Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET ■■H Hl ,, -I j 1979. január 14. €» Megkérdeztük a férfiakat Milyen az eszményi nő? VENDÉGÜNK: BUZSAKI LÁSZLÓ Nehéz kereskedőnek lenni Szakma nélkül Gyakran lehet hallani, hogy minek is már annyit beszélni a női egyenjogúságról, hiszen az utóbbi három évtizedben lényegében megoldódtak a több évszázados gondok, ez az idő utat nyitott a lányok, asszonyok számára az egyenjogúsághoz. Igaz, hogy az állampolgári jogok, a foglalkoztatottság területén, a közéleti tevékenységben, a kulturális és a családi viszonyokban történelmi jelentőségű előrehaladás történt — ezt rögzítik párt- és állami dokumentumok is — és ezt ma már aligha vonja kétségbe bárki. Am mindez korántsem jelentheti, hogy minden megoldódott; nyilvánvaló az is: még sokat kell tenni a nők teljes egyenjogúságának érvényre juttatásáért. A továbblépés útja ma természetesen már más, mint ötven, harminc, vagy akár csak tíz esztendeje is volt. De változatlanul fontos, hogy a nők még fokozottabban vegyenek részt a társadalmilag szervezett munkában, emeljék szakmai és általános műveltségüket, még többen töltsenek be különböző szintű vezető funkciókat. Tennivalók vannak a bérezésben fennálló hátrányok megszüntetésében is. De különösen sok a teendő a nők családon belüli helyzetével kapcsolatos maradi szemlélet megváltoztatásában. A nők gyors ütemű munkába állásával például nem tartott léoést szakmai felkészültségük. Nagy részük betanított vagy segédmunkás. A szakmunkásnők aránya emelkedik ugyan, de még mindig kevesebb a kívánatosnál. Ennek nemcsak a béreknél, hanem a vezetői posztokra állításnál is komoly kihatása van. Figyelemre méltó, hogy a munkásnők többsége kész volna a szakképzettség megszerzésére. ha ezt jobban megkívánják tőlük, és nagyobb támogatást kapnának tanulásukhoz. Megyénk új, sok nőt foglalkoztató üzemeiben — elsősorban a fiatal szakmunkások képzésével, azok munkába állásával — javul a helyzet. A fiatal szakmunkáslányok szakképzettségük alapján sokszor hamarabb érvényesülnek, magasabb a fizetésük, gyorsabban kerülnek csoportvezetői, művezetői beosztásokba, mint az esetleg régebben ott dolgozó középkorú asszonyok, akik munkát vállaltak ugyan, de valamilyen ok miatt még nem szerzeték meg a szakmunkás oklevelet. A kiragadott példa egymagában is jelzi: a változás nem egyszerűen elhatározás kérdése, és nem is történhet meg egyik napról a másikra. M. S. Rubens korában a telt keblű, kerek csípőjű, habfehér bőrű, álmodó szemű nő volt a szép. Azóta nagyot fordult a világ, s bizony a mai szépségeszmény teljesen ellentéte az akkoriaknak. Napjainkban inkább a vékony, kisportolt alkat, a kreolos bőr, a karcsú derék hódít — igaz, főleg az ifjabb korosztály körében. A nőideált persze nemcsak a külső megjelenés, hanem sok más fontos tulajdonság határozza meg. Hogy mi minden, arról az 5-ös számú Volán Vállalat öt dolgozóját kérdeztük meg. — Ideális nő? — tekint föl kérdőn Gonda Barna, a kisvárdai autóbuszállomás vezetője. — Ilyennel még nem találkoztam. A feleségemre nagyjából illik ugyan ez a fogalom — de hozzá kell tenni: nincsen ember hiba nélkül. Ami a nőideál külsejét illeti: legyen szép, csinos, de nem feltétlenül Mona Lisa... — Szerintem a természetes szépség és a jólápoltság a legfontosabb! — szól közbe Bagoly Zoltán kereskedelmi előadó. — Engem például zavar, ha valaki erősen festi magát. Kövesse a divato* — mértékkel. Ügy, ahogy az egyéniségéhez illik. Még nőtlen vagyok. Társul egy olyan lányt szeretnék, aki tulajdonságaiban hasonlít, külsejében pedig illik hozzám. A véleményeket Veroszta Vilmos, a vállalat nyugdíjasa foglalja össze: — Előbb vagy utóbb mindenki rájön: a szépség nem minden! Első látásra is inkább a rokonszenv számít. Gondolom, mással is előfordult már, hogy látott egy gyönyörű nőt és egyből ellenszenvesnek találta. Egy csúnyácska viszont melegséget ébresztett benne. Harmincadik éve vagyok házas, és első helyen a megértést, kitartást említem. Zolnai Miklós, a megyei szállítási bizottság adminisztratív titkára folytatja a sort: — Hasonló érdeklődési kör, bizalom a másik iránt, műveltség, no és jó természet. Az igazi boldogsághoz persze nélkülözhetetlen, hogy a férfi is hasonló tulajdonságokkal rendelkezzen. — Tartsa tisztán magát — később a családját, otthonát is — veszi át a szót Ilosvai Ferenc gépkocsivezető. — OssZa be ügyesen a pénzt. Nálunk például nagy szükség van erre, hiszen hamarosan itt lesz a második gyerek. És jól főzzön! — Ügy bizony! — tudja meg Veroszta Vilmos. — Helyesen tartja a mondás: a férfi szívébe a gyomrán át lehet bejutni. Az én ifjú koromban ez még lényegesebb volt, mint most. Akkor sok asszony nem dolgozott, így a háztartásban kellett helytállnia. — Valóban, ma már kevésbé fontos a konyha. Ha nem főz ügyesen, legfeljebb vendéglőben ebédelünk. Szerintem előbbrevaló, hogy társaságban találja föl magát, táncoljon ügyesen, de ne legyen kacér — sorolja Bagoly Zoltán. S hogy még milyen ne legyen az ideális nő, arról mindenkinek van mondanivalója: Gonda Barna: — Nem szeretem azokat a nőket akik késnek — öt percnél tovább még senkire sem vártam —, s akik meg- játsszák magukat. Társaságban ne kezdjen el kényes- kedni a lány, hogy nem, ő nem kér egy korty italt sem. Ha jólesik, igyon — persze csak mértékkel! — Kerülje a féltékenységet! — veti közbe Zolnai Miklós. — No, azért szerintem nem árt, egy ici-pici féltékenység: ez a hűség, meg a szerelem bizonyítéka. — Bagoly Zoltán szavai élénk tiltakozást váltanak ki: — A féltékenység akkor sem jó, ha pici — folytatja Zolnai Miklós. — Ugyanis ahogy múlnak a hónapok, évek, elkezd fejlődni, terebélyesedni. Aztán egyszerre csak megmérgezi az életet. Főleg akkor, ha alaptalan. Ilosvai Ferenc szerint a legfőbb baj az, hogy udvarlás idején mindkét fél a szebbik arcát mutatja a másiknak: — Például elhiteti magáról, hogy szerény, csendes, pedig a valóságban nagy szája van. Ellenszenvessé tehet egy nőt, ha zsarnoki a természete, vagy nagyon követelőző. Bagoly Zoltán helyeslőén bólint: — Sajnos manapság egyre nehezebb a hölgyek kedvébe járni. Névnapra, karácsonyra nem elég valami filléres apróság — igaz, az ember restellné is. Alaposan bele kell nyúlni a pénztárcába. Régebben volt egy barátnőm, aki nemhogy elvárta, hanem megrendelte (!) az ajándékot. Egy arany nyakláncot kért. Megvettem. És tudja, mi lett a köszönet? Az, hogy a kisasszony lebiggyesztette a száját és közölte, hogy nem ilyet akart. Mert ez a lánc rövid... — Ha már az ajándéknál tartunk: az rögtön gyanús mikor egy nő túl kitartóan és mindenben keresi az ember kedvét — bizonygatták beszélgetőtársaim. — Nem szeretem a házasságban sem, ha egy asszony olyan, mint a napraforgó: lesi az ura gondolatát. Ha kell, mondjon ellent, legyen önálló véleménye. Hát még az udvarlás alatt! Az az igazi, míg tudja a férfi: ezért a nőért küzdeni, tenni kell. De mikor érezzük, hogy szorul a hurok . . . mindennek vége — legyint mosolyogva Veroszta Vilmos. — Ismeri a mondást ugye: a nő választja ki azt a férfit, aki majd ki- választja' őt. Ehhez fifika kell. Bizony nem mindegy, hogy fog hozzá a nő. A beszélgetők helyeslőén bólogatnak. Ebben maradtunk ... Házi Zsuzsa Sokan szidják' — jogosan vagy jogtalanul, most hagyjuk — a kereskedelmet, még többen állítják, hogy a világ minden pénzéért sem lennének kereskedők. Miért népszerűtlen ez a pálya? Milyen gondokkal küzdenek a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozó nők? Erről beszélgettünk Buzsáki Lászlóval, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának titkárával. — A nehézségek ellenére sem népszerűtlen a kereskedői pálya, mert évente jóné. hányszoros a túljelentkezés a szakmunkásképzőkben, s a végzetteknél jóval többen helyezkedhetnének el a boltokban. A középiskolában azonban nincs lehetőség több fiatal képzésére. Így szakképzetleneket alkalmaznak a vállalatok, s a felnőttoktatás révén évente 400—500 kereskedő szerez papírt az elsajátított ismereteiről. Megyénk kiskereskedelmében és vendéglátóiparában közel 15 ezer ember talál munkát. Csaknem háromnegyed részük nő. — A legtöbb gondot éppen az okozza, hogy a kereskedelemben dolgozó ‘asszonyok közül csaknem mindenki igénybe veszi szülés után a három évig tartó gyermek- gondozási szabadságot. A Nyírfa Áruházban például tavalv 35 asszony volt gyesen! Pótlásuk nagyon nehéz, a boltokat üzemeltető vállalat próbálja a bent lévőket úgy csoportosítani, hogy az árusításban ne legyen fennakadás. — A munkaidő beosztása az egyik legégetőbb kérdés. Hiába jön vissza a gyes után egy édesanya, ha a bölcsőde, az óvoda hamarabb bezár, vagy később kezd, mint az üzllet. Marad az elkérezke- dés, — amire a többi munkatárs dolgozik rá —, vagy magával viszi az aszony a zárásig hátralévő egy-két órára a gyereket. Vagy megül csendben a gyerek a raktárban, vagy... de úgy gondolom, mindenki el tudja képzelni, milyen lehet ilyen körülmények közt gyors, pontos, ráadásul nehéz munkát végezni. A kereskedelemben dolgozó lányok, asszonyok köztudomásúlag nagyon nehéz fizikai megterhelésnek vannak kitéve. 25—30 kilós zsákokból kell kiszedni az árut, berakni a polcokra. — Sokat javítana a helyzetükön, ha minden üzletben használhatnák a guruló raktári targoncákat, kézi kocsikat. Az optikai mérlegek gyorsítanák a forgalmat, hiszen ezeken a lemért cikk ára is megjelenik. A kenyér és a töltelékfélék szeletelésére mindenütt gépeket kellene alkalmazni. Ma még csak vágyálom az a korszerű pénztárgép, amelyet a BNV-n mutattak be. Az áruhoz nem is kell kézzel hozzáérnie a pénztárosnak, mert a rajta lévő kódszámot érzékeli a gép, beüti, majd kivetíti a fizetendő összeget. Ezzel egv- idejűleg a raktár készletét is folyamatosan „számon tartja”. így nem kellene napi 18—20 mázsát (!) megemelni, pénzt kezelni egyikőjüknek sem. — A vendéglátásban dolgozó nők helyzete legalább annyira nehéz, mint az élelmiszerüzletekben lévő társaiké. A konyhákon általában 35 fokos hőség uralkodik, ehhez jön esetlen a kinti meleg. A felszolgálók napi 25— 30 (!) kilométert is gyalogolnak. Ezeket a gondokat ismerve a KPVDSZ megyei bizottsága arra törekszik, hogy a gazdasági vezetőkkel közösen mindenütt sikerüljön legalább elviselhető munka- körülményeket teremteni a kereskedőknek. Csendespibenő a városmajori óvodában. (Császár Cs. felv.) T. K. mmmgoimm fcgSHBtossiBSäSbffiiSiS Mindennapos bevásárlás
