Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 14. Koszorúzást ünnepség Budapesten Ülést tartott a megyei tanács vb Budapest felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából ko­szorúzás! ünnepség volt a Gellérthegyen. A képen: a meg­koszorúzott felszabadulási emlékmű. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) népgazdasági egyensúly meg­valósítását előtérbe helyező szabályzó rendszer azonban nagyobb követelményeket tá­maszt minden területre. A táj termelésében lévő tarta­lékok feltárásával, a munka­erő és eszközhatékonyság fo­kozásával a termelési szerke­zet szükséges korrekciójával céljaink elérhetők. A juh- létszám növekedésével kisebb művelési ágváltozásra a rét- és legelőgazdaságban van szükség. A gyümölcsrekon­strukció végrehajtásával az intenzív telepítési formák nyomán a területegységről nagyobb mennyiségű terme­lés várható, így bizonyos te­rületcsökkenéssel számolha­tunk. A termelésátlagok je­lentős növekedése miatt né­hány zöldségfélénél, burgo­nyánál és szemes terménynél is kisebb területen tudjuk megtermelni a kívánatos mennyiséget. Az állattenyésztésben je­lentősebb változás a juhlét- számban várható. Ez az ága­zat már 1977-ben 21,4 száza­lékkal meghaladta az 1980-ra előirányzottat. A jelenlegi ki­látások szerint 1990-re mint­egy 100 ezer darabbal több juh lesz megyénkben, mint amennyire az eredeti kon­cepcióban számoltunk. Az alma és burgonya áruterme­lésének fejlesztésével párhu­zamosan kiemelt fontosságú a tározótér növelése. Indo­kolt, hogy mintegy 6500 va­gonnal növekedjék a tároló, illetve ipari feldolgozó kapa­citás. A munkaerőhelyzet alaku­lása a hosszú távú koncepci­óban megfogalmazottak sze­rint várható. A jelenlegi helyzetet és a prognózisokat figyelembe véve a javasolt módosítások alapvetően nem érintik a hosszú távú fejlesz­tési koncepcióban megfogal­mazott célokat, a szerkezeti módosulások jól illeszked­nek az országos gazdaságpo­litikai célokhoz. A vb a többi között meg­tárgyalta a megyei moziüze­mi vállalat tevékenységéről szóló beszámolót. Elhangzott: a vállalat a filmforgalma­zással hozzájárult a lakosság általános művelődésének fej­lesztéséhez. A vb ugyanak­kor megállapította, hogy a vállalat felépítése, működési rendje, személyi adottsága, gazdasági és műsorpolitikai tevékenységének összehan­goltsága nem mindenben fe­lel meg a jelenlegi kulturá­lis szolgáltatás és műsorpo­litikai igényeknek. A végrehajtó bizottság uta­sította a megyei művelődési osztályt, tegye hatékonyabbá és átfogóbbá a felügyeleti és irányító tevékenységét. A vállalat feladatainak végre­hajtására a vitában elhang­zottak alapján készítsen kö­zéptávú intézkedési tervet. a szovjet—francia tárgyalások Moszkvában kedden vé­get értek Aiylrej Gromiko és Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter hi­vatalos tárgyalásai. A fran­cia külügyminiszter a szov­jet fővárosból hazautazott Párizsba. Francois-Poncet baráti légkörű tárgyalásokat folytatott a szovjet külügy­miniszterrel a két ország kapcsolatairól és időszerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszélések során mindkét részről aláhúzták, hogy a Szovjetunió és Fran­ciaország továbbra is minden erővel fejleszteni kívánja együttműködését a legkülön­bözőbb területeken, a két nép, valamint a béke, az enyhülés és a leszerelés ja­vára. Mindkét részről hang­súlyozták Leonyid Brezsnyev és Valery Giscard d’Estaing soron következő találkozójá­nak fontosságát. A megbeszélésekről közle­ményt adtak ki. Faluvégi Lajos tárgyalásai Amerikában Faluvégi Lajos hétfőn ta­lálkozott John Moore-ral, az Egyesült Államok export­import bankja elnökével. (Az állami bank feladata az amerikai kivitel támogatása.) A tárgyaláson megvizsgálták, milyen módon részesülhet­nének magyar vállalatok a bank által nyújtott hitelek­ből. A magyar pénzügyminisz­ter felkereste William Mil­lert, a Federal Reserve Sys­tem (az Egyesült Államok központi bankjának szerepét ellátó intézmény) vezetőjét. A két ország gazdasági együttműködése szempontjá­ból fontos kérdéseken túl­menően a két fél véleményt cserélt a világgazdasági helyzetről is. Faluvégi Lajos ugyancsak hétfőn eszmecserét folytatott Matthew Niemetz­szel, a külügyminisztérium főta­nácsadójával is. Áttekintet­ték a magyar—amerikai kap­csolatok alakulását és azok fejlesztésének lehetőségeit. A magyar pénzügyminisz­ter és munkatársai kedden és szerdán Washingtonban, szerdától pedig New York­ban folytatják tárgyalásaikat az amerikai kormány képvi­selőivel, illetve gazdasági, pénzügyi vezetőkkel. Végső búcsú Edvard Kardeljtől. A jugoszláv párt- és állam- elnökség tagját kedden temették Ljubjanában. A képen: Kardelj' ravatalánál Tito elnök elhelyezi virágait (Kelet- Magyarország telefotó) Teheráni levelünk flz elsöpört diktatúra ~w,t hiszem, ma már kevesen vonják kétségbe, hogy I Teheránban történelem formálódik. Nem egészen a nagykönyvek szerinti história. Az iráni esemény- sorozat bizonyos . vonatkozásaiban rendhagyó, valami olyasmi, amivel ez ideig nem nagyon találkoztunk, lega­lábbis napjainkban nem. Mire gondolok? Aki valamennyire . is ismeri az iszlám történetét és kiemelkedő alakjainak szerepét az események formálá­sában, az sok mindent megért. Csakhogy az elmúlt év­tizedekben inkább az iszlám visszahúzó energiái hatot­tak és még ellenpéldaként sem ástuk ki a' szudáni sza­badsághős és vallási vezető, a Mahdi emlékét. Kevés szó esett Ibn Szaud Vahabita uralkodóról is, aki pedig ép­pen olyan kemény kézzel kovácsolta össze az arab fél­sziget nomád törzseit, eszfközül használva a vallást, mint annak idején István király tette nálunk. Hogy jók-e a példák? Csak történelmi fogódzkodók­ról van szó. Iránban ugyanis nem a nemzeti független­ségért mentek az emberek a barikádokra, s nem is a nép összekovácsolása vélt a tét és a cél. Mint olvasóink is tudják, éppenséggel a sah képviselte modernizálás ellen fogtak fegyvert, a fehér forradalmat utasították el — az iszlám alapjairól. Mi is történt hát valójában? A felszínnél mélyebbre kell ásni. Amint ugyanis em­lítettem, s ami a közhit, az inkább csak a látszait, s tu­lajdonképpen a valóság elkenése volt. Mert igaz, hogy iszlám alapokon szerveződött az iráni tömegmozgalom, de a síita vezetés éppen úgy nem a fejlődést kérdőjelezi meg, öhogy a nép sem a hetedik századi közállapotok visszaállításáért ment tüntetni. Ez a mozgalom a sah ditkatúráját söpörte el és azt az álszent, félrecsúszott, a valóságtól és a lehetőségektől elszakadt politikát, amely megrekedt az ígéreteknél, pontosabban, csak a társa­dalom rendkívül vékony rétegét részesítette mindabban, amit mindenkinek ígért. A politizáló síita egyházat ez éppen úgy elkeserítet­te, felháborította, feltüzelte és döntő leszámolásra kész­tette, mint a teheráni utcán sátorban lakó munkanélkü­lit, a nyomorgó munkást és az alulfizetett tisztviselőt. Részvételük a forradalomban a legfontosabb garan­cia a jövőt illetően. Már legalábbis azok számára, akik változatlanul azt képzelik, hogy a síiták csak a csadort akarják visszakényszeríteni az iráni nőkre, s hogy min­denfajta technikai haladásit elutasítanak. De legalább ennyire megnyugtató lehet, hogy Khomeini ajatollah a hatalom megragadását követően tapasztalt technokraták­ra támaszkodik. Bazargan miniszterelnök volt az iráni olaj államosítása uitán alapított nemzeti olajtársaság első elnöke. Leendő államfőként pedig azt a Hassan Nashirt emlegetik, aki a teheráni ügyvédi kamara alelnöke volt, s egyben az országhatárokon túl is ismert alkotmány jogán. A lvánvalóan évekig elemzik majd még a szakér­I tők, hogy valójában mi is történt. Az iráni ese- ménysorozat nem is tekinthető át könnyen egy­szerűen. Magam ez ideig inkább a rendhagyó oldaláról szóltam. Ezen is sokan és sokat vitatkoznak majd még. De mi az, ami szerintem nem rendhagyó ebben a döb­benetes erejű győzelmes tömegmozgalomban? Nos, az történt, hogy egy harmadik vdlágbéli ország elutasított és mint hagyományaitól és gondolkodásától idegent, ki­vetette magából azt az életmódot és azit a politikai mo­dellt, amelyet a tőkés Nyugat kínált számára. Omxchp Qlßf W Jerzy Etugey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY N 35 — Kockázat minden üz­letben van. Kockázatos még az úttesten is átmenni. Elmé­letileg persze megtehették volna, hogy nem vásárolják vissza. Akkor nehéz, de nem veszélyes helyzetben lettem volna. Egy kis áldozattal és Brett mérnök tanácsára újra meg lehetett volna indítani a termelést, de sok hasz­nom nem lett volna belőle. Az egész azonban nem volt olyan reménytelen, mint gondolod. Végül is nem vesz­tettem volna semmit. Sőt, még kerestem volna is rajta. Persze nem olyan gyorsan, mint Bracken, Stern és Ka­ne urak jóvoltából. — Magyarázd meg nekem: a New York Herald Tribune miért közölte azt a cikket az uránról? — Nem volt nehéz meg­játszani egy kis komédiát. Wardcitybe előbb Brett mérnök utazott, aki ponto­san felmért mindent. Ugyan­akkor sokat kerengett a kör­nyéken, hogy minél több em­ber lássa. Ezt követően már hárman mentünk oda: én, Brett és egy fiatalember, a segítőnk. Az volt a feladata, hogy minél több emberrel kössön ismeretséget és hí- resztelje el, hogy milyen drá­gán vásárolom meg a kime­rült bányát. Megismerkedett a helyi lap tudósítójával is. Ekkor a kisegítőm részegen elfecsegte annak az újság­írónak, hogy kihallgatta a beszélgetésünket az uránról. — Az újságíró azonnal ka­pott a szenzációsnak ígérke­ző híren és a legnagyobb lapnak, a New York Herald Tribune-nek telefonálta meg a hírt. — Látom, hogy a legrész­letesebben kidolgoztál min­dent és pontosan végre is hajtottad. — Természetesen. Megle­petés már nem érhetett. Na, de elég erről ennyi. Holnap is nap lesz — nevetett Henio. — Menjünk aludni. Másnap, amikor visszatér­tem a szállodába, mister Henry MacAreck kékesszür­ke Mercedese már a parko­lóban állt. Ezen a napon ba­rátom kissé kedvetlen volt. Hogy egy kicsit kedvre de­rítsem, javasoltam, hogy lá­togassunk el a szczecini te­niszklubba. Ez hatott, mert Henio megmozdult és rossz hangulata nyomtalanul el­tűnt. Ezt az alkalmat is fel­használtam ; megkértem, hogy meséljen tovább kalan­dos életéről. — Látom, úgy véled, hogy én egy csirkefogó, füllentős ember vagyok — mondta a barátom. — Azt gondolod, hogy soha nem csináltam semmit, csak különféle „vállalkozásokat” szervez­tem. Ez nem igaz. Néha szerveztem ilyesmit, de ki­mondottan csak akkor, ami­kor üzérkedőkkel volt dol­gom és úgy akartak engem is becsapni, mint előttem százakat. Olyan kő voltam, amelyen kicsorbult a leg­erősebb amerikai üzlet. Ezenkívül összeszedtem néhány fillért, becsületesen kereskedtem, néha játszot­tam a tőzsdén, és gyakran nem feledkezve meg a ma­gam keresetéről sem, meg­mentettem másokat a csőd­től. Ilyen például a „fehér lazac” ügy — nekem kö­szönhető, hogy sok ember nem vesztette el megtakarí­tott pénzecskéjét, és sok munkás nem maradt munka nélkül. — Akkor hát mesélj a „fehér lazac” ügyről — nó­gattam. öreg gesztenyefa alatt ül­tünk, kényelmes fotelban. Előttünk, a hálón túl, fehér­be öltözött fiatal fiúk ro­hangáltak a labda után. Kel­lemes, meleg este volt. Ilyen szép nyári esték talán csak Szczecinben vannak. — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország! — ismé­telte ábrándozva a barátom. — Mennyivel szebb itt, mint Alaszkában. — Alaszkában is jártál? Nem említetted. — Most mesélek a „fehér lazacról” és Alaszkáról. Alaszka folyói halban na­gyon gazdagok. A sokféle hal között él ott egy igen népszerű, az ottaniak által „fehér lazacnak” nevezett hal. Jack London hősei a jeges pusztaságban szárított, fagyasztott hallal táplálkoz­tak. Fehér lazaccal. Változik az idő. Alaszkát keresztül-kasul szántják az autósztrádák, és rengeteg re­pülőtér. London hőseinek utódai nem használnak „az utakon” korbácsot, hogy ku­tyáikat hajtsák. Autóval szá­guldoznak. Ha hóakadály keletkezik, a benzinkutaknál meleg motel várja őket. Az autónak pedig nincs szüksé­ge „fehér lazacra”. Elegendő, ha tele a tartály. Kanadától északra ezért a fehér hal a legolcsóbb. Min­den tavasszal hatalmas la­zacnyájak úsznak a száraz­föld belsejébe. Ilyenkor szá­zával, ezrével pusztulnak el. Egyszerűen nem érdemes ki­halászni a vízből. Valaki elterjesztette, hogy a Yukon folyó mellett hal­feldolgozó gyárat építenek. Mindenekelőtt a fehér lazac feldolgozását tervezték. Ilyen gyár megváltás lenne a folyó partján lakók számára. Rengeteg munkásnak adna kenyeret. Alaszka gazdasági fejlődése főleg az aranybá­nyászatra támaszkodik. A túlzott kitermelés és gépesí­tés következtében azonban egyre kevesebb embert fog­lalkoztatnak. Alaszka nagy­városaiban állandó munkát találni így bizony nem köny- nyű. Azok az esztendők már elmúltak, amikor az arany- lelőhelyeken leverték a cölö­pöt és óriási kincsre tettek szert. Észak romantikája en­gedett a magasfeszültségű tornyok és a mechanikus földhányó gépek előtt. A halfeldolgozó gyár épí­tésének javaslatát a helyi ha­tóság is támogatta. Társulást hoztak létre, amelynek az volt a feladata, hogy felvá­sárolja és feldolgoztassa a fehér lazacot. Elindították az akciót. A részvények többsé­ge a kisemberek kezébe ke­rült. Különösen a folyóparti települések lakói vásároltak, hogy így biztosítsák jogukat a „fehér lazachoz”. A ható­ság nyomására a bankok az újonnan alakult konszernek középlejáratú hitelt nyújtot­tak. (Folytatjuk) Befejeződtek Moszkvában

Next

/
Thumbnails
Contents