Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
Zelk Zoltán: Álmomban hajam visszafeketült Acsargó emlékek lopóznak utánam, acsargó emlékek rám is rámtalálnak, acsargó emlékek tepernek, kötöznek, s hurcolnak is vissza már olyan vidékre, ahol mert fiatal, boldogtalan voltam. Acsargó emlékek tükröt is emelnek, patakot és folyót kergetnek elébem, gyűljenek tengernyi tükörré, hadd lássam: hajam visszafeketült----------oda koronás vénségem, oda diadalmam! Géczi János: Ringlispil időnk Gyermekkori rétek forgószél-hintáján Pörögnek forognak valamennyi lányok Pislognak libbenő szoknyák alá Kölyöknyi bokrok csenevész vagányok Szemük pattan mint pitypangbuborék Ha beakad íjas kis semmi ágba Ujjaik hegyére körömnyi fény ül Akárha ülne papírmadárka Köröznek fennen egymás után Varkocsok V-je húzó vadlibák Láncostól szakadnak ringlispil-időnkből Horizont-körünk túlsó oldalára S Ariadne-ökörnyálak végén Thészeusz-arcaink Oláh János: életösztön egyre jobban csak az nyűgöz le hogy élek eleinte túl a személyes kudarcon volt másra is emlékeztető hazudni tudtam hogyha kellett nagyravágyás sarkallt sokát tartott túlzottan soká rájönnöm hogyha fölveszem a kesztyűt mit veszítek el törvényeik már konzervatív hátam mögött életösztönöm forgat lehetnék még több is mint amire valaha vágytam hogyha mindez megkísértene mégegyszer lehet hogy meg se próbálnék ellenállni szavak esztelenség hiány-kézjegyével ellátott papírok vén kereskedője indulóban villan föl a keresztrejtvény megfejtésének régen áhított elve a megoldás mit annyi éve kerestem hogy akaratlan és végleg elfeledjem Orsovai Emil: Egy vers? Egy vers? — Száz vers annyit nem ér, mint a verejtékkel kitermelt kenyér egy gramja, — ha nem azokért beszél, kiket a hajnal már a gyárban ér, vagy napestig a szántón cserz a szél, kiknek sorsától terhes minden pillanat, akik teszik, munkával, sebbel vérezik, hogy egyáltalán világ létezik, s mű születhet meg a nap alatt. Révész Napsugár rajza Az orvos írt valamit, kitépett több receptfélét is, aztán nagyot sóhajtva felállt. — Bizony, hetvenévesen már nem lehet úgy táncolni, mint valamikor a bálban. — Nem táncoltam én akkor sem — felelt Kulcsár Mihály. — Sose tanultam meg. Valahogy úgy alakult, hogy nem állt rá a lábam. Nem tette hozzá, hogy a feleségét is úgy vette el, aratási szerelem volt, nem bálban kezdődött. Vilma szedte a markot. Azóta szereti a szalma illatát, az izzasztó nyár testszagát, mert az volt egykor a párna, a paplan, s még a nászágy is. Az orvos elment. A fogatos visszajött, hogy nézze-e meg Vilma nénit a postán? Igaz, az orvos úgyis a mentőért telefonál, akkor megtudja ő is, és biztosan szalad hazafelé. — Ott a pálinka a kre- dencben — szólt Kulcsár Mihály, de olyanfajta hangnemben, mintha a feleségét utasítaná. — Van ott három pohár. Vegyél ki kettőt, és szolgálj ki bennünket. Ügy innék egy cseppet. Vad, erős almapálinka volt, úgy folyt le a torkukon, mint a láva a hegyoldalban, s égetett mindent, ami az útjába került. Kopogtattak. Két barnakabátos mentős lépett be, hord- ágyat hoztak. — De gyorsan ideértek! — nevetett a fogatos. Óvatosan a hordágyra fektették, s már vitték volna ki az ajtón, amikor Kulcsár Mihály felmordult: — Hol a kucsmám? Kucsma nélkül egy tapodtat se megyek! A mentősök finoman letették, szinte nem is zökkent a hordágy. A fogatos ugrott, kereste volna a kucsmát. Sima szőrű fekete jószág volt, áruházban vette. (Azelőtt vásárra jártak ilyesmiért.) Mihály bácsi bizonygatta, hogy kucsma nélkül nem lehet manapság járkálni decemberben, meg a haja is ritkult már, olyan a feje, mint a vedlő kutya szőre. El nem árulta volna, hogy az időt akarja húzni. Persze, fontos az a kucsma, de hol lehet Vilma? Mit keres a postán? Csak nem a gyerekeket értesíti? Máris? Telefonál? Táviratozik? Telefonálni is szokott néha, ő megszokta, de Mihály bácsi nem tudott megbarátkozni azzal a masinával. A fogatos a kocsiderékból hozta a kucsmát, s mint győzelmi serleget, úgy lengette Mihály bácsi felé. Az öreg dörmögve feltette, s most egyszeriben mintha nem is örült volna neki. Mire a mentőautóhoz érkeztek a kapunál, megjött Vilma néni is. — A gyerekeknek táviratoztam! — súgta gyorsan az emberének. — Ne tessék félni, meggyógyul a bácsi! — mondta az egyik mentős és igazán barátságos embernek látszott. — A kórházban összedrótozzák, szilveszterkor meg táncolni fog, mint egy csitri lány! Régen féltek az öregek, ha csontjuk törik, mi lesz. Az orvostudomány ma nagy dolog. Nem számít egy ilyen kis baleset. — De nem tartják tán bent? — kérdezte egyszerre rémülten Vilma néni, mert épp most jutott eszébe ez a lehetőség, s ettől megijedt. — Mi fogjuk hazahozni! — mondta a mentős. — Ne tessék idegeskedni, délre főhet a paszulyleves, itthon lesz a bácsi. Mielőtt betolták volna az autó gyomrába a hordágyat, Vilma néni közel hajolt Kulcsár Mihály kucsmájához és suttogott: — Estére biztosan itt lesz mind a három! Mit főzzek? — Tyúkot is ölhetnél — felelt Mihály bácsi. — Nem, ne tyúkot, kacsát! Vágjál le két kacsát, nehogy kevés legyen. Biztosan megjönnek. A z autó kerekei kipörögtek a havas árokparton, nehezen indult, de aztán meglódult. A fogatos megsimogatta Vilma néni karját, fellépett a bakra, és rántott egyet a gyeplőn. Vilma néni egy darabig nézett utánuk, aztán rohant a konyhába, tányért, kést elő, s hajtja be a kacsákat a szín alá, hogy kettőt — vagy hármat is? kettőt a múltkor is úgy megettek, hogy Miska tán még kért volna! — levágjon. Estére biztosan megérkezik mind a három ... Kun István MEGYÉNK TÁJAIN Ramocsaháza H vol a főúttól és a vasútvonaltól, de nem elszigetelten. Ez jellemző Ramo- csaházára, az 1750 lelkes nyírségi falucskára. Homokdombok veszik körül a települést a jellegzetes akácerdőkkel. A fűrészgép sivítása messzire hallik, most is ritkítják az akácost. Terebélyes tölgyek, hosz- szúra nőtt nyárfák teszik változatossá a tájat. Néhány ^homokdombnak talán a gyerekek örülnek a legjobban: szánkóval csúsznak le a maradék havon. Az ódon kastély és a falu másik végén lévő, padlásszobával épített ház közé vagy száz tömblakás ékelődött. Vasboltja és eszpresszója is van a falunak, de nem ezekre büszkék az itteniek. Elsősorban arra, hogy termelőszövetkezetük évek óta egyenletesen, jól gazdálkodik. S talán még büszkébbek arra, hogy szeretett fővárosunkban, Budapesten utcát neveztek el Mező Imréről, Ramocsaháza szülöttéről, az 1956-os ellenforradalom mártírjáról. A falu közepén jól mutató emléktábla áll, 1967-ben helyezték el a falu lakói a mártír születésének 50. évfordulóján. Még egy híres szülötte van a falunak, Dobi László ezermester, aki már Budapesten dolgozott, amikor feltalálta az önműködő vasúti sorompót. Fia örökölte a tehetségét, a vasas szakma szeretetét és most is itt él a faluban. Munkahelye a szomszéd községben van,, a nyíribronyi tsz gépműhelyét vezeti. Két lakás található itt, amelybe gyűjtőknek, múzeológusoknak, vagy néprajzosoknak is érdemes belépni. Oláh Ferenc magyar—orosz szakos tanár háza éppen a tsz- irodával szemben épült. Gazdag magángyűjteményében megtalálható a település múltjának legtöbb tárgyi emléke. A tágas orvosi lakásban is bőven találni szemet gyönyörködtető tárgyakat. A körzeti orvos egyik fia hobbiból a tunyogmatolcsi fazekasmesternél tanulgatott és korongjával sok szép, értékes terméket állított elő. A legszebb termékekből várhatóan még az idén hobbikiállítást rendeznek. Az 50-es és főleg a 60-as években új negyed épült a falu déli részén, a Lenin utca környékén. Takaros házak sorakoznak itt, s az építkezési kedv nem csökkent, további új házak épülnek a közelben. Az úthálózat nem mondható jónak, a Volán járatai ezért nem tudnak bekanyarodni a negyedbe. A bolti ellátás viszont javult, hosszú és jól mutató faházat helyezett ide az áfész, s benne vegyesboltot rendeztek be. A falu arculata jól mutat, az ellátás jónak mondható. Az ugrásszerű fejlődés 1961. május 1-én következett be: ekkor, illetve csak ekkor gyulladt ki a fény Ramocsaházán. A kései villamosítás mellett a tsz-t is viszonylag későn szervezték: a termelőszövetkezet megalakítására szintén 1961 elején került sor. Ezt követően gyorsan követték egymást az események. Megnyitották az óvodát, felépült a bölcsőde és az emeletes iskola. Az új orvosi rendelő, az egészségház most épül, tavasszal, vagy nyár elején kezdik benne a gyógyító munkát. A település közigazgatásilag Baktalóránt- házához tartozik. A tanács itteni kirendeltségét Varga Erzsébet vezeti. Mint mondja, hetente háromszor tart fogadónapot. Az előző nap nem kevesebb mint tizennyolc ügyfelet „könyvelhetett” el. Egyik csütörtökön a nagyközségi közös tanács elnöke, a másik csütörtökön a vb-titkár tart fogadónapot, így az ügyintézésre nem lehet panasz. Nincs is. A távolság a két település között 10 kilométerre tehető. Sokan azt akarják, hogy ez a távolság jelképesen csökkenjen. A kirendeltségvezető tájékoztatása szerint a falugyűlésen sokan kértek gázcseretelepet. Az volt a jogos indokuk, hogy a környéken lévő sok fa ellenére korszerűbb módon, gáztűzhelyen akarnak főzni. Több család panaszkodott, hogy nem tud hol főzni: ezek a családok C-lakást kértek. De kiderült, hogy a kérelmezők egy része nem tudja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek a C-lakás építéséhez szükségesek. Többen panaszolták, hogy a belvízelvezető csatornát néh.ányan nem tisztítják, így a dugulás miatt a víz hasznos belterületeket önt el. A tanács intézkedett: felszólította az érdekelteket, hogy bírság terhe mellett végezzék el a szükséges munkát. A gyors intézkedéseknek megvan a haszna, nagyobb belvízveszély nem fenyegeti a települést. A tanács persze nem tud mindenben ilyen határozottan és eredményesen intézkedni. Az úthálózat javítására egyelőre nincs lehetőség. A válaszok között elhangzott, hogy a gázcseretelep még ez év végéig átadásra kerül, egyszerre kilencven palackot lehet majd elhelyezni benne. Az orvosi rendelő átadását egyelőre hiába sürgették, az építők munkáját hátráltatja az időjárás és az anyaghiány. A buszközele- kedés javulását sokan örömmel nyugtázták, de egyúttal további javulást kértek. Persze nem csupán „kívánságműsor” volt a falugyűlés. Több figyelemre és intézkedésre érdemes javaslat is elhangzott. Bagoly Albert például azt javasolta, hogy az illetékesek vegyék kezükbe a társadalmi munka szervezését, s a lakosság segítségével tegyék szebbé és vonzóbbá a falut. Társadalmi ösz- szefogással, a tsz segítségével a járdahálózat is kiépíthető. Dr. Király János állatorvos arra hívta fel a figyelmet, hogy a baktaló- rántházi vágóhíd kapacitása nincs kihasználva, ugyanakkor a társközségek bőséges állatállománnyal, vagyis alapanyaggal rendelkeznek. összefogással, az áfész és a termelőszövetkezetek koordinálásával a húsellátás helyből javitható. A tsz-iroda közelében új köntösben áll a postahivatal, nem régiben felújították. Az iroda udvarán új épületek téglája vörösük. A közös gazdaság két fontos szakemberének épít itt szolgálati lakást. A tsz-irodán erdei faház kicsinyített mása hívja fel magára a figyelmet. Azt mondják, a múlt év augusztus 20-án megrendezett munkás-paraszt találkozó emléke ez. A baktalórántházi erdőgazdaság munkásai ajándékozták a faházikót. Körötte a falon bekeretezve számos elismerő oklevél. Valamennyi a jó munka eredménye. Az egyik oklevél azt tanúsítja, hogy a ramocsaházi közös gazdaság az 1977. gazdálkodása révén elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. A tsz gazdálkodásáról Hilbert Ödön elnökhelyettes ad rövid tájékoztatást Azzal kezdi, hogy a falu határa igen változatos. A talaj összetétele szinte kilométerenként változik. A tőzeges, a homokos és az agyagos talaj mellett a vizenyős legelő is megtalálható. A siker egyik titka az, hogy a mezőgazdászok alkalmazkodnak a föld változásaihoz. A belvíz a határban is ellenségnek számít, de többnyire eredményesen küzdenek ellene. Az utóbbi években jelentős összegeket költenek beruházásokra. Tavaly modern dohányszárítót építettek, idén 600 férőhelyes juhhodály épül. Az elmúlt év Ramocsaházán sem mondható igazán sikeresnek. A tsz mintegy kétmillió nyereségre számít. Eredetileg 200 vagon almát terveztek, s a fagy miatt csak 40 vagon almát takarítottak be. Ha kedvez az időjárás és a beruházások megtérülnek, a tsz-irodába újabb oklevelek kerülhetnek. Repellik Miklósné báránybéléses ködmönt visel, a tsz-iroda közelében találkozunk vele az utcán. Azt mondja, nagy kár, hogy a nők téli foglalkoztatását még nem oldották meg a tsz-ben. A közelmúltban ezért vállalt munkát a demecseri szövőgyárban. Munkásbusz viszi-hozza. A közlekedésről említi: „Furcsa ez a buszjárat. Nyíregyházára Székelyen keresztül gyakrabban be lehet jutni, mint Baktalórántházára.” B idai József, a tanács előadója tőzsgyö- keres ramocsaházi. Mint mondja, több kérvény és intézkedés után újabban naponta 11 buszjárat megy innen Nyíregyházára. Ugyancsak 11 azoknak a C-lakások- nak a száma, amelyek a 60-as évek végén épültek. Mint példaképet említi Csorba Lajost, aki nem tartott igényt ilyen lakásra, a Rákóczi utcán vett házat népes családjának és mind a három fiának „szakmát adott a kezébe”. Budai József még hosszan sorolhatná azokat a példaképeket, akik 1961, vagyis a tsz megalakulása, a villanyfény megjelenése óta sokat tettek a falu fejlődéséért. Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. február 18.
