Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-14 / 37. szám
1979. február 14. KELET-MAGYABORSZÁG 3 Nyíregyháza — Bercsényi utca. A fiatalember — alacsony, huszonöt-harminc között — leszáll a buszról és hanyag mozdulattal dobja el a jegyet. — Érted te ezt — szól a vékonyabb, magasabb barátjához — miért két forint itt egy buszjegy és miért 1,50 Budapesten? — Hogy miért, azt nem tudom — válaszol a másik —, talán azért, mert a pestit az állam jobban dotálja. Azt viszont nem értem, miért dobtad el a jegyet... Az alacsonyabb meghök- ken, aztán feltalálja magát: — Mit számít az itt, ebben a koszos városban. Egy buszjeggyel kevesebb, vagy több az utcán . .. Úgy sem takarítanák. Megyek utánuk, társa hangosan korholja: hia így gondolkozik más is, akkor valóban koszos lesz a város. És kinek tehetünk érte szemrehányást? ★ — Olvastam a lapjukban — szól rám az asszony a hetesen —, hogy újra aszfaltozzák a temető előtti teret. Pedig — emlékszem — ősszel csinálták meg. Nagy munkával és bizonyára nem kevés pénzért. Most a városi tanács műszaki osztályának a munkatársa nyilatkozott — és mintha mi sem történt volna — csak bejelentette a tényt. Hogy ki érte a felelős, a hanyag munkáért, az elpocsékolt százezrekért, arról nem beszélt. Pedig akkor is szólni kellene róla, ha tele lenne a város kasszája. De — tudom — egyáltalán nincs. Nem szóltak róla, hogy ki csinálta. Én tudom, a tanácsi építő vállalat. Hogy ki vette át ... nyilván a tanács műszsfei osztálya. Hogy ki fogja- a rossz munka árát megfizetni? Nyilván mi. S hogy magúik miért hisznek el mindent, hogy miiért nincs ilyenkor véleményük — ezt végképp nem értem ... Mit mondhattam volna mást: igaza van. 00 A MOH mátészalkai gyárában Az év első negyedében készül el néhány kisvárdai beruházás terve a megyeszékhelyen, a NYÍRTERV-nél. Ebben a legjelentősebb egy nyolc tantermes iskola, mely a Felszabadulás úti lakótelepen épül meg. Ugyanitt építenek fel egy 56 lakásos tanácsi bérházat, amelynek földszintjén egy 900 négyzet- méteres alapterületű ABC- áruház, szolgáltatóhelyiség, fodrászat és cipő gyorsjavító is helyet kap. Iskola, bérház, ABC Amíg egy szemüveglencse elkészül a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában, átlag 20 műveleten megy keresztül. A pontos, termelékeny megmunkálás érdekében a múlt év végén korszerű gyémántfejes automata gépeket állítottak munkába. Ezek a masinák a korábbi gépekkel szemben 3—4 dolgozó munkáját egy ember irányítása mellett végzi el. Ez év elejétől dolgozik három műszakban az a termelékeny gyémánt varrófejes CMV— 130-as gép, amely műszakonként 2500 lencse megmunkálását végzi el Szemák Mária irányítása mellett. Automata leppelőgéppel végzi a szemüveg- Nyolcorsós polírozógép mellett a lencse lencsék finom csiszolását Kovács Jánosné domború oldalát munkálja Kedl Valéria, betanított dolgozó. Sok és kevés Egy országos tanácskozás ürügyén Az ország szakemberei Gödöllőn három napig a takarmányozás és takarmánygazdálkodás időszerű kérdéseit vitatták. A félszáznál is több előadás és konzultáció teljes kereszt- metszetét adta legfőbb eredményeinknek és gondjainknak. Ami jó: —'itt Szabolcs- Szatmárban is — az állat- állomány szüntelen gyarapodása nagyüzemeinkben, a tenyésztés és tartás korszerűsödése. Igaz viszont: takarmányozásban az eredményektől ma még a gond nagyobb. Csokorba szedve a Gödöllőn elhangzottak egy részét: ma egy kilogramm hús, tej, egy darab tojás előállításához szükségtelenül sok — importfehérjét tartalmazó — abrakot használunk fel. Nem megfelelő a rét- és legelő- gazdálkodás; alacsonyak a nozamok, gyenge a minőség. Sok helyütt a szakszerűtlen tárolásból, etetésből következően jelentős a veszteség abraksiló és szálas takarmányból. Nem, vagy csak Kismértékben hasznosítják az üzemek a meiléktermékeket; a ku- korícaszárat, a répafejet, répaszeietet, elvész a már iparilag nem hasznosítható apró, sérült burgonya nagy részé is. Az állattenyésztés számos mezőgazdasági üzemben veszteséges, illetve a jelentős állami támogatással is csak alig-alig jövedelmező. Van ahol a hízómarha, másutt a sertéshús- termelés ráfizetéses, ugyanígy sok helyütt a baromfihús, vagy a tejtermelés gazdaságtalan. Megyénkre vonatkoztatva: az összes földterületből 74 ezer hektár a rét, legelő, 100 ezer hektár a kukorica, 18 ezer hektár a silókukorica, 22 ezer hektár a lucerna és vöröshere, de a búza, rozs. árpa egy része is takarmány. A meglévő állatállományhoz a takarmánytermő terület tehát több, mint elég. Nem kielégítőek viszont a hozamok: silókukoricánál 150, lucernánál, lóherénél 40— 50 mázsa hektáronként. Ettől is rosszabb a rét, legelők hozama. Következésképpen elsősorban a tömegtakarmányok termesztésében keli előbbre lépni. Sajnos kevés ma még az olyan jó példa, mint a be- regdaróci Barátság Tsz, ahol az ősgyepek feljavítá- I_____________________________ sával, gyeptelepítéssel, egyszóval korszerű rét- és legelőgazdálkodással, magas termésátlaggal hasznosítják a területet. Vannak termelőszövetkezetek: Nyírbogát vagy Vállaj, ahol a homoki gyepgazdálkodás indult virágzásnak. De a legtöbb üzemben éppen a rét-legelőre jut a legkevesebb műtrágya, a tömegtakarmány betakarításának és tárolásának a gépesítettsége a legkisebb. A széna nagy része akkor értéktelenedik el, amikor a betakarítás elhúzódása miatt megöregszik, a kései beszállítás miatt többször is elázik. Más tömegtakarmányoknál, mint a silónál, olyan is előfordul, hogy hiába épített drága pénzen falközi betontárolót 4 tsz, a tárolótér télen-nyáron üresen áll. A meg nem termelt, vagy gyenge minőségű takarmányokat az üzemek a drága abraktakarmányokkal helyettesítik. Közrejátszik ebben a kényelmesség is, hiszen a granulált, ömlesztett, vagy zsákolt abrak szállítása, tárolása és fel- használása egyszerűbb könnyebb és gyorsabb. Mert nem számolnak, mert a takarmánnyal csak kevés helyen gazdálkodnak, a pénz nem számít. Menet közben nem, csak akkor, amikor veszteség áll be és amikor már késő. Az állattenyésztés teljesítményeinek ma még nagyok a szélsőségei. Üzemelnek egymás mellett a szakosított és hagyományos telepek, de fajtájukat tekintve heterogén az állomány is. Annak ellenére, hogy a különbségek nagyok, mégsem akkorák, hogy indokolnák például az 1000 vagy 3000 literes tejtermelési átlag közti különbséget, a sertéstenyésztésben az alacsony, illetve kiugró szaporulatot, baromfitenyészetben az 5, vagy 30 százalékos elhullási arányt. Ha javul a takarmánytermesztés, a -felhasználás színvonala, ha a szálas és egyéb tömegtakarmány a tartást, az abrak viszont a hús-, a tej-, tojástermelést szolgálja, akkor mennyiségi és minőségi javulás következik. Nő a gazdaságosság és nem veszteséggel, de nyereséggel termelhet az üzem. Ez természetesen nemcsak üzemi érdek. Seres Ernő Jóslás Á z idei tél igazán nem fukarkodott hóval-faggyal. Pedig már azt hittük az évek hosszú során: nem ' is lesz többé igazi tél, hófúvás, cidri, fát hasogató fagy. A fiaimnak évek óta csak magyaráztam: milyen is az igazi szánkózás. Az idén nem panaszkodhattunk. Azaz, éppen az ellenkezője viselte meg az embert. A sok hó, a nagy hideg. Ezért lestük hát február elején az égboltot: meglátja-e az ősi meteorológus família mai sarja a napot. S hogy menynyire országosan, sőt határainkon túli probléma volt ez, azt napok múlva megtudtam. Szülőföldemről írt a nénikém: mehetek nyugodtan rokoni látogatásra autóval is, ugyanis a medve aligha ment vissza a barlangjába: szállingózott arrafelé a hó, napnak se híre, se hamva. Erdélyi rokonaim viszont az elmaradt sítúra azonnali megtartására szólítottak fel, miután a napsütötte időből még hosszú télre következtetnek, hóval, faggyal, mindennel. Városom egyik végében sütött a nap, olvasztotta a havat, az emberek rohantak szenet rendelni, télikabátból tartalékot beszerezni; a másik végében azt se tudták, merre van ég és föld, annyira sötétbe borult a táj, ezek viszont igyekeztek megszabadulni fölös téli dolgaiktól, mondván, a medve... Egy ügyes szervező cserebere üzletre szólíthatta volna fel polgártársait, de persze nem tudni, hal kezdődik a jogtalan haszonszerzés, s hol végződik a becsületes üzlet. Így aztán mindenki utazott jégzokni, harisnyanadrág, télikabát ügyében, csak éppen ellenkező szándékkal. A buszokon óriási tumultus, taxihoz medveölő fegyverrel se lehetett hozzájutni. Én szerény válaszokat küldtem hozzátartozóimnak medvejóslási ügyben. A zempléni hegyekben, tudtommal, már rég nem él medve. Ügyszintén évszázadok óta nem láttak e kedves — ámbár közel sem barátságos — bozontosból a Gerecsében és a Vértesben, mi több az utolsó bakonyi medvét is csupán egy százesztendős öregeifiber látta, de az már félszáz éve halott, ugyanis annyira megijedt a medve láttán, hogy sokkot kapott, elveszítette beszélőkészségét, ími-rajzolni nem tudván, tanúk híján erről sem tud senki. Erdélyben, ha igaz, akad még pár medve, de ezeket széltől-naptól, esőtöl-hótól is védik, így aztán nem gusztálhatták meg gyertyaszentelőkor, meddig is terjed majd az idei télhossz. / tt vannak a városi medvék, az állatkertek jámbor kegyeltjei. S ezek? Ezek, kérem, művelt medvék, a népi hiedelmeket már nem ismerik, babonában nem hisznek. Mit írtam hát válaszleveleimben? Hogy várjuk ki a végét, s akkor majd érdemben magam nyilatkozom. Baráth Lajos Reggel A tervezőasztalon B tt él — immár 79 éve — ahol a Lónyai-csa- toma ömlik a Tiszába. Szép vidék. Tiszta időben ide kéklenek a Zempléni hegyek, nyáridőben, ha északi szél fúj, itt zuhog keresztül a Rétköz és a Bodrogköz ösz- szes szénaillata. Ha erre járok, el nem kerülhetem Ilka néni házát, akit tulajdonképpen a veje, az én katonacimborám révén ismerek már évtizedek óta. Hideg volt, hogy legutóbb is náluk vendégeskedtem Tiszteletemre a tisztaszobába is begyújtottak, s ott id- dogáltunk, beszélgettünk, amikor megszólalt a kedves szüle: — Kint a nyári konyhában is meleg van. Ott is elücsöröghetnétek, amíg én tömöm a libákat. No de erre mint a darazsak — lánya, veje, de még- a nagylány unokája is — zúdultak a jó kis öregre. — Hová vinné a kedves vendéget! Meg mi... Ilka néni majdnem elpi- tyeregte magát, s amikor kifelé oldalazott, csendesen megjegyezte: — Mert úgy szeretem hallgatni, amikor okoskodtok; Hát gondoltam, hogy amíg én ... — Ej, mama! — csapott a szavába a veje, de én akkor már felálltam, s megölelgetve a kis öreget, követtem a nyári konyhába. Cimborám — kezébe kapva a boroskancsót és a poharakat — kénytelen volt utánunk jönni. Folytattuk a beszélgetést. Az öregasszony hallgatott, de a keze ügyesen járt, s amíg mi a vejével „kiokóskodtuk” magunkat, degeszre tömött vagy tíz libát. — Mindig kitalál valamit — intett a fejével cimborám a mamára, aztán így folytatta: — Pedig nem kellene már, hogy szaggassa magát. Ilka néni hallgatott, de én kíváncsian megkérdeztem: — És most mit talált ki a kedves szüle? — Nem most, hanem már évek óta ... — Jól van már, no — szólt közbe az öregasszony, de a veje folytatta: — A fejébe vette, hogy mindegyik lányunokájának vesz egy szobabútort, ha férjhez mennek. — Aztán hány lányunokája van? — kérdeztem. — Eddig három. — No, akkor bajban lesz a mama! — Miért lennék bajban? — röppent rám az öregasszony tekintete, s ki kellett mondanom : — Mert három szobabútor ára már komoly kis summa ám! — Mennyi? — állt le egy percre még a keze.mozgása is az öregasszonynak. — Hát... — tekergettem a nyakam. — Mondja csak ki! — biztatott a mama —, legalább tudom magam mihez tartani. —■ Gondolom, hogy legalább harmincezer forintot. — Gondolja, vagy tudja? — Biztos vagyok abban, hogy a három szobabútorért — no persze, amelyik már rangos divatos — ki kellene fizetni százezer forintot. — Majd összejön az, amire kell — mosolygott magabiztosan a kedves szüle. — Ne őrjítsen már meg! — kurjantott dühösen a cimborám —, van magának fogalma arról, hogy mennyi százezer forint? — Majd kivallja a kiskönyv ... — Miféle kiskönyv? Azt hiszi a mama, hogy ha időnként berak egy kis pénzt a takarékba, hát az annyit fial majd neki, hogy csillagokat rakhat belőle az unokáira. — Hiszek, amit hiszek — gebeszkedett fel az utolsó pár megtömött libáról az öregasszony. S amikor kivitte őket az ólba, kis idő elteltével hozta a takarékbetétkönyvet. — Kukkantson csak bele! — nyújtotta felém. Elámfcltam. De a veje méginkább, amikor kiderült, hogy a könyvecske 116 ezer forintot ér. — Tudtam — hebegett a veje —, hogy a libamájért jó pénzt adnak, de hát eny- nyit. .. — Cseppent ide máshonnan is már, vagy tíz éve — mondta büszkén az öregasz- szony, aztán kedvesen invitált a nyári konyhából visz- sza a tisztaszobába. D. J. fjA kedvest; szüle ■
