Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 14. lőtt a rend. A legbonyolul­tabbak a perui viszonyok: a tizenegy éve hatalmon lévő, sok haladó reformot megva­lósító katonai vezetés, amely­ben ugyanakkor belső törés­vonalak is találhatók, s több személyi változás nem a po­zitív vonásokat erősítette — a dolgozókat sújtó gazda­ságpolitikájával sztrájkmoz­galmat robbantott ki. Álta­lános munkabeszüntetést hirdettek, a kormány viszont rendkívüli állapotot rendelt el. A baloldal végül felfüg­gesztette a sztrájkot, mert elejét akarta venni a súlyo­sabb összetűzéseknek. A hét címszavakban: HÉTFŐ; Phnom Penh felszabadulása után, gyorsan normali­zálódik a kambodzsai helyzet — Magyar—líbiai külügy­miniszteri tárgyalások Tripoliban KEDD: A perui katonai kormány rendkívüli állapotot rendel el a nagyarányú sztrájkmozgalom miatt — Bécsi jelen­tés: már májusban sor 'kerül az osztrák választásokra — Terrorcselekmények Spanyolországban SZERDA: Brezsnyev fogadja az amerikai szenátorok küldött­ségét. s kifejti előttük a szovjet SALT-álláspontot — Púja Frigyes máltai tárgyalásai — Tömegtüntetés Nicara- guában Chamorro, haladó szerkesztő meggyilkolásának évfordulóján — Erich Honecker Indiában CSÜTÖRTÖK: Kikiáltják a Kambodzsai Népiköztársaságot. Pe­king és más reakciós erők az ENSZ fórumát próbálják felhasználni Vietnam-ellenes vádaskodásokra — A zavar- gások után helyreáll a rend Jamaica szigetén PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev úton Bulgáriába, Szovjet-Moldá- viába érkezik — Az ASEAN-országok külügyminiszteri értekezlete Bangkokban — Mind súlyosabb következmé­nyei vannak Angliában a szállítási sztrájknak SZOMBAT; Továbbra is cseppfolyós az iráni helyzet, újabb hírek és cáfolatok a sah külföldre távozásáról és Kho­meini esetleges hazatéréséről — Az afroázsiai szolidan- tási szervezet Hanoiban tanácskozik Á hét három kérdése O Hogyan alakultak a kambodzsai esemé­nyek? Ebben az évtizedben ritka gyorsasággal változtak a frontok az indokínai or­szágban, ami egyúttal meg­adja az indokát, megrajzolja a hátterét a most lezajlott eseménySöfozatnak is. Mi­közben Vietnamban és La- oszban már hosszabb ideje tartott a véres háború, Kam­bodzsa megőrizte semlegessé­gét és az ország élén álló Szihanuk herceg bonyolult hintapolitikával próbálta fenntartani ezeket az állapo­tokat. 1970 tavaszán a jobb­oldali katonatisztek egy cso­portja, Lon Nol tábornok vezetésével puccsot hajtott végre, amerikabarát re­zsimet alapított, sőt ameri­kai csapatok szállták meg a stratégiailag fontos pontokat. Szihanuk pekingi száműze­tésben ragadt, s változatlanul törvényes államfőnek tartot­ta magát, Kambodzsában pe­dig — a vietnami és laoszi hazafiak támogatását élvezve — új erőre kapott a népi el­lenállás, a vörös khmerek mozgalma. 1975 tavaszán az indokínai felszabadító harcok eredmé­nyeként Lón Nolék elvesztet­tek minden hatalmat, elme- , nekültek az országból. Re­ményt keltő, új fejlődési sza­kasz kezdődött, pontosabban: kezdődhetett volna. Rövide­sen azonban keserű csaló­dottság váltotta fel a korábbi bizakodást. Az új vezetők — miután sorozatosan félreállí­tották s nem egy esetben fi­zikailag likvidálták a kam­bodzsai nép igazi érdekeit képviselő harcosokat — a terror és elnyomás szörnyű rendszerét építették fel. Mér­tékadó becslések szerint más­két—kétmillió embert le­gyilkoltak, a családokat szét­szórták és kényszermunka­táborokba hurcolták a lakos­ságot, megszüntették a pénzt, a milliós főváros népességét húszezerre csökkentették. Ami a külpolitikát illeti, minden szomszédjukkal ösz- szeütközésbe kerültek, rend­szeressé váltak a határinci­densek, s különösen súlyos helyzet alakult ki Kambodzsa és Vietnam között. Valóságos határháborút indítottak, viet­namiak ezreit mészárolták le, visszautasítottak minden ésszerű tárgyalási javaslatot. S hamarosan kitűnt, hogy Kambodzsa minden lépése mögött Peking áll, a kulturá­lis forradalom agyrémei rea­lizálódtak a „belső rendben”, a békebontó szerep pedig jól beillett a Vietnammal szem­ben tervezett kínai provoká­cióba. Aki szelet vet, vihart arat — csoda-e, ha ilyen körül­mények között népi felkelés robbant ki, s az emberek új­ra fegyvert ragadtak. A kam­bodzsai hatalombitorlók rendszere összeomlott, s az ország lakói tömegesen csat­lakoznak ahhoz a nyolcpon­tos programhoz, amely való­ban a felemelkedés útját je­löli. Peking azonban Viet­nam-ellenes vádaskodásra kí­vánja felhasználni, ami tör­tént, kierőszakolták a Biz­tonsági Tanács összehívását és sebtében — jellemző mó­don : hosszabb háziőrizetéből — „kiváltották” Szihanukot, hogy eljátssza a kínai forga­tókönyv által juttatott sze­repet. Furcsa módon csatla­koztak ehhez egyes olyan NATO-körök is, amelyek nem győztek az „emberi jo­gok védelmének” ügyében ágálni, s most egyszerre kro­kodilkönnyeket hullajtanak a kambodzsai jogsértéseket oltalmazva. Kínai csapatösz- szevonásokról is érkezett hír, sőt olyan értesülések lát­tak napvilágot, hogy a kínai vezetésen belül vita folyt a beavatkozás „határairól”. A jelek szerint még Pe- kingben is kénytelenek tudo­másul venni, hogy egy kato­nai kaland milyen kockáza­tokkal járna, s elsősorban a propagandaháborúban töre­kednek minél nagyobb hang­erőre. Kambodzsa népe azon­ban közben a maga útján ha­lad, s Délkelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten jelen­tős átrendeződés ment végbe az egyetemes béke javára. Ezt más szocialista, haladó országokkal együtt a Magyar Népköztársaság is messzeme­nő szolidaritással köszöntöt­te. © Mi történik Közép- és Dél-Amerikában? Meg­szaporodtak a héten a Kö­zép- és Dél-Amerikából kel­tezett jelentések. Különösen a kontinens három forró pontjáról érkeztek gyakran hírek: Nicaraguából, Jamai­cából és Peruból. Á formai hasonlóságok kétségtelenek, hiszen tüntetésekről, sztráj­kokról és a biztonsági erők közbelépéséről szólnak. A lé­nyeget tekintve mégis alap­vetően különböznek egymás­tól. Nicaraguában egy évfordu­lóról emlékeztek meg: tavaly januárban orvul meggyilkol­ták Chamorrót, egy managu- ai lap főszerkesztőjét. Ekkor csordult ki a pohár, megkez­dődött a válság kiélezett sza­kasza, amelynek még mindig nincs vége. Nemrég főként az amerikai közvetítés állott elő­térben különböző ígéretekkel, most azonban a Somoza'-d.ilc- tatúra ismét nyílt erőszakot alkalmazott a tiltakozókkal szemben. Alighanem ez az év ismét mozgalmas lesz a kö­zép-amerikai országban. Ja­maicában a különböző ellen­zéki irányzatok — kihasznál- va a gazdasági gondokat — támadást intéztek a Manley- kormány ellen, hogy jobbol­dali kabinettel válthassák fel. A szükséges közbelépés azt jelentette, hogy leszerelték a provokátorokat (három rend­őrt is meggyilkoltak!), s köz- megelégedésre helyreállha­A fiatalember most már válogatás nélkül megvette az eléteti levélpapírcsomagot és távoztakor közölte, hogy hol­nap eljön egy híres hegedű- művésszel. A küszöbtől visz- szafordult és az ámuldozó boltosnak futólag még oda­vetette: — Kérem, ne tartsa ezt a hegedűt a polcon. Kérem, te­gye be a páncélszekrényébe. Tomlinson úr sokáig nem tudott megnyugodni. Az a fel­fedezés, hogy egy szerény munkásnak ilyen nagy érté­kű hegedűje van, valami olyasmi volt, amit nehezen lehetett elképzelni. Az ilyen munkás nem tud­ja, milyen kincs van a birto­kában — kombinált a keres­O Mit jelent az angol szállítósztrájk? Nagy- Britannia alig ocsúdott fel az időjárás okozta téli nehézsé­gekből, amikor a szállító­sztrájkok okoznak újabb fennakadásokat. A jobbolda­li ellenzék, amely dramati­zálja a helyzetet, már a szükségállapot elrendelését követeli. A munkáspárti kormány csökkenteni igyekszik a bajok látszatát, de szíve mélyén ke­véssé lehet optimista. A he­ves bérmozgalmak az úgyne­vezett „társadalmi szerző­dés” végét jelentik. Ez az al­ku önkéntes korlátozásra szó­lította a munkásokat, miköz­ben a nagytőke ezt semmi­fajta módon nem követte a profitszázalékok esetében. Most úgy tűnik, hogy a szakszervezetek, sőt a mun- káspárt új végrehajtó* bi­zottsága sokkal balrább áll a kormánynál. (A brit politikai hagyományok szerint a párt döntései nem kötelezőek a kabinet számára.) Közvetlen bukási veszély tehát nem fenyeget, viszont ha tavasz­szal választásokat tartanak, nehéz lesz kampányt indíta­ni a pillérek megingása köz­ben. Réti Ervin kedő és uzsorás egyúttal. — Ha érte jön, megveszem tőle, amennyiért adja. Ki kell használni az alkalmat, ha a kereset az ember kezébe pottyan. Az üzlet bezárása után Tomlinson úr hazatérőben észrevette, hogy mindenütt nagy plakátok hirdetik a hí­res hegedűművész, Yehudi Menuhin koncertsorozatát A fiatalember tehát igazat mondott. Éppen ma volt az első koncertje. A plakátokon keresztülragasztott szalagok adták tudtul, hogy az első öt koncertre minden jegy el­kelt. Másnap, a reggeli órákban, a szerény papírüzlet előtt egy elegáns autó állt meg. Sötét­kék libériába öltözött inas fürgén ugrott ki a kocsiból és szolgálatkészen nyitotta ki Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő moszk­vai hivatalában fogadta az amerikai szenátus republikánus kisebb­ségének képviselőit, élükön Howard Baker szenátorral. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Jerzy b*9*» Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY , o „Bármikor következhet a tűz” Martin Luther King születésének 50. évfordulójára Január 15-én lenne ötvenéves Martin Luther King. Több mint tíz esztendővel ezelőtt, a memphisi Lorrain Hotel te­raszán dördült el a lövés, amely kioltotta az amerikai néger polgárjogi mozgalom Nobel-békedíjjal kitüntetett vezetőjé­nek életét. A lelkészcsaládból szár­mazó és Bostonban fi­lozófiai doktorátust szerzett King lelkészi — majd politikai — pályáját az Ala­bama állambeli Montgome- ryben kezdte, ahol ötvenezer jogfosztott néger élt. Lépé­sek a szabadság felé című könyvében King lelkész leír­ta: miképpen harcoltak ki Mongomery néger lakosai — nem egy fehér támogatásával — bizonyos jogokat. 1955-ben írott könyvét a következő szavakkal fejezte be: „Szinte mindennap figyelmeztet va­laki, hogy hallotta, el akar- nak tenni láb alól. Minden este bizonytalanul térek nyu­govóra, megérem-e a holna­pot?” 1964. december 10-én Oslo- ban átadták a Nobel-békedí- jat Martin Luther Kingnek. aki a díj összegét, ötvenezer dollárt, a polgárjogi mozga­lom, „22 millió amerikai né­ger nagy harcának” céljaira bocsátotta. Sokan mondták róla, hogy ő Amerika Gan­dhija. King így válaszolt er­re: „Bár nagyon tisztelem Gandhit, nem veszem át vál­toztatás nélkül a nézeteit és módszereit, hanem az ameri­kai valóságra alkalmazom azokat.” S valóban, King szükségesnek tartotta, hogy az 1963-as „forró nyár” által felhevített „néger tömegin­dulatok lecsillapodjanak, mert a jelenlegi körülmények között ez öngyilkos harcra vezet”. Ugyanakkor úgy vél­te. hogy „az amerikai néger­kérdés sokkal bonyolultabb, semhogy liberális reformok megoldhatnák. Ez a problé­ma összefügg az egész ame­rikai társadalom struktúrá­jával”. Több mint 10 éve halott King. Napjainkban az ügy még mindig elintézetlen, bár a nemzet lelkiismerete meg­nyugodott. Vajon nem értek el a színesbőrűek 1968 óta ta­gadhatatlan haladást? A tör­vényes jogokat, amelyekért a polgárjogi mozgalom a hat­vanas években az utcára vo­nult, ma már mind lefektet­ték; az ország megbolydult lelkiismeretétől a felvonulá­sok, az ülősztrájkok és a til­takozó megmozdulások kicsi­karták a törvényeket. Ma feketék és fehérek együtt ül­nek az iskolapadban. Az 1965. évi választási tör­vény, amely a polgárjogi tör­vények közül talán a leg­messzebbható, megváltoztat­ta a politikai életet, legalább­is Délen. Ahol 10 évvel ez­előtt csak 250 választott né­ger tisztségviselő volt. ott ma 2200-an töltenek be ki- sebb-nagyobb posztokat. Ma 164 fekete polgármester te­vékenykedik, közülük 40 olyan városban, amelynek a lakossága túlnyomórészt fe­hér. De ezeknek, a 25 millió­hoz viszonyítva mégis keve­seknek, a sikere nem sokat nyújt a szegények tömegé­nek. Ahogyan Langston Hughes, a költő, Ralph Bun- che vonatkozásában hangsú­lyozottan szlengben megírta' „Az étel. amit ők esznek, en­gem nem laktat.” A színes­bőrűek 14 százaléka ma mun­kanélküli, a fiatalok körében ez a szám 40—50 százalék. „Valós számokban” a fekete lakosság egynegyede munka- nélküli. A hatvanas években bezár­ták a feketék előtt a biszt­rók, a vendéglők, az iskolák és az egyetemek kapuit, ki­tiltották őket az autóbuszok első üléseiről. Ezek voltak azok az elvett jogok, ame­lyekért a polgárjogi harco­sok csatasorba álltak. A jo­gokat kivívták, most viszont az egykori diszkrimináció ál­dozatainak nincs annyi pén­zük, hogy megfizessék a buszt, a bisztrót és a ven­déglőt. Uj, kifinomultabb diszkrimináció jelentkezik, amelyet sokkal nehezebb le­küzdeni, mert nem ütközik írott törvénybe, hanem ha­gyományon és magatartáson alapul. Martin Luther King kiol­tott élete tehát ma is figyel­meztető. „Társadalmi dina. miton ülünk” — mondja Jor­dan, King céljainak egyik örököse. „Ha a józan vezetők semmit sem tudnak elérni, bármikor következhet a tűz.” Seres Attila a hátsó ajtót. Elsőként a fiatalember lépett ki a kocsi­ból, aki tegnap levélpapírt vásárolt. Teljes tisztelettel várt, amíg ki nem szállt a kocsiból a magas, sovány fér­fi. Aztán mindketten Tomlin­son úr üzlete felé lépkedtek. A fiatalember bemutatta is­merősét. — Íme, Menuhin úr. Nagy érdeklődést tanúsít a hegedű iránt és meg akarja tekinte­ni. De meg lehet-e tenni, hogy senki se zavarjon ben­nünket? Az üzlettulajdonos bólin­tott. Bezárta a bejárati aj­tót, és kiakasztotta a „Zár­va” feliratú táblát, aztán mindkét urat behívta a szo­bába. Kinyitotta a páncél- szekrény ajtaját, kivette a hegedűt és óvatosan az író­asztalra tette. A nagy művész kibontotta a flanellpokróc- ból és nagyon részletesen megszemlélte. Zsebéből na­gyítót vett elő és így vizs­gálta meg a fa állapotát, az apró erek hálózatát, mely né­hány helyen behálózta a. he­gedűt. — Igen — mormogta —, kétségtelen, hogy eredeti. Mégis megnézzük, milyen a hangja. Kezébe vette a hegedűt és egy variációt kezdett el rajta játszani A fiatalember igazi csodálkozással hallgatta a melódiát. Tomlinson úr, aki nem nagyon értett a zené­hez, igyekezett a legnagyobb érdeklődést tanúsító ábráza­tát magára ölteni. Végül Yehudi Menuhin abbahagy­ta a hegedülést, félretette a hangszert és azt mondta: — Nagyszerű hegedű! Mi­lyen hangja van! Kezdetben gyanítottam — tette hozzá a fiatalemberhez fordulva, — hogy ön túloz, de látom, hogy egyáltalán nem ragadta el a hév, amikor erről a hangszerről beszélt.. Az első szempillantásra felismerte. Gratulálok a felfedezéséhez! A fiatalember szinte elpi­rult, amikor meghallotta a dicséretet. Szerényen meg­jegyezte, hogy a hegedű mű­vészi nyakának kidolgozása keltette fel a figyelmét. Yehudi Menuhin ismét megvizsgálta a hegedűt és a kereskedőhöz fordulva meg­kérdezte: — Mennyit kér ezért a hangszerért? — Ez a hegedű nem eladó — válaszolt Tomlinson úr. — Senki, vagy legalábbis majdnem senki nem ad a vi­lágon annyit önnek ezért, mint amennyit én adhatok. Kérem, döntsön, és határoz­za meg az összeget. A kereskedő arcán határo­zott ingadozás látszott: (Folytatjuk) Ví TTOT II »I«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents