Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
K edves Barátom! Amikor apádék megvették a kétszobás öröklakásodat, azt mondtam: „rendben van, tegyék, ha tehetik”. De most, ami- t kor hallom, hogy szüleid jóvoltából megérkezett a kocsid is, mi tagadás, nyugtalan lettem. Mert jól emlékszem arra, amikor azt mondtad: a kocsit már nem fogadhatod el otthonról. Aztán elfogadtad, éppúgy, mint a bútort, a mosógépet, a hűtőszekrényt, a televíziót. És most, 26 éves korodra elmondhatod, megvan mindened, ami az élet anyagi alapjait jelenti. Tudod, hogy régen ismerlek, tisztában vagyok azzal, miként alakult eddigi életed. És — mi tagadás —, aggódom érted, sajnállak is, mert attól tartok, egyszer ki fog csúszni a lábad alól a talaj. Nézzük sorjában. Azok közé tartozol, akiknél fel sem merül a kérdés: miből telik, mert tudom, nem Neked — és a hasonló helyzetűeknek — telik minder- re, hanem szüleid verítékét, esztelen, öngyilkos munkáját váltottad kocsira, lakásra. Apád éppen hogy ötven esztendős, tisztes poziciót tölt be, és már túl van két infarktuson, anyád pedig a kertben gürcöl, napkeltétől napszálltáig. Sok pénzt keresnek, de egy biztos: megdolgoznak érte. Igazán nem szemforgatás, amikor azt kérdezem: Te megdolgoztál már valamiért? Mert eddig a megszerzett pénzt arra fordították, hogy a Te utadat egyengessék. Tudod, fültanúja voltam azoknak a telefonoknak, amikkel annak idején protekciót próbáltatok szerezni ezen- azon a főiskolán, egyetemen, váltogatva a helyeket, jelét adva ezzel: mindegy milyen egyetem, melyük pálya, csak diploma legyen. Anyagi áldozattól sem riadtak vissza, csupán azt tartották szem előtt: kifizetődő oklevél legyen, amit végül is megszerzel. A befektetés nem volt hiábavaló: Te ma, sikeresnek induló diplomás vagy. Végignéztem azt, miként váltottad barátaidat, (a barát szó nem is jó, érdekkapcsolatot mondanék inkább), és milyen sorrendben kerested fel rokonaidat, sosem tévesztve szem elől a várható hasznot. Míg a főiskolára jártál, roko- . noknál laktál, egy fillért sem kellett fizetned, aztán, amikor végeztél és beköltöztél saját otthonodba, jósZerint feléjük sem néztél már. Nagyanyáddal nem törődsz, pedig tudnod illene: az alapot ők adták apádéknak a további építkezéshez. Legutóbb aztán történt valami, ami talán első ízben bizonyította be Neked: pénzzel sem vásárolható meg minden és mindenki. Azt remélem, talán arra is rádöbbensz: az emberek többsége nem eladó. Első kézből tudom, mi történt. Katonai szolgálatra kellett volna bevonulnod, ami kétségtelen, nem öröm, de ma még, elkerülhetetlen kötelesség. Te azonban azt gondoltad : amit másnak az alkotmány előír, azt némi készpénz ellenében elkerülheted. Felkerested hát rokonodat, a felelős poszton dolgozó katonaorvost, és jókora összeget ajánlottál fel neki arra az esetre, ha ő, valamilyen módon alkalmatlannak nyilváníttat. Aztán csodálkoztál, amikor — igaz, finoman — az ajtón kívülre tessékeltek. Meg is sértődtél, de ami még nagyobb baj: úgy látom, nem értetted a dolgot. Mi tagadás: örültem, amikor meghallottam, hogy katona lettél, örültem, örülök, mert abban bízom: az eset tanulsággal szolgál. Értelmes embernek tartalak, azt remélem, elgondolkozol a dolgon. Min kellene gondolkoznod? Azon például, hogy a világ nem korrupt, még akkor sem, ha egyes emberek azok. Aztán eltűnődhetnél azon, hogy a pénz nem minden, és érdekkapcsolatokra nem lehet egy életet felépíteni. Még akkor sem, ha a látszat ezt mutatja. Mert az érdekekkel mindig érdek áll szemben és csak egyszer szakadjon meg a szál, Te mérhetetlenül magányos maradsz; nem lesznek barátaid, mert soha nem is akartad, hogy legyenek. Tudom: nem csak a Te vétked ez. Tudom: ebbe születtél, ebben nőttél fel. Tudom: eleinte berzenkedtél is, mocorgóit benned az önérzet, de aztán betörtél. Tudnod kell: szüleid megöregszenek, az anyagi forrás elapadhat. És tudnod kell: ingatag talajra építkezel, ha nem próbálsz a saját lábadon megállni. Vasárnapi INTERJÚ Márton István megyei főépítésszel településeink arculatáról 0 Mi egy megyei főépítész feladata? — Az, hogy az ésszerűség határain belül vigyázzon a települések rendezési terveinek betartására. A dolgom tehát: arra ügyelni, hogy a megye települései ne ötletszerűen, hanem tervszerűen fejlődjenek. A rendezési terv ezek szerint szent és sérthetetlen dolog? — Egyáltalán nem az. A rendezési tervek a település területeinek hosszú távú és legkedvezőbb felhasználását határozzák meg a mostani és a távolabbi idő becsült igényei alapján. A rendezési terv tehát egy előrelátó gondoskodás a település jövőbeni lakosságáról. Az élet, a fejlődés azonban előre nem látható és tervezhető dolgokat is produkál, egy korábban elképzelt merev intéz- kedés gátjává is válhatna a fejlődésnek. Ezért kell a tanácsoknak ötévenként felülvizsgálni a rendezési terveket, s az igényeknek megfelelően kiegészíteni, módosítani azt. kihasználatlan közlekedőterületük miatt gazdaságtalanok is ezek az óriási alapterületű családi házak. A Ha gazdaságtalan, akkor miért terveznek ilyen házakat? — Én is kérdeztem már néhány tervezőtől. Azt a választ kaptam szinte mindegyiktől, hogy ilyet rendelt tőle az építtető. Megkérdeztem néhány építtetőtői is, hogy miért Ilyet épített, s akadt, aki úgy válaszolt: a tervező mondta, hogy ilyen legyen. Az igazság valahol a kettő között lehet. Biztos vagyok benne, hogy sok építtető keresi fel úgy a tervezőt, hogy megmondja: olyat tervezzen nekem, mint a szomszédnak van. De ez szerintem rajzolás és nem tervezés, egy jó tervezőnek meg kell tudni győzni az építtetőt, s ez sok tízezer, néha százezer forint megtakarítást is jelenthetne. Mert a pazarlás akkor is pazarlás, ha magánépíttető fedezi a költségeket. Milyen okok miatt módosítanak a tanácsok egy-egy település rendezési tervén? ■— Például azért, mert elfogyott az építési telek. Ilyenkor új utcát nyitnak, belterületté nyilvánítanak korábban külterületként szerepelt településrészt, módosítják a település határát. A tanácsoknak a rendezési terv rugalmassága, a lakosságnak a terv állandósága okoz gondot, vagyis nem biztos, hogy egy mai lakó érdeke egybeesik egy majdani lakó érdekeivel. Hogyan lehet ezt az érdekellentétet feloldani? — Mindkét fél megelégedésére tulajdonképpen sehogy. Ha nézeteltérések vannak, akkor a település érdekeinek kell érvényesülni, ez társadalmi érdek. Sajnos előfordul ennek az ellenkezője is: volt rá példa, hogy a pillanatnyi feszültséget a rendezési tervtől eltérő döntéssel oldották fel, s ezzel nagy kárt okoztak a település jövőbeni fejlődésének rovására. Kik terveznek ma lakásokat megyénkben? — Tervező intézetek — a megyében a NYÍRTERV, az AGROBER, a SZÖV- TERV — és magántervezők, ők körülbelül 280-an, 300-an vannak a megyében, legalábbis olyanok, akiknek engedélyük van. Tervezhet házait kőművesmester, technikus, üzemmérnök és építészmérnök, természetesen csak akkor, ha szerepel nevük a tervezői névjegyzéken. 0 Megnyugtatónak tartja, hogy ilyen széles skálájú képzettséggel lehet tervet készíteni? — Erre nagyon nehéz választ adni, ugyanis készíthet jó tervet a kőművesmester is, és készíthet rosszat az építészmérnök is. Véleményem szerint azért a magasabb képzettség nagyobb felkészültséget jelent. 0 Hogyan lehet legolcsóbban hozzájutni egy tervhez? A rendezési terv tehát azt jelenti, hogy nem mindenki építkezhet kénye-kedve szerint. Nem teszi ez a megkötöttség egyhangúvá a település arculatát? — Nem. Pontosabban nem a rendezési terv teszi egyformává, egyhangúvá a települést. A terv azt írja elő, hogy a községek egy-egy részén csak földszintes, vagy csak emeletes házak épülhetnek, de azt nem, hogy a laká- sok milyenek legyenek. A városokban — elsősorban természetesen Nyíregyházán — az építési technológia határozza meg alapvetően a lakótelepek arculatát, a kis- és nagyköz- ségekben pedig az építtető kívánsága és a magántervező tudása, vagy igénytelensége a meghatározó. Szabolcs-Szatmár megyében a debreceni házgyár termékeiből épülnek a lakóházak és ahhoz, hogy a forma változzék, a házgyári lakóépületek tervcsaládját kellene bővíteni. Az alagútzsalus technológia változatosabb és rugalmasabb építést tesz lehetővé, ám ezzel a lehetőséggel sem élnek igazán a kivitelező vállalatok. Van-e valamilyen sajátosságuk bölcs-szatmári építkezéseknek? — Sajnos nincs, teljes egészében hasonlítanak az ország más tájain elterjedt építkezésekhez. Megyén belül is azt lehet mondani: egyik település olyan, mint a másik. A múltban egészen más volt egy szatmári falu, mint egy nyírségi, vagy beregi, ma nem lehet különbséget tenni. 1977-ben az ÉVM és a megyei tanács pályázatot írt ki szabolcsi családi'háztípusok tervezésére. A pályázat sikeresen zárult, de a terveket még ma sem lehet megvásárolni, vagy legalábbis meglehetősen bonyolult hozzájutni. Mindaddig maradnak az egyhangú, a sivár utcaképek. A Ezek szerint semmilyen új vonás nem ^ fedezhető fel a szabolcsi építkezésekben? — Dehogynem. Űj vonás az, hogy eltűnt a vályog- és vert fal, a döngölt földpadló. Jelenleg téglából, gázsziMkátból építkeznek, de sokszor a régi, úgynevezett fésűs beépítés helyett sátortetős „tömbházak” épültek. A nadrágszíjparcellák megmaradtak, s ezeken a telkeken építették át az elavult házakat sátortetős családi házakká. Ezek a közel egyforma homlokzatszélességű lakóházak a szűk oldalkertjeikkel nem válnak előnyére az utcaképnek. A Válaszából az érződik, hogy nem túlsá- ^ gosan kedveli a divatossá vált sátortetős „tömbházakat”. — Ezeket a házakat én kimondottan pénz- és építőanyag-temetőnek tartom. A laza beépítés és a nagyméretű telkek miatt a tanácsoknak hatalmas összegeket kell közművesítésre költeni, ugyanakkor rossz funkciójuk, — Ügy tudom, árusítanak tervcsomagokat a TÜZÉP-telepeken, beszerezhetők tervek az Építésügyi Tájékoztató Központtól is, de szerintem nem az a lényeg, hogy a tervdokumentáció olcsó legyen, hanem az, hogy jó funkciójú és gazdaságos családi ház épüljön. Ha az építtető szakmailag jól felkészült magántervezővel készítteti el lakásának terveit, biztosan esztétikus megjelenésű, az utcaképbe illő háza lesz, amely olcsóbban is valósítható meg, mint amelyet a szomszédéról másoltak le. A Ha egy tervező rossz házat tervez, az még nem törvényszerű, hogy fel is épüljön. Valaki jóváhagyja, vagy engedélyezi az építkezést. — A helyi tanács — mint elsőfokú hatóság — ad, vagy nem ad építési engedélyt. Tulajdonképpen az egész építkezés azzal kezdődik, hogy az építkezni szándékozó egy igazolást kér a tanácstól, hogy az a telek, amire építeni akar, beépíthető-e és ha igen, milyen formában. A tanács kiad egy igazolást, amelyben egy sor kikötés van. A tervező elkészíti a tervet, elküldi a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályához, ahol egy magántervezési szakértői bizottság megvizsgálja, majd javaslattal ellátva visz- szaküldi. Ezután kerül sor az építési engedély kiadására. A Akkor a szakértői bizottság is ludas abban, hogy gazdaságtalan, vagy a település arculatához nem illő lakások épülnek? — Nem, hiszen a helyt tanács a szakértői bizottság javaslatától eltérően is kiadhatja az építési engedélyt. Természetesen előfordulnak olyan szélsőséges esetek, hogy a település rendezési terve szerint zöldterületre, vagy közintézmény számára kijelölt területre kér valaki családi ház építésére engedélyt. Ezekben az esetekben el kell utasítani a kérelmeket. A szakértői bizottság egyébként a bírálatra benyújtott tervek 1Ö—15 százalékát utasítja el, s ha ezek a tervek az Országos Építésügyi Szabályzattal nem ellentétesek, átdolgozás után megvalósíthatók. A Sok községben, nagyközségben látni, v hogy egyre-másra épülnek a kétszintes családi házak. Ezekről mi a véleménye? — Valóban divat lett Szabolcs-Szatmár megyében is a kétszintes családi házak építése. Nem tartom szerencsés és gazdaságos megoldásnak. A földszinten rendszerint csak alárendelt helyiségek — garázs, kazánház, raktár, közlekedő stb. — vannak, az emeleten sincs több három szobánál, pedig a lakás alapterülete eléri a 200 négyzetmétert. Ilyen óriási alapterületet sokkal gazdaságosabban lehetne és kellene kihasználni. A Ha Ön magántervező lenne, milyen lakásokat tervezne? — Mindenképpen a. modernebb beépítési formák között válogatnék. Földszintes sorház, láncház, ikerház között választanék, ezek az építési módok tennék gazdaságosabbá a közművesítést, de a sátortetős „tömbháznál” mindenképpen gazdaságosabban építhetők a nyeregtetős családi házak is. Itt mód van a tetőtér beépítésére, ha nem a kivitelezés idején, akkor később. Ha nő a család létszáma, két szoba is kialakítható a tetőtérben. £ Csak a tervezőkön múlik, hogy nem épülnek nagyközségeinkben, városiasodé településeinken ilyen telepszerű családi házak? Ez nemcsak tervezés kérdése, a pénz- gyi szabályozás sem kedvez ennek a formának. A szabályozó rendszer szerint a tömeges lakásépítkezésnek csupán két módja van: a többszintes lakótelepi forma és a szabadon álló családi ház. A többszintes lakótelepek közművesítéséhez jelentős az állami támogatás, emeletes házaikhoz magasabb hitelt nyújt a takarékpénztár, viszont a csoportház építésénél ugyanolyanok a feltételek, mint a szabadon álló családi házaknál. Pedig azt hiszem, nem igényel magyarázatot, mennyivel gazdaságosabban közművesíthető a tömörebb építési forma. 0 Ha a hitelfeltételek nem is kedvezőek, azért a tanácsok többet tehetnének, hogy hamarabb és szélesebb körben terjedjenek el ezek az építési módok. — Valóban többet tehetnének, de pillanatnyilag nem érdekeltek ebben. A nagyobb bevétel érdekében gyakran kényszerülnek par- cellázásra, adnak helyet lakó- és üdülőterületnek, a közművesítési költségek ugyanis csak jóval később jelentkeznek, s ilyenkor még nem gondolnak arra, hogy a saját maguk előtt álló megoldatlan feladatokat szaporítják pillanatnyi anyagi előnyök miatt. M Ilyen okok miatt szétszórtak településeink? — Igen, de nemcsak emiatt. Már említettem, hogy az új családi házak is a régi telkekre épülnek, tehát megmaradt az évtizedekkel ezelőtt, esetleg még régebben kialakult teleknagyság. Az utóbbi években néhány városiasodó nagyközségünkben valamit változott a helyzet, a központokba közintézmények kerültek, a rendezési tervek már csak emeletes házak építését tették lehetővé. Ilyen intézkedések eredményeként van már hat városunk, hiszen Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Fehérgyarmat és Vásárosnamény sem a várossá avatás pillanatától, hanem korábban előbbre lépett a nagyközségek sorából. A Hogyan hangolható össze az eddigi „fa- w lusi” arc a majdani városképpel? — Ezt városa válogatja. Mátészalka volt központja eltűnt, vagy eltűnik a föld színéről, helyén emeletes lakások, emeletes köz- intézmények magasodnak, új lakónegyedek épültek rendkívül nagy anyagi áldozatok árán. Nyírbátor központjánál más a helyzet: e kedves, hangulatos főteret bűn lenne megváltoztatni. Amit összeségében minden városunkról mondhatok: a falusi hangulat még sokáig élni fog. Ez magyarázható azzal, hogy egy várossá avatási aktussal nem változtatható meg a település lakóinak életformája. Sokan ragaszkodnak továbbra is az állattartásra is lehetőséget biztosító kertes családi házhoz, de — és ez természetes — nem akarnak lemondani a várossá válással egyre jobban kiteljesedő sokoldalú szolgáltatásokról. 0 Befejezésül engedjen meg egy személyes kérdést! ön az egyetem elvégzése óta mindig tervező, 16 évig műterem- vezető volt, Ön tervezte a megyei Kö- JÁLL-székházat, a Sóstói úti 200 ágyas, a mátészalkai 100 ágyas belgyógyászati pavilont, a csengeri gimnáziumot és még sorolhatnám tovább. Nem sajnálta felcserélni a tervezői munkát a megyei főépítészi tevékenységgel? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnáltam, mert nekem nemcsak szakmám, hivatásom is volt a tervezés. Szép és nehéz feladait a főépítészi munka is. Látványosabb és hamarabb kézzelfogható az eredmény egy épület megtervezésénél, de az is nagy élmény lesz, ha sikerül egy kicsit is változtatni településeink arculatán. Persze az eddig itt töltött egy év ehhez még nagyon kevés. % Köszönöm az Interjút. Balogh József KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 14. Q
