Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

1979. február 2.

KELET-MAGYABORSZÁG

3

A minőség és hatékonyság terve (2.)

A szabályozók módosítása

SOROZATUNK ELSŐ ÍRÁSÁBAN sorravettük azokat a folyamatokat amelyek gazdaságunk fejlődését befolyásolták, meghatározták 1976—

1978- ban. Utaltunk arra a fontos — ez idő szerint a legfontosabb — igényre, amely az egyensúly javítását állítja a terv középpontjába. A szabályozó rendszer módosítása is ezt a célt szolgálja: a vállalatok szigorúbb, a valósághoz igazodó követelményrendszerrel találják szemben magukat.

Első helyen talán a szabályozás normativitásának, általános érvényességének erősödése, javítása áll. A hatékonyság érdekében ugyanis — kevesehb kivételt alkalmazva — érezhetőbben kell azokat a hatásokat közvetíteni a vállalatoknak, mint amilyenek a népgazdaságot érik. Ez egyértelműen a pénzügyi megkülönböztetések, támogatások körének jelentős szűkítését is megköveteli. A következményeiben szigorúbb szabályozók hatására a vállalatok mesterségesen is megteremtett védő- sávja tehát leépül; a veszteségesen, vagy nem elég nyereségesen gazdálkodók közvetlenebbül érzékelhetik eredménytelenségüket. A vállalatok így arra kényszerülnek, hogy az eddigieknél lényegesen aktívabban dolgozzanak termékszerkezetük korszerűsítésén, az értékesítés megjavításán — a belső és külső tartalékok gyorsabb hasznosításán. Például a vásárlóerő-szabályozás és az egyensúlyjavítás fontos tényezője egyszersmind, hogy növekedjen a tiszta jövedelem központosított hányada. A belföldi felhasználás tervezett üteméhez mérten emelkedjen a lakosság jövedelme és fogyasztása.

Az új szabályozók általában is „közelebb hozzák” egymáshoz a népgazdasági — vállalati — és egyéni feltételeket, illetve célokat. Változtatni kellett ugyanis azon az ellentmondásos helyzeten, hogy a népgazdaság gondja- feladata néha elszakadt a vállalatok és állampolgárok gondjától-feladatától. Adott helyeken és esetekben nem törekedhetünk a vállalatok minden áron való stabilizálására, a túlzottan nyugodt — például külpiaci hatásoktól mentesített — gazdálkodási feltételeinek megteremtésére. Összefoglalva mindezt, az

1979- ben életbe lépett módosítások lényege:

1. A vásárlóerőt úgy szabályozzuk, hogy a felhalmozás és a fogyasztás tervszerűen alakuljon. A vállalati jövedelmek jobban összhangba kerüljenek a valóságos eredményekkel és teljesítményékkel.

2. A gazdálkodás valóságos feltételeit — erőforrásokat, költségeket — jobban érzékeljék a vállalatok, üzemek mint eddig.

3. A nem gazdaságos tevékenységek határozottabban visszaszoruljanak. Ezáltal az eredményesen, hatékonyan dolgozó vállalatok, szövetkezetek nagyobb teret kaphatnak mind a termelés, mind pedig tevékenységük fejlesztésére.

Változtak a vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételei, az általános nyereségadó kulcsa 36 százalékról 40 százalékra emelkedett, a vállalatok tehát kevesebbet helyezhetnek el nyereségükből érdekeltségi alapjaikba. (Ez az intézkedés 1980-tól érezteti hatását.) Továbbá: az 1978. évi adózott nyereségből az eddigi 15 százalék helyett 25 százalékot kell a tartalék- alapba helyezni. Érdemes megjegyezni: az intézkedések következményei nem csekélyek — ez is volt a cél! —, ám fokozatosan érvényesülnek, teljes egészükben 1980- baji fejtik ki hatásukat. Mégis: e követelmények csak megfontolt, a mai igényeket tudatosan érvényesítő ■— sok helyen szemléletváltozással párosuló — gazdálkodással teljesíthetők eredménnyel.

MEG KELL EMLÍTENÜNK

— ha csak vázlatosan is — a bérszabályozás változásait. A cél e tekintetben is az, hogy a jövedelem jobban kötődjön a valóságos teljesítményekhez, teljesebben valósuljon meg a munka szerinti elosztás. Azok a vállalatok tudnak „jobban fizetni” dolgozóiknak, ahol ezt a munka hatékonyságával megszolgálják — mivel a vállalatok lényegesen szűkebb mértékben kaphatnak központi segítséget a béremeléshez. (Például nem számíthat az a vállalat sem bérkedvezményre, amelynek béremelési lehetősége alacsonyabb a fogyasztói árszínvonal-növekedésnél.)

Az új bérszabályozás viszont jobban ösztönzi a kezdeményező, hatékonyan működő vállalkozásokat: a 6 százalék és a 8 százalék közötti átlag-béremelkedés adóterhe a felére csökken, amennyiben megfelelően nő a vállalat által létrehozott érték, vagy a létszám csökkenése megteremti a béremeléshez szükséges anyagi fedezetet. Ez a fontos intézkedés is az egyenlősdi megszüntetését, a szocialista elveinkből folyó, a végzett munka eredményéhez kapcsolódó bérezést teszi lehetővé.

Következik: Döntő a gazdaságosság

Matkó István

Kártolt

szövet

exportra

A Magyar Posztó nagy- kállói gyárának termelési értéke 1979-ben megközelíti a 200 millió forintot. A „Csaba”, a „Hindu" és a „Vác” fantázianevű tarka szövésű, kártolt gyapjúszövet nagy részét szovjet exportra szállítják. Képünkön: készül a tarka gyapjúszövet (Mikita Viktor felvétele)

Gávavencsellő védelemre kész

Jégdugó a Tiszán

Gávavencsellő felé menve, először a szokatlanul magas vízállású Lónyai-csatorna tűnik szembe. A másíkor gyéren csörgedező vizecske most tekintélyesre duzzadt, bár a közvetlen veszélyre semmi sem utalt. A töltések megnyugtatóan magasodtak a víz fölé.

A falu is olyan, mint máskor, csak a tanácsháza előtti utca mutat szokatlant. Teherautó teherautó mögött; egyiken konténerek tornyosulnak, a másikon lánctalpas traktor lapul, körülöttünk melegen öltözött, egyforma bakancsot viselő, viharkabátos férfiak sürgölődnék. A vízügyisek védelmi osztagának tagjai.

öt jégtörő

Bent, a tanácsházán, tele- foncsörgésék közepette, sok perces szünetekkel tudtuk meg a legfontosabbakat Futkos András tanácselnöktől.

Január 31-én, 9 óra 50 perckor rendelték el a harmadfokú készültséget, féltizenkettő- kor pedig, a megyed tanács elnökének utasítására a járási hivatal vezetője tájékozódott a községben. Tímár— Ibrány—Búj körzetében ösz- szehangoltáik a tennivalókat: ha kell ezer embert tudnak mozgósítani. Közülük kétszázötven már szerdán készenlétben állt, akárcsak a gépek, a szállítójárművek.

Beszélgetésünk idején, a kora délutáni órákban, öt jégtörő hajó tartózkodott a térségben, „Nem tudnak csinálni semmit — mondta a tanácselnök —, mert nem bírnak a legalább 1 kilométeres jégtorlasszal.” Árvízveszély idején azonban pillanatonként változhat a helyzet: mire szemlére indultunk, a hírek már arról szóltak, hogy két hajó elúszott, három pedig a parti jeget töri.

Robbantóosztag

Időköziben megérkezett az 55 fős osztag vezetője, Antal József.

— Pontos adatunk pillanatnyilag nincs, de annyi biztos, hogy a víz magasabban áll, mint 1970-ben.

Elmondta: feladatuk a 13 tagú robbantóosztag munkájának segítése, amennyiben szükség lesz a robbantásra. Ez pedlig akkor következhet be, ha a Lónyai-csatorna torkolatát másként nem sikerül szabaddá tenni, mert az a veszély fenyeget, hogy az ott felgyülemlett víz visz- szafelé veszi útját, és elönti a vidéket.

Erre az esetre Kovács Gábor vezetésével egy másik vízügyi „különítmény” készült. Tervük volt: a szövetkezet homokbányájából éjszaka zsákokat töltetnek, azokat a kisvasúttal a szükséges helyre szállítják, minden eshetőségre készen.

Körbefolytéi a víz...

A szemle — amennyire a köd a terepet látni engedte —, nem sejtetett közvetlen veszélyt. A víz, hátán az óriási jégtáblákkal az árteret öntötte el, a távvezetékek oszlopai térdig álltak benne. A vasúti sín végénél a víz zúgva kereste az utat a Tiszába.

Elsősorban a belvíz következtében egyes jelek megmutatták, mi történhet, ha az időjárás továbbra sem kedvez, ha a védelem nem működik hibátlanul, ha ... Mert Balsón, a Rózsa utcában Simái Ferencék házát már körbefolyik a víz, Gávavencsel- lőn pedig a Széchenyi utcában terült el kisebb tónyi belvíz, igaz: éppen apadóban.

Az elnök búcsúzásul még megjegyezte:

— Minden előkészületet megtettünk, ha rosszra fordulna a helyzet. Most vesz- szük igazán hasznát azoknak a belvízlevezető csatornáknak, amiket az ötéves tervben eddig építettünk.

Speidl Zoltán

Építők

szakszervezete

Előadások a termelésről

Február 1-én ülést tartott az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. Egyebek között napirendre került a .tömegpolitikai oktatás értékelése. Elmondták, hogy Szaibolcs-Szatmár megyében a szakszervezethez tartozó 13 vállalatnál 2200 dolgozó vesz részt az elmúlt ősszel kezdődött tömegpolitikai oktatásban. Az előadók foglalkoznak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatainak ismertetésével. A megyei bizottság felhívta az illetékesek figyelmét a még hátraié- vő négy foglalkozás feladataira. Eredményesnek értékelték a nemrég befejezett alapfokú oktatást, amelyen » szakszervezeti tisztségviselők vettek részt. Csaknem 800 tisztségviselő hallgatott előadásokat a termelési agitáció fontosságáról, az időszerű gazdaságpolitikai feladatokról és a szocialista munkaverseny 1979. évi folytatásáról.

Az ülésen megvitatták és elfogadták a megyei bizottság idei munkaprogramját.

Poro helyett Orlandó

Cipöújdonságok Szabolcsból

Gazdag választékot ígérnek 1979-re a Szabolcs Cipőgyárban. Kapható lesz a hagyományos lábbeli, de gyártják majd az újra divatba jött hegyes orrú cipőt is. Ez utóbbival kissé a változó ízlés előtt jártak, hiszen a nyújtott fazont második éve készítik már. Hogy jeles ünnepekre külön vehessünk cipőt: sokféle alkalmi lábbelit is gyártanak az idén.

Cipőiket formatalpas, ragasztott, tehát korszerű technológiával készítik. Idei újdonságuk — habár az első szériák már 1978 végén elkészültek —, az úgynevezett Orlandó, vastag, télies, nyersgumi talppal előállított cipő lesz. Ezzel egyébként a Poro talpat helyettesítik, mert az, különleges elbánást, egyedi munkát követelt, az Orlandó pedig , — azonos tulajdonságok mellett — termelékeHír: ma rendezik a mezőgazdasági könyvhónap nyitóünnepségét.

□ két világháború közötti idő kalendáriumainak némelyikéből évről évre közzétettek egy arcképcsarnokot „Korunk hősei” címmel. Általában kik kerültek azokra a „dicsőségoldalakra?” Óceánrepülők, híres utazók, sikeres hadvezérek, vagy olyan föltalálok, mint Edison, Röntgen, vagy Marconi.

Ha napjainkban készülne ilyen összeállítás — készül is sokhelyütt — most már űrhajósok foglalnák el a vakmerő pilóták helyét. Az izzólámpa föltalálója helyett a lézerkutatás mesterei néznének ránk a fotográfiákról. Nem a rádiózás úttörőjének életrajzát közölné az összeállítás, hanem arról a tudós- csoportról mondana el egyet- mást, amelyik először oldotta meg a kontinensek közötti tévéközvetítéseket műholdak segítségével.

Korunkban a mezőgazdaságban is förgeteges változások mennek végbe. Pályám kezdetén még megdicsértük

Az édenteremtés könyvei

azt a parasztembert, aki tíz mázsa búzát takarított be egy holdról. Mi volna ma az ország kenyerével, ha nem sikerült volna az akkorihoz képest szinte hihetetlen mértékben megnövelni a termésátlagokat? Pedig, tudjuk jól, mind kevesebb a mezőgazdaságban dolgozók száma, napról napra csökken az ország termőföldje, azt mondjuk, ma már több mint hatszázezer hektár minősül belterületnek... Vajon nem korunk hősei a^ok, akik — nálunk vagy a világ más tájain — kidolgozták a talajjavítás, a növénynemesítés, a növény- védelem új módszereit? Akik új gépeket konstruáltak és levették az ember válláról a legnehezebb testi munka nyomasztó terhét?

Ne tagadjuk, „úgy általában” nem számít művelt embernek, aki nem tud felsorolni három filmet, melynek Fellini volt az alkotója. De az már nem számít olyan főbenjáró tudatlanságnak, ha valaki egyetlen növénynemesítő nevét sem képes megemlíteni.

Közben pedig az emberiség herkulesi erőfeszítéseket tesz, hogy kenyérhez, táplálékhoz jusson a világ. Vajon hány honfitársunk tudja, hogy a magyar mezőgazdaság napi teljesítménye forintban kifejezve háromszáz millió forint? Azt számon- tartjuk, hogy hozzávetőleg mekkora a nagyhatalmak légiereje. De hányán tudnak arról, hogy világszerte ösz- szesen huszonötezer repülőgép szolgálja a mezőgazdasági termelést?...

Miért ez a hosszadalmas tépelődés? Az késztetett e gondolatsor papírra vetésére, hogy most kerül sor hazánkban huszonkettedik alkalommal mezőgazdasági könyvhónapra. És bár az eseménysorozat .a rendező szervek szerint az agrárértelmiség és a falusi lakosság mezőgazdasági szakképzését kívánja szolgáim, nem árt arról beszélnünk, hogy bizonyos mezőgazdasági ismeretminimum nélkül nincs megbízható általános műveltség.

... És még valami:

Ma már üzemi munkások és városi értelmiségiek százezrei kertészkednek kis telkükön és egész zöldség-gyümölcs ellátásunkat befolyásolja, hogy értőn és eredménnyel fáradoznak-e. E tevékenységüknek nemcsak gazdasági haszna van. Sokak számára gyógyír a szabadban végzett munka. Medicina és passzió, amelynek révén mind több ismeretre válik szomjassá az ember.

Valaha a szülők és a szomszédok jelentették a „mezei szorgalommal” kapcsolatos ismeretek fő forrását. A minap egy korombéli parasztembertől azt kérdeztem: kinek az útmutatása alapján telepítette, gondozza falu- szerte híres gyümölcsösét.

Halkra fogott szóval válaszolt:

— Professzort fogadtam.

Ilyet még nem hallottam.

És ő már sorolta is, hogy mi mindenre okította őt a tanár:

— Tőle tudom a talaj trágyázásának technikáját, a kert berendezésének általános elveit, az oltványok kezelését, az ültetést, a metszést, az idősebb fák ápolását, az értéktelen fajtájú és terméketlen fák átoltását és mindent, mindent.

—- És ki volt az a profesz- szor? — néztem rá.

Nevetett.

— Ki lett volna? Mohácsy Mátyás... Pontosabban a könyvei.

Nem kérdeztem, hogy a magyar kertészek huszadik századi atyamesterének harminchárom műve közül melyikre gondolt. Csak átsuhant most elmémen a kérdés: vajon van-e magyar falu, ahol utca viseli a tudós nevét, aki műveivel ma is százezreket tanít arra, hogyan varázsoljuk édenkertté kertjeinket.

Bajor Nagy Ernő

nyebbnek és esztétikusabb- nak is bizonyult.

Idén, negyedmilliárd forint értékben, majdnem egymillió cipőt gyártanak. Ami* biztató: az első fél évre minden árujukat lekötötték, és már a második félévi értékesítésről is tárgyalnak. Részt vettek a legutóbbi ruházati börzén, ahol 25 modellt mutattak be. Egytől egyig gyártható terméket.

Cipőik felét a szocialista országokba szállítják, mintegy 50 ezer párat pedig a tőkés piacokon értékesítenek. Jelentős változásnak ígérkezik a nyírbogdányi tűzőüzem idei beindítása. Az összesen 41 millióba kerülő beruházás 200 dolgozónak ad munkaalkalmat. Folyik a tanműhelycsarnok építkezésének előkészítése Nyíregyházán: ehhez a Munkaügyi Minisztérium központi keretéből kaptak pénzt, úgy tervezik, 1980 végén átadják rendeltetésének ezt a létesítményt.

A gyár vezetői egyébként azt ígérik: cipőik ára nem fog lényegesen eltérni az 1978-as áraktól.

Gyermekcipőt, lánykacipőt gyártanak elsősorban a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárában, de az igényekhez igazodva növelik a női lábbelik előállítását is. Kimondottan új termékük 1979-ben nem lesz, de újdonságnak számíthatók azok a tavaszi és nyári cipők, melyeket a hölgyek számára importtextíliák fel- használásával gyártanak. Arra törekszenek, hogy minél jobban megnöveljék a korszerű formatalpak arányát.

Hétszázezer pár cipőt és további nyolcszázezer pár cipőfelsőrészt gyártanak idén, negyedével többet mint 1978- ban.

Döntöttek az illetékesek a csengeri beruházás ügyében: 40 milliós értékben, megközelítően 600 munkást foglalkoztató felsőrészgyártó részleget építenek. Ha az építőipar lehetőségei engedik, 1980-ra elkészülhet az új üzem.

S. Z.