Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 17. T Napi külpolitikai kommentár Phnom Penh első vendége PÉNTEKEN MEGÉRKEZETT KAMBODZSÁBA a demokratikus forradalom januári eseményei, a hazafiak győzelme után az első magas rangú kormányküldöttség. A delegációt Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke vezeti. Érthető, hogy a kambodzsai—vietnami tárgyalások iránt nemcsak a térségben, hanem valamennyi földrészen nagy érdeklődés mutatkozik. A Pol Pot-rezsim bukását világszerte Kína első komoly politikai kudarcának^ könyvelték el. Vitathatatlan, hogy a maoizmus kísérleti laboratóriumát — sokan és okkal így nevezték a népírtó kambodzsai rendszert — Peking mindenekelőtt Vietnam szüntelen zaklatására használta föl. A kínai vezetés évek óta arra törekszik, hogy Indokína országai _ és népei között békétlenséget szítson. Ehhez kapóra jött Pol Pót és Jeng Sary, akik — az anarchista elemeket a maoizmus tanaival elegyítve — e veszélyes politika, a kínai hegemonista célok első számú zsoldosául szegődtek. Nyilvánvaló, hogy Vietnamot kezdettől fogva aggasztotta a kambodzsai határon kialakult helyzet, az egyre nagyobb erők bevetésével folyó határháború. Az sem kétséges, hogy a Pol Pólókkal szemben álló erők — a szülőföldjükről elűzött kambodzsaiak, köztük vietnami nemzetiségűek is — a határ túlsó oldalán, Vietnamban nemcsak átmeneti otthonra, hanem megértő támogatókra, olyan szövetségesekre találtak, akik az elnyomó rendszer elleni felkeléssel szolidaritást vállaltak. Indokína népei az elmúlt évtizedekben közös erővel küzdöttek szuverenitásukért és önrendelkezési jogaikért. Vietnam történelmileg rövid idő alatt most harmadszor nyújtott testvéri segítséget a szomszédos Kambodzsának, hogy megszabadítsa népét a kínaiak bábrendszerétől. Ebben az összefüggésben is rendkívül jelentős Pham Van Dong és a kambodzsai kormányzat képviselőinek első hivatalos tárgyalása. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a megbuktatott Phnom Penh-i rendszer újabb és újabb kísérletet tesz a kambodzsai konszolidáció fékezésére. Újólag azon „fáradoznak”, hogy a Biztonsági Tanácsnál kierőszakolják: tűzzék ismét napirendre az úgynevezett kambodzsai kérdést. ILYEN KÉRDÉS AZONBAN voltaképpen nem létezik. Az országban győzött a nép, elűzték a gyűlölt vezetőket, s most szeretnének hozzálátni a teljesen szétzilált társadalmi és gazdasági élet helyreállításához, a dzsungelekben rejtőző, a megsemmisített Pol Pot-féle hadsereg tagjaiból verbuválódott bandák fölszámolásához. Vietnam — az indokínai népek testvéri szolidaritása, a közös ellenség ellen folytatott sikeres harc jegyében — az országépítő munkában Kambodzsa mellett áll. Pham Van Dong kormányfő Phnom Penh-i látogatása a két nép testvéri barátságának kifejezésre juttatása mellett Vietnam és Kambodzsa kapcsolatépítésének első fontos állomása. Gyapay Dénes Kivégezték az ellenzék négy tábornokát Iránban Pénteken mintegy 10 ezer emberből álló békés tüntető menet követelte Khomeini teheráni főhadiszállása előtt a sah hadseregének feloszlatását és népi hadsereg felállítását. A tüntetők javasolták, hogy hozzanak létre „forradalmi bizottságokat, azokból a katonákból akik a nép javára munkálkodtak”. Ugyanakkor a monarchia hadserege parancsnokának kivégzését követelték. Mint arról már korábban beszámoltunk, pénteken Teheránban kivégeztek négy iráni tábornokot. A kivégzésről szóló rádiójelentés szerint a tábornokokat — köztük a hírhedt titkosrendőrség, a Savak vezetőjét — „kínzások, tömeggyilkosság, hazaárulás és korrupció vádjával ítélték halálra, s az ítéletet az iszlám fegyveres erői azonnal végrehajtották”. A jelentés beszámolt arról is, hogy a kivégzett tisztek vagyonát kisajátították. Hírügynökségi jelentések szerint abban az épületben, ahol a kivégzés történt, más katonai vezetőket és volt minisztereket is fogva tartanak, így Sapur Baktiart, a sah által kinevezett utolsó kormányfőt, valamint Amir Ab- basz Hoveida volt miniszter- elnököt. A forradalom hangja elnevezésű rádiállomás pénteken hírül adta, hogy szombaton a teheráni repülőtereken újra megindul a légiforgalom. Párizs: az Iráni Néppárt (TUDEH) csütörtökön Pá-' rizsban nyilvánosságra hozott nyilatkozatában közli, hogy a párt támogatja Kho_ meininek az iráni néphez intézet felhívását, amely a munka február 17-i újrafel- vételére szólítja fel az irániakat. Gordon Carter, az UNICEF európai igazgatója sajtó, tájékoztatót tartott Budapesten. Többek között a nemzetközi gyermekév eseményeiről. (Kelet-Magyarország tele- fotó) TELEX NEW YORK Az Egyesült Államok Kommunista Pártja nyilatkozatot tett közzé a Vietnami Szocialista köztársaság elleni kínai fenyegetésről. A dokumentum követeli, hogy Kína szüntesse be katonai akcióit Délkelet-Ázsiában, távolítsa el csapatait a vietnami határtól, , ég hagyjon fel a bukott kambodzsai rezsim támogatásával. KAIRÓ Pénteken közel-keleti kőrútjának utolsó állomására Egyiptomba várják Harold Brown, amerikai hadügyminisztert, aki előző nap fejezte be izraeli tárgyalásait. Brown csütörtökön, miután befejezte tárgyalásait az izraeli katonai vezetés képviselőivel, sajtóértekezleten jelentette be, hogy egy izraeli—amerikai szakértői vegyes bizottság hamarosan megkezdi Izrael katonai segély iránti kérelmeinek vizsgálatát. SZÓFIA Szófiában befejeződött a bolgár gazdasági szervezetek és külkereskedelmi vállalatok, valamint az olasz Fiatcég képviselőiből álló vegyes bizottság negyedik ülése. A tervek szerint az eddigi kapcsolatokat a jövőben újabb területekre — a közlekedési gépgyártó üzemek rekonstrukciójára, a vegyiparra, az idegenforgalomra és a kereskedelemre is kiterjesztik. DAR ES SALAAM Egy tanzániai kormányközlemény szerint csütörtökön „nagy csatára” került sor tanzániai és ugandai csapatok közt a két ország határán. A Dar es Salaamban csütörtökön nyilvánosságra hozott kommüniké azt állítja, hogy ugandai alakulatok támadást kezdtek Tanzánia ellen, de a tanzániai csapatok — a támadóknak komoly veszteséget okozva — visszaverték a harckocsikkal és tüzérségi erőkkel felvonuló ugandaiakat. AZ IRÁNI VIHAR (2.) Á „fehér forradalom" A brit kormány 1953-ban hadihajókat küldött a Perzsa-öbölbe, hogy megakadályozza az olajkincs államosítását. Londonban azonban elkéstek. Időközben ugyanis az amerikaiak „beásták” magukat Iránba, amely rendkívül fontossá vált számukra. Először is a Szovjetunióval határos lévén, jó támaszpontul szolgált, másodszor az olajra az amerikai társaságok is szemet vetettek, s meg is kaparintották. Előbb azonban azt tanácsolták Londonnak, hogy tekintsen el a fegyveres beavatkozástól, majd a nemzetközi piacokon megszervezték az iráni olaj bojkottját, aminek következtében egy év alatt Irán csak 132 ezer tonna olajat tudott eladni, noha az államosítást megelőző két évben a kivitel 34 millió tonna volt. Az irániakat saját olajukba fojtották. S miközben dúlt az olajcsata, megkezdődött a szervezkedés Moszadik kormányának megbuktatására. Az amerikaiak Teheránba küldték a CIA közel-keleti szakértőjét, Kermit Rooseveltet. Az 1953. augusztus 15-ére tervezett puccsot még sikerült leszerelni, s a császár, akit a tervbe beavattak, Bagdadon át Rómába menekült. Ezután az amerikaiak újabb akcióba kezdtek Egymillió dollárt osztottak ki az alvilágban, a bűnözőik felizgatták a fanatikus hívőket, a tömeg megrohamozta Moszadik miniszter- elnöki rezidenciáját, s megbuktatta kormányát. Az akció közvetlen irányítója Zahedi tábornok, a császár bizalmasa miniszterelnök lett. (Reza Pahlavi később menesztette őt, mert kényelmetlenné vált számára. Legutóbb Irán washingtoni nagyköveteként működött.) A száműzetésből visszatérő császár új egyezményt kötött a külföldi olajtársaságokkal, s már nem az angolokat, hanem az ame. rikaiakat részesítette előnyben. Az irániak számára azonban minden maradt a régiben: a rosszul tápláltság, a magas gyermekhalandóság és a 90 százalékos írástudatlanság párosult a feudalizmussal. Egy potenciálisan gazdag ország lakosságának döntő többsége a létminimum alatt tengette életét, miközben a külföldi társaságok meggazdagodtak az olaj hasznából. Ilyen volt a helyzet az országban, amikor a sah elhatározta, hogy megcsinálja „fehér for- rodalmát”. 1963. január 26-án népszavazás indította útjára a reformsorozatot, amelynek legfontosabb pontjai közé tartozott: az 500 hektárnál nagyobb földbirtokok felosztása; az erdők és vizek köztulajdonba vétele; a földesúri bíráskodás megszüntetése; a nők szavazati jogának biztosítása; országos kampányt szerveztek a 90 százalékos analfabétizmus csökkentésére. A síita egyház ellenállási mozgalmat indított, részben azért, mert elvesztette a földbirtokait, másrészt veszély fenyegette befolyását. A sah azonban könyörtelenül leverte a mozgalmat, Khomeini főpapot pedig száműzte. A sah tisztában volt vele, hogy az olaj- tartalék legfeljebb 30 évre elegendő. Ezért azt tervezte, hogy ez idő alatt modem tőkés ipart hoz létre. Kedvenc mondása volt, hogy 2000 után Irán nem olajat, hanem aszpirint fog exportálni a tőkés országokba. Ezek a tervek azonban nem vették figyelembe a realitásokat, azt, hogy évszázadok mulasztását nem lehet két évtized alatt pótolni. Mert igaz ugyan, hogy az olajár- robbanás évében — 1974-ben — Iránban 513 dollár volt az egy főre jutó nemzeti jövedelem, s hogy 1979-re elérte a 2500 dollárt, azonban ez az óriási gazdagság rendkívül egyenőtlenül oszlott meg. Először is nagyobb részét a hadsereg felfegyverzésére költötték, aztán új, modem gyárakat építettek a japánok, amerikaiak, franciák és angolok segítségével, amelyek azután — mint például a Toyota gyár — alig 30— 40 százalékos kapacitással dolgoztak, mert a munkaerőképzés elmaradt a beruházás ütemétől. Mindeközben, mivel a földet csak kiosztották, de a parasztok nem kaptak se gépeket, se más, a műveléshez szükséges eszközöket, a földek egy része parlagon maradt, csökkent a termelés, a parasztok pedig milliós tömegekben vándoroltak a városokba, megélhetési lehetőséget keresve. Ezek a milliók a növekvő infláció miatt az éhhalál küszöbén vegetáltak, a felső réteg viszont a korrupciós üzletek révén mérhetetlenül meggazdagodott. A császári család maga 2,4 milliárdos magánvagyonra tett szert, amelyet svájci bankok kezeltek. Növelte az elégedetlenséget, s közelebb hozta egymáshoz a vallásos és a világi ellenzéket, hogy az uralkodó elbizakodottságában megszüntette a pártokat s létrehozta saját „császári” pártját, a Rasztakhizt. S volt még valami, ami feszítőerőiként hatott: a fegyverkezésre költött milliárdok, s az országba beáramló amerikai tanácsadók tízezrei, akik életmódjukkal kihívták maguk ellen az irániak haragját. Kanyó András Jerzy MiBey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 37 A konzervesdobozokon az igazságnak megfelelő felirat van, hogy lazackonzervet tartalmaz. A doboz kinyitása után a vevő fehér húst lát, pedig mindenki tudja, hogy a lazac húsa rózsaszín. így tehát a vevő úgy érzi, hogy becsapták, mert igazi lazac helyett másféle halat adtak el neki, rosszabbat, valószínűen tonhalat. A konzerv ugyanolyan ízletes, mint a rózsaszínű lazac, de a vevő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a termékéből, amelyik rászedte. Bizonyítja ezt'az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazackon- zervé. A vevő tudja, hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cégben, amelyik oly olcsón adja el az igazi lazacot. A beszéd után MacAreck úr a következő javaslatot tette: 1. A cég vezetősége hat hónapig teljhatalommal ruházza fel 2. az új igazgatónak joga lesz saját ár- és eladási politikát folytatnia, és joga lesz kivonni a már az üzletben lévő árut is 3. az ideiglenes vezető megszerzi a megfelelő eszközöket a termelés fenntartása érdekében 4. fenntartja magának azt a jogot, hogy olyan reklám- hadjáratot folytasson, amelyet jónak és szükségesnek vél, hogy a cég áruját a piacon bevezesse 5. MacAreck úr három évig megkapja a jelenlegi ár és az gJtala megállapított ár közötti különbség felét 6. MacAreck úr teljes anyagi felelősséget vállal minden cselekedetéért a hat hónap alatt, amíg egy személyben vezeti a céget A cég vezetősége hosszú vita után elfogadta a feltételeket. Tulajdonképpen nem volt más választásuk. Mégis amikor látták a megbízott igazgató első húzásait, akik arra szavaztak, hogy adják kezére a céget, sajnálták lépésüket. Ezek az első utasítások furcsák voltak. MacAreck úr mindenekelőtt kivonta a forgalomból a konzervet és áron alul eladta egy dél-amerikai cégnek. Megparancsolta azt is, hogy makulatúrának adjanak el minden régi feliratos csomagolópapírt. Helyettük másokat rendelt, a legjobb grafikusoknál. Az új csomagolópapíron nagy betűkkel az állt: „Fehér lazac”, aztán egy stilizált lazac, amint a vízesés előtt a magasba szökken. Még az eddigi formáját is megváltoztatta a doboznak. Az új drágább volt, de sokkal szebb. Ezt követően a New York-i tőkés megparancsolta, hogy a maximumra fokozzák a termelést. Mégsem adtak el egyetlen dobozzal sem. Mind a gyár raktárába került, és onnan küldték a saját nagykereskedelmi üzletükbe, amely minden állam fővárosában és nagyobb városban volt. A cég vezetősége és a felügyelő bizottság tagjai kénytelenek voltak elismerni, hogy szó ami szó, ennek a „diktátornak” nem rossz a fantáziája. Nem számolt a költségekkel sem. Bár sem a hal, sem az íz, látszatra semmit sem változott, ez az elegáns csomagolás sokkal tetszetősebbé tette. Végül, amikor már elegendőt gyártottak, elkövetkezett az új vezető utolsó csapása. Hatalmas reklámot csaptak a napilapokban és az időszaki kiadványokban, a rádióban és a televízióban, a hirdetőoszlopokon és az autóbuszokon. Speciális játékokat — kis fehér lazacokat — osztogattak a gyerekeknek ingyen az üzletekben és az áruházakban — és mindegyiken ez a jelmondat volt: „A MI LAZACUNK A LEGJOBB, MERT SOHASEM VÖRÖSÖDIK” E gigantikus reklámhadjárat megkezdésének napján a fehér lazacos dobozok megjelentek minden élelmiszer- üzletben. Az éra sokkal magasabb volt, mint a cég régebbi terméke. Sőt, magasabb volt a konkurrens cég termékénél is. Az eredményre nem kellett sokáig várni. Két héttel később a körzeti nagykereskedelmi vállalatok új szállítmányokat kértek. A raktárak hamar kiürültek. A gyár három műszakban kezdett dolgozni. Az egész Alaszkában felvásárolták a halat és speciális prémiumokat állapítottak meg a halászoknak, akik a legjobb eredményeket érték el. Igaz, a reklámakciót kissé csökkentették, de továbbra is mindenütt lehetett találkozni ezzel a felirattal: „A mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik.” A konkurrens cégek követelték a levételét. Más cégek véleménye szerint ez a mondat a vevőben azt az érzést keltette, hogy a többi lazac húsa is fehér, csak a feldolgozás alatt nyer különös színt. Ezért ezt „becstelen konkurenciának” nevezték. Az Egyesült Államokban az ilyesmit nagyon szigorúan pénzbírsággal büntetik. Mister MacAreck határozottan visszautasította a konkurrens cég követelését, hogy hagyja abba eddigi reklámtevékenységét. Hosszan tartó pereskedésre került sor, ami az alaszkai gyár győzelmével ért véget. Az ügyvédei bebizonyították, hogy ezek a szavak: „sohasem vörösödik”, nem jelenti azt, hogy más cégek termékei rosszak. Az ügyes halbiológusok megállapították, hogy mielőtt a kis lazacok elérnék a megfelelő nagyságot, ugyanolyan fehér a húsúk, mint más halaknak. (Folytatjuk)
