Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
1979. február 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Elsősegély □ jövőben vizsgával zárulnak az elsősegély- nyújtó tanfolyamok. A sikeresen vizsgázók felkészültségükről igazolványt, az általános iskolások pedig jelvényt kapnak. Az elmúlt évben Sza- bolcs-Szatmárban 653 elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveztek. A megye vöröskeresztes alapszervezeteiben évente mintegy 7500 általános iskolás, valamint 900 közép- iskolás tanuló sajátítja el az elsősegélynyújtás elemi ismereteit. Ezenkívül 3500 felnőtt vesz részt a megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben alapfokú elsősegély- nyújtó tanfolyamokon. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy közülük adott esetben az elvárhatónál lényegesen kevesebben vállalkoznak tényleges segítségnyújtásra. Nem bíznak tudásukban, úgy érzik, nem vált igazán készségükké az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazása A Vöröskereszt legutóbbi, 1977-es kongresszusán határozatot hozott az elsősegélynyújtó oktatás színvonalának emelésére, a gyakorlati képzés hatékonyságának a növelésére. A közelmúltban megkezdődtek azok a tanfolyamok, amelyeken az oktatókat — pedagógusokat, iskolaorvosokat, védőnőket és más egészségügyi szakdolgozókat — képezik ki, illetve képezik tovább. Megyénkben 600-an vesznek részt ezeken. A kétnapos — összesen 16 órás — foglalkozásokon elsősorban a gyakorlati teendőkre készítik fel őket. A technika fejlődésével, a motorizáció általánossá válásával különösen előtérbe -került-az' elsősegélynyújtás. Az egészségügyi törvény megszabja, hogy az üzemekben átlagban 500 dolgozónként egy-egy felkészült elsősegélynyújtó álljon rendelkezésre. Nem kapnak azonban szervezett elsősegélynyújtó képzést jelenleg hazánkban a gépjármű- vezetők. A Magyar Vörös- kereszt a Magyar Autóklubbal közösen népszerű ismeretterjesztő leporellót ad ki „Amíg a mentők megérkeznek” címmel. A színes, illusztrált kiadvány várhatóan az év közepére — egyelőre mintegy 150 ezer példányban — jelenik meg. □ Vöröskereszt a későbbiekben tárgyalásokat tervez a KPM- mel is. Azt szeretné elérni, hogy a könyvecske a jövőben ugyanúgy a gépkocsik nélkülözhetetlen tartozéka legyen, mint a mentődoboz, vagy a biztonsági öv. A tervek között szerepel a „sárga angyalok” elsősegélynyújtó kiképzése is. 'Felvetődött a Vöröskereszt és a természetbarát-szövetség vezetői között: szervezett elsősegélynyújtó oktatásokon vegyenek részt a túravezetők is. S. L Olvasónk írja CSAK EGY MÉRETBEN A kismamacipő jó szolgálatot tesz az egész nap talpon- lévőknek. Bolti eladó vagyok, így érthető, szívesen viselem a száras cipőt. Az ára is elérhető. Egy lényeges kérdésre mégis felhívnám az ipar figyelmét: az erősebb lábszárúak nem tudják befűzni a cipőt, mert csak egy- • féle szárbőséggel készül. Kérésünk: bővítsék a méretválasztékot — közli levelében Nagy Pálné, mátészalkai olvasónk. A NYÍREGYHÁZI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA. SZÖVŐDIK ITT BARÁTSÁG ÉS SZERELEM. SZÜLETNEK NAGY ELHATÁROZÁSOK, FOGALMAK, S VANNAK AKIK ENNEK AZ INTÉZETNEK A FALAI KÖZÖTT KEZDENEK BIZONYÍTANI, HOGY MEGFELELNEK A KOMMUNISTÁK BIZALMÁNAK. Főiskolás párttagok Mi a véleménye Hahner Lajos Pálfi József Vasas Hona Á fegyelmezetlen munkásról Minden friss diplomás visz magával valamit az életije. A szakmai ismeretek mellett emberi tartást, szorgalmat és helytállást, alkalmazkodási készséget és elkötelezettséget az ügy mellett, vagy mást. Töibb százuk közül néhányan még gazdagabb útravalóval indulnak. Azok, akiknek itt szavaztak bizalmat, itt lettek a párt közikaitonái. Megállják a helyüket Dr. Pintér István tanszék- vezető, a pártvezetőség megbízott titkára így összegezi a hallgatók körében végzett pártépítő munkát: „Három alapszervezetünk közül az elmúlt négy évben a kertészeti karon működő II-esben tevékenykedő párttagok végezték a legeredményesebb pártépítő munkát. A hallgatók köréből 13 fiatal párttag innen került ki. Itt tervszerű, céltudatos a párttaggá nevelés. És ami nem mellékes: visszahalljuk, hogy az életbe kerültek megállják a helyüket.” Illés Ottó üzemmérnök a Szamos menti Állami Tangazdaságban. Rudolf Irénke a rálkamazi Győzelem Tsz- ben igyekszik bizonyítaná. Tóth Erzsiké a pályaválasztási tanácsadó munkatársa. Itt irányítja e szép pályára a fiatalokat. Nagy Sándor az újfehértóí Lenin Tsz-ben kamatoztatja szakmai ismereteit, Csalami Pista a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz- ben dolgozik. A munkahelyeken. folytatják az intézetben megkezdett pártmunkájukat. Néhány éve egy itt végzett fiataltól levelet kapott az egyik tanár. Ebben arra kérte, legyen a pártba az ajánlója. Vállalta. Próbáltam megfejteni annak a titkát, miért éppen a kertészeti kar pártszervezetében kiemelkedő a pártépí- tő munka. Elsősorban azért, mert itt foglalkoznak nagy ügyszeretettel a kezdő fiatalokkal. Az arra érdemeseket megfelelően választják ki. Ellátják őket KlSZ-fela- datokkal, . megbízatásokkal. Dr. Varga Imre, az alapszervezet tapasztalt szervező titkára különösen nagy szeretettel és körültekintéssel foglalkozik a fiatalokkal: „Igaz, hogy a 13 fiatal párttag közül már mind végzett, kirepültek szárnyaink alól, de jól dolgoznak, visszajárnak és kötődnek hozzánk. Különösen, ha úgy érzik, valamiben elbizonytalanodtak és tanácsunkra várnak. Ez nagyon jó érzés, olyan kontroll, mely bizonyítja: nem volt hiábavaló a törődés.” Egyik alkalommal Illés Ottó kereste meg Imre „bácsit”. Gondjai voltak az üzemszervezéssel. Valami nem tetszett neki. „Szókimondó fiú volt itt is. Féltettem, még valami baklövést csinál, de aztán sikerült megóvni” — magyarázza Varga Imre. Pintér Istvánt is kellemesen meglepte Csalami István bizalma, aki szakmai tanácsért kereste fel. Mérce a képesség szerint Tervszerűen foglalkoztak a nevelési tervben megjelölt fiatalokkal. Valamennyi nek volt KISZ-megbízatása. Mindenkinek saját képességéhez állították a tanulmányi mércét. Nem törekedtek maxi- mallzmusra. De arra igen, hogy annyit produkáljon a pártba jelentkező hallgató, amennyire képes. Figyelemmel kísérték emberi tartását, tanárainak véleményét, a jelöltek politikai és szakmai fejlődését. Olyan emberi, baráti közelségbe igyekeztek kerülni ezekkel a hallgatókkal, hogy alaposan megismerték tulajdonságaikat és gyenge pontjaikat. Tudták azt, hogy Illés Ottó például levelező tagozaton végzett a Szamuely szakközépiskolában, később kertészként dolgozott a főiskolán, s így jelentkezett a felvételin, s küzdötte végig a három esztendőt. _ Egyik ajánlója a KISZ-szérvezet volt, a másik Varga Imre, aki nemcsak a szakmára tanította, 1 hanem politikára, helytállásra. így beszél róla: „Én voltam a pártösszekötő tanára is. Nem volt meglepetés számunkra, hogy a gyakorlati munkában példás volt. De az már igen, hogy minden hallgatótársá- pak készségesen segített.” Sok hasznos beszélgetés előzte meg Rudolf Irénkének, az intézet KISZ-bizottsága egykori ágit. prop. titkárának a felvételét is. „Kiforrott módszer szerint dolgozunk” — fogalmazott Varga Imre, amikor a pártösszekötő tanárok munkájának fontosságáról szólt. Felvételtől diplomaosztásig kísérik végiig ugyanazok a pártösszekötő tanárok az évfolyamokat. Így módjukban áll megismerni a leendő fiatal szakembereket. Kiváló példa erre dr. Puskás Lajos. Legalább 10 fiatal útját egyengette a pártba való felvételig. Azóta is baráti szálak fűzik hozzájuk. Hat éve ez a pártmegbízatása Puskás tanárnak. Á kosaras „protekciója" Tudja családi eseményeiket. Hunyadi Jánost és feleségét tanította. Tudja, mikor született gyerekük, s hogy 3 másik tanítványával a HÜN- NIACOOP-nál dolgozik Kisvárdán ez az áldozatkész fiatal szakember. Nagy Beatrixt és Maráz Editet is ő nevelte. Editnek még „protekciója” is volt, mert kosaras. „Én voltam a sportkör elnöke.” Most is van, akivel törődjön. Ez a pártmegbízatása. Szántó Magdolnát említette, akinek kiváló emberi és vezetői tulajdonságai vannak. Aztán a már jelentkezett Szabó Anikó képességeit, tehetségét dicsérte. Puskás Lajos azt vallja, hogy ezt a munkát nagyon kell szeretni, csak akkor jár sikerrel és okoz örömet. Ügy tűnik megszereti a fiatal tanár, Helmeczi István is. Ö néhány hónapja ismerkedik ezzel a szép pártmegbízatással. Nincs tehát titok. Vagyis a titok nem más, mint alaposan megismerni a fiatalokat, s az arra alkalmasakat segíteni, nevelni. felkészíteni, hogy bátran kopogtassanak, mint ezek a fiatalok tették. Farkas Kálmán „A vállalatok, üzemek felelős vezetői következetesebben érvényesítsék a törvény adta szankciókat a fegyelmet rontó, a gyakran munkahelyet változtatókkal szemben”. (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.) AKI FEGYELMEZ, Hahner Lajos, a Magyar Posztógyár nagykállói gyárának igazgatója: — Hatszázan dolgoznak nálunk, s évente kétszáz körül van a ki- és belépők száma. Van ugyan több mint ötszáz emberünk, aki huzamosabb ideje itt van, de akad 60—80, aki évente akár többször is cserélődik. Vagyis a többség az ipari munkát elsődlegesnek tekinti. Amikor idejöttem 1977-ben, akkor többen voltak, akik a dohánytörés, az almaszüret idején vették ki a szabadságukat, el is mentek a gyártól, mert a mező- gazdasági munkát fontosabbnak tartották. Ma már úgy ütemezzük a szabadságot, hogy ezzel ne legyen baj. — A másik gond a gyár- bah az italozás volt. Bevezettük a rendszeres szondázást, mégpedig nemcsak műszak előtt, hanem műszak után is. Először mindenkit figyelmeztettünk, csak utána következett a fegyelmi. — Hiszek abban. hogy lehet nevelni az embereket. Ezért az első hibánál nem akarjuk „agyoncsapni” őket, azonnal felmondani nekik, hanem módot adunk a változásra. Az eddigi eredmények bennünket igazolnak. AKI VÉGREHAJT, Pálfi József, a kártolt fonoda művezetője: — Fegyelmezni nemcsak lehet, hanem kell is. Nekem például elég jó gyakorlatom van abban, hogy észrevegyem, ha valaki ittasan akar munkába állni. Igaz, ezt a nőknél nem tapasztaltam, de korábban a férfiaknál ez volt a szokás. Én Csepelről, a törzsgyárból jöttem ide 1974-ben. Az biztos, hogy az eltelt öt év alatt a fegyelem szempontjából óriási javulás van. — A művezető közbülső helyzetben van. Nekem is vannak főnökeim, akik követelnek tőlem és nekem is követelni kell. Sokat szükséges magyarázni a dolgozóknak, néha többet, mint egy olyan helyen, ahol régóta dolgoznak. Hajlamosak a munkavédelmi szabályokat megsérteni, pedig azok értük vannak. — Nemcsak a munkásokat nézem, hanem a gépek állapotát is. A fegyelmezetlenséget erre is vissza lehet vezetni. Pedig az kihat a minőségre, az anyagtakarékosságra. Először a figyelmeztetés, a meggyőzés szükséges, megértetni mindenkivel az üzemi fegyelmet. AKIT FEGYELMEZNEK, Vasas Ilona fonónő, a Május 1. ifjúsági brigád vezetője. — Ahhoz szoktam, otthon arra tanítottak, hogy inkább rendes munkát végezzek. Még ha kevesebb sikerül, akkor is. Szerintem csak így lehet jól dolgozni az üzemben. Nekem tavaly 135 százalék volt az átlagteljesítményem, a múlt hónapban is négyezer forinton felül kerestem. — Az emberek változók. Olyanok is dolgoznak itt, akik szeretnek elcsavarogni, nem érdekli őket, any- nyira a munka. A brigádon belül figyelmeztetjük- őket, de a csoportvezető szintén ott van, aki megfigyeli, ki hagyja többször ott a gépet. Mert a gépek állandóan mennek, ha otthagyják őket, akkor legfeljebb több lesz a szakadt szál, nem vigyáznak úgy a minőség javítására. — Aki szeretne többet keresni, az igyekszik a munkában. Mégis fizetéskor vannak, akik irigykednek a másikra, amiért többet keresett. Azt már nem nézik, hogy ő mennyivel gondosabban, fegyelmezettebben dolgozott az egész hónapon keresztül. Lányi Botond Z ötyög velünk a vonat. Csenger és Mátészalka, Mátészalka és Nyíregyháza között minden állomáson és megállóhelyen megáll. Megáll, megindul, de az iramodástól még mesz- sze a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vonatoknak sajátos közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek—hétfői munkásjegyeket ilyenkor kiszorítják. a nyugdíjas-, félárú és az egészárú jegyek, a „retúrok”. Nem túlzás azt se mondani, hogy nagymamákkal telik meg a vonat. Ülök és hallgatom őket. Félszáz kilométernyire a várostól velük üzen egy másik életforma. Fonott kosarak. táskák, szatyrok. Illatos jonatánalma, töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. A városkörnyék ízekkel üzen, nemzedék utazik nemzedékhez. Még alig vagyunk a kocsiban, amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire kisütöttem a tésztát, de tudja, hogy van. Azok nem sütnek maguknak. Megveszik a presszóiban... — Olyan is az. Én meg egész nap hús után szaladgáltam ... — Az enyimek csak szüretkor voltak itthon. Ünnepen én voltam náluk. Az „enyim” „i”-jében érzik a Nyírség, de a beregi táj is üzen a tiszta hangzókkal, a képes beszéddel, összeszámolni se lenne könnyű, hogy hány falu üzenetét hordja a vonat. — Mérnök a fiam . . — Két unokám van. Most kaptak a lányomék lakost... — Háromkor, vagy annyi se volt, amikor felkeltem . .. — Hívtak már, hogy legyek velük, de hát így még segíteni is tudom őket. Most is feljavítottam egy kacsát... Korunk története mindén mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznak a kortynyi örömért. Fiút, lányt, unokát látni, szélesen mosolyogni, ha ízlik nekik a hazai íz. Talán még hajnalban is kiszaladtak az udvarra, megfogni azt a tyúkot, aminek gondolatban már megkegyelmeztek. A tyúk most élve utazik főtt, sült társaival. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És — hús, gyümölcs, végtelen tájak, füstös nyári konyhák — otthoni szaga van a vonatnak. Nem mondom, az én fiamat nagyon megbecsülik. A múltkor is külföldre küldték. Két hétre... — A lányom haza akart jönni, de lebeszélték. Ügy kapták a vállalattól a lakást ... — Az én kislányom, aki még otthon van, most érettségizik. Már helye is van, ha megsegít az isten ... Vágyakat hord a vonat. A közúti felüljárónál már cihelődnek az utasok. Valaki, az immár bizalmas beszélgetés közben elmondja, hogy ilyenkor mindig fürdik egy nagyot. Más valaki dicsekedve mondja, hogy ő bizony nem akarta elengedni a gyereket, de ha már így hozta a sors, hát örül neki. Igen, most is elkelne a szociológus, hogy kiszámítsa: hány televízió, rádió, hány napilap, - folyóirat, hány jó könyv munkája érződik a változó véleményekben, hogy mennyit munkált ezekben az otthon is változó falu? Hányfajta más, hányfajta új igény él abban a töltött káposztát hozó nagymamában, aki az otthoni szennyest a lányától kapott mosógépen mossa, és mert jobban esik neki így, hazaviszi kimosni a lányáék nagyobb szennyesét? örömet hord a vasárnapi vonat. Az állomáson a „gyerekek” állnak. Ki taxival ki saját kocsival, ki busszal indul, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, otthoni üzenetként a mamák, nagymamák által már felfedezett teljesebb világhoz. Bartha Gábor Vasárnapi utazók
