Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-02 / 27. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 2. Napi külpolitikai kommentár Kellemetlen vendég Pekingböl NÉHÁNY NEM TÜL NAGY horderejű egyezmény aláírásával' befejeződtek Washingtonban Teng Hsziao- ping kínai miniszterelnök- helyettes és Carter amerikai elnök tárgyalásai. Bár sok rendezni való kérdés van a két ország között, a felek csupán ismert álláspontjaikat rögzítették és csak abban értettek egyet, hogy további párbeszédre van szükség a nézetkülönbségek áthidalása céljából. A kínai vendég azonban — az amerikai kormányzat nem kis bosszúságára — gátlástalan módon propagandacélokra is felhasználta látogatását. A diplomáciai gyakorlatban szokatlan módon Teng Hsziao-ping Washingtonban harmadik országok elleni uszításokra illetve fenyegetésekre ragadtatta el magát: egy nem hivatalos fogadáson „világuralmi tervekkel és háborús előkészületekkel” vádolta a Szovjetuniót. A The New York Times vezető publicistája, James Reston szerint az amerikai kormányt külön felháborította az, hogy Teng támogatásáról biztosította a tervbe vett új SALT- szerződés amerikai ellenzőit. A kínai vezető ugyanis elismerően nyilatkozott arról a 130 nyugállományú amerikai tábornokról, akik nemrég nyilvánosan állást foglaltak a kormány által szorgalmazott SALT-szerződéssel szemben. Teng látogatása elsősorban propagandajellegű esemény volt, amely Carternek nem sokat hozott a konyhára — foglalta össze a véleményét az amerikai publicista. A szovjetellenes kirohanások mellett Teng attól sem riadt vissza, hogy megfenyegesse Vietnamot. Kína fokozza fegyveres provokációit *déli szomszédja határán és Teng arra az újságírói kérdésre, hogy szándékszik-e országa katonai akciót indítani Vietnam ellen, azt válaszolta: Peking nem mondhat le erről a lehetőségről. Nem vette tehát figyelembe amerikai házigazdái felhívását sem: Kína tartózkodjék ilyen lépésektől. ÜGY LATSZIK, nem vette figyelembe a kínai vezető egy Vietnam-elleni kalandorlépés következményeit, hiszen a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződés veszély esetén kölcsönös segítségnyújtást is kilátásba helyez a két ország között. Ezért, ha a kardcsör- tetéstől nem is, de Peking alighanem mégiscsak tartózkodni fog attól, hogy éljen a Teng által említett katonai akció lehetőségével. Pálfi Viktor (Folytatás az 1. oldalról) dúlt és felszólította, hogy csatlakozzék a nemzethez, ne fordítsa fegyvereit az ország fiai ellen. „Szabad, büszke, szilárd hadsereget akarunk” — mondta. A párizs—teheráni repülő- útón figyelemre méltó nyilatkozatot tett Szadegh Ghot- zadeh, az ajatollah egyik tanácsadója, akinek egyébként nagy esélyt adnak arra, hogy a Khomeini által létrehozandó kormány tagja lesz. Egyebek között közölte, hogy 2—3 nap múlva kikiáltják a forradalmi kormányt és megismételte, hogy Khomeini nem hajlandó párbeszédet folytatni Sapur Baktiar miniszterelnökkel, míg az le nem mond. Elmondta továbbá, hogy megkezdődött a fegyverek szétosztása a polgári lakosság körében, de hozzátette: a felfegyvérzettek egyelőre nem kaptak utasítást fegyvereik használatára, ez azonban bármikor bekövetkezhet. Jerzy Ertoey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY v Ügy ugrottam ebbe az üz_ letbe, mint az úszni nem tudó ember a mély vízbe. Nincs tehát abban semmi csodálatos, hogy hamar megkaptam a leckét. Hogy drágán megfizettem érte? Az is az én bűnöm. — Hallatlan, amit mondasz. — Nem. Ilyen a pénzvilág uralkodó joga. Ott örök háború folyik. Milyen szépen mondta a jogi professzor: „bellum omnes contra omnium”. Aki nem tud győzni, legyőzöttnek kell lennie. De az idő távlatából nézve a dolgokat, hálásnak kellene lennem annak a két csibésznek. — Miért? — Mindenekelőtt a leckéért. Másodszor, ha ők valóban becsületes emberek lettek volna, a mai napig csak az a London melletti kis mosodám lenne. Sokat dolgoznék, s ki tudja, hogy megengedhetném-e magamnak, hogy hazámba utazzak és megvendégelhetném-e Szczecinben a lengyel újságíró csillagot? De az biztos, hogy nem lenne Merced esem. — De... — elkezdtem, de nem fejeztem be gondolatomat. MacAreck azonban megértette, mit akartam mondani. — Még egyszer ismétlem, soha nem voltam büntetve, és úgy vélem, soha nem állok, mint vádlott, bíróság előtt. Nektek itt vízözön előtti fogalmatok van sok mindenről. Nem volt kedvem vitatkozni a barátommal, hiszen úgysem értettünk volna szót egymással, így hát beszélgetésünket más témára tereltem. — Valid be, Henio, hogy mennyit fizettél rá arra a mosodára. — Egy fillért sem. — Hogy-hogy? Hiszen az előbb hangsúlyoztad, hogy az affér elvitte a végkielégítési összegedet és a megtakarított pénzedet. — Igaz. De később ezek az urak voltak olyan udvariasak, hogy nemcsak a teljes összeget térítették meg, hanem még meg is tetézték. — Jó szívből? — Nos, nem teljesen — mosolygott . a barátom. — Okosabbak voltak, mint én Londonban. Akkor még az utolsó fontomért is kész voltam ellenük harcolni. Ok már más körülmények között, gyorsan kifizették engem, hogy ne vigyem bíróság elé az ügyet. Sarlós István tárgyalásai Libanonban Szerdán hivatalos megbeszélésre került sor Sarlós István, a Hazafias Népfront küldöttségének vezetője és Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB elnöke között. A szívélyes és baráti légkörű tárgyaláson áttekintették a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit és megerősítették készségüket a HNF és a PFSZ együttműködésének és kölcsönös szolidaritásának további fejlesztésére és erősítésére. A népfrontküldöttség a nap folyamán a Palesztinái Felszabadítási Szervezet irányítása alatt működő termelőüzemek munkájával ismerkedett A küldöttség ellátogatott egy Beirut melletti kollégiumba is, amely a palesztínai mártírok árváinak nyújt otthont és biztosít továbbtanulási lehetőséget. Dr. Szalai Lajos, a Magyar Népköztársaság^beiruti nagykövete szerdán fogadást adott a népfrontküldöttség tiszteletére. A baráti hangulatú találkozón a palesztin vezetőkön kívül részt vettek a libanoni társadalmi és politikai élet neves képviselői, valamint a baráti országok beiruti diplomáciai képviseletének vezetői is. Befelezte bulgáriai látogatását a lengyel küldöttség Edward Gierek és Todor Zsivkov vezetésével hivatalos lengyel—bolgár megbeszélések folytak Szófiában. Képünkön: a két tárgyaló küldöttség. (Kelet-Magyarország tele- fotó) Szófiában csütörtökön befejeződött a lengyel párt- és kormányküldöttség látogatása. A küldöttség Edward Gi- ereknek, a LEMP KB első titkárának vezetésével a BKP Központi Bizottságának, a bolgár államtanácsnak és minisztertanácsnak a meghívására két napig tar— Tehát megbosszultad a sérelmedet! — Nem. Nem gondoltam bosszúra, hanem csak elvesztett pénzem visszaszerzésére. — Londonban? — Nem. Vancouverben. — Beszélj érthetően. — Mert mindig félbeszakítasz — mondta Henryk és teletöltötte a poharakat az arany színű itallal. ★ — Meg kell mondanom neked — kezdte történetét MacAreck —, hogy nem én voltam az egyetlen áldozat. Olyan külföldiek kifosztására specializálták magukat, mint én, akikből abban az időben sokan voltak Londonban, így a két üzletember szép kis vagyont kapart össze. És mivel okos emberek és elő- relátóak voltak, rájöttek, hogy az „öreg, szeretett Anglia” klímája ártalmas lehet számukra. Már a hatóság is érdeklődni kezdett a két gentleman iránt, és valamelyik vérmes károsult megpróbálta lenyúzni a bőrüket. Elég az hozzá, hogy a két úr egy napon nyomtalanul eltűnt Londonból és sok ezer kilométerre, Kanadában» kötött ki. — Éppen Vancouverben? — Igen. Nagy kikötő, nagy kereskedelmi központ. Az én két tisztelt „tanítómesterem” elhatározta, hogy bankot alapít. — Bankot? — Igen. Volt elég összeku- porgatott pénzük, így hát bankot alapítottak, amely arra specializálta magát, hogy a Kínába és a Távol-Keletre szállítandó kanadai gabonaexportot finanszírozza. Állítólag bel emártották ujjacs- káikat a titkos fegyverkereskedelembe is, de ezt már nem ellenőriztem. Nekem elegendő volt, hogy ezek az urak élnek és egészségesek, tózkodott hivatalos, baráti látogatáson Bulgáriában. A látogatásról közös közleményt adnak ki. Edward Giereket a szófiai nemzetközi repülőtéren csütörtök délután Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke búcsúztatta. a bankjuk szépen fejlődik. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy kötök velük egy üzletet. — Mint leendő társ jelentkeztél náluk? — Ne szakíts félbe, mert sohasem fejezem be — Henio ismét a pohár után nyúlt. — Ti, európaiak, általában nem ismeritek Észak-Amerika földrajzát. Megengedem magamnak, hogy megmagyarázzam: Vancouver város, mert van egy ilyen nevű sziget is, körülbelül 800 ezer lakosú, a Puget Sound öbölben fekszik, tizenegy néhány kilométernyire az Egyesült Államok határától. Ugyanennek az öbölnek a partján, úgy 250 kilométernyire Vancouvertől, de már az USA-ban, fekszik a hatszázezer lakosú Seattle kikötő. Kissé furcsa volt számomra ez a földrajzi előadás, de nem szakítottam félbe Heniót, aki folytatta tovább: — Egy napon Seattle-ben egy rendkívüli „racket” történt. Ismét meg kell magyaráznom, hogy a „racket” pénzszállítmány elleni banditatámadás. Az effajta bűntény kezdetben az amerikai gengszterek specialitása volt, de ma már egyre népszerűbb lesz Nyugat-Európa nagyobb városaiban is. Akkor még a „racket” az Egyesült Államokban is újdonság volt. Egy nagy építőipari cég pénztárosára, ki a bérfizetéshez vette fel az összeget, a szó legszorosabb értelmében a bank épületének lépcsőjén támadtak rá. A bűnöző elnémította áldozatát, elvette tőle a nagy, barna táskát, és a közelben rá várakozó fehér Forddal eltűnt. — Nem próbálták meg elkapni? (Folytatjuk) Á testvérországok életéből Iparváros és üdülőhely: Batumi Nemcsak érdekes sorsú emberek vannak, hanem érdekes sorsú városok is. Ilyen a Fekete-tenger partján a szovjet te- herhajózás „fővárosa” — Batumi. A város egyben jelentős ipari és kulturális központ. Éghajlata pedig kiváló üdülési és gyógyítási lehetőségeket biztosít a Grúziához tartozó Adzsar Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának. Batumi egyik érdekessége az első pillanatra összeegyeztethetetlennek tűnő fogalmak — az üdülőhely és az ipar — együttléte. Meglehetősen szokatlan, hogy a húsz szanatórium és üdülő mellett, ahol naponta több tíz ezer ember pihen és gyógyul, több mint harminc gyár és üzem működik. És milyen üzemekről van szó? Csupán az „olajfeldolgozó” szó hallatán kételyek merülhetnek fel Batumi az iparváros és Batumi az üdülőhely harmóniáját illetően. Mégis létezik ilyen harmónia. Igaz, a város vezetőségének és közösségének komoly erőfeszítésekbe került ennek megteremtése. Már tizenöt évvel ezelőtt több mint húsz, a környezetre különösen ártalmas üzemet telepítettek a város határain kívülre, sokat korszerűsítettek, és volt olyan gyár fs, amelynek működését végleg megszűntették. A Szovjetunióban itt tértek át elsőként az olajfeldolgozó üzemek hulladékmentes technológiájára és zárt ciklusú vízellátására. Az állami egészségügyi felügyelet szakemberei az országos átlagnál szigorúbb követelményeket írnak elő az itt működő — a környezetre káros melléktermékeket kibocsátó — üzemek számára. Ezeknek az intézkedéseknek a következtében a légkör szennyezettsége jelentéktelenre csökkent, egyes üzemeknél a tengerbe eresztett napi szennyvíz mennyisége a korábbinak húsz-harmincad részét sem éri el. A vízvédelem érdekében a batumi teherkikötőt parti és úszó tisztítóberendezésekkel látták el, amelyek ma már teljes egészében felfogják az olajjal szennyezett vízréteget, elvégzik a teherha- jók tisztítását, ezzel egyben kizárják annak a lehetőségét is, hogy a fedélzetről olaj kerüljön a tengerbe. Batumi ugyanakkor kertváros is. Egy lakosra mintegy húsz négyzetméternyi zöldterület jut. A légkör szennyezettségét, a tengerpart és a tengervíz tisztaságát a városi tanács mellett működő ökológiai bizottság állandóan ellenőrzi. A hatékony környezetvédelemhez szükséges pénzügyi eszközöket a különböző iparvállalatok, az Adzsar Autonom és a Grúz Szövetségi Köztársaság, valamint a központi állami költségvetés biztosítja. Új üzemek és gyárak folyamatosan épülnek. Ezzel egyidejűleg azonban fejlesztik az üdülési lehetőségeket is. Tavaly nyolcvanezren üdültek itt, 1985-re pedig százhúszezer pihenni vágyót tudnak fogadni. Egyik a másikat nem akadályozza, hiszen az állami tervezés nemcsak az ipar, de a dolgozó ember érdekeit is figyelembe veszi. n vasút nagyberuházásai Lengyelországban A vasúti szállítás mindmáig a legfontosabb szállítási lehetőség Lengyelországban, s a jövőben is az marad. Népszerűségének egyik oka az, hogy az ásványi kincsek és ipari központok főleg az ország déli részében találhatók, míg a külkereskedelmi szállítások legnagyobb részét lebonyolító'kikötők az ország északi részén helyezkednek el. Emellett az országon át nagy tranzitforgalom bonyolódik le; itt kereszteződnek Európa nyugat-keleti és észak-déli útvonalai. A vasúti szállítási feladatok évről évre növekednek. Tavaly — előzetes adatok szerint — a lengyel vasútak 495 millió tonna árut szállítottak, ami az 1970. évihez viszonyítva 113 millió tonna növekedést jelent. A nyolc éve kezdődött nagyarányú rekonstrukciós és fejlesztési program ma már kézzelfogható eredményt hozott. A beruházások szorosan kapcsolódnak az új ipari központokhoz. Az óriási „Katowice” kohómű részére például — a szovjet vasérc folyamatos szállításának biztosítására — 400 kilométeres vasútvonal épül a kohómű és a szovjetunióbeli Volini Vlagyimir között. Ezt a vonatot visszafelé is jól tudják hasznosítani, mivel ugyanezen az úton Lengyelország kénszállítmányokat továbbít keleti szomszédjának. Ennek a vonalnak az építése a közeljövőben fejeződik be. Rövidesen megkezdik a központi vasútvonal 3. szakaszának építését is, amely a felszabadulást követő évtizedek legnagyobb vasúti beruházása lesz. E központi vonal 1977-ben elérte Varsót, összekötve a fővárost Sziléziával; azóta északi irányban tovább épül, hogy jó összeköttetést biztosítson az északi tengerparttal. A vonal másik elágazása Poznan irányába halad majd. A Varsó—Katowice vonalon 160 kilométeres óránkénti sebességgel, a Varsó—Poznan vonalon pedig 130—140 kilométeres sebességgel száguldanak majd a vonatok. A korszerűsítés egyben a korszerű géppark megteremtését is jelenti. A lengyel vasútak nagy számban kapnak majd új, a legmodernebb technológiával készülő vasúti kocsikat. A tömegáru szállítására például 90 tonna teherbírású vagonok előállítását kezdték meg Lengyelországban, (összehasonlításul: ezidáig a legnagyobb egységek 60 tonna teherbírású- ak voltak.) Egyre ritkábban lehet látni a lengyel vasútvonalakon elöregedett gőzösöket. Az 1980-ban befejeződő ötéves tervben több mint 900 villamosmozdonyt helyeznek üzembe, és — a Szovjetunióval folytatott együttműködés révén — számottevően növelik a nagy teljesítményű Diesel-mozdonyok számát. II jugoszláv energiarendszer fejlüdése A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban nemrég lépett működésbe a 400 ezer volt feszültségű új villamossági rendszer. Ez a rendszer összeköti a villamos energia fő fogyasztóit a Szerbiában működő erőművekkel. Ily módon most a „D'zserdap” vízi- és az „Obrenovac”, „Kolubara” és „Koszovó” hőerőművekhez — magasfeszültségű távvezetékek és transzformátorállomások segítségével — hozzákapcsolták Belgrádot, Növi Sadot, Kragujevacot, Nist, Bort és egy sor más várost. Az új villamossági rendszer biztosítja az ország fogyasztóinak zavartalan energiaellátását és szükség esetén lehetővé teszi az energia exportját vagy importját.
