Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
1979. január 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A szabolcsi burgonya, és kukorica jövője Munkatársunk kérdéseire válaszol Váncsa Jenő MÉM-miniszterhelyettes A hét elején a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium vezető munkatársai — élükön Váncsa Jenő miniszterhelyettessel — megyénk vezetőivel tárgyaltak az 1979. évi élelmiszer-gazdasági tervekről, teendőkről. A tanácskozáson áttekintették a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar minden lényeges kérdését. Munkatársunk néhány fontos témát emelt ki a tanácskozás napirendjéből, melyre Váncsa Jenő miniszterhelyettes adott választ. — Hogyan vélekedik a MÉM vezetése a megye mezőgazdaságában kialakult termelési szerkezetről? — A Szabolcs-Szatmárban kialakult termelési szerkezet megfelelőnek mondható. Helyes törekvés volt többek között a búzatermő terület növelése a rozs rovására. A mostani szerkezet az általános elvárásokat tükrözi, amelyek nem mindig esnek egybe a tájtermelési kívánalmakkal. A következő években meg kell vizsgálni többek között, hogy a gyengébb területeken a már hagyománnyal bíró fehérjét adó csillagfürtöt termeljék, amellyel importot pótolhatunk. — Gondunk, hogy megyénkben a késői tavaszo- dás, illetve a kora őszi fagyok miatt a mostani kukoricafajtákkal nem érünk el megfelelő eredményeket. Tud-e ebben segíteni a minisztérium? — Megfelelő mennyiségű rövid tenyészidejű kukoricavetőmaggal rendelkezünk, Az 1979-es esztendőben a szabolcsi igények többségét már ki tudjuk elégíteni. — Szabolcs-Szatmár megye égető problémája a burgonyatermesztés. Korszerű nagyüzemi módszerekkel, jelentős beruházásokkal sikerült a termesztés gondjait megoldani. Nem így az értékesítését. A gazdaságok beszerezték a szükséges gépeket, hagyománya van a termesztésnek, mindezek amellett szólnak, hogy 1980-ra érjük el a 10 ezer* hektáros termőterületet a nagyüzemekben. Ezzel szemben 1979-re a ZÖLDÉRT mindössze 45 ezer tonna étkezési burgonyára kíván szerződést kötni. — Ismerjük a gondokat. Tudjuk, hogy a burgonya átlaghozama Szabolcsban az utóbbi években jelentősen emelkedett. Ismerjük a megfeszített munkát is, amelyet az ország ellátásában oly nagy szerepet játszó szabolcsi burgonyatermesztés biztonságáért végeznek. Ezért javasoljuk, hogy a ZÖLDÉRT a szerződéses keretet legalább 70 ezer tonnára emelje fel. A nagyüzemek pedig folytassák a termelést az V. ötéves tervben meghatározott területen. — Jelentős területen termelünk megyénkben napraforgót. Az eredményekkel, a jövedelmezőséggel nem lehetünk elégedettek. Üj, nagyobb hozamú fajtákat szeretnénk termelni. Van-e erre lehetőség? — A minisztérium is keresi a nagyobb hozamú, a különböző betegségeknek jobban ellenálló és a tájegységeknek megfelelő tenyészidejű fajtákat. A szabolcsi gazdaságoknak néhány száz hektáros, kísérletre már az idén tudunk az új fajták vetőmagjából juttatni. Reméljük, ezekkel az eddiginél jobb eredményeket érnek el. A napraforgó termesztéséhez azonban lenne egy megjegyzésem. Az üzemek többségében ez a növény nem kapja meg azt a gondosságot, amit megérdemelne. A belterjességet ki kell terjeszteni a talajkiválasztástól, a tápanyágellátáson át, a növényvédelemig és a betakarításig mindenre. — Megyénkben a tájegységi termelésfejlesztéssel összhangban több olyan termelőszövetkezet van, amely egy-egy növényt magas szinten termel. Ezek a gazdaságok termelési rendszereket kívánnak létrehozni. Az újfehértói Lenin Tsz napraforgóra és repcére, a vajai Rákóczi Termelőszövetkezet csil- lagfürtre és rozsra, a pát- rohai Zöld Mező Termelő- szövetkezet pedig burgonyatermelésre és értékesítésre. Mi a véleménye e rendszerek létrehozásáról? — A minisztérium különböző társadalmi szervekkel és az eddigi rendszergazdák bevonásával mérleget készít az iparszerű termelési rendszerek működéséről, eredményeiről. Megvizsgáljuk, mit kell javítanunk, és milyen elvek alapján haladjunk tovább. A társulni akaró szabolcsi gazdaságok dolgozzák ki pályázataikat, és ha azok megfelelnek az új feltételeknek, nincs akadálya, hogy termelési rendszert alapítsanak. — Lehetséges-e Szabolcs- Szatmár megyében a nagy értékű gyümölcs- és do- hánytermő terület védelmére a Baranya megyeihez hasonló jégelhárító bázist létrehozni? — Ebben az évben értékeljük a baranyai jégelhárítás eredményét, csak ezután tudunk nyilatkozni, hogy szélesítjük-e tovább ezt az elhárítási rendszert. — Végezetül még egy kérdést: mi a véleménye a minisztériumnak Szabolcs-Szatmár megye állattenyésztéséről? — Értékelésünk szerint minden lehetőt, hogy a kö- fejlődést értek el az utóbbi években. Létszám és hozam tekintetében is nagy az előrelépés./ Javasolom, hogy a következő években a nagyüzemekben kövessenek el minden lehetőt, hogy a közös állatállomány aránya tovább javuljon. Csikós Balázs Galambos Lajos: Vasvári emlékek o o Vasváriba igyekeztem, megbeszélt találkozóra. Az út kemény volt s hideg, a földeket csak menyasszonyi fátyolként vonta be a hó. Valami kis láz is gyötört, de azt mondták, akinek ilyenkor nincs baja, annak igazán baja van már! Hát akkor így jó. Ember akár el se higy- gye, milyen örömmel mentem én Tiszavasváriba, nem csupán azért, hogy Nagy Ferenc morfinsori művezetővel találkozzam az Alkaloidában, de mert nagy emlékek fűznek engem ide. Jelen lehettem 1948-ban Büdszentmihály új nevének felvételekor, Vasvári Pál mellszobrának leleplezésénél. Az ünnepi beszédet Ortutay Gyula tartotta, utána saját versemet szavaltam el az egykori helybéli görög katolikus pap fiáról, akit a magyar szabadságharc ellen fel- bújtatott emberek Belényesen meglincseltek. Holott ő, az ifjú jogász, csakis a népek testvériségét akarta. A vers nem volt jó, az ünneplés emléke azonban igen jó. Nos, ez az első emlék. Verset azóta sem írtam. Hacsak nem fordítottam valami keveset görögből és németből. o Azt mondják itt, sokan azt sem tudják, hol van a Vasvári-szobor. Szomorú, mi- * vei naponta elmehetnek előtte az emberek. De ki figyel oda? Sajnos, kit érdekel manapság, honnan kapta nevét e lassan tizennyolcezer lakost számláló, várossá növekvő nagyközség? A városi rangot nagyon is igénylik. A névadót nem? Kérdeztem Nagy Ferenc morfinsori művezetőtől: szereti-e a mákos ételeket. — Hogyne. — A mák nem méreg? — Ugyan! Csak a tokja. Magában a gubóban négy ezrelék a morfin, a mákszemekben csupán kettő ezrelék. — Elmondhatjuk: egyidősek vagyunk, ötvenévesek. Emlékszünk a régi világra. Miért adtak a gyerekeknek a felszabadulás előtt mákteát? — Hogy aludjanak. — Tehát mégis! — Ilyenformán. De ma már nem olyan buta az emberiség. — Miért szívnak olykor az öregek a tanyákon mákpipát? — Talán fogfájás ellen, hogy elbóduljanak. — Tehát mégis? Kábítószer ez? — Gyógyszer ez! Ha tudunk gazdálkodni vele. — Mennyit dolgoznak fel naponta? — Bár nem vagyok illetékes: száznyolcvan mázsa gu- bót. — Mennyi ennek a világpiaci ára? — Természetesen az értékesítést nem mi intézzük, megvannak erre a megfelelő szervek. De, dollár. És nem kevés. — A gyár dolgozói közül valakik szednek morfint? — Ugyan! Megfelelő védő- felszereléssel láttuk el dolgozóinkat; zárt technológiai rendszerben dolgozunk. Volt régebben eset, amikor valaki kivitt valamennyi port, írtak is róla az újságok annak idején. Hát egy gyufásdoboznyi mennyiség volt — abban is vitte ki a gyárból, de hát Magyarországon, hál’ istennek, nem cikk az ilyen üzlet. Különben is, a miénk nem tiszta még, nem kristályosított morfium: látja? Inkább sárgásbarna. Nem hófehér. A végső tisztítást a gyógyszer- gyárak végzik el, hiszen nekik dolgozunk. O — Az emberiségre nézve nem vétek egy ilyen gyár? Pontosan ezt kérdezte Veres Péter, amikor 1966-ban itt jártunk. Határozott nem volt a válasz. Boldog, szép idők, de már csak az emlékek horizontján. ö, a nagy elme, az európai emberiség csodája, meghalt. Le merem írni a csodát, bárha ő engem nem szeretett, illetve tán a maga módján becsült. Péter bácsi mindig a nagy Péter bácsi maradt a számomra. Fontosabb az, hogy részt vettem, részt vehettem vele együtt az Alkaloidában egy író-olvasó A fagyos télben is dolgoznak az építők Nyíregyházán a Szamuely téri 840 lakásos lakótelep építésén. Bár a hideg több munkát és gondot jelent a SZÁÉV dolgozóinak, mégis jól halad az építkezés, hiszen az év végére szeretnének 180 lakást átadni. Képünkön az épülő 90 lakásos panelházak egyike. (Császár Csaba felvétele) VIZSGALÁZ ÉS GYAKORLAT Művezetők lesznek A VOR vásárosnaményi gyárában kiválasztottak 18 asszonyt illetve leányt, aki művezetői tanfolyamon vesz részt. Most, közvetlen a vizsgák előtt azt firtattam, vajon hogyan váltak be a remények, mit csinálnak a leendő művezetők. Lemorzsolódás nélkül A gyáregység vezetője, Farkas Gézáné: — Tegnap este jöttem haza Budapestről. A gyárban, ahol gyakorlaton voltak, illetve vannak, sok jót hallottam újra róluk. Ami a legszebb: nagyon összeforrtak, segítik egymást. Mi úgy érezzük, nem fogunk csalódni. — Még dolgozom a szak- dolgozatomon — kezdi Vass találkozón. Akkoriban itt dolgoztak még olyan emberek, akik a valamikori parasztpárt tagjai voltak. A kérdéseikkel kapcsolatban mindvégig bölcs és nyugodt maradt az öreg. Higgadt. Nyugodt. Mégis éjfél utánig tartott a párbeszéd. Tiszavasvári ugyanis a parasztpártnak jelentős bázisa volt. Volt, aki megkérdezte az ellenforradalom után, vajon nem lehetne-e mégis egy igazi parasztpártot teremteni? — Mivégre, emberek? — mondotta ő. — Mindig együtt dolgoztunk a kommunistákkal. S mindig tudtuk, hogy mink is azok vagyunk. Vagy nem voltunk azok? — Hát. De. Tán — hangzottak a szavak. — Azok voltunk — mondotta ő —, csak akkor még szűkösen gondolkodtunk, nem Népben és Nemzetben! — Mi a nép? Mi a nemzet? — kérdezték. — Magyarország, s annak dolgozó népe. Olyan könnycseppet ember szemében nem láttam még, mint akkor. Kicsiny volt és súlyosabb az ólomnál. e Nagy Ferenc erre a találkozóra nem emlékszik, nem is emlékezhet, hiszen vegyipari technikumba járt akkor Debrecenben. Azóta épített magának kétszobás, kertes házat, fölnevelt két fiúgyermeket: Ferenc a Kandó Kálmán műszerészműhelyben művezető, Zoltán autószerelő Tlszalökön. Minden jót nekik, ha számukra sem bomlik meg a tiszta múlt és a tiszta jelen emberi egysége. Anna a beszélgetést. Panni különben csepp lányka, jelenleg 19 éves. Szapora beszédű, határozott. Látszik rajta az akarat, amire ugyancsak szüksége volt és van. Azok közé tartozik, akik nyolc általánossal vágtak neki a tanfolyamnak. A többinek vagy érettségije, vagy szakmunkásiskolája volt. —i A társaim sokat segítettek, de magam is nagyon akartam. Tanultam rengeteget. Tudom, csak a gyakor- latban válik el, mit tudók. Pesten olyanok mutatták meg a művezetés titkait, akik 20 —25 éve vannak ilyen poszton. Hát bizony attól messze vagyunk . .. Sokan vannak itt az üzemben is, akik nem túl lelkesen nézték, hogy fiatal létemre a vezetőképzősök közé kerültem. Mondták, nagyképű is vagyok. Nem hiszem. Csak nagyon akarok jól dolgozni. Amikor Panni idekerült, feltette, megtanul minden munkafázist. Kiváló dolgozó lett egy év után. Aztán a KISZ-ben is dolgozott. Aranykoszorút kapott. És végül a bizalmat ahhoz, hogy művezetőire járjon. Szakdolgozatok — A sikeres vizsgához kell írni egy legalább 20 gépelt oldalas szakmunkát. A mienk a következő címet kapta: A termelőberendezések megfelelő kihasználásának biztosítása. A művezető balesetvédelmi feladatai. — A témával kapcsolatban úgy okoskodtunk — mondja Janovszki Bélóné —, hogy olyan szakdolgozatot kell írni, amit ha leteszünk Ilike (a gyáregységvezető) asztalára, ő is tudja hasznosítani. Így aztán írtam a szalagszervezésről, a reszortok beosztásáról, az új dolgozók gyors és hatásos betanításáról. — Az én témám a bérezés volt — mondja Vass Panni. Azt hangsúlyozom, hogy a darabbér mindenképpen kedvező. Erről győztek meg a munkatársaimmal folytatott beszélgetések, de a számítások is. Művezetés a gyakorlatban Két hét itthon, kettő Budapesten — ez az életritmusuk márciusig. Bizony a gyermekes asszonyok férjei szép áldozatot vállaltak, amikor egyszeriben anyák is lettek, igaz, kétheti váltásban. A mostani idő itthon telik. Vajon hogyan? Abban a munkateremben, ahol a francia megrendelésre készülő nadrágokat varrják, hatvanhét asszony és leány dolgozik. Többségük gyakorlott, igen jó munkás, nagy tapasztalattal. A szalagnak pillanatnyilag két művezetője van. Szigeti Csabáné és Janovszkiné. — Nekem könnyebb — mondja Szigetiné —, én már a tanfolyam előtt is dolgoztam ilyen beosztásiján. Persze más volt, közbejött a.gyes is, más lett a ’müríka. De hát most rajtunk a nagy felelősség. — Főművezető sincs, így aztán nem is mindig tudunk tanácsot kérni — folytatja Janovszkiné. Legfeljebb egymással beszéljük meg a teendőket. Mit tagadjam: sokan néha vonakodnak elfogadni, amit mondok. Talán még nem hiszik, hogy jót tanácsolok. — Mert mi még nagyon ügyelünk arra, hogy mit hogyan mondjunk. A sok szakmai dolog mellett a legnagyobb tanulság az volt: az emberekkel nehezebb bánni, mint a géppel vagy az anyaggal. Így — folytatja Szigetiné —, amíg lehet, csak kérek. A művezető hatalma A gyárvezető szól közbe. Emlékeztet arra az írásbeli figyelmeztetésre, amit Szigetiné függesztett ki. Egy leánynak szólt, aki többszöri jó szóra sem hajtotta végre a pontos munkát. Mert a művezetőnek hatalma is lesz. Nem a parancsolok hatalma, a tudóké. — A művezetők — mondja Farkasné — anyagilag is megbecsültek lesznek. Hatáskört kapnak, de ami a fő, feltételt ahhoz, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű munkát végeztessenek. Talán ez a legfőbb fegyelmező eszköz. A feltételeket a zavartalan munkához meg tudják teremteni — ha okosan használják a tanultakat. — Volt, aki azt mondta: miért hagyod ott a szalagot, ahol jól keresel — morfondíroz Vass Anna. Minek keresni az ütközést a munkatársakkal és a vezetéssel — ijesztgettek. Nem hiszem hogy ez ilyen vészes lenne. Én úgy hiszem, emberséggel, felelősséggel el lehet kerülni a kudarcot. — Problémánk lesz — így Szigetiné —, ez természetes. De itt az új gyár, ott biztos úgy indulhatunk, hogy sikert érünk. Mert arra bizony nem is tagadom, vágyunk. I Bürget Lajos
