ketőt reálisnak tartom, mert arányban áll a végzett munkával. S végül: hogyan tovább? Magdi: Pénztárosi vizsgát szeretnék tenni, aztán tanulni még valamit. Marika: Gimnáziumba járok, szeretnék jól vizsgázni. Egyszer talán főmeós leszek ... Kati: Először is szeretném befejezni a gimnáziumot, aztán egy féléves tanfolyamra készülök, megtanulni azt, amit a gyakorlatban most csinálok. Antal Lajos: Munka mellett a mezőgazdasági főiskolát szeretném elvégezni... Sipos József: Én is tanulni szeretnék. Most járok a számviteli főiskola előkészítőjére. Ügy néz ki: a következő 10 évben itt fogok dolgozni, sőt, ha rajtam múlik: nyugdíjig... Baraksó Erzsébet — Mégis sokszor azt tartják tehetségesnek a szülők, pedagógusok, aki kitűnő minden tárgyból. Miért van ez? — Nem lenne igazságos csak az iskolákra hárítani a felelősséget, ha a tehetség értelmezése, megítélése egyoldalú. Ez a társadalomban, a közvéleményben meglevő értékítélet, az iskolának viszont az a feladata, hogy minden gyermekből felszínre hozza a legjobb képességeket. — Ezt má még az iskolai értékelés, osztályozás, a korábbi, átlag szerinti besorolás nagyon nehezíti. — Ma már azért egyre inkább elérjük, hogy az iskoláinkban ne csak a jegyek, a napi feleletek alapján mérlegeljék a gyermekeket. Az igazán jó nevelőnek meg kell látni a sokszor csak közepes osztályzatokkal „szereplő” gyermekben is az egyes tárgyak iránti vonzódást. A tanterveink éppen ezért is a nyitottságukkal szolgálják az árnyaltabb nevelést, hisz’ a törzsanyag és a kiegészítő anyag elkülönítése lehetőséget ad a differenciáltabb foglalkozásra. Úgyszintén megvannak a lehetőségek az úgynevezett tehetséggondozásra is. Erre az általánosban a szakkörökben, a gimnáziumban a fakultatív tárgyak tanulásával nyílik mód. — Hiába átlagon felüli tehetség egy fiatal egy tárgyból, ha a többiből rosszul áll, Fiatalok a nagyüzemi tehenészet gépei között. (MTI fotó) tek nélkül aligha lehet valaki egy területen kiugró, esetleg a szakmája, vagy tárgya „művésze”. Gondoljunk csak egy ügyes kezű, jó formaérzékű fiatalra, aki műbútorasztalos-tehetség, akár művésze is lehet a szakmának. De ahhoz mégis csak kell némi anyagismeret, művészet- történeti és esztétikai alap és még néhány más ismeretkör is ... — Elkallódhatnak-e manapság tehetséges fiatalok, vagy ez teljesen kizárt? — Meggyőződésem, hogy az igazi tehetség nem kallódhat el, utat tör magának. De sokszor a beérés alkati sajátosságoktól is függ, hiszen vannak, akik korábban beérnek, vannak, akik később, felnőttkorban „robbannak”. Igen sok múlik a szülői házón, ahol megalapozhatják, vagy el is ronthatják a tehetséges fiatal útját. — Milyen munka vár az itt végző fiatalokra? — Az itt végzők feladata lesz a korszerű szakosított állattartó telepek gépeinek, termelő és járulékos épület- gépészeti berendezéseinek kezelése, folyamatos karbantartása, az üzem közben előforduló kisebb javítások önálló végzése. — Milyen képesítést szereznek a tanulók? — A második év végén hegesztő betanított munkás oklevelet, majd tralkitorve- zetői jogosítványt szereznek. A szakközépiskola elvégzésekor, az érettségi bizonyítvány mellé megkapják az állattartó-telepi gépész szakmunkás-bizonyítványt is. — Milyen előnyök illetik meg a tanulókat? — A 2—4. osztályban tanulóink, a tanulmányi eredményektől függően, havi 110 —650 forint ösztöndíjat kapnak, emellett az egyes tsz- ekkel, állami gazdaságokkal társadalmi ösztöndíjra, havi 250—500 forintra is köthetnek szerződést. A távol lakóknak kollégiumi elhelyezést biztosítunk. (P) Beszélnek róluk A néptáncos házaspár Szép esküvőjük volt; színpadi ruhába öltözve álltak sorfalat a táncosok, ők voltak az elsők, akik gratuláltak. Huszárikné Benkei Éva akkor már évek óta tagja volt a táncegyüttesnek, amikor az egyik próbán megismerkedtek. Most már tizennégy éve annak, hogy Éva az együttesben táncol — kivéve azt az időt, amikor a fisfiuk született. Azóta ismertek személy szerint is a városban, amióta a táncház népszerűsítésével kísérleteznek, illetve művelődési házakban, iskolákban, vagy éppen ott, ahová meghívják őket, bemutatókat tartanak. A leggyakrabban az Igrice együttessel szerepelnek együtt. Egy átlagos hetük valahogy így alakul: hétfőn Hu- szárszki László tart próbát a tanárképzőn, saját csoportjának. Este mindketten együtt próbálnak a Szabolcs- Volánban. Kedden Éva vezet egy utánpótlás csoportot a 2-es iskolában, szerdán egy másikat a városi művelődési központban, este közös próba a nagy együttesben. Csütörtökön újra tanárképzős próba, pénteken újra a 2-es iskola, szombaton próba a VMK- ban, emellett elvileg még működik egy klub a néptáncosoknak, szerdán és szombaton. Maradt tehát a vasárnap: amikor általában a táncházakat rendezik. Ehhez jönnek a fellépések, tavaly körülbelül harmincszor szerepeltek nagyobb nyilvánosság előtt. Hogy jut minderre idő, s egyáltalán, miért tartják mindezt ilyen fontosnak? Laci ezt szokta mondani: szenvedélye a néptánc. Éva elmesélte, hogy valamikor általános iskolás korában szeretett volna bekerülni egy táncegyüttesbe, de nem vették fel, mert alacsony volt. Talán akkor keletkezett valami makacsság, hogy csak- azértis... Főfoglalkozásuknak semmi köze mindezekhez. A férj a SZÁÉV-nél dolgozik: hivatalosan teljesítményelszámoló, közismertebben normás, Éva a nyíregyházi zeneiskolában gazdasági vezető. Munka mellett szerezték meg mindketten a néptáncoktatói képesítést. Huszárszki László pedig a népművelési intézetben végzett táncházoktatói tanfoly&mot. Színpadon ritkán táncolnak együtt, mindössze 3—4 táncot. A színpadi munka nagy figyelmet követel, mindenkinek az a párja, akivel eredetileg tanult. Ha táncházakban, bemutatókon szerepelnek, felszabadultabb a hangulatuk. Hét táncrendet tanítanak, a kedvenc: a mezőségi, mert ez a legszebb és a legnehezebb. (b.e.) if ioitiKnÉ didUn m ■ IB $ BB & V & VB ii B $ VB k B m inarnnnn
